Pest Megyei Hírlap, 1967. december (11. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-06 / 288. szám

TELJESÜLT A REGI KÉRÉS — örülnek a buszsofőrök Villanyáramai kér a sülyi olajkúi vezetője, benzinkutat a község A sülysápi állomás rakterü- letén a napokban modern üzemanyagkutat adtak át, me­lyet kizárólag csak a MÁ- VAUT autóbuszai használnak. Ezzel a buszvezetők évtizedes kívánsága teljesült. Eddig hol Sápon, hol Úriban, az autóbu­szok telephelyeitől 200—300 méternyire fekvő vashordók- ból cipelték .vödrökben a gép­kocsivezetők az üzemanyagot. H? esett az eső, az üzemanyag összekeveredett a vízzel. A víz a gépkocsi üzemanyag­szállító csöveiben borsó nagyságúra megfa­gyott, és üzemzavart oko­zott. Az autóbusz vezetői most nyugodtan tudják végezni a karbantartást a sülysápi állo­máson. Az üzemanyag tankolá­sa is folyamatos. Mégis akad olyan hiányosság, melyet köz­érdekű volta miatt haladékta­lanul orvosolni kell. A tízezer literes tartályból fárasztó mun­kával kell kiszivattyúzni az üzemanyagot. Este az egész berendezés sötétségbe borul. Pedig minden vezeték a he­lyén van, és villanymotor is rendelkezésre áll. A kis épület homlokzatán ott díszük a vil­lanyégő is. Minden korszerű, minden modern, de a kis üzem még nincs bekapcsolva az áramkörbe. A buszsofőrök ké­rik az ÉMÁSZ Vállalat veze­tőit, hogy haladéktalanul lássák el villanyárammal az üzemet. Az autóbuszt éjszaka is érheti kisebb-nagyobb sérülés vagy károsodás. Ilyen sürgős ese­tekben csak nagy huzavona után sikerül üzemanyagot ki­szolgáltatni. Itt említjük meg, hogy szük­ség lenne Sülysápon egy ben- zinkútra is. Ezt nemcsak a A pest: m.e g y;,e I H i r l a P. :fC mm IX. ÉVFOLYAM, 281. SZÁM 1967. DECEMBER 6., SZERDA Uj korszak a fogyasztási szövetkezet életében A eniiik... Alig néhány hét még, s a fogyasztási szövetkezetek is új módon gazdálkodhatnak. S ezek az intézkedések számta­lan embert érintenek, hiszen csak az üllői fogyasztási szö- sok magán személyautó indo- vetkezetnek 5137 tagja van, kolja, hanem Tápiósüly köz­ponti helyzete is. Értesülésünk szerint a legközeleobi benzin­kút ezen az útvonalon Rákos­keresztúron van. At. üzem­anyagot azonban itt is csak időszakonként, tartálykocsik­ból mérik. Mendén ugyan van kút, de itt csupán keveréket szolgáltatnak ki, amivel csak motorkerékpárt „etethetnek”. Az elmondottak alapján te­hát igen szükséges és időszerű a sülvi benzinkút létesítése. (krátky) A KUTATÓASO NYOMÁBAN Népek orssá A Kárpát-medence szélfútta halmaival, dús növényzetű, év­százados tölgyekkel övezett mocsaraival, vízbő és végtelen füves pusztáival kitűnő szál­láslehetőséggel kecsegtette a harcok folytán ősi szállásterü­letükről elüldözött néptöredé­keket. Bizonyítja a tény, hogy nyolc véres évszázadon át az orosz sztyeppén gyilkos har­cokban meggyengült, vagy szállásáról elűzött kisebb-na­gyobb normadizáló népcsopor­tok fő vándorlási iránya nyu­gat volt, és a Kárpátok hágóin átlépve, szinte mindegyikük sátrat vert az arany csillámú, folyókkal övezett földünkön, jó védelmet nyújtó halmok között a legeltetésre kitűnően alkalmas füves pusztákon. Ezért hazánk szinte korin- thoszi érce az egymásra hul­lámzó vad népek folytonos agathyrisek, köznyelven szkí­ták, vad, harcos, nomád népe. Végtelen síkságaikon ezer­számra élt a ló, amelyet ők háziasítva, nyereg alá törve mint hadieszközt alkalmazták. Gölöncséreik fi­nom iszapolt agyagból, kömy- nyű kézzel állították elő gyors, apró fazekaskorongjaikon fi­nom alakú edényeiket. Fegy­verkovácsaik az északi varázs­lók félelmes fémét, a rideg, szürke vasat kovácsolták fegy­verré és ékszerré. Jól szerve­zett királyságban éltek, nem tudni, hogyan, a IV. század elején megindultak nyugat fe­lé, majd 550 körül átlépve a Kárpátok gerincét, sátraikat a Duna—Tisza közötti homokon verték fel, és a földet 250 évig uralták, leigázva az itt talált bronzkori őslakókat, akik azonban sokáig megőrizték ön­a részjegyek értéke pedig 313 649 forint. Pilisen, Mag­lódon jóval nagyobb a ta­gok száma, Sülyben pedig hasonló. Nos, miután a szövetkezet az emberek önkéntes társu­lása, végre a tagoknak kell majd dönteniük — a közgyű­lés útján — a szövetkezet feladatairól. Ezzel foglalkozott az üllői szövetkezeti taggyűlésen dr. Pásztor László, az igazga­tóság elnöke. A beszámoló­ból megtudta a tagság, hogy az árubeszerzés megja­vul, hiszen a nagykeres­kedelem mellett közvet­len kapcsolatot teremt­hetnek az üzemekkel, a vállalatokkal, a kisipari szövetkezetekkel. Ezáltal szé­lesedik, bővül az áruválasz­ték, s rövidebbé válik az áru útja. A szövetkezeti boltok for­galma a harmadik negyedév végéig hár ezer forinttal . _ „ . t az Bővítik a központi irodát. előző év A'i-H .zakó­ban. Élelmiszercikkekből két­millió forinttal többet vásá­roltak az emberek. A vegyes iparcikkeknél a forgalom- emelkedés 900 ezer forint. A vendéglátók forgalma 100 ezer forinttal növekedett, bár elgondolkoztató, hogy ez az emelkedés az ital­forgalomból adódott. áramlásának; egymás után ér- állóságukat, ami a temetők kezett ide a szkíta, szarmata, hun, avar és magyar hódító náció, mindegyik magába ol­vasztotta az útjába eső gyen­gébb népeket, és az itt talált, egyre keveredő őslakókat. Eze­ket a sok-sok évszázados, a folyton kevesedő és földünk­be süllyedő, halott népekről regélő emlékeket a mi jeltelen szélmarta halmaink, susogó nádasoktól övezett omló part­jaink mind-mind megőrizték, felhalmozva magukban a sok vérrel írt, ősi tragédiákat. Ezek a halmok, partok csendben őrzik múltunk né­ma tanúit, őrzik mindaddig, míg a szántóvető ember ekéje nem hasít bele az évezredes csontokba, földgyalu nem zúz­za össze a százados víztől mál­lóit agyagfazekat, avar függőt, bronztőrt. A gépesítés egyre nagyobb, egyre több pótolhatatlan ősi kincs megy tönkre hazánkban, nagyrészt úgy, hogy annak a szakember még hírét sem hall­ja, vagy legjobb esetben egy szétgyalult temető vagy vasúti töltésbe kubikolt telep hírét hallja meg, de mire tehetne valamit, a mindeddig megőr­zött leletek használhatatlanok. Nézzük most meg, kik is él­tek, szerettek, harcoltak és hal­tak meg a vérzivataros nyolc évszázad alatt a mi kis föl­dünkön, mi is kerülhet még elő a nap mint nap a földmun­kák miatt is pusztuló emlékek­ből. Valahol a Volga és a Don között élt 2500 évvel ezelőtt az MAI V1USOR MOZIK Maglód: Gábor diák. Monor: Csendőrök New Yorkban (széles). Tápiósüly: Csapajev. Úri: Boszor­kányfal. Vecsés: Mária és Napó­leon (széles). anyagában nagyon jól kimu­tatható. A szkíta nép életével és emlékeivel következő szá­munkban foglalkozunk majd. Sorozatunkban végigkísérjük a szkíta, szarmata, hun, avar és magyar nép nehéz életét bemutató és földünk méhében megmaradt, s onnan múzeu­munk üvege alá került sok-sok ezer néma tárgyat, amelyek megszólaltatása a halott kor szer'imesi inek, a régészeknek a fi .adaia. Rolkó István SPORTJEGYZET Játékvezetők A megyei labdarúgó-bajnok­ság játékvezetői színvonala 1967-ben javult. Ezt örömmel könyvelhetjük el. Némileg ki­cserélődött a mezőny, több te­hetséges fiatal játékvezető kapott lehetőséget a bizonyí­tásra. A játékvezetéssel álta­lában elégedettek lehetünk. Sajnos, éppen a bajnokság haj­rája gátol meg a bennünket a még elismerőbb szavak alkal­mazásától. . Olyan rutinos bí­rók, mint Potocsny dr. és Ha­lász kritikán aluli működése tette „izgalmassá” az idei me­gyei labdarúgó-bajnokságot. Ha a Vecsés—Nagykőrös mér­kőzésen egy jó napot kifogó játékvezető működik, akkor Vecsés már öt fordulóval a bajnokság befejezése előtt bajnok. Egyénileg kétségkívül Szó- rádi bíráskodását kell dicsér­nünk, aki — három mérkőzé­sen láttuk — ragyogóan ve­zette valamennyi találkozó­ját. Köztük két olyan nagy jelentőségű mérkőzést, mint a Nagykőrös—Vecsés és a sors­döntő Vecsés—Üllő találkozó­kat. Elégedettek lehettünk Szécsényi, Petró és Sándor mű­ködésével is. Öröm, hogy a megye legjobb játékvezetői között több járá­sunkból való. Tabányi, Pintér és a nagy ígéret Tóbiás neve jól cseng. Ha a nagyon sok hibával tar­kított 1966-os bajnoksághoz vi­szonyítják, akkor nagyon, eo kát lépett előre a megyei já­tékvezetés, 1967-ben. Hibáit azonban így is akadnak bő­ven. A megyei játékvezetői keret további frissítésre szo­rul. Több teret kell adni az egyre ígéretesebben működő fiataloknak, és az olyanokat, akik nincsenek formában — legyen is bármilyen „nagy” a nevük — kevésbé fontos mér­kőzésekre kell küldeni. A megyei játékvezetés elin­dult a felfelé vezető úton. Csak a vezetőkön múlik, hogy ne álljanak meg. Sz. A, Beszélgetés a boldogságról (3.) Akinek minden tegnapja ilyen volt... „A boldogság relatív. Sose tudjuk, hogy bol­dogok vagyunk, csak azt, hogy boldogok vol­tunk. (Peter Marshall) — Fiatal házas vagyok. Ha azt kérdi tőlem, hogy boldog vagyok-e, csak általánosságot mondhatok: — Igen, nem va­gyok boldogtalan. De „tegnap” boldogabb voltam. Az a baj, hogy akkor nem vettem észre. Nem, ne értsen félre. Imádom a feleségemet, nagyon jól megvagyunk egymással. Ez kétségtelenül a boldogság egyik alapfeltétele. De sajnos, csak az egyik. Ezer más hiányzik. Tudja, az ember — szerintem — addig igazán boldog, amíg diák ... Nincs lakásunk. Egy k í szobában nyomorgunk. Tudom: más is így kezdte. De ez nem boldogság. Érthető. Hazajön huliafáradtan az em­ber — az én fáradtságomnál talán csak a feleségem fáradt­sága nagyobb. Ö ilyenkor már a második műszaknál tart. Menjünk el szórakozni? Néha megengedhetjük magunknak. De csak nagyon ritkán. Min­den forintnak megvan a he­lye. Ennyi kell a telekre, ennyi kell készpénzben, ezt bútorra, ezt öltözködésre szántuk. Nem azt mondom, hogy ez így rossz, de ez nem boldogság. A boldogság — összetett fo­galom. Igazán boldognak nem tudok elképzelni senkit. Aki­nek céljai vannak, eleve nem lehet az. A célokat maradék­talanul nem tudja az ember elérni és akkor már valami hiányzik a boldogsághoz. Cél nélkül élni? ’ Az még kevésbé bo’ No n dogíL Engem mindig érdekelt ez a kérdés. Megkérdeztem a hiva­talban a munkatársaimat. Hü­lye válaszokat kaptam: autó, öt találat a lottón, jó parti... Szóval jó úton vagyunk a kis- polgáriasodás felé? Akkor lesznek igazán bol­dogok az emberek — én opti­mista vagyok — ha majd min­den ember jót akar a másiknak. És ezért termi is hajlandó. Képzelje el az ilyen felelősségérzetet, azt, hogy minden emberi élet a kollektí­vához, a közösséghez tartozik majd ... Utópia? Lehet. De nem rossz gondolat... Valakitől hallottam, hogy a boldogság a fiatalság. Lehet boldog az ember idősebb korá­ban is — ha érzi azt, hogy mindent megtett, ami az erejé­ből tellett. Hogy nincs adóssá­ga az emberekkel szemben. A boldogságot mindig csak utó­lag érzékeljük. De mindenkép­pen boldog az az ember, aki­nek minden tegnapja boldog volt, .Szalonfai Attila A szövetkezet tiszta nyere­sége a múlt év első kilenc hó­napjának egymillió 180 ezer forintjával szemben, egymil­lió 680 ezer forint. Vásárlási visszatérítés címén a szö­vetkezet tagjai lényegesen nagyobb összeget kapnak, s közben az év első három negye­dében jelentősen fejlesz­tették a hálózatot. A monori szeszfőzde eddig 810 ezer forintot emésztett fel, a Füles-féle ház meg­vásárlása Üllőn 290 ezer fo­rintba került, a központi iroda toldaléképítkezése 150 ezer forint, a Vas-műszaki bolt átalakítása 60 ezer forint volt. K. S. Ünnep elotn kirakatnéző A Maglód- és Vidéke Álta­lános Fogyasztási Szövetke­zet boltjaiban járok. Általá­ban tágasak, tiszták, szakosí­tottak, áruval jól ellátva, meg­látszik, hogy a szövetkezet ve­zetősége azon van, hogy a vá­sárlók igényeit kielégítse. A 2-es számú önkiszolgáló bolt kirakata előtt kisebb-na­gyobb gyerekek nézik csillo­gó szemmel a kirakatot. A ki­rakat szép, ízléses, ötletes. A boltban nagy cukormikulás álldogál a polcon, vevőre vár­va. Gyarmati Józsefné boltve­zető az ügyes tanulófiú se­gítségével dolgozik. Ismerik a vevők minden kívánságát, bár a boltban nagy a forga­lom, kedvesen és gyorsan szol­gálnak ki. A falusi italbolt valamikor régimódi kocsma volt. A szö­vetkezet átépítette, nagy mo­dern ablakosra, bebútorozta. Az asztalokon újság, virág, a büfészekrényt is virággal dí­szítették. Látszik, hogy a bol­tokban nők dolgoznak. Az italbolt vezetője Szabó Tibor- né, munkatársa pedig fiatal- asszony lánya. A vendégek el­mondták, hogy szívesen jön­nek a boltba. Elvnyák Károlyné TANÁCSTAG BESZÁMOLÓJA Tanácstagi beszámolót tart Gál Jánosné járási tanácstag ma 14 órakor Pilisen a telep; iskolában. 600 méter járda Mendén A jelölő gyűléseken elhang­zott közérdekű bejelentések nagy része a községek vízellá­tásának, járdaépítésének, a villanyhálózat bővítésének meggyorsítását kérte. A mendei választók néhány hónappal ezelőtt bejelenteti panaszai közül most a legsür­gősebbet orvosolják. Decemberben a Jókai és a Bajcsy-Zsilinszky utcában 300—300 méter járda építésé fejezik be. Kffttsa évben; most vegye, most vigye! A kereskedelem szinte ha­vonta „rendez” kiárusítást. Ilyenkor olcsón vásárolhatunk. Az alkalmi áruk üzletében egész évben leszállított árak vannak. A mönori piactér melletti naik elégedve, ha ez összegsze­rűleg nem is magas, hiszen itt minden olyan olcsón kapható. A figyelmes elárusítóknak — Kajli Sándornénak és Szabi Ferencnének — bőven var­dolga, hiszen az aránylag iki­alkalmi ruházati bolt 1961-ben esi helyiség mindig tele van nyílt meg. Az üzlet vezetője Sok az érdeklődő, aki nem if Kadlicskó Sándorné elmondja, határozott vásárlási tervvé hogy a forgalommal meg van- lép be, hanem csak nézelődni Szabó Ferencné épp olyan lelkesen ajánlja a szép téli­kabátot, mint a 16 forintos ágyneművásznat (Kép és szöveg: —ffy)

Next

/
Oldalképek
Tartalom