Pest Megyei Hírlap, 1967. december (11. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-29 / 306. szám

1961. DECEMBER 29.. PÉNTEK I I Villanófény I Házi jószág Nővér tolókocsin Piszkos, tiszta egy helyen Műtőbe az irodán GYORSSEGÉLYT A MONORI JÁRÁSI SZÜLŐOTTHONNAK — Igazán jó témát akar? — Nem kell messzire mennie. Nézzen be tíz házzal odébb a szülőotthonba — vezetett az ablakhoz Monoron Szíjjártó Lajos járási tanácselnök. — Mi vagyunk a stáb — mutatja be Szőcs Róbertné könyvelőmét, Vasvári Frigyes gondnokot, Kürti Károlyne szülésznőt, dr. Lón kai László főorvos. — Rajtunk kívül még tizen dolgozunk három váltás­ban. Nekem félóra múlva in­dul a vonatom, de beszélges­senek. Amit a kollégáim monda­nak, hiteles. — Tizennégy évvel ezelőtt, amikor ezt a szülőotthont lét­rehozták, arról volt szó, hogy csak átmeneti állapot. Akkor még tizenöt ágy nagyjából elég volt. Néhány éve megint beszéltek másfél milliós rá­fordításról, aztán maradt minden a régiben — legyint a gondnok. — Pedig azóta is sok min­den történt. Többek között 1 Országos átlag alatt... Kevesebb munkás-paraszt származású diák tanul tovább Pest megyében — állapította meg az SZMT Elnökségi ülésen foglalko­zott a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa csütörtök dél­előtt a munkás-paraszt szülők gyermekeinek továbbtanulásá­val. A jelentés megállapította, hogy a megyében az országos atlag alatt van a felsőfokú in­tézményekbe bejutó munkás­paraszt származású gyerekek száma. Ebben szerepet játszik az is, hogy a pályaválasztási tanácsadás nem eléggé hatá­sos. A szülők a tehetséges gye­rekeket is mindinkább olyan pályákra irányítják, ahol hamar munkába áll­hat a fiatal. A budakalászi általános isko­lában például 1960-ban a mun­kás-paraszt szülők gyermekei­nek 50 százaléka jelentkezett gimnáziumba, idén ez az arány már csak 20 százalék. A továbbtanulás egyik felté­tele, hogy a pedagógusok fel­karoljak, segítsék a valóban tehetséges gyerekeket, akik hátrányos helyzetben vannak az értelmiségi családból szár­mazókhoz képest. Annál is in­kább, hiszen az egyetemeken ma már a felvételi vizsgán el­ért pontszám a döntő, s fenn­áll a veszélye annak, hogy egy­re kevesebb munkás szárma­zású fiatal kerül majd értel­miségi posztokra. A szaktanári ellátottság a nagyobb középiskolákban meg­felelő, de a falvakban, például a szobi járásban, nem éri el az igényeknek a felét sem. A tanyai iskolák még rosz- szabb helyzetben vannak. Sok még a pedagógusok ten­nivalója a korrepetálások, a szakkörök megszervezésében is. Felvetődött az a javaslat, hogy miként Budapesten már sikerrel, úgy a megyében is egy-két helyen kísérletképpen, be kellene vezetni a szakosí­tott osztályokat, ahol az egy- egy tárgy iránt érdeklődő ta­nulók magasabb képzettséget szerezhetnének például mate­matikából, fizi Icából vagy va­lamilyen nyelvből. A tehetséges gyerekek to­vábbtanulását nemegyszer gá­tolja a család anyagi helyzete. Éppen ezért az üzemeknek a társadalmi ösztöndíjakból olyan gyerekeket kell segíte­niük a továbbtanuláshoz, akik tehetségükkel, szorgalmukkal rá is szolgálnak. (soós) megalkották az abortusztör­vényt, ami többszörösére emelte a betegforgalmat. Ugyanakkor kisebb lett a he­lyünk, mert három évvel ez­előtt összedőlt az udvari kis épületünk. Ott volt a mosoda, a konyha és az adminisztrációs részleg. — De jöjjön — invitál Szőcsné. — Nézzen körül, mit lát. Nem írok le mindent. A kór­termek akkorák, hogy egy-egy mosdókagyló sem fér el ben­nük. Két beteg görnyed egy éjjeliszekrény felett, onnan kanalazzák éppen a levest. A folyosón a betegszállító kocsi­val nem lehet közlekedni a dugig rakott szekrényektől. Mivel pedig sem az irattárnak — amit p>edig száz évig kell őrizni — sem a ruhatárnak nincs helye, itt van minden berakva a szekrényekbe. A főorvosnak, a négy csecsemő­gondozónak és a négy ma- dámnak közösen van egy kis szobájuk öltözőnek, ebédlő­nek, pihenőnek, éjjeli ügye­letnek. Nemegyszer tolókocsin alszik a nővér. A többiek? Ott öltöznek, esz­nek, ahol éppen hely akad. Az iroda a sterilizációs szo­bába zsúfolódott. (!) Naponta 30—40 ember megfordul ben­ne, miközben az autóklávok- ban főnek a műszerek. A be­tegeket ezen a szobán keresz­tül viszik be a műtőbe és hoz­zák ki onnan. A folyosón a fűtőtestekre terítve szárad a ruha és a mosodának nevezett konyhában egymás mellett pú- posodik a szennyes és a vasa­lásra váró tiszta. A kazán a W. C. előterében áll s mindösz- sze egy ajtó választja el a hű­tőszekrénytől, ahol békésen megfér egymás mellett a gyógyszer és a hideg vacsora. Hiába van pénz még egy frizsiderre, nincs hová ál­lítani. Az is kiderült a további be­szélgetésből, hogy nemcsak a pénzhiány az akadály. A szü­lőotthon a gimnázium közvet­len szomszédja, nem engedik fejleszteni, mert a távlati ter­vek szerint itt lesz a kollé­gium. Emiatt nem lehet az ud­varon kisegítő épületet sem emelni, ha történetesen pénzt kapnak rá. Sok még az építenivaló. Szü­lőotthonaink többségében len­ne mit modernizálni, a mun­kafeltételeket javítani, de va­lószínű, hogy a monori járási szülőotthon előkelő helyet foglal el közöttük — a sor vé­géről. A helyzet gyors orvos­lása nem tűr halasztást. k. m. Hős parlamenterek Ma két szovjet kapitány ha­lálának évfordulójára emléke­zünk. Szobraik Budapest ka­puiban állnak, és bronzba ön­tött mementóként hirdetik: a fasizmus nem ismer semmifé­le kíméletet, s nem tartja tisz­teletben a legelemibb nemzet­közi jogszabályokat sem. 1944 karácsonyán a 3. Ukrán Hadsereg gyűrűbe zárta a ha­zánk fővárosába szorult száz­ezres hitlerista sereget. Hitler Budapest feláldozásával akar­ta megvédeni a német biroda­lom területét. A szovjet főparancsnokság ezzel szemben — a humaniz­mus elvétől vezérelve — nem elpusztítani, hanem felszaba­dítani akarta szép fővárosun­kat, A december 29-re virradó fagyos éjszakán a szovjet ál­lásokból hangszórók továbbí­tották a körülzárt náci csapa­tok főparancsnokához az ulti­mátumot. Egyben azt is kö­zölték, hogy december 29-én 13 órakor a vecsési és a buda­örsi országúton egy időben parlamenterek viszik a szov­jet parancsnokság írásos üze­netét. A jelzett időpontban Stein­metz Miklós, a magyar szár­mazású szovjet kapitány, a spanyol polgárháború és a Nagy Honvédő Háború hőse, elindult gépkocsijával a né­metek állásai felé. Amikor a gépkocsi elérte a németek pe­remvonalát, a fagyos csendet géppuskaropogás és ágyúdörej törte meg, s mire a füst elosz­lott, a szétlőtt gépkocsi mel­lett a vérrel itatott fehér zászlóval ott feküdt holtan Steinmetz kapitány. A fasiszta barbárok ugyan­ebben az időben Budaörsnél megismételték szörnyű gaztet­tüket. Itt Osztyapenko kapi­tány volt a parlamenter. Be­kötött szemmel a parancsnok­ságra kísérték. Ott átvették tő­le az ultimátumot, majd kö­zölték: az ajánlatot elutasít­ják. S amikor a parlamentert tolmácsával együtt visszakisér- ték a frontvonalra, gálád mó­don, hátulról belelőttek. Az írott történelem nagyon kevés példáját ismeri az ilyen förtelmes banditizmusnak, hi­szen a békeköveteket még a hadviselés őskorában is tiszte­letben tartották. A fasiszta orvgyilkosok felrúgtak min­den nemzetközi jogszabályt. Steinmetz és Osztyapenko ka­pitányok a békét hozták a bu­dapestieknek, és hősi halált haltak 1944. december 29-én. Rájuk emlékezünk a mai na­pon, nem felejtve, hogy a fa­siszta büntettek soha nem évülhetnek el, soha nem kap­hatnak bocsánatot. a>.) A MAGYAR Állami pince­gazdaság KE­RESKEDELMI IGAZGATÓJÁ­NAK TÁJÉKOZ­TATÓJA SZE­RINT A PEZSGŐ­GYÁR TERME­LÉSE 1960. ÓTA NÉGYSZERESÉ­RE EMELKE­DETT, AZ IDÉN 1 100 000 PALACK PEZSGŐT KÜLD­TEK A BELFÖL­DI BOLTOKBA. A VÁLASZTÉK IS JELENTŐSEN BŐVÜLT, Megállt egy Opel Caravan... Egyszámla és cégbélyegző Negyvennél több áldozat Szélhámos műszerész «»Tekintettel a helyi tsz fő­könyvelőjének ajánlására, va­lamint a fiatalember finom, udvarias megjelenésére, hatá­rozott fellépésére, és arra, hogy gépkocsival járt, s a ko­csit közben 110 ezer forintért árulta, megbíztam benne, és amikor az írógépet javítás vé­gett elvitte tőlünk, még elis­mervényt sem kértem tőle.” A Pest megyed Rendőr-főka­pitányság egyik bűnügyének irataiból idéztünk. 1967 tavaszán meg-megjelenik Pest megyé­ben, de az ország más tájain is a termelőszövetkezetek, ktsz-ek irodád előtt egy ele­gáns Opel Caravan. Jó megje- ; lenésű fiatalember száll ki. s ! az iránt érdeklődik, akad-e ja­vításra szoruló irodai gép. Ö ugyanis írógépműszerész. A kisebb hibákat ott helyben megjavítja. Mestervizsga s tíz­éves szakmai gyakorlat áll mö­götte. Míg dolgozik, kedélye­sen elbeszélget az iroda veze­tőivel, gyorsan köt barátságot az emberekkel. Ha valamelyik gép javításra szorul, gépkocsi­ján elviszi. Általában precízen szállítja vissza. Néha azon­ban ... 1967. április 11-én a Nagy­marosi Vas- és Műszeripari Ktsz kéri, ha tud, szerezzen számukra számológépet. Ho­zok, mondja készségesen, s két hét múlva ott a szorzógép. Ki­próbálják, kisebb hibája van. A fiatalember megígéri, ha­marosan kijavítja, s visszakül­di. Távozás előtt felveszi a vé­telárat, 4500 forintot, számlát is ad róla. Rajta a bélyegző, melyből kiderül, hogy Mozolai Sándornak hívják; ott a szak­mai száma is és a ppstafiók száma. A bélyegző imponál, az ügyfél látja, rangos szak­emberrel van dolga. A kifize­tett szorzógépet azon ban hiába várják. 1967. április 20-án felújított számológépet vásárol a pilisi Űj Élet Tsz. Ára 5506 forint. Az eladó Mozolai Sándor. Egyéves garanciát vállal a gépre. A számológép azonban nem sokkal az üzlet megkötése után elromlik. Mozolait hiába sürgetik, nem jön. Más szak­embernek mutatják meg a hi­bás szerkezetet. — Kérem, ezt a gépet csak kívülről újították fel, a belse­je teljesen használhatatlan. Nem sokkal később az ócsai Rákóczi Termelőszövetkezet vezetői is rábíznak Mozolaira egy ócska írógépet, s adnak mellé ezer forintot, hogy sze­rezzen számukra újat. A bé­lyegzővel ellátott nyugta ott­marad, a kocsi elhajt, az író­gépre azonban itt is hiába vár­nak. A felszólítás eredmény té­lén. Egy hévízgyörki boltvezető azzal bízza meg, hogy szerez­zen számára írógéoet, s átad a műszerésznek 1400 forintot. Mozolai december 20-án épp a bagi fmsz önkiszolgáló boltjá­nak pénztárgépét javítja, ami­kor belép a bagi plébános. Megszólítja a műszerészt, vál­lal-e munkát. Elhajtanak a plébániára. Mozolai onnan ma­gával visz egy generálozásra szoruló öreg masinát, néhány óra múlva megjelenik vele Hévízgyörkön a boltvezetőnél, akinek írógépet ígért A vevő tiltakozik, jobbat akar. Lesz. nyugtatja meg a műszerész, addig maradjon itt ez. És el­hajt. A Mozolai postafiók számára küldött sürgető leve­lek azzal érkeznek vissza, hogy a tulajdonos nem jelent­kezik értük. Az ügyfelek ki­nyomozzák, hogy Üllőn lakik. D>e itt se találják. Hónapok óta nem volt otthon. Felesége és egy gyereke tartózkodik a la­kásban. Mondják, hogy ha a férfi nem is jön haza pénzt rendszeresen küld. A szomszé­dok csak dicsérő szavakkal be­szélnek a fiatal műszerészről. Rendes, megbízható ember. Ekkor már Budapesten is van'egy lakása. A Bajcsy-Zsi- linszky úti hírlapboltban az egyik eladónőnek 19 ezer 500 forinttal tartozik. Egy éve hi­tegeti, hogy lakást szerez szá­mára. Egy ízben az albérlet­ben lakó türelmetlen nőt el­viszi a II .kerületi Frankel Leó utcába, és egy épülő lakóházra mutat. A nő megnyugszik. Nem ő azonban az egyetlen pesti hitelezője. Az egyre szaporodó hitele­zőknek és a becsapott ügy­feleknek néha megnyugtató szavakat hoz a táviratkézbe­sítő, de az ígéret mindig csak ígéret marad. Mozolai ténykedése szín­helyét átteszi Balatonlellére. Gamáson összeismerkedik egy gépkocsivezetővel. A néhány mondatos ismeretség ellené­re a sofőr másnap kölcsön ad neki 4000 forintot Mozo­lai hálából jutányosán gép­kocsit ígér. A behízelgő ba­ráti hang, a kifogástalan bé­lyegző, s az elegáns kocsi to­vábbi áldozatokat kerít há­lójába: a leilei kifőzde ve­zetőjét, majd az egyik bolt eladóját. A pénz persze ha­mar elfolyik, hiszen Mozo­lai nagylábon éL Egyik al­kalmi barátja, akitől később Pesten ruhát és különböző értéktárgyakat csal ki, szál­lodaportás Balatonbogláron. Szinte valamennyi szabad ide­jét Mozolai társaságában töl­ti. Mozolait mindig szóra­koztató, nagystílű társaság veszi körül. Külföldi nőit, italra szomjas barátok. Fonyó- di Sirály, bogiári Zanzibár, siófoki Tünde. Itt szórakoz­nak. A fiatal szállodaportás tízezreket lát elfolyni Mozo­lai kezeiből. Egy alkalommal tudomására jut, hogy a rend­őrség körözi barátja Opeljét. Fonyódon aztán el is veszik Mozolaitól, aki értetlen ar­cot vág és méltatlankodik. Mi is van tulajdonképpen ezzel a kocsival? Bérelt autó. Mozolai már tavaly megál­lapodott egy budapesti rak­tárvezetővel, hogy Opel Re­kordját rendbehozatja, ha cse­rében egy ideig használhatja. Ezzel a kocsival kereste fel ügyfeleit. Aztán karambolo­zott. A tulajdonos egy áp­rilisi napon ismét meglátta kocsija bérlőjét a pesti ut­cán, de ekkor már az Opel Caravanon suhant el mellet­te. Sokára kiderítette, hogy kocsija szétszedve különböző műhelyekben javításra vár, Mozolai szó nélkül sorsára hagyta. A nagyvonalú mű­szerész hamarosan az Opel Caravannal is karambolozik, s ennek tulajdonosával sem korrektebb. A tulajdonos ha­marosan rendőrséghez for­dul. Ekkor már a Monori Járásbíróságon is gyűlnek az ellene szóló panaszok. A Bu­dapesti Rendőrfőkapitányság is felszólítja, jó lesz adós­ságait rendezni. Érzi, szorul a hurok. Megnyugtató leve­leket, s kisebb összegeket küld hitelezőinek, hogy időt nyerjen. Bár ekkorra már egyszámlát Is nyitott a bank­ban, az áldozataitól kicsalt pénzt, szinte teljesen felélte. Hamarosan a sajtó útján szó­lítják fel károsult ügyfeleit és hitelezőit, hogy jelent­kezzenek a rendőrségen. Több tucat feljelentés érkezik, s Mozolai Sándort szeptember közepén letartóztatják. A nyo­mozás során újabb kárval­lottakkal bővül a kör. Mozolai a javításra átvett gépek egy részét egyik bu­dapesti műszerész ismerősé­nek adta át, akihez fizetés helyett mindig újabb és újabb kölcsönökért fordult. A műszerész mintegy hatezer forintot követel tőle. Mozo- lainak társas üzletei is vol­tak. Tiborcz János 44 éves budapesti műszerésszel iro­dagépeket vettek és adtak el nagy haszonnal. Mozolai Sándor két évig tartó látványos szakmai tündöklése véget ért. A nagystílű szélhámos most mentegetőzni próbál, agya­fúrtan érvel, nagylelkűen ígér­get, sajnálatot akar ébresz­teni. Mennyi is ez az adósság? A papírok mintegy 100 ezer forintról beszélnek. „Tegyék lehetővé, hogy munkámmal bebizonyítsam, hasznos tagja vagyok a társa­dalomnak.” A kérés kissé elkésett, hi­szen eddig minden ezutáni- nál több lehetősége volt Mo­zolai Sándornak, hogy hasz­nosságát bebizonyítsa, de épp a fordítottja történt. Dozvald János v uuAxcic axiHgauiaa S házi jószágok, mint ezek is itt, S Vácott, a bélésszövőgyárban, c S Egyik a vetélő maró, a másik s $ a csiszoló és polírozó; a két, s ^ házilag készített geppei egye- ^ nesbe jutott a vetelók karban- ^ S tartásának ügye. Kézzel vég- s zett munka volt, most a gép c S csinálja: persze, gyorsabban és s § jobban. Sokat nyertek vele, § i; időben, minőségben is, s tő- ^ § ként abban, hogy az emberi ^ s munkát fontosabb teendőknél n hasznosíthatják. A házi jószág c $ ismert mindenütt. Aligha akad s § még elvétve is olyan üzem s J vagy gyár, ahol ne dolgozna ^ S néhány ilyen, helyben, aitalá- S ban a karbantartó- vagy kísér- c S le ti műhelyben előállított — s S mert ide nem illik a legyártott s ^ kifejezés — gép és berendezés. ^ A helyi ötletesség példája ez, ^ S de ugyanakkor, az esetek egy S részében, gondok jelzője is. § S Mert igaz, a föntebb említett s S két gép nem különösebben bo- S ^ nyolult berendezés, ám más- ^ ^ fajta házi jószágok igencsak ^ azok. Mégis, ezeket is házilag S kényszerültek elkészíteni az c x üzemek, mert nem volt, nem s S akadt vállalkozó gyártásukra. N Könnyebb eltalálni a lottó öt Js nyertes számát — mondogatták ^ s az üzemekben —, mint vállal- § S kozót lelni, egyedi gépek gyár- s S tására. A gazdaságirányítás új s S rendszere sokféle kötöttség föl- s ^ oldását jelenti, ám öreg hiba ^ lenne száműzni a házi jószágo- S kát, illetve tagadni további § S szükségességüket. Mert a jövő- S S ben is lesz, hogy csak a ma- S S guk erejére számíthatnak egy- § § egy gép elkészítésekor, nem ^ találnak más vállalkozót. A té- S nyékét tudomásul kell venni, c S belenyugodni azonban nem s S szükséges. Mert azért, ha foko- s § zatosan is, de meg kell találni § ^ a módját annak, hogy ne kény- c szerüljenek gépgyártásra — S textilüzemek ... S (m. o.) S 5 ____________________________ 1 millió palack

Next

/
Oldalképek
Tartalom