Pest Megyei Hírlap, 1967. december (11. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-29 / 306. szám

A Dunakeszi Járműjavítóban megszűnt a szilikózisveszély, védekeznek a zajártalmak ellen Üzemi konyha, étkezde és öltöző épül 1968-ban Az ipari üzemek — különö­sen a vasiparban — egyik leg­nagyobb problémája a zaj, s az ellene való küzdelem világ­szerte gondja az üzemegész­ségügynek. — Mit tettek a zajártalmak elleni védekezésben a Duna­keszi Járműjavítóban? — kér­deztük dr. Juhász Lenke veze­tő üzemorvostól. — A legzajosabb munkate­rületünk a nagycsarnok volt, melynek vasbeton váza erősen visszaverte a hangot. A vas­betonváz helyett vasvázas és favázas építményt alakítottunk ki, s ennek következtében Csökkent a hangvisszaverődés. Az. éles hangok elnyelését az­zal is elősegítetük, hogy vá­laszfalat építettünk a csarnok­ban. Egyébként az üzemben fülvédőket és füldugókat rend­szeresítettünk a zajos mun­kahelyen dolgozók számára. — Mit tettek a szüikózis- veszély elhárítására? — A dekapálóban volt ilyen veszély, a lemezek homokkal való tisztításánál. De csak volt, mert ma már a lemezek tisztí­tását sörétezéssel végzik, tel­jesen zárt rendszerben. A szi­likózisveszély teljesen meg­szűnt, miinek következtében a Népfront­rnlasstósok A Hazafias Népfront járási bizottsága megtartotta utolsó ülését, a párt- és tömegszerve­zeti székházban. Üjfalvi István járási népfronttitkár beszámolt a járási népfrontmozgalom el­múlt négyévi munkájáról. Be­jelentette, hogy jövő év első felében megrendezik a Haza­fias Népfront IV. országos kongresszusát. A következő hó­napok népfrontmozgalmi munkájának gerince: a kong­resszus előkészítése. Ennek so­rán január 15 és február 20 között valamennyi községben újraválasztják a helyi nép- fróntbizottságokat, s utána megtörténik az új járási nép­frontbizottság megválasztása is. Ezután a mostani bizottság benyújtotta lemondását. Épülnek a kompkikötők Daru a Dunában Sok nézője akad a Duna- parti korzón az új komp­kikötő építésének. Napokig csattogott a cölöpverő, két sorban verte a hegyes végű vasbetonoszlopokat a Duna medrébe. Nagy terméskövek­kel megrakott teherautók bil­lentik rakományukat a cölö­pök közé — rakják a kikötő alapját. Szemben, a Pokol­csárda előtt, már jócskán elő­rehaladtak a munkával, alig látszanak ki az oszlopok a kőre zúdított, letaposott föld körül. Tetején, mint egy gém, daru áll. Sietnek a munkával, úgy szeretnék, hogy tavaszra, amikor megérkezik az új komp, meglegyenek mindkét parton a kikötők is. Ám a folyó szeszélyes. A hónapokig tfirtá alacsony víz­állás ufcpi, három nap alatt méterevei emelkedett a szintje. Nem kis megdöbbe­néssel vették észre az ün­nep után visszatérő építők, hogy az ártéren hagyott da­ruból jószerivel csak a gém látszott ki. Búvárok jöttek, alámerültek a hideg Duná­ban és tegnap reggelre part­ra vontatták az ottfelejtett (?!) gépet. (—sz—i) Az úttörőházban A Hajós Alfréd nevét vi­selő pajtásotthonban tegnap, csütörtökön az ázsiai szakosz­tály tartott összejövetelt. Ku- rucz Kálmánná tanárnő tar­tott előadást: Százezer riksa országa címmel. A kis pajtá­sok 48 órával előbb búcsúz­nák az óesztendőtől, mert ma, pénteken 15 órakor a Föld­vári Károly csapattal rendez­nek vidám záróünnepséget. korábbi hatórás munkaidőt új­ból hétórásra állíthattuk visz- Eza. A vezető üzemorvos elmon­dotta még, hogy január 1-től a gyár dolgozói — a negyven­négy órás munkahét következ­tében — minden második szombaton szabadok. A jövő esztendőben megva­lósítandó szociális gondosko­dások közül a legjelentőseb­bek egyike a korszerű üzemi konyha és étkezde, valamint a kilencszáz személyes öltöző építése lesz. (solymosi) BE A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 151. SÓAiVl 1967. DcXEiVlÜEK 29., FENTEK NAGYTAKARITAS A FORTE-BAN Egy gyár, ahol sötétben dolgoznak Egész évben folyamatosan, éjjel, nappal és vasárnap is dolgozik a Forte-gyár. A gé­pek évközben szükségessé váló javítását, karbantartását me­Néhány porszem is selejtet okozhat „Megtisztulva" lépnek az új mechanizmusba Hármas ünnep krónikája Vasút ♦ Mentők ♦ Tűzoltók ♦ Karácsonyfa Három napig nem szóltak a gyári szirénák, vasárnap reg­geltől kedd estig nem zaka­toltak a gépek. Nem siettek munkába az emberek, s még az utcák is elnéptelenedtek. Az üzletek nagy része vi­szont még vasárnap délelőtt is kinyitott. Az élelmiszer- boltokban azonban sok polc már üres volt. A sütőipar vi­szont jól vizsgázott a kenyér- ellátással, csak a kifli fo­gyott el túl hamar. Tejtermék sem volt a keresett mennyi­ségben. A vasút ünnepi krónikája kisiklással indult. A felső­városi őrháznál egy tolató­mozdony leszaladt a sínekről, az árok irányába. Szerencsé­re sem sérülés, sem anyagi kár nem keletkezett. Az állomásról öt irááyba szállította szerelvények sora az utasok ezreit. Rekordfor­galom volt a pénztáraknál, a várótermekben — és az Utasellátónál. A vidéken la­kó, Vácott dolgozó építő­munkások aznap kapták a részfizetést és kitűnő forralt bort mértek a söntés melletti pultnál. Ennek következményeként egyik ünnepváró utas esz­méletlenségig itta le magát. A forgalmi irodából telefo­náltak a mentőkért. Mivel szeszmérgezésre gyanakodtak, kórházba szállították az esz­méletlen utast, természetesen a saját költségén. Amikor életet vertek bele, a pénztár­cáját kereste. Másfélezer fo­rintot kapott, fizetett a szak­társaknak is, de arra nem em­lékezett, hová tette a fizeté­sét. Több hasonló dolguk nem akadt a mentőknek, hat eset­ben viszont szülő anyát szál­lítottak a fehér gépkocsik. Az 1-es számú főpostahiva­talban elfogyott az összes üd­vözlőlap. Mjdnem hasonló sorsra jutottak a távirat­blanketták is. Ádámok, Évák, Istvánok és Jánosok százai kapták a szép üdvözletei. Vasárnapra virradóra két­szer riasztották a tűzoltókat. Egyszer Aszódról kértek se­gítséget, s hajnali négykor Pomázról jeleztek tüzet. Csú­szós, jeges lejtőn gurult kompra a hatalmas piros ko­csi. A révészek bravúros gyorsasággal vitték át a szi­getpartra, s ahogy elindultak Tahi irányába, URH-készü- léken visszarendelték őket Vácra, mert a pomázi tüzet sikerült lokalizálni. Kiss Ist­ván tűzoltó főtörzsőrmester tájékoztatása szerint Vácott nem volt különösebb ese­mény az ünnepek alatt. Kedden délután francia rendszámú kocsi fékezett az Elhurcoltak terén. Gazdája a feldíszített, kivilágított utcai fenyőfáról érdeklődött. Egy arra sétáló gimnáziumi ta­nár elmagyarázta, hogy 1954 óta minden évben felállítja a Hazafias Népfront. Fél ki­lométernyire látszik a főúton. (P. R.) netközben is elvégzik, vala­hányszor a MEO szennyeződést jelent, azonban az egész gyár nagytakarítására a mostani há­romnapos karácsonyi munka­szünet adott lehetőséget. Az ünnepek alatt a gyár szolgál­tató és karbantartó részlegé­nek munkásai pihenés heíyett alapos vizsgálat alá vetet­ték az egész villamos ener­gia, gőz- és vízszolgáltatá­si rendszert és a termelő­üzemek gépeit. Ahol szükségessé vált, elvé­gezték a nagyjavításokat, s ez­zel egyidejűleg sor került az egész gyár nagytakarítására is. — Fényérzékeny papírt gyártunk, amin a iegkisebo por is megérződik, selejtet okozhat. Éppen ezért nemcsak zavartalanul mű­ködő gépekre van szükség, hanem teljesen pormentes tisztaságra. Nálunk a tisztaság nemcsak szépészeti és higiéniai szükség- szerűség, hanem a világhírű Forte-film és papír jó minősé­gének technológiai alapfeltéte­le — tájékoztat Voszatkó Emil, a gyár főmérnöke. A Forte-gyárban — ellentét­ben minden más üzemmel — nem a munkahelyek jó megvi­lágítása a fő probléma, hanem a technológiai előírásoknak megfelelő sötétség biztosítása: ebben a gyárban elsötétí­tett üzemekben folyik a fényre érzékeny filmek és papírok gyártása. A karácsonyi ünnepek alatt megkezdett és még tegnap is f_.yamatban levő karbantartás és nagytakarítás egyes szaka­szainak elvégzése után újból meg is kezdődött a termelés, s s mire az új év első nap javai az új mechanizmus korszakába lépünk, a Forte , megtisztulva” folytatja munkáját. (bányász) Uj klub a láthatáron A helyi szakmaközi bizott­ság tevékenysége mind sok­oldalúbbá válik. Helyet biz­tosítanak a filatelistáknak, munkáskönyvtárat működtet­nek, a székházban otthont találnak az olvasni, kártyáz­ni vágyó nyugdíjasok. — Mi lesz az új év megle­petése? — érdeklődünk Vár­nai Károly titkártól. — Vác zenekedvelő közön­ségének kezdeményezésére megalakul a zenekedvelők klubja. Jelmondata egy Ko- dály-gondolat: Legyen a zene mindenkié! A helyi zeneis­kolában több százan tanul­nak, de a tanulmányok be­fejezése után szétszélednek, felszívódnak a kis muzsiku­sok. Sok felnőtt fordult hoz­zánk azzal a kéréssel: biz­tosítsunk számukra klubéle­tet, ahol megismerkedhetnek a klasszikus muzsikával, és a legújabb irányzatokkal is. — Mikorra tervezik az in­dulást? — Január 8-án, hétfőn este fél hat órakor. Előadónk és klubvezetőnk Marton Klára zenetanár lesz. Táncmulatság a XVIII. században címmel Bach H-moll szvitjét és Hän­del Vízizenéjét mutatja be a közönségnek. A belépés díj­talan. Áz érdeklődőket már most várja nagy-nagy sze­retettel a szakmaközi bizott­ság. (p. r.) Évek óta először VÉRADÁS - ORVOSI KÖRZETBEN Év vége előtt különösen nagy gondot okoz a vérellá­tó szolgálatnak — friss vért adni. Az üzemekben év vége előtt az önkéntes véradóna­pok szervezése sok akadály­ba ütközik. Ezért elismerésre méltó a II. számú általános orvosi körzet és Vöröskereszt-szer­vezet kezdeményezése. A vér­ellátó osztály fennállása óta első alkalommal volt véradás — orvosi körzetben. Harminc véradó jött el, s ebben nem kis szerepe van dr. Afra Ta­más körzeti orvosnak, aki elismerését fejezte ki a vér­adóknak — akik között ott voltak a Köztársaság úti rendelőintézet vezetői, az 1-es számú AKÖV munkásai és a körzet lakói közül is né- hányan — az év végi segít­ségért. (b) Öngyilkosság a fegyházban NEM NYUGODOTT A VÁLÁSBA A KALAPÁCSOS GYILKOS A Váci Hírlap 1934 január­jában öles címbetűkkel szá­molt be arról, hogy mi történt a börtön szürke falai között. A fegyházban ritka az ön- gyilkosság. Az elítéltek inkább Negyvenéves a váci művelődési otthon d) 1927. MÁJUS 29-ÉN neves vendégek, nagyszámú közön­ség előtt s fényes ünnepi ke­retek között zajlott le a Csá- nyi úti (ma Lenin út) Re­ménység székház alapkőletéte­le. Vass József miniszter, négy államtitkár, a képviselőház alelnöke, a megye főiispánja írta alá a díszes okmányt, amelyet elhelyeztek a nagy­méretű alapkőben. Az alap­kőletétel egyházi szertartását Hanauer A. István megyés- püsikök végezte, aiki beszédet is mondott. Rohammunkával épült fel a két utcára néző, emeletes épü­let. Így vált lehetővé, hogy negyven évvel ezelőtt, 1927 decemberének végén sor ke­rülhetett a kultúrház avatási ünnepélyére. A huszas évek végén a vidék legkorszerűbb művelődési otthona volt. A tá­gas előcsarnokba lépve jüt a közönség ma is a 12x21 mé­teres színházterembe. Tágas, süllyesztett helye van a zene­karnak, s magasan látható a 6x12 méteres színpad. Fölötte az egész épületből kiemelke­dő zsinórpadlás. VÁCZY-HÜBSCHL KÁL­MÁN tervezőmérnök már nin­csen az élők sorában. Debre­cenben él és ma is aktívan dolgozik a 75 éves László Ár­pád gépészmérnök, aki a szín­padot és a stuffitát tervezte. Vácra küldött levelében ma is örömmel gondol vissza a négy évtized előtti munkára, ami­kor fiatalos lelkesedéssel — fővárosi színpadok tanulmá­nyozása után — zsinórpadlást, süllyesztő lehetőséget, hatás­világítást biztosított a nagy­méretű színpadnak. Gyimesi Sándor, a Váci Sü­tőipari Vállalat dolgozója, el­mondta, hogy az épület kez­detben internátus volt. 25—30 iparossegéd kapott ott szép László Árpád 1967-ben (Gyimesi felv.) otthont, teljes ellátást. Késöjib a sportegyesület székháza lett, majd mozi és színház válta­kozva adott műsort benne a nézőtéren helyet foglaló 5C0 vendégnek. A HARMINCAS ÉVEK ELEJÉN, a gazdasági válság nem kedvezett a mozgókép­színházaknak feem. A ma már nyugdíjas Kunschner József újítása volt a filléres mozi. 10-től 50 filléres áron sok­szor háromórás műsort adott, amivel százakat csalogatott a sötét nézőtérre a kispénzű em­berek táborából. Később élet- szükségletükké vált a film, s akkor már megnézték a pre­mierműsort is sokan, rendes helyárakkal. Említsük meg a ma is itt működő Kalocsai Ferenc üzemvezetőt és Kovács Jánosné jegyszedőt, akik közel négy évtizede a közönség szol­gálatában állnak. Évenként egyszer, farsang tájékán ki hordták az üléseket a nagyteremből. Ilyenkor lát­ványos bál színhelye volt az épület valamennyi helyisége. A helyi lap hasábokon keresz­tül sorolta fel a megjelent asszonyok és lányok toalettjét. IDŐNKÉNT BETÉVEDT IDE egy-egy vándor színtár­sulat is. Gyérszámú közönség előtt játszottak két-három hé­tig, s azután sok adósságot hátrahagyva, odébbálitak. He­lyet kaptak itt a műkedvelők is. Minden évben jelentkeztek a hagyományos operettel. 1944 novemberében vetítet­ték itt a Magyar Film Iroda utolsó híradóját. Kecskemét körüli frontot mutatott a der­medt nézőknek. Néhány hét múlva Vác körül is megszó­laltak az ágyúk. Tizenhét évet ölel fel a kul­túrház históriájának első ré­sze. 1945-ben azután elkezdő­dött egy tartalmasabb, szín­vonalasabb korszak. Az egy­kor közpénzen létesített épü­let a város lakóinak megérde­melt, igazi kulturális centru­ma lett. Papp Rezső (Folytatjuk) csak fenyegetőzni szoktak, de a saját életüket féltik, kímé­lik. Hosszú idő után most jött hír egy börtönben elkövetett öngyilkosságról. Kisnémedin történt 1933 de­cemberében, hogy Fazekas István gazdálkodó pénzt kért öreg édesanyjától. Az anya húzódozott; nem volt több pénze egy pengő húsz fillér­nél. A fiú erőszakoskodott és fenyegetőzött. A szegény öreg odament a szekrényhez és kivette az utol­só pengőt. — Adja ide a húsz fillért is! Az öregasszony ezt már meg akarta tartani, mire Fazekas kalapácsot ragadott és fejbe sújtotta az anyját. Az első ütésre összeesett, de a fiú még hétszer ütött a gyilkos kala­páccsal, sőt elővette bicskáját és ötször a haldoklóba merí­tette. A gyilkos fiút a Pestvidéki Törvényszék 15 esztendőre ítélte és a váci fegyházba ke­rült. Magánzárkába tették, büntetésének egyharmadát itt tölti ki, ahol csévéket gyárt a fegyház háziszövödéje részére. A napokban behívatta a fe­leségét Kisnémediről. Az igaz­gató jelenlétében beszélt vele. Elmondta, hogy hat hold föld­jét az asszony nevére akarja átíratni, hogy az asszony nyu­godtan, gond nélkül várhassa meg férje kiszabadulását. Fa- zekasné húzódozva fogadta az ajándékot. Az igazgató meg­kérdezte: Miért nem kell a föld? — Sok a tizenöt esztendő. Nem tudom, tudok-e addig várni? Fazekas lement az udvarra, napi sétáját végezni, majd visszakísérték a cellájába. Déli 12 és egy óra között csendes pihenő van a zárkában. Ekkor történhetett a csendes tragédia. Az ételhordó fegyőr odament az ajtajához és bekiáltott, hogy adja ki a csajkáját. Fazekas nem mozdult, csak állt az ajtó előtt. Hiába szóltak rá három­szor is, nem mozdult. Hívták a felügyelőt, akinek mindjárt gyanús volt a túlsá­gosan mozdulatlan ember. Fel­tépték az ajtót. Fazekas egy szögön lógott, talpa alig Öt centire volt a földtől. A cséve- készítő kerék szíját szerelte le és azzal akasztotta fel magát. Sem az élesztési kísérletek, sem az injekciók nem hasz­náltak. Az anyagyilkos befe­jezte földi pályafutását. Nagy csendben földelték el a kisváci rabtemetőben. Kiváló véradó A Pest megyei Vöröskereszt Kiváló véradó címmel tüntet­te ki Aulechla Antal egész­ségügyi főhadnagyot az ön­kéntes véradónapok szerve­zéséért és személyes példa- mutatásáért a véradásban. ANYAKÖNYVI HÍREK Született: Hever Róbert és Schwarcz Terézia: Csilla, Ró­zsahegyi István és Vasi Má­ria: István, Bossányi Sándor és Prétor Mária: Sándor ne­vű gyermeke. Házasságot kötött: Ábrahám Károly Búcsú Katalinnal, Ko­lozsvári Ferenc Kis Évával és Andor Ferenc Pusztai Anná­val. Meghalt: Stocker Ferencné szül. Mihajlovies Erzsébet (Lenin út 80.), Együd Istvánné szül. Bóta Mária (Bacsó Béla utca 34.), Rácz János (Be­loiannisz utca 18.), Hornicsek László (Nagykörút 94.), és Kreisz Mária (Kossuth utca 20.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom