Pest Megyei Hírlap, 1967. december (11. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-24 / 304. szám
6 Stern <&/CíriliD 1967. DECEMBER 24., VASÁRNAP Kézikönyv a tsz-törvényről Hasznos kis kézikönyvet ^hozott szerkesztőségünknek a posta: a január 1-én hatályba lépő új termelőszövetkezeti törvény népszerű magyarázatát. A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent kiadvány, dr. Molnár Imre és dr. Nagy László munkájaként célszerűen magyarázza, ismerteti az új törvény intézkedéseit. A Tsz-tagok Kiskönyvtárának füzetei eddig is eredményesen szolgálták a szövetkezeti dolgozók tájékoztatását. A jövőben a kiadó együttműködik a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsával — s a sorozat ezután megjelenő könyvecskéi szintén az időszerű szövetkezetpolitikai kérdésekkel foglalkoznak. „Jobbkezes fekete kesztyű várja balkezes párját“ A. felették eny rak tárában Jobbkezes fekete kesztyű várja balkezes párját — a szentendrei végállomáson a talált tárgyak osztályán. Az a diák is, aki a HEV-en felejtetAZ ÜNNEP KRÓNIKÁJA Égő tuskó - Karácsonyfa: 360 éve Játékvasút Goethe unokáinak Színek és dallamok Pogány elemek, népszokások, vallási hagyomány Karácsony története ősi időkre nyúlik vissza. E napon ünnepelték az ókor népei a téli napfordulót. A legendák arról mesélnek, hogy ekkor született a napisten, őt köszöntötték a december 25-i ünnepségeken, melyet Sol in- victus-nak, a győzhetetlen Nap ünnepének mondottak. A téli napfordulót, mely egyszersmind az új év beköszöntését is jelentette, állatbőrbe öltözött vidám felvonulók tréfáival is köszöntötték. Ekkor gyújtották meg az elmúló esztendőt jelentő szalmabábut és íatuskót. Az úgynevezett karácsonyi tuskó elégetése helyenként még megtalálható különböző északi országokban. Angliában a karácsonyi ünnepiesség kiegészítője volt még néhány évtizeddel ezelőtt. Az új évet ugyanakkor a meg- újhodó tűz, a gyertyafény jelképezte. Először 1828-ban Időszámításunk negyedik évszázadában erre a napra helyezte a keresztény egyház Jézus születésének évfordulóját. Két évezred alatt a karácsonyi ünnep összefonódott pogány elemekkel, ősi népszokásokkal, vallási hagyományokkal. Ezek közül elmaradhatatlan a feldísizített fenyő, a karácsonyfa állítása. Mi a németektől vettük át a fenyő- 3ás-ajándékozás szokását 1605-ben bukkantak fel először a németeknél az első karácsonyfák, amelyeket almával, ostyával, cukorkával és aranyfüsttel ékesítettek. Minden német gyermek egy kis fenyőfácskát kapott, amely alá tették a korabeli ajándékokat Hazánkban 1828-ban találkozunk először a fenyőfa- állítással, Podmaniczky Ká- rolyné lakásán, mint azt fia, Podmaniczky Frigyes, „Napló- löredék”-eiben meg is örökí- Sette az utókor számára: „E mód akkor szenzációt Csinált, de általánosan csak az Í840-e$ években tudott elterjedni ...” 1829-ben Goethe unokái Olyan karácsonyi ajándékot kaptak, amely akkoriban páratlan volt a maga nemében. A nagy német költő néhány angliai barátja egy kis vasúti modellt küldött, valószínűleg a Stephenson által 1829-ben bemutatott lokomotív modelljét A poétának küldött modell volt az első vasút a világon, mellyel gyermekek játszottak. Az ajándék A karácsonyi ajándékozás hagyománya különböző országokban más-más időben vált szokássá. Nyugat- és Közép- Európában a karácsonyi ajándékozás honosodott meg, míg a franciáknál és az olaszoknál az újévi megemlékezés alakult ki. Olaszországban nem állítanak fenyőfát, bár karácsony estéjén ott is ünnepelnek egy tj1enc órakor kezdődő vacsorával, amelyet „cenone”-nék hívnak. Itáliában újévkor ajándékozzák meg egymást az emberek úgynevezett „síren- na”-val, amint azt már Mátyás királynak elmagyarázták. Karácsony családi ünnepe nemcsak a palotákat és templomokat látogatta meg, bekopogtatott a szegények zsúptetős kunyhóiba is. A nép fantáziája átformálta a betlehemi kisded történetét. A magyar paraszt a pásztorokból juhászokat formált, akik körül ott lábatlankodnak kis bojtárjai, a „három királyok”, akik már nem hasonlítanak a keleti fejedelmekhez. A falusi szegény emberek ősi tréfás játékokat elevenítettek fel, melyek .eredete a sámáni, ázsiai időimé mutatnak vissza. A salfai' regösök' gyors ritmusú tánccal kergették ki a „rossz szellemeit az ünnepváró házból”. A bajaiak az „Ördög és Herodes király” párviadalát jelenítették meg, s a nagyszalontaiak betlehemes játékánál a betyár is ott állt a jászolnál, pörge kalapja mellett árvalányhaj, öklében fokos. Ö mondta ki legbátrabban a szegény ember életének panaszát: „Fekete a kenyér, rövid a kolbász, embemyúzó a földesúr és harapós ebnél veszedelmesebb a saját vérét sanyargató csendőr!” e* Ősi csemegék A béke és szeretet ünnepének szokásai egyes nemzetek életében jellegzetes ételek készítésében is megnyilvánulnak. Az angolok a hagyományos pulykapecse és puding fogyasztásával ünnepelnek, nálunk elmaradhatatlan a mákos és diós kalács, a bedgli. Ősi karácsonyi csemege nálunk a dió, nem csupán mint a karácsonyfa dísze. Régi hagyomány, hogy e napon a gyermekek diával játszanak. Évszázadok óta költészet és muzsika fonta körül a jászolbölcsőt, mely poéták, festők, muzsikusok örök témája lett, forrása megszámlálhatatlan remekműnek. Festők karácsonyi témájú képeiken hirdetik a békét és szeretetet, s ugyanazzal a nemes művészettel rótták hangjegyeiket papírra a legnagyobbak: Palestrina, Lasso, Händel, Bach, Beethoven, Mozart, Liszt Ferenc, hogy tanúsítsák karácsonyi muzsikájukkal az ünnep eszméit A költők, festők, muzsikusok örökbecsű karácsonyt idéző alkotásai mellé csatlakoznak a2 egyszerű emberek léikéből fakadó népi karácsonyi énekek is — legyenek azok a forró délvidék, vagy a fenséges észak népeinek éneked —, < dalok a maguk egyszerű, leszűrt tisztaságukban méltó kifejezői az ünnepi hangulatnak r. r. te magyar—orosz szótárát — s erre való hivatkozással nem készül rendesen az órákra — még megkaphatja, mert hárem hónapig őrzik. A táskarádió extulajdonosa talán nem is gondolja, hogy leadták készülékét, s ha igazolná, hogy az övé volt, átvehetné. Még karácsonyi meglepetésnek is beillik, hogy megvan. A feledékenység az ernyők nagy választékát kínálja, s a kalapok minden méretben sorakoznak a polcokon. Valamennyi gondosan bevezetve egy nagy könyvbe; melyik napol találták. Amilyen idő van mostanában, még mindig érdemes volna elhozni azt a gumicsizmát ... Lehet, hogy a katonacsajka csak a bizományiban talál újból gazdára, amikor egy másik szórakozott kis- katona megveszi. A művirágkoszorú mindenesetre hervadhatatlanul reméli, hogy elkerül oda, ahova eredetileg szánták. Aktatáskák, szatyrok, orkánkabátok egymás hegyén- hátán búslakodnak. Az a pesszimista, aki a HÉV-en is bukósisakban utazott, a feledékenység ellen, úgy látszik nem biztosította magát. Éppen ezért felkérjük azokat a tisztelt olvasóinkat, akik utaznak, s ráadásul feledékenyek is, menjenek el Szent- _ endrére, mert sole bosszúságtól ? és felesleges kiadástól kímél- ^ hetik meg magukat. S mosta- ^ nában, karácsony és szilveszter51 táján minden megtakarítás jól jön. —so ős— MI LESZ A MESZ SORSA? Ma: értékesítési gondok Holnap: biztos piac • A Pest megyei Építőanyagipari Vállalat az év utolsó hónapjában értékesítési gondokkal küzd. Termelésének 65 százaléka égetett mész. A piacon túltermelés mutatkozott s a téli szezonban kevesebb is az igény. Az égetett mész nedvszívó s hamar széjjelporlad, tehát nem tárolható három hétnél tovább. A vállalatnak egyébként nincs is erre alkalmas helye. Az a gyakorlat, hogy égetés után négy órával vagonba rakják s továbbítják az igénylőnek. Most azonban 1500 tonnára keresik a vevőt, hiszen — ha nem sikerül eladniuk — elviszi az évi nyereségüket. A Cement- és Mész- ipari Országos Vállalat, amely korábban is értékesítette a vállalat termékét, megígérte, hogy segít. Jövőre az építőanyagibari vállalat kérte a mészeladási jogot s mivel eddig is közvetlenül szállítottak a megrendelőknek — a CEMOV-nak közvetítő szerepe volt — most szerződéstervezetet küldtek partnereiknek s máris lekötötték az első negyedévi termelést. Számos előnnyel rendelkeznek ugyanis, amelyet jövőre ki is használnak. Miután üzemeik a fővárostól általában 30 kilométerre vannak, igen alacsony a szállítási költség. Ez azt is lehetővé teszi, hogy 24 órán belül akár három vagon meszet vihessenek ha kell, teherautóval. A minőség szintén mellettük szól, hiszen garantálni tudják a „25-ös mészszaporaságot”, ami annyit jelent, hogy 10 tonna égetett mészből 25 köbméter oltott mész lesz, ami két köbméterrel több az első osztályú követelménynél. Előfordult már a harmincas átlag is, nem félnek tehát, hogy jövőre, amikor maguk keresik a vásárlót, a mostanihoz hasonló gondjaik lesznek. Vadászkaland Nem mindennapi vadászkalandban volt része a minap a sümegi erdőben egy osztrák vendégnek. Vaddisznólesre indult alkonyaikor, de tévedésből a bazsi termelőszövetkezet eltévedt tenyészkocáját lőtte le. Az értékes állatért az Állami Biztosító négyezer forinttal kárpótolta a mezőgazdasági üzemet. Az osztrák vendég azonban vigasztalhatatlan tévedéséért, annál is inkább, mert hazájában egy nagy vadgazdaság hivatásos vadásza. ySSSSSSSSSSSSMSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSM Az idő múlhat... Koppányi aga testamentumából film született A mozik a múlt hét végén kezdték el vetíteni. A film érdekessége, hogy a magyar tv színes kísérleti adásainak első alkotása ez. Természetesen fekete-fehéren a hagyományos készülékeken is láthatjuk majd. Az író Fekete István. Sok csodálatosan szép regény és elbeszélés alkotója, a természet világának utolérhetetlen ismerője. A legszebben fogalmazó magyar író ifjúsági regényeiben a fiatalok száz és százezrei gyönyörködnek. Egyik ismert művéből a Tüskevár című ifjúsági regényéből idézzük az alábbi sorokat, mint ars poeticáját: „... az idő múlhat, a szépség és jóság, a szeretet és az igazság nem múlik el az évszázadokkal. Nem múlik el az emberekkel, hanem örökös, mint a testetlen valóság, s ezekből annyit kap mindenki, amennyit megérdemel .. A képen felesége társaságában látjuk az írót, akinek egyik novelláját lapunk 10— 11. oldalán olvashatják. AZ EMBER MEG A GYÁR Tíz éve vagyok itt. Akkor, 1957-ben alapították a gyárat. Jöttek az emberek innét és onnét, ahányan, annyifélék. Több mint ötven helységből jár be dolgozni az 1800 ember. Szakmát kellett tanítani nekik, elfogadtatni, hogy ami előírás, az előírás, itt mikronokból és milligrammokból áll a munka. Tanított és tanult az ember. Tanította az embereket a megfelelő viselkedésre, mert többségük soha nem dolgozott üzemben... És tanult: kihez hogyan lehet közelfémi, leinél mi vezet eredményre? Eredményre? Nehezen született eredmények voltak ezek, s ma sem könnyen jönnek világra. A gyár az gyár: itt nincs, hogy majd holnap, itt ismeretlen a ráérünk arra még. És mégis: semmi más nem olyan fontos, mint a türelem, a megértés. Bejön hozzám két asszony. Sírnak. Kibírhatatlan a főnökük. Miért? Sírnak, Hívom a főnököt. Egyik óra a másik után. Kölcsönös szemrehányások. Csak hallgatom. Az egyik asszony: „én inkább elmegyek”. És sír. „Megy maga...” Másnap bejön: „azért sírtam, mert attól féltem, azt tetszik mondani, hogy csak menjek." Azóta kijönnek a főnökükkel. Itt értették meg, hogy ne gyűjtsék magukban, ami fáj: mindjárt, mondják ki. A rögtön kihúzott tüske nem okozhat fertőzést, csak amit a testben hagynak. A gépet karbantartják. Az embert nem szabad a gép tartozékának, tekinteni. Vannak, akik így gondolják. És úgy is bánnak vele. „Karbantartják” ... Ostobaság. (Minden ember valaki a gyárban. Ha itt van, akkor nyilván szükség van a munkájára.. Tőle is függ, jó munkát végez-e? Tőle is; tőlünk is. Nem a gyár, a gyárban levő emberek formálják egymást. A gyár: sok milliónyi állóeszköz, raktárakban felhalmozott anyag, technológiai dokumentáció. Az ember: ma nevert, holnap káromkodik vagy sír. Holnapután újra semmi baja. Ha megkérdezik, miért káromkodik, ha megtudakolják, miért sír? Ha! Mert sokszor éppen ez a ha hiányzik. Akadnak, akiknek egy fő az egy fő, több semmi. Üzemlétszám nyolcvan vagy négyszáz. Semmi nem fontosabb, minrt az ember. (Még a terv sem. Volt, hogy szentségtörésnek hangzott ezt kimondani. Ma nem az. A kapitalista az minden áron termel. Mi nem vagyunk kapi talistáik. De olykor még szocialisták sem. Csak jó szakemberek, csak műszakiak, csak vezetők: csak a technológia, csak a gyártás, csak az össztermelés. Hiba. És azért mondhatom, mert én is voltam ilyen. Keserves leckét adott az élet, míg megtanultam, amit kellett. Ha megtanultam. Remélem. Minden hétfőn fogadóórám van. Bárki jöhet, bármivel. Jönnek. Lakásügy, társbérlő kibírhatatiansága, férji iszá- kosság, feleségi hűtlenség, a gyerek rossz útra csúszott, a főnök nem adott prémiumot... Nemrég járt nálam a városi pártbizottság titkára. Telefonhoz hívtak, közben belenézett az asztalon levő nyitott füzetbe. Mi ez? Kicsit restelltem. Ugyanis pontos könyvelést vezetek, ki milyen dologban jött hozzám, kivel mit beszéltem az ügyében, s hogyan végződött. Tőmondatokban, persze. Hat-nyolc mondat egy-egy ügy. Sokszor regény telne ki belőle. Néha magam is megdöbbenek, olyan féltett titkaikat mondják ki előttem az emberek. Miért? Nem tudom. Segítséget remélnek, tudják, hogy mindenkinek hiszek, míg okot nem ad az ellenkezőjére. Hiszek mindenkinek, de tudok nemet is mondani; nem így van, nem jól látja, nem lehet. Volt egy ’ esztergályos a szerszámműhelyben, aki kevesellte a 40 fillér órabérjavítást. Irt a SZOT-hoz, a vezérigazgatóhoz, s végül minket is megkérdezett. Megmondtuk, azért kapott ennyit, mert nem érdeméit többet. Mondhattam volna mást is. Kifogás, magyarázat mindenre akar, csakhogy: igazat kell mondani az embereknek. Még akkor is, ha fáj. Mert szeretni az embereket csakis úgy lehet, ha az igazság alapján állunk. Szeretet-e, jót tesz-e, ha mindenkinek igaza van? Persze, mindenki a maga igazát érzi a jó igazságnak. Van, aki többször is jön: „de mégis..." Két mondattal megszabadulhatnék tőle, de: mit oldanék meg? Addig kell magyarázni, győzködni, míg megérti, hol kapja ma még a legkevesebbet. Hiba. És teendő, program a jövőt nézve. Sokat vagyok az üzemekben. Egyediül, mindenféle kíséretet mellőzve. Van, .hogy a reggelizők megkínálnak egy falatka szalonnával, van, aki sírva fogad. Egyetlen nap sem egyforma. És van, amikor odahívom-az illetékeseket: no, hallgassátok csak, miféle szamárságot csináltatok. Hallgassátok csak, hogy egy éve kínlódik egy ember, holott két perc alatt elintézhettétek volna a dolgát. Csak nem rá figyeltek. Hanem A Termelésre. Mi a termelés? Embert szolgáló művelet. Neki termelünk többet, jobbat. Ha a termelés maga érte van, vajon termelhetünk-e úgy, hogy az emberre nem figyelünk? hitte, hogy övé íz igazság. Előfordul, hogy kellemetlen ez. Nekem kell valakinek olyasmit a szemébe mondani, amit a munkatársai, a főnöke csak a háta mögött hangoztatott. Rossz szokás? Ostoba Nehéz a gyár helyzete. Tíz esztendeje kétszázezer darabos termelésre tervezték, ma négyszázezer készül; nem tar- hiblzott, miért tott viszont lépést ezzel a munkakörülmények javítása, korszerűsítése. Sok a panasz erre, s jogos panaszok. Zsúfoltság van, hőség, a dolgozók egy részének éppen csak az elemi feltételeket tudjuk biztosítani. Gond, s nemegyszer . .. __, , .. leszegi a fejét az ember ,s nem odszer! Az ember legkony- hezen tudja kjmandani *sza. nyebben azoktól fogadja el a vakat: igazuk van, de csak kritikát, akiket nap mint nap türelmet tudok kérni! Megér- maga mellett lát. És éppen ott tik? A nagy többség igen. Hatvannyolc esztendős. Most érte meg, hogy a Bogáncs után egy másik, régi, kedves — sok kiadást elért — regényéből a
