Pest Megyei Hírlap, 1968. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-05 / 3. szám
Olvastuk “^fitacLó 1968. július 20—28: országos kertészeti kiállítás Nagykőrös várossá nyilvánításának 600. évfordulóján, az idei jubileumi ünnepségek keretében, nagyszabású országos kertészeti kiállítást rerj- deznek július 20- és 28-a között. Pancsovai Nándor, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi csoportvezetője elmondotta, hogy már készülnek a rendezvényre a kertészkedő közös gazdaságok, állami gazdaságok. A nyári gyümölcs- és zöldségtermésük legjavát szándékoznak bemutatni. Különösen a cseresznye, a meggy, a barack és a nyári alma kerül előtérbe, hiszen e gyümölcsök termesztésénél mutatkozik visszaesés. A kiállítás alatt nagyszabású ankétot tartanak. Neves szakemberek ismertetik majd a gyümölcstermesztés és a kertészkedés legújabb eredményeit, s foglalkoznak a megoldásra váró gondokkal. A bemutató gazdaságok ismerik feladataikat, s már a télen, de a tavasszal is megkülönböztetett gonddal ápolják a mintaparcellákat. A kiáílításon egyébként nemcsak a termelő gazdaságok egész sora, de a feldolgozó ipar is részt vesz. Ott lesz a Nagykőrösi Konzervgyár és a kecskeméti üzem. A kiállítást versennyel kapcsolják össze, a legszebb termékeket díjazzák. VÁCI NAPLÓ Hej, halászok — orvhalászok Az ősz elején történt: Mc*- szdros István és Zseni Imre két fiatalkorú társukkal csónakba ültek, hogy egy kicsit ringassák magukat a kék Duna hullámain. Kis idő múlva egy kihelyezett hálócsoportot találtak, benne ficánkoló halakkal. A tettesek zsebkéssel nekiestek a varsáknak, és mintegy négy kiló halat áttettek a csónakba. Azután sebeden a part felé irányították a ladik orrát. — Nem gondoltak arra, hogy ezerforintos kárt okoz- nak vandál tettükkel? — tették fel nekik a járásbíróságon a kérdést. — Tisztelt bíró úr, mi akkor csak a halpaprikásra gondoltunk — vallották be meglepő őszinteséggel a kártevők. A jóízű halvacsora elég sokba került, mert a bíróság 30— 30 napi felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte a tetteseket. Egyik fiatalkorúnak három hónapig javító-nevelő munkát kell végeznie, társa bírói megrovást kapott. Ezenkívül meg kell téríteniük a társadalmi tulajdonban okozott kárt. Ezer forintért hányszor vacsorázhattak volna altár a Halászkertben is? A gyár maga értékesít ezután Az elmúlt év igen sok változást hozott a ceglédi téglagyár éLetében. A napokban végeztek felméréseket a gyárban. Egetett téglából 15 és fél milliót készítettek, nyersből pedig 18 és fél milliót. És ami szinte először esett meg a gyár történetében: 1967-ben még december 31-én is gyártották a nyerstéglát. Ezután nem a TÜZÉP és az Epítőanyagforgalmi Vállalat értékesíti a gyártmányokat, hanem saját maguk foglalkoznak ezzel is. Erre gépekkel és a szükséges szállítási lehetőségek felmérésével egyaránt felkészültek. A PEST M.8G Y,f I. H '[ R L A P K fj 1. Ó ,N K I A D Á S A ..ki X. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM 1968. JANUAK 5.. PÉNTEK Negyven panaszos adta egymásnak a kilincset... Ügyes-bajos dolgok egy napja a bíróságon A felelőtlen apa esete 11 A „lezser" albérlő 1 Megállapodás született: összevonják az ifjúsági és a KISZ-játékklubot A kettő együtt a művelődési otthonban Járásunkban három helyen működik ifjúsági klub. A mű- ) velődési házak ilyen klubokkal igyekeznek a maguk égisze alá tömöríteni a fiatalokat. Monoron is működött ilyen ifjúsági klub elég szépen csütörtökönként a művelődési otthonban. A múlit év tavaszán, a KISZ vezetőségi választások után, a KISZ Kossuth Lajos utcai székházában megalakult a játékklub, melynek fő menedzsere a KISZ volt. A fiatalok így megoszlottak a két klub között. Az eredmény az lett, hogy mindkét klub veszített az erejéből. A napokban azonban megállapodást kötött a művelődési otthon ifjúsági klubja és a i KISZ. Ennek értelmében a két ifjúsági klubot összevonják, hogy a község fiataljait egy helyre tudják összpontosítani. Remélik, hogy ezzel az ifjúsági klubélet pezsgőbb lesz Monoron. (fellegi) A ,,kontrafékes" asszony SPORTPORTRÉ: Az ügyfelek tétován botladoznak a jogi terminus technikusok, a paragrafusok és a rendeletek között. Csak akkor elszántak, ha elhallgat az írógép és ők kezdenek beszélni. Gyerektartás, bontóper, albérlők, főbérlők, társbérlők. A papíron már minden a helyén van, hivatalosan precízek és szárazak a mondatok. Fejkendős asszony, a két gyereke ügyében jött. Férjétől külön él, s amíg gyakorlatla- nul bogozgatja élettörténetét, mindig visszatérve arra, hogy a férje megtiltotta, hogy a hatósághoz forduljon — aggódva hallgatja vissza a lekopogtatott mondatokat. Férje hónapok óta nem fizet tartásdíjat, azóta, hogy megpróbálták újra az együttélést. A férj elköltözött, valahová Pestre. Az a baj, hogy nem tudja a lakcímét, pedig majdnem háromezret keres már, a tartásdíjat pedig a régi, csaknem feleannyi fizetése után sem fizeti... MeghaEgatja a tanácsot, megigazítja a kendőjét és csak ennyit szól: — Tessék leírni nekem, mert elfelejtem. Az újabb magyarázat után rájön, hogy a taxtásdíj felemelését, a hátralék kifizetését kell kérnie. A rengeteg tartásdíj ügy közül ez még viszonylag egyszerű. Az apa a felelőtlen emberek tisztességtelen módján — ez már szinte hagyomány számba megy — lakást változtatott. És asszonyt. Mert ő nemcsak az albérleteket cseréli sűrűn, de az asz- szonyokat is. Akik a gyermekükért perelnek, azoknak igazuk van, de igazságot szolgáltatni néha nehéz. Mert az anyagi tehertől szabadulni kívánó apák egy része nagyon találékony. Tipikus eset a következő is — csak a panaszos türelme nem az. A házában lakó bérlő, albérlő — nehéz lenne ezt meghatározná — a bútorozatlan szoba havi bérét másfél éve nem fizeti. Valószínűleg nem azért mert anyagilag nem bírja — hiszen havi 20 forintról van szó — hanem „csak” nem fizet. — Felmondjak neki? — töpreng csüggedten a panaszos — akkor fizet. Aztán másfél évig újra nem. Nem a pénz miatt — mondja mentegetőzve — csak, hogy bebizonyítsam, hogy törvény, rend is van a világon. Kamat is járna a hátralék után? Azt hagyjuk. Abból, ahogy a következő férfi otthonosan elrendezkedik a széken, látszik, nem először fordul meg itt. Egy régi elintézett ügy papírjait szedi elő — adósát bírósági ítélet kötelezi az 1500 forintos tartozás megfizetésére. Tanácsot kér, hová menjen, mert eddig csak 700 forintot kapott meg. Bólogat, hogy majd megkeresi az illetékest, de nem mozdul a székből. — Az asszony — kezdi mesélni — megint kontraféket csinált nekem. Most intézget- tem az asszony ügyét is, mert az a baj, hogy több férfivel él. Elteszi a rengeteg papírt — mindegyik egy-egy „kontrafék” írásos dokumentuma. Az ajtóból még visszajön. I — Hát, boldog új évet kívá- ! nők. — Magának is. Boldogabbat, mint a tavalyi volt. Körülbelül negyvenen ültek le a kapott székbe szerdán. Kis ügyeket, kis bosszúságokat, szétesett házasságok történetét kopogta le az írógép. Üj panaszosok és régiek, biztosan mozgók, tétovák, ingerültek adták egymásnak a kilincset. Nem intéződött el az ügyük, de a reménytelen zűrzavarból kialakult a megoldás lehetősége. Nyugodtabban mentek el, mint ahogy jöttek. (d) 'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS Á Miska bácsi hamuja Sanyarú a szánkázni vágyó gyerekek sorsa Mono- ron. Hó is van, szünet is van, szánkójuk is van, csak domb nincs Monoron, sehol nem akad még egy fia v kondtúrás sem. Egyetlen helyen akad egy pirinyó lejtőcske, a Kossuth Lajos utca legvégén, a régi malommal szemben, a Skrenya-féle ház mögött. Az utcabéli gyerekek örömmel vették birtokukba az idén is ezt a „havas csúcsot”, s kipirult orcával szánkáztak — bizonyára hangos csatakiáltások kíséretében a Skrenya-ház mögött. Skrenya Mihály bácsi azonban nem szíveli a vidám gyerekkacagást, vagy — ki tudja? — csak egyszerűen megirigyelte a gondtalanul hancúrozó nebulók jó dolgát —, mindenesetre egy szép szünidei reggelen hamuval felszórt szánkópálya várta a Kossuth Lajos utcai gyerekek seregét. Most aztán újra csak az úttest maradt nekik, ahol egymást huzigálhatják szánkóstul, vagy a szobában várhatják az újabb hóesést — hátha akkor egy napig megint az övék lehet Miska bácsi háza mögötti dombocska. .. (—sió—) Jó az öreg a háznál Az „öreg” szót csak jelképesen használjuk. Az üllőiek lelkes, csupaszív, kemény hátvédjének, Boádnak a nevét ismerik és tisztelik a megye szélsői. Boda olyan hátvédtípus, aki egy pillanatig nem hagyja szabadon ellenfelét és keményen, de sportszerűen őrzi kapuja előterét. Eljártak az évek, de a labdarúgást nem könnyű abbahagyni. Különösen akkor, ha valakinek olyan szíve van a labdarúgáshoz, mint Bodának. Az elmúlt év — a sokadik a labdarúgó pályafutásában — szintén sok emlékezetes, nagy csatát hozott. És az „öreg” Pilisi vásár Pilisen január 7-én, vasárnap országos állat- és kirakodóvásárt tartanak. MAI MŰSOR MOZIK Monor: Az algíri csata. Vecsés: A halál részére fenntartva. harcos az új edző bizalmát is élvezte. Hiszen Mészöly edző is azt vallotta, nincs öreg játékos — csak jó és rossz futballista van. És Boda az előbbi csoporthoz tartozik. Az év végi összesítésekkor nem véletlenül nyeri el szinte minden évben a járás legjobb balhátvédje címet. Ha az akarat a sportszerű életmóddal és lelkesedéssel párosul, az ember következetesen jó teljesítményekre képes. Ezt bizonyítja az ő példája. (szatti) Próféta ? A párbeszédet a monori főtéren lestük el, pontosabban a vas-műszaki bolt előtt: — Nem tudja, meddig tart a vasboltban a leltározás? — Dehogynem. Egy hónapig. — Miii?!... Reméljük, kedves vasműszaki bolt, a fenti rosszmájúságból csak nem a próféta beszélt? A piros taxitól a kék Volgáig tán még a fák is előre A történet úgy kezdődne, hogy Jablonszky György elektroműszerész nagyon szerette a szakmáját, csak éppen nem tudott megélni belőle. A naptár a húszas évek első esztendeit mutatta. Édesapja hivatalsegéd volt, nyolc testvére közül három bátyja gépkocsivezető. Milyen pályát válasszon az a fiatal ember, aki tanult műszerész, szereti a gépeket, s a testvérei esténként autókról mesélnek neki? 1926. volt, amikor először ült a volán mögé. Három évig vezette a jómódú pesti polgárok, vagyonos kereskedők kocsiját. 1929-ben kezdett „taxizni”. Neki köszönnek A konflis volt a sikk A Keleti pályaudvar előtt hosszú sorban álltak a szürke és a piros taxik. — Itt a kis taxi! — ajánlkoztak a sofőrök a tétovázó utasjelöltnek. S ha az már alkuba bocsátkozott egy másik taxissal, és úgy látszott, hogy nehezen tudnak megegyezni, akkor az élelmesebb sofőr máris nyitotta a kocsija ajtaját, s tessékelte be a tétovázó atyafit. Ezt nevezték „utascserkészésnek”. De ha az ötletes utasszerzésnek egy rendőr is tanúja volt, akkor a napi bevétel nagy része máris „ugro.t” mint pénzbírság. A piros taxi sokféle lehetett — annyiféle, ahány kocsi szaladgált az utcán. Jablonszky György a piros kocsival bejárta az országot, vitt nászuta- sokat, kirándulókat, unatkozó gazdagokat s ügyes-bajos dolgaikat Pesten intézgető vidékieket. Álmában is el tudta volna sorolni a Calvin térről nyíló utcákat, s névről ismerte a Váci utcai üzletek tulajdonosait. Az utas elvárta a sofőrtől, hogy minden utcát, minden kerületet ismerjen. Nem magyarázkodni ült be a taxiba, hanem hogy gyorsan célhoz érien. Ismerte a fiákereseket, akik lassú járműveikkel nem hogy kimentek a divatból, de népszerűbbek voltak, mint vala- 1 ha. A sikk netovábbja volt konflissal hazaringatózni, s egy átmulatott éjszaka után az eleganciára adó gavallérok újabb pezsgés éjszakáról álmodtak a fiáker jótékony sötétjében. Nemcsak Bécsben, de Pesten is nagy út volt a fiá- keres. A romantikus járműnek sokáig nem ártott a benzingőzös, gyors járású autó. A forgalmat nem szabályozta rendelet, rábízták a lovakra meg a gépjárművezetőkre. A kocsik ott fordultak be, ahol akartak, úgy előztek, ahogy tudtak. Bár nemigen volt mit előzni. Néhány vaskerekű teherautó járta a pesti utcákat, lovaskocsi’-, cammogtak, szürke és piros taxik várták az utasokat. És a temetők, a templomok előtt álmosan hunyorogtak a koldusok. Róbert bácsi kopogtat Soha annyi koldus nem volt Magyarországon, soha annyi leplezetlen nyomor, mint azokban az években. A Calvin téren és a földalatti városligeti végállomásánál Róbert bácsi jótékonykodott. A szegények patrónusa, akivel Jablonszky György olyan furcsa módon került ismeretségbe. A történet egy csodaszép kanadai Buickkal kezdődik. A kocsi tulajdonosa a Világ Áruház tulajdonosnője volt, akihez Jablonszky György a taxizás után került — sofőrnek. Egy vasárnap délelőtt a nagyságos asszony végképp nem tudta mivel agyonütni az időt, s tanácstalanságában a sofőrhöz fordult, ajánljon neki valami jó szórakozást. Nagyon ártatlanul, csipetnyi, alig észrevehető iróniával ajánlotta Róbert bácsi városligeti konyháját, mely nemcsak felejthetetlen élmény, de nagyszerű jótékonykodási alkalom is. Róbert bácsi kitörő örömmel fogadta a vagyonos látogatót, aki tekintélyes adománnyal járult hozzá Róbert bácsi nyomorenyhítő akciójához, majd saját kezűleg egy- egy szelet kenyeret adott a szegényeknek. Néhány nap múlva csen,gettek — s az ajtóban ott állt szerényen mosolyogva Róbert bácsi. Jött bekasszírozni a jótékony adományt, mert Róbert bácsi, ha pénzről volt szó, inkább erőszakos volt, mint jóságos. 43 éve - baleset nélkül Taxi — Buick, Mercedes, aztán a bérautóvállalat kocsijai. Sok ezer kilométer sima be- tonutakon, földutakon, akácillatú falucskákban. Aztán a második világháború — s a fel- szabadulás után újra a volán mögé ült. Tizennyolc évvel ezelőtt került a Monori Járási Pártbizottsághoz, azóta járja a falvakat Pobedával, Volgával. A tizennyolc év alatt több mint 750 ezer kilométert kocsiká- zott. Évekkel ezelőtt, amikor megkapta a „balesetmentes közlekedésért” kitüntetést, már jóval túl volt az ötszázezer kilométeren. Negyvenhárom éve gépkocsivezető, soha nem csinált balesetet. A kocsija mindig ragyog, s ha van öt perc szabad ideje, kiszáll, s letörölgeti a port a kék Volgáról. Nyugodt, megbízható sofőr, soha nem ideges, nem türelmetlen, és soha nem panaszkodik. Nem mondja, de az a kicsi motor, amelyet nem vezetékekből, csillogó csavarokból állítottak össze, hanem érzékeny izmokból, ez a szívnek nevezett kis szerkezet az utóbbi időben rendetlenkedik. Csak azt mondja, hogy a gépkocsi- vezetést ilyen hosszú ideig, csak egy fél századig, kevesen tudják csinálni. A bátyja negyvenöt évig vezetett, s amikor nyugdíjba ment, már nagyon fáradt volt és nagyon ideges. Mert a gépkocsivezető nem egyszerűen két-három utast szállít, hanem két-három életet. „Jabi bácsi” tavaly nyugdíjba ment. Hadd pihenjen, hadd nyugodjon meg a rakoncátlan kis motor. S hadd járják az országutakat a fiatalok. Neki akkor is kiintenek a teherautóból, ha gyalogosan van, akkor is rámosolyognak az autóbuszsofőrök. Neki talán még az útmeaiti fák is előre köszönnek. Az év utolsó előtti napján, december 30-án, munkaidő után, a járási pártbizottság nagytermében a terített asztal mellett ülök Jablonszky Györgyöt köszöntötték. Az asztalfőn ült, mellette felesége. Guba Pál, a járási pártbizottság első titkára egyszerre búcsúzott az 1967-es esztendőtől és a pártbizottság példamutatóan lelkiismeretes, becsületes gépkocsivezetőjétől. — Eredményes esztendőtől veszünk búcsút — mondta —, és amikor az eredményekről beszélünk, köszönetét kell mondanunk Jablonszky Györgynek, aki tizennyolc éve járja kocsijával a járást. A búcsú mindig szomorú — de az élet törvénye, hogy majdnem fél évszázados becsületes szolgálat után eljönnek a pihenőnapok. Jablonszky György kiváló munkája elismeréséül oklevelet és ajándékot kapott. A búcsú igazi volt. a válás nem — a pártbizottság számít „Jabi bácsira” —, ha nem is a volán mögött, de kocsin kívül, sokat segíthet élettapasztalatával. Deli Mária t