Pest Megyei Hírlap, 1967. december (11. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-28 / 305. szám
^kMMwí 1967. DECEMBER 28., CSÜTÖRTÖK Miért változnak az árak? Mindenki által ismert hétköznapi tény, hogy a termékek árának nagy hatása van mind azok előállítására, mind pedig fogyasztásukra. A termelő elemi érdekét követve szívesebben termeli azokat a termékeket, amelyeken nagyobb a jövedelme, s igyekszik mellőzni azok termelését, amelyekből nem sok hasznot lát. A fogyasztó hasonlóképpen gondolkodik: a különböző árakon forgalomba hozott termékek közül azokat igyekszik megvásárolni, amelyekkel legolcsóbban elégítheti ki szükségleteit. Az áraknak ez a termelést és fogyasztást együttesen szabályozó szerepe meglehetősen elvált egymástól az elmúlt 15 év alatt. A társadalom, a népgazdaság érdeke azt kívánja, hogy a termelés és a fogyasztás rugalmas igazodása révén a lakosság szükségleteinek kielégítése minél kisebb költséggel és minél magasabb színvonalon történhessék. Az előállítók és a fogyasztók érdekeit úgy a legköny- nyebb egymáshoz közelíteni, ha a termékek árai megközelítően alkalmazkodnak előállításuk költségeihez. A lakosság fogyasztását szolgáló árualapnak jelenleg csak 14 százalékánál érvényesül ez a követelmény. A többi terméknek az előállítási költségekhez viszonyítva vagy magasabb, vagy alacsonyabb az ára. Az 1968-as évet nem kezdhetjük ilyen aránytalan árakkal. A kiegyensúlyozott gazdasági fejlődéshez olyan árak szükségesek, amelyek a fogyasztást a viszonylag olcsón előállítható termékekből növelik és a drágán termelhető gyártmányok fogyasztását mérsékelik. Azzal is számolni kell, hogy Tudni annyit jelent, mint tanulni. De tanulni még nem jeleníti azt, hogy tudni is, ★ Hallotta, valahol, hogy a bölcs így kiáltott fel egyszer: „Nagyszerű, most már tudom, hogy milyen keveset tudok.” Azóta nem ír, nem olvas, mondván, jobb ha fiatalon nem tud az ember semmit, mintsem, hogy ötven év után döbbenjen rá erre, sok fáradság után. ★ Azért borzasztó, mondta a filozófia professzora, borzasztó, hogy négy évig jártam elemibe, nyolc évig gimnáziumba, öt évig egyetemre, továbbá húsz esztendőt tudományos kutatással és intenzív tanulással töltöttem el, ami testvérek között is 37 esztendő és véletlenül nekimentem valakinek, aki egyből megítélt: — Hülye! — mondta szemrebbenés nélkül. ★ Minden tudomány alapja az ábécés-könyv! Az más dolog, hogy van olyan, akinek ez minden tudománya. ★ Nem tetszik nekem ez a családtervezés. Ismerem már, hogy megy az ilyesmi. A Családtervezési Főhivatal megfogalmazza a terveket perspektivikusan, átfogóan és összehangoltan, számos 70—80 éves tudós elméletileg kidolgozza az optimális lehetőségeket. Ezek után megállapítják a keretszámokat, majd azt lebontják a Családtervezési Al- hivatalokra, ahol már közelebb az élethez alapon, a kapott szempontok alapján elkészítik a műveleti terveket. Ezt megvitatják termelési értekezleteken, koordinálják a problémákat, felvetnek néhány most már gyakorlati kérdést, megszabják a határidőket és a gyakorlati módszereket és aztán... Aztán, mint ahogy az lenni szokott, a meló meg'nt a kis szürke ürgéké! A másodállás a fejeseké! Gyurkó Géza egyre nagyobb tömegben és mind szélesebb választékban hozunk be külföldről fogyasztási cikkeket. A világpiaci helyzettől függően a hazai árakhoz hasonlítva az egyik terméket viszonylag olcsón, a másikat, viszonylag drágán tudjuk a külföldi piacokon beszerezni. Az áraknak alkalmazkodniuk kell ehhez a körülményhez is. Az új gazdálkodási rendszerben a fogyasztási cikkeknek megközelítően a fele kötetlenebb, vagy éppen szabad áron kerül forgalomba. Ezeknél a termékeknél — a dolog természeténél fogva — az árak erőteljesebben közelednek majd a költségekhez. Szükséges tehát, hogy a hatósági ármegállapítás vagy ármaximálás alá eső termékek árai is már most megmozduljanak ebben az irányban. Veszélyeztetné ugyanis az ellátás folyamatosságát, megbontaná az árrendszer egységét az, ha a kötött árak más arányokat tükröznének, mint a kötetlenebbek. Követelmény teháit egyrészt az, hogy a fogyasztói árak arányai közeledjenek a költségeket tükröző termelői árak arányaihoz, másrészt kifejezésre jusson bennük a fogyasztó értékelése, a külföldi árviszonyok hatása, de egyúttal érvényre juttassák ezek az árak a szocialista társadalmi-gazdasági rendszer szociális, kulturális, egészség- ügyi szempontjait is. Mindezek alapján nem lehetett kétséges, hogy a gazdaság- irányítási reform bevezetésével egyidejűleg egy szolid árreformot is végre kell hajtani. Szolid ez az árreform, mert a fogyasztói árualapnak csak 28 százalékát érinti. Egy radikális árreform a fogyasztói árualap 90 százalékára terjedne ki, s alapvetően megváltoztatná az árarányokat. Ilyen árreformot azonban egycsapásrá nem valósíthattunk meg. Ehhez hosszabb idő szükséges. Ugyanis az árak nagy részének változása esetén lényegesen módosulna a különböző jövedelmű társadalmi rétegek egymáshoz viszonyított életszínvonala. Egy réteg jól járna, a másik rosszul. A jelenlegi árreform következetesen szem előtt tartja azt az elvet, hogy az árváltoztatások egyetlen jelentősebb társadalmi réteget sem érinthetnek hátrányosan. Éppen ezért —- néhány terméktől eltekintve — csak egyes termékcsoportokon beiül (például élelmiszerek, ruházat, építőanyagok stb.)' hajtanak végre ármódosításokat. Csökkentik általában azoknak a termékeknek az árát, amelyekben magas volt a forgalmi adó, és emelik az olyan árakat, amelyek eddig csak jelentős dotációval voltak fenntarthatok. Vályi Péter pénzügyminiszter parlamenti expozéja érintette ezeket a változásokat. A hatósági árváltozások egy részének az a célja, hogy 1968 elején egy, az ideinél alacsonyabb árszínvonalról induljunk. Várható ugyanis, hogy a kötetlenebb és a szabad árakon értékesülő termékeknél a termelés és a fogyasztás csak bizonyos áremelkedés mellett lesz képes egymáshoz igazodni. Ez megemelheti az átlagos árszínvonalat. A szocialista állam alapvető kötelességének tartja, hogy őrködjön a pénz értékállandóságán. Ezt a kötelességet átérezve a kormány úgy döntött, hogy a várható áremelkedések részbeni ellen- súlyozására a hatósági árakat úgy módosítják számos terméknél, hogy az induló árszínvonal az ideinél alacsonyabb legyen. Az árrendezés szoros összefüggésben van életszínvonal- politikánkkal. A várható árszintemelkedés ellenére a dolgozók reálbére másfél-két százalékkal növekszik az év folyamán. Számos eszköz áll a ’Kormányzat rendelkezésére, hogy az árszínvonalat tartani tudja és elhárítsa a nem kívánatos áremelkedést. Dr. Pirityi Ottó Tanácsi dolgozók gép- és gyorsíróversenye Mint minden évben, idén is megrendezték at tanácsok dolgozói között a megyei gép- és gyorsíróversenyt. Az idén tovább bővült a program: először szálltak síkra ügykezelési helyezésért. A selejtezőket novemberben kezdték, a városi-járási győztesek karácsony előtt találkoztak Budapesten. A gépírásban harmincöt, a gyorsírásban huszonhárom és az ügykezelési versenyben tizennégyen vettek részt. A díjakat Holló János, a Közalkalmazottak Szakszervezete Pest megyei bizottsága titkára osztotta ki. Mindhárom csoportban az első helyezettek ezer, a másodikak hétszáz, a harmadikak pedig ötszáz forint jutalomban részesültek, amelyeket a megyei tanács és Közalkalmazottak Szakszervezete ajánlott fel. R özeledik az esztendő vége. Már előre bosszankodom. Küld majd az asszony egy spulni cérnáért a RÖL- TEX-be és az ajtaján ott fityeg a felírás: Leltár miatt zárva. A Háztartási bolt is. Meg a KERAVILL. Persze lehet, hogy az idei év végén már udvariasabb hangnemben közlik velem a leltározás bosszantó tényét. Például így: Elnézését kérjük, leltározunk. Vagy így: Bocsánat, nekünk is kínos ügy, de leltározni muszáj. Hiába, nyakunkon az új gazdasági mechanizmus. A bosszantó tényen, hogy nem vehetem meg a spulni cérnát, természetesen ez sem változtat. Ez ..adta az ötletet: mi lenne, ha a két ünnep között én is kiakasztanék egy táblát a nyakamba: Leltár... Nem is rossz gondolat, már ami a leltárt illeti. Régen csináltam már magamban egy kis számvetést. A negyedik x közelében pgdig nem szégyen már visszapillantani a megtett út néhány állomására: egyszer volt, hol nem volt... P echerh volt. Már akkor, amikor negyvenhárom karácsonyán meghívót kaptam a Tőzsdepalotában megrendezett ingyenkarácsonyra. A játékharmonika, amely szegénységünket volt hivatva enyhíteni, nem szólt, hiába húzkodtam maszatos arccal, sírva. Akkor odajött egy prémgalléros kegyelmes asz- szony és azt mondta: nem az ajándék a fontos, hanem a jószándék. Különös módon nem tudtam egyetérteni vele ... Pechem volt akkor is, amikor a gimnázium igazgatója erre a pályára ajánlott. Pedig ő igazán minden tőle telhetőt megtett utam egyen- getésére. Még ajánlólevelet is írt volt tanítványának: vegyen szíves pártfogásába. El is vittem az oldalnyi ajánlást, a volt tanítvány barátságosan fogadott, újabb féloldalnyi kedvességet körmölt a papírra, így egyengetve tovább sorsomat. Akkor még nem gondolt arra, hogy két nap múlva őt is pártfogásba veszik, öt kerek esztendőre.. Akkor -ez még előfordult. Minden előzetes értesítés nélkül. Tizennyolc esztendeje. Az én ügyem valahogy mégis elrendeződött, önhibámon kívül. Sőt... Már-már úgy, tűnt, sínen vagyok, amikor udvariasan felszólítottak: ideje, hogy egyszerűbb ruhával cseréljem fel civilruhám. Mi mást tehettem, önszántamból nullás géppel lenyírtam csodálatos hajzatom — akkor még ez volt a szokás! — és dalolva futkároztam a zalai dombok között egy* kályhacsőnek becézett aknavető-tartozékkal. És cipeltem volna az öntudattal vállamra vett terhet két hosszú esztendeig, ha egy kefebajszú, mózsányi alezredes fel nem tűnik sanyarú életem egén. Maga az én emberem! — csapott le rám elszánt harci kedvvel és amúgy kopaszon törzsőrmesterré léptetett elő. Lelté r C sillagom feltűnőben volt, pedig erről nem tehettem, akárcsak arról, hogy egy alkalommal kézirat helyett intim női ruhadarabot halásztam elő főnököm zsebéből. így lettem üstökösből hullócsillag ... Apropó, csillag. Egyszer világos nappal is láttam valamennyit. Mert ugyebár igazi, életszagú riportot írni csak akkor lehet, ha az ember együtt él a riportalanyával. Hogy történetesen pilóta volt a szentem és merő véletlenségből holmi erkölcsi kilengése miatt korábban vastagabban fogott a ceruzám, amikor érdemeit méltattam? Miközben beszíjazott a gépébe, háttal a menetiránynak, mosolyogva közölte velem: még három órája van a Párducának, utána már csak a MÉH ' hasznosíthatja ... Kezdetben, ez még nem derült ki, huszonöt méter magasban repültünk a föld felett. Aztán váratlanul eltűnt a fejem felől az ég. A gyomrom ki akart ugrani a fejem tetején, szerencsémre a szoros pilótasapka megakadályozta ebbeli igyekezetében. De töprengésre nem maradt idő: most a változatosság kedvéért a föld tűnt el alólam és bármerre pislogtam, csak az ég kékje kápráztatta szemem. Zuhantunk. Halk pukkanások, majd tompa moraj kísérte az előre nem jelzett manővert. Ez megnyugtatott: pilótám nem az uralmát veszítette el gépe felett, csak apró terheitől szabadította meg. Csupán az emlékezőtehetségével voit némi baj: különben nem felejtette volna el mindezt közölni velem. így törlesztett korábbi méltatásomért. Csakhogy nincsen öröm üröm nélkül. Leszállásnál nem tudta kinyitni a gép futóművét. És csúszkáltunk egyet, sítalpak nélkül. Mi egyben maradtunk, a Párducot viszont elszállították a roncs- télepre. Két órával előre kitervelt halála előtt... E lég volt a dicsőségből és amilyen gyorsan csak lehetett, kibújtam az angyalok bőréből. Igaz, hogy ebben mások is segítettek és igazi angyalt szerettek volna csinálni belőlem, azon a bizonyos ködös októberen. Nem sikerült. Maradtam prózai földi lény. Ez egyszer szerencsém volt. Ezen felbuzdulva elhatároztam, hogy marokra fogom a szerencsémet és ennek érdekében megváltoztattam még a nevemet is. Balga remény. Nem sokkal álnéven írt színpadi próbálkozásom bemutatója után Vácra szólított a kötelesség. Néhány nappal megelőzött a darabom és álnevem. Gondoltam: legalább hallhatok egy őszinte kritikát. Hallottam is. Azóta a hideg ráz, ha valaki színházat, rivaldafényt emleget előttem. Sajnos, rivaldafény és díszletek nélkül is lehet színházi élményben része az embernek. Gondoskodik erről a két fiam. Reggeltől estig egyfolytában színházat játszanak. Ha valamelyik netán megakadna, azonnal súg a másik. Non stop színház két szereplővel, abszurd apával, aki szerintük öreg és konzervatív, mert nem akarja megérteni: ha fát hoznak a suliból, azt nem a kályhára kell tenni, hanem aláírni az ellenőrzőben. Érthető, hogy mekkora megkönnyebbüléssel szálltam vonatra: németországi utazásom két hét teljes kikapcsolódást ígért. Állítólag a negyedik X táján a legszebb a férfikor. Mondják. Persze a szóbeszédre nem adhat az ember. A saját tapasztalat az igazi. És azt is mondják, hogy a német nők ... Karcsú volt és szőke. Kitűnően táncolt és ez remek alkalom volt régen elfeledett német nyelvtudásom felfrissítésére. Nem is felejtettem sokat Könnyen megértette, hogy sétálni szeretnék. Romantikusan szép este volt. És ő a holdfényben, ízes tájszólással közölte velem, hogy odahaza, Debrecenben nem úsznám meg egy pofonnal a dolgot... S hogy teljes legyen az utazás boldogsága, Berlinben szőrén- szálán eltűnt tízünk útlevele. Jöhettünk haza disszidenspa- pírral, sokak nagy ámulatára. P eches ember ne menjen ... külföldre. Idehaza is megtalálhatja a maga apró bosszúságait, hogyaztmondja: menj le fiam egy spulni cérnáért ésá RÖLTEX ajtaján ott fityeg á tábla: Leltár miatt zárva. Sámlit mégsem vehetek cérna helyett csak azért, mert a bútorüzletben még nem leltároznak. Pedig nagy a kísértés: ne menjek haza tires kézzel. Még szerencse, hogy már hetek óta nem kapni sem sámlit, sem hokedlit a bútorüzletben. Prukner Pál Hal a szárazon Halászati szakszövetkezetben miről is lehetne beszélgetni, ha nem a halról? Ki ezt mondott, ki azt, s mindenki azon igyekezett: úgy lássák, ö ért a legtöbbet a szakmához. Egyszer csak az őszhajú elnök elmosolyodott. — Hanem azért — olyan drága halat senki nem adott ajándékba, mint amilyet tőlem kapott egy gépkocsivezető! — Az pedig úgy történt — kezdett a történethez —, hogy jó két éve Balatonon voltunk, mintahalászaton. Fogtak ott akkora jószágokat, hogy alig lehetett kézber. megbízni. A zsákmányt önköltségi áron eladták. Én is vettem egy csodás harcsát, több volt három kilónál. Vizes lapulevélbe csomagoltam és be a csomagtartóba. Repesz- tettünk Pestig, hogy a halat élve mutassam meg a családomnak. Öriási volt az öröm. A fiam és a macskánk naphosz- szat elüldögélnek a kád szélén, ha hal úszik benne és felváltva piszkálják. Most is megvolt minden kellék, a kád, a hal, a fiam és a macska, csak éppen víz sehol. Csőrepedés volt. Ügy kunyerált két fazéknyi vizet a gyerek a szomszédoktól. Gondoltam, fejbevágom a halat, mii epekedjen, de a fin nem engedte. Azt mondta, a tv után elmegy, szerez vizet a barátaitól. Jó filmet adtak Angyalról és valami csodateáról szólt. Lélegzetvisszafogva lestük és amikor vége lett, akkor sem mozdultunk, csak vitatkoztunk felette. Egyszer csak a feleségem felfigyelt. Azt mondta: — Te Gyula, nyisd meg az ablakot, zuhog az eső? Igaza volt, csepegett, de már akkor én U hallottam a locsogást. Csakhogy nem az utca felől jött az, hanem a lakás mélyéből. Uccu ki, futás végig az előszobán, be a gardróbba. Ott már bokáig tocsogott a víz és amikor a fürdőszoba ajtót is megnyitottam, térdig bukott ki rajta a jéghideg áradat. A lábrács, a szappan, a kis- kefe, ez-az békésen ringott a hullámokon, a hal pedig orrával beékelődött a kifolyónyílásba és szemmel láthatólag elégedetten lebegtette hosszú bajszát. Tetszett neki, hogy felette fröcs- csen a sugár. Éjfél elmúlt, mire kimertük a vizet, felszárítottuk a lakást, mert a víz átfutott a szobába is. S csak azon rettegtünk, vajon mit szól mindehhez az alattunk lakó? Reggel aztán kiderült, hogy nem a szavak ember». A számoké. Mert mindjárt költségvetést hozott magával, mennyit kér a beázott falak rend- behozatalára. Megnyugtattam, hogy elsején rendezzük a számlát. Mikor a család morogva elment, fogtam a kád alján lapuló dögöt, betettem a necchálóba, rákötöttem a kismotoromra és irány a központ. Ott megkerestem a pilótát, aki tegnap hazahozott. Rátettem a harcsát a Moszkvics orrára és csak ennyit nondtam: — Aztán érzéssel *gyék. Nem is tudta tegnap, micsoda drága halat hozott... k. m. Filmprogram 1968. Huszonegy filmdráma, 11 vígjáték, szatíra, illetve zenés produkció és tíz kalandos tárgyú film várja a mozilátogatókat az új esztendő első három hónapjában. Köztük hat új magyar filmet láthatnak a moziba járók. Hernádi Gyula írásából készült — A völgy címmel — Rényi Tamás új filmje, amely egy aszonylakta faluba vetődő katonaszökevények tragikus sorsát beszéli el. A főbb szerepekben Koncz Gábor, Kohut Magda, Sulyok Mária, Molnár Tibor és Psota Irén állt kamera elé. A mezőgazdasági pilóták életét mutatja be a Kötelék, Máriássy Félix filmje. A vígjáték kedve löknek Keleti Márton készített „csemegét”: Tanulmány a nőkről című filmjében olyan neves szereplőgárdát sorakoztat fel, mint Ruttkai Éva, Kiss Manyi, Polónyi Gyöngyi, Venczel Vera, Páger Antal, Latinovits Zoltán, Bodrogi Gyula és Darvas Iván. Fordulatos, érdekfeszítő film Szósz Péter alkotása, a Fiúk a térről. A legújabb magyar filmkrimit Hinsch György rendezte Kártyavár címmel. Főbb szerepeiben Tö- rőcsik Mari, Bodrogi Gyula, Kálmán György, Ruttkai Éva és Páger Antal tűnik fel a vásznon. Végül mozikba kerül Fazekas Lajos mai témájú fiatalokról szóló filmje, a Lássátok feleim, amelyben Dőry Virág, Huszti Péter és Almássi Éva játszik főszerepet. Változatos a „behozatal” külföldi filmekből is. Mozikba kerül egyebek között a moszkvai fesztivál aranydíjával kitüntetett Kitérő című bolgár film, s a cannes-i nagydíjas francia alkotás az Egy férfi, egy nő. A vígjátékok és szatírák széles választékából is kiemelkedik Vlagyimir Motilj, szovjet rendező Rómeó a csatatéren című filmje, amelyben eredeti ■hangvétellel mutatja be egy csetlő-botló kiskatona történetét Valóságos sztárparádé Nanni Loy új filmje, az Olasz furcsaságok. Főszerepeiben viszontláthatják a nézők Sylvia Kosdnát, Vir- na Lisit, Jean Soréit, Anna Magninit és Chaterine Spaakot. Megérkezett a Faniomas a Scottland Tárd ellen című film is, a Fantomas-soro- zat új darabja. Öt évszázados rekord A szabolcsi gyümölcstermelés öt évszázados múltjában az 1967. év rekordot hozott. Csupán téli almából 26 000 vagon került a kelet-magyarországi tájról piacra.
