Pest Megyei Hírlap, 1968. február (12. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-06 / 30. szám
mar MEGYEI 1968. FEBRUÁR 6., KEDD Gép, idő, tudás, tanulás Mit kell tudni ahhoz, hogy valakit környezetében a világ dolgában jártas, művelt embernek tartsanak? Mit kell tudni, elolvasni, megtanulni és szilárdan emlékezetbe vésni ahhoz, hogy valaki — a régi korok eszményi művelt emberéhez hasonlóan — „mindenhez hozzá tudjon szólni”? Elavult a felelet Senki sem tudna pontos választ adni a kérdésre, mert a tudnivalók olyan iramban gyarapodnak, hogy mire a válasz megformálódna, máris elavult lenne a felelet. A válasz más okok miatt is rendkívül nehéz, ugyanis ma még általánosságban sem tudjuk megmondani, hogy „mit kell tudni”. — És nemcsak a felnőtt ember kívánatos tudás- szintjét nem tudjuk egyértelműen felvázolni, hanem még az iskolák tanulóiét sem. A tanácstalanság világszerte megmutatkozik, aminek az a következménye, hogy úgyszólván nemzetközi méretekben kialakult egy bizonyos félelem, — hogy hátha valamiről lemarad a diák, hátha valamit nem tanul meg — és iskolák és szülők egymással versengve púpozzák a tanuló terheit. Pedig a nap továbbra is csupán huszonnégy órából áll, a diák fizikai, szellemi és pszichikai teherbíróképessége pedig nem növekszik olyan tempóban, ahogy azt a szülők és a túlzottan ambiciózus pedagógusok •— akik maximalista tantervekre támaszkodnak — szeretnék. Szülőnek 5 nap, diáknak 6?! A modern pedagógia elsősorban nem is ezt a konfliktust akarja megoldani. A korszerű pedagógia elegendőnek tartja a napjainkban tanulásra fordított időt, sőt kicsit sokallja is azt (mert például az ötnapos munkahét általánossá válása idején nem lenne etikus a diákoktól hatnapos, munkajellegű, ismeretszerző elfoglaltságot elvárni). Éppen ezért azt az ambiciózus célt tűzi maga elé, hogy az eddigivel azonos, vagy még kevesebb idő alatt több, jobb minőségű ismeretet adjon, ugyanakkor kisebb pszichikus megterhelésnek tegye ki a tanulót. Ennek egyik alapfeltétele, hogy a gyerekkel azt tanítsák meg, amit még nem tud, ne untassák azzal, amit már megtanult, tehát folyamatosan informálódni kell a benne, illetve osztályában változó tu- dásszintről. A tudásszint mérése pedig a hagyományos pedagógia eszközeivel úgyszólván elvégez- hetetlen. Leningrádi rendszer Itt kapnak szerepet tehát a gyakorlati pedagógia olyan segédeszközei, mint a feleltető és vizsgáztató gépek, ahol a felelés kapcsolók elforgatásával történik, s egy külön műszer — anélkül, hogy a pedagógusnak töprengenie kellene — kiszámítja, és azonnal megmutatja az osztályátlagot is. Nyugat-Európában és Amerikában már évek óta használnak ilyen ötletes szerkezeteket: az ebben a környezetben szerzett tudás mennyiségén és minőségén azonban nem nagyon látszanak meg az éred menyek. Mert az ellenőrzőgép önmagában nem elegendő. A gép nem tud „magától” kérdezni — előbb össze kell állítani azokat a kérdéseket, amelyek tudása, megválaszolása jelzi a tananyag elsajátítását, a tudásszintet. A kérdést és a feleletet le kell fordítani a gép nyelvére, és a diák, ha tudja a választ, egy kapcsoló elmozdításával pillanatok alatt meg is adhatja a helyes feleletet. De ehhez — mint említettük, jó kérdések kellenek, jó „kérdezz — felelek” programot kell összeállítani — mert ezen múlik az oktatási folyamat sikere. Ebben a tekintetben a Szovjetunióban a világhírű Landa professzor ért el kiemelkedő eredményeket: 6 és munkatársai dolgozták ki a tanítandó témák ésszerűbb logikai rendszerét. Csehszlovákiában Tollingerova munkacsoportja foglalkozik ezzel a problémával, a Német Szövetségi Köztársaságban pedig Frank professzor, aki az IBM cégtől külön számító- központot kapott az oktatási folyamat modellezési problémáinak megoldására. Gépesítik az új ismeretek oktatását is. De ez még rendkívül költséges és a kidolgozatlan tanítási programok miatt nálunk illuzórikus. (Hiába van oktatói gép, ha nincs beletáplálni való program.) A gép felszabadítja az idő egy részét, hiszen a feleltetés, az ellenőrzés mechanikus munkájától mentesíti a pedagógust és az időtöbbletet az oktatás színvonalának további emelésére fordíthatja. 113 s 28 Az időnyereség lehetővé teszi a tananyag átrendezését. A pedagógiai szakirodalom azt a problémát úgy fogalmazza meg, hogy a tananyagból „egyre több megy lefelé”. Vagyis: amit eddig a hetedik osztályban tanítottak, arra most már a hatodikban kerül sor — és így tovább. A Szovjetunióban eredményesen kísérleteznek a háromosztályos alsó- tagozattal; vagyis az eddigi négyesztendös tananyag egy évvel rövidebb idő alatt történő megtanításával. Magyar- országon is megfigyelhettük azt, hogy ami tegnap még csak a felső tagozatosok tudnivalója volt, ma már az alsó tagozatban is megkövetelik (pL az egyenletek, a halmazelmélet tanítási kísérletei az alsó tagozatban). Az így újraalakított tananyag egyes alkotóelemei racionálisabban, logikusabban illeszkednek egymás melléj fokozzák a megértés és a megjegyezhetőség esélyeit. A tananyag racionális összevonása már most — kísérleti stádiumban is — szinte csoda- számbamenő eredményeket produkált: Csepelen -például a villanyszerelő-tanulók 28 óra alatt tanulták meg az eddig 113 órásnak elkönyvelt egész évi tananyagot; és ez a mostani tudásszintjük magasabb, mint amit 113 órai oktatómunkával eddig reméltek, vagy el szoktak érni. A Szovjetunióban, ugyancsak ipari tanulók között huszonötször gyorsabban lehetett megtanítani ugyanazt az anyagot — egy kísérlet során. Rosszabb, mint a gőzmozdonyé A gépesítés, a tananyag célszerű programozása, racionális átalakítása már most is hatalmas időnyereséget hoz. Mire lehet felhasználni ezt az időt? Egy részét nyilvánvalóan arra, hogy ezalatt az eddiginél többet tanuljon a diák. Napjainkban az ember agya, a hagyományos ismeretközlő és ismeretszerző „technológiával” az agy kapacitásának csupán négy százalékát veszi igénybe. Az időnyerést nemcsak a gépesítéssel, oktatási programokkal akarja biztosítani a korszerű pedagógia: ebben a tekintetben újabb lehetőségek mutatkoznak a pszichológia jóvoltából is. Az oktatás lélektanát vizsgáló kutatók megfigyelik, feltérképezik a tanuló fejében végbemenő „felfogási folyamatot”. Leírták már a „tárolás”, tehát a memorizálás mechanizmusát és a szerzett ismeretek felhasználásának módszereit is. Ennek következtében egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert az úgynevezett „tájékozódási pontok” — amelyek megkönnyítik és egyáltalán lehetővé teszik a gyerek ismereteinek, készségeinek ellenőrzését és céltudatos fejlesztését. A pedagógiai tartalmi és pszichológiai kutatások eredményeképpen változik meg a hagyományos iskolai szituáció is: a tanár — aki eddig főszereplője volt az órának — főrendezővé lép elő, és a diák lesz a főszereplő — a lassan bontakozó, fejlődő személyiség bonyolult problematikájával. Ez a szituáció a tanulási és tanítási programok kidolgozását teszi szükségessé — ehhez pedig a matematikai modellezés munkálatai, ennek legújabb eredményei is jelentős segítséget nyújtanak: csak így lehet kidolgozni a modem oktatási folyamatok alapjait — a tanulási és a tanítási algoritmusokat: a tanulás és a tanítás matematikai, logikai nyelven megfogalmazható törvényszerűségeit. Ki mit tud? Ezek a munkálatok, kutatások, amelyek úgyszólván világszerte foglalkozatják a pedagógusokat, felhívják a figyelmet a hagyományos iskolai tanítás egyik különös árnyoldalára — az oktatás „ki mit tud?” jellegére. Manapság a legtöbb helyen ugyanis még az alapvető ismeretek elsajátítása tekintetében is nagy különbség van az egyes tanulók között: ritkán alakul ki az osztályban viszonylag egységes tudás, jó minőségű, megbízható ismeretanyag. A cikk elején vázolt ellenőrzési és oktatási nehézségek a tanítás mostani — „kézműipari” — korszakában ezt nem teszik lehetővé. Ebben a tekintetben is érdekes kísérleteket végeztek Csepelen, ahol a villanyszerelő-tanulók a viszonylag bonyolult feladatot rövid — nagyjából azonos — idő alatt oldották meg, kiváló minőségben. Az ugyanazzal a tananyaggal birkózó másik osztályt, a konti’ollosz- tályt már nagy zavarba hozták, amikor hasonló feladatokat adtak neki. A javítási feladat megoldása a kontrollosz- tály negyven százalékának nem sikerült, aki elvégezte, annak is hosszabb időbe tellett. A tanulni megtanult diák A modern módszerek tehát nemcsak azokat a tanulókat tanítják meg több-kevesebb tudnivalóra, akiknek „amúgy is megvannak a képességei”, akik amúgy is nagyobb teljesítményekre képesek. Az osztály minden ..tanulójának megtanítását, kiképzését ambicionálják — és megtanítják a diákot arra is, hogy a saját ismeretanyagát hogyan gyarapítsa célszerűen. A jóeszű gyerek nem abban tűnik ki társai közül, hogy szintén megtanulja, amit a többiek, hanem abban, hogy gyorsabban, célszerűbben tanul, s a tudás alkalmazása közben sokkal kevesebb hibaszázalékkal dolgozik. Napjaink pedagógiájának egyik teendője éppen az, hogy meghatározza: az egyes feladatok megoldásához milyen segítséget kell adni a gyereknek, tehát hogyan kell adagolni az úgynevezett „segítőinformációkat”. Az oktatógépek többek között itt nyújthatnak komoly segítséget: mert hozzájuk „bizalommal” fordulhat segítő információkért a diák — és éppen ő maga tudja, hogy mihez, mennyi tájékoztatásra van még szüksége. A ma és a holnap pedagógiájának ez lesz a legnagyobb eredménye: a tanulni megtanított diák maga szerzi be a feladat megoldásához szükséges információkat, maga szervezi, irányítja munkája egy részét, maga próbálja a legkevesebb idő- és energiaáldozattal megoldani feladatait. Ez a felnőttkorba is átvihető, átmenthető képesség teszi közérdekűvé a mai kutatásokat. Ez indokolja, hogy a felnőttek is Ismerkedjenek a gyermek tanulásával, tanításával — hiszen az ő gondolkodási képességük kihasználása sem érte még el a — gőzmozdonyét sem. És a felnőttek... A felnőttek ma legalább annyit panaszkodnak a túlterheltségre, mint a gyerekek. A szülők még inkább érzik a tanulni-tudnivalók reménytelen tempóban gyarapodó halmazát és mindjobban megérzik azt is, hogy a hagyományos „tanulási technikával” nem tudnak megbirkózni. Márpedig ha esti vagy levelező tanfolyamon tanulnak — jelenleg még a hagyományos oktatási módszerek szabják meg előrehaladásukat. Ezek a módszerek pedig — amelyek a gyereket is felnőttnek nézik, a felnőttet pedig nagy gyereknek — a felnőtteknek sem ígérnek jobb eredményeket, mint a kisdiákoknak. Éppen ezért érdemelnek megkülönböztetett figyelmet a legújabb pedagógiai kutatások, az oktatás megújítását célzó kísérletek: mert a gyermek gondolkodási és megismerési kapacitásának jobb kihasználása, a rejtett, feltáratlan szellemi energiák jobb kamatoztatása terén szerzett tapasztalatoktól gyakorlati eredményeket várhatnak a túlterheltségre panaszkodó felnőttek is. Krajczár Imre mindenütt A miskolci vízművek, felújítása céljából, az ősszel be-, zárta a miskolc-tapolcai termálfürdőt és a vele összefüggő barlangfürdőt. A rekonstrukció során a három termálmedencét vasbeton- burkolattal veszik körül és vasbetonaljazatot készítenek a barlangfürdőben is. Ezzel lehetővé teszik a medencék rendszeres tisztítását A barVascsövet lyukasztott a kukorica Érdekes „leletet” vettek megfigyelés alá a Veszprémi Nehézvegyipari Kutató Intézet szakemberei. A korróziós osztály vegyészmérnökeit csak a legritkább esetben hozzák zavarba a rozsdásodási jelenségek, most mégis meglepetéssel tapasztalták: egy növény g; ökérzete lyukasztotta hi a földbe helyezett vasvezetéket. A mintát tüzetesen megvizsgálták és így sikerült meghatározni, mi is történt tulajdonképpen a föld mélyén. Az olajvezetékek csópusztulását ezúttal nem a szokásos korróziós jelenségek okozták, hanem egy kukoricagyökér, amely nedvével táplálta a korróziós folyamatot. Olyan eredményesen „dolgozott”, hogy a vezeték § több helyen megszakadt. v Már megint csupa borfolt a térítőd! (Kertész László rajzai) i f Megkezdődött a tél | „második félideje“ j Hétfőre virradó éjszaka 2 ^ óra 19 perc 30 másodperckor i elérkeztünk a tél „második fél- ^ idejéhez”. A december 22-én ^ délután 2 óra 17 perckor kez-§ dödött, és 128 165 percen ál ^ tartó télből ugyanis eddig az ^ időpontig éppen 64 082 perc és ^ 30 másodperc telt el. Pontosan ^ ugyanennyi maradt még hátra > a tavasz kezdetéig, március S 20-án 14 óra 22 percig, de ez § már biztosan a tél könnyebbik ^ fele lesz. & langfürdőben elszigetelik a hideg vizű forrásokat, a barlang- fürdő vizének hőmérsékletét a betonszigeteléssel 30 fokra növelik. A munkálatok az előírt ütemben haladnak, s a tervek szerint márciusban újra megnyitják Közép-Európa egyetlen természetes barlangüreg-für- dőjét, a termálmedencékkel együtt Márciusban újból megnyílik Közép-Európa egyetlen természetes barlangiiregfiirdője
