Pest Megyei Hírlap, 1968. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-04 / 2. szám

«n hegyei K^Círlap 1968. JANUAR 4., CSÜTÖRTÖK Humphrey Ghánában Humphrey amerikai alelnök szerdán Libériából afrikai kör­útja harmadik állomására, Ghánába érkezett. Humphrey eddig Libérián kívül Elefánt­csontpart Köztársaságban járt, és még hat afrikai államba lá­togat el. Három évre a „dohányzás ártalmaidtól Az Egyesült Államok lakosai 1967-ben 552 milliárd cigaret­tát szívtak el. Ez a mennyiség 11 milliárd cigarettával több, mint 1966-ban, és 41 milliárd- dal haladja meg az 1964. évi fogyasztást, amikor a lakossá­got erősen befolyásolta a kor­mány által a dohányzás ártal­mairól közzétett tanulmány. Utca nélküli ötemeletes bá nyászváros Anadirnak, a csukcs nem­zeti körzet fővárosának köze­lében különleges bányásztele­pülés épül. A tervek szerint az örök fagy országában az egész bányászvároska egyetlen öt­emeletes lakótömböt fog al­kotni s anélkül, hogy utcára kellene kimenni, a település bármely pontja elérhető lesz. Fedett folyosókon ' juthatnak el a városka lakói otthonaik­ból a mozikba, üzletekbe, óvo­dákba, iskolákba. Dollármentő manőverek Az amerikai sajtó nyugta­lansággal és pesszimizmussal kommentálja azokat a Johnson elnök által bejelentett intézke­déseket, amelyek az Egyesült Államok fizetési mérlegében mutatkozó deficit csökkentését és az amerikai dollár „meg­mentését” célozzák. A New York Times londoni jelentése szerint az angol fő­városban a dollár szimbolikus vereségeként értékelték az amerikai elnök programját. A lap szerint „a dollár annyira elszigetelődött nemzetközi té­ren, mint még soha”. Katzenback amerikai kül­ügyminiszter-helyettes Bonn­ban Brandt külügyminiszter­rel folytatott megbeszélésein világosan kifejezésre juttatta: az Egyesült Államok fokozott valutatámogatást vár Bonntól a dollár védelmében. Johnson elnök San Anto- nio-i birtokán egyébként kedd este aláírta a húsz év óta leg­alacsonyabb amerikai külföldi segélyprogramot. Washingtonban közölték: fel­szólítottak minden külföldön működő amerikai vállalatot, hogy. egyrészt ne eszközölje­nek újabb beruházásokat Nyu- gat-Európában és Dél-Afriká- ban, másrészt pedig az Ang­liában, valamint 15 más or­szágban esedékes beruházási kiadásaikat tartsák az 1965— 66-os átlag 65 százalékának megfelelő szintien. Az amerikai bankárok szö­vetségének vezető közgazdá­sza New Yorkban tartott saj­tóértekezletén rámutatott, hogy a Johnson meghirdette takarékossági programnak csak korlátozott sikerei lehet­, nek, ha a kormány nem csök- I kenti katonai és egyéb külföl- I di kiadásait. A Johnson elnök által beje­lentett valutaintézkedéseknek a kapitalista országokra való kihatását elemzik a szerdai francia lapok. A következmé­nyeket különösen az európai országok gazdasága szempont­jából tartják súlyosnak, bár egyúttal a dollár' helyzetére vonatkozó francia tézisek iga­zolását is látják bennük. Sok szempontból azonban kétel­kednek az intézkedések haté­konyságában. Szato japán miniszterelnök újévi pihenőjét megszakítva, szerdán a Tokiótól mintegy hatvan kilométerre fekvő nya­ralójában fogadta Eugene Ros­tow amerikai külügyminiszter- helyettest. Rostow, aki John­son elnök különmegbízottja- ként kedd este érkezett a ja­pán fővárosba, átadta Szató­nak Johnson üzenetét. A japán bank képviselői úgy vélik, hogy az amerikai prog­ram közvetetten kedvezőtlenül hat a japán export helyzetére, az ország fizetési mérlegére és valutakészleteire. Rostow útjának következő állomása Ausztrália lesz. Ezt megelőzően azonban csütörtö­kön még találkozik a japán pénzügyminiszterrel és a kül­kereskedelmi miniszterrel. Jarring ismét Jeruzsálemben Gunnar Jarring, U Thant ENSZ-főtitkáir ' közel-keleti megbízottja, szerdán Jeruzsá­lembe érkezett, hogy tárgyal­jon az izraeli kormány képvi­selőivel. A Reuter szerint va­lószínűleg a Szuezi-csatornán megrekedt 15 hajó kiszabadítá­sára vonatkozó egyiptomi ter­vet vitatja meg az izraeli ha­tóságokkal. A svéd diplomata egy hónap leforgása alatt immár harmad­ízben utazik Izraelbe, és min­den bizonnyal Abba Eb an kül­ügyminiszterrel is találkozik. Izrael — mint ismeretes — elvben hozzájárult a júniusi háború idején a csatornán megrekedt hajók szabaddá té­teléhez, de azt követeli, hogy az Egyesült Arab Köztársaság előzetesen egyeztesse az erre vonatkozó terveket az izraeli kormánnyal, ellenkező esetben „drasztikus intézkedéseket” helyezett kilátásba. Az EAK azonban, amelynek elidegenít­hetetlen tulajdona a csatorna, nem hajlandó eleget tenni az izraeli követelésnek. Provokáció a „Mksurinszk" ellen Egy perui bronzszobor titka Szelimhanov professzor, a neves azerbajdzsáni tudós egy angol régész kollégájától újévi SZABÁS­VARRÁS TANFOLYAM kezdődik a VÁCI MADÁCH IMRE MŰVELŐDÉSI HÁZBAN (Lenin út 58. emelet 12-es helyiség) Az első foglalkozás: január 10-én T a nfolya m vezető: RÓZSAHEGYI ANDRÁSNÉ Felvételre keresünk: vasszerkezeti lakatost, szerelőlakatost, kazánkovácsot, autogén­hegesztő szakmunkásokat, betanított lakatost és segédmunkást. SZÁLLÁS VIDÉKEN BIZTOSÍTVA, UTAZÁSRÓL GONDOSKODUNK! Jelentkezés a MAGYAR HAJÓ- ÉS DARUGYARBAN, Budapest XIII., Meder u. 9. vagy a SZAZHALOMBATTAI ERŐMŰ DARUGYARI KIRENDELTSÉGÉN Nagy Lajos építésvezetőnél ajándékként bronz szobrot kapott. A kisméretű szobrot Peruban találták. Érdekessége, hogy Egyiptomban alkották s még a Kolumbusz előtti kor­szakban jutott el Amerikába, Ez a tény az azerbajdzsáni tudós feltevése szerint arról tanúskodik, hogy egyrészt az őskori bronzkohászat szülő­hazája Egyiptom területén volt, másrészt, hogy a legré­gibb időkben kereskedelmi kapcsolatok léteztek a Nüus- menti ország és az amerikai indián birodalmak között. A szerdai moszkvai Trud interjút közöl azokkal a szov­jet tengerészekkel, akiknek hajója, a „Micsurinszk” ellen súlyos provokációt követtek el Buenos Airesben. A lap emlé­keztet rá, hogy a „Micsu­rinszk” legénységét az argen­tin hatóságok, több mint öt hónapon át feltartóztatták s csupán a szovjet kormány ál­tal tett erélyes intézkedések­nek köszönhető, hogy végül is hazatérhettek. Vaszilij Sztyepanov, a hajó kapitánya elmondotta, hogy a szokásos útján haladó hajó 1967. júliusában érkezett Bue­nos Airesbe. A kikötőt várat­lanul mintegy 200 felfegyver­zett gyalogos katona és igen sok civilbe öltöztetett rendőr­ügynök szállta meg, akik pro­vokációs célból „rajtaütöttek” a hajó személyzetén! Hamaro­san kiderült, hogy a támadó­kat a hajón lévő diplomáciai p>osta érdekelte. A kapitány ezzel összefüg­gésben hangsúlyozta, hogy a Buenos Aires-i rendőrség minden teketóriázás nélkül felrúgta a nemzetközi jog ál­talánosan elfogadott normáit. A hatóságok később a sajtó­ban azzal indokolták akcióju­kat, hogy a „Micsurinszk” fegyvert és röplapokat szállí­tott Argentínába. Amikor azonban ez a verzió összeomlott és a provokáció folytatása ilyen ürüggyel le­hetetlenné vált, bírósági eljá­rást indítottak a hajó kapitá­nya és a személyzet öt tagja ellen, „a kikötői hatóságok sértegetésével” vádolva őket. A december végén tartott tár­gyaláson azonban a bíróság kénytelen volt felmentő ítéle­tet hozni. „Burma útja a szocializmushoz“ Egy és negyed százados angol gyarmati uralom után, két évtizeddel ezelőtt vált függetlenné a Burmái Unió Köztársasága. A má­sodik világháború idején japán megszállás alatt volt az ország, s a japán hódí­tók kiverésében nagy szere­pe volt a függetlenségért küzdő pártok koalíciójának, az Aung San tábornok ve­zette hadseregnek. A füg­getlenség elnyerése után a burzsoázia kaparintotta ke­zébe a hatalmat és másfél évtizedes kormányzása alatt ellenállt a nép által követelt társadalmi válto­zásoknak. Az államot szét­hullással fenyegette a bur- zsoá nacionalista nemzeti­ségi politika. A sanok, ka­rének és kacsinok fegyveres felkelését az imperialista hatalmak igyekeztek szíta­ni és a maguk céljaira ki­használni, szétszakítani az országot. Ekkor, 1962 márciusában, vette kezébe a hatalmat Ne Win tábornokkal az élen a forradalmi tanács. Ez a tiszti csoport azok köréből került ki, akik hadba száll­tak az angol és a japán gyarmatosítók ellen, és az­óta is kapcsolatban marad­tak a néppel. E haladó ele­mek úgy látták: mélyreha­tó gazdasági és társadalmi változások nélkül nem le­het megszilárdítani az or­szág politikai függetlensé­gét. „Burma útja a szocia­lizmushoz” néven ismert programjuk meghirdetése óta csaknem hat év telt el. Azóta államosították a leg­fontosabb nemzetgazdasági ágakat. Jelenleg az állami szektor adja az össznemzeti termelés 52 százalékát. A legfontosabb törvények egyike, amely biztosítja a munkához, a pihenéshez, a tanuláshoz való jogot. Meg­állapították a minimális béreket, bevezették a társa­dalombiztosítást, és a fize­tett szabadságot. Eltörölték a földesúri haszonbért és bátorítják a földművesszö­vetkezetek létesítését. Külpolitikájában a kor­mány semleges vonalat kö­vet: küzd a békéért, a bé­kés együttműködésért, tá­mogatja a felszabadító, an- tiimperialista mozgalmakat és jó kapcsolatokat tart a szocialista országokkal. A burmai kormány visszauta­sította azokat az imperia­lista kísérleteket, amelyek az országot agresszív kato­nai tömbökbe próbálták bevonni. Burma a gyarmati múlt nehéz örökségét csak hosz- szan tartó és nehéz munká­val tudja felszámolni. Az elmúlt évek eredményei biztatóak. Az ünnepnapon további sikereket kívánunk Burma vezetőinek és népé­nek további munkájukhoz. BRISBANE Biztosítási bonyodalom az ötös ikrek körül Roger Braham 36 éves bris- bane-i jogász 400 dollárra biz­tosította magát a Lloyd Biz­tosító Társaságnál arra az esetre, ha felesége — miután újból másállapotos lett — ik­reket szülne. Braham óvatos­sága helyénvalónak bizonyult tekintettel az ötös ikrekre, akik vasárnap születtek. A biztosító társaság szerint kérdésessé vált a négyszáz dollár kifize­tése, tekintettel arra, hogy az ötös ikrák a vártnál hat hét­tel korábban születtek. A Braham-család ügyvéd­je bejelentette, hogy jelenleg tárgyalások folynak a Uoyd- dal ebben az ügyben. Braham asszony kijelentet­te, hogy nem maradhat nyolc hétig a kórházban, amíg az újszülött ikreket benntartják, tekintettel arra, hogy otthon másik négy gyereke, a hét- és ötéves kislánya, valamint az egyéves ikerpár várja. FRANCIA MOZAIK I. Mákom a metróval Egy nagyhatalom kishatalmú polgárainak vendége voltam tíz napon át. Bemutatkoztunk egymásnak, igyekeztünk meg­érteni egymás nevét és nyelvét, puhatolóztunk, milyen ember lehet a másik. Aztán továbbmentünk, ki-ki megélhetése vagy újabb élménye, öröme, csodálkozása vagy megdöbbenése elé. Könyvtárakra valót összeírtak már híres és elfeledt szer­zők Franciaországról, ékszerdobozra hasonlító, művészettör­téneti ritkaságokat magáénak valló városairól, szívet-lelket elragadó tájairól. Csak erről mesélni ismétlés lenne. Én inkább a mindennapot kerestem, hogy bemutassam — ha vázlatosan is —, magyarnak a franciát, ezt a törekvő, vé­leményét bátran nyilvánító, jövőjét sajátos módon megterem­tő nemzetet. földalatti vonalain!), nem csök­kent, hanem nőtt a forgalma. Kifizetődő, ha tízes jegyfüzetet vásárol az ember, úgyis elutaz­za egy-két nap alatt, és még jól is jár, mert olcsóbb az egyenként vásárolt jegynél. A felszínen Ne keresd a párizsit a Louvre-ban, az Arc de Triumph vagy az Eiffel-torony tetején! Még csak a Champs Elysées-n sem, és ott sem, ahol csillogó kirakatok kínálják Dior meghitt és kényeskedő szalonjainak merész vonalait, színeit. Ne less be a fényes ét­termekbe se, mert a süppedő szőnyegen férfiasságukat el­vesztett kakasok módjára lép­delő frakkos pincérek nem né­zik jó szemmel a kíváncsisko­dót. A lokálok beugróit sem a te zsebedhez méretezték. De menj le egy vagy két eme­letnyire a föld alá, a Metro- politain-be, vagy a metróba, ahogy Párizsban a földalattit mondják. Ott az igazi Párizs, abban az örökös rohanásban, hol eszmélő gyermek és ki­lencven esztendős aggastyán egyaránt jól eligazodik. Életük egyötödét a metróban töltik a párizsiak. Metrón megy a gyerek az iskolába, a kamasz a randevúra, a felnőtt a munkába, a család a roko­nokhoz, ismerősökhöz, barátok­hoz, orvoshoz és temetőbe, pá­lyaudvarra és múzeumba, szín­házba és a Szajna-partra. Éne­kelhet és harmonikázhat, sors­jegyet árulhat és kéregethet bárki a föld alatti városban, a metró-Párizsban. Az, hogy meg­becsülik-e „művészetét”, ad­nak-e érte valamit, kiszámít­hatatlan. Száz közül kilencven­kilenc elrohan a koldusok, nyomorékok, rokkantak, „hú­zást” rikogató vénasszonyok mellett. És csak egy dob ne­kik valamit a száz odapiliantó közül, csak egy áll meg a sors­jegyárus mellett, mert hátha e néhány frankos sorsjegy által gazdag ember, kocsi-, vagy szí- nestévé-tulajdonos lehet. Lassanként hetven esztendős lesz a mintegy 170 kilométeres metróhálózat, amelyen hozzá­vetőleges számolások szerint naponta négymillió utas igyek­szik célját elérni. Annak elle­nére, hogy nemrég újra emel­ték a metrójegy árát (érdekes­ség: első- és másodosztályú ko­csik közlekednek a párizsi lépésben haladó, gyakran megállni kényszerülő személy- kocsi- és autóbus záradathoz képest kozmikus sebességgel rohan a metro. Gyors és szer­vezett, a szerelvények szinte nyelik a tömeget. A reggel hét és kilenc, valamint a délután négy és hat óra közötti csúcs idején azonban fent is, lent is óriási a tumultus. Olyankor sűrűn megtorpannak, koppan- nak a kocsik, motorkerékpá­rok; a földalattin szakad a Ka­bát, a gomb, élesek a könyö­kök, és kevésszer hallani, hogy pardon, vagy merci. Párizs utcai közlekedése már rég bedugult. Azért, hogy az autóbuszok nagyjából a menet­rend szerint közlekedhessenek, a párizsi közlekedésrendészet autóbuszsáv kijelölését tervezi a széles utcákon. De mit tesz ott, ahol öt méterre szűkül az úttest, és mindkét oldalon ko­csik parkíroznak? Az eldugulás veszélye fenye­geti a metrót is. Hét évvel ez­előtt elfogadták Párizsban a „schéma directeur”-t, a nagy városfejlesztési tervet, misze­rint a többi között új metróvo­nalakat kell építeni: kettőt észak—déli, egyet pedig kelet —nyugati irányban. Már építik az új, expressz metró 46 kilo­méteres kelet—nyugati fővona­lát. A munkálatok egyik köz­pontja az opera szomszédságá­ban van. Óránként 25 centi­métert halad előre a föld alatt a tíz méter átmérőjű vágó­pajzs. Az opera közelében nemsokára megnyitják azt a hatemeletes mély garázst, amelyben kétezer gépkocsi számára lesz hely. Még két gondolat a metróról. Az egyes és a tizenegyes vonalán zajtalan szellemkocsik, gumikerekű szerelvények közlekednek. — Az állomásokon gyakran tíz négyzetméteres reklámok hir­detik a divatos-színű rúzst és coca-colát. Mellettük éppúgy elmennek az emberek, mint a koldusok és vak zenészek föld­re tett sapkája mellett. Kulcsár László (Folytatjuk) A Szajna kettős hídján a metroszerelvény is elfér. Háttérben a rádió és a tv székhaza I

Next

/
Oldalképek
Tartalom