Pest Megyei Hírlap, 1967. december (11. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-08 / 290. szám
/ TT7 X\OT)M / / / ,KEDVES BÁNÁSMÓDBAN VAN RÉSZÜNK..: A PESTMEGVEI H f R t A P KÜLÖNKIADÁSSÁ XI. ÉVFOLYAM, 389. SZÁM 1967. DECEMBER 8., PÉNTEK Nem használt a paprikázás: 411 éra alatt elcsípték az álarcos rablókat .PÉNZT VAGY ELETET!“ Mi kell egy rossz bűnszövet- , kezeihez? Először is szükség MUST A PONYVÁBAN: van néhány vállalkozó kedvű A , , egyénre, aki nem olyan bölcs, EGYMÁST IS KIFOSZTOTTA A NÉGY VÁGÁNY hogy tudná, mi lesz a vállalkozás vége. Ami a tárgyi olda- A 67 éves öregember gyógyuló lát illeti, szükséges egy-egy rossz harisnya, álarcnak. Jellegtelen, rossz öltözék, kés, olló, vagy gombolyag spárga, eiemlámpa és egy doboz piros paprika. Este toppannak be a bűnszövetkezet tagjai a jóelőre kiszemelt tanyára, amely lehetőleg messze, tíz-tizenöt kilométerre van a lakott vidéktől. Egyikük falaz a bejárat előtt, hárman pedig benyitnak. Kihasználva az álarc keltette derültVállomásokat, azonosítanak. pénz, nincs. A rablók meg, hogy: van. — Eszter, adjon nekik pénzt, ha van magánál! — szól be az öregember a szobába a vendégnek, aki eddig rémülten hallgatta az ajtó mögött a fenyegető szóváltást. Az idős nő előveszi a bugyeliárist és egy-------- tízest tesz az éjjeliszekrényre. s éget, a gazdához lépnek és Az egyik belépő álarcos felka- az oldalának szegezik a kést. cag. Egy tizes! lábnyomokat lábtörésével fekszik az ágyban, s most, hogy a jókora December elsején a kör be- pengéből látja; szó sincs miku- zárul. A tettesek lázasan pró- lásról, vagy betlehemezőkről bélják eltüntetni a bűnjeleket, egyre azt hajtja, hogy nincs amikor a nyomozókkal Most jön a rég bevált szabvány szöveg: „Pénzt, vagy éleletet!” Valószínűbb, hogy ilyenkor a pénzt adják. Aztán a támadók megkötözik a kifosztottat, paprikát hintenek a nyomaikra, hogy megtévesszék a szimatoló kutyák orrát és — uzsgyi! Minden így történt. Harci Ambrus november '29-én este feküdt az ágyban, a várostól távoli tanyáján. Feíe- sége is alváshoz készülődött, s a vendégük, Papp Eszter is éppen ágyat bontott bent a szobában. Ekkor toppant be a három rabló. Fejükön a szemeknél kivágott harisnya. Kés, felszólítás, fenyegetés. Lecsap a bugyellárisra, négy százast talál benne és csomó aprópénzt. Ez nem sok. Felforgatják a házat, mégsincs több. Megkötözik mindhárom embert, az öreget, a feleségét és a vendéget, majd paprikáznak és eltűnnek az ismeretlenségből az Ismeretlenségbe. Legalábbis ők ekkor, november 29-én este még azt hiszik. De másnap Harci Ambrus feljelentést tesz a rendőrségen. Pontos leírást nem tud adni, még minden kérdőjelezett, a tettesek valóban ismeretlenek. A nyomozás azonban óráról órára körülzár egy gyanúsítható csoportot. HEJ, AZ A RÉGI CÉHVILÁG! ii. A munkaidő a csizmadiaműhelyekben hajnali három órakor kezdődött és este kilenc óráig tartott. Közben csak annyi szünet volt, amennyi az étkezéshez feltétlenül szükséges. A hosszú munkaidőt csak az rövidítette meg, hogy a legények csak Szent Mihály napjától hús- vétig voltak kötelesek gyertya világánál dolgozni. A remek mester mű Vasárnap délelőtt minden legény templomba ment. Ha ezt elmulasztotta, nem kapott fizetést. Ha pedig a templomban elaludt, fél heti fizetése bánta. Még arra is volt gondjuk, hogy a mesterlegény mulatás közben ne szertelenkedjék. Aki ilyenkor az asztalt verte, felugrált rá, elaludt, vagy megszökött a társaságból — bírsággal sújtotta a céh. A csizmadiainas és legény mesterétől teljes ellátást kapott. Az inasnak többnyire csak ruházatot adtak. A legény fizetése heti 32 dinár volt. Háromévi vándorlás után a legény önállósítását kérhette a céhtől. Előszöris „remek” készítéssel kellett bebizonyítani, hogy érti a mesterséget. Azután, ha letette az esküt, megvendégelte az elöljáróságot és lefizette az egy arany felvételi díjat — megkezdhette a munkát. Köszönő pohár De inast és legényt csak akkor tarthatott, ha a céh összes mestere részére egv jó ebédet adott és a „köszönő pohár” díját befizette a céhládába. Ez alól kivételt csak az esetben tettek, ha a fiatal mester valamelyik tekintélyes céhmester leányát vette el feleségül. A legnagyobb és legtekintélyesebb a csizmadiacéh volt, amely 150 céhtagot számlált. A többi céhekkel együtt a nehéz esztendőkben, a kuruc—labanc időkben mindig becsülettel vett részt a város fenntartásában, védelmében, s a váltságdíjak fizetésében. A céhek 1872-ig virágzottak, amikor a gyáripar erősödése megteremtette az új ipartörvényt, mely a céheket „ipartársulásokba” olvasztotta. A körösi kisipar sem érte el soha többé a régi, céhkorszakbeli virágkorát. (kopa) (Vége) tf.IT LÁTUNK MA A MOZIBAN? Mária és Napóleon. Szatirikus komédia a szerelemről és a diplomáciáról. Magyarul beszélő, látványos, színes szélesvásznú lengyel film. Korhatár nélkül megtekinthető. Kísérőműsor: Mackókaland. Előadás kezdete: 5 és fél 8 órakor. Köszönetünket fejezzük ki mindazon kedves testvéreknek, jó rokonoknak, jóismerfisöknek. szomszédoknak, valamint az Iparosdalárdának, az iparostársaknak. akik szeretett ió férjem, édesapám elhunyta alkalmából mély fájdalmunkon részvétükkel enyhíteni igyekeztek, sírjára koszorút vagy virágot helyeztek, özv. Udvardy Gyuláné és leánya. szembenéznek, időt, órákat és perceket kérnek számon tőlük. Mesélnek, állítanak, de a rendőrség cáfol és bizonyít. Végül vallanak, s elmesélik töviről hegyire, hogy történt. Négy nagykőrösi munkakerülő fiatalember, a rangidős 23 éves Kecskés Gyula, a 21 éves Berkes József, a 19 éves Rácz István és a kiskorú B. Z. —, aki egyébként az egész ügy értelmi szerzője — ők a tettesek. Ilyen hát egy rossz bűnszövetkezet. Élettartama két és fél nap, működésük köveíkezmé - nyei azonban egy egész jó bűnszövetkezetével is felérhetnek. Jellemző, hogy Rácz István és Berkes József már a kirabolt tanyáról távozva klsemmiztc a bűn- szövetkezet másik két tagját: Kecskés csak egy tizest kapott, B. Z. pedig egy almát. De Rácz átverte Berkest is, mert a rabolt pénz felét már előtte is letagadta. Tettük következményeiben viszont — egyelőre egyformán osztoznak, mind a négyen lakat alá Hírűitek és ügyükben a bíróság mondja ki majd a döntő szót. (dozvald) ff Iá fis infhtcn s« vtlvn A gimnáziumban rövidesen megkezdik a diákok beoltását influenza ellen. Az élet hajótöröttéinek otthonában ÉVEKIG NEM LÁTTAK FŐTT ÉTELT - ÖREGSÉGÜKRE TÖRŐDNEK VELÜK Szépen berendezett, meleg szoba. Kedves, családias hangulat. Az asztalokon képes újságok. Ketten-hárman ülnek mindegyiknél, nők és férfiak vegyesen, 60—88 évesek. Az öregek otthona a tormási Dózsa-klubban, az. egykori Tormásközi Egyletben van. Az otthon vezetője az örökké mosolygó, kedves asszony: Sáfár Balázsné, aki előzőleg a városi szociális otthonban volt gondozónő. Elmondja, hogy az öregek otthonát november 5-én nyitották meg. Vasárnap kivételével, naponta reggel 9-től délután 4-ig van nyitva. Jelenleg nyolc férfi és tíz nő az állandó látogató. Minden délben jó ebédet kapnak a szociális otthontól — ingyen. Az otthon látogatóinak semmiféle költségük nincs, csak azok fizetnek csekély térítést, akiknek havi 400 forintnál nagyobb nyugdíjuk van. De az ilyen kevés. A legtöbb látogató 260 forintos termelőszövetkezeti járadékos, vagy 225 forintos városi szegénységi ellátott. Az élet hajótöröttéi ők, akiknek nem volt, vagy elhalt a férjük, a feleségük, úgyszintén a gyermekük. Bizony van köztük olyan, aki elmondja, hogy mielőtt megnyitották ezt az otthont, évek óta csak nagyritkán evett főtt ételt. Közben vendégek jönnek a szociális otthonból. Fekete Józsefné élelmezési vezető és munkatársai látogatják meg az öregeket. Közben én sorrajárom az asztalokat. Faragó Ambrus 68 éves földmunkás és Tóth József ládagyári nyugdíjas barátságosan kártyázgat. — Jobban telik így az idő — mondják mosolyogva. — Azelőtt ismerték egymást? — Csak úgy, látásból. Tetszik tudni itt úgy van, mint a katonaságnál: valakivel összemelegszik az ember. Egy másik asztalnál Kósa Fehér József 88 éves járadékos termelőszövetkezeti tag és Kisprumik Bálint öreg földműves asszonyokkal beszélget. Gulácsi Ambrusné 78 éves, egyedülálló özvegyasszony, kérdés nélkül mondja: — Kedves bánásmódban van részünk és olyan ebédeket kapunk, amilyent otthon nem főznénk. Odább Hancsinszky Emilné 70 éves városi segélyes egyedül olvas egy asztalnál. Becsben született, azután Szegeden élt, ahol atyja gyárvezető volt Házassága rosszul sikerült, s Kőrösre került. Mióta nem tud dolgozni, a kis városi segélyből éldegél. — Jótétemény nekünk ez az otthon — mondja meggyőződéssel. A 60 éves Takács Ilona kézimunkázik egy sarokban. Boldogan magyarázza, milyen jólesik neki, hogy öregségére törődnek vele. t Közben Sáfár Balázsné süteménnyel kínálja az öregeket. Szemmel láthatóan örülnek neki. Nemcsak a sütemény, de a gondoskodás édességének is... (kopa) Karácsonyi ajándék az autósoknak Két hét múlva nyit az új benzinkút Szuperkeveréket is árusítanak A konzervgyár II. telepével szemben, az új ÁFOR-tankál- lomáson, már a végső simításokat végzik. A benzinkút üvegfalai megállítják a kíváncsi járókelőket. Sokakat érdekel, hogy mikor lesz kapható itt üzemanyag. Az építőmunkások, a szerelők egy szálláskocsiban laknak. Itt beszélgetek Dósa ssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss. Csomag- és levélözön zúdul e napokban a postahivatalba. Aki azt akarja, hogy levele, csomagja az ünnepre célhoz érjen — ne késlekedjék a feladással Sándorral, az ÁFOR egyik illetékesével. Tőle tudom meg, hogy az új kútnál szuperbenzint is lehet majd kapni. Mikor nyílik a benzinkút? December 22-én. Tennivaló azért akad még bőven. Terepegyengetés, tavasszal parkosítás stb. — Van-e valami kívánságuk? — kérdezem az ÁFOR emberét. — Csak egy valami — § mondják. — Szeretnénk kö- ^ szünetet mondani a Közleke- 8 dési és Építési Vállalat szol- ! noki vezetőségének, külön Ba- í lázs hajós építésvezetőnek és | munkacsoportjának, valamint a villanyszerelőknek a gyors ,» munkáért. (f) | ----------------M A igazgatósági ülés Péntek délután 2 órakor $ ülést tart a fogyasztási szövet- ^ kezet igazgatósága. Legfőbb $ napirendi pontjuk az új me- ^ chanizmusból eredő feladatok § meghatározása. § ---------------KOLLEKTÍV SZERZŐDÉS Készül a kollektív szerződés fogyasztási szövetkezetnél. ^ A szakszervezeti bizottság be- § vonásával készítik a terveze- ^ tét, amit néhány nap múlva ^ az alkalmazottakkal együtt megvitatnak. A VÉN SZÉLMALOM TÖVÉBEN... Nem kell a Dunakanyarnak — itt marad minálunk — Ameddig a szem ellátott erre körbe, naccságám — lendíti széles ívben a karját a piros arcú öregember — mindenki idejárt ehhez a malomhoz. Híres malom volt ez a hantházi és micsoda liszteket őrölt a Molnár Jóska! Fele lisztet, fele korpát, de olyat, hogy felsütni lehetett volna. Az volt az igazi molnár! — Azért hívták Molnárnak? — élce- lődöm, de Sándor József nem veszi a lapot. Hévvel sorolja a rég volt neveket és évszámokat, meg sem lehet állítani. Kicsit megható, kicsit mosolyognivaló. Hát mindnyájan ilyenek leszünk? Lázban égők, ha roggyant háttal az ifjúkor fiókját húzzuk elő az emlékezetből? Fejünk felett magasodik a csáléra csúszott tetejű szélmalom. Még csak a ZSINDELYE SEM ROPPAN — pedig tetőtől talpig az borítja — amint az öreget hallgatja. Gondolom, kitűnően ismerik egymást. Hatvan év alatt az élő ember és a holt tárgy között valami közösség alakul ki. A keret nélküli szűk ablakszemek szinte tágra nyílnak, úgy figyelik, hogy a homályló délutánban mint rajzolja a porba őrzőjük a hajdani berendezés vázlatát. — De jó volt itt az élet! Akkor még a mama is menyecske volt, én meg bírtam a zsákot. Hogy a Molnár Jóska meghalt, a családja átadta a berendezést Farsang Ignácnak, utána a Kállai Istvánnak. Akkorra már nem csináltunk lisztet, mert kikopott a malomkő, csak darát. De azért jöttek a népek, itt táboroztak a szekérrel naphosszat. Még a kecskemétiek is inkább erre jártak. Aztán, hogy mindenki kihalt, harmincötben megvette a város a rokonságtól kétezer pengőért a malmot. A városi urak zsindelyeztették le akkor ilyen szépre. A háború alatt nagyon féltettük, de megúszta. Rövid ideig még dolgozott, de aztán minden abbamaradt. Én őröztem, őröztem, csakhogy hordták. ELVITTÉK A GRÁDICSOKAT, felszedték a padlatot. Két éve meg jött egy nagyon csúnya zimankó, és lepofozta a tetejét. Körbejárjuk a két emeletnyi magas, hengeres épületet. Benn látni, hegy az óriási gerendák itt-ott megroppantak, főleg ahol a tető résein az eső-hóié marta. Arról beszélgetünk, hogy kitűnően dísz- lene a Dunakanyarban épülő skanzenben, vagy esetleg másutt. Kérdem, az öreget, mit szólna, ha elvinnék innen a malmot? — Inkább adnák nekem. Én tudom, mit csinálnék vele. Megépíteném, azt sem bánnám, ha rámenne a két tehénkém! — Na, de bácsi —, nevetek rajta — szélmalmot, ma, az elektromos gépek korában? Hogy állná a versenyt? — Ne csináljon ügy a naccsága, mintha nem tudná. Más liszt volt ez... Nemcsak maguk, mások is jönnek nézni, m£s is gondol rá, hogy jó volna újraszerkeszteni ... Kedves, öreg, lógó bajuszú Arany Já- nos-földi. Mi értelme lenne vitázni? Inkább parolázunk és meghív, ha erre járunk, jöjjünk el máskor is malomnézőbe. ★ A teljesség kedvéért hadd mondom el, hogy másnap a Néprajzi Múzeum megbízottja közölte, hogy a skanzenben három szélmalom is lesz. Dusnok- ról, Kunhegyesről és Komlódról hozzák őket. Sokkal jobb az „állaguk”, mint a nagykőrösié, tehát szállításuk egyszerűbb, kevesebb gonddal és kiadással jár. NEM KELL HÁT AGGÓDNIA a nagykőrösi tanácsnak, az fmsz-szel közösen megvalósíthatják szép tervüket: amint pénzt tudnak rá keríteni, rövidesen behozzák az épületet egy alkalmas helyre, s tövében hangulatos szórakozóhelyet nyithatnak a város polgárainak és az idelátogató vendégek örömére. (k. m.)