Pest Megyei Hírlap, 1968. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-18 / 14. szám
KMtvlnD 1968. JANUAR 18., CSÜTÖRTÖK Összhang a termelés és a kereslet között Sajtótájékoztató a Budakalászi Textilgyórban Margarét-szőrt mező $ beverni látott, § szerelmünk, jaj, ne verjék | irigy csalánok! | A hűtlenség, félek, ^ beléd szeret, | nehéz megbocsátanom szépségedet. S////////////z////z/z/z/////z/z/z/////z/>! Szolid haszon, a vásárlók igényeinek jobb kielégítése, további műszaki fejlesztés — röviden így foglalhatók össze azok a célkitűzések, amelyekről a Lenfonó és Szövőipari Vállalat vezérigazgatója, h’yit- rai Ferenc szerdán a Budakalászi Textilgyárban tartott sajtótájékoztatón beszámolt. Az öt gyáregységből álló vállalathoz tartozik a Budapesten Hetven éves híres késes Sonnebergben a híres Suhl megyei városban ezekben a napokban ünnepelte hetvenedik születésnapját Lützel- berger Arno késesmester. Egész Európában ismerik a nevét és becsülik művészi kivitelű munkáit. Legnevezetesebb remeke az 52 részből álló zsebkés. Érdekes, hogy az öreg késes nemcsak különböző fémekkel dolgozik, és a tokokat, markolatokat sem csupán mestersége klasszikus anyagaiból, elefántcsontból, gyöngyházból, szarvasagancsból, fából készíti, hanem haladva a korral, műanyagot is használ. Elődei közül az első késes 1843- ban született és azóta mindig volt késes a Lützel- berger-családban. ősei nyomdokába lépett különben a most ünnepelt mester fia is, aki jelenleg 40 éves. A fiatal Lützel- berger apja műhelyében dolgozik és épp oly tehetséges mint elődei a mesterművek készítésében. Apa és fia különböző és ma már modernvonalú formát is adnak késnek, tőrnek, papírvágónak, evőeszköznek, ollónak, de szívesen csinálnak régi mintájúakat is. Az öreg mester még ma is fáradhatatlan nagy művésze a pengék cizellálá- sénak. Születésnapja alkalmából a világ minden tájáról érkeztek hozzá sze- rencsekívánatok és a nyugati államok rádiói, televíziói szintén megemlékeztek róla. működő Karolina úti lenfonó, a komáromi lenfonó, a győri, csillaghegyi és budakalászi üzem szövődével, illetve kikészítővel is rendelkezik. A vállalat tehát lényegében átfogja az egész lenfeldolgozó ipart. Termékeinek egyharmadát a HUNGAROTEX exportálja, s az exportcikkek 98 százaléka tőkés országokba jut. A vállalatnak belföldi viszonylatban sincsenek áruelhelyezési gondjai, sőt az jelent problémát, hogyan hozzák összhangba a termelést a kereslettel. A vállalat tavaly 28 millió négyzetméter textíliát bocsátott ki. 1968-ra 30 millió négyzetméteren felüli termelést terveznek. A vállalat vezetői az induló árakat egyelőre továbbra is változatlanul hagyják, annak ellenére, hogy a vámtételek és az utólag jelentkezett nagyobb vegyszerköltségek a számításon felül terhelik az önköltséget. A vállalat úgy kalkulál, hogy mint egy kétheti bérnek megfelelő nyereségrészesedést fizethessen majd a dolgozóknak és két százalékkal növelhesse bérüket. A nagyarányú műszaki fejlesztési program továbbfolytatását tervezik. Huszonötmillió forint közép- lejáratú hitelt vesznek igénybe, hogy a kikészítő üzemet korszerűsíthessék. KÖNYVESPOLC Dr. Szilbereky Jenő: hi új gazdasági mechanizmus jogi szabályaival összefüggő kérdések Az új gazdasági mechanizmus rendszerének, mint jogilag magas színvonalon szabályozott rendszernek kell megvalósulnia. A jogi szabályozás feladatainak horizontális és vertikális áttekintése számos problémát vet fel; ezt tükrözik többek között azok a tanulmányok, tanulmánykötetek, füzetek is, amelyek — mind tudományos, mind gyakorlati oldalról tárgyalva a kérdést — eddig megjelentek. A témakör tárgyalásához a TIT jogi kiskönyvtára is hozzájárult, immár második kiadványát bocsátotta közre: Dr. Szilbereky Jenő: Az új gazdasági mechanizmus jogi szabályozásával összefüggő kérdések című előadását. A szerző fő követelményként jelöli meg, hogy az új gazdasági mechanizmus jogi szabályozásának ki kell fejeznie az alapvető gazdasági elgondolásokat. Ez annyit jelent, hogy a jogi szabályozásnál az adminisztratív, igazgatási, utasítási módszerek helyett köz- gazdasági, kereskedelmi, polgári jogi módszereket kell alkalmazni, azaz: a jogi szabályozásnak ki kell alakítani az igazgatási és polgári jogi módszerek helyes arányát. A feladatokat tekintve két szakaszt különböztet: a bevezetés szakaszát és a távlati feladatokat érintő szakaszt. Az első szakasz során kell megoldani azokat a feladatokat, amelyek az úi mechanizmus funkcionálásához, az induláshoz elengedhetetlenek. A második szakaszban jogrendszeri, jogforrási kérdések rendezésére kerül sor. Nyilvánvaló — állapítja meg a szerző —, hogy a két csoportba tartozó feladatok nem függetlenek egymástól. „A bevezetés időszakának problémái, a sokágú, szükségképpen nemegyszer párhuzamosan folyó jogi munka megkívánja az új gazdasági mechanizmus legalapvetőbb elveit sajátosan tükröző jogalkotási, jogpolitikai koncepció kialakítását” — írja, majd felvázolja a különböző témaköröket, amelyekben a szükséges irányelvek kialakítása elengedhetetlen. Ezek: a katósági jogkörök elválasztása a gazdaságirányítástól és a tulajdonosi jogoktól; a szerződési rendszer kiterjesztése; a kockázat- viselés, felelősség és szankció problémája; a jogi szabályozás formája; a központi irányítás módszere; a vitás jogi ügyek eldöntésének jogi szabályozása; a munkaviszonyok újszerű jogi szabályozása; a gazdálkodó egységek szervezetének, működésének jogi keretei. A szerző által felvetett témakörök közül kiemelkedik a hatósági jogkörök alakulásának, jellemzőinek kérdése. Mint a szerző is írja: a hatósági jogkörök fő jellemzője a közhatalmi jelleg. Az állam egyes feladatok megoldását úgy látja biztosítottnak, hogy a feladatot meghiúsító, veszélyeztető magatartást eltiltja. Kényszereszközöket helyez kilátásba. Ilyen elvből fakad lényegében minden engedélyezési rendszer. A gazdasági irányítás a gazdasági élet meghatározott irányú és ütemű fejlődését kívánja elérni, fő célkitűzése a pozitív magatartásra való serkentés. Nyilvánvaló, hogy ennek a gazdaság- politikai irányításnak leghatékonyabb eszközei a gazdasági ösztönzők. A szocialista társadalmi, gazdasági rendben a tiszta gazdaságirányítási eszközök és a hatósági jogkörbe tartozó gazdasági vonatkozású eszközök eléggé összekapcsolódnak. A közhatalomnak és a termelőeszközök zömének egy kézben való léte lehetővé teszi, hogy az állam a gazdaság- politikai célkitűzések megvalósításánál komplex módon járjon el és igénybe vegyen hatósági jogkört, gazdasági befolyásolást, vagy éppen a tulajdonosi jogkör gyakorlásából adódó jogosítványokat. „Azonban az elválasztás most már múlhatatlanul szükséges — írja a szerző — mert enél- kül fennáll az a veszély, hogy az új gazdasági mechanizmusban a nem megfelelően alkalmazott eszközök kevésbé bizonyulnak hatékonynak, vagy éppen negatív hatást fejtenek ki”. E témakör folytatásaként merül fel a tulajdonosi jogosítványok kérdése. Az új gazdasági mechanizmusban továbbra is változatlan, hogy az állam gazdasági szervei, gazdálkodó egységei, az állami vállalatok — társadalmi, állami tulajdonban állanak. Megváltozik azonban a tulajdonból folyó jogosítványok gyakorlásának módja. A vállalatok az új gazdasági mechanizmusban viszonylag széles körű vagyoni önállósággal rendelkeznek; a felsőbb szintű szervek, azok elhatározásai jellegzetesen nem eseti döntésekkel, hanem általános normatív jellegű szabályokkal mondják meg, hogy az eddig irányító szervek milyen körben tehetnek bármit. Amit a vállalat tevékenységi köréből nem vontak vagy vonnak el, az a vállalatnál van és marad — jogosítványaival és felelősségviseléseivel együtt. A szerző ezután a szerződési rendszer kiterjesztésével foglalkozik, hangsúlyozván, hogy a gazdaságvezetés új rendszerében előtérbe kell helyezni a termelők és felhasználók között az egyenjogúságon alapuló kereskedelmi jellegű kapcsolatokat. Ezután a jogi szabályozás formai kérdéseivel foglalkozik, szem előtt tartva azt, hogy szocialista jogrendszerünk ma már teljesen kiépültnek tekinthető. Tárgyalja az új mechanizmus bevezetési időszakának legmegfelelőbb jógi formáit, s felhívja a figyelmet olyan szempontokra, mint a jogszabály kiadásához szükséges tájékozottság elen- gedhetetlensége, a gazdaságpolitikai, jogpolitikai döntések ismerete, mindezzel összefüggésben a rendelkezésre álló idő korlátozottsága és a változékony, rugalmas alkalmazkodás fontossága. Úgy véljük, hogy a fentebb ismertetett előadás közreadásával a TIT jogi kiskönyvtára hasznos szolgálatot tett a jogi szabályozás feladatainak megoldásában. Dr.* D. F. HÍRADÁS KUBÁBÓL: Kávécser je-telepítésen as escambrayi hegyeken AZ ELMÚLT ÉV TAVASZÁN MAGVAR MEZŐGAZDASÁGI SZAKEMBEREK INDULTAK ÚTNAK A NYUGATI FÉLTEKE, AZ AMERIKAI KONTINENS ELSŐ SZOCIALISTA ORSZÄGÄBA A FORRADALMI KUBÁBA. HOGY TUDÁSUKKAL, TAPASZTALATAIKKAL SEGÍTSÉK A TRÓPUSI ÉGHAJLATÚ SZIGETORSZÁG MEZÖ- GAZDASAGANAK FELVIRÁGOZTATÁSÁT. EZZEL A CSOPORTTAL UTAZOTT El. KISKUNLACHAZARÖL EGY FIATAL KERTÉSZ SZAKEMBER, SÄBLI MIHÁLY, AKI A LAS VILLAS TARTOMÁNY EGYIK NAGY ÁLLAMI GAZDASÁGÁBA, CAIB ÁRTÉRBE, KERÜLT. INNEN KÜLDTE SZERKESZTŐSÉGÜNKNEK AZT A BESZÁMOLÓT, AMELY KUBA SZOCIALISTA FEJLŐDÉSÉNEK EGYIK MOZZANATÁRÓL SZÁMOL Szép, nagyszerű élmény volt. is 162 ezer ember több min* Hétfőn azután az újságban 2360 hold területet telepített megjelent egy cikk, amely kő- be ezekben a napokban kávé- zölte: a rossz időjárás ellenére cserjével”. SÁBLI MIHÁLY, A KUBÄBAN DOLGOZÓ MAGYAR KERTÉSZ BE. „Kuba termőterületének egy jelentős részét eddig nem tudták felhasználni, mert a kapitalista rendszerben barbár módon kiirtották egész vidékeken a hegyoldalakban levő erdőket. Most a forradalmi Kuba egyik fő nemzeti ügye, célkitűzése, hogy a csupasz vidékeket erdőkkel telepítsék be; részben lombos fákkal, részben pedig a magasabb hegyeket tűlevelű fenyvesekkel. A másik célkitűzés: a kávé- cserje-telepítés. Mindkettőt nagy tömegeket megmozgató társadalmi munka , keretében végzik. Az elmúlt év őszén magam is részt vettem brigádommal együtt ebben a munkában. Amikor a mi tartományunkból elindultunk, szinte hihetetlen, milyen hatalmas, legalább 20 kilométer hosszú autókaravánhoz csatlakoztunk. Több mint százezer ember, vonult a hegyek felé. Escambray- ba érkezvén még 15 kilométert kellett megtennünk gyalog, föl a hegyekbe, mert csak így, vagy dzsippel lehetett a munkahelyünkül kijelölt fennsíkot megközelíteni. Már délután hat óra volt, amikor odaértünk. Mindannyiunknak jól esett a vacsora és senkit nem kellett elringatni a hosszú út után. Másnap reggel már négy órakor talpon volt minden brigád. Korán kezdtük a munkát, mert itt bizony, amikor kibújik a nap, olyan a hőség, hogy a felére csökken a munkatempó. Bivaly vontatta csúszólapokon szállították fel hozzánk a telepíteni való kávépalántákat, amelyek műanyag- tasakban tápkockákban voltak. Azután láncokat alkottak a brigádok és kézről kézre adogatták a kis csomagokat, így jutott föl a palánta a meredek hegyoldalakra. S azután ültettük el külön-külön, az előre elkészített gödrökbe. Délre a szakácsunk jó sült húst készített rizzsel és jól esett utána a feketekávé és a finom kubai szivar is. Délután egy másik hegyoldalra mentünk. Útközben sok kis csermely állta utunkat, amelyeket egy szökkenéssel át lehetett ugrani. Ám ahogy^ elkezdtünk dolgozni, megeredt az eső. De nem ám úgy, mint otthon, szép csendesen, hanem olyan hatalmas, igazi trópusi felhőszakadás volt, hogy a munkát nem tudtuk folytatni. Másfél óráig tartott és a szelíd kis csermelyek vadul zúgó, 20—30 méter széles, rohanó patakokká duzzadtak. Több mint négy óra hosszat kellett vámunk, mire elvonult a vízáradat, s valahogy át tudtunk gázolni a területen. Másnap ugyanígy dolgoztunk tovább, majd délA RÉGEN KIZSAROLT, LETAROLT HEGYOLDALAK ÍGY VÁLNAK ISMÉT HASZNOS TERMŐTERÜLETTÉ AZ IZZÓ NAPON VÉGZETT MUNKA UTÁN JÓL ESETT AZ EBÉD után elindultunk hazafelé. ÉJSZAKAI SZÁLLÁS AZ ESCAMBRAY-I VÖLGYBEN Á é
