Pest Megyei Hírlap, 1967. december (11. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-23 / 303. szám
HFCrBI KrfCírlat* 1967. DECEMBER 23.. SZOMBAT Péntek délelőtt az 1968. évi költségvetési törvényjavaslat vitájával folytatta tanácskozását az országgyűlés. Részt vett az ülésen Loson- czi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a forradalmi munkásparaszt kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, továbbá a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és Befejeződött a parlament ülésszaka A képviselők elfogadták a jövő évi költségvetést a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban a magyarországi diplomáciai képviseletek számos vezetője foglalt helyet. Az elnöklő Váss Istvánná a költségvetés tervezetének pénteki vitájában elsőként Párái Imrének, az Országos Tervhivatal elnökének adta meg a szót. Ä Tervhivatal elnökéinek felszólalása A pénzügyminiszter elvtárs expozéjában hangsúlyozta, hogy az 1968. évre kidolgozott állami költségvetés összhangban van a népgazdaság jövő évi tervével. A népgazdaság 1968. évi terve megfelel a harmadik ötéves terv gazdaságpolitikai irányvonalának, számol az elmúlt évek fejlődésének tapasztalataival és az 1968. január elsején életbelépő új irányítási rendszer követelményeivel. A terv kialakítását sokoldalú munka előzi meg. A harmadik ötéves tervünk végrehajtásának eddigi eredményei megalapozzák, jövőbeni feladataink pedig indokolják a gazdasági mechanizmus reformját. Az elmúlt két év egyik fontos jellemzője, hogy az ötéves tervben számítotthoz képest meggyorsult a nemzeti jövedelem és ezáltal a fogyasztás és a felhalmozás növekedése. Ez kifejezésre jut abban, hogy az ötéves tervben számolt évi 4,4 százalékos átlagos növekedés helyett a nemzeti jövedelem — két év átlagát tekintve — évente csaknem 7 százalékkal, a fogyasztás — hasonló módon számolva — 3,3 százalék he- Ij’ett évente körülbelül 6 százalékkal, a felhalmozás pedig 5,5 százalék helyett körülbelül 13—14 százalékkal emelkedett. A gyorsabb ütem azonban nemcsak előnyökkel jár. Minthogy a növekedés nem mindenben volt arányos, néhány ponton — mindenekelőtt az alapanyagellátás és a feldolgozó ipar szükségletei között és néhány, a lakosság ellátásában fontos termék tekintetében — ellentmondások, feszültségek jelentkeztek. Ez hozzájárult ahhoz, hogy a külkereskedelmi mérlegünk egyenlege a kitűzött követelményt nem érte el. Az 1968. évi terv, számolva ezekkel a tapasztalatokkal, a gazdasági növekedés mértékére az 1966—1967-es ütemhez képest mérsékelt előirányzatokat javasol. Szükséges aláhúzni, hogy a gazdasági fejlődés tervezett üteme megegyezik, sőt némileg meghaladja a harmadik ötéves tervben az 1968-as évre előirányzott ütemet Ennek megfelelően az 1968. évi terv a nemzeti jövedelem csaknem 6 százalékos és a fogyasztásnak is ezt megközelítő mértékű növekedését irányozza elő. A felhalmozás növekedésének ütemét a terv erőteljesebben mérsékli. Az előirányzat azonban így is valamelyest meghaladja az ötéves tervben számított mértéket A népgazdasági tervezés új rendje A gazdasági mechanizmus reformjának bevezetésével, 1968-tól megváltozik a népgazdasági tervezés rendje. A korábbi időszakhoz képest a gazdaság tervszerű, központi irányításának lényegét megtartva, változás történik a gazdaságirányítás módszerében. A tervszerű irányítás a gazdaság vezetésének továbbra is alapkövetelménye marad, érvényesülése azonban hatékonyabbá válik és ezáltal elősegíti, hogy a szocializmus teljes felépítésére irányuló gazdaságpolitikai feladatainkat gyorsabban valósíthassuk meg. A népgazdasági tervek fő tartalma a jövőben a fejlesztés fő irányainak, a népgazdaság fő arányainak meghatározása lesz. Így a tervszerűség a korábbinál magasabb szinten érvényesülhet. Az elmondottaknak megfelelően a népgazdaság 1968. évi terve, a gazdasági mechanizmus reformjával összhangban, p tervezés új rendje szerint készült. A jövő évi terv már hem tartalmaz a minisztériumok és a vállalatok számára részletes előírásokat. A terv kidolgozásával egyidejűleg alakították ki azokat íi gazdasági szabályozó eszközöket, amelyek hivatottak a népgazdaság tervszerű fejlődésit, a gazdaságpolitikai elhatározások, döntések megvalósítását biztosítani. A gazdasági szabályozók jelentős része a gazdaságpolitika tartósabb — hosszabb távra érvényes — fcéijait szolgálja, ezért ^zok meghatározásához a harmadik ötéves terv előttünk álló időszakának feladatai szolgáltak E lapul. Ennek megfelelően alakult ki az új ár-, jövedelemszabályozási, adózási, hi- t “1-, külkereskedelmi, beruházási, termékforgalmazási rendszer és az ezekkel kapcsolatos konkrét szabályozók. Az új gazdaságirányítási rendszer elveivel összhangban a terv közvetlenül ható operatív szabályozó eszközöket is előirányoz. Ide tartoznak a hitelpolitikai irányelvek, az állami döntési körben megvalósuló beruházásokkal kapcsolatos előírások., egyes termékforgalmat szabályozó intézkedések, az állami tartalékok előirányzatai, valamint a közép- és íelsőiskolák első évfolyamára felvehető hallgatók számára vonatkozó előírások. Ezek az intézkedések az ötéves terv alapján kialakított tartós szabályozókkal együtt fejtik ki hatásukat és biztosítják a terv megvalósulását. A népgazdasági és a vállalati tervezés kapcsolata mindenekelőtt abban jelentkezik, hogy a népgazdasági terv céljait és egyensúlyi követelményeit kifejező központi szabályok terelik és behatárolják a vállalatok tevékenységét, alapvetően befolyásolják a vállalatok önálló tervezőmunkáját. Emellett a népgazdasági terv orientálja is a vállalati tervezést. Az Országos Tervhivatal már ez évben is az 1968. évi népgazdasági tervről szóló kormányhatározatok alapján önálló hivatalos tájékoztató dokumentumot készített és ad ki, amely részletes tájékoztatást nyújt a vállalati vezetésnek és általában a gazdasági területen dolgozó szerveknek és intézményétnek a népgazdaság jövő évi várható fejlődéséről és a kormány által elhatározott intézkedéseikről. Az éves tervlebontási rendszer megszűnése tehát nem jelenti a népgazdasági és a vállalati tervek közötti kapcsolatok megszűnését tartalmi vonatkozásban; a központi célok megvalósításának és a vállalatokhoz való eljuttatásának módszerei változnak meg. A vállalati tervezésben bekövetkező változások fő vonása, hogy e tervezés a jövőben elsősorban magát a vállalati vezetést szolgálja. Már az 196S-as tervre is érvényes, hogy a vállalatok a népgazdasági terv és a számukra előírt működési szabályok ismeretében önállóan készítik el terveiket Egyensúly > Népgazdaságunk 1968. évre előirányzott fejlődésének egyik fontos feltétele a gazdaság, különösen pedig a belső piac kielégítő egyensúlyának biztosítása. A források és a szükségletek összehangolását — az éves tervekben — a két fő piacon: a fogyasztási és a beruházási piacon jelentkező fizetőképes kereslet központi tervszerű szabályozása biztosítja. Attól, hogy e szabályozás milyen módon valósul meg, nem kis mértékben függ a számunkra ugyancsak elsőrendű jelentőségű külső piaci, vagyis a külkereskedelmi forgalomban érvényre jutó egyensúly is. Az elmúlt év gazdasági fejlődésének már vázlatosan jelzett tapasztalatai alapján az a következtetés adódik, hogy a népgazdaság kiegyensiilyo- zott ■ fejlődésének biztosítása a fogyasztás és különösen a felhalmozás növekedési ütemének mérséklését és differenciálását kívánja meg. Ez úton lehet elérni, hogy az összes belföldön jelentkező fizetőképes kereslet valamivel lassúbb ütemben növekedjék, mint a termelőkapacitások kellő kihasználásával elérhető kínálat és ugyanakkor az export növekedése is a szükséges mértéliű legyen. E meggondolásoknak fontos szerepe van abban, hogy amíg a lakosság fogyasztási előirányzatai 1968- ban csaknem 6 százalékkal meghaladják az 1967. évi színvonalat, addig a népgazdasági beruházások előirányzott ösz- szege azonos az ez évi várhatóval. A beruházásokról A népgazdasági beruházások előbbiek szerint — új áron számított 57—58 milliárd forintban való — megállapítását azonban nemcsak az ismertetett egyensúlyi meggondolások indokolják. Ezt kívánják azok a tapasztalatok is, amelyek arra mutatnak, hogy az elmúlt években nem tudtunk kielégítő mértékben érvényt szerezni beruházási politikánk elveinek. Ez a helyzet amellett, hogy zavarja az egyensúlyt, azzal is jár, hogy lassú a beruházások megvalósítása, s ezáltal korlátozott az új elhatározások érvényesítésének lehetősége. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy ami a beruházások ágazati összetételét illeti, az megfelel a harmadik ötéves tervben elfogadott fejlesztési arányoknak. Az 1868. évi mintegy 57—58 milliárd forint nép- gazdasági beruházásból az iparban és az építőiparban 47 százalék, a mező- és erdő- gazdaságban, valamint a vízgazdálkodásban 17—18 százalék, a szállítás és hírközlés területén 15—16 százalék, a lakás-, kommunális, egészség- ügyi, szociális és kulturális ellátás területén pedig 15 százalék valósul meg. A terv azzal számol, hogy a beruházásra rendelkezésre álló eszközöket elsősorban a folyamatban levő beruházások befejezésére és folytatására használják fel. Ezt a célt szolgálja az is, hogy a népgazdasági terv csak viszonylag kevés számú — összesen 16 — állami döntési körbe tartozó új nagy beruházás megkezdését irányozza elő. Az 1968. évi terv kidolgozásakor nagy figyelmet íortési körbe tartozó beruházások közötti arány megtervezése, — az egyedi nagy, célcsoportos és az egyéb állami beruházások előirányzatainak meghatározása, — a vállalati beruházások befolyásolása, főleg a jövedelemszabályozási rendszer előírásai és a hitelezési feltételeknek a kormány által való meghatározása útján. A már ismert meggondolásokból — mint említettem —, 1968-ban csak kevés számú új nagy beruházás megkezdését vettük tervbe. A 16 beruházás többszöri és sokoldalú mérlegelés alapján úgy került kiválasztásra, hogy a létrejövő kapacitások mindenekelőtt az alapanyag- és félkésztermék-szükségletek jobb kielégítését, az építőanyag-bázis bővítését, a lakásépítkezések ütemének gyorsítását szolgálják. A megfelelő arányok biztosításában fontos szerepet töltenek be az úgynevezett állami célcsoportos beruházások, amelyek elsősorban a különböző hálózati rendszerek fejlesztését irányozzák elő. Az e célra előirányzott 14,7 milliárd forint szolgálja többek között a kőolaj- és földgázkitermelés és vezeték- rendszer fejlesztését, a vil- lamosenergia-hálózat bővítését, az országos közutak és a mezőgazdasági bekötő utak építését, a vasúti közlekedés fejlesztését, egyes vízgazdálkodási feladatok megvalósítását és nem utolsósorban a központi lakásépítés, a kórházi hálózatfejlesztés és a középiskolai tantermek létesítésének feladatait. Szólni kell arról Is, hogy az új gazdasági mechanizmus elveivel összhangban már 1968-ban jelentősen változik az álíami és a vállalati döntési körben megvalósuló beruházások aránya. A vállalati beruházások aránya évi 30 százalékról 1968-ban 40 százalékra, ezen belül az iparban és építőiparban 22 százalékról 45 százalékra nő. Ezzel kapcsolatban azonban meg kell jegyezni, hogy a korábbi állami döntések alap-; ján folyamatban levő beruházásokat — részben állami támogatással — a vállalatok általában kötelesek tovább folytatni és ez jelentős mér-, tékben igénybe veszi felhasználható forrásaikat. A népgazdasági beruházások szerves részét képezik a különböző hitelformákban megvalósuló beruházások. E célra a terv és költségvetés 7,4—7,8 milliard forintot mányoz elő. Meggyőződésem, hogy az ismertetett gazdaságpolitikai meggondolások és a tervcélokkal összehangolt szabályozók együttes érvényre juttatásának eredményeként fokozatosan javulni fog az egész beruházási tevékenységünk hatásfoka. Kiss Árpád beszéde A vitában felszólalt Kiss Árpád miniszter, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke is. — Ha napjainkban a termelés fejlődéséről, a társadalom igényeinek egyre magasabb színvonalú kielégítéséről hallunk, természetesnek tartjuk, hogy az a tudományos eredményeken alapszik — mondotta bevezetőben, majd arról beszélt, hogy a tudományos eredmények alig egy évszázada kezdtek a termelésbe is behatolni. Lényeges különbség van azonban a technikai tudományok egy évszázad előtti és mai fejlődése között. Egy évszázaddal ezelőtt egyes kiemelkedő nagy egyéniségek ötletei, zseniális éleslátása vezetett egy-egy korszakalkotó találmányhoz, ezzel szemben a mai kor összehasonlíthatatlanul több nagy tudományos eredményt produkál a technika területén, mint a megelőző korok bármelyike. S ezek a tudományos eredmények egymásra épülve, gyorsan követik egymást. Ma már új tudományos eredményeket nem hozhatnak létre egymástól elszigetelten működő, nagy alkotó egyéniségek zseniális gondolatai, hanem azok csak szervezetten folytatott tudományos kutató tevékenység eredményei lehetnek. Ezután arról szólt Kiss Ár- : pád, hogy korunkban a nemdítottunk a tervcélok és sza- jövedelem egyre jelentőbályozók olyan összehango lására, amely az adott körülmények között a legjobban szolgálja a népgazdaság érdekeit. Amint ez ismert, ehhez a következő eszközök állnak rendelkezésre: — az állami és a vállalati dönsebb részét fordítják kutatásra, a tudomány fejlesztésére. Nekünk sincs szégyellni valónk: jelentős összegekkel támogattuk és támogatjuk a tudomány fejlesztését. Amíg a legnagyobb és a legfejlettebb országok a nemzeti jövedelemAZ ORSZÁGGYŰLÉS ELSŐ PADSORÁBAN nek általában 3—3,5 százalékát fordítják kutatásra, mi az elmúlt évek átlagában a nemzeti jövedelem 2,3 százalékát költöttük erre a célra. — Rendelkezünk a jelentős tudományos eredmények elérésének másik feltételével is: vannak világszerte ismert és elismert kiváló tudósaink, a tudományos eredmények gyakorlati alkalmazására képes kitűnő mérnökeink, a technikai tudományok számos területén rendelkezünk komoly tudományos és műszaki tradíciókkal, jelentős kutatási iskolákkal. A kutatás szervezése és finanszírozása — Nem lebecsülendők tehát azok az eredmények, amelyeket a tudomány és a technika fejlesztésében elértünk, mégis fel kellett tenni a kérdést, hogy a kutatásra fordított jelentős anyagi eszközök és tudósaink, műszaki szakembereink magas fokú felkészültsége nem hozhatna-e nagyobb eredményeket, ha változtatnánk a kutatás szervezésének és finanszírozásának módján. A tudományos kutatások összhangjának javítására már az elmúlt években jelentős lépést tettünk a műszaki fejlesztési alap rendszerének létrehozásával. Ennek egy részével a vállalat, más részével a minisztérium rendelkezett. Jórészt ebből fedezték az alkalmazott kutatások költségeit. A műszaki fejlesztési alapban rejlő lehetőségeket mégsem lehetett teljes mértékben kihasználni. A kutatók ugyanis kevéssé voltak érdekeltek abban, hogy elért eredményeiket a termelésben ténylegesen felhasználják. Sőt, sok esetben a szervezeti feltételek is hiányoztak. Az ipar nem tudott kapacitást biztosítani üzemi méretű kísérletekre. Ezért nálunk a kutatási eredmény elérésétől az új gyártmányok bevezetéséig eltelt idő általában nagyobb volt a nemzetközileg szokásosnál. Már pedig a gyorsan változó műszaki megoldások gazdasági előnyeit a társadalom csak akkor élvezheti igazán, ha lépést tud tartani a haladás ütemével. — A gazdaságirányítás új rendszerében a műszaki-kutatási és fejlesztési feladatok túlnyomó részét is a vállalatokra bízzák. Ezzel a kutatás közelebb kerül a termeléshez. Jobban és gyorsabban tudja annak előnyeit, szükségleteit kielégíteni. Nemzetközi munkamegosztás — A kutatásra fordított erőforrások összpontosításának alapvető eszköze, hogy itt is jobban felhasználjuk a nemzetközi munkamegosztás adta lehetőségeket, kis ország nem képes arra, hogy minden fejlesztési tevékenységéhez szükséges alap- és alkalmazott kutatásokat elvégezze. Eszközeinket tehát koncentrálnunk kell. — Részvételünknek a nemzetközi munkamegosztásban elsősorban a baráti országokkal, különösen a KGST-orszá- gokkal kiépített együttműködés az alapja. E lehetőségeink állandó fejlesztése és erősítése mellett törekednünk kell arra, hogy a fejlett tőkés országokkal folytatott együttműködés révén is szert tegyünk a műszaki-tudományos fejlődésünk szempontjából hasznos ismeretekre. — 1968-bart összesen, több mint 4 milliárd forintot fordítunk kutatásra. Ennek az összegnek a kétharmadával a vállalatok rendelkeznek, természetes azonban, hogy az országban folyó egész kutatási tevékenység szervezése nem hárulhat a vállalatókra, vannak olyan kutatási témák, amelyek túlterjednek a vállalatok lehetőségein. Az ilyen jellegű kutatásokat egy-egy gazdasági ágazat körén belül az illetékes minisztérium, több ágazatot érintő kérdésben pedig az OMFB szervezi, hangolja össze és finanszírozza. — A magyar tudósok a társadalom és természettudományok számos területén jelentős eredményeket értek el. Méltán lehetünk büszkék tudósaink, műszakijaink nemegyszer világszerte is elismert eredményeire, s biztosan számíthatunk a jövőben is alkotókészségükre, munkaszeretetükre a szocialista építés minden területén. ★ A költségvetési vita végeztével a felszólalásokra Vályi Péter pénzügyminiszter és dr. Bognár József, a terv- és költségvetési bizottság elnöke, a törvényjavaslat előadója válaszolt. Ezután az országgyűlés elfogadta az 1968. évi költség- vetési törvényjavaslatot. A parlament ülésszaka ezzel véget ért.
