Pest Megyei Hírlap, 1968. február (12. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-28 / 49. szám

Válasz jaffa-ügyben Mindenki a saját termékét hozza forgalomba, így mi a jaffaszörpöt és az újságíró a cikkeit. A január 30-i és feb­ruár 22-i Nagykőrösi Híradó­ban aláírás nélkül megjelent cikk nem magánember, hanem újságíró észrevétele. Az első lelkesedik, a második dilem- mázik. Bizonyos határig mind­kettővel egyetértek. A jaffaszörp valóban jó. A fogyasztók elfogadták, kere­sik, szívesen isszák. Hogy miért nincs elegendő? Ugyan­azért, amiért nincs elegendő Fiat személygépkocsi, olasz, vagy spanyol narancs és so­rolhatnám sokáig a nyugati importcikkeket. Nem azért, mért nem jól mérjük fel be­lőle a fogyasztási igényt, ha­nem mert az ország tőkés de­vizával csak rendkívül taka­rékosan gazdálkodhat, mert ezt a devizát tőkés országok­- ba irányuló exporttal kell elő­teremteni és ez nem könnyű munka. Néhány hónapja valóban országosan hiánycikk a jaffa, mert importált alapanyaga el­fogyott. Nemrég Valóban még .senki sem tudta megmondani az érdekeltek közül, hogy mi­kor kapunk újabb szállít­mányt, mikor és honnan lesz hozzá újra tőkés deviza. 1967-ben ezt a devizát a Belkereskedelmi Miniszté­rium adta azzal, hogy — egy jelentéktelen mennyiség kivé­telével, amelyet a gyár hozott forgalomba — a jaffaszörpöt az idegenforgalmilag frek­ventált, kiemelt vendéglátó­ipari vállalatoknál kell árusí­tani: Budapesten, a Balaton­nál, részben a Duna-kanyar- ban. És miután Nagykőrös egyelőre, sajnos, nem idegen- forgalmi nevezetesség, itt csak azért lehetett Icapni jaffa­szörpöt, mert a konzervgyá­riak annyira lokálpatrióták, hogy a szabad rendelkezésük­re bocsátott igen kis tétel jaffából elsősorban Nagykő­röst látták el. Így történt meg az, hogy míg az országban csak reprezentatív éttermek­ben, szállókban, presszókban lehetett folyamatosan jaffa-* szörpöt inni, addig Nagykőrö­sön „félfeketén” az üzletekben demizsonokból mérték ki a- -szörpöt, az éttermekben, presszókban korlátozás nélkül $gí)lgáltak fel jaffát­Ami a közeljövő kilátásait illeti: külkereskedelmi szer­vektől előzetes ígéretünk van, hogyha nem is korlátlan •mennyiségben, de vásárolha­tunk alapanyagot, ehhez a kellő tőkés devizát rendelke- -zésünkre bocsátják. De sajnos, a kívánságaink és a lehetősé­geink sem a várható mennyi­ségben, sem az időpontban nem esnek egybe. A jelenlegi helyzet az, hogy lesz jaffa­szörp. Éppen időben rendel- : .kezésünkre fog állni az alap­anyag, tehát gyárthatjuk. Hi­szen nekünk érdekünk a gyártás, mert ez nyereséget hoz. Ami a kicsit rosszmájúan tett célzást illeti a várható árra vonatkozóan: nos, ugyan­az marad az ára a jaffának, mint a málnaszörpnek. Ami a flakont illeti: nem kell félni tőle. Sajnos, a fla­kon alapanyaga, mint mű­anyag, szintén nem hazai tér­tnek és így rendkívül kis mennyiségben áll rendelkezés­re. Árusítása tartósan előre­láthatólag csak Budapesten lejz biztosítható, ott is leg­feljebb csak néhány boltban. Ha a január 30-i cikkben em­lített 10 ezer flakont még majd követi is az év során né­hány tízezer, ez a szélesebb körben való árusításhoz még nem elég. A jaffa továbbra is elsősorban demizsonban és a vendéglátóipar számára kerül forgalomba. Esetleg még felmerülhet az a probléma is, hogy miért nem üvegben? Ennek technológiai oka van. Vásárlóink tudják, ha a jaffaszörpöt mozdulatla­nul állni hagyják az üvegben, szétválik a folyadék egy át­tetsző szíruprészre és egy könnyebb fajsúlyú, de sűrű folyadékrészre. Emiatt tehát az üvegben való árusítás nem jöhet számításba. Ez a szétvá­lás természetesen semmi mi­nőségi változást nem okoz, s a demizson, vagy a műanyag edény falán át nem látszik, a szörp kiöntésekor p>edig tel­jességgel meg is szűnik. Kovács Sándor a Nagykőrösi Konzervgyár igazgatója mmS7 A PEST MEGYEI HÍIUAP K u LÖN K IA P A-S A XII. ÉVFOLYAM, 49. SZÁM 1968. FEBRUAR 28., SZERDA Javítanák a gépeket a Dózsában... ALKATRÉSZ HELYETT - MUNKAÁTSZERVEZÉSSEL A tél az erőgépek reparálá­sának időszaka. A Dózsa Ter­melőszövetkezetben is seré­nyen dolgoznak a szakembe­rek, azaz dolgoznának, de sajnos nagyon sok alkatrészt nem kapnak meg. Mindennek ellenére optimisták, mert pél­dául a borsóvető gépeket már kijavították, a próbacsírázta- tást megkezdték és rövidesen sor kerül a borsó vetésére is. Úgy szervezik a gépek javí­tását, hogy az éppen soros ta­vaszi munkákat ne gátolja egy-egy ki nem javított gép. A porrá égett asztalosműhely mániusban feltámad hamvaiból SZÉRIA HELYETT - EGYEDI DARABOK A SZÖVETKEZETI IPAR HÍRNEVÉT ÖREGBÍTIK A nagy tűz december nyol­cadikén lobbant fel. Alapos pusztítást végzett. A gépjavító asztalosműhelye teljesen le­égett. Tönkrementek a gépek. Még szerencse, hogy ezt az anyagi kárt megtérítette a biz­tosító. Március közepéig azonban megkezdi a termelést az új asztalosműhely. Exportra nyolcmillió forint értékű gyártmányt szállítanak. A legnagyobb tétel a Szovjet­unióba megy. Folyamatos szál­lítókat, úgynevezett konveyo- rokat készítenek a baromfi­ipar megrendelésére. Gyárta­nak állatorvosi munkahelyeket is. Szerepelnek a tervben to­vábbá almagerezdelők, lúgos- hámozók, rázóasztalok, szállí­tószalagok. Mint a fentiekből kitűnik, a gépjavító és faipari szö­vetkezet az élelmiszer- iparra specializálja ma­gát. Kihasználják azt a lehetősé­get, amellyel a KGST szolgál: az élelmiszeripari gépek gyár­tásában hazánké az elsőség. A külföldi érdeklődés-, meg­rendelések ismeretében bizako­dóak a szövetkezet vezetői, tagjai egyaránt. Olyan nagy az igény, hogy a jelenlegi kapacitással képtelenség 1968—69-ben eleget tenni a megrende­léseknek. A ktsz a legteljesebb mér­tékben kihasználja helyzeti előnyeit: a nagy szériák he­lyett egyedi darabokat, mun­kaigényes berendezéseket, gé­peket készítenek. Olyasmiket, amelyekre csakis <4 szövetke­zeti ipar képes. Ez a magya­rázata, hogy ifjú tervezőik évente átlag három saját konstrukciójú gépet szerkesztenek, s azokkal mind szélesebb kör­ben aratnak elismerést. Tavaly szerepeltek az országos mező- gazdasági kiállításon és a nemzetközi vásáron, és termé­keikkel első, második, harma­dik díjat hoztak el. É<i ahol már késsen úllnuk u ff épek, Alkatrészellátás szempont­jából jobb a helyzet az ál­lami gazdaságnál, a feketei gépjavító telepen. Pontosab­ban: a hiányzó alkatrésze­ket itt, a forgácsoló műhely­ben, saját maguk gyártják. Miután márciusban a gé­peknek már a földeken kell lenniök, eddig mintegy ki­lencvenöt százaékukat már ki­javították. Az alkatrészellá­tás megoldása mellett része van ebben annak a huszonkét szerelőnek és hat ipari ta­nulónak, aki a műhelyeikben szorgalmasan dolgozik. A ja­vított gépek azonban a szam­bád ég alatt várakoznak. Nagy szükségük volna már az új gépszínre. Szerelő... fodrász... kereskedő... szakmunkás Mi lesz belőled, emberke? KOMOLY SZÓ A TANYAI KOLLÉGIUMBAN Vidám csoportot találok a 1 asztalt. Iván Istvánnéval, ne- tanyai gyerekek kollégiuma- velőjükkel beszélgetnek, min- ban. Fiúk-lányok ülik körül az ! denről, ami eszükbe jutott. ___________ Csak a nyolcadikosok arca ko­A a tt inni ml ti satut rekosathetünh. He van fantázia a meggyben, cseresznyében, dióban VÍG PÉTER kertészmérnök, a Kertészeti Kutató Intézet gyürr.ölcstermesztési osztályve­zetője Gyümölcstermesztés és -értékesítés címmel tartott elő­adást. Bevezetőben elmondotta, hogy jelenleg körülbelül 93 millió gyümölcsfa van az or­szágban: ez nagyjából 300 ezer hold gyümölcsöst jelent, s eb­ből mintegy 200 ezer hold a nagyüzemi, árutermelő gyü­mölcsös. SAJNOS, az újabb telepíté­sek nem mindenütt voltak ki­fogástalanok. Sok esetben nem azt telepítettek, amit kellett Csendes, téli utca Foto: P. I. A vonaton ismer­kedtek meg. Egymás mellett ültek, s a be­szélgetés egyre bizal­masabb lett. Monda­nivalójuk színesedett, s mire megtették a két és fél órás utat, oly sok mindent tud­tak egymásról. A fiú háromhóna­pos várakozás után ! az egyik mezőgazda- sági üzemben kapott I állást. A lány viszont 1 azzal hagyta ott a fő- I várost, hogy jobb i lesz itthon. A nagy­városi tülekedésben sosem érezte jól ma­gát. Az igazira a nagy ! tömegben hiába várt... A zsúfolt autóbusz- \ ra nem fértek fel. A I bőtöndökkel hiába is próbálkoztak volna. Mosolyogva kézen fogták egymást és megindultak a hosszú Kossuth Lajos utcán. Az utca néptelen volt. Az első sarkon a fiú váratlanul letette a Tempó csomagját, s miután senkit sem látott a közelben, bátran ar­con csókolta a lányt. Hosszas könyörgésre a legközelebbi útke- resztczésnél a lány visszaadta. — Borzasztó az egyedüllét! — súgta a fiú menet közben. — Egyetlen nagyné- ném él Pápán. De ve­le sem tartom a ro­konságot. Olyan egye­dül vagyok. — Miért nem nő­sülsz meg? — Diákfejjel háza­sodtam volna? Há­rom hónapja végez­tem az akadémián. — Menyasszonyod van? — Nincs. De téged szívesen elvennélek. A lány sóhajtott. — Nekem sincs senkim! — mondta. A fiú a harmadik sarkon karon fogta a lányt. — Mit szólnál, ha megkérném a keze­det? — Ilyen gyorsan? — Nincs időm vár­ni. Végre van állá­som. Meg fogunk él­ni! — Legalább egy ki­csit udvarolj! — Mennyi ideig? Elég lesz belőle egy félóra? — Hát... — szabó- dott a lány. Szótlanul baktattak tovább. Ismét a fiú kezdte. — Te, tudod, hogy a tanácsházán már két órája van hiva­tal? — Mit akarsz a ta­nácsházán? — Bemegyünk az anyakönyvvezető­höz. — Minek? — Megtudjuk, mi­lyen irat kell a há­zassághoz. Gyere! A templom torony­órája éppen a tizet kongatta, amikor be­léptek az ódon épület kapuján. Könnyű volt a folyosó sarkában megtalálni az anya­könyvi hivatalt. Hosszú másodper­ceken át csuszolták cipőjüket a lábrácson. A lány cinkosan oda­hajolt a fiúhoz. — Te ... Hiszen még nem is tudjuk egymás nevét! A fiú elnevette ma­gát. — Igazad vám! — Jobb kezét a lány felé nyújtoita. A remegő kis kéz megpihent az izmos tenyérben. Bemutatkoztak. (rossi) volna, hanem azt, amilyen cse­metét kaptak. Túl sok ősziba­rackot és téli almát telepítet­tek. így aztán 1980-ra már 90 —100 ezer vagon télialma-ter- més várható. Márpedig jelen­leg — a déligyümölcsöt nem számítva — évente 57 kiló a fejenkénti gyümölcsfogyasztás, s ebből 18—20 kilót tesz ki a téli alma. Ha ezt 40 kilóra nö­velnénk is — ami kívánatos lenne —, akkor még mindig 35—40 ezer vagon almát kelle­ne exportálni, ami viszont ne­héz feladat lesz. NYUGAT-EURÓPA almával telített, mert Franciaország és Olaszország el tudja látni al­mával a többi tőkésállamot. Nekünk így legfeljebb három -öt ezer vagon alma az export- lehetőségünk, de tudomásul kell vennünk, hogy ezt is csak gyengébb áron adhatjuk el. Ehhez jön még, hogy átlagter­mésünk jóformán valamennyi gyümölcsnél csak a fele pél­dául a francia gyümölcster­mesztési átlagnak. így érthe­tő, hogy Franciaországban ol­csóbb az alma, az őszibarack, a szőlő, noha ott a termelői és fogyasztói ár közötti különbség nagyobb, mint nálunk. A jó termésátlagra példa­ként említette a Balatonboglá- ri Állami Gazdaságot, ahol ezer hold szőlőben holdanként 62 mázsát értek el. Igaz, ott kiváló a növényvédelem. Jó lenne holdanként 12—14 mázsa vegyes műtrágyát fel­használni a gyümölcsösökben, a talajvizsgálati térkép adatait figyelembe véve, mert nálunk nagy a fagyérzékenység. A gyümölcs védelméhez legalább kétnapos permetezési forduló kell. A BELFÖLDI és külföldi piacon jelenleg és távlatilag a cseresznye, a meggy, a bogyó­sok, a kajszi és a dió értékesít­hetők legjobban. Ennek elle- sére évről évre kisebb a cse­resznye- és a meggytermés. Pedig a termékenyülési prob­lémát a kutatók már megol­dották. E sok kézi munkát igénylő két gyümölcs telepíté­se — kívánatos lenne. Kiváló, új korai meggyfajták vannak, melyek ugyan nem jobbak a Pándinál, de június 3-tól ér­nek. Ilyen például a háziker­tekben a Fortunka, az üzemi gyümölcsösökben a Meteor, az Érdi bőtermő. A cseresznye gépi rázásra nem alkalmas, de a meggy, a szilva, a dió igék. A gépi rá­zás után a gyümölcsből a kon­zervipar kifogástalan minősé­gű terméket gyárthat. Dr. Konrád Zoltán molyabb egy árnyalatnyival. Most nekik gyakran felteszik a kérdést: merre és hogyan to­vább? — Nagy Sarolta boldogan mondja: — A mezőgazdasági szakis­kolára jelentkeztem. Baromfi- nevelő szeretnék lenni. Erzsi nővérem most fejezi be, s öt­száz forint ösztöndíja volt. Én is kapok már a!z elején százöt­ven forintot. Három hónapig Pesten kell járni iskolába, a több időt gyakorlati munkával töltjük. Szeretnék a Dózsa Termelőszövetkezetbe kerülni. Zsoldos Sándor autó-vil­lamossági szerelőnek jelentke­zett, az AKÖV-höz. — Nagyon sokan jelentkez­tünk erre a pályára — mond­ja —, nem tudom, sákerül-e? — Bizony nekem is nehéz — sóhajtja Godány Rozália —, mert én kereskedő szeretnék lenni. A RÖLTEX-ben még nem tudják biztosan, hogy lesz-e, tanulófelvétel, de az biztos, hogy jelentkező van bőven. Győrpál Judit fodrásznak menne. ! — Ez már biztos, hogy nem sikerül, mert fodrásznak csak érettségivel vesznek föl. Így a konzervipari szakiskolába ad­tam be a jelentkezési lapot. Remélem, nem hiába. Szabó Mária Napirenden: a fogyasztási szövetkezet Holnap a városi tanács vég­rehajtó bizottsága meghallgat­ja a Nagykőrös és Vidéke Ál­talános Fogyasztási és Érté­kesítő Szövetkezet munkájáról szóló jelentést, majd különfé­le pénzügyi és költségvetési kérdésiben dönt. Pénteken itt a Metró zenekar Péntek délután fél 5 órakor és este fél 8 órakor a moziban a Metró együttes lép fel Zorán Sztevanovity vezetésével. Zo- ránékkal érkezik Aradszky László és Mezey Anikó is. Konferál: Dévényi Tibor. Emberre veszélyes állati be­tegségek címmel dr. Faith Ist­ván főállatorvos csütörtökön este 6 órakor a Hunyadi Ter­melőszövetkezet klubjában tart előadást. MIT LÁTUNK MA A MOZIBAN? Zűrzavar a Park hotelben. Színes, olasz—spanyol bűn­ügyi filmvígjáték. Főszerep­lők: Philippe Leroy és Marisa Mell. Korhatár nélkül. Kísérőműsor: Magyar hír­adó. Előadás kezdete: 5 és fél 8 órakor.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom