Pest Megyei Hírlap, 1968. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-24 / 19. szám

PEST HEGYEI *Jűrhm 1968. JANUAR 21., SZERDA Protest humoreszk Protest song a divat. Mondom, tiltakozó dal a di­vat, mert a protest song az tiltakozó dalt jelent. Bizonyá­ra többen észrevették már, hogy az utóbbi időben rádió-, tv-, kabaré- és egyéb műso­rokban az énekesek állandóan tiltakoznak valami ellen. Per­sze, aki az elmúlt évszázadok virágénekeit, népdalait, kup­iéit, sanzonjait és slágereit is­meri, az tudja, hogy a tiltako­zó dal nem új keletű, mert utóvégre mit is lehet csinálni dalban elbeszélve, vagy vá­gyódni, vagy lelkesedni, vagy tiltakozni. Tehát vagy vágyom egy nő után, vagy odavagyok magáért, vagy ne gondold azt, hogy tied a világ. És tiltakozó dal az is, hogy „Nem nem nem, nem, nem, nem nem megyünk mi innen el mig a gazda, házigaz­da, bunkósbottal ki nem ver.” Persze, a dolog nem ilyen egyszerű, mert ha én azért til­takozom tilárom haj, mert a feleségem nem mosta ki tisz­tára az ingemet, ez még nem tiltakozó dal, csak nyavalygás, viszont ha azért vagyok fel­háborodva, szedte vette terin- gette, mert a Patyolat nem mossa tisztára az ingemet, az már döfi, az már tiltakozó dal, protest song a javából. Tehát világos, hogy a tilta­kozó dalnak közérdekűnek is kell lennie, mert ha Czinóber Lajos hárfaművész hárfakísé­ret mellett előadja, hogy neki spéciéi a tv-műsor nem tet­szik, akkor még nem történik semmi, az élet és a műsor megy tovább, de ha Czinóber Lajos azért birizgálja a hár­fája húrjait, mert a tv-műsor mondjuk egymillió ember sze­rint nem egészen elsőrangú, akkor, igen, akkor sem törté­nik semmi, de ez már viszont tiltakozó dal. Persze, tiltakozni nemcsak zenében, hanem versben, pró­zában, sőt drámában is le­het. Mert tiltakozó vers a Walesi bárdok, tiltakozó re­gény a Rózsa Sándor és tilta­kozó dráma a Bánk bán. Sőt ha megírják, hogy a Csillago­sok, katonák című film nem egészen olyan csillagos, mint, mondjuk, a Szegénylegények, akkor ez egy tiltakozó kritika, és ha én a sok tiltakozásról írok egy humoreszket, akkor az egy tiltakozó humoreszk. De én nem írok, mert én örülök ezeknek a tiltakozások­nak, mert szerintem ezek a tiltakozások a mai megválto­zott életünket tükrözik. Mert kérdem én: ki mert itt azelőtt tiltakozni? Miklósi Ottó Uj szervizek, bővülő „Hozom-viszem“ 1 ^ \ S S Hogyan fejleszti az idén szolgáltatásait a GELKA? Az elmúlt esztendőben egy­millió-hatszázezer híradás- technikai és háztartási gépet javított az ország legnagyobb szervízrvállalata, a Gépipari Elektromos Karbantartó Vál­lalat, közismert nevén GEL- KA. — Hogyan kívánja a fon­tos, országos hatáskörű vál­lalat tovább fejleszteni te- j ] vékenységét az idén? — ezt : kérdeztük Mónáth László ! f termelési főosztályvezető- 1 töl. ( — Elsősorban hálózatunkat L növeljük — mondta a főosz- . tályvezető. — A múlt észtén- j döben Budapesten hét, vidé- ; ken huszonkét új szervizt állí- í tottunk fel, illetve bővítettünk. Az idén a fővárosban négy, ? vidéki városokban tíz új szer- . vizállomást létesítünk s 220 : gépkocsiból álló autóparkun­kat is tovább bővítjük. Szervi- ! zeinket úgy fejlesztjük ki, s hogy komplex szolgáltatást r tudjunk nyújtani: bármilyen elektromos készülék javitá- ~ sát elvállalhassuk. Az idén — a híradástechnikai gépeken kívül — már az összes hazai és külföldi gyártmányú erős­áramú háztartási gép javítá­sát is vállaljuk. Szolgáltatásaink egyik leg­fontosabb továbbfejlesztése, hogy bevezetjük a külföldi márkájú hűtőgépek karban­tartását. Máris létrehoztunk egy speciális hűtőgépszervizt f Dunaújvárosban (Budapesten > pedig a Nagymező utcában), { ezek kedvező javítási lehető- £ séget biztosítanak a Szaratov r hűtőgép-tulajdonosoknak; ed- 2 dig ugyanis elromlott gépük- i höz 2800 forintért keltett új 1 aggregátort beszerezniük. 2 — Ügy tudjuk minden ^ megyeszékhelyen és na- j. gyobb városban működik c GELKA. De mi a helyzet a j községekben, a kisebb, tele­püléseken? Hogy kívánják £ javítani a falusi lakosság r körében szolgáltatásaikat? — A lakosság igényének el- Látására — hangzott a válasz ^ — eddig 150 szervizt létesí- Lettünk; ez mind saját keze- t Lésben működik. Ahol nem gazdaságos telepet létrehozni, . >tt szerződést kötöttünk taná­isi vállalatokkal, ktsz-ekkel, _ amelyek — az általunk szállí­tott alkatrészekkel és a mi el- enőrzésünk mellett — látják a íl a szolgálatot. Ennek alap- ” ián vidéken további 38 szövet- P tezeti és 8 tanácsi vállalat y régzi a garanciális (és a ga- randán túli) javításokat. ^ Miután minden kis faluban p lem tudunk s nem is lenne l, irtelme szervizt létesíteni, be- e vezetjük és a jövőben tovább , fejlesztjük a „Hozom-viszem” szolgálatot. Ennek az a lénye­ié, hogy megbízást adunk a falusi üzlethálózat vezetőinek, a kultúrházak igazgatóinak, a helyi szerveknek: gyűjtsék össze a kisebb hibás készülé­keket (tv-t, rádiót stb.) és ezeket lehetőleg a helyszínen megjavítjuk. A többit beszálr Htjuk javításra körzeti üze­meinkbe. Műszerészeink (egyelőre hetenként kétszer) felkeresik a távoli helységeket is. Mivel a lakosság igényeit szeretnénk minél jobban kielé­gíteni, még akkor is kime­gyünk egy-egy készülékért, ha a kérdéses hely 20—25 kilomé­ternyire esik területi szervi­zünktől. Gyors oda-vissza szál­lítással kívánjuk elérni, hogy a javítási idő s így az elrom­lott háztartási gép, egyéb ké­szülék használatból való ki­esése a minimumra csökken­jen; ezért most újabb 25 gép­kocsival gyarapítottuk autó­parkunkat s olyan műszeré­szeket is alkalmaztunk, akik­nek van saját autójuk. — Ismeretes, hogy a múltban sok javítást kelleti visszautasíianiok anyag­hiány miatt. Hogyan kíván­ják megoldani ezt a prob­lémát? — Valóban, korábban sok nehézségbe ütközött anyagter­vezésünk és igénylésünk. Most ezekkel is meg tudunk végre birkózni. Sikerült szert ten­nünk a legkorszerűbb elektro­mos adatfeldolgozó gépekre és segítségükkel most már csak a tényleges szükségletnek megfelelő anyagokat tartjuk raktárainkban. Már tavaly is bővültek, gyorsultak a gyár­tó vállalatok alkatrészszál­lításai s az idén további ja­vulásra számíthatunk. Ennek eredményeként mi is gyor­sabban, ügyfeleink nagyobb megelégedésére tudjuk elvé­gezni a sok kisebb-nagyobb javítást — fejezte be tájékoz­tatását Mónáth László főosz­tályvezet ő. Zs. L. NÉGY VÁLTOZAT ESŐBEN —- SABBAN Foto: Szigetfű Olaszrizling, szürkebarát — homokon Rangot szerzett Hártyán bora Felsőbb osztályban az líj Élet Tszcs Rossz híred kelti, vádakat kohol, aljasnak vélhet, ki szavára hallgat. Bírálni merted? Most rajtad a sor. Hallgattál volna, meglenne nyugalmad. ‘.Panaszkodsz, Vastagh megrágalmazott — bosszú, mert szavad kíméletlen bírál. Megértelek, hogy aggaszt a dolog, hisz sok ártatlant hurcoltak meg így már. 3. Ügy bepiszkít majd, hogy senki se mos tisztára, ádáz és alattomos. Tudod, hogyan védd magad ellene? Dicsérd, milyen nemes a jelleme. 4. Rágalmaz, áskál, rossz hirt terjeszt rólad, mert hibáiért néhányszor megróttad? Ne törődj vele, elröpül a por szó, s ha kútra jár, csak eltörik a korsó. Polgár István Üde, zöldesfehér kövidinka gyöngyözik a poharakban, s az „ítészek” — elismert borszak­emberek — a kóstoló után — elégedetten állapítják meg: a minőség kifogástalan, megkö­zelíti a magasabb fogyasztói igényeket. Laczi Károly, az új- hartyáni Üj Élet Tszcs főme­zőgazdásza előrukkol a megle­petéssel is, helyi szüretelésű szürkebarátot tesz az asztalra. Ez ugyan még nem tisztult le, de a színe, zamata, ereje, össz­hatású már .bizonyítja, hogy a tipikusan hegyvidéki fajta — ha gondosan kezelik — a ho­mokon is terem. Sásdi Antal, a csoport elnöke sem titkolja a vezetőség szán­dékát: mihamarabb nevet akarnak szerezni a hartyáni bornak. A rangot — a múlt évi megyei borverseny második helyezésével már elérték — most hogy termőre fordul a nagyüzemi ültetvény, a meny- nyiséggel is állni tudják majd a versenyt. Elképzelésük — a nagyüzemi szőlőtermesztés és borfeldolgozás kialakítására, lassan megvalósul. Megérkez­tek már a nagy teljesítményű, horizontális szőlőprések, kor­szerű pincészetet alakítanak ki, Körmenden az őszre gyorspa­lackozót létesítenek. A termés egy részét étkezési szőlőként értékesítik, egyharmadát az ál­lamnak adják el, a többit fel­dolgozzák. Az újhartyáni termelőszövet­kezeti csoport — bár hivata­losan az alacsonyabb típusú közös gazdaságok közé tarto­zik — valójában felsőbb osz­tályban szolgálja már a szö­vetkezeti gondolat ügyét. Kö­zel ezer holdra terjed ki közö­sen művelt területe. Gazdasá­gi eredményei évről évre job­bak, jelenleg a járás 11 ter­melőszövetkezeti csoportja-kö­zül az elsők közé tartozik. Své- bis Mihály főkönyvelő szerint az 1967-es esztendőt is ered­ményesen zárják: valamennyi üzemáguk nyereségesen dolgo­zott. A csoport 120 százalékra teljesítette múlt esztendei ter­melési tervét. A közös munká­ban részt vevő tagok — nyolc­órás munkanapot számolva — 60 forintot kerestek. Tavaly 623 ezer forintot tartalékoltak, most körülbelül 700 ezer fo­rintot tudnak félretenni. Mindezt, ahogy Surmann Márton párttitkár végül meg­állapította: a tagok s a veze­tők közötti gyümölcsöző együttműködésnek, a jó közös szellemnek és a szorgalmas munkának köszönhetik az új- hartyániiak. (súlyán) sssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss*. Tulipános szarvasbikák A Sellye és Szigetvár közöt- i remek törzset hagyott maga ti erdőségekben jellegzetes ko- ; után. Tucatnyi utóda közül a ronájú szarvasbikákat figyel- J legszebb fiatal bika 18-as tek meg a vadászok. j agancsot visel, amelynek ugyanolyan érdekes a formája, mint amilyent a dinasztiaala­pító ős viselt. ősük — a jelek szerint — az j a „csodaszarvas” volt, amely j 1963-ban került terítékre, és i amely egész Európa vadásztár­sadalmát lázba hozta. A kapi­tális vad ugyanis 24 ágú és 15 kiló súlyú fejdíszt viselt, s formája rendkívül érdekes volt. Az agancs — a szokásos­tól eltérően — nem csúcsban végződött, hanem a tulipán ki­nyílt kelyhéhez hasonlított. A vadászok el is nevezték — „tu- lipános”-nák. Mint a megfigyelések bizo­nyítják: „a tulipános” nem tűnt el nyomtalanul a dél-ba­ranyai erdőkből, hanem egy PAKS ÓRIÁS BÉBI 555 dekagramm súlyú, 62 centiméter hosszú csecsemője született Kertész Ignácnénak a paksi szülőotthonban. Az új­szülött kisfiú mamájával együtt kitűnő egészségnek ör­vend. Milyen film a Lássátok feleim... Néhány hete új magyar fil­met játszanak a mozik. A Lássátok feleim szélesvásznú film. Bizonyára szívesen lá­tott arcok a főszereplői: a nagyon csinos Dőry Virág, és a rokonszenves Huszti Péter. Nem drámai film, nem is vígjáték, nem is dokumentum- film. Nem kommersz és azt sem mondhatjuk, hogy művész- film. Inkább az a film, amely­ben sokat lehet nézgelődni. Mert van itt minden: egye­tem, házibuli, különc, de romlatlan lelkű ifjú és roász lányok, fürdőszoba-jelenet és fürdés meztelenül, vadászat és sznobok, filozofálás és ban­kett, versek és temetés, té­velygés és korcsolyázás a Ba­latonon, szülés, tiszta szere­lem és karantén, szüret és más generációba tartozó apa. Szóval van itt néznivaló, Széchenyi Ferenc megkapó fényképezésében, s az egész együtt nem vesz több időt igénybe másfél óránál. Plusz a híradó és a kísérő­film. A cigaretta No, hiszen sokra jutottam azzal az el­határozással, mondhatom! Alig, hogy megszületett bennem, tán tíz perc mú­lott el, s máris fuccs! — odalett! Azon a bizonyos őszi délutánon —, egyenesen a kárpitosműhelyből men­tem oda, ahol dolgozom —, a Tulipán presszóban ücsörögtem, jó hátul, nogy ne zavarjanak folyton, és Zsókát vár­tam. Kivételesen nem feketét rendel­tem, hanem fél deci konyakot. A min- denit, ha ünnepelünk, ünnepeljünk! Még, ha szerényen is,' mert hát spórol­ni kell a lakásra, hamarosan nősülök, de a születésnapot mégiscsak illő meg­tartani, ennyivel igazán tartozom ma­gamnak. Hát egyszóval, szép lassan iszogat­tam a konyakot, szinte cseppenként íz­lelgetve, ez már szokásommá vált, nem szeretem gyorsan magamba önteni, mint valami rossz ízű orvosságot. Rá­gyújtottam egy cigarettára is, s közben azon tűnődtem, új életet kellere kezde­ni, mert ha ilyen rendszertelenül, léhán élek, mint eddig, semmire sem viszem az életben. Rengeteget lustálkodom pél­dául, szeretek ágyban heverészni, de- tektívregényeket, képeslapokat olvasni, túl sokat járok moziba, futballmeccsre és így tovább. Komolyabbá kell vál­nom, csakis klasszikusokat olvasni, ta­nulni legalább egy idegen nyelvet, meg­nézni a komoly színdarabokat. Majd ké­szítek egy listát a terveimről, s pontról pontra mindent megvalósítok. így gomolyogtak bennem az új életre vonatkozó gondolatok, amikor egy új­ságos néni jött be. Ismerem szegényt, már évek óta, világtalan, egy kislányka vezeti, aki bizonyára az övé. Pufók ar­cú kis teremtés, igen kedvesen kínálja a lapokat. Mindig szoktam venni tőlük, most is kértem egy Hírlapot. Unottan lapozgattam az újságban, s közben a karórámra pillantottam. Még öt perc, és itt van Zsóka. Nem megyünk sehová, határoztam el, itt beszélgetünk és iszogatunk. Semmi nagy költekezés! Az újságból az egyik cím ötlött a szemembe: „A dohányzás veszélyei”. Kíváncsian futottam át a sorokon, s megtudtam, hogy a cigarettázás főkép­pen vérkeringési rendellenességeket idéz elő. Nagyon meglepett a következő mondat, többször is elolvastam: „Ha a dohány hiányozna földünk flórájából, nemcsak a rákos megbetegedés, az ideg, a légző és emésztőrendszeri károsodás lenne kevesebb, hanem a szív és érbe­tegség is”. Hű, a mindenit! Ez komoly dolog! Le kell szoknom a dohányzásról is, még ma! Ez is az új élethez tartozik. Megnéztem, mennyi cigarettám van. Csak egyetlen diarab volt. No, ezt még elszívom, aztán vége! Többet az életben nem dohány zom! De már jött is Zsóka. Arcán ott ült az a kedves mosoly, amit annyira sze­retek rajta. Szivacskosztümjét vette fel, a pepitát, ebben egészen karcsúnak látszik. Ugyanis kezd egy kissé molett lenni a kedves, de jól áll neki. Hatalmas táskáját letette az egyik székre, és mellém ült. — Ugye, pontos r-agvok? — kérdezte. — Mint a napfogyatkozás. Neki Hubertust hozattam, mert tud­tam, hogy azt szereti. Koccintáskor: — Hát, az isten éltessen! — mondta, s mikor letettük a poharakat, arcon csókolt. Nem szeretem az érzelgős dolgokat, de ez jólesett. Űjabb italokat rendel­tem. — Ezzel a születésnappal úgy van az ember —, bölcselkedtem —, hogy örül is neki, meg nem is. Ilyenkor gratulál­ni szokás, pedig hát Kinek az érdeme, hogy eddig eljutott? Aztán ki a fene örüljön annak, hogy öregebb lett? Bi­zony, Zsóka, a mai nappal én is a hu­szonhatodikba léptem. El is határoztam, hogy... Itt félbeszakított Zsóka: — Jaj, bocsáss meg, majd elfelejtet­tem! Hoztam neked valamit! — Nekem? — Igen, a születésnapodra. A táskájából egy kis csomagot vett elő. — Tessék, bontsd ki! Meglepetésemre egy ezüst cigaretta­tárca került elő, és három doboz Fecs­ke! Hát, igen, így volt. Zsóka is éppen ezt tudott hozni nekem, most, amikor elhatároztam, hogy nem dohányzom többé. Mit csináljak? Ha nem fogadom el, megsértődik, oda az egész születés- napi hangulat. A fene enné meg ezt a dohányzást! — Mi az, nem is örülsz? — hallot­tam Zsóka hangját. Rápillantottam, sze­gényke az arcomat vizsgálgatta. Bizo­nyára nem is sejtette, mire gondoltam. De egy szót sem árultam el neki. — Hogyne örülnék —, mosolyodtam el végre. — Nem látszik talán rajtam? — Hát nem éppen... De van egy má­sik meglepetésem is! — No csak!... Bökd ki már, mi az?! Ekkor az egyik Fecskét kibontotta, ki­vett egy cigarettát, és rágyújtott. — Mindig r.yaggattál —, mondta kis­sé köhécselve a füsttől —, hogy miért nem dohányzom? Hogy miért olyan ós­di a felfogásom? Hát, a mai naptól, a te kedvedért, én is cigarettázni fogok Vedd ezt is születésnapi ajándéknak! Mit tehettem? Az újságot a belső zse­bembe dugtam, s rágyújtottam egy Fecskére. Fürtös Gusztáv I I

Next

/
Oldalképek
Tartalom