Pest Megyei Hírlap, 1968. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-31 / 25. szám
PEST MEGYfit 196?. JANUÁR 31., SZERDA 1 ...■■■ I '■■■■■ A történetírás a magyar—lengyel barátságért Húsz évvel ezelőtt, 1948. I. 31-én írták alá a magyar —lengyel kulturális együttműködésről szóló szerződést. A történelemben ugyancsak rit- íván találkozunk olyan esettel, J.ogy két egymással szomszédos (../szag évszázadokon át baráti viszonyban éljen, ne ismerje a2 egymás területe ellen indított háború- J at és villongásokat. A magyar— longyel viszony bátran e kivételes jelenségek közé sorolható. Mátyás király küzdelme Boroszlóért, vagy I. Rákóczi György balsikerü len- f.yelelicnes támadása csak történeti érdekességek, s szinte eltörpülitek a két nép barátságát, közös karcait tükröző események mellett. Már a középkor dinasztikus háborúiban is sűrűn szerepel egymás mellett a magyar és lengyel kard, korán kifejlődnek a kulturális kapcsolatok, amelyek a szellemi haladás irányába befolyásolják a két nép fiait. Mindeme szép és felemelő baráti kapcsolat, kölcsönös hatás számbavétele vaskos köteteket igényelne. Sajnos, e nagy mű mindezideig nem készült el. A feladat egy ember számára, még ha szakértő is, túl nagy, egész munkaközösség kellene hozzá. Az utóbbi húsz évben a két nemzet történetírása, tegyük hozzá, nem azon a csapáson haladt, amelyet a polgári tudomány vágott és nem azok a célok mozgatják, amelyek az elődöket. Persze magát a magyar-lengyel barátságot nem kellett újonnan felfedezni, de tartalmát, értelmét másban látjuk, mint a polgári korszakban. Kleri- knlizmus, nacionalizmus, sőt sovinizmus ülepedett le az 1945 előtt készült művek többségében, a tudomány a napi politikát szolgálta, mérgezte a viszonyt a szomszéd népekkel és történetírói köntösben az orosz nép, a Szovjetunió ellen keltett hangulatot. A felszabadulás után is fontos feladatnak éreztük a két nép ösz- szefűző hagyományok feltárását. A függetlenségi harcok — mindenekelőtt 1848 — magyar—lengyel kapcsolatai jelezték az első lépéseket. Azóta minden év új eredményeket hozott: történészeink mindkét oldalon kiterjesztették érdeklődésük sugarát a legújabb korra s egészen a második világháború végéig jutottunk el a ma* fi var—lengyel közös szálak kutatásában. Éppen az új és legújabb kor megmutatásában történt sok hamisítás a múltban. Mindezekkel Fjembe kellett nézni. A Magyar Tanácsköztársaság és a lengyelek viszonyáról például a régi történetírás mélyen hallgatott, pedig a Jengyei munkások, katonák derekasan kivették részüket Tanács- köztársaságunk harcaiból. A jelenlegi helyzetet az igények növekedése jellemzi. Ki kell terjeszteni a kutatások körét a történelmi folyamat egészére, vissza kell tehát térni a középkorhoz is, csak éppen gyökeresen új szemlélettel. Juáthoii István lengyel királysága ezután is joggal érdekelhet bennünket, de mást látunk benne, mint a múlt történetírása, amely a nagy lengyel királyt csak mint hódítót tömjénezte, mi viszont inkább reformtörekvéseit emeljük ki. Van az új történet- írásnak egy másik igénye is: a felszíni kapcsolatok tárgyalása helyett erőteljesebben kíván foglalkozni a két nép fejlődésének közös jegyeivel, a társadalom struktúrájában meglévő sajátoságokkal. A magyar és a lengyel tudósok már kölcsönösen elkészítették egymás országának népszerű történeti összefoglalását: megjelent nálunk Lengyelország története és nemrég kiadták lengyel szerző tollából Magyarország történetét. Népszerű munkák ezek — korszerű általános ismereteket nyújtanak. Magyar részről számos rcsz- leimonográfia is van, lengyel részről pedig sok cikk és tanulmány. A munkák koordinálására a két Akadémia életre hívta a történész vegyesbizottságot, amely évente tudományos ülésszakot tart, bibliográfiákat cserél ki. Mégis, egyelőre még nem lehetünk elégedettek az elvégzett munkával. A lengyel milléniumi ünnepségek alkalmából felajánlottuk, tudományos apparátussal megjelentetjük az Arpádházi királyok okleveleit, amelyek sok lengyel adatot tartalmaznak. Ez a munka azonban kissé lassan halad. Egymás tudományos rendezvényein előadásokkal, felszólalásokkal veszünk részt. Ösztöndíjasaink is vannak kölcsönösen, a fiatal lengyel történészek közül néhányan megtanulták nyelvünket (ami magyar—lengyel viszonylatban is nagy szó!), ismertetik könyveinket. Nem mondhatjuk tehát, hogy nincs pezsgés. Hiányzik azonban a magyar utánpótlás, több fiatal kutatónak kellene élethivatásául választania a lengyel nép múltjával való foglalkozást. Hihetetlenül gazdag, megren- dítően szép múlt ez, amely tele van küzdelemmel, szenvedéssel, hősies nekilendülésekkel. És a magyar—lengyel közös múlt kiaknázatlan kincsei várnak a lelkes kutatókra. A szocializmust épftő magyar és lengyel népet a jelenben is a hagyományos barátság szelleme hatja át. Ez a hagyomány megszabadult sok hamis máztól, megtisztult, racionálisabb, korszerűbb lett, kevésbé romantikus talán, mint a múlté, de nem felszínes- frázisos, mint az ellenforradalmi korszaké. A történetírás hivatása, hogy e barátság szálait erősítse, tudományosan megalapozza. A mai ember joggal elvárja, hogy a történetírók a két nép baráti egymás mellet élésének egész komplex folyamatát-feltárják. Az-idő a nagy történeti szintézis útját egyengeti. Dr. Kovács Endre Kossuth-díjas történész Kivégzés — tv-közvetítéssel Pályaudvari csata — Készülődés a hagyományos tavasz-ünnepre Január 28-án Peking legnagyobb stadionjában „tárgyalást” folytattak le, amelyet a televízió is közvetített. Az elítélteket azzal vádolták, hogy szembeszegültek a „kulturális forradalommal”. A tizenegy elítélt közül kettőt rögtön az ítélethirdetés után kivégeztek. Ugyanezen a napon a Beijing Ribao című fővárosi lapban hír jelent meg arról, hogy a múlt csütörtökön Peking központi pályaudvarán elkeseredett összecsapásra került sor a Mao Ce-tung-csoport hívei és vasutas munkások között. A szabályos ütközetben százan megsebesültek, köztük húszán súlyosan. A sebesültek között katonák is voltak. A lap szerint a vasutasok „akadályozták Mao Ce-tung eszméinek terjesztését”. A vasutasok hét vezetőjét letartóztatták. A Beijing Ribao a pályaudvaron lejátszódott eseményeket „súlyos politikai incidensnek” nevezi. Sanghájból, Belső-Mongóliából, Szecsuan tartományból és az ország más körzeteiből is érkeznek jelentések bírósági tárgyalásokról. Sanghajban az egyik ilyen tárgyaláson 16 vádlottat halálra ítéltek. A hagyományos kínai tavaszi ünnepeket ebben az évben január 30-tól február 1-ig tartják. A múlt évben a „kulturális forradalom” ürügyén az ünnepeket munkanapokká nyilvánították. A sajtó azonban óva Int attól, hogy az ünnepnapokat vidámságra és szórakozásra, a városok halárain kívül terjedő rokonlátogatásra használják fel. Ezzel kapcsolatban a Venhuei Bao közölte egy bankalkalmazott levelét, aki javasolja, hogy a tavaszi ünnepek előtt ne fizessék ki a munkások és alkalmazottak bérét. A Beijing Ribao szerint le kell mondani a rokonlátogatásokról, mivel ez „nemcsak a vasút feladatait nehezíti meg, hanem negatív hatással lehet a kulturális forradalom menetére is”. Ehelyett a lap azt javasolja, hogy tartsanak közös csoportfoglalkozásokat Mao Ce-tung eszméinek tanulmányozására és harcoljanak az önzés ellen, bírálják a revizionizmust. Peking utcáin és terein már meg is jelentek a hadsereg öntevékeny művészcsoportjai és Mao- idézetek olvasása közben tornagyakorlatokat végeznek. Gyilkosségsorozat Indonéziában Indonéz sajtójelentések szerint gyilkosságsorozat ügyében nyomoz a bandungi rendőrség. Három vádlott már be is ismerte, hogy „felső parancsra” 48 embert mészárolt le. Nauru May január 31-én új, független állam alalcul. A Csendes-óceán nyugati részén, az Egyenlítő mentén fekvő Nauru sziget elnyeri teljes függetlenségét. Nauru ENSZ gyámsági terület volt a Csendesóceán nyugati részén, Mikronéziában. A gyámsági hatalmak: Ausztrália, Uj- Zéland és Nagy-Britannia, de Nauru a két társállam beleegyezésével Ausztrália közigazgatása alatt állt. Nauru a világ egyik legjelentősebb foszfáttermelő országa. 1965—66-ban 1,6 millió tonna foszfátot termelt. Az ország foszfátkitermelése a British Phosphate Comission irányítása alatt áll. A gyámsági hatalmak megállapodtak: átengedik Naurunok a foszfátkészleteket a függetlenségét követő két éven belül. Nauru területe 21 négyzetkilométer, népessége 6000 fő, közigazgatási székhelye: Meneng. DENVER HAJSZA Zsoldosok itt is - ott is? Ojukwu alezredes, a szaka- dár Biafra tartomány vezetője, kedden külföldi újságíróknak adott nyilatkozatában elismerte, hogy a biafrai fegyveres erők kötelékében angol és francia zsoldosok is harcol- | nak. Tagadta azonban, hagy a hírhedt francia zsoldos, Robert Denard, a biafrai fegyveres erőknél szolgál. Elismerte, hogy tárgyaltak Hoare őrnaggyal, a kongói fehér zsoldoscsoport másik vezetőjével is, de Hoare nagyon magas árat kért. Ojukwu azt állította, hogy a Biafrában működő külföldiek jórészt csak kiképzők. Vannak néhányan, akik Európából érkeztek, „mert hisznek ügyünk ben. és kérték felvételüket a biafrai hadseregbe”. Ezzel szemben — állította Ojukwu — a szövetségi kormány hadseregében szervezett külföldi egységek vannak. A 26 éves Daniel Williams, hétfőn reggel két pisztollyal felszerelve, harmadmagával ki akarta rabolni a denveri vásárcsarnok egyik standját. A rendőrség percek alatt a helyszínen termett és a banditát, társaival együtt, a vásárcsarnok alagsorába kergette. Cinkosai rövid tűzpárbaj után, a könnygázgránátok füstiében megadták magukat. Williams azonban elmenekült, s négy embert pisztolycsővel túszként magával hurcolt. Autóba ültette őket és Denverből országúti körutazást kezdett. Háromszázhúsz kilométert hajtott megállás nélkül, kocsijában a túszok- ! kaL Mögötte rendőrautók szá- 1 guldoztak, fölötte rendőri helikopter repült. Déltájban a bandita feladta a küzdelmet, pisztolyait átadta a túszoknak, s a rendőrök kezére adta magát. SZUSZLOVNAK, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának, a központi bizottság titkárának vezetésével szovjet pártküldöttség érkezett Tokióba, hogy megbeszéléseket folytasson a Japán Kommunista Párt vezetőivel. 49 NŐI FOGLYOT bocsátottak szabadon Görögországban, a Jarosz-szigeti internálótabor- ról. A MEXIKÓI KOMMUNISTA PÁRT és a Portugál Kommunista Párt is részt vesz a februári budapesti konzultatív találkozón. AZ INDIÁBAN TARTÓZKODÓ Koszigin szovjet miniszterelnök megbeszéléseket folytat az Indiai Kommunista Párt vezetőivel. ROMA Polémia a halálról Barnard professzor hétfő este neves olasz sebészprofesz- szorokkal közösen vett részt televíziós vitában. A vita legszenvedélyesebb szakasza az volt, amikor megkérdeztek a híres dél-afrikai sebészt, mikor tekinthető valaki „ténylegesen halottnak”, és mikor jogosult a sebész szívátültetési műtét végzésére. A kérdéssel kapcsolatban nem alakult ki nézetazonosság. Nyugtalanító hírek Algériából A párizsi L’Humanité közlése szerint Algériából olyan jelentések érkeztek, hegy az utolsó hetekben romlott az El Haris-i börtön politikai foglyainak helyzete. December 15-e óta a foglyoknak nincs joguk olvasni, megtagadták tőlük a kórházi ápolást, és összevegyítették őket közönséges bűnözőkkel. Ben Bella és az 1965. június 19-e óta börtönben tartott többi miniszter sorsáról is nyugtalanító hírek érkeznek Algírból — írja a lap. Ben Bella, amióta Blidából elszállították, másfél hónap alatt 14 kilogrammot fogyott Hadzs Ben Alla, a nemzetgyűlés volt elnöke és Serif volt miniszter megbetegedett a börtönben, Nekkas volt minisztert pedig kórházba szállították. ■ .ííS'U, AZ V R 0- É'4 SB E » t.'V H ■L 11. Galamb a tiszti iskola ablakából nézte a sivatagba induló szakasz készülődését. Mit kellene tenni? Istenem !... A Faubourg Mcntmartre-on egy szegény özvegyasszeny és egy kedves, finom leány, akiket legjobban szeret a világon, tízezer dollárt kapnának, és ehhez csak egy Uyen semmittevő, léha alaknak kellene meghalni, amilyen ő. Hát még meghalni sem hagyják az embert?! Szerencséje volt. Ezen az órán a katonai büntetőtörvénykönyvről oktatták őket. Az előadás végén Galamb boldogan fellélegzett. Az oktató többek között ezt a paragrafust is ismertette: „A csapattesttől megkísérelt szökés valamennyi kedvezmény és megkülönböztetés megvonásával jár. Altiszt-jelöltek visszakerülnek legénységi állományba, előző szolgálati helyükre.” Nincs semmi baj! Még ma megszökik. elmegy az uszodába, és holnapután, a törvény értelmében, régi beosztásában elindul a többiekkel együtt a sivatagba. Egy óra múlva az erőd hátsó udvarán felmászott az esőcsatornán, és mikor a poszt kissé eltávolodott, átvetette magát a falon. Azután szaladt ... Takarodó után nyolc őrjárat indult a keresésére, és Latouret őrmester búskomoran tépdeste ajalisör- téit. Nyugodtan sétált a kikötő pálmái alatt, hallgatta a rakodást, a hajótülkök és az autódudák lármáját, boldogan szívta be a dagállyal érkező sós szagú esti légáramlatot, és nézegette a nyugodt víztükrön mozgó sok-sok parti lámpa visszfényét. Várta, hogy kézre kerüljön. Egyik negyedóra múlt a másik után. No, mi lesz? Micsoda amerikázás ez? Hol a pat- rul? Hát így hagyják itt a katonaszökevényeket korzózni? Vagy van megtorlás és fegyelem, vagy nincs! Körülnézett, de sehol egy őrjárat! Szép kis katonaság. Szökött egyének nyugodtan dohányoznak a város gócában. és a tisztelt légió a füle botját sem mozgatja. Dühében már nem tudta, mit tegyen. Egyszerűen odasétált a Disz térre, a kormányzósági palota hatalmas ivlámpái alá. Valami vendégség lehetett a katonai parancsnoknál, mert sorra érkeztek az autók, és pazar uniformisok, csodás hermelin belépők, fehér frakkok vonultak fel. Itt is álldogált vagy félórát. De hát mi az? Miért nem fogják el? A magyarázat elég egyszerű volt. Valamennyi őrjárat az óváros, a halászkikötő, a környékbeli erdőségek és egyéb olyan helyek felé vette útját, ahol egy épelméjű szökött légionista rejtekét lehet gyanitani. A kormányzóság előtt igazán senki sem kereste. Illetve akadt ilyen is. A költő. Troppauer Hümér. ö szerette Galambot, aki mindig megértő hallgatóság volt. Akármi legyen, ha elfogja ezt a kedves, aranyos embert. Mint őrjáratvezető tehát harsányan kommandírozott: — Irány a Dísz tér! Ott igazán nem ütközhet a szökevénybe. De alighogy az előkelő negyedbe értek, az egyik legény megböki Trop- pauert: — Te! Nézz oda! Ott a szökevény. A költő hüledezve kapkodta a fejét: — Nem ette meg a fene ... De. Mégis. Barátságos mosollyal integet feléjük, azután odajön és idegesen szól rá Troppauerre: — Hol kódorogtatok ennyi ideig? Még az életben nem láttam ilyen katonaságot! Mit lehet tenni? Komoran közrefogták, és megindultak vele, visszafelé. — Minek szökött Ide a Dísz térre? — kérdezte Troppauer. — Unatkoztam — felelte. Azután ő kérdezett. — Nagy volt a ribillió? — Tűrhető. Latouret őrmester mindenféle porokat szed. A külvárosba értek. Galamb vidáman fütyürészett. Céltalanul kóborló arabok a keskeny utca hosszú házai mellé lapultak, és sötét pillantásokkal néztek az őrjárat után. — Azért mégis csak szerencséje van — mondta Troppauer. — Mi legkésőbb holnapután megyünk a pokolba, maga meg itt marad Oran- ban. — Most már én sem maradok itt. Megszöktem! — Mondom, hogy szerencséje van. Akit huszonnégy órán belül elfognak, az nem számít szökevénynek. Engedély nélküli kimaradásért egy kicsit helybenhagyják és kész. Szent Isten! Szóval megint szerencséje volt! A szerencse, mint egy nyomorult véreb fut utána, de ő nem hagyja magát! Ügyesen beakasztotta a lábát hátulról Troppauer bokájába. A költő akkorát esett, hogy az éjszaka beleremegett. A katonák nem tudták, mi történt, és mire magukhoz tértek, a fogoly elrohant. (Folytatjuk) Vidéki munkatelepeinkre KERESÜNK lakatos, csőszerelő, hegesztő, kovács, villany- szerelő szakmunkásokat és férfi segédmunkásokat Munkahelyeinken külszolgálati díjat, minden második héten szabad szombatot és kedvezményes utazást biztosítunk. A gyakorlati időtől függően maximális bérezést adunk. Jelentkezés: BUDAPEST VI, PAULAY EDE U. 52, a Személyzeti Főosztályon ÖREG BÚTORAIT újjávarázsoljuk, javítjuk ÓCSÁN Mindenféle KÁDÁRMUNKÁT HORDÓK, KÁDAK javítását dabasi (Gyón) részlegünkben végezzük DABASI JÁRÁSI JAVÍTÓ ÉS SZOLGÁLTATÓ KTSZ DABAS (Gyón) III., Kossuth L. u. 4. Telefon: 202 CSATORNATISZTÍTÓ SEGÉDMUNKÁSOKAT AZONNAL FELVESZÜNK Teljes munka-, védőruha öltözet Vidékieknek utazási kedvezményt és havi 15 Ft térítésért munkásszállást biztosítunk. FŐVÁROSI TALAJER0- GAZDALKOOASI ÉS ÉRTÉKESÍTÉSI VALLALAT Bpest V.. Alpári Gyula u. 11. Üzemgazdasági Osztály i 1