Pest Megyei Hírlap, 1968. február (12. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-06 / 30. szám
A PESTMEGVEI H I FI L F» KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 30. SZÁM 1968. FEBRUAR 6., KEDD „MEGCSALJAK" DOROTTYÁT? Farsang mellett - művelődés Kísérletek — Előadások — Filmek Tanfolyam pár i titkároknak Konzervgyárunk valameny- nyi pártalapszervezetének titkára kéthetes tanfolyamon vesz részt Balatoni öldv ár on február 5-e és 19-e között. Azt tanulmányozzák, hogy az új gazdasági mechanizmus viszonyai között milyen feladatok hárulnak az alapszervezetekre Kevesebbet járunk moziba filmek kelletnének A napokban állították ösz- sze az Arany János Filmszínház statisztikáját. Az előadások száma 886 volt a tavalyi évben. A bemutatott filmeket 207 108-an nézték meg. Az 1966-os évhez viszonyítva ez egyszázalékos csökkenést mutat. A tanulság tehát, hogy több jó filmet várnak a körösiek. ANYAKÖNYVI HÍREK Született: Horváth István és Horváth Gizella: Anita, Váci József és Bacsó Julianna: Márta, Horváth Lehel és Koroknál Klára: Tünde, Kapus Dénes és Halmi Ilona: Ágnes, Varga József és Üveges Éva: Zoltán, Hantházi Ferenc és Magyar Katalin: Katalin, Balogh László és Kollár Terézia: Terézia, Zsiros Sándor és Kiss Ilona: Ilona nevű gyermeke. Házasságot kötött: Bállá László és Podhorszki Róza, Berki Gyula és Koch Györgyi, Simon István és Kovács Irén. Meghalt: Lóci Pálné, Csőke Franciska Kocsér (VI. dűlő 4.), Vizi-Nagy Sándorné, Kendre Terézia (Mészáros János u. 1.), Szépe Pálné, Németh Terézia (Patay u. 17.), Szépe Ambrusné, Szekeres Mária (Ádám László u. 17.), Nagy Imréné, Németh Terézia (Ádám László u. 18.), Pesti Pál (Dezső Pál u. 4.), Nemesik Judit (Ady Endre u. 12.), Csizmadia Gáborné, Nemes Mária (Biczó Géza u. 6.), Han- csiszkij Emilia (Ceglédi u. 19.). Hasznos ismeretterjesztő műsort ígér a TIT naptára a mai napra, Dorottya napjára. Igaz, ilyenkor, farsangidőben nemcsak a mulatságokra van alkalom, hanem a gazdaemberek szakismereteiket is gyarapíthatják. A szövetkezeti akadémia és a mezőgazdasági szakelőadások segítséget adnak a növénytermesztőknek, állattenyésztőknek, kertészeknek és a többi mezőgazdasági szakmunkásoknak. A mai napon a bokrost termelőszövetkezeti klubban Sza- bari István tart előadást Növényvédelem a zöldségesben és a gyümölcsösben címmel. Az este 6 órakor kezdődő műsorhoz levetítik a gyümölcsfák gondozásáról szóló kisfilmet is. Holnapután az állami gazdaság feketei üzemegységében gyülekeznek majd az érdeklődők. Délután négy órakor Illés Balázs, Helyes takarmányozás a nagyüzemi állattenyésztésben című előadását hallgathatják meg. Ugyancsak csütörtökön délután 2 órakor a művelődési ház földszinti klubtermében a Magyar Agrártudományi Egyesület nagykőrösi szervezete és a konzervgyár közös szervezésében Nyújtó Ferenc, a Duna— Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet osztályvezetője a nyári gyümölcsök termesztéséről tart előadást. A GONDOLKODÓ — írni akar? — Persze, néni, persze. — Mit akar maga itt írni? ... Hát van itt mit írni ? Nem üzlet ez... Üzlet? Tudja, mi volt az üzlet? Amikor a férjem hetven munkással volt bőröndös. Azt, persze, elvették ... Most ez az üzlet... — olyan gúnyos lenézéssel, annyi megvetéssel a hangjában mondja az utolsó szavakat, hogy elképedek. — Férje hol dolgozik? — Hol ? Hát Pesten ... Hol is? Nem tudom, kiment a fejemből. Hetvenéves vagyok, majdnem agyvérzésem volt... Feledékeny vagyok már ... Törzsök Jánosné ül a dermesztőén hideg kócerájban, a kopott pult mellett, és éppen a reggelijét enné. Tálban kávé, beléaprítva kenyér, bőven. Az első kanál után méltatlankodik: — Kihűlt, így nem jó. Dühösen mér végig, mintha én lennék az oka. Pedig zavartalanul tett-vett eddig is. Szeszlángot gyújt, lábosba tölti át a kávét. A pulton barna csomagolópapíron tepertő, mellette rozsdás patikamérleg. A serpenyőkben pezsgősdugók. Én sem zavartatom magam, A privát bizományis szétnézek a körösi maszek bizományis cifra birodalmában. Szekrény tetején asztal és gyermekkocsi, varrógép az ajtó mellett, amelyet ükanyánk még virgonc fruska korában berregtetett... A kirakatban gitár, a bejárattal szemben hatalmas tangóharmonika. A mennyezet alatt rúd. Ruhák lógnak róla. Tapogatom az egyiket, jó anyagnak tetszik, színe is kellemes. — Ezt sem viszik? — Nem, pedig csak négyszáz ... Fiatalon halt meg, egészen fiatalon — hümmög hozzá, aztán egy kis éllel a hangjában mondja: — Nagy méret, nagyon nagy méret. Kinek kell? — Hideg van, miért nem fűt? Még megbetegszik. — Majd veszek tüzelőt, ha lesz miből... Pedig itt is lakom, itt alszom hátul, mert a lakóm kitúrt. Engem, a sajátomból. Aztán az üzlet sem megy. Ott az a bunda — sofőrbundára mutat. — Az, na. Hát, két és fél ezerre tartják. Bolond, aki megveszi annyiért. A másik az kettőezer... Kissé megbékélten hozzáteszi: — Olyant már adtam is el. Kavargatja a gőzölgő kávét és már újra mérges. — De azt a kis rádiót nyolcszázra tartják. Azt a picit. Ki viszi el? Valami jó nyugati márkának látom. — Működik? — Működik... De nyolcszázért? Lemondóan legyint. A keze után körbeforgok. Hát csakugyan lehangoló látvány így egymás hegyére-hátára szórva az ezernyi lcacat. Estélyi ruhát — valami aranyiamét — szakadozott kardigán takar. Por mindenen. És hideg. Megdermed a kezem, ahogy a tollat fogom, s rovom a sorokat: mi minden vár vásárlóra. — Mondja, néni, jön ide valaki egyáltalában? — Nem üzlet ez. . Maga is itt csak ír, meg ír, ahelyett, hogy venne valamit... Üzlet? Hát üzlet ez? Na, menjen... Ne tessék már írni... Nem érdemes ... Szántó István Az építőanyag körül minden rendben A kocséri népi ellenőrök dicsérete Fiatalokat várnak a NEB-be 5 í | A vevőnek igaza van | | Ez is boltban történt. ^ ^ Ketten állnak szemben ^ ^ egymással. Az eladó a pult ^ S egyik, s a hölgy a pult má- ä § sik oldalán. § A hölgy türelmetlen. ^ — Hájjá, maga csúnya ^ § ember, mikor adja már azt \ ^ a kardigánt? ^ Az eladó tűnődve nézi a •! ^ nőt, aki bizony még sötét- ^ | ben sem téveszthető össze ^ § Sophia Lorennel. \ — Adom már, de sza- ^ ^ badjon megjegyeznem, ^ $ hogy magát sem az ipar- § ^ művész tervezte. § — Szemtelen! — csattan ^ ^ fel a nő. ^ ^ A férfiú pedig bölcsen ^ 8 hallgat. Végül is nem csu- 8 8 pán önérzetes és kissé hiú S § ember, hanem kereskedő. ^ ^ aki belátja, a vevőnek \ \ mindig igaza van. (sz. i.) $ I $ A népi ellenőrzés megvizsgálta, hogy ez új és használt építőanyagok kezelése és fel- használása megfelel-e a rendelkezéseknek. Megállapította, hogy e téren az előző évekhez képest feltétlen javulás mutatkozik. A bontásból származó anyagokat — ugyanúgy, mint a költségvetésből és a községfejlesztési alapból beszerzett építőanyagokat — a tanácsok tartják nyilván, és rendeltetésének megfelelően használják fel. Karsay Béla népi ellenőrzési csoportvezető a kocséri csoport működéséről számolt be. A munkaterv célkitűzéseit megvalósították, sőt többször részt vettek más községekben folytatott vizsgálatokban is. A csoport a községben betölti hivatását, és a maga hatáskörében elősegíti a párt- és gazdasági szervek munkáját. Tevékenysége azonban a jelenleginél is hatékonyabbá válna, ha fiatalabbak is bekapcsolódnának a népi ellenőrzésbe. A bizottság a beszámolót elfogadta és köszönetét fejezte ki azoknak á községi népi ellenőröknek, akik — idős koruk ellenére is — aktívan részt vettek a társadalmi tevékenységben. A gondnok fiilébe harsognak a trombiták Aranyérmes lesi-e a fúvószenekar? ORSZÁGOS HÍRŰ PATRÓNUSUK VAN — PRÓBATERiMÜK NINCS — Meg vannak-e elégedve az új próbahellyel? — kérdem Simon Istvánt, a konzervgyári fúvószenekar karnagyát. — A zenekar több mint tízéves, állandó próbahelye sohasem volt. Csak ideig-óráig tűrték meg valahol. Ezen az új helyen — a tanács étkezdéjében — máris sok a probléma velünk. Például az esti órákban a konyha gondnoka még akkor is adminisztrál, amikor már harsognak a trombiták. Tudjuk, hogy zavarjuk a munkájában. Aztán a konyha személyzete nézni szeretné esténként a tv-t, de ez lehetetlen a zenekar miatt. A tanács kereskedelmi osztályának vezetője kérte, hogy tegyük a próbákat a tv-men- tes napokra. Ebben az évben már ez sem megy. Csupán hétfőn nincs adás, dehát egy próba — az nem próba. Kettőre feltétlenül szükség van, sőt egy harmadik próbára is szükség lenne, mert a zenekar nagy feladat előtt áll. Ebben az évben minősítenek minket. Mi az arany fokozatot szeretnénk elérni. Reményünk annál jogosabb, mert a nyugdíjas országos hírű karnagy, Eördögh János patronálja a zenekart. Havonta két napra Nagykőrösre utazik és »itt van a próbákon. És ha most, a nyári minősítésen nem szerzünk valamilyen fokozatot, akkor évekig várhatunk egy másik alkalomra. Dehát ehhez több próba kellene.., — Hogy lehet bekerülni a zenekarba? — A konzervgyár tanulói közül néhányan a zeneiskolában tanulnak. Tandíjukat a gyár fizeti. Közülük verbuválunk. — A város hatszázadik születésnapjára készülnek? — Természetesen. Az iparosdalárdával tervezünk. Mindezt közös produkciót jólesik hallani. Csak az a próbaterem, csak azt lehetne valahogy elintézni! (fehér) Fekete kandúr - gitárral A zeneiskola folyosóján faliszekrényben, üveg alatt láthatók azok a szolfézs vizsgalapok, amelyeket érdekes, szellemes illusztrációjuk miatt közszemlére tettek. Itt az első vizsgalap. Gazdája beleszőtte nevét a maga fabrikálta versikébe. A vers nem rímel, de azért jó. A vizsgalap fedelén fekete kandúr — gitárral és fülig tá- tott szájjal miákol. Nagy Zsuzsa vizsgáját más- lis cica kíséri zongorán. Biró Ilona nem elégszik meg egy macskával. Cicamama és leánya a mai minidivat szerint öltözve, karonfogva siet a vizsgára. Gyakorolnak útközben is. Józsa Rozália fehér, Pajor Klára fekete cicákat vonultatott föl. Aranyos Katalinnak két kisegér klarinéton adja meg a hangot, Laza Ervin és Faragó Ibolya két piros fezes kacsával há- pogtatja a dallamot. Fehér Sára élénk fantáziával fogott egy tücsköt és egy nagyobb gomba kalapjára ültette keresztbe tett lábakkal. Adorján Julianna ötlete figyelemre méltóbb a többinél, Ő Kodály Zoltán arcképét ragasztotta vizsgalapjára, bizonyára szereti muzsikáját. ínycsiklandó illatok a bővülő pálinkatőzdében A Pest megyei szeszfőzde nagykőrösi telepén többféle illat keveredik a levegőben. A kint álló, főzésre odakészített hordós cefre erjedt szagához a most fövő szilva- pálinka, amott törkölyfőzéstől kiszivárgó illat keveredik, akaratlan csettintésre kényszerítve az ember száját. — Mennyi pálinkát főznek naponta? — érdeklődöm Szarka Ferenc üzemvezetőnél. — Tíz hektolitert. — Mit fizetnek a termelők a főzésért? — A gazdák megkapják a pálinka felét, de ezért literenként még tizenkét forint ötven fillért fizetnek és ők hozzák a tüzelőanyagot is. — Van elég anyag? — Újig elegendő. A 139 vagonos tárolónk tele. Ehhez az idén még egy huszonöt va- gonos tárolót építünk. Egy tízhektós finomító üst beállítása is szerepel terveinkben. MIT LÁTUNK MA A MOZIBAN? Barátnőm, Sybille. Vidám kalandok, szárazon és vizen. Színes NDK film. Korhatár nélkül megtekinthető. Kísérőműsor: A nagy folyó emberei. Magyar híradó. Előadás kezdete: 5 és fél 3 órakor. A jubiláló cipészmester 78 éve ül a „pankli“ mellett A KIOSZ nagykőrösi vezetősége kitüntetésre terjesztette fel Dobnik Wolf Richárd cipészmestert, aki ötven esztendővel ezelőtt; 1918-ban kért iparengedélyt városunkban. ★ DOBNIK MESTER viharvert öreg házban lakik a Teleky utcában. Midőn benyitok, a műhelyben találom. Minden jót kívánok félévszázados jubileumához. — Igen — mondja kissé megpihenve — azóta vagyok körösi mester. De azelőtt már huszonnyolc éve; dolgoztam a szakmában. Kilencvenéves vagyok... Azután elmeséli, hogy Budapesten született, atyja vasúti tiszt volt. Szülei taníttatni akarták, de neki nem volt kedve tanulni, és tizenkét éves korában suszterinas lett. — AKKOR MÉG — folytatta elgondolkozva — Pesten és Budán félig-meddig német világ volt. Az elemi iskolákban a magyar mellett a németet is tanították, s a templomban az egyik vasárnap magyarul, a másikon németül prédikált a pap. — Hogy folytak le inas- és segédévei? — Három esztendeig voltam inas. Azután az akkori szokás szerint, kezembe vettem a vándorbotot. Bejártam Ausztria és Németország nagy részét, majd lefelé Szerbiát és Romániát. Sokat tapasztaltam és tanultam. De bizony sokszor még koldulni is kellett, mert kevés helyen volt iparos vándort segítő állomás. — Mikor jött Kőrösre? — A VÄNDORELETET megunva, 1908-ban jöttem haza Magyarországra és 1909-ben Nagykőrösre kerültem. Munkát vállaltam, és nemsokára megnősültem. Nagykőrösi lányt: Mészáros Ilonát vettem feleségül. Azután jött az 1914-es világháború, már az elején elvittek és csak 1918-ban értem haza. — Még abban az évben iparengedélyt kaptam. A Kossuth Lajos utcában nyitottam műhelyt. Bevezettem a fájós lábakra az ortopéd cipők készítését, amit Kőrösön addig nemigen csináltak. Száz százalékig pontos és jó munkát igyekeztem végezni. Többnyire magam dolgoztam, csak egy segédemre, Gimes Lászlóra emlékezem, akinek munkájával teljesen meg voltam elégedve. — Hosszú, tisztes élete során mit bánt meg, mit kellett volna másképpen csinálni? — AZT, HOGY NEM HALLGATTAM a szüléimre és nem tanultam tovább ... Akkor könnyebb lett volna az életem ... — Es mit kíván még az élettől? — Jó egészséget —, mondotta búcsúzóul a kilencvenesztendős, jubiláló Dobnik mester. (kopa)
