Pest Megyei Hírlap, 1967. december (11. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-03 / 286. szám
8 Í*t3l MEGYEI 1967. DECEMBER 3., VASÄRNAP ANTALFY ISTVÁN: Tapsolok Ha elhúzzák a függönyt, — nehogy botrány legyen! meg kell szépen hajolni, mosolygón, ügyesen, hisz ott lenn azok ülnek, s a páholyokban fent, kiktől a tapsot várod, s rád lesnek, annyi szent! Legalább, míg előlépsz és rád vetül a fény, amíg őket köszöntőd, páholyaik ölén... Ne felejtsd hát a leckét, hogy az első vivát őket köszöntse fennen, a tapsolok karát... ! De félre, tréfa, véled! Komolyra fogva szót; köszöntsd, ki meg is értett, és ne a tapsolót! Kis zenei térkép TÉNAGY SÁNDOR: Október Tarló, venyige, kóró — ez maradt. Ennyi. A fákon átrepül a Nap. Van hely örülni, megpihenni? Tarló, venyige, kóró, a hegyről nehéz kocsinyom Két sor a jegyzetpapíron, ősz. Arany. Nem tudom becsapni magam. A pince, a padlás tele! Tarló, venyige, kóró. Az ősz fekete. Haza kell menni. Esők, esnek majd, esők. Tarló, venyige, kóró. Táj: lefekvés előtt. KÖNYVESPOLC SZIL VASI LAJOS: Ködlámpa ajtó csapódott, s a fáskamra felől a véletlenül bezárt macska dühös nyávogása hallatszott: majd a vaskapuban megcsikordult a nehéz kulcs, aztán újra csend lett. Cigarettát vett elő. Rágyújtott. A hosszan kifújt füst az ablaknak ütődött, eleinte gomolyogva, majd egyre jobban nyújtózkodva elillant a nyitvahagyott kis szellőzőab- lakon át. Az utcán kocsi zor- gött. A koránkelő öregasszonyok áruval megrakott kosarait vitte a piacra. — Valahogy nem jól mennek a dolgok. Azelőtt más volt, egészen más. — Leverte a hamut cigarettájáról és mélyet szippantott. — Az életük furcsán kihűlt, olyan lett, akár csak ez a mosatlan edényekkel zsúfolt, barátságtalan kicsi konyha. Azelőtt nem ilyen volt Irina, a felesége. Törődött vele, a gyerekkel, Az a biztos, erős szál, amely összekötötte őket, mintha megpattant volna. Újabb cigarettára gyújtott. Agyában egymás után bukkantak fel az elmúlt hónapok eseményei, amelyek kellemetlen, bántó, fájó kis tüskéikkel újra fölingerelték. A külföldi út nyáron egyedül, a kései, gyakran éjféli haza- járkálások, az önálló színházba, klubba járás, az otthoni dolgok elhanyagolása, a szombat-vasárnapi kirándulás a vezetőséggel, amikor két napig étel nélkül maradtak otthon a kisgyerekkel, mert Irina nem főzött meg előre. És a vidéki kultúrelő- adás, amikor későn jött haza, éjfélkor, mondván, hogy defektet kapott a kocsi, és másnap kiderült, hogy már este nyolckor otthon voltak. „Nemtörődömség, a szeretet hiánya” — gondolta a fiatal férfi és összeborzongott, mintha fázna. Lassan kivilágosodott. Már a harmadik cigarettát szívta. Tekintete komoran, kicsit bizonytalanul és segélytkérően meredt előre. Érezte, hogy tehetetlen és tanácstalan, szorongó érzés vett rajta erőt, mint nem is olyan régen az iskolában a tábla előtt, amikor nem tudott megoldani valamilyen feladatot. — Váljunk el? — döbbent bele a kérdés: Mi lesz a kisgyerekkel? Csak ő látná kárát, pedig ő semmiről sem tehet. Meg kell próbálni szépszóval, nyugodtan, türelemmel. Igen, így kell tenni. Ez az egyedüli helyes út. Megkönnyebbült a gondolattól, a bizakodó öröm átjárta, mint valami erős tüzes ital jótékony melege. Bízott benne, hogy minden jóra fordul, mert szereti, mindannak ellenére, ami történt, most is nagyon szereti Irinát. A konyhaszekrényből kenyeret vett elő. Levágott egy darab szalonnát, a kamrában az üveg aljáról előhalászott egy kövér kovászos uborkát, az egészet szalvétába csavarta és a táskájába tette. Aztán a tűzhelyhez ment, kiszedte a hamut, begyújtott és a leütött zománcú lábosban vizet tett föl melegedni. A tűz lassan, pislákolva égett, a nedves gyújtós sziszegve könnyezett. — Még itt vagy? —'kérdezte a fiatalasszony, ahogy a konyhába lépett. Szempilláján még ott ült az álom, szorosan összefogott pongyolája vállán parányi tollpihe billegett. — Csak hétre megyek — mondta Igor és várakozóan nézett Irinára. De Irina nem szólt, csak nagyot ásított, aztán a tükör elé állt és a piros nylonkefével a haját kezdte gondosan fésülgetni. Azért néha edmosogathat- nál — szólalt meg a férfi, kicsit szemrehányó hangon. — Örökösen csak azt fújod, te is nyugodtan megcsinálhatod! — vágott vissza az asz- szony. — Mindent én csináljak? — Persze a klubban üldögélni könnyebb... — A régi lemezt — Értisd meg, ez nem mehet tovább! Olyan a lakás, mint a szemétdomb, nem főzöl, nem mosogatsz, elmászkálsz, későn jársz haza — és hazudsz! — mondta a férfi elfojtott Indulattal. — Persze mindenben én vagyok a hibás! — kapta föl hirtelen a vállát az asszony és a kefét az ablakra dobta. — De hogy te durváskodsz, goromba pokróc vagy, káromkodsz, türelmetlen vagy a gyerekkel, ez persze semmi! — Igaz — mondta a férfi, mintha egy kő hullott volna ki a szájából és látszott, hogy kegyetlenül birkózik indulatával, próbál higgadt, nyugodt maradni. — De hát mit akarsz tulajdonképpen? Tudod egyáltalán? Vagy neked tetszik, hogy anyának hol ez, hol az súgja oda a boltban, itt meg amott láttak és persze a tanácselnökkel?! Azelőtt egészen más voltál! Én nem tudom mi, tán a dicsőség szállt PINTÉR ISTVÁN: TŰZ ÉS JÉG Kik elrontották százszor elkezdik ezerszer Ne intsd le reményem józanult kezeddel Amikor szemedben legnagyobb a kétség Akkor mondj szememnek szemeiddel békét Amikor ha lángok perzselik az arcod Akkor mutass felém jégvirágos arcot Amikor a szád már jégfehérré fagyva Akkor kiálts énrám hallgassak szavadra Amikor a kíntól szikrát vetve bőröd Akkor mondd a tüzet mindkettőnknek őrződ Amikor a kíntól szikrát vet a bőröd Akkor a szerelmed tűz legyen és jég is Rombold le a kételyt józanult kezeddel Elrontottuk százszor elkezdjük ezerszer A vekker kíméletlenül csörömpölt. A férfi kicsit bosz- szúsan nyújtózkodott: nya- konragadta a nekivadult masinát, egyetlen mozdulattal torkára forrasztotta a hangot, aztán csak úgy a sötétben lelépett a rekam(éról szennyes meg csak szaporodik. A kora reggel tömör, szürke színe lassan megfakult, egyre világosabb lett. A ház még csendes volt. Az órájára nézett. Hat óra. Valahol a hátsó lakásban, Kedrovéknál a háztartással, de egy idő óta mindent elhanyagol, csak a vállát rándítja, lebiggyeszti a száját. Igaz, hogy mióta a tanácshoz került, a kulturális osztályra, több a munkája, hiszen mindenütt akad bőven tennivaló, de mégis. G. BONDARENKO: Vizeskancsó és a csizmanadrágja után nyúlt. Bement a fürdőszobába, megmosakodott, aztán hogy a még alvó / kisgyereket föl ne ébressze, lábujjhegyen kióvakodott a konyhába. A lámpa kora reggeli, hunyorgó, morcos fényt hintett az asztalon meg a tűzhelyen tornyosuló mosatlan edények garmadájára. Az abroszon tegnapi száraz kenyérhéj, morzsa, üres, olajosán csillogó szardiniásdo- boz, fonnyadt uborka, laposra facsart citromhéj, és le nem törölt citromlétől li- lászöldre színeződött pengéjű, fanyelű kés árválkodott. — Micsoda szemétdomb! — mormogta a férfi és szája szögletén mély, keserű ránc jelent meg. — Persze a mo- i sogatás nincs ínyére a fele- i ségének, minden reggel új i edényt vesz elő a tejnek, a A népszerű író kötete következetes folytatója az alkotó eddigi útjának: napjaink „harmincas” nemzedékének erkölcsi-emberi arculatát elemzi, indulásuk azonosságát és élet- ; útjuk különbözőségét. A keret: ! öt fiatal értelmiségi tölti a hét! végét a Balaton mellett, öten : ötféle emberek, s mégis, a tá-: vollévő — disszidált — ható- i dik az, akinek személye körül i s miatt összecsap véleményük j nem csupán önmagukról s a: másik ötről, hanem a világról, j s benne az épülő szocialista j társadalom sokféle, s két elő- \ jelű jellemzőiről. Elhivatott- : ság, erkölcs, ideák és gyakor- j latiasság, kisszerűség és nagy- i vonalúság, kiábrándultság és i hit csatatere a könyv: az író a i felszín eseményei mögött a \ mozgató rugókat, a tettek mö- i gött az indítóokokat keresi. \ Nem egyértelmű kép az, j melyet az író felrajzol; nem ] ilyen korunk sem, mert egyén : és közösség sorsában egyaránt i az átmeneté. Vélt és valódi : ellentmondások, a társadalom i mélyéről felbukkanó visszahú- i zó erők harca a szintézis igé- i nyével, s a holnapot a mában ; is kereső, tehát előrevivő j erőkkel — ez a könyv értei- j mi-elvi képlete. Az író egészé- j ben úrrá tud lenni anyagán, ! nem válik papírízűvé, elvonat- : koztatottá mindaz, amit mon- : dani, mondatni kíván a sze- í replőkkel. Könyve, gondolati j mélységét tekintve, előbbre j jutás a megelőzőekkel szem- • ben, a cselekmények korábban | megszokott gyors pergését a gondolatok lassúbb, ám érzelmi-értelmi rezonanciák hullámait jobban kiváltó áramlása helyettesíti: nyert vele az olvasó. Az önvizsgálat mindig keserves: az író ehhez segíti hozzá az olvasót. Nemcsak a szereplők, a maga útját is felmérje, mert — ahogy a szereplők. úgy maga az olvasó is — csak így képes arra, hogy jól megválassza, merre induljon ^ \ovább. (Szépirodalmi Könyv- ^ i kiadó. i 5 1 (m. o.) S: $ $ SOKAT VITATKOZUNK a ^ zenei művelődés problémáiról, ^ ezért nem árt egy kicsit azon 5 is elgondolkoznunk, hogyan ré- g tegezödik hazánk lakossága a $ zene szempontjából. Vajon há- ^ nyan foglalkoznak vagy fog- ^ lalkoztak zenével, hányán jár- $ nak koncertre, operába, há- ^ nyan szeretik a komoly zenét, ij hány emberhez nem jutott el 6 egyáltalán a zene semmilyen magasabb rendű formája, csak § a magyar nóta, a tánczene vagy ^ az operett? Amiben, természe- ^ tesen csupán o kizárólagosságot ^ kárhoztatjuk. Semmi rosszat ^ sem láthatunk abban, ha vala- ^ ki az említett műfajokat szé- réti, csak abban, ha sokan van- § nak, akik semmi mást nem % tudtak vagy nem volt módjuk § megszeretni. I Ezekre a kérdésekre, persze, 5 nem könnyű a felelet. Tökéle- ^ tesen kielégítő választ csak ak- ^ kor adhatnánk, ha mindenkit § végigkérdeznénk, de enélkül ^ sem lehetetlen legalább vázla- ^ tosan felrajzolnunk hazánk I „zenei térképét”. Ha ugyanis S összegyűjtjük az elérhető ada- $ tokát, hogy például egy év ^ alatt hány koncertre vagy ze- ^ nés színházi előadásra szóló ^ jegyet adtak el; hányán vesz- ^ nek részt az ének- és zeneka- ^ rok munkájában; hány hege- dűt, gitárt, szájharmonikát, 5 hanglemezt, kottát vásároltak § — akkor már kapunk valami- $ lyen képet Nem teljeset, nem ^ részletesen kidolgozottat. Még- ^ is olyat már, amiből kiindul6 hatunk. S § AZ EMBEREKET ZENEI teS vékenységük szerint hat cso- | portra oszthatjuk: alkotó zene- szerzőkre, hivatásos előadómű- s vészekre, műkedvelő zenészek - 5 re, énekesekre és zenetanuiók- ^ ra; a komoly zene szorosabban § vett aktív közönségére (első- ^ sorban a komoly zenét szeretik ^ és áldoznak is érte), a komoly ^ zene tágabb értelemben vett ^ közönségére (egyebek között a $ komoly zenét is kedvelik), és a végül a könnyű zene kizáróla il, gos közönségére. ” 1. A zeneszerzők számát hí vatalos adatokból könnyű meg állapítanunk. (Mindenkit an nak tekintünk, akinek zenemű vét valahol hivatalosan eüs mert keretek között előadjál V" vagy az elmúlt években elő v adták.) Eszerint számuk ki ” 1000. Vagyis a felnőtt lakos ” ságnak mintegy 0,01°/o-a, min K den tízezer ember közül eg) ^ A könnyű és a komoly zen il aránya 10:1, természetesen ^ könnyűzene javára. i- 2. A hivatásos zenészek, ze i- nekarok száma országosa [- 20 000 körül mozog. Azaz a fel íi nőtt lakosságnak 0,3%-a, min k den ezer ember közül 3. A arány is javult, most már csa 4:1, természetesen továbbra i ” a könnyűzene javára. 3. A műkedvelő zenészei it énekkari tagok, zenetanulói il számával ismét egy szinttel fel - jebb lépünk a tizes számrend k szerben, „összlétszámúk” meg s haladja a kétszázezret. A tár i- sadalomnak (most már a v egész lakossághoz viszonyí !- tunk, mert a zenetanulók zöm ó is fiatal) ez kb. 2%-a, tehá minden száz ember közül 2. ' 4. A komoly zene szűkebi értelemben vett közönségé ■j már nehezebb kiszámítani. Is K merjük például az eladott kon certjegyek számát (1962-be: n Budapesten 370, vidéken 31E ' összesen 685 ezer), de ez félre vezető, mert nem derül ki be lőle, hányán voltak egymagul _ több koncerten. Bizonyos ada _ tokból azonban (bérletek, el adott műsortájékoztatók, egyes nem közvetlenül a koncertlá _ togatók körében végzett sta _ tisztikai felmérések stb.) ero fj is következtethetünk. Eszerin Budapesten körülbelül 10—2i ezer ember, a lakosság I—: y százaléka sorolható ebbe a cső t portba, vidéki városokban en- a nél valamivel kevesebb, a fal vakban csekély. Ha ehhez hoz závesszük az operát is, akko: / az arány országosan 2—3 szá ^ zalék. Körülbelül ugyanakko | ra tehát, mint az aktiv zené J löké, de nem pontosan ugyan- S azokat jelenti. Vannak ugyani: $ lelkes amatőr muzsikusok, akii ^ a könnyű műfajt kedvelik, é: ^ vannak a komoly zene rajon- | gól, akik semmilyen aktív ze- ^ nei tevékenységet nem folytatS nak. s % 5. A komoly zene tágabb ér■ ^ telemben vett közönségénél § arányára (akik tehát a komolj í zene egyes műfajait is sziversssssssssssssssssssssssssssssssssss/ssssssssj- sen hallgatják) őszintén csak ^ következtethetünk. De a rádió ^ és a tv műsoraival kapcsola- ^ ' tos közvélemény-kutatás, egyes § üzemi, falusi, hivatali és más^ felmérések arra engednek kö- ^ \ vetkeztetni, hogy e csoport ara- ^ nya a városokban 20—40 szá- ^ zalék lehet. A falvakban en- ^ " nél rosszabb. § 6. Sajnos, a fennmaradókat,^- a lakosságnak több mint felét, ^ . már nem tudjuk statisztikailag í 5 rétegezni. Pedig a rétegeződéi 5 ä létezik. Egész más jellegű cső- ^ portot alkotnak azok a falu- ^ . siak, alak a hagyományos ze- ^ nekultúrán (népdalon, magyar^ nótán, a városi dal bizonyos^ " elemein) nőttek fel, és ahhoz i ’ ragaszkodnak, ismét más cső- ‘ portot azok a városiak, akikas , kávéházi zenén kívül egyéb s 5 zenei élményhez nem jutnak. $ A vendéglők látogatottsága évi ^ , 40 millió, azaz átlagban min- ^ : den ember négyszer megy el §- egy évben. Ugyancsak más «5- csoportba tartoznak azok, akik |- lelkes hívei valamely értékes^- könnyűzenei műfajnak (dzessz- S : nek, beatnek), s megint másba ^- azok, akik csalt az „árral úsz- § 5 nak”. Hogyan alakul e csopor- ^ t tok számbeli aránya — ez még ^ fehér folt térképünkön. > MIKÉNT ÉRTÉKELHET- §- JÜK ezeket az adatokat? Ha j)- a rendelkezésünkre álló nyuga- § ■ ti vizsgálatokkal hasonlítjuk s 1 össze: az arányok körülbelül $ > megfelelnek a nálunk életszín- § ' vonalban magasabb szinten al- § • ló nyugati országokban megfi- ^ ; gyeit arányoknak. Bizonyos^ • kérdésekben (pl. a zenetanulás, ^ ■ az amatőr mozgalom arányá-S . ban) felül is múljuk őket. Az í ' eltérés azonban mégsem any- $ ‘ nyira számottevő, hogy büsz-| ; kétkedésre is okot adjon. Csak ^ I arra lehetünk büszkék, hogy ^ I ezt a színvonalat az utolsó húsz ^ . év munkájával értük el. A vázolt eredmények kiala- ^ I kuiásának történelmi okai van- | ’ nak. továbbfejlődés sem me-1 . hét tehát máról holnapra. De§ . világosan kirajzolódik, hogy | mi a feladatunk: az igényes^ zeneművészet eljuttatása a íe-!§ hető legszélesebb rétegekhez, a § : fejlett zeneművészet táborának ^ 1 szívós növelése, egy sokoldalú^ és széles zenekultúra követke-§ zetes kialakítása, a „fehér íol-^ tok” feltárása és művelése.^ Nem kecsegtet hirtelen sike- ^ rekkel, de biztat a szívós mun- ^ ka értékes gyümölcseivel. Vitányi Iván ^ ÉNEKLŐ LÁNYOK (Mohácsi Regős Ferenc rajza)
