Pest Megyei Hírlap, 1968. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-13 / 10. szám

Szombat—vasárnap: Hét egyesület galambkiállítása Galambfombola a látogatók között A Magyar Postagalamb A kiállítás fődiját az az Sportszövetség Dunakanyar Röpcsoportjának kiállítását ma és holnap rendezik váro­sunkban. A kiállításon Gödöl­lő, Felsőgöd, Verőce, Szokolya, Nagymaros, Balassagyarmat és Vác galaimbászai vesznek részt. Egyesületenként 12—12 galam­bot állítanak ki. Alapkövetel­mény hímeknél 1600, tojóknál 1200 kilométeres díjazott re­pülés. egyesület kapja, amelyik a legtöbb pontot éri el galamb­jai küllemével. A kiállítás végén a rendező­ség öt galambot sorsol ki a lá­togatók között tombolán. A ki­állítás helye: az Építők Kul­túrotthon;! Nyitva ma délután 4 órától este 9 óráig, vasárnap reggel 8 órától este 6 óráig. A tombola vasárnap este 6 órakor kezdődik. Jordache Jánosné született Károlyi Ilonát bűnösnek talál­ta a járásbíróság tiltott határ­átlépés, csempészés és ismé­telt üzérkedés bűntettében. Az asszony hosszabb idő óta Fern vállalt munkát. Két év alatt többször kért betétlapot személyi igazolványába és 19 alkalommal járt Csehszlová- 1 Idában, illetve Lengyelország­ban. A határon túl tíz — kü­lönféle — címre jelentkezett be. hogy nehéz legyen ellen­őrizni az ott-tartózkodását. A rendőrségnek feltűnt a I gyakori utazgatás és bevonta | az asszony útlevelét. Jordache I Harmadszorra sikerült Elmondta: IVagy Lajos — 1965 tava­szán jelentkeztem a Váci Dózsa bir­kózó szakosztályá­nál, Nagy lel­kesedéssel fogtam az edzésekhez. Biztattak, hogy te­hetséges vagyok. 1965-ben az úttö­rő-olimpián má­sodik lettem. 1966-ban több versenyt nyer­tem. Eredményeim alapján meghív­tak a tatai edző­táborba, — Az országos vidéki bajnoksá­gon bejutottam a döntőbe. — Az úttörő­olimpia országos döntőjében két­vállal nyertem. — Amit idáig elértem, azt mind Óvári Sanyi bá­csinak, az edzőm­nek és Farkas Sándor szakosz­tályvezetőmnek köszönhetem. — Nem titko­lom, hogy az idén VÁCI UAPLŰ A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 10. SZÁM 1968. JANUAR 13., SZOMBAT Telefoninterjú a balesetek után A városon kívül jó, de azon belül...? — Segítene a közúti igazgatóság — Fogytán van a só szeretnék országos serdülő bajnok lenni. Lejegyezte: P. R. Nem lehet levenni a „napi­rendről” az utak téli állapo­tát, különösen nem a tegnapi számunkban hírül adott gép- járműikarambolok után, me­lyek egyike egyik városi pol­gártársunk életét követelte. — Mi a helyzet az ország­utakon? Kérdésünkre a Budapesti Közúti Igazgatóság váci tele­pén Vargha Márton útmester válaszolt: — öt tehergépkocsi, három hóekés nehézgépkocsi, kát hó- tolós vontató, három sószórós vontató, egy Gréber-talajgya- lu dolgozik a hozzánk tartozó országutakon. Naponta kétszer-három­szor beszórjuk sózott ho­mokkal, salakkal az uta­kat. s elmondhatjuk, hogy útvo­nalainkon mindent megte­szünk a jég megszüntetésére. Naponta mintegy tíz-tizenkét tonna anyagot szórunk az utakra, mert a hat-nyolc fo­kos hidegben a só már nem olvasztja meg a jeget. — Mi a véleménye a városi utakról? — Erről én nem nyilatkoz­hatok. — Ha segítséget kémek önöktől,- rendelkezésükre tud­nának-e állni a városi ható­ságoknak? — Tárgyaltunk már erről, s minden tőlünk telhető gé­pi segítséget megadunk, csupán anyagot nem, hiszen veszélyesen fogy nálunk is a só, amiből eddig csaknem há­romszáz tonnát használtunk feL — S a városi utak? — Nem lehetünk megelé­gedve, különösen az or­szágút átkelési szakaszá­val. Ezen az útvonalon jár a leg­több autóbuszunk, s bizony nagy szerencse, hogy az utóbbi időben még csak koc­canásunk sem történt. (t 1) E m Tragikomikus kérdési melyik a drágább? Gépkocsivezető vagyok. Múlt hét szombatján este, az egésznapos „csúszkálás” után — újságolvasás közben — fi­gyelmes lettem egy váci bal­esetre, amely a csúszós úton történt. Ebben a cikkben a vá­rosi főmérnök arról nyilatko­zott, hogy ugyan sózni kellene az utakat, de az valutába ke­rül. Azt kérdezem, hogy azokért a gépkocsikért, melyek össze­törnek a síkos utakon, nem ugyanúgy valutával fizettünk? S főleg, ha emberáldozatot is követel egy ilyen baleset — mennyi valutát ér egy ember élete? Ami a gépkocsik sebességére vonatkozó tanácsot illeti, az legalább olyan humorosan hat, mint az időjárás által várt hó- talanítás. Legyen szabad egy olcsó ta­nácsot adnom, amely pénzbe sem kerül: Vác határában he­lyezzünk el az autósok számá­ra egy táblát ezzel a felirattal: Vác város — műemlékekben és modem épületekben gazdag gyárváros. Látogatás csak ta­vasztól őszig. Mikié Tibor gépkocsivezető Úi KISZ-vezetőség a gépipari technikumban Vezetőségválasztás volt a gépipari technikum KISZ- szervezetében. Mintegy nyolcvan diák és ta­nár szorongott a műszald elő­adóterem padjaiban. Bagyin Pál titkár a most lemondott vezetőség eredményes, jó mun­káját értékelte. A KISZ-élest az utóbbi időben fellendült. Érdekes kirándulások, verse­nyek, politikai megmozdulá­sok, szakkörök, jól sikerült bá­lok beszélnek erről. A küldöttek egyhangúlag megválasztották az új vezető­séget. Titkár: Marótzy Miklós (Il/a osztály), a gazdasági fe­lelős: Hoff er Miklós (III/e osztály). A női kisebbség is képviselve van az új vezető­ségben Pintér Klára és Füredi Erika személyében. Az első díj: HORIZONT TV-KÉSZÜLÍK A Váci Kötöttárugyár Ifjú­sági Klubja átvette a megyei tanácstól a megyei ifjúsági klubok közötti 1967. évi vetél­kedők első díját: egy „Hori­zont” tv-készüléket. A sikeren felbuzdulva a klub benevezett az idei ver­senybe is. SPORTHÍR Kézilabda A Budapest IV. kerületi te­rembajnokság első fordulójá­nak eredményei: Férfi: Váci Fonó—Duna Ci­pő 24:16, Váci Híradás—Rákos- palotai Kötött 21:10, Váci Kö­tött—Túra 17:18. LAZITAS... KOLESZOSOK... SZÍVÜGYEK Harsogó vidámság és diákgondok... A technikumban az utolsó óra előtti szünetben valóságos népvándorlás. Osztályok men­nek, osztályok jönnek, annyi a diák, mint csillag az égen. A negyedik A-ban, ahová osztályfőnöki órát megyek hallgatni — negyven fiú, két lány van. Műszaki technikum; — S mit mond a MAVAUT? j ez magyarázza ezt az arányt — A városon kívüli utakra nincs panaszunk. Mindenütt — ha néha késéssel is —, de járnak a menetrendszerű autóbuszok. Az utakat rend­szeresen szórják a közúti igazgatóság gépei, természete­sen nagyobb óvatossággal ve­zetnek most a sofőrök, s in­nen adódnak a késések is — tájékoztat Kiss János forga­lomvezető. Egy 122 éves vasútvonal felújítása Szükség volt-e a váci pálya korszerűsítésére? I. A MAGYAR TELEVÍZIÓ képújsága három ízben adott hírt a Budapest—váci vasút­vonal korszerűsítéséről. Dr. Csanádi György közlekedési miniszter záhonyi avatóbeszé­dében részletesen szólt a szobi határállomásra vezető fővonal dieselesítéséről. Leg­utóbb Rozsnyai Károly írt ér­dekes cikket a Vasút című fo­lyóiratban a Budapest—szobi vonal korszerűsítéséről. Sok anekdota kering a Bu­dapest—Vác közötti 122 éves vasútról, ahol a mozdonyok átlag 42 kilométeres óránkénti sebességgel futnak, a maximá­lis sebesség pedig 60 kilométer óránként. A főváros és Vác között 11 megálló van, s ez nagyon lelassítja a vonatokat. Az idősebbek még emlékez­nek arra, hogy ^ legutóbbi pályafelújítás a harmincas évek végén történt: Azóta a vonal már elhasználódott. A Göd—Nagymaros közötti sza­kasz-in lévő vas-aljak jó ré­sze megrepedt. A vágánycse­rén kívül korszerűsítenek is, Az osztályfőnök harmadik­ban vette át a negyvenkét gyereket. Mondja is, hogy ösz- szetartó, jó társaság. A félév első osztályfőnöki óráján mi­ről lehet beszélni? Az osztály­átlagról, a dacikról, no meg arról, hogy lehet a kátyúba jutott szekereket — a „meg­húzott” osztálytársakat kihúz­ni a csávából. Hétfőn kapták a félévi bi- I zonyitványt, az ellenőrző könyvecskébe írt jegyeket. Voltak persze, akik nem na­gyon örvendhettek. Egy-ké t szekunda is becsúszott. Pedig nem mind azért, mert tulaj­donosa nem lett volna képes jobbra. Hanem mert — minta „szókimondó” KISZ-titkár el­mondta — „rendszertelenül” lazítottak. — Mit akarsz tenni a ké­pesítőig? — kérdezi a tanár. — Tanulni fogok. — Hát te? — Csatlakozol az előtted szólóhoz? A dialógust természetesen harsány nevetés kíséri. Mint ahogy a KISZ- titkár szövegét is „értékelik”, aki a kollégiumi rendről be­szél, a tanulási időről és a hangulatokról, amelyek miatt az előbbi oly gyorsan elszáll... — Hát nem mondhatom, hogy bennünket mindany- nyiunkat állandóan eltölt „a hivatástudat”. Lazítunk, ki­csit rendszertelenül, válogatás nélkül, nehéz nap és műhely előtt. — Mert igaz, hogy hülyés­kedni kell, ... az olyan, mint a fogmosás, de tanulni is ké­ne... tudjuk jól... Azután a korrepetálásról esik szó, hogy melyik erős matekos, elektrós, technoló­giás segítsen a „zsengék”-nék. Ez persze rázós téma, mert ugye, aki koleszos, az csak ko­leszosnak tud segíteni, a be­járók pedig annyi felől érkez­nek. Egy igazgató egyszer ebben az iskolában azt mondta, ha egy srácnak a feje vagy a gyomra fáj, otthonmarad és várja a halált. Magam megér­tem, hiszen mennyi jó ötlet volt, és szabványszöveg egy- kétnapos mulasztások igazo­lására, amikor mi álltunk érettségi előtt. Mi is elfogtuk a tanulószobát, amikor és akinél lehetett, mint itt közülük egy-kettő. — Te tanszobás vagy? Bólintás. — És ott mit szoktál csi­nálni? — Hát... jegyzetet... meg... — Tudom, hogy át szoktál hintázni ... Úgy van ott, hogy benn vagy a listában...? vagy... — A, tanár úr kérem... Még néhány hónap és ké­pesítőznek. — Gyerekek, kell a csökkenteni céltalan lődörgést, és elcsitulhatnak erre az idő­re a szívügyek is... Még néhány mondat a ké­pesítő vizsga menetéről, né­hány kérdés: — Mennyi a felkészülési idő...? — Lehet-e mentőtételt húz­ni? . — Mi van akkor, ha valaki a „bedobott törülköző” után húzott tételből jól felel? Néhány évvel ezelőtt mi kérdeztük ezt izgatottan, mi éreztük a gyomrunkat a tor­kunkban, ha az érettségiről szó esett. Valami ilyesmit éreztek ők is ezen az órán. Láttam raj­tuk. S milyen jó, hogy ők ma nem sejtik, és el sem hiszik, hogy mindez mennyire eltör­pül, kedves emlékké nemese­dik három-négy év múltán, (b. h.) Hét végi műsorkalauz Fehér lesz a hétvége: örül­nek a Forte síelői, akik Magas - Taxon tréningeznek az egy hét múlrva lebonyolításra kerülő Dunakanyar lesiklóversenyre. — A FICE természetbarátai alapítási túrán vesznek részt Törökmezőn. — Az úttörőház­ba szovjet komszOmolista ven­dégek érkeztek, akikkel szom­baton tapasztalatcserét folytat­nak a váci pajtások, vasárnap padiig bemutatják nekik Bu­dapestet. — Vasárnap Vácra látogat a Déryné Színház. Es­te 7 órakor mutatja be a mű­velődési otthonban Rusnak: Rókák, jóéjszakát! című szín­művét. — Az építők klubjá­ban mindkét napon zenés, szó­rakoztató estet rendeznek. — A fegyveres erők klubjaiban vasárnap délelőtt kilenc órától házi asztalitenisz-bajnokság, melynek első három helyezett­jét díjazzák. MIT LÁTUNK A MOZIKBAN ? Madách 13—14: Háború és béke (Tolsztoj regénye művé­szi színes szovjet filmen). — 15—17: A koppányi aga testa­mentuma (érdekfeszítő, új ma­gyar történelmi film). Matiné, vasárnap: Fel a fejjel!. Építők 13—14: A kürt ro­mánca (költőd hangú csehszlo­vák film). — 15—16: A tettes elrejti arcát (izgalmas cseh­szlovák bűnügyi film). — Ma­tiné, 14-én: Ki volt dr. Sorge? Fegyveres erők klubja: 14-én: Hajsza a gyémántokért (francia filmalkotás). SPORTMŰSOR Kézilabda-terem bajnokság: szombaton és vasárnap dél­után két órakor a mezőgazda- sági technikumiban. — Ugyan­csak vasárnap játsszák le a Budapest IV. kerületi terem­bajnokságot a Váci Híradás— Váci Fonó, illetve a Váci Kö­tött—Duna Cipő csapatai kö­zött. Asztalitenisz: vasárnap dél­előtt fél tízkor a mezőgazda- sági technikumban: járási-vá­rosi felnőtt egyéni férfi és női asztaü tenisz-bajnokság. Jánosné nem nyugodott, ha­nem „kölcsönkérte" Gallyas Mária személyi igazolványát és az arra kért betétlappal ismét elutazott. Nem tért vissza üres kézzel. Ez feltűnt a vámőrségnek is. Az alaposabb motozás sorsúi 8400 forint értékű árut foglal­tak le nála,. A bíróság tízhónapi szabad­ságvesztésre ítélte és elrendel­te régebbi, próbaidőre felfüg­gesztett büntetésének végre­hajtását. Tettestársát három hónap felfüggesztett szabad­ságvesztésre ítélték. (- ő) Köicsönbefétlappal utazott, csempészett Két év alatt - tizenkilenc külföldi út Fáradtságait a börtönben piheni ki hogy ez a 64 kilométeres, nagyforgalmú szakasz a nem­zetközi és a hazai forgalom által megkövetelt igényeket kielégíthesse. A KORSZERŰSÍTÉS fő irányelve: 120 kilométer/óra sebességnek megfelelő pályát építenek. Ehhez nagy sugarú ívek szükségesek. Ahol csak kisebb sugarú ívet lehet kiala­kítani, ott sebességkorlátozás, lesz, de a 100 kilométeres át­lagot itt is megtartják. A személyforgalomban fon­tos szempont az, hogy a meg­állóknál ne legyen a vagonok lépcsője túl magasan. Ez a le- és felszállásnál 6ok kellemet­lenséget okoz. Pedig állomáso­kon és megállóhelyeken is vannak íves pályaszakaszok. Például Kismaros megállóhe­lyén a tervezett 120 kilométe­res sebességnek megfelelő ív­ben nagy túlemelést kellett volna kiépíteni. Mivel Verőce állomásnál amúgy is sebességkorlátozás lesz a kisebb sugarú ív miatt, ezt a sebességet vezetik to­vább Kismarosig. VALAMENNYI ÁLLOMÁS befogadóképessége megfelel majd a jelenlegi leghosszabb teherszerelvényeknek. A vona­lat több közút érinti. A 2. szá­mú Budapest—Vác—Rétság— Honti országút korszerűsítése során néhány évvel ezelőtt megépült Vác után az új fe­lüljáró. A vasút és útkereszteződé­sek nagy baleseti veszélyt je­lentenek. Bár kétvágányú pá­lyán csak sorompós útátjáró lehet, még e sorompók sem nyújtanak teljes biztonságot, mint ahogy azt néhány súlyos katasztrófa bizonyítja. Min­denesetre az az irányelv, hogy minél kevesebb ilyen átjáró legyen és lehetőleg egymástól minél táwlafib. A pályakorszerűsítés során Üjpest—Vác között 13 útátjá­róból négy megszűnik, tehát marad kilenc. Vác területén kettő marad: a Vöröskereszt sornál lévő és a Híradó úti. (— a —) (Befejezése következik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom