Pest Megyei Hírlap, 1968. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-14 / 11. szám

Vk* I »IfXJfl /hírlap 1968. JANUAR 14.. VASARNAP '^SSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/ySSS'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJ* I S. POLGÁR ANGÉLA: Vonaton Ebedül civil e kis közösségben, pályaőrök, vezetők kormos körében. Betört körmökkel, félig előredőlve — vagy egyenes háttal zsíros orrotokra tolva a sapkát alusztok — s locsog a demizson. A vonat csak zötyög, zötyög. Közönyös ütemben rázza testemet. Kint a táj: bicegő ócskavastelep gyárait, szennycsatorna, kerékpáros a dűlőúton. Kazlak, nyírfák, temetők, egymásbafolyt falukvége. Fekete felkiáltójelek: földbeszúrt villanyvezetékek. A vonat csak zötyög, zötyög. Ti most alusztok, vagy ultiztok kétfUtéres alapon. Agyatokban adatokban kartonozva számok, órák, percek, füstösen fütykös indulások. A vonat zötyög, zötyög. Nő a csend és a hely a kocsiban, hazamentek skatulyaházatokba, méhesekbe, kertekbe Vár már a barát, az asszony, meg a gyerek. Sírig kísérnek a sínek. ÚJ EGRI Meglesz a patak is - Tízezer harcos - Majd a nyáron - Tehet koprodukció is Ki ne olvasta volna gyer­mekkorában izgalomtól piros füllel, Bornemissza Gergely, Dobó István várkapitány, Vi­ews és a félszemű Jumurdzsák izgalmas kalandjait, a felejt­hetetlen „Egri csillagok”-aV! S amikor nebulóink kötelező olvasmánya lesz, mindnyájan újra bele-belelapozunk és megkérdezzük magunktól: va­jon miért nem filmesítik meg ezt a pergő, kalandos-roman­tikus regényt? Színes, széles Most végre film lesz belőle, szélesvásznú, színes. S ha egyelőre a főszereplők nevé­vel nem is szolgálhatunk (ren­dezője: Várkonyi Zoltán!) annyi már biztos, hogy meg­kezdték az egri vár építését. Hogyan? Hát ott áll az egri domboldalon, módokkal—bika­vérrel együtt vonzza a turis­ták ezreit. Mindez igaz.- Mégis, új várépítés földmunkálatait kezdték meg a legmodernebb gépekkel Pilisborosjenő hatá­rában, a lőtéren. Szakasztott mása lesz az eredetinek, lesz rajta lőrés, bástya, torony, kút és kazamata S körülötte XV. századbeli házak, görbe utcács­kák, folydogáló patak. Mai lett a táj (Minderre azért van szükség, mert az egri vár nem alkalmas a film forgatására Környéke teljesen beépült, gyárkémé­nyek, antennák, modern, sok­emeletes épületek és vasúti sí­nek árulkodnának a máról. Be­épült a síkság, ahol a töme­gek harcolhatnának. Pedig a MAFILM ki akar tenni magá­ért. Tízezer embert mozgat­nak, ennyi harcos kiált majd a csatában Jézust és Allahot. De ez majd a nyáron törté­nik, augusztusban, amikor for­gatnak. A falu mindenesetre örül, hogy sok keresgélés után rájuk esett a választás. Izgal­mas, eseményekben bővelkedő napokra várnak, a lányok máris készülnek a statisztá- lásra. Anyagiakban is jól jár­nak, fejlődik a község. Épül a lőtérig az út, a műszakiak kive­zetik a vizet, a kevélynyergi turistaházat pedig hetekre bérbe veszik, ott fognak lakni. Maradandó falak A várat egyébként tartósra építik, több más film foi-gctá- sakor is felhasználják majd, hiszen a táj kifogástalan illú­ziót ad, akár magyar, akár ko- produkciós filmet forgatnak. Két film között turisták láto­gathatják, gondnok vigyáz majd az épségére. k. m. Sertéshizlalásért I pénzjutalom A Pest megyei KlSZ-bizott- ság és a nagykovácsi Vörös Hajnal Tsz versenyt hirdet a megyei termelőszövetkezetek sertéstenyésztőd részére. A sertéshizlalási versenyre — mert erről van szó —, a neve­zéseket február végjéig lehet bejelenteni. A helyezéseket az 1 katasztrális hold szántóra eső leadott sertéshús mennyi­sége szarint — döntik el. Az egyéves verseny első helye­zettjei, a legjobb eredményt elért sertéshizlalók között 6 ezer forint jutalmat osztanak ki. Készülődés a nyárrá Megfontoltan, mozgékonyán Zárszámadás előtt az ürömi Bolgár—Magyar Barátság Tsz-ben Ragyog a téli verőfény, a pi­lisi táj fehér mészkősziklái szinte egybeolvadnak a ke­ményre fagyott hótakaróval. Mintha ünnep lenne: mozdu­latlanná dermedt a hegyekkel övezett ürömi határ. A kis köz­ség utcáin is alig látni embert: a dolog, a munka beszorult a házak, az épületek falai közé. Ott azonban van elegendő, kü­lönösen a Bolgár—Magyar Ba­rátság Termelőszövetkezet köz­ponti fűtéses irodahelyiségei­ben: már készülnek a zár­számadásra. Bár az ünnepi közgyűlésre csak egy hónap múlva gyűlik egybe a szövet­kezet két községben, Borosje- nőn és Ürömön lakó tagsága, az ezután kimunkálásra kerü­lő számok, adatok nagy meg­lepetéseket már nem okozhat­nak. Hogy miért nem, ezt a főkönyvelő, Barna Béla szavai jól érzékeltetik: — Jelenleg egymillió-két­százezer forint van az egy­számlánkon, és még hétszáz­ezer a folyamatosan beérkező kintlevőségünk. Ehhez még hozzáfűzi: már a hetedik zárszámadást ké­szíti (itt az elsőt, tavaly jött át Pomázról), de még ekkora nagy összeggel nem volt dolga. Ezt megerősíti Nórák Ferenc főmezőgazdász is, Ilyet vagy hasonlót másutt Is hallottam mostanában, még­is jólesik, mert jelzi a terme­lőszövetkezeti gazdaságok álta­lános megszilárdulását De itt, a hegyek aljára futó lejtőkön, vajon hogyan csinál­ják? Megfontoltan, ötletesen, moz­gékonyán ! Jól alakították ki, s a vidék sajátos természeti viszonyaira alapozták a két kicsiny szövet­kezetből egyesült gazdaság ter­melési szerkezetét. A mostani 1300 hold területből a szántó­földek mindössze 684 holdat foglalnak el, s az összefüggő táblákon elsősorban kukoricát s más takarmánynövényt ter­mesztenek. Bár tavaly a ke­nyérnek való búza sem fize­tett rosszul: 136 holdról 16,6 mázsás holdankénti átlagter­mést takarítottak be. Mégis itt áz egyik fő termény a takar­mány, ez biztosítja az állat­tartást és -tenyésztést. Jelen­leg 170 szarvasmarhájuk van, a tehenek s a növendékállatok kivétel nélkül tbc-mentesek. A másik ágazat, a baromfi, a 2500 darabos tojóállomány mellett negyedévenként 5000 pscsenyecsirkét nevelnek. A többi terület úgyszólván teljesen gyümölcsöskort. A 160 hold új telepítésű nagy­üzemi őszibarack összefüggő ligetet alkot a borosjenői ha­tártól egészen Budakalászig. Nagy dolog ez, sok nehéz mun­káit, pénzbefektetést jelent, de jövőre már 100 hold termőre fordul. S a másik: a 28 hold szőlő, mind neves fajta: Ma- thiász, rizling, leányka, 16 hol­dat már az egyesülés után ültettek. Számoljunk hozzá még hat hold vegyes kertésze­tet és tizenhárom hol<J dány- nyét Ez utóbbit ők kísérelték meg elsőként termeszteni ezen a vidéken. Kitűnő ízűvé érett a napsütötte hegyoldalon, s jó pénzt kerestek vele. Ennyi a mezőgazdaság. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy 12 erőgép, egy sor kerté­szeti és más munkagép áll a szolgálatukban, a gyümölcsszü­ret idejétől eltekintve — sok­nak tűnik ehhez az ember. Ugyanis a termelőszövetkezet kétszáz tagot és nyolcvan al­kalmazottat számlál. Van-e a részükre elegendő munka? Kiderült, nagyon is van, csak győzzék. A főkönyvelő felso­rolja a melléküzemeket egy­másután, ide kell a sok alkal­mazott, főleg szakember. A négykemencés mészégetőhöz, ahol állandóan tizennégyen dolgoznak, azután a kőbányá­ba, az agyag- és a kőporbá- nyába, ezekben is húsz mun­kás termel. Sok a szállítani- valójuk; négy teherautójuk van és tizenegy emberből álló rakodóbrigádjuk. Működik az­után még két részlegük, az egyikben exportra csomagol­nak bérmunkában, a másikban alágyújtóst gyártanak: huszon­öt asszonynak jelent ez mun­kát éves átlagban. És még az építők: tízen dolgoztak itt is, tavaly ők emelték a szövetke­zet négyszázhatvan négyzet- méter alapterületű gyümölcs­tárolóját, ezenkívül vállaltak tatarozást, javítást még más üzemekben is. — De csak a törvények és a becsület határain belül. A spe­kulánsoknak nem engedjük a szövetkezet cégérét fölhasz­nálni. Így mondja a főmezőgazdász és a főkönyvelő. Példákat em­lítenek, hogyan utasítják visz- sza az egyre-másra ajánlkozó, jó üzletet kínáló ügynököket, üzéreket. Milyen lesz hát a tavalyi év mérlege, és ho­gyan mutatkozik ez a tagság jövedelmében ? Találomra kiemelnek né­hány kartont a nyilvántartás­ból. A kisebb keresetek között szerepel, hat-hét hónapi mun­ka után, 16 591 forinttal a nö­vénytermesztésben dolgozó Kiss B. Istvánné. Csukái La­jos ugyancsak növénytermesz­tő, 17 ezer forintot keresett 210 munkanapra. Ifjú Márton Elek takamnányos-fogatos két és fél hónapot volt beteg, a jövedel­me 21 760 forint. Marcibányi Róbertné a pecsenyecsirke-ne- veléssel a prémiumokkal együtt 27444 forintot, Fodor József tehenész 24 662-t, Budai Pál gépkocsivezető 26 221-et keresett. Nem munkaegységgel mér­nek, hanem országos és saját normákkal. A teljesítés hetven százalékát minden hónapban készpénzben kifizetik, a többi visszamarad a természetbeniek fedezetére és a zárszámadásra. 1966-ban az egy dolgozó tagra eső átlagkereset 14 ezer fo­rint volt, 1967-re 16—17 ezer forint közötti összeggel szá­molnak. Olyan fizetség ez, ami nem­csak azonos, hanem túl is ha­ladja az iparban elérhető bé­reket. S ehhez jön még 1600 négyszögöl háztáji föld. Igaz, a munka kemény, a pénzért meg kell dolgozni, de ennyiért érdemes. Ez az oka talán an­nak, hogy a Bolgár—Magyar Barátság Termelőszövetkezet tagsága és az alkalmazottak szinte kizárólag a két község lakói, s ez itt, a főváros köz­vetlen közelében elég ritka. A mintegy 13 millió forintot kitevő bruttó bevételből lesz tehát mit felosztani a tagok­nak és az alkalmazottaknak, s jut majd idén is beruházások­ra és a különböző alapokra. Marad még ezenkívül bizton­sági tartalékra is. Jól zárják tehát az esztendőt. — Reméljük, jövőre még jobban — mondja Kovák Ferenc fő- mezőgazdász, és máris ter­veikről beszél, amelyeket majd idén megvalósítanak. S ebben már nagy szerepük van az új mechanizmus által nyújtott kedvező lehetőségeknek: át akarnak térni a tehenészet mellett, a tenyészüsző-nevelés- re, hisz 12 ezer forint egy üsző ára, a baromfifarmot hibrid tojókkal népesítik be, a szá­mítások szerint 220—230 to­jást ad egy tojó egy év alatt. A zöldség- és gyümölcsértéke­sítést pedig közvetlenül ma­guk bonyolítják. Már megálla- Dodtak több fővárosi Kö- ZÉRT-vállalattal, naponta szállítják majd a boltokba a frissen szedett árut, az élő ba­romfit, jóval előnyösebb fel­tételek mellett, mint amit a MÉK nyújtana. így használják ki nagy szor­galommal az ürömi—pilisbo- rosjenői határban rejlő termé­szeti adottságokat, és azt egy­bekapcsolják a kétmilliós fő­város nyújtotta lehetőségekkel. A maguk gyarapodására és a mások hasznára. Jól teszik. Hetesi Ferenc Pál Fagyban is A téli faggyal mit sem törőd­ve folytatják munkájukat Bu­dapesten, a kelenföldi lakóte­lep építkezésén a 43. számú Állami Építőipari Vállalat dol­gozói. A házgyári panelelemekből hat nap alatt készül egy emelet. A szigetszeritmártani Duna- part mentén ma már több nya­raló áll, mint ahány ház van a községben. Az üdülők ellátá­sa, szórakoztatása a fogyasztá­si szövetkezet gondja. Pásztor Gyula igazgatósági elnök elmondta, hogy a köz­ségfej lesztési programmal össz­hangban új bisztrót építenek a nyaralótelepre, a sitrandöve- zetben pedig úgynevezett gombaüzleteíket helyeznek üzembe a napi élelmiszer-ellá­tás megjavítására. A szezon kezdetére megépül a korszerű bekötőút a atrand- vendéglőig. A szövetkezet to­vább fejleszti stran de ikkszol - gáltaitó tevékenységét, hogy le­gyen elég gumimatrac, só: fényképezőgép is. Ésszerűtlen rendelkezés volt Pilis községben a lakosság tekintélyes részét sújtotta egy régebbi rendelkezés, amelynek értelmében a Dánosa úti teme­tőben nem lehetett ravataloz­ni. Ezért négykilométeres tá­von kísérte a gyászmenet a kocsit a Pándi úti sírkertből vissza a temetőbe. A községi tanács, miután kézhez vette a 150 család által aláírt kérelmet, engedélyezte, hogy januártól a Dánosa teme­tőben is lehessen ravatalozni. A fénykép Napközben csak futólag nézte meg, nem akarta, hogy a többiek kérdezgetni kezd­jék. Megvárta, míg mindenki elköszön, leolt­ják, a villanyokat, s csak valamelyik távoli szobában kattogó gép jelezté, hogy nem ürült ki teljesen az intézet. Előhúzta az asztalíiók- ból, kinyitotta, s maga elé terítette. A finom, fényes papíron megcsillant az asztali lámpa fénye, s mintha gúnyos fintort rajzolt volna a fényképen rögzített arcra. Nem sokat válto­zott. öt év alatt a negyvenesek nemigen cseré­lik vonásaikat. Marton Ádám ma is olyan, mint akkor volt. Akkor. Mintha ma lenne? Fenét, öt év tengernyi idő. Marton öt év alatt hazát cserélt, s ma egy amerikai szakfolyóirat csodás papírjáról néz rá. Hazát cserélt? Sematikus gondolatok, az agy vonzódik a sztereotípiákhoz. Marton és a haza? Cserélni csak azt lehet, ami van. Volt- Martonnak hazája? Elfogult? Elégtételt érez? Cigarettára gyújtott. Üjra a fényképet nézte. A szöveg nem érdekes. Marton tanulmánya semmi más, mint amit a hóna alá csapott, s vitt magával. Amit Holló, Kunfi és Bárány kikísérletezett. Automata csigaprések központi vezérlése. Három mérnök másfél esztendeje. Mártonnak egy perc. Fölemelni az asztalról; átnézem, fiúik. Még örültek is neki. Az igaz­gató-helyettes ennyire taksálja őket! Kilenc tökéletesen kidolgozott anyaggal lépett meg. Ésszerű ember volt. Valamivel csak kezdeni kell a karrierjét. Valamiért csak kell, hogy pénzt adjanak neki. Otvenhet februárjában jött az intézetbe. Nerh a legjobb ajánlólevéllel. Az egyetemről tanácsolták el, ott volt docens, s belekeveredett néhány csúnya dologba. Amit nem tévedésből tesz az ember. Hanem, ha teszi, meggyőződés kell hozzá. Büntetés volt az áthelyezés, igaz, időbeosztása jobb lett. fizetése fillérrel sem csökkent. Furcsállotta ugyan, de nem szólt róla. Különben is, Marton pártonkívüli volt, a pártszervezetnek ilyen értelemben nincs bele­szólása, kit vesznek fel az intézet egyik vagy másik osztályára, s kit nem. Marton Brunner keze alá került, s az öreg mackó tisztessége­sen megrakta munkával. Néhány hónap után Brunner nála kopogtatott, s ahogy szokta, brummogó, nagy szüneteket tartó mondataival arról panaszkodott, hogy „ez a fickó ki az atyaistentől kapta a docensi címét”? Kitől? Milyen hosszú történet is lenne! Az ifjúsági mozgalomban kínos szorgalommal szerzett jó pontoktól a prof. lányának felesé­gül vételéig... Karrier? Az bizony, a szó leg­rondább értelmében. Mégis, senki nem akadt fönn rajta. Miért is? Annyian voltak, akik a piros színre tettek, bár semmi közük nem volt hozzá. Marton is arra tett. Nyert. Lediplomá­zott, ott maradt az egyetemen, s alig múlt harminc, már docens lett. Egy prof. após, az éppen aktuális politikai idézetek hangoskodó hangoztatása... Sajnos, elég volt egy karrier­hez. Nem mondta el mindezt Brunnernek. Ve­le is csak „magánbeszélgetésként” közölte ez egyetem rektor-helyettese. Brunner egy év után túladott Mártonon. Átkerült egy másik osztályra, s amikor ő visszajött a kétéves párt­főiskoláról, már osztályvezetőként találkozott vele. Rohant az öreghez, aki a szivarját rág­va magyarázta, hogy nem találtak alkalma­sabbat, amikor Brunner nyugdíjba ment. Sze­gény öreg Brunner! Amit fölépített, most va­jon mivé lesz? Az öreg közben mondta a ma­gáét, hogy a jó szervezőket meg kell becsülni, meg különben is, most előtéroe kerülnek a pártonkívüli szakemberek ... Ügy jött el tőle, hogy rágta a méreg, mert tudta, az Öreget már a világon semmi más nem érdekli, mint a sa­ját kutatási témája, melytől még egy Kossuth- díjat remél. Jó, legyen, döntött végül is ma­gában, a bizalmat, meg kell adni az embe­reknek. Bizonyítson Marton, s akkor ő is min­dent elfelejt. Bizonyítson. Bizonyított? Ez az, ahol megfoghatatlanná válik az egész. Brunner olyan gárdát hozott össze a maga osztályán, ahol a legkisebb kapacitás is önállóan elveze­tett volna egy nagy gyári laboratóriumot. Mar­ton kisajtolt mindent ebből a gárdából, de nem úgy, mint Brunner! Az öreg mackó soha nem titkolta, hogy mit csinált ő, s mit az em­berei. Mártonnál csak az „én” létezett. „Bizto-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom