Pest Megyei Hírlap, 1968. február (12. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-11 / 35. szám

8

k! EGY ti

^/(írlap

1968. FEBRUÁR 11., VASÁRNAP

A VÁRAKOZÓ LEÁNY

Ott állt a Liget szélén, a megálló kijáratával szemben, hallgatag, sietők, őgyelgők közt szelíd váró, kontyos haján a délutáni nap

lomb-réseken átütő sugarával.

Tizenhat év körüli, barna lány.

Gondokat únva, sajduló magánnyal, lopva figyeltem őt. — Késik talán,

akire vár, vagy talán ő se sejti, miért, kire. Nyár van, s oly ifjú még. — Tudott rólam. Láthattam, rám felejti, ha fél percre is, szép, komoly szemét.

Hajához kapott, féltőn igazítva.

Pad várt közel s a hajló délután.

Majd, hogy sose tudjam meg, mi a titka, mentem a sort-álló többi után.

De visszanéztem, percre még feledve, hogy mögöttem már nehéz férfi-múlt, s van valakim. Csak várt komolyan egyre, állt ott magában. S lassan alkonyult.

Hegedűs László

Az érdi mozi kálváriája

Hatvan éves Jean Eff el

Hatvanadik születésnapját ünnepli február 12-én a vidám teremtő, aki nemcsak Adámot és Évát alkotott maradandó módon, megformálta magát a nagyapás-szakállú kis i atyaistent is: Jean Eff el, a j grfikusművész.

Szétkapkodott, megszeretett \ könyvei révén nálunk így; ismerik leginkább, a játékos j világmindenség, a derűbe ol- i főtt bibliai történetek újra- \ alkotójaként. S kevesen tudják \ róla, hogy igazi neve Francois \ Lejeune, s igazi hivatása a \ politizáló művészet. A fran- \ cia baloldali, kommunista la- > pok olvasói pedig gyakrab- \ ban találkoznak Marianne- j val, Franciaország szimbólu- \ mával, mint Ádámmal és \ Évával az Effel-rajzokon. Az \ ismert vonalakkal megraj- \ zolt politikai művek évtize- \ dek óta sok fontosat, széllé- i meset és találót mondtak már • Marianne és Marianne népe ! érdekében. S a világ érdeké- : ben is. Hogy Effel jól politi- \ sáló, becsületesen politizáló \ művész, egyebek között egy i kitüntetés is jelzi, a Béke-Vi- j lágtanács aranyérme, amelyet i jnár másfél évtizede kiérde- j melt.

Effel minden rajzsorozata \ emlékezetesen beszél arról, \ amiről tulajdonképpen foly- i vast beszélni akar: ember- j Bégről, békéről, tisztaságról, i Ezt a pedagógiai szándékot észre sem vesszük lapozgatás i közben: csak szórakozunk. De ; így van ez jól, mert a jó mű- \ Vészét legtöbbször észrevétle- i nül tanít.

Üdvözöljünk hát hatvanadik Születésnapján egy nagy művészt, aki megtanult, s bravúrosan tud apró, szórakoztatónak látszó ötletekkel a legfontosabbról beszélni.

R. Gy.

Az idén lesz tíz éve, hogy Erden a moziért küzdenek. A harmincháromezres lélekszámú nagyközségnek nincs modem, nagy befogadóképességű, szélesvásznú filmszínháza. A tanács vezetői most örömmel újságolják, hogy a megyétől érkezett s január harmadikán kelt levél tanúsága szerint ebben az évben meglesz a négy- százötven személyes mozi, legalábbis hozzákezdenek építéséhez. A jubileumra — mondom '— pontot tehetnek az ügy végére.

— A dolog nem olyan egyszerű — válaszol Máté Dezső vb-elnök. — A neheze még hátra van. Az építkezést ugyanis kisajátítás előzi meg

— Mived a község központjában nincs üres telek — veszi át a szót Birinyi Ferenc elnökhelyettes — az 1965. évi 15-ös törvényerejű rendelet értelmében kulturális közérdekből kisajátítjuk az Engels utca 7. szám alatti ingatlant. A tulajdonos 130 ezer forintot és egy háromszoba összkomfortos állami lakást kap, kertes házban. Még istállót is építünk nekik.

— S mit szálnak hozzá az érintettek?

— Nem ajánlom, hogy megkérdezze őket. Vasvillával kergetik el azt, aki ebben az ügyben hozzájuk megy — mondja az elnök. — Nagyon makacsok; pedig a telken egy romos ház van.

Megyek az Engels utcába, Tokics Ferencékhez. Már messziről megismerni portájukat, hiszen kétszer olyan széles, mint a többi. Téglakerítés, a hosszú parasztház eleje hiányzik; szoba, konyha, kamra lehet csak. Vasvilla még véletlenül sincs az udvaron. A családot ebédnél találom. Bizalmatlanul nézegetnek, amikor elmondom, mi járatban vagyok.

Tokics néni hatvan év körüli, alacsony asszony, rögtön belevág szavamba:

— Úgy tudjuk, hogy a moziból nem lesz semmi. Tavaly ősszel, amikor pereltük a beruházást a kártalanítás összege miatt, a tárgyalás megkezdése előtt jött a papír, hogy a mozira nincs pénz.

Valóban így volt. A megyei tanács művelődésügyi osztálya szeptember 27-én közölte, hogy ebben az ötéves tervben nem kerülhet sor a mozi megépítésére. Aztán sokan közbenjártak ; ennek eredménye a második levél. Úgy gondolom, nem vagyok illetékes, hogy közöljem velük a hírt.

— Borzasztó ez a bizonytalanság évek óta — mondja a szálfaegyenes, fehér hajú öregember, Tokics Ferenc. — A ház csak romlik, építkezni nem tudunk, mindenünk tönkre megy.

— Az uram ennek a betege

— viszi a szót Tokics néni. Az

orvos is megmondta. Szívko- szorúér-elmeszesedése van. Mi gazdálkodók vagyunk. Abból élünk, ami a ház körül van. Ha elveszik, mit hagyunk a gyerekeinkre? Itt két házhely van. Az egyik megkapná a régi házat, a másik meg építhetne magának mellette. Különben is nem megyünk az idegenek közé — szögezi le határozottan. — Mind itt laknak a gazdák, ott nem ismerem a szomszédot sem... ,

— Amit kapnának — mondom — egy szép, háromszoba összkomfortos, modem ház.

— Az egy víkendház — most először szólal meg lányuk, aki gyárban dolgozik. — A tulajdonos is azért adja el, mert neki nem jó. Éppen nekünk legyen jó?

— Úgy van — folytatja szaporán Tokics néni. — Hová tegyük ott a három kocsit, a két lovat, a baromfit, a kukoricát, a kazlakat? A ház elé? Máshová nem tehetjük, a telek kicsi, csak háromszáz négyszögöles, a miénk meg ezenkétszáz.

— Meg lehetett volna oldani, ha már mindenképpen ehhez ragaszkodnak — mondja Tokics bácsi, — dehát a tanács elszúrta. Itt az Engels utcában volt egy eladó ház, igaz, hogy hatszáz négyszög- öles, de nekünk megfelelt volna. Mégis a környéken maradtunk volna. Százhatvanezerért árulták, dehát a tanácsnál sokallották. ;

(Akkor még nem tudtam, i amit egy későbbi beszélgetési során mondott el Máté Dezső j tanácselnök, s így nem is el- i lenkezhettem. Az a vétel nemi az áron múlott, hanem azon, j hogy időközben változott a | mozi sorsa.)

— Ilyen telek nincs még egy :

— Tokics néni kijelentésére a i család tagjai egyetértőén bó- i lintanak — négyszázezer to- \ rintot ér. Mi nem akarunk nyerni rajta, csak annyit kérünk, amennyi jár.

Végül megkérdezem tőlük?

— önöknek nem hiányzik a a mozi?

— Nekünk nem — felel Tokics néni. — A gyerekeinknek sem. Amióta tévé van, ágyból lehet nézni a mozit.

— Van tévéjük?

— Nincsen.

•

Jogos a kérdés: miért éppen ehhez a telekhez ragaszkodnak a tervezők? Megkeresem a beruházót. A Pest megyei Beruházási Vállalat jogtanácsosa, dr. Tóth Anna informál:

— Nincs más megoldás. Minden telket megnéztünk, melyet Tokicsék ajánlottak, de egyik sem olyan széles, mint az övéké. Az épülethez legalább 40 méterre van szükség, körülbelül hatszáz négyszögölet használnánk fel. Arra is gondoltunk, hogy ők a telek végében, hátul építkeznének s a mozi mellett járnának be. Ez azonban nem megoldható, mert az épületet a rendészeti szabályoknak megfelelően két-három méteres sávnak kell körülfognia; így az- jtán nem tudnának kocsival

i behajtani.

! — Azt mondják Tokicsék,

j hogy víkendházat vásároltak ! nekik ...

t

i — Hogy mennyire nem az, ;mi sem bizonyítja jobban, j minthogy amikor a mozi épírese leaeruix a napirenuroi, a pedagógusok valósággal harcoltak a házért.

•

Megnézem a sokat emlegetett „víkendházat”. Valóban szép villalakás. Látszik persze, hogy nem azzal a rendeltetéssel épült, mint Tokicsék parasztháza, s az is nyilvánvaló, hogy itt nehezebb lesz gazdasági udvart berendezni. Sajnos, nehéz mindezt megmagyarázni ezeknek az idős embereknek, akik elszakadnak régi, megszokott környezetüktől, s talán kicsit életformájuktól is. Nehéz megértetni, hogy a közösségért az egyénnek olykor áldozatot kell hozni. Ök úgy érzik, hogy ami harmincháromezer embernek öröm lesz Érden — nekik szomorúság .., Soós Ibolya

KÖNYVESPOLC

Az atomkor enciklopédiája

A címhez, s a témához méltó külső alakban két, nagy formátumú kötetet vehet kézbe az olvasó. Az atomkor enciklopédiája: cikk-és tanulmány- gyűjtemény. A szerzők nagy többsége egy-egy szakág nagynevű, sőt, olykor klasszikussá emelkedett képviselője. A Gondolat Kiadó vállalkozása, hogy a svájci Kister Kiadó hasonló című sorozatának legjavát a magyar olvasó számára is hozzáférhetővé tegye, helyeselhető és dicsérhető. Korunk — .,az atomkor” — a tudományos és technikai forradalom időszaka. Áttekintést adni e rendkívül gyors, sokak szerint robbanásszerű fejlődésről nemcsak hasznos, hanem szükséges tett Az atomkor enciklopédiája ezt az áttekintést nyújtja, két területre korlátozva: az atomkutatás, s az információ-elmélet sokrétű tematikáját dolgozva fel.

Az első kötet, melynek szerzői között olyanok nevét találjuk, mint F. Joliot-Curie, J. G. Linhart, G. Gamov és mások, az atomkutatás és az atomenergia kérdéskörét öleli fel. Magvas tanulmány foglalja össze a radioaktivitás és az uránium maghasadásának fölfedezését, az elemi részecskék kutatásának legfrissebb eredményeit. Igen nagy terjedelmet biztosítottak a kötet ösz- szeállítói a szabályzott magfúzió, a különböző részecske- gyorsítók bemutatásának, s alapos áttekintést kaphatunk arról is, milyen gyakorlati indokok szorgalmazzák az e területen végzett kutatómunkát Több tanulmány foglalkozik az atomenergia gyakorlati hasznosításával, a különböző reaktortípusokkal, a már működő atomerőművek nyújtotta! tapasztalatokkal. Külön cikk ] foglalkozik a sugárzások em- i beire gyakorolt hatásával, a i gyógyító — izotópok — suga- i rakkal, s azokkal, melyek a: halál szállítói.

Az enciklopédia második \ kötete szintén rangos szerző- ] gárdát vonultat fel, közöttük j J. Rosenberget, R. Gabillardot, i E. O. Lawrencet. Az atomkor I legfiatalabb tudományága, az! információ-elmélet, s annak í gyakorlati megjelenése a má-1 sodik kötet témája. Igen ala- \ pos képet kapunk a hírközlés j bonyolult és sokrétű területé- ] ről, benne a rádió és a tele-: vízió szerepéről, valamint az: itt elért legújabb tudományos i és gyakorlati eredményekről, j A kötetben megkülönböztetett j helyet kapott a kibernetika. \ Erről a mind sűrűbben hallható fogalomról a kibernetika nagynevű elméleti és gyakorlati szakemberei adnak világos ismertetőt. Segítségükkel megismerhetjük az automatizált gyárak jelenét és holnapját, betekintést kaphatunk az analóg és digitális számítógépek világába. Különösen érdekesek azok a fejezetek, melyek a programozással, s a memóriaegységek új formáival foglalkoznak. A kötet végén található cikkek a fordító- és tanulógépeket, a számítógépek alkalmazásának ma még aligha belátható távlatait mutatják be.

A két, rendkívül szép kiállítású kötetben a könnyebb érthetőséget igen sok ábra, valamint fénykép segíti. A szokatlanul magas színvonalú nyomdai munka, a Kossuth Nyomda kollektíváját dicséri.

(m. o.)

látták még titokban sem szaladni — így könnyű volt rásütni a bélyeget: lusta. De hát az öregek szava se ér mindig aranyat. Annyi az egész, hogy hoz eáidomult a gépéhez. Majd figyelje meg egyszer, hogy a test a munkához, a munkaeszközhöz igazodik. Nem nevet? Furcsa ember maga! Mikor ezt atz elméletemet elmeséltem a

(Czinke Ferenc rajza)

tréfálkozott. Azzal bosszantották, hogy nevetni is lusta. Fenét: Nekem megmondta: ha nevet, akkor nem kap rendesen levegőt a tüdeje. Különben nagyon komoly ember volt...

Szóval... Észrevette, hogy a sok rosszat, amit rákentek, igyekszem lemosni róla. Hát igen, ha távolról nézzük a dolgot, volt is alapja a túl sok

GULAY ISTVÁN:

A Ml UTCÁNKBAN

Tessek csak eljönni egyszer errefelé, akkor elhiszi nekem, hogy itt található a világ egyik legfényesebb sarka. De ha véletlenül sötétedés után érkezne, ajánlom, hoztzon ma*■ gával zseblámpát.

Úgy látszik, nem értettük meg egymást. Nem neon- és reklámfény világít ebben a kis zugban, nem is a sárga tá‘- nyérú utcai lámpáktól van az említett fényesség ... Képletesen használtam a „legfényesebb” jelzőt.

Amit elmesélek, valószínű, nem is egyedi és nemcsak a mi utcánkban fordulhat elő. Az egésznek egyedül az ad különös jelentőséget, hogy milyen körülmények között esett meg. Ha figyel, talán megérti, hogy miért fényességes ez a hely. Ámbár ön, ugye, fenn van a polcon, és így más a szeme ...

Tudja*e, hogy milyen gyorsan halad egy úthengerlő gép? Igen, lassan. Hát egy úthengerlő, ha gyalog jár az utcán? Persze, ő is lassan. És azt tudja-e, hogy mit mondanak, ha így végiglépdel az utcán? Érdekes, eltalálta, „Sír a talpa alatt a föld, olyan lusta ember, biztosan nem szeret dolgozni, meg a munkáját sem szeretheti az ilyen.”

Igaz, elég testes ember volt A vénemberek azt mondogatták, hogy gyerekkorában sem

szaktársaimnak, azok kiröhögtek. Azt hiszik, hogy tudálékos fickó vagyok, mert szeretem' megfigyelni az életet, meg hát szeretek olvasni, és néha, ugye, kicsúszik a számon egy-egy olyan szó, mint a bevezetésben az elöfrb...

Kuculi Istvánról van szó. Itt élt a mi utcánkban, a negyvenes házban. Egy kenyéren az egész család. Az asszony, annak a szülei meg a három fiúgyerek. Közülük az egyik már két éve házas, ő is hazavitte a feleségét. Ha összeszámolta, összesen nyolcán voltak. De errefelé inkább úgy mondták: heten laknak a házban, Kuculi Pista meg a kocsmában. Tényleg ott lakott, volt neki ott egy külön karosszéke, jó nagy. Hazulról vitte oda. Nem kellett messzire cipekednie, a kocsma húsz méterre volt a háztól.

„Ha dolgozik, csak áll meg kormányoz, az utcán úgy jár, mint aki minden lépés előtt gondolkozik egyet, ugyan mi lehet a talpa alatt, és ha ennek vége van, akkor meg a kocsmai ülésben verejtékezik a gatyája!” — így szóltak róla.

En Sok mindent tudok, amit más nem, mert az én szé* kém au övé mellett állott a kocsmában. Azt is tudom, hogy ő maga miért nem nevetett sohasem. Szokása szerint csak

beszédnek. Hm, értem. Arra gondol, hogy az a „légszomj” takaróul is szolgálhatott a munka utáni kocsmázásra, s annak, hogy otthon a ház korül nem lendített semmit előre.

Persze, a munka! De gyorsan rávágta! Abban megegyezünk, ugye, hogy'aki megfelelő minőségű és mennyiségű munkát végez éveken kérész* tül, mégpedig úgy, hogy szere* ti is csinálni, arra az előbbi szavak nem illenek?... A folytatása is ilyen egyszerű. Már amilyen egyszerű lehet az, hogy egy Kuculi István nevű úthengerlő meghal a kocsmában a saját karosszékében, jó magyar bor mellett, és ráadásul még testamentumot is hagy hátra.

Ügy ám, végrendeletet.

Felolvasom, jó? Itt van nálam, mindig magamnál hot* dóm!

„Alulírott minthogy oly erőtlenségre jutottam, hogy már egy éve a munkámat is csak nehezen tudom nap mint nap elvégezni, hát most teljesen tudatomnál lévén, de várva, hogy valami jbaj jöjjön rám, a következőket foglalom végrendeletembe:

— Házam és udvarom a feleségemre szálljon teljesen. Azt csinálhat vele, amit akar.

— Három fiamnak szakmát adtam a kezükbe. Abból megélhetnek, segítségül azonban mindegyiknek hagyok öt-öt* ezer forintot, ami a takarékban van.

— Ha pedig leesek a' tóv bamról, azzal a kéréssel fordulok a tisztelt vállalatomhoz, hogy azt a gépet, amin én dolgoztam, s amelyet én mindig kövérnek neveztem, annak adják alája, aki kéri, hogy az ő gépe legyen, ne pedig olyan* nak, aki nem akar vele dolgozni. Aki pedig kérte, hogy az övé legyen, annak a karosszékem árából, amíg futja, a Sándor nevű pincér naponta egy ingyen fröccsöt adjon munka után.”

A többi nem érdekes. Keltezés stb.

Ügy látom, ez megdöbbentette. Hogy valaki annyira szeretheti a gépét, mint a felesé* gét! Végrendelkezik róla! Mondja, ezt furcsának találja vagy szépnek? Szépnek? Azt vártam, hogy atz előbbit választja . ..

Azt mondtam, véletlenül sötétedés után érkezne, ajánlom, hogy hozzon magával elemlámpát. Mert elég sötét kis utca a mienk. De — ha én lennék a szavak mestere — azt mondanám, hogy ilyen utcákban ésure lehet venni az ilyen kis tettek fényeit is.

Tessék eljönni egyszer errefelé, majd akkor elhiszi nekem, hogy itt található a világ egyik legfényesebb sarka. Egész sok kis fény van mife* lénk, olyanok, mint amilyet elmeséltem. Csak meg kell keresni, s látni, aztán már úgy érzi az ember, hogy nagy a fényesség,