Pest Megyei Hírlap, 1968. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-28 / 23. szám
Járási tanácsülés A Monori Járási Tanács hétfő délelőtt nyolc órakor ülést tart a tanácsteremben. Napirenden: A járási és községi államhatalmi szervek 1967. évi tevékenységéről szóló jelentés (előadó: Szijjártó Lajos vb-elnök), előterjesztés a járási tanács és szervei 1908. évi munkaprogramjának és 1968 I. félévi munkatervének jóváhagyása (előadó: dr. Zimányi Gyula vb-titkár. Egyéb ügyek: A járási NEB 1968. évi munkatervének. meg> tárgyalása. Előadó: járási NEB elnöke; tájékoztató jelentés a népi ülnökök munkájáról. Előadó: dr. Szigel János, a járásbíróság elnöke; előterjesztés községi vb-tagok visszahívásának jóváhagyására. Előadó: dr. Zimányi Gyula vb- titkár. MONOMDÍEI Mit adnak kát forint nyolcvanért? Fogadóóra a járási tanácsnál A járási tanács végrenajtó bizottságának vezetői minden héten hétfőn — hetenkénti váltással — fogadóórát tartanak a járási tanács épületében levő hivatali helyiségükben, a tanácsi szervek hatáskörébe tartozó ügyekben Január 29-én dr. Zimányi Gyula járási tanács itkár tartja a fogadóórát, 13 órai kezdettel. Gulyásleves - á la Lokomotív X. ÉVFOLYAM, 23. SZÁM 1969. JANUÁR 28., VASÁRNAP Hatvan asszonynak ad kenyeret Üzem — két szobában TELKET KERES A KTSZ — SOK A JELENTKEZŐ Két évvel ezelőtt költözött i ra nőtt a ktsz tagjainak a szá- vidókre a Papírfeldolgozó Ktsz ma. Közülük tizenheten van- egyik részlege. Egy magánház ‘ nak a kihelyezett részlegkét szobájában rendezkedtek ; ben, a többiek bedolgozók. be. A kétszobás üzemben akkor kényelmesen elfértek, hiszen a pesti ktsz tápiósülyi részlegében összesen húszán dolgoztak. Ehhez a munkához nem kellenek különleges felszerelések, gépek, mindent elvégez az ügyes ■ asszonyi kéz, meg a figyelem. A zacskók ragasztásához nem kell szakképzettség, sem különös adottság. Azok az asszonyok, akik eddig a háztartásban dolgoztak, néhány nap alatt megtanultak a zacskóragasztás fortélyát. Két év alatt húszról hatvanA mama csípőre teszi a kezét és mondja, mondja. „Tudod, hogy nézel ki, fiam? Kész maskara vagy!” A fiú az asztalnál ül, az ebédet várja, de egyelőre mást tálalnak ki neki. A feje jó nagy gomba, ez nem tetszik az anyjának. Hónapok óta növeszti a haját, már elr takarja a füléi, hátul libegteti a szél, tíz centi a nyak alatt5 „De anyu, másnak is ilyen. Most ez a divat!” „BoGombafej londság ez, nem más! Ha sokáig mérgesítesz, veszem az ollót és megnyirbálom a tolladat, ahogy ti mondjátok!” Betoppan a nagyapa: — Mi ez a lárma? — Nézze ezt a frizurát! Körüllépegeti az öreg és mosolyog. — Ugyan, hagyd csak! Sapkát úgysem hord, ez a szőrtető legalább melegíti. A fiú mérges lesz. — Pénzem sincs, azért nem járok a fodrászhoz! — Nem kell a fodrász — int a nagyapa —, jobb módszer is van! Egyik reggel korán felkelsz. Éppen kemény fagyok járnak: bevi- zesíted a hajad, alul körben. Ki— állsz öt percre. Ha pen létöredezed. Ez ingyen van! Mtésavy a Ftssaekhen „Nő volt, hosszú hajú...66 A következő eset a: monori főtéri Fészek kisvendéglőben történt. Középkorú, sovány férfi harsány hangon agitálta az egyik „szesztestvért”. — Nekem mondta, hogy részeg vagyok, nekem... Hát látod rajtam, pajtás?! A lábamon állok én. — Ezzel akkorát dobbantott a padlón két bakancsával, hogy a szomszéd MŰSOR MOZIK Ecser: Menyasszony a zsákban. Gomba: Csapajev. Gyömro: Egy magyar nabob és Kárpáthy Zoltán. H.: Egy magyar Nábob és Kárpáthy Zoltán. Maglód: Sivatagi 13-ak. H.: Velejéig romlott. Mende: Velejéig romlott. H.: Sivatagi 13-ak. Monor: A koppányi aga testamentuma. Matiné: Hetedik kontinensen. H.: Irma, te édes, I—II. Nyáregyháza: A hajók a kikötőben robbannak. Péteri: Ezek a fiatalok. Pilis: A kürt románca. Első előadáson: Kronstadt! tengerészek. H.: A halál részére fenntartva. Tápiósáp: Az özvegy és a százados. Tápiósüly: Hamis pénz. űri: Aranysárkány. Üllő: Barátnőm, Sybille. H.: Komplexusok. Vasad: Hogy szaladnak a fák. Vecsés: Kitérő. Matiné: Egyiptomi történet. H.: Becsületbeli ügy. asztalon megzörrentek az evőeszközök. — Aztán, amikor nem akartam távozni, kivezettek ... Engem, pajtás. Ha be is vagyok rúgva, ésszel gondolkodom én, komám. Kiutasítottak, engem, ma, amikor mechanizmus van. Ezt a régi jó világban sem tették meg, még a Koronában sem. — S tudod ki vezetett ki? Egy nő. Egy fehércseléd, olyan hosszú haja volt, mint egy huligánnak, s a körmei vörösre voltak festve. — Nem baj, pajtikám, ez nem fordul elő mégegyszer — koccintottak, aztán újból kértek, de már csak az asztalnál ülő cimbora kapott. A mechanizmusra hivatkozó „szesztestvért” gyengéden, de következetesen kitessékelték az udvarra. Nem nagyon akaródzott mennie, de a vendéglátóipari dolgozó — nő volt, hosszú hajú és lakkozott körmű — erélyes volt, határozott és udvarias. Pedig aznap már másodszor találkoztak. (- ő) Holnaptól Versesen játsszák a Becsületbeli ügy című, magyarul beszélő, színes olasz filmet, melynek egyik kockáját mutatja be képünk. Az ügyesebbek havonta 1200—1300 forintot keresnek, azok a bedolgozók, akik a házi munka mellett idejük nagy részét rászánjál: a zacskóragasztásra, körülbelül ugyan- ennnyivel járulnak hozzá a családi összjövedelemhez. A tápiósülyi részleg csoportvezetője, Dorner Pálné, Pestről jár ki naponta Sülybe. — Ez az egy vidékre kihelyezett részlege a ktsz-nek? — Nem, Ecseren is van, az bedolgozó rendszerű, de az ország más községeiben is. A szipkarészlegünk is vidéken van. — A bedolgozók eddigi bizonytalan helyzetét most már rendelet szabályozza. A Papírfeldolgozó Ktsz milyen könnyítésekkel segíti a népes bedolgozó gárda munkáját? — A rendszeresen dolgozók munkaviszonyát bevezetjük személyi igazolványukba. Ezen túl Igyekszünk megkímélni őket a felesleges ci- pekedéstől. A nyersanyagot lovaskocsival vitetjük ki, a kész munkát a hétfői szállítás előtt, vasárnap ugyancsak lovaskocsival szállítjuk be. — Két év alatt háromszorosára nőtt a vidéki részleg dolgozóinak létszáma. Még mindig jönnek az asszonyok munkát kérni? — Hogyne. Szinte naponta, nemcsak a sülyiek, de a környező községekből is sokan jönnek. — Fel tudják venni őket? — Pillanatnyilag nem. Kinőttük a két szobát. A ktsz vezetőségének az a terve, hogy telket vásárol Sülyben és építtet rajta egy tágasabb üzemet. Akkor a létszámot is növelhetnénk. — Normában dolgoznak? — Igen. Mindig a tasak nagyságának megfelelően állapítják meg a normát. Kezdetben a szélességét vették figyelembe, de ezt igazságtalannak éreztük, hiszen a hosszát is ragasztani kell. Hogy meg kell dolgozni a havi 1200 forintért, nézze ezt a közepes méretű zacskót. Egy műszak alatt 1500-at kell megragasztanunk. (d) Jól bevált az úgynevezett | előfizetéses étkeztetés Vecsá- j sen. Bár vannak, akik elége- j detlenek, mégis egyre többen veszik igénybe. Idős házaspárok, akiknek már teher a beszerzés, a főzés, magányosok, akiknek nem érdemes időt tölteni a főzőcskézéssel, irodai és üzemi dolgozók, akik máshonnan járnak Vecsésre. Mi ér többet? Tíz deka turistaszalámi, vagy meleg leves, hús, főzelékkel, vagy körettel? Azt hiszem az utóbbi. Hat forint nyolcvanért persze nem lehet lukulluszi lakomákat kívánni, de ha a paprikás krumplinak, bácskai tarhonyásnak, paradicsomos káposztának úgy megadják az ízét, ahogy Garai Imréné megadja, akkor nem lehet panasz. Nem lehet könnyű dolga — a sok tal'ponállástól sokszor dagad a lába —. s ha száz keze volna, sokszor az is kevés lenne. A helyiség olyan, mint egy boszorkánykonyha. Sistergés, rotyogás, a gázlángok szisze- gése, edények csörömpölése adja a kísérőzenét. Ha néha nem sikerül valami — azért még nem lehet általánosságban lebecsülni ezt a nagyon is jó, és nagyon is kedvezményes étkezési akciót. A legprecízebb háziasszony is tálalt már férjeura elé elfuserált ebédet, vacsorát. Bizony főzött már Garai néni olyan székelykáposztát, hogy nemcsak a tányért, de még az ételhordó lábost is kitöröltük a kenyérrel, és olyan gulyáslevest, hogy azt úgy lehetne feltüntetni az étlapon, hogy á la Lokomotív... Nem könnyű a dolgunk, mondja Molnár Tiborné, aki vezető és kalkulátor egysze- mélyben. Most, amikor úgynevezett rugalmas árak vannak, mi nem emelhetünk és nem ingadozhatunk, hiszen az előfizetők egy hétre előre kifizetik az ebédeket. A beszerzői és eladói ár között sokszor szinte semmi különbözet nincsen. Persze rá sem fizethetünk. S ez igaz is. Általában meg vannak elégedve az előfizetők mind a minőséggel, mind a mennyiséggel. Az elmúlt időben ugyan nem volt valami változatos az étrend, de Molnár Tiborné már ezen is javított. Ezt nagyon is észre lehet venni. Fcrcnczy Hanna Öt piros meg két kék Szüret istán veit Múlt év végén a járási gyermek- és ifjúságvédelmi bizottság felmérést végzett néhány községben, végiglátogatták azokat a családokat, ahol állami gondozott gyerek van, elbeszélgettek az iskolaigazgatókkal, a veszélyeztetett helyzetben lévő gyerekekkel. Nem véletlenül szerepelt a vizsgált községek között Pilis. Nemcsak azért, mert ebben a községben sok otthontalan gyerek talált szerető családra, hanem azért is, mert a két gyógypedagógiai osztály a speciális oktatásra szoruló gyerekek kis százalékának tudott helyet biztosítani. Leskó János iskolaigazgató a járási tanács művelődésügyi osztályához fordult. Adjatok helyet, mi adunk nevelőt — válaszolták. Némi átalakítással sikerült helyiséget biztosítani, megérkezett a tanár is, és a rászorulók közül 18-an beülhettek az iskolapadba. Bor, föld a földdel — Valamit javult a helyzet — mondja Leskó János —, 51 gyerek jár a gyógypedagógiai osztályokba. Három türelmes, jó idegzettel és sok-sok szeretettel megáldott tanár foglalkozik velük. Sajnos még mindég kevés a hely, kényszerűségből a normál osztályokban bukdácsol jó néhány gyógypedagógiára szoruló gyerek, és körülbelül 15 olyan gyerek tengődik otthon, akiket fel kellett mentenünk, rajtuk csak az intézeti elhelyezés segít. És egyre több az olyan gyerek, aki gyógypedagógiára szorul. Ez nem pilisi specialitás, de vannak „pilisi” okai is. — Melyek ezek? — Nagyrészt „szüret utáni” gyerekek. Ha kiforr a bor, megtartják az esküvőt, következő évben jön a gyerek. Sajnos többnyire terhelt, 8—9 éves mire bekerül a gyógypedagógiai osztályba, 13—14 éves korban még mindig a betűkkel ismerkedik. Nemcsak a könnyű, vékony pilisi bor. hanem a pálinka is bűnös. meg a 25—30 évvel ezelőtti rokonházasság. Föld házasodott a földdel — akik a 15 holdat I összeházasították a másik tíz- ! zel, már nem élnek, de az uno- | ka igen. Hogy olyan, amilyen, arról ő tehet legkevésbé. És ha már a földnél tartunk — a pilisiek nemcsak szerezni tudtak, hanem dolgozni is. Ha aratni kellett, ha itt volt a ve- té3 ideje, a család kora reggeltől sötétedésig gürcölt a földön — öreg, fiatal és a gyerekét váró asszony is. Egy színész leleményével A legfiatalabb pilisi gyógypedagógiai osztály létszáma 17, a tanárnő pedig a tantestület legfiatalabb tagjainak egyike, múlt évben végzett a Budapesti Gyógypedagógiai Főiskolán. A számtanóra anyaga: mennyi a hét? Üt piros meg két kék, két piros meg öt kék, három piros, négy kék. A fekete táblára színes filckoronggal tűzik fel a „hetet”. Az egyik padsor az előkészítő, a másik az első osztály. Nem elszomorító látvány, csak a pedagógus veszi észre, hogy mennyire dekoncentráltak, nyugtalanok, vagy apatikusak a gyerekek. A viszonylagos figyelemért egy színész leleményével kell megküzdenie a pedagógusnak. Életre szóló terhet raktak a gyenge váltakra a szülők. Az előkészítőben 12 éves gyerek is van, az elsőben 8 éves a legfiatalabb. Közülük jó néhányat bentlakásos intézetben kellene elhelyezni, mert a gyógypedagógiai oktatás lassú ütemétől is lemarad, az egyik gyerek anyja börtönben van, a januári 20 fokos hidegben térdzokniban jött iskolába. Megszokták Szülői értekezletre a szülők negyed része jön el. Marad a családlátogatás. — Azt nem mondhatom, hogy ellenségesen fogadnak — mondja Szabó Lilla-Panna tanárnő — jó viszonyban vagyok a szülőkkel. — Nem szégyellik, hogy a gyerekük csökkent értelmi képességű? — Nem. Megszokták. — Mi kell ehhez a munkához a bámulatra méltó türelmen kívül? — Szeretet és optimizmus. — Hány gyerek kerülhet át a 18 közül normál osztályba, vagy mondjuk úgy — a non- malis életbe? — Egy. Az a csikófrizurás, szőke kislány. Ö hamarosan kikerül innen. Állami gondozott, pilisi nevelőszülőknél él, akik nagyon szeretik. Értelmes, érdeklődő gyerek. Az osztály falán fehér papírlapon kétsoros Madách-idé- zet. Ebben az osztályban kicsit szívszorító. „Karod erős — szíved emelkedett Végtelen a tér, mely munkára hív.” Bár így lenne! Deli Mária HAMU ÉS MÉREG Vecsésen, a Batthyány és Kölcsey utcán végigmenve, meglepődve látja az ember, hogy itt is, ott is hamukupacok éktelenkednek a járdaszélen — jó, ha nem a járda közepén. Ezek az utcák mindig is kitűntek gondozottságukkal, rendességükkel. Nyáron tarkáll- nak a virágoktól az útszélek, ősszel minden ház előtt söprik a faleveleket, télen meg a havat. Hogy lett ez a Batthyány utca most ilyen Hamupipőke? Az utca lakói ezt mondják: — Nagyon helyesnek tartottuk. amikor bevezették a szemétgyűjtést, szívesen meg is fizetjük a havi tíz forintot, különösen a téli hónapokban, amikor rengeteg a hamu. A Zöld Mező Tsz fuvarosai viszik el körzetenként a kapukba készített edények és ládák tartalmát. Sajnos, előfordul, mint most is, hogy már két hete nem vitték el a hamut, s most nemcsak az a bosszúság, hogy miben tárolják az utca lakói a következő heti adagot, hanem az is megtörténik, hogy valaki a sötétben a kinthagyott edényeket kiborogatja, telehamuz- va, szemetelve a járdát, sőt előfordul, hogy a ládákat és az olyan edényeket, amik nem. lyukasak — elviszik. így aztán az utca lakóinak marad a méreg és a hamu... F. H. Népművelők Hétfőn Gyomron a tisztelet- díjas népművelési ügyvezetők részére értekezletet "tartanak a művelődési házban. ÜGYELETES ORVOS Gyomron: dr. Lányi Péter (egészségház), Monoron: dr. Balogh József, Üllőn: dr. Ley- rer Lóránt, Vecsésen: dr. Pauchly Géza tart ügyeletet vasárnap. — Ügyeletes gyógyszertár Monoron a főtéri, Vecsésen a Halmi telepi. Szeméttelep, penészcsík A monori mozi társbérlői Szerdán este a monori mozilátogatóknak különös élményben volt része. Na, nem a film okozott meglepetést, hanem az, hogy a csarnok bejárati ajtaja előtt óriási szeméthalmaz tornyosult válogatott elrendezésben. Volt ott féltégla, hamu, papírdarabkák és faltörmelék. Aki be akart jutni, az átugrotta. Bosszantott a dolog — és Horváth Elekné, a Mokép monori üzemegységének vezetője révén megismerkedtem egy hosszú idő óta kibogozhatat- lannak látszó üggyel. A mozi udvarában lakások vannak, s a lakók mindentől és mindenkitől függetlennek értzik magukat, persze nem minden esetben. Olyankor például, ha az udvaron tornyosuló szemetet kell elvitetni, az már nem az ő feladatuk, és csinálja az, aki akarja, gondolják. A hulladék azonban útban van. s mivel bántja fejlett esztétikai érzéküket a szeméthalmaz, kihordják a bejárat előtti kőkockákra, hadd gyönyörködjék benne a szerencsétlen mozilátogató, amíg el nem megy a kedve örökre a mozibajárástól. Horváth Elekné mindent megtesz, hogy az örökös vitát, civakodást elkerülje. Próbált megoldást találni, kérte, hogy a vállalattal közösen, a lakók anyagi hozzájárulásával oldják meg a problémákat, mert sajnos nemcsak a szemétügy az egyetlen. A Mokép tulajdonában csak a filmszínház épülete van, természetes, hogy nem kötelessége a lakók ügyes-bajos dolgainak elintézése. Horváth Elekné emberségesen próbálta megoldani a kérdést — ám nem sikerült. Mosás után a lakók a vizet az udvarra öntik, s ez — az épület amúgyis kedvezőtlen fekvése miatt — a falakba szivárog, aztán hull a vakolat, s a nézők penészcsíkokbam is gyönyörködhetnek, ha kedvük szottyan rá. A Mokép nem építtethet levezető csatornát a lakóknak. Ám úgy látszik, a lakók számára ez érthetetlen, mert bosszújukat minden esetben kifejezésre juttatják — néha éppen ilyen szerencsétlenül, mint a mostani szemétáttelepítéssel. (köblén ez) 1
