Pest Megyei Hírlap, 1967. december (11. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-03 / 286. szám

*^frfap 1967. DECEMBER 3., VASÁRNAP TÁRLATON Hol és mikor lesz új megyei kórház? Stáhli utca ? Lumumba utca ? dakota ? Foto: Kotroczó Még teljes egészében áll az öreg Rókus, a Pest megyei Semmelweis Kórház, sőt alig egy hónapja készült el az épí­tészek tanulmányterve a Stáhli utcai részen emelendő toronyépületről, ami & kór­ház lebontásra ítélt Rákóczi úti frontját pótolná. Ha ugyan megépítik. 'Mert kiderült, hogy 230 millió forintba kerülne az építkezés, a megmaradó kór- házrész felújításával együtt. Ugyanakkor 260 millióért egy ugyanolyan befogadóképessé­gű, teljesen új kórház épülhet­ne. Tehát továbbra is nyílt kérdés, mi lesz a megyei kórházzal. A főváros tanácsa úgylátszik az egész épület lebontására Hálás lesz az utókor FALUKRÚMÁS A Hazafias Népfront a felszabadulás húszadik évforduló­jának méltó megünneplésére már egy évvel korábban, 1964- ben, több szép gondolatot vetett fel. Ezek közül való a hely- történeti mozgalom. Megyénkben ugyan 1945. április 4-ig nem minden egyes községben íródott meg a helyi történelem, de a mozgalom mégis a Népfront egyik legsikerültebb akciójává terebélyesedett és ami a legfontosabb, azóta sem szűnt meg. — Most is gyűjtjük az adatokat — beszél munkájáról dr. Csá- der Dezsöné, Főt krónikása. — Most azonban elsősorban a falu mai jelentős eseményeit jegyezzük fel. Kell is. Hiszen, ami ma történik, az holnap más történelem. A falukróni­ka pedig forrásanyaga lehet a holnap történészeinek. Belőle tisztábban láthatják az össze­függéseket, a fejlődés vonalát, aki pedig égy-egy község he­lyi fejlődésén munkálkodik, a múlt tapasztalataiból merítve helyesebb irányt szabhat a fej­lesztésnek. Fót... Lelkesen beszél a községről, tájairól, embereiről. Szülőfa­luja elfogult szerelmese lenne? De hiszen nem is idevaló, csak 15 éve költözött a községbe, helyesebben Fótra ment férj­hez. Középiskolai tanári dip­lomája van, történelem—ma­gyar szakos és igazgatóhelyet­tese a község II. számú Garay János Általános Iskolájának. — Garay János is élt itt egy ideig, több versét itt írta. Azért neveztük el róla, amikor meg­épült, ezt az új iskolát. Hiszen Vörösmarty nevét falunkban már őrzi a kultúrház, a tsz, sőt a cukrászda is. Történelemtanár, tehát ért­hető, hogy szívesen vállalko­zott három éve a helytörténet megírására. — Háromhónapi kutatás a megyei levéltárban —, noha sok segítséget kaptam a levél­tárosoktól —, mégsem elég. Igaz, szívesen meséltek ne­kem az öregek a múltról, csak hát a szájhagyomány sem min­den. Ha nem is minden, mégis sok. Például kétféleképpen is elmondták a krónikásnak hogyan lett a falu neve Fót. I. László, a szentté avatott ki­rály Salamonnal, Visegrád ké­sőbbi foglyával vívott mogyo- rodói csatája közben felrúgía- tott lovával a Somlyó hegyé­re és letekintve onnan néhány házat látott, mire megkérdez­te: „Hát az a folt ott, micso­da?” A másik verzió szerint* László királynak csata közben kiszakadt a nadrágja és ehe­lyütt raktak rá foltot. Azóta hívják a községet Fótnak. Persze a legenda is hozzátar­tozik a krónikához, régiek képzelőerejének a képét adja. — Most azonban a tanács, meg a tsz, az iskolák nevelői j rendszeresen tényadatokat kö­zölnek velem, a falu fontosabb, de kevésbé fontos eseményei­ről. — A múlt iránt tehát már nem érdeklődik? — Dehogynem. Mostanában értesültem például dr. Laka­tos Ernő megyei levéltári igaz­gatótól olyan iratokról, ame­lyek gróf Károlyi István és Kossuth Lajos szabadságharc előtti, alatti és utáni kapcso­latai derülnek ki. Fóti: ügyh ez is. Aztán elmondja, hogy való­ságos irodalmi légkört talált ide költözésekor a faluban. Fér­je több irodalmi érdeklődésű idős parasztemberrel ismertet­te meg. Említi Lassúékat. Az azóta elhúnyt Lassú János ol­vasó, könyvgyűjtő ember volt, hagyatékában megtalálták a Kelet Népe csaknem vala­mennyi számát. Házában a 30-as években sűrűn megfor­dultak a népi írók. — Meg a „politikus Hódinál“ a szintén néhány éve elhunyt Hódi bácáinál, akit különben politikusok is felkerestek, és különösen a politikai irodalom iránt érdeklődött. Nagy isme­/ FEJLŐDIK A HELYTÖRTÉNETI MOZGALOM rője volt a falu múltjának, sok kitűnő adatot kaptam tőle. Még él Foton a Béres csa­lád. Egyik tagja, Sándor rész­ben versben, részben prózában megírta világháborús élmé­nyeit, szenvedéseit. Kéziratát leszármazottai megőrizték, de nem vigyáztak 1813-ban szüle­tett és 1873-ban meghalt János ősük irodalmi hagyatékára. Pedig Béres Jánosnak 1848- ban Pesten, Szabad hangok cí­men verses kötete jelent meg. — Béres János életét és iro­dalmi munkásságát szeretném mielőbb felkutatni. De magá­tól értetődik a mával foglal­kozom legtöbbet. Négy-öt év múlva, ha elegendő anyagot gyűjtöttem össze, kiegészítem a két éve megírt fóti krónikát. Dr. Csáder Dezsöné falukró­nikás munkássága csak kira­gadott példa. Ahogy ez a lel­kes fiatal történelemtanár Fó- ton, a megyei csaknem minden községben mások, pedagógusok és egyéb foglalkozásúak ha­sonlóképpen folytatják az 1964-ben elkezdett adatgyűj­tést a Hazafias Népfront támo­gatásával és a megyei levéltár szakszerű irányítása mellett. ‘ A Hazafias Népfront tehát nagyszerű mozgalmat indított, az utókor történészei hálásak lesznek érte. Soha, sehol ilyen mindenre kiterjedő forrás­anyag még állott kutatók ren­delkezésére. Szokoly Endre számít, áruházat gondol épít­tetni a helyére. Az erre vo­natkozó tanulmányterv is el­készült a napokban. Egyazon helyről tehát két különböző tanulmányterv is létezik. Pest megye lakottsága azon­ban azt szeretné tudni, hogy mi lesz a megye kórházával? örömmel gondolunk arra, hogy megyénkben egyszerre két új kórház — a váci meg a ceglédi — épül. Tudomásul kell venni viszont azt is, hogy a megye kórházi ellátottság szempontjából az ország többi megyéjének sorában még megnyitásuk után is a legutol­só helyen marad. Ezen még az sem változtathatna, ha akár bővülne a Semmelweis-kór- ház, akár helyette más he­lyen új épülne és így esetleg még mintegy kétszázzal nö­vekedne a megye kórházágyai­nak száma. Mert Pest megye lakosságának rohamos állandó növekedésével már ez sem áll­na arányban. Még mindig körülbelül 1800 ágy hiányozna ahhoz, hogy a megye, kórházi ápolásra szoruló betegeit ne kényszerüljenek befogadni fő­városi gyógyintézetek. Holott azok is helyhiánnyal küzde­nek. Minden illetékes tényező fi­ismeri, hogy Pest megyének feltétlenül szüksége van köz­ponti kórházra. Ezért is hatá­rozták el, hogy a tanulmány- tervet elkészíttetik. Most azonban, hogy a terv már megvan, mintha holtpontra jutott volna az egész kérdés. Még mindig nem döntöttek affelől, hogy elfogadják-e ezt a tervet, vagy más megoldást keresnek. Már régebben s'zóbakerült, hogy Budapesten, a XIV. ke­rületben, a Lumumba utcában épülne új megyei kórház, s főváros részéről felvetett. el-:, gondolás a XVI. kerületben, Cinkotán tartaná helyesnek felépítését. Az előbbi hellyel ellentétben ez utóbbi ellen szól, hogy Cinkota egyedül a gödöllői járás felöl közelíthető meg könnyen, a megye egyéb részéből viszont csak nagyon kö­rülményesen, A legutóbbi napokban még egy ötlet vetődött fel. Eszerint mégis a Stáhli utcában, csak nem a mostani kórház telkén, hanem a másik oldalon — ahol a kórház kórbonctani osz­tálya működik — építenék meg az új kórházrészt. Mindezekről az elgondolá­sokról most már hetek óta tár­gyalnak. Talán most már vég­leg el lehetne és el is kell dönteni, mi lesz a Semmel- weis-kórházzal. Egyébként az a véleményem ... hogy a híres relativitáselmélet, amely az „egy szál haj a fejen kevés, levesben sok” formában, szegény Einsteint bi­zony kissé megforgatva oly népszerű és közismert lett, nos, szóval, hogy ez az elmélet a butaságra is tökéletesen alkal­mazható. A nagy elméletek titka úgy látszik abban rejlik, hogy viszonylag kis ügyek és kis emberek igazságát is képes kife­jezni, hogy logikus és bölcs, illetőleg mert bölcs, éppen ezért logikus. Mert vajon a butaság nem relatív dolog? Az bizony. Így lehetne formulába önteni: „A butaság mélysége egye­nes arányban áll a butaság tulajdonosával és fordított arány­ban a tulajdonos munkaköri viszonyaival...” Bevallom őszintén — bár tudom, hogy az utókor megle­hetősen hálátlan a nagy elmékkel szemben — büszke vagyok erre a formulára, magam találtam ki, magam öntöttem for­mába és magam is magyarázom most meg, hogy a kései utókor is bátran forgathassa az emberi relációk tudományának e ki­tűnő fegyverét. De hát végtére is, miről van szó? Vegyünk egy példát, természetesen egyszerű példát, hogy í mindenki előtt világossá tehessük a dolgot. Azt mondják Kiss- [ ről, hogy rém buta ember. Butasága olyan, mint a vírusos inf­luenza, megfertőz másokat is, ami még hagyján, de meg is kí- ! nozza, le is gyöngíti, alkalmassá teszi környezetét más „fertő- I zések” megszerzésére is. Kiss kartárs osztályvezető, de nem ezért buta. Az osztályvezetők nálunk általában nem buták, de be kell ismernünk, hogy akad közöttük is buta, éppen ilyen ez a Kiss kartárs. S miután osztályvezető, butasága messzebb fénylik, feltűnőbb, kínosabb és veszélyesebb is-, mint mondjuk egy raktári segédmunkásé, akitől ugyebár, nem várják el hogy egy egész osztályt irányítson, hogy emberek dolgával termeléssel, szervezéssel, ügyekkel, tervekkel foglalkozzék.. Az most mellékes, hogy Kiss kartárs annak idején akart-c vagy sem osztályvezető lenni: kinevezték, elvállalta, tehát nek is vállalnia kell a felelősséget saját butaságáért. Természetes hogy amikor leváltják és visszahelyezik csoportvezetőnek meg van sértődve, úgy érzi, megfúrták, összeesküdtek ellene S mi történik: eltelik néhány hónap és Kiss kartársat már senki sem nevezi butának — okosnak ugyan még nem — sen­ki sem gúnyolja a háta mögött, ő is hízott három kilót, igaz, ebbe az is belejátszhat, hogy az utóbbi időben kevesebbet do­hányzik. Kiss kartárs, aki mint osztályvezető rendkívül buta ember hírnévre tett szert, most mint csoportvezető, megtalálta eszét, helyét és munkatársai megbecsülését. Valami csoda történt? Valami titkos gyógyszert adtak be neki dupla dózisban, hogy kigyógyuljon a butaságból? Szó sincs róla. A butaság mélysége egyenes arányban áll... és for­dított arányban... íme a formulám. A volt osztályvezető ott, ahol volt, képességeit meghaladó munkát végzett, illetőleg nem tudott végezni, kapkodott, utasított, fontoskodottJ bizony­talankodott és rövid idő alatt kiharcolta magának a butaság szobrának egyáltalán nem megtisztelő emlékművét. Ki kell tehát jelentenem, hogy Kiss kartárs nem buta ember. Igaz, nem zseniális koponya, de az vesse rá az utolsó követj aki jómaga zseniális lény, s rtem általában kisebb, vagy nagyobb képességű, de végeredményben is középszerű, szor­gos, lelkiismeretes ember. Kiss kartársunk ott lett buta, aho­vá képességeivel nem ért fel, csak a szájával, s hiába erőlkö­dött, annak csak kellemetlen szagú veríték, s nem könnyed feljebbjutás lett az eredménye ... Nem állítom, sőt, biztos vagyok benne, hogy hovatovább valóban azok lesznek és vannak többségben, akik az élet min­den területén a nekik és nekünk megfelelő poszton áll­nak. De állítom és biztos vagyok benne — tanúim: önök ép­pen —, hogy akadnak még bőven olyan buta emberek, akike: a beosztásuk tett butává és nem szüleik nevelése, akik munka­körük éles fényében mutatjáktmeg, hogy bizony, ide nagyon bibircsókos a szellemük. Így történt ez példabeli Kiss kartársunkkal is, aki azóta nemcsak tisztes családapa, jó férj, hanem kedves, értelmes, megbízható munkatárs, a jók közé tartozó csoportvezető. Tény, hogy fizetése néhány száz forinttal kevesebb lett, de ennek fele úgyis elment azelőtt idegnyugtatókra és cigarettára és c nyugalmat, megelégedettséget, valamint azt a tudatot, hogy amit csinálok, azt értem is — azt amúgy sem lehet megfizet­ni. Nos: a nevet be lehet helyettesíteni, a magam relativitási formuláját fel lehet használni és bizony fel is kell, mindany- nyiunk, sőt az „ő” érdekében is. Egyébként az a véleményem, hogy ezek után minden bi zonnyal elhiszik nekem: a butaság is relativ dolog. Gyurkó Géza Termelőszövetkezeti pártszervezetek és az új gazdasági mechanizmus Beszélgetés dr. Bíró Ferenc elvtárssai A termelőszövetkezeti pártszerve­zeteknek fel kell készülniük és a szö­vetkezetük tagságát is fel kell készí­teniük a gazdaságirányítás új re­formjának bevezetésére, alkalmazá­sára. A szövetkezeti gazdák sok-sok kérdéssel fordulnak a pártszerveze­tekhez. A megyéből összegyűjtöttünk néhány olyan kérdést, amelyek leg­inkább foglalkoztatják a termelőszö­vetkezeti pártszervezetek vezetőit, s ezekre dr. Biró Ferenc elvtárstól, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztálya vezetőjétől kértünk választ. — A szövetkezetek vállalatszerű gazdálkodásának előtérbe kerülése gyengíti-e a szövetkezeti jelleget? — Határozottan meg kell mondani, hogy nem! Miről is van szó, amikor a vállalatszerű gazdálkodás erősíté­séről, a nagyobb önállóságról beszé­lünk? Arról, hogy a gazdasági dön­tések ott születnek, ahol legjobban ismerik auottságaikat. így lesz ez a termelőszövetkezeteknél is. Nem erő­sítené a vállalati gazdálkodás ele­meit, ha a szövetkezeti tagságot érintő fontos üzemi kérdésben más szervek hoznának döntést. A szövetkezeti tagság illetékessé­gének elismerése egyben a demokra­tizmus szélesebb körű kibontakozta­tását is jelenti. A kettő nem választ­ható el egymástól, sőt fontos gazda­sági kérdésekben is akkor születnek helyes döntések, ha azokat részlete­sen megvitatják a tagokkal. y — Többen aggódnak amiatt, hogy a termelőszövetkezeti veze­tők a megnövekedett jogkörükkel visszaélnek, semmibe veszik a tag­ság véleményét. — Az új szövetkezeti törvény va­lóban nagyobb önállóságot, nagyobb jogkört biztosít a termelőszövetkezeti vezetők számára. Az alapvető kérdé­sekben azonban továbbra is a kollek­tíváké — a vezetőségé és a közgyű­lésé — a döntő szó. Ebben a vonat­kozásban a vezetők egyenjogúak a termelőszövetkezeti tagokkal. De be­szélni kell a vezetők megnövekedett felelősségéről, mely rájuk hárul. Az új gazdasági mechanizmus bevezeté­se során ugyanis egyre magasabb kö­vetelményeket támasztanak veze­tőikkel szemben a pártszervezetek, s a termelőszövetkezeti tagok egy­aránt. — Tehát milyen ismérvek sze­rint mérlegelik egy-egy vezető al­kalmasságát, hallhatnánk-e ezek­ről? — Pártunk állásfoglalása nagyon körültekintő és egyértelmű. A mérle­gelésnél alapvetően három tényezőt vesznek figyelembe: a politikai kö­vetelményt, a szakmai felkészültsé­get, s a vezetőkészséget. Alapvető követelmény: a szocialis­ta rendszerhez, a néphez való hűség. Ehhez még hozzátehetjük: nem hiá­nyozhat a marxista—leninista mű­veltség sem. A vezetők a szocialista erkölcs normái szerint éljenek, óva­kodjanak az anyagi előnyök erkölcs­telen hajhászástól, a családi, baráti, érdekek előtérbe állításától, a közös gazdaság érdekei elé való helyezés­től. Szakmai felkészültséget azonban nem szabad korlátozni az iskolai végzettségre. A kellő szakmai isme­reteket nemcsak a közép- és felső­fokú technikumokban, a főiskolák­ban és az egyetemeken szerezhetik meg a szakemberek, hanem a szerve­zett oktatáson kívül egyénileg is. Az elméleti tudás mellett nem nélkülöz­hetik a gyakorlati tapasztalatokat sem. Mind nagyobb jelentőséget kap a vezetőkészség fokozása. Azok a veze­tők végezhetik eredményesebben munkájukat, akik megfelelő áttekin­tő készséggel, informálódó készséggel rendelkeznek, s a lehetőségek felis­merésekor körültekintően, viszonylag gyorsan tudnak Intézkedni, kihasz­nálják a kínálkozó lehetőségeket. Fontos, hogy a vezetők megfelelő kapcsolatot alakítsanak ki az általuk vezetettekkel. Foglalkozniuk kell be­osztottaikkal, összefogni őket, min­denkor mozgósítani a feladatokra. — Az utóbbi időben elég gyak­ran szóba kerül, hogy mi lesz az úgynevezett paraszti tsz-vezetök- kel? Szükség lesz-e a jövőben a munkájukra? — Vannak, akik úgy gondolják: a jobb gazdálkodás, a technika fejlesz­tése egyben azt jelenti, hogy vezető állásba csak iskolázott ember kerül­het. A párt álláspontja ebben egysé­ges és világos: a hármas követel­mény figyelembe vétele mellett ter­melőszövetkezeteink továbbra sem nélkülözhetik azoknak a paraszti Ve­zetőknek gyakorlati tapasztalatát, helyi ismeretét, vezetőkészségét, akik eddigi munkájukkal bebizonyították, hogy érdemesek megbízatásukra. Bár ők nem rendelkeznek közép-, vagy főiskolával, de kijárták az élet iskoláját. Rendkívül jó a kapcsolatuk a tagokkal, eredményesen munkál­kodnak a szövetkezetükért. Emellett azonban azt is figyelembe keil ven­niük, az élet megköveteli; ők is tart­sanak lépést a fejlődéssel. Ismerjék meg a fejlett termeléstechnológiai eljárásokat, segítsék azokat megho- nosftani munkaterületükön. — Az előbbiekben szó volt arról, hogy nagyobb Követelményeket támasztanak a szövetkezeti veze­tőkkel szemben. Mi lesz azokkal, akik ennek nem felelnek meg? — A pártszervezeteknek segíte­niük keli a termelőszövetkezeti veze-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom