Pest Megyei Hírlap, 1968. február (12. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-14 / 37. szám
1968. FEBRUAR 14., SZERDA PE ST HEGYE i^irtop 3 Hol tart a népfrontkongresszus előkészítése ? Sárga metélt aranyló levesben Nincs is ínycsiklandóbb, s ízletesebb ennél. Ám — valljuk meg — a házitésztát nem helyettesíti a gyári készítmény. Ezt tudva határozta el a ceglédi Dózsa Népe Tsz, hogy házi tésztaüzemet létesít. A napokban kezdte meg működését: hétféle árut többek között finom metéltet és csigatésztát készítenek. Az inf- ralámpák alatt száradó terméket műanyagzacskókba töltik és saját elárusító helyeiken értékesítik. Foto: Gábor Érdemes kezdeményezni Több út azonos erővel - Ami a kőbányából hiányzik A tervek és gondok az Út- és Hídépítő Vállalatnál ÉLÉNK POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI TEVÉKENYSÉG tapasztalható országszerte ezekben a hónapokban. Hazánk legkisebb falujában, tanyai településein is megválasztották, illetve megválasztják a helyi népfrontbizottságokat, és azokat a küldötteket, akik a járási értekezleteken részt vesznek. A társadalmi tevékenység fellendülése természetesen csak akkor bontakozhat ki széles körben, ha érvényre jut és gyakorlattá válik a szocialista demokrácia. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy minden megyében az egész társadalom ügyévé vált a népfrontbizottságok újjáválasztá- sa. Érdekli az embereket a közélet, részt vesznek annak kialakításában. Az eddigi tapasztalatok alapján is megállapíthatjuk, hogy tartalmas, érdemi viták jellemzik a választási gyűléseket. Ezeken a találkozókon nem csupán a személyi kérdések — bár azok is fontosak — kerülnek szóba, hanem mindazok a problémák, amelyek a lakosságot érdeklik. Sok helyen beszámoltak arról, milyen kérdésekben sikerült előrehaladást elérni a legutóbbi tanácstagi választások óta és szó esik arról is, hol mutatkozik továbKazareczki Kálmán mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes, a FAO magyar nemzeti bizottságának elnöke kedden a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban tájékoztatta a sajtó képviselőit az ENSZ élelmezési és mezőgazdasági szervezet, a FAO szerepéről, feladatairól és Magyarország FAO- tagságával kapcsolatos nemzetközi és belföldi feladatok ellátására nemrég létrehozott AVr/#/ hahtürnyi üsvnti területet keresünk Budapestről vidékre telepítendő üzemünk részére, közművesítve, bekötőúttal és vasúti rakodási lehetőséqqel, lehetőleq felépítménnyel. Ajánlatokat „Sürqős üzemi kitelepítés 1132” jeliqére a Maqyar Hirdetőbe (Bp. V., Felszabadulás, tér 1.) j kérünk AZONNAL FELVESZÜNK BUDAPESTI MUNKAHELYEINKRE ács, kőműves, épületlakatos, hegesztő, villany- szerelő, kubikos és segédmunkásokat. A teljesítménybéren felül 10%-os munkahelyi és 8%-os kiemelt pótlékot fizetünk. Szállást, étkezést, biztosítunk. ÉVM. 31. sz. Állami Építőipari Vállalat Budapest V., Petőfi Sándor u. 5—7. Munkaerőgazdálkodás bi tennivaló, milyen új, megoldásra váró problémákat vetett fel az élet. A MEGFELELŐ ELŐKÉSZÍTÉS, a napirendre kerülő fontos és közérdeklődésre szá- mottartó kérdések eredményeképpen a választási gyűlések igen látogatottak; részt vesznek azokon a társadalom minden rétegének képviselői. Józan mérlegelés, beható vita után választják meg a népfrontbizottságok tagjait, és tevékenységükhöz megfelelő útravalót is adnak. Olyanokat választanak meg, akik eddigi munkájukkal tekintélyt vívtak ki, akiknek a közösségért folytatott eddigi munkája széles körben ismert, és elismert, erkölcsi magatartásuk, felkészültségük alkalmassá teszi äcet a közéleti tevékenységre. ÖRVENDETES JELENSÉG, hogy a legfontosabb politikai, társadalmi szervezetek és mozgalmak kellő képviselethez jutnák a népfrontbizottságokban. Nagymértékben növeli a népfrontmozgalom hatékonyságát, hogy az elnökségek munkájába bekapcsolódnak a párt, a szakszervezet, a KISZ, a Nőtanécs, a termelőszövetkezetek, az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek és a TIT képviseFAO magyar nemzeti bizottság munkaprogramjáról. A FAO alapokmányát 1945- ben 42 állam írta alá, jelenleg 116 ország tagja a FAO-nak, a szocialista országok közül Bulgária, Jugoszlávia, Kuba, Lengyelország, Magyarország és Románia tagja a szervezetnek. Bulgáriát és Magyarországot 1967. novemberében vették fel a szervezet tagjai közé. Magyarország elsősorban a műszaki-tudományos együttműködés területein, vagyis a rendelkezésére álló és világviszonylatban is elismert „szellemi tőkének” a fejlődő országok rendelkezésére bocsátásával veheti ki részét a FAO általános céljainak megvalósításából. Díszvacsora Colette és Simone Pesten járt. Párizsból jöttek. Januárban. Húszéves ikerpár. Fran- ciák. A családi nevük azonban: Kovács. A papa, a mama már franciának született, franciának nevelt párizsi. A nagypapa, a nagymama viszont kőbányai. A két unokalány pedig nem tud magyarul. Duna menti rokonaikkal Párizsban ismerkedtek. Illedelmesen ölelték a bácsikat, kezet csókoltak a néniknek, kö- 1 szönték az ajándék matyóbabát, sárközi térítőt. Proto- kollmosollyal hallgatták az értelmüknek felfoghatatlan magyar meseáradatot, diplomatatürelemmel figyelték, igyekeztek megfejteni a távoliról érkezettek rejtvényfrancia- ságát. Kalauzoltak naphosszat, egyetértőén bólogattak, mikor a sógorok, sógornők a Tuillé- riák kertjénél a Margitszigetet, a St. Augustin templom láttán a Bazilikát, a Con- corde-on a Kossuth teret emlegették. A Szajna-parti hab- kocsmában pedig süllőt, fogait, a Balatont. Colette és Simone etikett előírta szívélyességgel kínálták a homárt; ajánlottak osztrigát. A bátyok, nővérek riadtan, nyögve-nyelősen ettek. Kotortak, piszkáltak, és több maradt a tányéron, mint amennyi fogyott. Valamennyi étkezés egyformán végződött. Az utolsó mondat így hangzott: — Ha majd ti jöttök Pestre, \olyan finomsággal várunk benlői. Ez azt jelenti, hogy minden társadalmi szervezet és mozgalom megfelelő hatáskörű és tekintélyű képviselője helyet kap a népfrontbizottságban; ezáltal méginkább biztosíthatók az együttműködés jó feltételei. Az eddigi tapasztalatok pozitív vonása, hogy szép számmal szerepelnek a népfrontbizottságok tagjai között a fiatalabb generáció képviselői. A „negyvenesek” nemzedéke kellő tapasztalatot szerzett, reális az életlátása, energiája, alkotóképessége teljében van. Aktív részvételükkel, közreműködésükkel bizonyára fellendítik a népfrontbizottságok tevékenységeit, akárcsak a közéletben szereplő és feladatokat vállaló asszonyok, lányok. Általában elmondhatjuk, hogy a népfrontbi- zottságok újjáválasztása igen körültekintően, a szocialista demokrácia légkörében folyik. Ez egyben fontos feltétele az országos kongresszus sikeres lebonyolításának. Az előkészítő munka másik lényeges eleme, hogy a kongresszus elé kerülő témák problematikáját munkabizottságok dolgozzák ki. Ezek a fontos társadalmi témák felölelik mindazokat a kérdéseket, amelyek a magyar közvéleményt érdeklik, és amelyek helyes megoldása szocialista építésünk előrehaladásának újabb lendületet ad. E munkabizottságokban a legjobb szakemberek, tudósok, pedagógusok, írók, újságírók vesznek részt. AZ EGYES TÉMÁK FELDOLGOZÁSÁBAN a munka- bizottságok már szépen előrehaladtak és hamarosan a népfront megyei szervei elé terjesztik. Ilyen széles körű, mondhatnánk országos véleményezés után kerülnek e fontos kérdések végül is az országos kongresszus elé. A választások demokratizmusa, a társadalmi problémák bátor felvetése és helyes politikaielvi megoldása a biztosítéka annak, hogy a népfrontmozgalom a kongresszus után még jobban tudja ellátni közéleti feladatát, egész népünk javára. neteket, amilyent Párizsban nem ettetek, Franciaországban nem ehettek. Colette és Simone ígérték: jövőre ők látogatnak Magyar- országra. A jövőből idén lett. Tíz napot ismerkedtek a nagyszülők városával. Zsuzsi néni egyetemista fia — monsieur Champi, magyarul Férést — partira is vitte őket. A meghívást először zsúrnak vélték, azután rájöttek, egy zsúr nem kezdődhet este tíz óra után. A parti — magyarul házibuli — színhelye kétszobás lakás. A szőnyegek összegöngyölve a falak mellett. Champi ordítva bemutatta a ma- muskákat Párizsból. Mindenki sziát kiáltott, madámoztak. V A helyiségben sok fiú volt, még tobfr lány. Szülő sehol. Colette és Simone csodálkoztak. Franciaországban az otthoni szórakozás papák, mamák nélkül elképzelhetetlen. Maga a mulatság is formákhoz kötöttebb, ünnepélyesebb. És az öltözék? Csak a két francia lány mseit kisestélyit, a többi hölgy blúzt, pulóvert, az urak bontott gallérral, nyak- kendőtlenül twiszteltek, táncoltak magnetofonmuzsikára. Az asztalokon, a földön, a zeneszekrényen, még a könyvespolcokon is palackok sorakoztak. Likőr, vodka volt elég. Étel viszont egy falat sem. Simone súgva kérdezte Colette-től: — Pesten egy partyn nerr esznek? Mikor Colette éhes lett, nem szégyellt seólni Csámpinak: — Halódó szakma a kőbányászat, illetve a kővágás. A fiatalok nem választják, a jelenleg dolgozó férfiak pedig lassan kiöregednek. Gelencsér István, a Pest megyei Ut- és Hídépítő Vállalat helyettes igazgatója, főkönyvelője, egyik nagy gondjukként a munkaerőhiányt említette. Mert nemcsak a kővágók, a kockakövet kézzel faragók fogynak el lassan, az útépítőrészlegüknél is kicserélődik a munkások fele legalább évenként kétszer. Pedig a kereseti lehetőségek nem rosszak: a kóspallagi, a szentendrei bányákban a kővágók 42 órás munkahéttel elérik a háromezret havonta. Az építő- részlegnél ötnapos a munkahét, állandó a szabad szombat, s az átlag kétezer, de a törzsgárda megkeresi tavaszitól őszig, havonta a 2600—2800 forintot. Hiába, mégis mindig kevés az ember. — Pedig ahhoz, hogy több utat, hidat építsünk, több munkás is kell — mondja az igazgatóhelyettes. A vállalat feladata a tanácsok hatáskörébe tartozó városi, községi belterületi utak építése, felújítása, korszerűsítése és kisebb fesztávolságú hidak építése. Köztudott, milyen rosszak Pest meadjon, hozzon valahonnan néhány szendvicset. A fiú bólintott. Gáborral, a házigazdával a konyhába tartottak. A frizsider üres volt. A kis szekrényben csupán kiló- nyi, eléggé száraz kenyeret találtak. Gábor felnevetett: — Irány a spájz! Kinyitották a nagy bödönt. Nem KÖZÉRT-zsír volt, falusi, hófehér, jó illatú. Fercsi szelte a kenyeret, Gabi kente. Gavalléron, gazdagon, vastagon. Sózták, paprikázták. Uborkásüveget is bontottak. Ak. ecettófról, kaporhinárból savanyúságot halásztak. Tányérra került, a tányér tálcára, a tányér mellé szalvéta. Gabi nézte, gyönyörködött. — Ilyen finomságot Párizsban biztos nem ettek. A társaság körülállta a két mademoiselle-t és a hét szelet zsíros kenyeret. Colette kést-villát kért, Csámpi lebeszélte. Simone már harapta, lassan, gyanakvóan. Colette követte. Mindkettőjüknek ízlett. Az uborka is. Nem szóltak — eí*- tek. A második darab még gyorsabban fogyott. A harmadik után vörösbort kértek. — Extra különlegesség — mondta a kenyérről ikertestvérének Colette. — Nagyon jó. — Igazán kitűnő — helyeselt Simone is. — Elkérjük a receptjét. Otthon biztos sikere lesz e budapesti különlegességnek. A maradék, hetedik szeleten megosztoztak. Meg ették a héját is. László Miklós gyében az útviszonyok. Tennivaló ezért annyi lenne, hogyha a jelenleg 300 alkalmazottal dolgozó vállalat • több ezer emberrel rendelkeznék, akkor sem győzné. Hagyjuk a még megvalósíthatatlan vágyakat. Az útépítés nagyon drága dolog, elsősorban a magas anyagszállítási költségek miatt. Ezért az állami, tanácsi költségvetés meghatározott keretei határt szabnak e munkának. Mégis, mennyi utat tudnak építeni? — Tavaly összesen huszonhat kilométert. S ez nem kevés, ha a vállalat néhány évvel ezelőtti teljesítményét összehasonlítjuk a tavalyival. Két év alatt ugyanis mintegy 50 százalékkal nőtt a termelési érték, s 1967-ben már 36 millió forintot tett ki. Pedig a létszámuk is nagyjából változatlan, nem gépesítettek, s a szállító kapacitás sem nőtt. Hát akkor hogyan érték el? — Megváltoztak a munka előkészítésének és szervezésének feltételei — így mondja Gelencsér István. Ez nagyon sokat jelent az építőszakmában. Hiszen a megyében százkilométeres távolságok is vannak, s nem mindegy, hová kell menni, mennyi ideig kell egy helyen dolgoz- I ni. Az elmúlt két évben pedig I a költségvetési hiteleket a j megyei tanács nem aprózta I szét, hanem koncentrálta egy- egy város, község részére, így egy helyen többet csinálhattak, megoldhattak komplex út- és hídépítési feladatokat, így épült meg többek között Cegléd körútja, az Alszegi és a Déli út. — A munka így olcsóbb és termelékenyebb. Ahhoz, hogy szervezettebben, gyorsabban dolgozhattak, hozzájárult egy új üzem is: a szentendrei aszfaltkeverőtelep. Két éve hozták létre, azóta nincsenek kiszolgáltatva más hasonló üzemeknek, nem kell többé várniuk arra, mikor szállítják a bitumakot, az útépítés befejezéséhez szükséges záróanyagot. Sőt, tavaly nyolcezer tonnával termeltek belőle, s ennek negyedrészét már ők adták el. A több és gazdaságosabb termelés az erkölcsi elismerés mellett, vajon hoz-e valamit — ahogy mondani szokás — a vállalat dolgozóinak a konyhájára? — Hogyne. Az 1966-os eredmények alapján 12 napi keresetnek megfelelő nyereségrészesedést kaptunk. 1967-ben a 12 napot már a harmadik negyedévben elértük... Tehát: ezért is érdemes az újon gondolkodni, kezdeményezni. Hogyan indulnak hát idén, a reform első évében? — Megváltozott a helyzet, önállóak lettünk, nem jelölik ki vállalatunkat kötelező érvénnyel, de hogy hol és mit építünk, az mégis a megyei tanacs út- és hídépítési költségvetésétől függ, attól, hová adják a kereteket. A kapacitásukat már lekötötték. Idén 20 százalékkal nagyobb termelést akarnak elérni, mint tavaly, s ezen belül az út- és hídépítés egymaga 34 millió forint értéket képviseL A másik nagy változás: megszűnt a kőbányák állami dotációja és mintegy 80 százalékkal emelkedett a kő, az útágyazati anyagok ára. — Mi szerencsés helyzetben vagyunk, saját bányáinkban évente 180 ezer tonna követ termelünk. Nem is használjuk föl az egészet, 20 százalékát eladjuk. De ha lenne egy zúzógépsorunk, Kóspallagon érdemes lenne növelni a termelést. Firtatom ezt a zúzógépet és kiderül, nagyon is érdemes lenne beszerezni. Ugyanis jelenleg a zuzalékkövet a recski, a tarca- li (!) és a szobi bányától vásárolják saját építkezéseikhez: mintegy 12 ezer tonnányit évente. És még nemes zúzalékot a hitumakgyártáshoz, külön kétezer tonnát. Ha zúzóberendezésük lenne, mindezt a helyszínen, maguk termelhetnék. És nincs ilyen gépsor? — De van. Legutóbb, amikor a visegrádi bánya leállította a kőzúzó üzemét, eladta a berendezést. De lenne másutt is. Azonban nincs rá 2,5 milliónk, nincs módunk ilyen összegű fejlesztésre. Én nem tartom nagy összegnek, de állítólag nekik sok, idén már saját fejlesztési alapjukból kellene beszerezni. Abból pedig mindössze egymillió — három tehergépkocsi és egy úthenger ára — telik ki. Ennyi és nem több. Szóba kerül az is: jelenleg a tanácsi utakat úgyszólván nem tartja karban senki. Az utak pedig romlanak. Ha nem gátolják meg, néhány év alatt sokszorosára nőhetnek a javítási költségek. Minden évben van erre a célra 4—5 millió forintja a megyei tanácsnak. Ennek az összegnek okos, célszerű felhasználásával nagyon is érdemes lenne foglalkozni. — Mi vállalnánk, ,ha ránk bíznák, az útkarbantartást. Egyébként is arra törekszünk, annak módját keressük, hogy olcsóbban építsünk. Mert ez azt jelenti, hogy a meglevő pénzből több út készülhet el a megyében.' Ilyen törekvésekről jó hallani. Hetesi Ferenc Pál Tájékoztató a FAO-ról B. I.
