Pest Megyei Hírlap, 1967. december (11. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-24 / 304. szám

1967. DECEMBER 24., VASÄRNAP «feni 4rMhHap 3 Egyetértésben a két falu Jól sikerült „házasság" Mindössze három kilométer választja el egymástól a két falut. Ha nem emelkedne kö­zöttük agy tekintélyes domb­hát, úgy tiszta időben köny- nyen átláthatnánk Tökről Per­bálra és viszont. A három kilométer egy em­bernek gyalog csupán fél óra. A három km azonban mégis sokat jelent — ha a gazdál­kodási körülményeket tekint­jük. Mindkét falu a zsámbéki medencében fekszik, de amíg a tökiek földjeinek java része a medencében van, addig a perbáliaké jobbára „felfutott” a medencét övező domb- és hegyoldalakra. A földek minősége közötti különbség hosszú esz­tendőkre meghatározta a két falu lakóinak életkörülmé­nyeit Tök gazdag község, Per­bál szegény! Így tartották ezt számon, s ezen az sem változ­tatott, hogy mindkét község­ben termelőszövetkezetbe lép­tek a gazdák. Tök községben hamar megmutatkozott az ösz- szefogás eredménye, Perbálon nem jutottak ötről hatra. Hosszú évtizedekig fennáll­na a különbség a két falu kö­zött, ha... Pár évvel ezelőtt a járás megpendítette a húrt. „Mi lenne, ha a két község termelőszövetkezete egyesül­ne?” A gondolat nem talált lelkes fogadtatásra, különösen nem a gazdagabb községben. A tsz kommunista vezetői egy­másközti beszélgetéseikben azonban mégis mind többször említették meg az egyesülés gondolatát. Inkább csak ízlel­getés volt ez, mintsem komoly elhatározás. Mégis elegendő volt ahhoz, hogy nagyobb fi­gyelemmel kísérjék a szom szédbeliek gazdálkodását, sor­sát... Nem mondanánk Igazat, ha azt állítanánk, hogy kizárólag a perbáliak iránti aggódás, a szó szoros értelmében vett „szeretet” mozgatta a tsz ve­zetőinek képzeletét, mind job­ban erősödő elhatározását az egyesülésre. Amikor ugyanis kezdték úgy vizsgálni a két tsz-t, mint egyet, egy közöset, határozottan láttak benne fan­táziát. Például: a helyi tsz-ben egyre nagyobb gondot jelentett a munkaerő biztosítása. A ter­melőszövetkezetbe ugyanis az idősebb korosztály lépett, nagymértékű az öregedés. Per­bálon, részben a külterjes gaz­dálkodás miatt, munkaerő- fölösleg is mutatkozott. Az Egyetértésben nagyarányú te­lepítésbe kezdtek, több mint háromszáz holdat ültettek be őszibarackkal. A tsz állatte­nyésztése eléggé fejlett, de ke­vés a terület a takarmány megtermelésére. Egyszóval, egyre több érv szólt amellett, hogy egyik község sem járna rosszul az egyesítéssel. A gondolat nem maradt meg a vezetők szűk körében, kikerült az a tagok közé is. Igaz, ebben szándékosság is volt. A gaz­dálkodáshoz értő szövetkezeti gazdák többsége nem ellenez­te az egyesülést; Perbálon meg kifejezetten örültek volna en­nek. Tavaly nyár végén ösz- szeült a két tsz parlamentje, határozni a kérdésben. Az Egyetértés Tsz-ben mindössze nyolcán — a kocsisok — elle­nezték, a Petőfiben egyhan­gúan az egyesülés mellett vol­tak. Az egyesülés dátuma: 1967. január 1. A tsz-vezetőknek még jó néhány hónap állt te­hát rendelkezésére, hogy ki­dolgozza az egyesülés részle­teit. Az őszi vetéseket már közösen végezték el. A 21 Egyet­értés Tsz nagyobb anyagfere- je módot adott arra, hogy több alap- és fejtrágyát adjanak a perbáli földeknek is. A tava­lyi zárszámadást még mind­egyik szövetkezet külön bo­nyolította le, de csupán kíván­csiságból készítettek egy kö­FENYŐÁGAK Foto: Kotroczó Jó esztendőt zár az Új Barázda Eredményes évzáróra készül a kiskunlacházi Üj Barázda Terrhelős?^)vetkezet. A koráb­bi esztendő 27—30 forintjával szemben most 35 forint jut agy_egy munkaegységre, s né­mi tartalékot is el tudnak he­lyezni bankszámlájukon. Hoz­zájárul a bevételi tervek si­keres teljesítéséhez a savanyí­tóüzem, amely 40—45 vagon nyersanyagot dolgozott fel. De elősegíti a sikeres évzárót a szövetkezet sertéstenyészete is. Ez pedig nagy szó, különösen most, amikor jó néhány közös gazdaságban haszon nélkül vagy ráfizetéssel hizlalják a sertéseket. Nem is mondtak le a kiskunlacháziak a sertéste­lep fejlesztéséről, sőt arra tö­rekszenek, hogy korszerűsítsék az ólakat, modemül szereljék fel a telepet. Mindemellett igyekszenek a gazdaság veze­tői az új mechanizmús beve­zetéséből eredő lehetőségeket is kihasználni. Nagy gondot for­dítanak termékeik minőségé­re —- hogy állják a koffkur- renciát — a vevők érdekéinek megfelelően. Az első „hazai“ olajtüzelésű erőmű A Szerencsi Cukorgyárban 80 millió forint költséggel fel­épült és már működik az új erőmű, amelynek olajtüze­lésű kazánjait és automati- káját, valamint villamos ener­giát termelő berendezését ma­gyar mérnökök tervezték, ha­zai vállalatok gyártották. Az eddigi olajtüzelésű erőmű­vek gépeit és egyéb berende­zéseit, külföldről hozták be. mondja, egyik sem való hozzám. Nem tudom, kire vár. Megsajnáltain szegényt, fel akartam derí­teni a kedvét, hát azt mondtam neki kedvesked­ve: — Hanem, tudja-e Annácska, hogy maga kísértetiesen hasonlít egy pesti színésznőre? Felragyogott a szeme. — Igazán? Aztán melyikre? — Nem mondom meg. Hanem tanácso'ok valamit. Amikor senki sem látja, álljon a tü­kör elé és mondja el háromszor egymás után, hogy tükröm, tükröm, mondd meg nékem, melyik pesti színésznőre. hasonlítok. Vele töltöttem a napot. Elkísért a barátnő­jéhez, összebarátkoztatott a fiúkkal, s olyan gondosan megmutatta a falut, mint egy hiva­tásos idegenvezető. Búcsúzáskor, amikor még fogtam a kezét, azt mondta kicsit szégyenlő­sen: — Nekem is lenne egy kérésem, ha meg nem sérteném. De ne nevessen rajtam! — ígérem, hogy irtózatosan komolyan hall­gatom. — Maga könnyebben hozzájut, küldjön ne­kem néhány fényképet a pesti színésznők­ről... — Nem állhattam a szavam, úgy nevettem, hogy a szemem teleszaladt könnyel. — Nem bízik a tükörben, Annácska? Arcába szökött a vér, úgy mentegetőzött: — Nem azért, csak gyűjtöm a képeket. Már az autóbusz lépcsőjén álltam, amikor Utánam kiáltotta: — Férfiképekét is küldjön ... legyen szí­ves . :. Ettől én pirultam el, nagyon szégyelltem az iménti nevetésemet. Teltek, múltak a hetek, néhány hónap is elszaladt, amikor ismét eszembe jutott az én Anna Sznyeginám. Karácsonyi ajándékokat Vásároltam éppen, amikor egy dohánybolt kirakatában megpillantottam egy sereg szí­nészportrét. Erről eszembe jutott a lány zavart arca és ígéretem. Nem gondolkodtam sokat, kabátom zsebét teletömtem színészképekkel és fiatalosan, hebehurgyán felpattantam a legelső vonatra Ott, a városban tudtam meg, hogy mert karácsony este van, nem megy már az­nap autóbusz a faluba. De engem már semmi sem tarthatott vissza. Mintha valamelyik ga­rabonciás kései «tóda lettem volna, nyakamba szedtem a lábain, nekivágtam a háromórás útnak. Még nem hullott le az első hó, fekete volt a karácsony, erős szél fújt, de az is engem segített, szinte szárnyára vett, mint az álom. Jókedvem volt, úgy emlékszem, dúdoltam, fü- työrésztem, olyan tisztának még sohasem érez­tem a szívem. Talán félúton jártam, amikor rámtört a ve­szedelem. Mintha nagy, sötét erdőbe tévedtem volna, fölöttem, körülöttem elfeketedett a vi­lág, s olyan hirtelen, mint-a májusi ^.por, megeredt az eső. De nagy, hideg esőcseppek kopogtak a kalapomon, buzgón, kitartóan. Me­nedék után néztem, rátaláltam egy közeli szalmakazalra, beüefúrtám magam a szalmá­ba, mint a csavargó, mint a bújdosó. A nyir­kos szalmában azonnal csontomig hatolt a hi­deg, később átázott rajtam a vékony szalma­réteg, majd a télikabátom, • zakóm, az ingem, zsebemben dideregtek a aafnészek, meg a szí­nésznők, hiába óvtam őket, szinte a szívem melegével. Ott, a kazalban töltöttem az é;'t, melynél a betlehemi éjszaka sem lehetett csendesebb. Hajnal felé, amikor elcsendesedett az eső, kikászálódtam a szalmából, aztán szo­morúan visszafordultam. Nem az elázott aján­dék miatt fordítottam hátat a falunak, hanem eszembe jutott, hogy ázott-sáros öltözetemért talán ki is kergetne a házából az én Anna Sznyeginám rátarti édesapja. Azután még sokáig emlékeztem a lányra is. arra az éjszakára is. A lány emlékétől so­káig fájt a szívem, bal térdem pedig, olykor még ma is sajog a reumától. zös zárszámadást is. Mi lenn* ha... Egy esztendő telt el az egye sülés óta, alkalom arra, hog számvetést készíthessünk: m, lyen eredménnyel járt a ki falu összefogása? A ponté számadatok csak január köze pén állnak rendelkezésre, a újságíró ezért inkább a tagsá körében tapasztalható hange latról, véleményről „készít számadást. Mészáros Gábor vejéne bülléreskedett, amikor szí váltottunk vele. Az ő vélemé nye fontos ebben a kérdésbe! mert azon a bizonyos közgyű lésen ő is azole közé tartozót akik nem bíztak az egyesülés ben, jövedelmüket féltették. — Ügy látom, sikerült a egyesítés — mondja az idő gazda —, a zárszámadáske azonban többet tudunk. — Csökkent-e a jövedelm az előző évihez képest? — Azt nem mondhatom! — Volt-e év közben olya: esemény, ami arra utalnc hogy a két falu népe nem ért meg egymást? — Semmi, semmi! Mészáros Gábor a közgyű léstől várja a teljes hizonysá got Nem így mások: Szabó Dániel: — A perbáliak jövedelmi biztos hogy négy-öt ezer fo rinttal növekedett az idén, d< a mienk sem csökkent! Végh Lajos: — Az idén megmutatkozott hogy a perbáli határ is töb bet tud adni, mint korábban Hát még ha megvalósítjuk a elképzeléseket. Olyan nővé nyékét termelünk ott, ami job ban bírja a szárazságot a igényesebbek pedig a mi hatá runkba kerülnék. Nánási Lajos: — Ha a jövedelmet nézzük az első évben ők jártak job ban, de ha a gazdálkodás vesszük, akkor mindkét fali jód járt. Perbálon Peyer János a tag ság véleményét mondja: — Nagyon örülünk az egye sítésnek. Mi ugyan rosszabl földeket adtunk, gyengéb! volt szövetkezetünk is, d< egész évben igyekeztünk úg dolgozná, hogy ne adjunk oko a súrlódásra. A két falu békés egyetértés ben dolgozott ebben az évbei — és gyümölcsözően. Csonu Gáspár főkönyvelő csupán né' hány számadatot mond: két­millió forintot terveztek épít­kezésekre 1967-ben, másfél millió forinttal nagyobb érté­kű beruházás valósult meg. Ennek legnagyobb része saját erőből. Aki ugyanannyit dol­gozott, mint 1966-ban, a jöve­delme is legalább annyi lesz. Kelemen Béla, a két község pártbizottságának titkára, három tényezőt említ, amelyek az egészséges együttműködést eredményez­ték: — Gazdaságilag és politikai­lag is jól előkészítettük az egyesítést. A bérezésben rend­kívül ügyeltünk arra: egyenlő munkáért egyenlő juttatás jár­jon. A harmadik: vigyáztunk, hogy senkit ne sértsünk meg önérzetében, s főleg fie a per­báliakat. A küldöttgyűléseket például egyszer az egyik, más­szor a másik községben tart­juk. A perbáliaknak nem kell apró-cseprő ügyeik intézéséért Tökre átfáradni, ügyintézőt biztosítottunk helyben. Hosszú évtizedekig fennáll­na a különbség a két falu kö­zött, ha ... Ha a szövetkezeti gazdálkodásban az emberek öntudata is nem változna... Mert ma már átlátnak az em­berek a két község között hú­zódó dombháton. Mihók Sándor Európa népeinek reménysége írta: Púja Frigyes, az MSZMP KB osztályvezetője H uszonkét éve hallgatnak a fegyverek Európában, nem reszketteti ágyúk bömbölése a levegőt, nem vijjognak halált szóró repülőgépek a légtérben és nem robbannak időzített bombák az ősi városok lakott negyedeiben. Európa né­peinek százmilliói az idén is békés karácsonyt ünnepelhetnek. A hatalmukba beleszédült amerikai imperialisták nem sokkal a második világháború lángtengerének kioltása után új háborús tűzvész felszításám mesterkedtek. A szocializmus európai előnyomulásának feltartóztatásáról, az új európai szocialista országok fegyveres „felszabadításáról”, az európai kommunista mozgalom erőszakos szétzilálásáról, felbomlasz- tásáról szőttek hiábavaló ábrándokat. Az 1953-ban kirobban­tott berlini lázadási kísérlet elfojtása és a magyar ellenforra­dalom leverése bebizonyította az imperialistáknak, hogy ter­veik megvalósítása nagy akadályokba ütközik. Kénytelenek voltak lemondani a kirívóan durva módszerekről, s új, fino- multabb eljárásokat alkalmazni. Rövidesen kiderült azonban, hogy az új módszerek sem sikeresebbek, mint a régiek voltak. A szocializmus országai sorra-rendre elhárították az impe­rializmus kísérleteit, sikeresen leküzdötték a kezdeti nehézsé­geket, megszilárdultak, megerősödtek, az európai kommunista mozgalom új fejlődésnek indult. A szocialista országok, a kommunista mozgalom, a békeszerető európai százmilliók kö­zös erőfeszítéseinek köszönhető, hogy 22 esztendeje béke van az európai kontinensen. Az európai béke alapjai azonban még nem eléggé szilár-. dák, és fenyeget bennünket az a veszély, hogy az imperialista hatalmak mesterkedései következményeként Európában is fellobbanhat a háborús zsarátnok. A népek legjobbjai és a békét akaró népmilliók Európái ban nem lankadó kitartással folytatják a küzdelmet, keresik- kutatják az európai béke és biztonság megerősítésének lehe­tőségeit, az ezt elősegítő módszereket. Jól eső érzéssel állapít­hatjuk meg: sokat tettünk az európai béke és biztonság meg­szilárdítása érdekében, számos előremutató javaslatot, elkép­zelést vetettünk fel. A Varsói Szerződés Szervezete Politikai Tanácskozó Testületének 1966. nyarán Bukarestben megtartott ülése, valamint az európai kommunista és munkáspártok Kar­lovy Varyban 1967. tavaszán megtartott értekezlete kidolgozta és meghirdette az európai béke és biztonság megszilárdításának részletes programját. Az európai béke és biztonság megszilárdításának legfőbb feltételei: — az európai államoknak el kell ismerniük a második vii lágháború után kialakult realitásokat és sem háborús, sem hidegháborús, sem „békés” úton nem törekedhetnek határaik más országok rovására történő megváltoztatására; — az európai államoknak be kell tartaniuk a békés egyi más mellett élés követelményeit, azaz le kell mondaniuk a háborúról, mint a vitás nemzetközi kérdések megoldásának eszközéről; az erőszakról, vagy az erőszakkal való fenyeget, lésről; nem szabad beleavatkozniuk más országok belső ügyei­be; törekedniük kell gazdasági, kulturális és más irányú kap­csolataik fejlesztésére más országokkal; — az európai államoknak hatékony lépéseket kell leni niük a fegyverkezés korlátozására, az atomfegyverek eltiltá­sára, a leszerelés elősegítésére, a nemzetközi feszültség, eny­hítésére a különböző társadalmi rendszerű országok közele­désének elsősegítésére. Ezeknek a feltételeknek a teljesítése nélkül aligha kép­zelhető el a szilárd európai béke és biztonság. A szocialista országok ezeknek a valóraváltásáért har­colnak. Nem így az imperialista hatalmak. Európa egyik leg­erősebb imperialista országa, a Német Szövetségi Köztársaság ellentétes célokat követ, s külpolitikájának fő célkitűzése a második világháború következményeinek megsemmisítése. A nyugat-német kormány a Német Szövetségi Köztársaság hatá­rainak erőszakos megváltoztatására törekszik, az úgynevezett „elveszett keleti területek” visszaszerzésére, a Német Demok­ratikus Köztársaság és Nyugat-Berlin bekebelezésére kovácsol terveket. A hitleri Wehrmacht emlőin nevelkedett nyugatné­met tábornokok még mindig nem mondtak le a revans há­ború gondolatáról. A világ zsandára, az Egyesült Államok minden módon tá­mogatja a bonni kormány politikáját. Az Egyesült Államok — bár nem európai hatalom — jogot formál arra, hogy beleszól­jon az európai országok és népek sorsába, s igyekszik azokat a nyugatnémet imperialisták szájízének megfelelően befolyá­solni. Európa békéjét és biztonságát nem lehet elválasztani a világ más térségében kialakult helyzetektől. Ha Igaz az, hogy az Európában történő események nagy mértékben kihatnak a világ más területeinek helyzetére, igaz az is, hogy a világ bár­mely pont,ján támadt feszültség, fegyveres agresszió, vagy he­lyi háború nagy mértékben kihat az európai béke és biztonság ügyére is. Európában nem lehet igazi béke és biztonság, ami­kor Vietnamban amerikai martalócok gyújtogatnak és gyilkol- , nak, amikor a világ sok országát amerikai agresszió, vagy va­lamely amerikai csatlós támadása fenyegeti. Ebből következik: az európai béke és biztonság megszilár­dításának egyik legfontosabb feltétele a nyugatnémet és az amerikai imperialisták agresszív törekvéseinek meghiúsítása. Éneikül aligha helyezhető szilárdabb alapokra az európai béke és biztonság. Mindebből világosan látható, hogy az európai béke és biz­tonság megszilárdítása hosszú, nehéz küzdelmet igényel. De vannak már bíztató eredményeink is. Európa népeinek több­sége egyre világosabban ismeri fel, kik is akadályozzák való- , jában a béke és biztonság ügyét. Űj jelenség, hogy Európa ka­pitalista rendszerű országainak egyes kormánykörei is felis­merik: a szocialista országok javaslata az európai biztonsági rendszer megteremtéséről, s ennek érdekében európai bizton­sági konferencia összehívásáról, helyes, ésszerű javaslat. Egyre kevesebben hajlandók követni a Német Szövetségi Köztársa­ság és az Egyesült Államok kormányának kalandor politikáját. Semmi kétségünk nem lehet, hogy az európai békéért és biztonságért folytatott harcunk végül is eléri célját, az európai béke és biztonság megszilárdítását. Európa népeinek remé­nyük lehet arra, hogy az elkövetkezendő karácsonyokat is bé­kében ünnepelhetik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom