Pest Megyei Hírlap, 1968. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-16 / 12. szám
Ők is szeretnének civilizálton élni, de a DÁV-tól függ: kigyúS-e a fény három családnál? Orosházi István, a monori magtisztító üzem munkása és önkéntes tűzoltóinak parancsnoka, tizenkilenc éve lakik Monoron, a Bajcsy-Zsilinszky utca 69. szám alatti házban. Tizenkilenc éve világít petróleumlámpa szobát-konyhas lakásában, hová mind ez idáig nem jutott el a fényt árasztó áram. Pedig a csaknem két évtized alatt sok minden történt Oros- háziéknál. Megnőttek a gyerekek, a nagyobbik kislány már tizenhárom éves, apjuk időközben tűzoltó hadnagy lett, s a község vezetői, Fábriéktól a pálinkafőzőiéig meghosszabbították a villanyvezetéket. Orosházi István elsősorban életének változásán méri a fejlődést. Most már „csak” egy villanyoszlop távolságra van tőle az áram. Nem is kell hangsúlyozni, mennyire szeretné, ha kigyúl- na lakásában a villany, s gyermekeinek nem kellene a petróleumlámpa sápadt, pislákoló fényénél vakoskodva tanulnia. A DÁV monori körzetvezetője azonban ragaszkodik az előíráshoz: csak betonoszlopon haladhat tovább az áramvezeték. Egyetlenegy betonoszlop kellene csak, de annak az ára, az egyéb villanyszerelési alkatrészekkel együtt, több ezer forint. Orosházi István engedélyt kért, hogy faoszlopot állíthasson fel, mert azt kedvezményes áron megkapná munkahelyén. Ez esetben a pálinkafőzde tetejéről vezetné tovább az áramot, a mintegy 5U—55 méterre lévő otthonáig. A villanyoszlop kettéosztaná a távolságot, és lehetőséget teremtene Höchstem Gyűláné és özvegy Fekete Sándorné számára is, a villanyvezeték hasonló továbbvezetésére. Ez a megoldás olcsóbb, és sokkal inkább megfelel a három család pénztárcájának. A DÁV szerint ez azonban szabálytalan lenne. Nem célunk vitát kezdeményezni a DÁV-val. Azzal sem érvelünk, hogy a Bajcsy-Zsi- linszky utcában Fábriékig faoszlopon halad az áramvezeték, s nyilván mindez a biztonsági előírásoknak megfelelően történik. Csupán azt kérjük a DÁV-tól: vizsgálja felül Orosházi István és szomszédtársa kérését. Kis jövedelmű, több gyermekes családokról van szó, akik szintén szeretnének civűizáltan élni, és ehhez önmaguk szerény segítségét ajánlják fel... Hörömpő Jenő KÖNYVESPOLC Katonák és hétköznapok - akár a mozivásznon Újvári Imre László most megjelent újabb kötetének, a „Katonák és hétköznapok' nak harminchét hosszabb-rö- videbb írása egyének és közösségek sorsán, mutatja be hon- védeink, tisztjeink mindennapi életét. Műfaji szempontból különböző írásokkal találkozunk a kötetben: a riport formája váltakozik benne a kipoentí- rozott csattanós, rövid lélegzetű novelláitól. Küzdelmes, nehéz emberi életsorsok vonulnak el előttünk, olyan embereké, akik számos megpróbáltatáson mentek keresztül, de mindvégig megmaradtak kommunistának. („Ember a steavak mögött”, „Sebhely a szív fölött”.) A bajtársiasság nagyszerű példáját bizonyítja a „Ház téglából és emberségből* című novella. Hőse Nézics Feri, honvéd, akinek mindkét kezét szétroncsolta egy akna. Bajtársai egy pillanatra sem hagyták el, ott voltak mellette a kórházban, ápolták, majd amikor felépült, házat építettek neki falujában. A honvédek áldozatkészségét példázza a „Gátakon” című írás, amely a hősies helytállást, az árvízzel folytatott küzdelmet jeleníti meg drámai formában. És ilyen drámai feszültséget áraszt a „Karambol a levegőben” és az „Életveszélyes nul- sodpercek” is, amelyeknek hősei a levegőben a pilótafülkében ülve vívják élet-halál küzdelmüket. Nagyszerű érzékkel, realista stílussal, a táj életszerű meg- elever.ítésével vetíti az olvasó elé Űjvári a hadgyakorlatokat; például „Az utolsó délelőtt”, vagy a „Harc a Dunánál” című írásban. Az események olyan látomásszerűen peregnek, mint a mozivásznon, olyan újszerűén és gyorsan, hogy az olvasó bele tudja élni magát a történésbe. Ezeknek az írásoknak mintegy ellenpólusaként bukkannak fel a kötetben a szomorú, megindító történetek, mint például „A katonák édesanyja”. A kötet írásai közül kimagaslik három jól megkomponált, humoros hangvételű rövid írás: a „Sorozás”, „A dzsesszdobos” és „A kortes”. A könyv legjobb írása azonban kétségkívül az utolsó: a „Család a viharban”. A szerző valósággal rendőri nyomozást folytat egymásról mit sem tudó öt testvér után, akiket apjuk a harmincas években a lelencházba adott, s akik on">an indultak külön utakon az Hetnek. Az egyetlen meglévő szálon haladva Újvári fokozatosan fogja egybe a többi szálat, az ország különböző vidékein megtalálja a szétszórtan élő testvéreket, s azok sorra elbeszélik életük történetét, gyermekkoruk megrendítő éveitől kezdve. Írói pályájának új állomására érkezett ezzel a könyvével Újvári Imre László. A jövő dönti el, hogy művészetét mennyire sikerül továbbfejlesztenie. monob°vid£ki ■^SSSSSSSSSSSSSéSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS^ Ferenczy Hanna Hajnal • ft' PEST M E G Y,E I H I R LAP ; K X. ÉVFOLYAM, 12. SZÁM 1958. JANUÁR 16., KEDD 1 % Az éjszaka maradna meg, § § még percet percre told. § Az ég kéksávos abroszán $ ^ fehér banán a hold. JO HÍR A HALMI TELEPIEKNEK: Üllőn, Vasadon is kezdik a csatornaépítést Felszánthatják a gyömrői tsz harminc holdját ^ Valami pirkad keleten, Sj rőt, rózsaszínű fény. í- Talán máglyánál ku lény... ^ Talán ^ egy földöntúli í A járási párt- és tanácsszervek határozata értelmében megindult a belvizes területek vízmentesítése, a csatornahálózat kiépítése. Eddig az esős időszakokban az alacsony fekvésű területeken megrekedő belvíz nagy károkat okozott. 1967. végéig az újonnan épített csatorna hossza több mint 16 kilométer volt Nemcsak a víz elvezetése, hanem a tárolása Is megoldható az új csatornákban, összegyűjtik a csapadékot és a zsilipek, átereszek segítségével tárolják az összegyűjtött vizet az aszályos, csapadékszegény időszakra. A tavaly felépített csatornákból télire kivették a zsilipeket, átereszeket, s csak az olvadás kezdetekor szerelik fel újra. A csatornaépítés, a belvíz- védelem sokrétű feladat. A tavalyi évben tervszerűen haladtak, ebben az évben, amint az idő engedi, folytatják a munkát Nemcsak új csatornát építenek, de a régi használható részeit is rendbehozzák. Múlt évben két kilométer 800 méteres csatornaszakaszt újítottak fel. Az eddig elkészült csatornák, a péteri, üllői és a ve- csési tsz-ek vizes, alacsony fekvésű területeiről gyűjtik össze a vizet. A tervezetteken kívül, a Monori Állami Gazdaság és a gyömrői Petőfi Tsz kérésére még 2,4 kilométer csatornát építettek. Ebben az évben elsőként az üllői és a vasadi közös gazdaságok területén kezdik el a munkát. Ha az befejeződik, 820 hóid, eddig használhatatlan terület lesz megművelhe- tővé s 9,4 kilométer hosszú csatorna tárolja az alacsony fekvésű területen a vizet. A gyömrői tsz 30 holdját is felszánthatják, bevethetik, ha elkészül az egy kilométer hosszúságú csatorna, melynek építése költsége 63 ezer forint. Ebben az évben orvosolják a vcesésiek jogos, évek óta panaszolt kérését is. Azok, akiket rossz sorsuk a Halmi-telepre vetett, szinte minden évben kétségbe esve ostromolták személyesen és írásos bejelentésben a tanácsot, segítsen, mert az utcákon hömpölyög a víz elönti a pincéket, penészesek a falak, hull a felázott vakolat. A Halmi-teiepiek problémájának megoldása is szerves része a belvízrendezési tervnek. A vecsési tanács megrendelésére még ebben az évben elkezdik és befejezik a telep „víztelenítését”, a csatornarendszer kiépítését. <d) % Elaggott, öreg óriás i> fújja zsarátnokát, ^ hogy elriassza messzire & a téli éjszakát. /ssssssssssssssAmrssssssssswssssssssf, TIT-közgyulés Monoron A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat monori járási szervezete január 18-án, csütörtökön, délután öt órai kezdettel tartja közgyűlését Monoron, a községi tanács nagytermében. MAI MŰSOR MOZIK Gyömrő: Kihágás szerelena miatt. Maglód: Hétfő vágy kedd. Mende: Vidám hétvége. Monor: Nászéjszaka esőben. Pilis: Ünnepnapok. Üllő: A tolvaj. V®- csés: Nem várok holnapig. EZREK, SZÁZÁVAL VESZIK KEZÜKBE A KÖNYVEKET a Növekvő érdeklődés ,komoly“ müvek iránt FÉL ÓRA A MONORI KÖNYVTÁRBAN — Bocsáss meg, mit olvasol? — Csak nézegetem ezt a könyvet Útleírás. Szeretem a témát, leggyakrabban ilyen könyveket és kalandregényeket veszek ki. Cooper és Verne a kedvenc íróm. Gondolom, mindenki kitalálta, hogy ez a rövid párbeszéd a könyvtárban zajlott le, és a választ nem is adhatta más, mint egy fiú. Név szerint Török Sándor, másodikos szobafestő ipari tanuló. Megtudtam még tőle, hegy kéthetenként jár a könyvtárba, s egy-egy alkalommal öt-hat könyvet kölcsönöz. — Nem sok ez egy kicsit? A tanulás mellett? — Nem. Ez a kedvenc időtöltésem. Nagyon szeretek olvasni. A könyvtár ifjúsági részében búvárkodott a könyvek között Gulyás Gyula is, bár ő kicsit már túllépte az itteni „átlagéletkort”. Elmondta, hogy még kezdő olvasó. NemGAZDAGABBAK LETTÜNK ABC-kisáruház épült Pilisen, az élelmiszerbolt melletti telken. Átadása után a Népbolt helyiségében eszpresszó nyílik, remélhetőleg kellemes szórakozóhelye lesz a pilisieknek (Foto: P. I.) Nemrég leitetet kapott a szerkesztőség. Írója sürgős segítséget kért, bár nem fedte fel gondjait. Segítőkész akarat- | tál kerestem fel. Kiút nélkül, reménytelen Havas, kihalt a pilisi határ. Nincs kitől érdeklődnöm, merre a kérdéses ház, ahová mennem kell. öreg, présházszerű épülethez érek. Csaholó kutya fogad. Kopogtatásomra előkerül a gazda. Miután bemutatkozom, bizonytalanul közli, hogy „sürgős gondja” időközben rendbejött. A bizonytalan, kissé zavaros válaszra mind jobban érdekel, vajon mi késztette ezt a kérges kezű parasztembert, hogy tollat fogjon és segítséget kérjen tőlünk? Nehezen ered meg szava, de miután látja az őszinte segíteni akarást, beszélni kezd, s egyre jobban belemelegszik hosszú évek óta zilált családi életének ismertetésébe. Szégyenkezve mondja, sajnos az ital tette, hogy családja ide jutott. Nagy baj, mondja, ha egy asszony, háromgyermekes családanya, húszévi házasélet után az ital rabja lesz. Olyan, aki mindent képes odaadni a borért. Mindent zárni kell előle... Nem lehet itthon hagyni egyedül. Nem lehet semmit rábízni. A három gyerek* közül az egyik más faluba ment férjhez, ő nem jár haza, mivel szé- gyelli az itthoni körülményeket. Megpróbált segíteni, intézetben levő húgát magához vette, de most már ezt sem teszi. — Tetszüc tudni — mondja —, a középső lány teljesen olyan, mint az anyja. Az intézetből meg-megszökik, a rendőrség körözi, az iskolában megbukik. Kétszáznyolcvan forintot fizetek utána havonta, de mit tegyek, mondja? Nővére most már nem engedi magához, mert ráadásul még lop is. Itthon is ezt tenné... — Idehaza egy fiam van még, aki most fogja elvégezni az általános iskolát. Rá semmi panaszom, csak azt nem tudom, hogyan tovább? Ipari tanuló szeretne lenni Megnyugtattam őt, hogy erre van lehetőség. — Tetszik tudni — mondja —, decemberben elzavartam az asszonyt, mivel már nem bírtam tovább viselkedését, de most már rendbejöttünk. Egy hónapig a nevelőszüleinél volt, közben elhelyezkedett, Pestre járt dolgozni. Igaz, csak egy hónapra szerződött le, és most már le is telik neki a bejárás ... — És most? — Nem tudom — feleli. — Miért nem viteti gyógykezelésre, hogy leszoktassák az italról? — Nincs értelme — mondja lemondóan. — Pedig ezt meg kellene tenni ... Határozatlanul áll, szemét lesütve. Ugyanolyan határozatlanul, mint hosszú évek óta már számtalanszor állhatott. (— írod —) rég iratkozott be a könyvtárba. Pestre jár dolgozni, de mindig szakít időt az olvasásra. Szekeres Béláné egy szöszke aprósággal jött ide. A kisfiú „segített” válogatni neki az olvasni valók között. — Hogy fér az idejébe az olvasás és a gyakori könyvtár- látogatás a bejárás és a „második műszak” mellett? — kérdeztem. — Bele kell, hogy férjem Általában az utazás közben olvasok. Kedvenc íróm Móricz, Mikszáth, Jókai. Most éppen egy Móricz-kötetet vSlasztot- tam. A rövid körkérdés után Benda Lajosné könyvtároshoz fordultam bővebb felvilágosításért. — Könyvtárunknak ezernégyszáz olvasója van, pontosabban kétezer, ha a fiók- könyvtárak olvasóközönségét iS beleszámítjuk. Ez a szám nagyobb a tavalyinál, hiszen 1966 végén csak ezerhatszáz kölcsönzőt tartottunk nyilván. Nemcsak olvasóink száma, hanem könyvállományunk is gyarapodott. — Életkor szerint hogyan oszlanak meg az olvasók? — ötven százalékban fiatalok, ötven százalékban idősebbek. Örömmel hallotta, hogy a legkeresettebb könyvek között szép számmal szerepelnek nehezebb „fajsúlyú” kötetek is. Jókai már nincs az élen. A versesköteteket elsősorban a középiskolás diákok keresik. A könyvtárba szinte minden napilap és folyóirat jár. Vajon ezek iránt milyen az érdeklődés? — Sajnos, még csak kevesen fedezték fel, hogy itt a technikai szaklapoktól az irodalmi folyóiratokig minden megtalálható. Örömmel látnánk, ha ezek iránt nagyobb lenne az érdeklődés, — Tudomásom szerint a kölcsönzési határidővel sok baj van. Igaz ez? — Bizony, sokan elfelejtik, hogy mások is szeretnek olvasni, s nem cserélik ki időben a könyveket. Ennél a válasznál néhányam lehajtották a fejüket, talán szégyenkeztek egy kicsit. Végül valami érdekes könyvtári történetet szerettem volna hallani tőlük, de létezik-e nagyobb esemény, mint hogy évről évre százával vesznek az emberek kezükbe könyvet... ? (koblencz) /
