Pest Megyei Hírlap, 1968. február (12. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-28 / 49. szám
MST MEGYEI KJCíAtm 1968. FEBRUAR 28., SZERDA Randevú a temetőben KÖNYVESPOLC PÁLYAVÁLASZTÁS ÉLŐIT A Szülök Könyvtára huszadik kötete Autó a mozgó hídon Aki a régi balatoni műúton Érd felé robog, csak azt látja, hogy a település Pest felőli végén ismét építenek. Az itteni autó-motor- szervíz kap új szárnyat. Az épületeket felül áttetsző, műanyag röptető fogja össze. Helyet kap az új fényező, az öltöző-, fürdő-, étkezőhelyiség, az új kocsiápoló-, mosó- berendezés. Ha befut egy •jármű, s gazdája kívánja, rá- viszik egy rövid hídra. Hidraulikus erő emeli fel a hidat, s ezután megkezdődhet a jármű mosása, alul, felül, nagy nyomású vízsugárrai. A jármű alvázát aztán olajjal is lefújják. Közel kétszer annyi autót kezelhetnek, mint eddig. Mindenekelőtt futójavításokat végeznek. A korszerűsítésre és bővítésre közel egymilliót költenek. Az idén csaknem 100 vagon pecsenyeliba exportálását tervezi a baromfiipar. A pecsenyeliba-export előfeltételeit a gödöllői Agrártudományi Egyetem állattenyésztési tanszékén kidolgozott nagyüzemi pecsenye- liba tenyésztési módszer teremtette meg. A szakemberek többféle eljárással kísérleteztek. Az Orosháza környéki gazdaságokban kipróbáltak váltak be a legjobban. Ott a naposlibákat fűtött előnevelőben tartották és táppal Üj, érdekes színfolttal gazdagodott a főváros kulturális élete. A KPVDSZ Jókai utcai modem színháztermében kapott otthont egy most alakult új színtársulat, az Andaxin- pad. Első programjukként a Hogy mik vogmuc ... című történelmi minirevüt mutatták be megérdemelt, nagy sikerrel. Már az előadás előtt ízelítőit kaiphat a közönség: mit is láthat majd odabenn, a színházteremben. Uigyanis az előcsarnokban rendezték meg Brenner György: Kis ország, nagy történelem című karikatúra- kiállítását. A sok ötletes rajz stílszerű hangulati alapot teremt az előadáshoz, amely éppen. a Kis ország, nagy történelem gondolatfelvetésnek kapcsán tárja a néző elé tíz évszázad magyar történelmének fonákságait, napjaink görbe tükrének fókuszában. A honfoglalással kezdődik az érdekes, szatirikus hangvételű játék és a millennium esztendejében ér véget. A szerzők: Deli Mária, Nádas Péter, Ósz Ferenc és Vágó Péter, a felidézett évezred ismert és kevésbé ismert állomásainak egy-egy jellegzetes figuráját, vagy éppen fonákságát mutatják be olyanformán, hogy a néző nemcsak a látottakon derül, vagy nevet, vérmérséklete szerint, hanem megérezve a játék aktualitását, önmaga hibáira, napjaink fonákságaira is ráismerhet, ha akar. A legtöbb jelenet jól megformált karakterű figurákat állít a nézők elé, s ez az írók vitathatatlan erénye. Néhány jelenetben azonban túlságosan intellektuálisan, két-, sőt háromszoros asszociációkon keresztül kívánják elmondani a nézőknek helyes meglátásaikat és gondolataikat. Ez azonban a nézők nem mindig megfelelő történelmi tárgyi tudása következtében olykor nem éri el I célját, s legfeljebb csak félsze- j gén mosolyognak azon, amin a valóságban harsányan kacagniuk kellene. A rendező, Mezei Éva, bátran használta fel a mű színre vitelénél a revü klasszikus és Ostoba tréfának hittem. Csöngött a telefon: — Dr. N. N. ügyvéd vagyok. Van egy kliensem. Találkozni szeretne önnel. — Milyen ügyben? — Beszélni szeretne önnel. — Mégis? — Mond önnek valamit az a név, hogy ... — Nem. — Akkor én sem értem. A kliensem azonban ragaszkodik hozzá. — És hol akar találkozni velem? — Az sz.-i temetőben ,.. Ellenőrző telefon: van ilyen ügyvéd. Fölhívtam. Igen, beszélt velem. Elmentem a temetőbe. Az öreg hölgyet rögtön fölismertem. Tökéletesen illett rá a leírás. Hófehér haj, sötétlila kendő, perzsagalléros télikabát. — Tehát ön az — mondta, nem kérdésként. — Azt hittem idősebb ember. etették. Három hét elteltével kihajtották őket a tóra. Az így nevelt pecsenyelibák nyolchetes korukra átlagosan 4,5 kilósak voltak, s egy kiló súlygyarapodáshoz mindössze 2,8 kiló tápra volt szükségük. • Az ipar exportterveiit 8—10 gazdaságra koncentrálta. A tenyésztőket az egyetem kutatói látják el szaktanáccsal. Egyidejűleg a kísérletek is tovább folynak. A cél a pecse- nyeliba-nevélés gazdaságosságának további javítása. korszerű elemeit. A próza és az ének, a tánc és a látványosság mellett a song és a film egyaránt helyet kapott a produkcióban. Amit az írók jeleneteikben, Darvas Ferenc pedig muzsikájában fogalmazott meg a tíz évszázadról, azt talán még náluk is tömörebben és szókimondóbban vetíti a nézők elé Dozvald János filmje, amelyet Kertész László szatirikus rajzainak felhasználásával készített. Egy-egy kort, ha csak villanásnyi időre idéznek is fel a vetítővásznon megjelenő rajzok, Jártukra szinte állandósul a nevetés. Egy-két gyengébb ötlet kivételével telitalálat valameny- nyi! Ami erénye a rendezőnek: a revü hagyományos és újszerű megjelenítési formáinak ötvözése, egyben gyengesége is. Amíg a revü első része egységes és szánté hibátlan, addig a második rész már kevésbé tűnik jól megkomponál tnak, olykor szétesőnek, lazának hat. Igaz, hogy ebben a modem színházterem már kevésbé korszerű és kicsi, mélység nélküli színpada is ludas, amely egy — és éppen ezért különállónak tűnő — időegységbe kényszeríti a revübe egyébként jól illeszkedő és azt hangulatilag is kiegészítő film vetítését. Ha technikailag sikerült volna a bemutatott rajzfilm egy-egy vonatkozó képsorát szervesen beilleszteni a revü jeleneteinek, -táncainak és dalainak időrendiségébe, sokkal hatásosabb lett volna. így azonban akaratlanul is törést idéz elő a vetítés a revü szerkezetében, ritmusában. A társulat, amely bemutatta ezt a jól és ötletesen megírt történelmi minirevüt, elsősorban a Néphadsereg Művész- együttesének és az Universitas együttesnek a tagjaiból alakult. Közülük elsősorban Sólyom Kati, Molnár Péter és Hetényi Pál játéka tetszett maradéktalanul, de a többiek is jó alakítást produkáltak. A Debre- czy-testvérek énekkultúrája jól segítette az előadást. Pruckner Pál Fújt a szél, de a hátamon nem attól futkosott a hideg. Töppedt hófoltok a fejfák tövében, üres, sártól lepett dunsztosüvegek, zörgő koszorúk; hatalmas, családi sírbolt előtt álltunk. A hölgy határozott mozdulatokkal, mint aki parancsoláshoz szokott, levelet húzott elő az öreg gyíkbőr táskából. — Ugye, bolondnak hisz engem? Zavartan hallgattam. Vannak esetek, amikor nem lehet kimondani az igent. — Először nézze végig itt a neveket. | A sírbolton azonos családnévvel négy férfi neve: Hermann, Károly, János és Rudolf. A hölgy végre átnyújtotta a levelet. A szerkesztőség levélpapírja, aláírásként a magam neve, kelt 1959-ben. A címzett: ... Rudolf. Az, aki most ott fekszik a fekete már- | ványlap alatt, neve mellett a két évszámmal: 1899—1966. A történetet nagyon messziről kell kezdeni. Az apa, Hermann, nagyon gazdag család egyetlen fiaként negyvenéves korában nősült, egy nála tizenhat évvel fiatalabb lányt, ugyancsak dúsgazdag család gyermekét vette el. Hét év alatt három fiuk született, sorrendben Károly, Rudolf és János. Az apa nyolcvanesztendős korában hunyt el. A birtokot és minden mást a három fiú közül a legidősebb, Károly örökölte, 1945-ben a gazdaságot a történelmi vihar elsodorta. A szülők már nem éltek, Károly idegrendszere pedig nem volt képes elviselni a változásokat. 1945 őszén öngyilkos lett. Rudolt lépett volna a családfő szerepébe, de nem vállalta. János lett tehát a már csak elméletben létező vagyon kezelője, illetve... Valahol volt vagyon. Rudolf is, János is tudták, hogy valahol meg kell lennie a nagy értékű családi ékszereknek. A hol-ra azonban csak Károly adhatott volna feleletet, s ő halott volt Károly utódok nélkül halt meg. Rudolf lemondó nyilatkozatot adott; bármint is legyen, nem tart igényt a maga részére. János pedig megkezdte a hajszát. János éppen tíz esztendeje, 1958-ban hunyt el, anélkül, hogy akár nyomára bukkant volna az ékszereknek. Rudolf, aki akkor már a család egyetlen élő tagja maradt, szerény tisztviselőként dolgozott. A következő évben nyugdíjba ment. Addig nem, de akkor rajta is kitört a rögeszme: valahol meg keli lennie az ékszereknek. Félni kezdett. Jánosnak ugyanis négy gyermeke, három lánya és egy fia volt. A fiú 1956-ban disszidált, de: a három lány ittmaradt! Tőlük kezdett el félni az öreg- úr. Hátha útjukban van, mint „egyetlen jogos örökös”. A levélben írta e kifejezést. Mert akkor, 1959-ben, a szerkesztőségtől kért védelmet. „Az életemre törnek” — kibogozhatatlan gondolatsora md más vá— Igazán jobban törődhetnél magaddal — mondom résztvevőén Kenderes Karcsinak, akiről tudvalevő, hogy már nagyon a végét járja. Állítólag rákja van szegénynek, de őt azzal szédítik, hogy múló gyomorfekély az egész. — Hagyjál békén — válaszol Kenderes ingerülten, majd megenyhül: — Nézd, te a haverom vagy, véled őszintén beszélhetek. Nincs nekem kutyabajom sem ... — Persze, hogy nincs — hagyom rá, hisz így mégis csak jobb szegénykének. — Ne hülyülj! Te most azt hiszed, hogy nekem rákom van és kíméieteskedsz. Hát vedd tudomásul, hogy az egész rákmesét én terjesztettem el magamról. — Te? Nem értelek! — Hát figyelj Ide, te agytröszt! Kisképességű pasas vagyok. A modorom sem olyan, laszt is kaphatott, mint az udvarias elutasításit. „Nem áll módunkban, hogy szerkesztőségünk ..„... amennyiben ténylegesen, tényekkel bizonyíthatóan azt tapasztalja __” A z öreg hölgy ezt a levelet nyomta a kezembe. — Persze, nem emlékszik a levélre? — Nem, kérem. Magam különben is csak aláírója voltam. — És amit elmondtam? — Őszintén szólva, nem tudom, hová tegyem. — Az évszámot látja? — Melyiket? — Rudolfét. — Igen. 1966. — December ' 30-án halt meg. _ ? — János legidősebb lányánál volt látogatóban éppen! — Véletlen. — Én is azt hittem. — És? — (Mind biztosabb vagyok benne, hogy végeztek vele! — Kicsoda ön? — Rudolf felesége! Az ügyvéd. Már nem praktizál. Hetven éves. öregúr. „A névjegyzékből engem soha nem töröltek.” Erre büszke. Vén bútorok között él, a falon vagyont érő festmények, vitrinekben ezüst és arany ötvösmunkák. Nincs senkije. — Beszéltem a hölggyé!. — Tudom. Levélben megírta nekem. — Nem értem .. i — Kérem, a hölgy csak azt kérte tőlem, hogy hozzam ösz- sze önnel. — Mégis ..; — A családnak negyven éven át voltam a barátja. Meg kellett tennem! — Dehát... — A hölgy fél. Önök annak idején Rudolfnak írtak egy levelet. A hölgy most bizonyítottnak látja, hogy alaptalan volt az elutasításuk. — De, kérgm, . ön megmagyarázhatta volna... — Kérem, az ügyvéd mindig a kliens kívánságaihoz igazodik, hacsak azok nem ütköznek törvénybe! — Ez az egész gyermeteg ... — Gyermeteg?! — Az öregúr pattog, tüzel a szeme: — Itt vagyonról van szó! Azok az ékszerek legalább félmilliót érnek... ! Ennyiért már nem egy embert, sok embert is, megöltek! I. Mindez egy esztendeje történt. Húztam egyet a vállamon azzal, hogy már több időm is ment veszendőbe. Két nappal ezelőtt levelet kaptam. Áz öregúr írta. Jozefin nagyságos asszony elhunyt. A hagyatéki leltározáskor egy öreg hajó- bőrönd alján, újságpapírok halma közé keverve, megtalálták az ékszereket. A bőröndöt még az apa, Hermann zárta le... M. O. hogy barátokat tudjak magamnak szerezni. Általában utáltak, vagy legjobb esetben közönyösek voltak velem az emberek. A munkahelyemen a lelkem is kitehettem volna, a kutya sem figyelt rám. Érted? — Nem! — Szerettem volna felhívni magamra az emberek figyelmét. És azt is tudom, hogy az emberek alapjában jók. Csak önző érdekeik késztetik őket a gonoszságra. Irigyek a másikra, minden jót, amit egy kollega kap, úgy érzik, hogy tőlük vették el. De egy halálraítéltre senki nem irigykedik. Velem szemben mindenki fölényben érezheti magái. Ha én igazgató lennék, az sem fájna senkinek és még a portás is sajnálattal nézne rám ... — Kezdem érteni! Sajnáltaim akarod magad! — Egy frászt. Azt akarom, A Kossuth Könyvkiadó „Szülők Könyvtára"-sorozata hasznos és igen népszerű segítséget jelent a gyermekneveléshez; a most megjelent huszadik kötet — terjedelmét tekintve inkább bővebb értekezés — különösen időszerű és fontos témát tárgyal: a pályaválasztás problémakörét. S. Sándor Gyula — a szerző — bevezetőjében abból indul ki, hogy a „mi lesz a gyermekből?” — kérdés szinte mindennapos témát jelent a családoknak. A pályaválasztás kérdésének eldöntése nem nélkülözf- heti a szülők tevékenységét, mert ahol a tudatos ráhatás hiányzik, ott a gyermek jövendőjét, pályáját illetően helytelen, végső következtetéseiben elhibázott végletek alakulhatnak ki. Az egyik véglet — mint a szerző is felveti — a „majd csak lesz valahogy” szemlélet, a másik: az eleve elhatározottság már a pólyától kezdve, hogy a gyerekből ez, vagy az, és semmi más nem lehet. Mindkét nézet hibás, hiszen nem számol olyan realitásokkal, mint az egyes szakmákat meghatározó gazdasági-társadalmi szükségletek és helyi lehetőségek; a gyermek felismert képességei, hajlamai, tehetsége, kedve és vágya; az adott pályának a gyermekkel szembeni követelménye. A szerző mindezek alapján eljut ahhoz a következtetéshez,' hogy „magának a családnak a legfontosabb a szerepe a gyermek pályaválasztásában. Ennek magyarázata igen egyszerű: a család ismeri legjobban a gyermeket... aj gyermek szemléletét a szülők tudják legjobban formálni, alakítani... A szülőknek tehát a gyermek pályaválasztó>• sóra tudatosan és meggondoltan kell készülniük, hogy hasonló módon készítsék fel gyermeküket is”. A szerző ezután a népgazdaság oldaláról vizsgálja meg a pályaválasztás problémáit. A népgazdaság fejlődésének Borsod megyében az idén hirdették meg hatodszor az országos hímzőpályázatot „Matyóország” híres íróasszonyának, Kis Jankó Borinak emlékére. A hagyományos vetélkedőn a buzsáki, kalocsai, hódmezővásárhelyi, sárközi, túrái, matyó és palóc népművészeteken kívül nagy számban vesznek részt a rohamosan fejlődő díszítőművészeti szakkörök tagjai. hogy jobb dolgom legyen. Amióta úgy tudják, hogy rákom van, minden kedvezményt megkapok. Ha elkések, ha egy-két nap nem megyek be, senki sem szól. Felemelték a fizetésem. Gondolták, hogy a béralap úgyis a vállalatra száll vissza, de legalább szegény özvegyem magasabb nyugdíjat kap. — De hiszen te nőtlen vagy! — Voltam kérlek. Micike, akinek évek óta veselkedtem a kezéért, végre igent mondott. — Gyenge vigasz... Sajnálatból hozzádment. Vagy számításból. — Nézd öregem, te lehet, hogy okos vagy, de én bölcs! Mit gondolsz, neked miért mondott igent a feleséged? — Ezen már én is gondolkoztam. — Nyugodj meg, ha piaci árukihordó vagy, nem lesz a feleséged. — Persze, hogy nem. De nem is azért jött hozzám, hogy örökölje például a lakásom — mondom most már ingerülten. alapja a tervgazdálkodás. A termelésben azok a fiatalok tudnak elsősorban elhelyezkedni, akik olyan szakmával rendelkeznek, amilyenre szűk1- sége van a társadalomnak. A népgazdaság fejlődése által meghatározott igények figyelembe vétele a pályaválasztásnál tehát elsőrangú szempont. Éppen ezért: a helyes pályaválasztás azonos értékben fontos mind a társadalom, mind pedig az egyén szempontjából. Mind e mellett a társadalom igénye és az egyes emberek elképzelése között azonban esetenként lehet ellentét Ennek az ellentétnek csökkentése, feloldása érdekében is szükséges pályaválaszc tást irányítani, befolyásolni. Ezután az egyén oldaláról közelíti meg a pólyaválasztás problematikáját a szerző. Fontos és figyelmen kívül nem hagyható következtetéshez jut el, amikor rögzíti: „A mi társadalmunkban a becsületes, a képességekkel, a tevékenységig gél arányos érvényesülési vágy megvalósítása minden egyén számára jogos. Erkölcsi alapja a képességek maximális kihasználása, mértéke pedig a végzett munka társadalmi hasznossága. Jogtalan a mi társadalmunkban az olyan érvényesülési igény, amelyet társadalmi szempontból hasznos tevékenység nélkül, vagy egyéni adottságainak, erejének latbavetése nélkül támaszt az egyén. Elítélendő a szocialista erkölcsi felfogás szerint az olyan érvényesülési vágy, amely’ mások megkárosításán alapul.” A felvetett problémakör kapcsán vizsgálja ezután S, Sándor Gyula az iskolának a pályaválasztáshoz nyújtandó segítségét, a fiatalok tulajdonságainak értékelését, az iskola és a család kapcsolatát, valamint a szülők és a pedagógusok együttműködésének alkalmait és hasznosságát. A hasznos és nagyon idősze*. rű könyv 10 000 példányban jelent meg. Dr. D. F. A hatodik Kis Jankó Bori hímzőpályázatra az ország különböző részeiből mintegy 600 pályamunkát várnak, s az eredményhirdetésre augusztus 10-én, Mezőkövesden kerül sor. A legszebb három alkotást Kis Jankó Bori emlékplakettel és három-háromezer forinttal díjazzák. Ezenkívül 12 pályamunka alkotói között 21 000 forint díjat osztanak szét. — Hát hol volt nekem lakásom? Azóta kaptam. A tanácsnál is jó emberek ülnek. Ügy gondolták, hogy életem végén legalább lakjak egy kicsit. — Akkor egyéb javaidat akarja örökölni! — Amink van, már közösen szereztük... — Akkor is borzalmas lehet úgy élni egy asszonnyal, hogy várja a halálodat. — Dehogy várja! — Persze ... Azt akarod mondani, hogy azóta beléd szeretett... — Nem azóta. Mindig szeretett. Azért nem akart hozzámjönni, mert látta, hogy csóró vagyok. Két évig lottóztunk, de még egy kettesünk sem volt. Nem merte vállalni mellettem a nyomort, mondván, hogy az megöli a szerelmet... — Vagy talán őt is beleavattad a turpisságba? — Dehogy avattam bele! Ő adta a tippet! Ez volt a hozománya ... Ősz Ferenc Pecsenyeliba-export Gödöllői siker Orosházán ANDAXINPAD Hogy mik vogmuc... Történelmi minirevű tíz évszázadban rrtr GYORSFÉNYKÉP A halálraítélt Túrái hímzések Mezőkövesden
