Pest Megyei Hírlap, 1968. február (12. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-13 / 36. szám

(iroitiiko Szófiában Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter hétfőn Ivan Ba­sen bolgár külügyminiszter meghívására Szófiába, érkezett. Gromiko hétfő délután meg­koszorúzta Georgi Dimitrov rrhuzóleumát. A koszorúzás után a „Lozeaec” kormánypa- lotában megkezdődtek a hiva­talos bolgár—szovjet tála­lások. Este Juan Basev bol­gár külűyvnriniszter fogadást adott Gromiko tiszteletére. Jesus Faria Budapesten A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága meghívására hétfőn Budapest­re érkezett Jesus Faria, a Ve­nezuelai Kommunista Párt főtitkára. Jesus Fariát a Feri­hegyi repülőtéren Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára fogadta. FOKVAROS A NEGYVENEDIK NAP Vasárnap — a szí átültetést követő negyvenedik napon — újabb jelentést adott ki a Groote Schuur kórház dr. Blaiberg állapotáról. Eszerint az új szívű ember állapota to» vább javul. HÉT ES FEL EV UTAK Megtalálták Sen Fukusima holttestét Japán meteorológusok egy csoportja jelentette a tokiói központnak, hogy megtalálták Sen Fukusima japán sarkku­tató holttestét, aki hét és fél évvel ezelőtt tűnt el egy dél­sarki expedíció közben. Dr. Luns holland külügyminiszter, Péter János külügy­miniszter társaságában Megkezdődtek a magyar—holland tárgyalások Hollandia hiilügytninisstere Budapesten Péter János külügyminisz­ternek, a magyar kormány nevében tett meghívására dr. J. M. A. H. Luns, a Holland Királyság külügyminisztere hivatalos látogatásra vasárnap este feleségével és kíséretével Magyarországra érkezett. Fogadásukra a Ferihegyi re­pülőtéren megjelent Péter Já­nos külügyminiszter, Szilágyi Béla külügyminiszter-helyet­tes és felesége, Házi Vencel nagykövet, a külügyminiszté­Nem lassan — fokozatosan Már mögöttünk a „bűvös” évkezdet, a reform bevezetésé­nek napja. Ez a mcgliatározás is sok nézeteltérésre, meg nem értésre ad alkalmat. Mert ha va óban egyik napról a má­sikra a népgazdaság egészében érvényre jutott a gazdaság- irányítás új gyakorlata, az új mechanizmus, akkor miért hallani annyit a fokozatosság­ról? Például: ha már árreformot hajtunk végre, a tényleges tár­sadalmi költségekből kiinduló és a piaci viszonyokkal számo­ló árrendszert vezetünk be, ak­kor miért nem valósítjuk meg egyszerre, teljes következetes­séggel ezt az elhatározást? Azért nem — válaszolhatjuk —, mert az élelmiszerek, az iparcikkek és a szolgáltatások árainak teljes átformálása, ahogyan azt az új árrendszer elvei megkövetelnék, bizonyos ésszerű csökkentéseket, de olyan áremeléseket is szüksé­gessé tenne, amelyeknek egyenlege végül is csökkentené a lakosság vásárlóerejét. De nemcsak az új árrend­szer érvényesülésében szükség- szerű a fokozatosság. Érthető módon elkerülhetetlen minden olyan területen, ahol nem tu­dunk egykettőre kibújni a régi gazdálkodási rendszer körül­ményei közül. Ahol eleget kell tennünk olyan követelmények­nek, amelyek még a régi me­chanizmusból következnek. Ismeretes például, hogy vál­lalatok ezután már saját fej­lesztési alapjukból fedezik el­használódott berendezéseiket, felszereléseik pótlását, sőt többnyire ínég termelésük bő­vítését is ebből finanszírozzák. Az ez évre szóló, átmeneti rendelkezések azonban még meglehetősen korlátozzák en­nek a vállalati nyereségből származó alapnak a képzését, illetőleg felhasználását, mert nem kívánatos, hogy a vállala­tok túl sok eszközt kössenek le az idén ilyen célra. A folya­matban lévő nagyszámú beru­házás úgyis éppen eléggé szét­forgácsolja a népgazdaság ilyen célra fordítható anyagi eszközeit, s nem lenne jó, ha az erőteljesen bővülő vállalati fejlesztési alapok tovább nö­velnék ezt a szétaprózottságot. Az exporttevékenység gaz­daságos fejlesztése is megkí­ván bizonyos fokozatossági) t. Igaz, hogy az új devizaszorzók arra ösztönzik a vállalatokat, hogy elsősorban olyan cikkek kivitelére törekedjenek, ame­lyeknek gyártása és kivitele az új számítások szerint is nye­reséges, a többi gyártását, il­letőleg exportját építsék le. De szintén csak fokozatosan! E feltétlenül helyeslendő cél­kitűzés azonnali, teljes meg­valósítása ugyanis feltehetőleg több exportcikket iktatna ki a forgalomból, mint amennyire lehetőségünk van ahhoz, hogy a szükséges importot és a kül­kereskedelmi mérleg egyen­súlyát fenntarthassuk. Átme­netileg tehát még nem léphe­tünk föl e téren teljes követ­kezetességgel, s ahol az ú j de- vizaszorzók még nem teszik lehetővé a kifizetődő exportot, az állam megtéríti a vállalat veszteségeit. A türelmi idő pe­dig alkalmat ad a vállalatnak, hogy ahol csak lehetséges, gyors ütemben javítsák termé­keik előállításának gazdasá­gosságát, gyártmányaik válasz­tékát, mert bizonyos idő eltel­tével le kell mondaniuk az ex­porttámogatásról. Az elmondottak alapján is látnivaló, hogy bár az lij me­chanizmus. a gazdaságirányí­tás reformja már érvényes a gazdálkodás egészére, bizo­nyos fokozatosságra még szá­mos vonatkozásban szükség van. S ez nem elvi engedmény, csupán arra irányuló józan tö­rekvés, hogy a reform minél simábban és eredményesebben valósulhasson meg. Az év kezdete óta a gazda­sági élet már teljes egészében a reform .talaján, annak szel­leme és szabályai szerint mű­ködik. Nem csekély erőfeszí­tésbe került ez az „átállás”. Nincs mit csodálkozni azon, hogy csak fokozatosan akkli- matizálódunk az új körülmé­nyekhez. Lassan járj, tovább érsz .— mondják. Ami a re­formot illeti, mi éppenséggel nem lassan járunk, legfeljebb kellő körültekintéssel, hogy valóban — tovább érjünk. b. j. rfum főosztályvezetője, Bar- ta Lajos, a Magyar Népköz- társaság hágai nagykövete és a külügyminisztérium több vezető munkatársa. Jelen volt a fogadtatásnál H. C. Schoch, a Holland Királyság budapesti nagykövete és a nagykövetség munkatársai. Péter János üdvözlő szavai­ra válaszolva dr. J. M. A. H. Luns elmondta: — A holland kormány, par­lament és nép nevében elmond­hatom: látogatásom jó alka­lom arra, hogy személyesen is szorosabbra fűzzük kapcsola­tainkat, hiszen mindketten ugyanarra törekszünk, hogy növekedjenek a béke esélyei, javuljon a népek közötti vi­szony, fejlődjenek országaink kapcsolatai. Péter János külügyminiszter hétfőn délután hivatalában fo­gadta dr. J. M. A. H. Luns holland külügyminisztert, altit a látogatásra elkísért H. C. Schoch, a Holland Királyság budapesti nagykövete, Jonk- heer J. A. de Ranitz nagykö­vet, a politikai ügyek főosz­tályvezetője. A látogatásnál jelen volt Szilágyi Béla külügyminiszter- helyettes, dr. Házi Vencel nagykövet, a külügyminiszté­rium főosztályvezetője, Barta Lajos, a Magyar Népköztársa­ság hágai nagykövete. A látogatást követően meg­kezdődtek a magyar—holland tárgyalások. A tárgyalásokon részt vevő küldöttségeket Pé­ter János, illetve dr. J. M. A. H. Luns vezeti. PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP Xn. ÉVFOLYAM, 36. SZÁM ARA 70 FILLER 1968. FEBRUAR 13., KEDD Now York Times: Vietnamban az USA számára lehetetlen a katonai győzelem A vietnami hadszíntérről továbbra is érkeznek hírek a különböző körzetekben folyó harcokról. A világsajtóban, valamint a diplomáciai körök­ben azonban már egyre több szó esik arról, hogy a dél-vietnami szabadság- harcosok január végén meghirdetett általános tá­madása milyen befolyással lehet a vietnami háború további menetére. Nagy figyelmet és még nagyobb nyugtalanságot keltett Wheeler tábornoknak, az amerikai fegy­veres erők egyesített vezérka­ra főnökének nyilatkozata, amely szerint a Khe Sanh kö­rül folyó harcokban az Egye­A Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökséaének ülése A Hazafias Népfront Orszá- os Tanácsának elnöksége hét- ón ülést tartott. Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke tájékoztat­ta az elnökséget az időszerű bel- és külpolitikai kérdéseié­ről. Foglalkozott a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának legutóbbi ülésén hozott határozatokból adódó népfrontfeladatokkal: különösen a gazdaságirányítás reformja megvalósulásának to­vábbi következetes segítése, valamint a vietnami nép hősi és eredményes harca iránti testvéri szolidaritás kérdései­vel. Erdei Ferenc főtitkár be­számolt a Hazafias Népfront IV. -kongresszusának előkészü*- leteiről, s előterjesztette a kongresszusi irányelvek terve­zetét. Bugár Jánosné főtitkárhe­lyettes ismertette a kongresz- szus elé terjesztendő — a nem­zeti egység egyes kérdéseiről szóló — vitaanyagok előkészí­tésének munkálatait. Az elnökség a beterjesztett anyagokat megtárgyalta. A vitában felszólalt: Bella Já­nos, Ben esik István, Bugár Já­nosné, Darvas József, Erdei Lászlóné, Harrer Ferenc, Kál­lai Gyula, Mihályfi Ernő, Ná- nási László, Ortutay Gyula és Z. Nagy Ferenc. Az elnökség határozatot ho­zott az előterjesztett anyagólé­ra, s megbízta az országos ta­nács titkárságát, hogy az irányelveket — a vitában el­hangzottak figyelembevételé­vel — terjessze az országos ta­nács elé. sült Államok kész „bármiféle fegyver” bevetésére. A sajtó- kommentárok szerint ez takti­kai atomfegyverek bevetésére is utak A Washingtonban hi­vatalos látogatáson levő Wil­son angol miniszterelnök te­levíziós interjújában kijelen­tette, hogy ez Washingtonra végzetes következménnyel jár­na. A Fehér Ház cáfolta, ugyan, hogy taktikai atomfegy­verek bevetésére készülne, ez azonban — a jelek szerint — sem az amerikai sajtót, sem a világközvéleményt nem nyug­tatta meg. Figyelemre méltó a New York Times vasárnapi ve­zércikke, amelyik nagy nyo­matékkai húzta alá: a DNFF offenzívája különös élesség­gel mutatta meg, hogy Viet­namban az Egyesült Államok Sizámára nem lehetséges, a ka­tonai győzelem. A lap hang­súlyozza, hogy tárgyalásos megoldásra kell törekedni. Élénken foglalkozik a dél- vietnami eseményekkel a szovjet sajtó is. A moszkvai lapok, a VDK kül­ügyminiszterének legújabb nyilatkozatát emelik ki, amely ismételt tanúbizonysága Hanoi tárgyalási készségének. Sssorßet emlékirat a grönlandi hidrogénbombákkal kapcsolatban ARANYHÍD A DUNA FELETT Kiosztották a Pro Arte, Pro Űrbe plaketteket Aranyhíd ível át a Duna fö­lött: az Erzsébet-hidat látjuk kerek aranyérmen a tegnap első ízben átadott Pro Űrbe kitüntetés egyik oldalán. Azok kapták, akik legtöbbet tettek Budapestért. Űjabb elismerés a legkiválóbb budapestieknek az íróknak. művészeknek évente odaítélt Pro Arte em­lékérem mellé. Tegnap Sarlós István, a fő­városi tanács vb. elnöke nyúj­totta át. Az ország szívéről be­szélt, amely a közvetlen körü­lötte és vele élőket, a Pest me­gyeieket csaknem minden vo­natkozásban közelről érdekli és érinti. Közös téma került szóba az egyik kitüntetettel, Lindenmayer Kálmánnal, a vízművek főmérnökével is. So­kat tett azért, hogy Budapest ellátása a gyors fejlődés mel- ’ett is megfelelő legyen. Ért­het ha a főváros környéké­nek az ellátásáról is érdeklő­dünk tőle az ünnepélyes per­cek után. — A megállapodás létrejött Budapest és Pest megye veze­tői között. A vizet mi szolgál­tatjuk a környékbeli telepü­léseknek is, ahol erre módunk van, vezetékünk épült. To­vábbi sorsáról azonban már a megyei vállalat intézkedik. Nekem ugyan egy kicsit furcsa ez, hiszen néhol a városhatár azt jelenti, hogy az utca egyik oldala még Pest, a másik a megye. A lényeg azonban az, hogy vállalkozhatunk rá és szívesen is tesszük; a jelentke­zőket Budapest környékén is ellátjuk egészséges ivóvízzel. Pro Arte és Pro Űrbe ki­tüntetést kapott a 94 esztendős dr. Harrer Ferenc gyémántdip­lomás jogi és államtudomá­nyi doktor, nyugalmazott al­polgármester, Mesterházi La­jos Kossuth-díjas író, dr. Ge- revich László Kossuth-díjas művészettörténész, Lindenma- yer Kálmán, a Fővárosi Víz­művek főmérnöke és Bernáth Aurél, a XX. század magyar képzőművészetének egyik leg­jelentősebb egyénisége. Dobrinyin, a Szovjetunió wa­shingtoni nagykövete február 10-én az amerikai külügymi­nisztériumnak emlékiratot adott át azzal kapcsolatban, hogy ez év január 21-én az amerikai strattégiai légierő egyik B—52*-es bombázógépe, fedélzetén négy hidrogénbom- bával Grönlandon az Egyesült Államok thulei légi támasz­pontjának közelében leszállás közben lezuhant. A szovjet emlékirat ezután idézi különböző országok tudó­sainak véleményét, amely sze­rint komoly következmények­kel járhat a Grönland partjainál keletkezett ra­dioaktív szennyeződés. Az amerikai légierők tevé­kenysége, amelynek következ­tében most nem első ízben kö­vetkezett be a tenger vízének radioktív szennyeződése, a nemzetközi jog általános el­fogadott elveinek és előírásai­nak megsértését jelenti, és el­lentétben áll az 1963-ban kö­tött moszkvai atomcsendszer- ződés céljaival is. A szovjet kormány ismétel­ten felhívja az amerikai kor­mány figyelmét arra a komoly veszélyre, amellyel a nukleá­ris fegyverekkel felszerelt bombázógépek idegen terüle- tek feletti repülése jár. Fel­hívta az amerikai kormány fi­gyelmét a nukleáris fegyve­rekkel ellátott bombázógépek különösen a Szovjetunió ha­tárai közelében végzett repü­léseinek veszélyes és kihívó jellegére. Tisztán katonai szempont­ból is az amerikai bombá­zók ilyen repülései értel­metlenek a nukleáris ra- ketafegyverek korszaká­ban. E repüléseknek csak egy cél­juk lehet: a nemzetközi fe­szültség fokozása. Természete­sen az ilyen cselekményekért a felelősség teljes mértékben az Egyesült Államok kormá­nyát terheli. BECS Duna-konferencia Dr. Fekete György, a MA­HART vezérigazgatóhelyettese volt az egyik meghívott elő­adója annak a tudományos ta­nácskozásnak, amelyet hétfőn az ausztriai Duna-szakasK ki­építésének kérdéseiről rendez­tek Bécsben, osztrák, nyugat­német, svájci és magyar szak­értők részvételével. Dr. Fekete György előadásá­ban és a konferencia sajtófo­gadásán elmondotta: a dunai hajózás további nagy fellendü­lése előtt állunk. Nagy jelen­tősége van az 1981-re elkészü­lő Rajna—Majna—Duna-csa­tornának, amely közvetlen ösz- szeköttetést biztosít az Észa­kitól a Fekete-tengerig.

Next

/
Oldalképek
Tartalom