Pest Megyei Hírlap, 1967. december (11. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-10 / 292. szám
fim. DECEMBER 10., VASARNAP .1 Törékeny krimi Belép a kedves vevő Érden a vas- és edényboltba. Fiatal lány áll a pult mögött. A vevő kér és kap poharat, tányért, bögrét, miegymást, összesen tizenegyféle áru mindegyikéből több darabot, a kiszolgáló megírja a számlát a blokkon, már nyújtja a vevő felé. De odalép a boltvezető, és kiveszi a kezéből, átnézi. Megállapítja, hogy az összeadás hibás, a hibát kijavítja. Azt viszont, hogy egyes cikkek ára helyes-e, nem vizsgálja. A vevő fizet. És ekkor betoppan a Pest megyei Állami Kereskedelmi Felügyelőség. A számla és a portéka a felügyelők kezébe kerül. Baj lesz ebből. Kiderül ugyanis, hogy a kislány nemcsak rosz- szul adott össze, hanem 11 közül három árufélét drágábban is számított. — A lányom csak kisegít, nem ismeri jól az árut, sem az árakat — mentegeti a kiszolgálót Büki István boltvezető, aki a napokban, ha eddig nem kézbesítette ki a posta, megkapja árdrágítás miatt a 300 forint bírságról szóló határozatot. Harminckettőből- tizenhat Hasonló okból kell ezer forint bírságot fizetnie Molnár Józsefnek, a tápiószelei szövetkezeti vasbolt vezetőjének is. A felesége hét tétel árut adott el a vevőnek, ebből négyfélét, bár másodosztályú volt, első osztályos árán. Ezáltal tett ki a számla összege 98 forint 70 fillér helyett 137 forint 30 fillért. Az asszony nem alkalmazottja a boltnak, elhihető, hogy alkalmi éspedig fizetés nélküli kisegítő létére csak az első osztályos árakat ismeri. Ez azonban nem mentség, a vásárló az áru tényleges árát közel 30 százalékkal fizette túL Szabad-e szakképzetlen hozzátartozónak egyáltalán kisegíteni az üzletben? Tulajdonképpen nem. Mit tegyen azonban a boltvezető, ha sok a munka? Benes Ottóné, a ceglédi üveg- és porcelánszakbolt állandó alkalmazásban levő eladója, III. osztályú porcelán tányért adott el első osztályú áron. Tápiószecsőn pedig Tatár Pálné nyolc áruféle közül '.latot számlázott magasabb, és egy mokkakészletet, amelyből hiányzott egy csésze, teljes iron. De hogyne tévedne az egyszerű eladó, ha még boltveze- ővel is megesik, hogy „téved” íz árban. Schenk András, a iabasi szövetkezeti vegyesbolt 'ezetője például harmadosztá- •yú porcelán csemegetányért, Xagy Rezső, a ráckevei ipar- rikkbolt vezetője II. osztályú ;ránittányért adott el elsőosz- ályú árán. Sorolhatnánk még pontosan íz azonos példát. A Kereskedelmi Felügyelőség ugyanis 16 esetben rótt ki most bírságot, niután a megye területén az iveg-, porcelán és műanyag árgyakkal foglalkozó másfél száznál több üzlet közül har- .ninckettőt megvizsgált a fo- p'asztók érdekvédelmében. Az, hogy a megvizsgált boltoknak éppen felében észlelt árdrágító visszaélést, bármily nagy arány is legyen, nem jelenti azt, mintha az egész megyei edénykereskedelem ötven százalékában állandóan és rendszeresen fordulna elő visszaélés, de azt sem, mintha a megbírságoltak mindegyike szántszándékkal tévedett volna. Mégis magától értetődik, hogy a fogyasztó megkárosítása akár szándékos, akár csak hiányos ismeretekből, vagy egyéb mulasztásból is ered, nem maradhat megtorlatlan. Ha egyetlen vizsgálat során mégis ennyi tévedés derül kt, p inák a megfelelő szakmai tudás hiányán kívül más okai lehetnek és vannak is. Leltártöbblet?! A felügyelőség hat üveg- és porcelánszakbolt négy, utóbbi évben fölvett leltárát is tanulmányozta. Hiány egyikben sem fordult elő, ellenben a megyei iparcikk kiskereskedelmi vállalatnál — a ceglédi 51. és váci 254. számú boltokat kivéve, a többi négyben csaknem minden esztendőben többlet mutatkozott. Vajon miből adódhatott a többlet?- A kereskedelmi felügyelőség jelentése ezzel kapcsolatban megállapítja: „... úgy az állami, mint a szövetkezeti szektorban nem vizsgálják kellő mértékben a leltártöbbletek okait... formális vizsgálat után egyszerűen tudomásul veszik ... holott, ebben a szakmában törékeny darabárukról lévén szó, a többlet kizárólag helytelen árak felszámolásából, a vásárlók megkárosításából származhat Reguler és osztályos A szabványnak megfelelő áru kereskedelmi kifejezés szerint reguler áru. Hétköznapi nyelvre fordítva szabványos, tehát első osztályú. Osztályos árunak mondják és az előbbinél olcsóbbban hozzák forgalomba a többit. Azok pedig lehetnek 2. vagy 3. osztályúak. Mindenesetre az ilyen árut nem szabad fehér, hanem csak rózsaszínű blokkon számlázni. Legtöbbször az eladó mégsem veszi elő a színes blokkot. A vevő hogyan vehetné észre, hogy az olcsóbbért fizetett többet, amikor a legtöbb cikken nincs ár jelzés. Az első osztályú edényáru alján piros jelzésnek Is kellene lenni, a másodosztályún kéknek, a harmadosztályún feketének, de erről kinek van tudomása? A vevőnek nem, annyi biztos. A színes jelzés különben is könnyen eltávolítható. A megtakarított káló Köztudomású, hogy a kereskedelem minden ágában szállítás és tárolás közben előfordulnak az áru természetéből adódó károk. Miután a boltvezető effajta veszteségért nem tehető felelőssé, az üzlet forgalmának bizonyos hányadát az így előálló értékcsökkenés fejében elszámolhatja, másként leltárhiány állna elő. Ez a káló. Az üveg-, porcelán- és gránitáruknál általában a forgalom 0,64 százaléka a káló. Csupa törékeny áruról lévén szó, ennyi nem is mondható soknak. A csaknem mindenütt szükség-raktárhelyiségben és boltban a leggondosabb kezelés mellett is igen könnyen törik az áru. Ezenkívül az áldatlan raktárviszonyok miatt, amikor beérkezik, nem vizsgálható át azonnal, pedig csak az átvételkor van helye reklamációnak. Fogadjuk el, hogy túl sok a törés. De akkor hogyan lehetséges több boltban is a leltártöbblet? — Éppen a sok törés miatt — világosít fel őszintén az egyik kereskedő. — Én nem teszem, de néhány kollégám viszont, ha nem akar leltárhiányt, kénytelen egyszer- mássízor drágábban számolni az osztályos árut, nehogy a káló kevésnek bizonyuljon. Menet közben ki tudná megmondani, hogy mennyi év végéig a törési kár? Néha a vártnál kevesebb és így keletkezik a leltárböbblet. — Mi lesz a többlettel? — A többlet növeli a vállalati, vagy szövetkezeti nyereséget. A fogyasztót pedig kár éri. Számos bolt egyáltalán nem, vagy csak kis összegben számol el kálót, mintha nála alig törne el tányér, vagy pohár. Miért? A káló elszámolása eredménycsökkentő tényező. A fogyasztók érdekében A kereskedelmi felügyelőség megállapítása szerint a vállalati és szövetkezeti ellenőrök között is alig akad szakképzett, aki megállapíthatná a leltártöbblet okát. Bizony nagyon is kellene az alkalmazottak képesítését szorgalmazni. A legtöbbet azonban tágabb boltok és raktárak építése segítene. Erre egy szövetkezet elnöke válaszolt ekképpen: — Arra talán az új gazdasági mechanizmus ötödik, vagy tizedik évében kerülhet sor. Meglehet. Arra viszont, hogy a vásárló ne károsodjék, mindig is vigyázni kell. — Bizony. És a jövőben még az eddiginél is erélyesebben büntetünk — közli velünk a kereskedelmi felügyelőség. Hozzáfűzi még azt is, hogy a most megbírságoltakat, ha még kétszer vétenek, munkaadójuk kénytelen lesz alacso- nyobb munkakörbe helyezni, olyanba, ahol nem okozhatnak kárt a fogyasztónak. Vagy akár el is bocsáthatják őket. Egyébként az árdrágításért nemcsak pénzbírságot, súlyosabb esetekben börtönbüntetést is kiszabhatnak. Szokoly Endre Három percenként - egy pár A Budapesti Harisnyagyárban ezer ember foglalkozik a női nylonharisnyák előállításával. Az áru méretét és formáját biztosító hőkezelő gépen százával sorakoznak a „kikészítésre” váró harisnyák, amelyeket aztán ellenőriznek, minősítenek, páros., anak, „agy usz tálnak”. Ezután — irány a fogyasztó. A különböző típusú nylonharisnyákból a jövő évben 8 millió pár kerül a belkereskedelembe, az üzletek kirakataiba, polcaira. Kép a harisnyagyárból: így lábhoz simuló harisnyákat. formálják, alakítják ki ... és így teljesíti hivatását egy divatos, márkás nylon- harisnya. (MTI — Foto) 1968-AZ EMBERI JOGOK ÉVE Ülést tartott a Magyar ENSZ Társaság elnöksége és intéző bizottsága A Magyar ENSZ Társaság | elnöksége és intéző bizottsága j az emberi jogok napja alkal-' nuíból és az emberi jogok éve ■ előkészületeinek jegyében ünnepi ülést tartott szombaton az Országos Béketanács székházában. Komját Irén, a társaság főtitkára. elmondta, az Egyesült Nemietek Szervezete határozatban szólította fel tagállamait, hogy 1968 legyen az emberi jogok éve, s ezzel emlékezzenek meg az emberi jogok egyetemes nyilatkozatának huszadik évfordulójáról. Javasolta, hogy hazánk is csatlakozzék a kezdeményezéshez, s előterjesztette az ülés határozatának tervezetét. Az ülés részvevői határozatban kimondták, hogy csatlakoznak az ENSZ kezdeményezéséhez. Hét vörösdiplomds A Gödöllői Agrártudományi Egyetem mezőgazdaság-tudományi karán 184 hallgató tett sikeres államvizsgát. A szombaton rendezett oklevélkiosztó ünnepi kari tanácsülésen dr. Petrasovits Imre, a mezőgazdasági kar dékánja mondott ünnepi beszédet. Az újonnan végzett agrármérnökök közül heten szereztek kitüntetéses vörösdiplomát Ócsaki lakóházak Érdekes ásatásokat fejeztek be a nyíregyházi Jósa András Múzeum tudományos munkatársai Gergelyiugornya határában, az úgynevezett „Ócsak” falu helyén, közvetlenül a Tisza medrének szélén. Két X, századi, azaz honfoglaláskor! lakóházat tártak fel, s mindkettőnek egyik sarkában téglából rakott tűzhelyre és hullámvonalakkal díszített cserépedény-töredékekre bukkantak. A leletek arról tanúskodnak, hogy ez a rész már a honfoglalás korában is lakott település volt. A második évezred első századában telepedtek le újból ide Gergelyiugornya lakóinak ősei, de 1860-ban — a gyakori árvízveszélyeztetés miatt — ismét elvándorolt a lakosság. Ma már biztonságos Tisza-töltés választja el ezt a helyet a községtől. Fiatal szakmunkások a termelőszövetkezetben Fiatal szakmunkásokkal beszélgettem az alsógödi Egyesült Dunamenti Termelőszövetkezetben, ahol januártól majd elmondhatják, hogy csak három alkalmazott szakmunkással dolgoznak: a többiek, a traktorosok, kertészek, kőművesek, szerelők, lakatosok, mind tsz-tagok. Azt a ritka jelenséget, hogy itt alig van alkalmazott, nem lehet csupán a fiatalok észszerű gondolkozásával magyarázni. Azzal sem egészen, hogy a tagok bíznak a tsz jövőjében. (Példa a fejlődésre: az idén a kötelező tíz százalék helyett harmincat fordítanak beruházásra a nyereségből.) A valódi ok: az Egyesült Duna- menti Tsz arra törekszik, hogy tagjai lehetőleg semmiben ne szenvedjenek hátrányt az iparban elhelyezkedettekhez képest. Valamennyi dolgozójának havonta kifizeti keresete 80 százalékát Erre jön év végén az addig visszatartott húsz százalék és további húsz százalék a prémium lehetősége. A részes vállalókat kivéve, minden dolgozójuknak tizenkét nap szabadság jár. Munkaruhát is kapnak a legtöbben. Több zuhanyozó épült, és egy ebédlő, ahol januártól kedvezményes áron reggelit, ebédet, vacsorát főznek. Kis dolog, ; mégis tanulságos, hogy itt nem ! sajnálnak a fiataloktól egy I helyiséget, ahol esténként öszszejöhetnek. A szövetkezet jövőre KISZ-lakásépítkezést tervez. Az előregyártott házelemeket a Dunaújvárosi Házgyárból szállítják; telket a területükből adnak el; sóderbányájuk, homokbányájuk olcsó anyagot biztosít. Mit mondanak a fiatal szakmunkások: ki, miért cserélte föl az ipart a termelőszövetkezettel, miért az alkalmazotti minősítést a tagsággal? Horváth Mihály története olyan, frappáns, hogy leírom, noha a szereplő túl van a harmincon. Még gyerekkorában elsajátította a kovácsmesterséget, de később mégis az apja tíz holdján, meg némi bérelt földön gazdálkodott Bács megyében. Az átrendezéskor otthagyott csapot- papot, — „nem bíztam benne” — és feljött Pest-közeibe. A gyárig nem jutott el, mert hallotta, hogy lakatosmestert keres a gödi szövetkezet. Később belépett tagnak. Így vitte a sorsa a tsz elől a — tsz-be. Szabó Károly, a fiatal traktoros, azelőtt esztergályos, néhány éve még Pesten dolgozott. Napi négy óráját vitte el az utazás. És hát semmi reménye nem volt fővárosi lakásra. Most, átlag napi tízórai munkával, de utazás nélkül, megkeresi azt, amit a gyárban: a kétezerötszázat. Meg ami még hozzájön az év végén, talán plusz negyven, százalék is. Bár sokan nyilatkoztak itt úgy, hogy az iparban nevelkedett embert nem érdekli a háztáji, ő mégis kamatoztatja. A szövetkezettől szolgálati lakást kapott. Felesége azelőtt szövődében dolgozott, mo6t itt fejőmő. Sok szakmai képesítést szerzett tsz-tag kertészlány is van itt. A szövetkezet hamar fölismerte, hogy az önálló fiatal nem szívesen statisztál családtagként a szövetkezetben: így aztán más mezőgazdasági területektől is kerültek hozzájuk, tagnak, egészen fiatalok. Abban azonban már nem úttörő a tsz, hogy felemelje a szakmát tanult kertészlányok órabérét. Erről már sokat írtunk: most csak annyit, hogy a fejlődés hosszú távon biztosan azoknak kedvez a mező- gazdaságban, s a kertészetben is, akik tanulnak. Azzal meg a szövetkezetét is veszteség éri, ha anyagi előny hiányában nem ambicionálják majd elegen a tanulást. Itt is működik több segédüzem. Műanyaggal, gombbal, apróbb-nagvob vasalkatrészek előállításával foglalkoznak. Az utóbbiak készítőit szegkovácsoknak hívják erre, bár mindent gyártottak eddig ebben a segédüzemben, csak szeget nem. Többnyire olyan fémcikkeket készítenek, amelyekre a kis széria miatt a gyárak nem vállalkoznak. Az egyik fiatal lakatosuk, Büki József, egy fővárosi ktsz-t, kétezerkétszáz forintos keresetet hagyott ott, amikor idejött tsz-tagnak. Most háromezerötszáz az átlaga, ezért havi háromszáz órát dolgozik. Büki József Pesten él, mint ennek a segédüzemnek a többi dolgozója is. (A fővárosból kijáró traktoros is akad itt!) Nem tagadja, hogy a nagyobb kereset miatt jött ide, s pesti létére nem utasítja vissza még a háztájit sem: az is pénzt hoz. öt, és társait, noha új tsz-ta- gok, nagy megbecsüléssel emlegeti mindenki: sokat dolgoznak. Minden interjúalanyomtól megkérdeztem, van-e valamilyen konfliktus közöttük, és a tagság többi része között? Azt vártam, hogy a hagyományosabb földművelő mézetek, és az iparosemberek, a szakmunkások szemléletének összeütközéséről fognak beszélni, de, mint mondják, nincs ilyen ellentét. Ehelyett arról hallottam, hogy a szakmunkások között van egyfajta feszültség Arról van szó, hogy a segédüzemi dolgozók, igaz, több túlórával, de sokkal többet keresnek, mint a többi szakmunkás. Erről kérdeztem később dr. László Domonkos főmezőgazdászt és Okolicsányi Ló- ránd beruházási ügyintézőt, akik elmondották: a mezőgazdaságban most nemcsak kifejezetten mezőgazdasági szakmunkások, és — az ágazat iparosodását kifejezően — nagy létszámú lakatos, szerelő, kőművesbrigádok dolgoznak, hanem a különböző segédüzemek munkásai is, akiknek tevékenysége messze esik a mezőgazdaságtól. Mégis, rendben van ez, hiszen a gépesített agrárkultúra fokozatosan kevesebb munkáskezet kíván. Helyes tehát, hogy a községek is teremtenek ipari munkaalkalmat. Mégis: egészséges dolog az, hogv egy mezőgazdasági nagyüzemben az ipari segédüzemek dolgozói keressék a legtöbbet? Előrebocsátom, hogy a kapott válasz nem elégített ki egészen. De azt is tudom, hogy a teljesebb feleletet nem a logikusan fogalmazott mondatoktól, hanem az életnek végül is mindig az igazság felé való kiegyenlítő-mozgásától kell várni. A kérdésemre kapott válaszban először is tisztázódott, miért a segédüzemek dolgozói keresik itt a legtöbb pénzt. Űk ugyanis megkapják az általuk termelt nettó jövedelem bizonyos, jelenleg negyven százalékát. Eddig annyira ösztönző erőnek mutatkozott ez a gyakorlat, hogy a jövőben a tsz az egész bére zését hasonló formára akarja alapozni. Nemrég például az egyik gépszín felállításánál megmondták a kőműveseknek: a munkáért háromezer forintot kapnak. Nem volt sem órabér, sem norma. Az sem érdekelte a tsz vezetőit, hány nap alatt hány ember végzi el a munkát. Az építők addig soha nem látott munkatempóban dolgoztak. A tsz is jól járt: pár évvel ezelőtt ugyanezért a munkáért dupla bért fizethetett. Ez a példa felelet arra is, vajon látnak-e fantáziát a tsz- ben a fiatal szakmunkások... Padányi Anna
