Pest Megyei Hírlap, 1967. december (11. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-22 / 302. szám

4

‘^/Círltw

1961. DECEMBER 22., PÉNTEK

A REFORM KÜSZÖBÉN

Lépést tartva

az új igényekkel

A Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat pártszervezetének munkájáról

Idén ősszel a Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat 86 üzletében egy hónapon át valamennyi dolgozó köpenyén, ruháján kis vörös szalagon emblémát viselt ezzel a felirattal: 50 év, 1917— 1967. Az októberi forradalom félszázados évfordulójának tiszteletére az öt városban 26 községben lévő bolthálózat és a vásározó részleg dolgozói részt vettek a szocialista munkaversenyben. A verseny tartalmát és célját hűen kifejezik azok a jelszavak, amelyeket a vállalat központjában működő pártszervezet dolgozott ki: Jobb kiszolgálást, nagyobb forgalmat és takarékosabb gazdálkodást! Az eredmények még pontosan nem értékelhetők, hiszen ottjártamkor a karácsonyi vásár még tartott, s két hét hátra volt 1967-ből. A várható forgalom azonban mintegy 350 millió forint körül lesz, és ez azt jelenti, hogy a vállalat ez évi tervét több mint öt százalékkal túlteljesíti.

Az újságíró mindezt jóleső érzéssel jegyezte fel, azon a több órás beszélgetésen, amelyet Kalmár István igazgatóval, valamint a pártszervezet két vezetőjével; Villányi Endre titkárral és Néder Frigyessel folytatott. E sorok írója elsősorban arra volt kíváncsi: milyen szerepe, jelentősége van egy kereskedelmi vállalat tevékenységében a pártszervezetnek?

Az igazgató, aki a felszabadulást követő években maga is pártmunkás volt és a vállalatot” 15 éve,'' 'megalakulása óta irányítja, így válaszolt a kérdésre:

— Nálunk minden fontos és nehéz feladat végrehajtásában fisaként

számítunk a kommunistákra.

Bár ez természetesnek tűnhet, itt külön jelentősége van. Ugyanis a vállalat központjában hatvanan dolgoznak, de az alapszervezetnek mindössze 22 tagja van, akik közül is többen már nyugdíjasok.

A párttagok kis csapatának kisugárzó hatása azonban igen nagy.

Mivél mérhető ez?

Nemcsak azzal, hogy a vezetőség tagjai minden lényeges ügyben megbeszélést tartanak az igazgatóval, vagy a helyettesével, hogy rendszeresen kéthetenként megtartják a vezetőségi ülést és minden má„Füstös“ rókák

Különös jelenségre figyeltek fel a Bakonyban az erdészek. Az utóbbi időben Bakonyta- mási környékén, az úgynevezett csehi erdőben elszaporodtak a szürkés-fekete színű rókák, amelyekből eddig alig egy-két példány tűnt fel a hegyvidéken. A vadászok szerint ezen a vidéken 10—12 úgynevezett „füstös" róka család ütötte fel tanyáját, a szűcsök örömére. A megszokottól eltérő színű prém ugyanis rendkívül keresett.

Óriás vadkan

A csehszlovák határmenti szelcepusztai vadrezervátumban terítékre került, a már évek óta eredménytelenül üldözött óriás vadkan. A csaknem két és fél mázsás, 26 centis agyarú vadat Jekkel Béla, a Borsodi Vízmű igazgatója ejtette el. Hasonló nagyságú agyarast az 1950-es években lőttek utoljára ezen a vidéken. A vadászok méltán tartják az „évtized” vaddisznójának a ritka zsákmányt.

sodik hónapban taggyűlésen tanácskoznak a kommunisták. Azzal sem, hotgy' áz elmúlt években három fiatal dolgozót vettek fel a párt soraiba. Az áttétel, a „transzmisszió” ennél sokkal szélesebb, csak két példa, ennek bizonyítására a vállalati ellenőrök között több párttag van és ők rendszeresen látogatják a hálózatot. Munkájuk természetes részét képezi, hogy mind a gazdasági, mind pedig a politikai kérdésekről, az ezekből adódó tennivalókról beszélnek a boltok vezetőiivei, dolgozóival. Hogy mennyire széles áttétel ez, azt érzékelteti: az üzlethálózat 340 dolgozója állandóan több százezer vásárlóval áll kapcsolatban, van olyan üzlet, ahol naponta hat-hétszáz ember fordul meg. A másik: itt bent a központban idén huszonheten vesznek részt a pártoktatásban. S az irányítószerv dolgozói közül kerülnek ki (az iparcikk kiskereskedelmi vállalattal közösen szervezett) szakszervezeti oktatás propagandistái, akik a váci, ceglédi, aszódi, érdi, gödöllői, szentendrei tanulócsoportok foglalkozásait vezetik.

Nehéz ezért név szerint is kiemelni, kik, mennyit tesznek azért, hogy erősödjék a kereskedelem szocialista szelleme és jellege. Villányi Endre áruforgalmi csoportvezető, aki már 14 éve titkára a párt- szervezetnek azt mondja erről:

— Vannak pártonkívüiiek, szép számmal, akik sok társadalmi munkát vállalnak és vannak párttagok, akik többet is végezhetnének.

Itt a központban, de a hálózatban is, a dolgozók nagy többsége, 75—80 százaléka, legalább 10—15 éve alkalmazottja a vállalatnak.

— Jó stabil gárda, túlnyomó többségük becsületes, szorgalmas ember, akikre építeni lehet, — így mondja Néder Frigyes, a vállalat főellenőre, aki ugyancsak hosszú évek óta tagja a párt vezetőségnek.

Éppen ezért nem értenek egyet, sőt bántónak, sértőnek tartják, az utóbbi időben több lapban is megjelent, a kereskedelmi dolgozókat élesen bíráló általánosító cikkeket.

Nem lehet általánosítani.

Mi is ismerjük hibáinkat — mondja Kalmár igazgató. — De sok visszásságért elsősorban nem a kereskedelmi dolgozók a felelősek. Például: ha gyengébb, rosszabb árut, vagy éppen hibásat kap a vásárló, altkor biztosan bennünket szid. Pedig mi ezeket a többi jó és egyre nagyobb választékú és szép áruval együtt az ipartól kapjuk. Sőt, eddig úgy volt, hogy sok cikket kedvünk ellenére kellett árusítani.

Es még hozzáteszi:

— Én sem akarok általánosítani, de a fényes, modern fővárosi boltok, áruházak dolgozói nem is tudják, mennyivel nehezebb a többnyire elavult, öreg épületekben levő vidéki városok, községek üzleteiben a munka. Pest megye sajátos helyzetben van, közel Budapesthez. A mi boltjainkban eddig sem kelletlen, fásult áruelosztás volt, hanem eladás. Dolgozóink közvetlen, személyes kapcsolatban, szívélyes viszonyban vannak a lakossággal, mert ez érdekük, hiszen attól is függ a keresetük, mennyi árut tudnak eladni.

S ezután ez még inkább így lesz. A reform megvalósítása során, az új gazdaságirányítási rendszerben, még nagyobb szerepet kap a kereskedelem.

És természetesen sokasodik a tennivalója a pártszervezetnek is. — Tudjuk, hogy a párt új gazdaságpolitikájának megvalósítása érdekében, nekünk

kommunistáknak, az eddiginél sokkal többet kell vállalnunk — ezt mondja Villányi Endre, a Ruházati Vállalat párttitkára.

így van, teljesen igaz. Különösen ha azt nézzük, hogy a vállalat boltjaiban dolgozók között is, úgyszólván alig lehet találni párttagot, összesen nyolcán vannak.

Mi lehet az oka ennek?

Nehéz lenne erre most megfelelő választ kapni, de tény, hogy voltak évek, amikor a kereskedelemben dolgozók munkáját nem értékelték megfelelően, nem tartották olyan fontosnak, mint amilyen pedig valóságban.

Bár a ruházati bolt pártszervezetének „hivatalosan” nem tartozott, s most sem tartozik a hatáskörébe, mégis bizonyos mértékig felelősnek érzi magát azért, hogy az elmúlt években nem törődött eléggé ezzel a kérdéssel.

— Igen — mondja a párttitkár —, egyetlen községi vagy városi pártszervezetnek sem tettünk javaslatot, hogy vegyenek fel a pártba arra érdemes, kiváló kereskedelmi dolgozókat.

Most pedig, az elkövetkező években, a reform megvalósításának időszakában nagyon is szükséges lesz, hogy kereskedelmi dolgozókkal is erősítsük a pártot. Hogy milyen sokan kerültek közel a párthoz, azt az is bizonyítja; a vállalat bolthálózatában tíz szocialista, .brigád dolgozik, és ebben az évben’ méít tfáénhét' brigáíd tagjai versenyeztek ezért a megtisztelő címért. Ezenkívül huszonhárom üzlet nyerte el, múlt évi munkája alapján, a kiváló címet.

A pártszervezet titkára így fejezi be beszélgetésünket:

— Fontos feladatunknak tartjuk már a jövő év elejétől kezdve, hogy az eddiginél sokkal szorosabb kapcsolatot teremtsünk a járási, a városi és a községi pártszervezetekkel.

Hetes! Ferenc Pál

ÜNNEPI

ASZTALRA

— Fékezzen!! Forduljunk vissza! Látta? Rögtön elvágják a torkát. — A sofőr fékez, és visszarobogunk az útszéli házhoz, Cegléd közelében. A torkát azonban már elvágták. Jókora kétszáz kilós disznó. A gazda büszkén mutatja fel a fejét. A böllér pedig nagy késével tovább kaszabol, egészen addig, míg a kimúlt jószág nem hasonlít hurkára, kolbászra, sonkára és szalonnára.

(dozvald)

Tanfolyam

jókedvvel

December 21-én téli tanfolyam kezdődött Vácott a középiskolás és szakmunkástanuló KISZ-vezetők részére. A programban szereplő előadások érdekesnek ígérkeznek. A két legfontosabb téma: az elmúlt félév KISZ-munkájának értékelése és a következő félév feladatainak megbeszélése. Nagy érdeklődésre tarthat számot az az élménybeszámoló, melyet egy közülük a Szovjetunióban járt diák a Nagy Októberi Szocialista Forradqlorrf, moszkvai ünnepségsorozatáról tart majd. A tanfolyam december 24-én, vidám műsoros esttel ér véget.

— A Dunakeszi Konzervgyár öregek napját tartott, amelyen száz 70 éven felüli öreg vett részt. A Járműjavító aranykoszorus énekkara szórakoztatta őket műsorával.

KÖTŐDÉS

Ha már belekeveredtünk a ; nyelvészkedésbe — a laikusok ártatlan mulatsága volt ez minden időben és korban, legfeljebb az elhivatott, nagy tudományú akadémikusok szeretnek hajbakapni rajta istenigazában — essen egykét zokszó cégtábla-irodalmunk egyik gyakran ismétlődő és úgy látszik halhatatlanná magasztosult, de azért mindig bosszantó helyesírási hibájáról, a „kötődé”- ről is. A kutya sérti törődne./yel*,,irkaa cs%k..mfeWváfQT sunk egyik-másik ódon házikójának kapujára szögezett skatulyafedélen éktelenkedne így, hosszú „ő”-betűvel, rendszerint piros és kék plaj- básszal avagy vízfestékkel megalkotott ákom-bákom formájában, de újabban már a város szívében, a belvárosi paloták homlokzatán kígyózó fénycsövek is így sziporkázzak.

Megszerkesztői a világ minden kincséért sem akarnak

.V1

alamikor egész rendes, tehetséges ember volt, azután rászokott az italra II * és ... Kár érte ...” — Így vélekednek felőle. Általában. Szinte már kötelezőnek felfogott refrénként, olyannyira, hogy ha valaki meglátja, amint felhajt egy pohár italt, lemondóan legyinteni illik és felsóhajtani: „Már megint iszik ...”

Ismerem ezt az embert irigyeivel és tisztelőivel együtt. Mert vannak írigyei és tisztelői is.

Elnézem, amint alig negyvenéves busa fejét kissé töprengően előrehajtva ül az asztalnál. Egy kicsit Móricz Túri Danija, egy kicsit Karácsonyi Benő Felméri Kázmérja, egy kicsit Grandpierre Pereszteghy Olivérje, egy kicsit Mikszáth Noszty Ferije ő, így, oldalnézetoen és en face is. Valójában: mindegyik és egyik sem, már csak azért is, mert a sor nem teljes, a hasonlító felsorolásokból hiányzik, akárcsak egy is a mai irodalomszülött alakok közül, bár volna megfelelő figura ... De nem lenne-e valamiféle szentségtörés egy mai pozitív hőshöz mérni — akár csak oldalnézetben is — ezt a busafejűt, amikor már-már el van temetve. Hiszen —, mint mondják — csak valamikor volt rendes ember, most már nem az... Kár szegényért...

En tudom a titkát. Nem azért, mintha elmondta volna, csupán, mert ismerem az életét, külső-belső rezdüléseit, szemrebbenésének, egy-egy jellegzetes kéz-fejmozdulatának hangulati, vagy kitervelt tartalmi motívumát, azt, hogy mikor jár kihúzott, délceg testtel, mint egy katonatiszt és mikor ballag összehúzott vállal, bicegve az utcán vagy a folyosón, mint egy szánandó rokkant.

A titok: az élet; az életnek az a szeretéte, ahogyan ő látja-éli-élvezi az életet. Szépnek, az Idő gyors szárnyán repülőnek, munkásnak, hitesnek, nagyszerűnek, nevetősnek —, de kegyetlennek, kicsinyesnek, hitetlennek, mun- kátlannak, lustán cammogónak, csúnyának is látja, egyszerre, egy időben, egy aggyal, egy szívvel, egy lélekkel. Nem ad össze, nem von ki, nem szoroz, vagy oszt: e műveletek egyetlen képtelen és mégis való matematikai Komplexumban helyezkednek el benne valahol, s határozzák meg a lényeget: ha számára a munka öröm és szenvedély egyben —, mert az! — és ez a kettős az élet alapja, akkor hadd fokozhassa már ezt az örömöt és szenvedélyt

SZARVASBOGÁR

egy-egy üveg bor, egy-egy múló örömös pillanat, vagy óra. Hogy azután holnap újra termékeny szintézisét produkálhassa annak a bizonyos, képtelennek tűnő, mégis való, belső matematikai komplexumnak.

Mondom: vannak írigyei és tisztelői is.

Miért irigylik? Mert mer így élni és gondolkodni, mert hite, hogy az életnek a munka és öröm oldalát egyenlően kell nézni, de az örömök alapjául csak a munka állhat! Nem mérceként! — alapul kell állnia. Szinte hallom a hasonlatát; a galacsintűró bogarak mind mind szeretnének olyanok lenni, mint a büszkén repülő szép, szarvasbogarak, de félnek túl látni apró sárgombócaikon; a kis galacsin a biztos; a magas fatörzsön megpihenő szarvasbogarat megfoghatják, spirituszba tehetik és biológia órákon mutogatják az iskolásoknak; nézzétek, ez egy szép, nagy, döglött szarvasbogár ... És a galacsintúrók örülnek, hogy nem lehettek szarvasbogarak, mondván: szegény szarvasbogár, megdöglesztették. Kár érte ...

Es miért, kik, meddig tisztelik?

Mert így szeret élni. Nagyon, már-már ész- szerűtlenül; szabadon, már-már szabatosan —, de mindig életfelfogása: munka-öröm szinkronjában. Azok tisztelik, akik várnak-kapnak tőle: valamit derűjéből, kedves bohémságiból, saját bánatát-baját is kinevető természetéből, meleg, nagy szívéből, vagy éppen ételéből, italából. És tart ez a tisztelet az első, körülötte meglebbenő szellőig —, amely lehet, hogy meg se lebbent — és már nincsenek is tisztelők többé. Futnak, rohannak még a közeléből is és ha egyik vagy másik vissza-visszanéz, csak azért teszi, hogy azután gyorsabban szaladhasson, mondván: szegény, szegény, pedig valamikor olyan rendes, tehetséges ember volt, most pedig ... Kár érte.

Ez a „rendes-volt-ember” az én barátom. Nem szégyenlem —, nem is szégyelhetera a barátságát. Mert én tudom róla — noha nem hibátlan —, hogy őszinte ember? a munkában, az emberségben és a borban is.

Én így ítélem.

De ez senkire sem ró kötelezettséget.

Dér Ferenc

beletörődni abba az igazságba, hogy ez az akár jó, akár rossz nyelvújítási képzővel alkotott szó mást jelent hosszú és mást rövid ékezettel, mint ahogy más kötni és más kötődni, kötözködni. Nyilvánvalóan a kötni igéből képződik annak a műhelynek a neve, amelyben fürge tün- dérujjak ügyeskedik össze színes fonalakból hölgyeink divatos kardigánjait, pulóvereit, kesztyűit, sapkáit, mellénykéit. Köt — kötő — kötődé, mint ahogy mos — mosó — mosoda, varr — varró — varroda, ír — író — iroda, óv — óvó — óvoda, nem pedig mosoda, varroda, iróda vagy óvoda. Nyelvérzékünk ugyanis a da-de képző előtt éppen úgy megkurtítja a hosz- szú magánhangzót, akárcsak a lóból képezett lovas, a hóból képezett havas vagy a léből képezett leves esetében. A kötődé csak akkor viselhetné jogosan a kötődé nevet, ha arra kívánná figyelmeztetni kedves vevőit és rendelőit, hogy falai között előszeretettel kötődnek, kötözködnek velük...

Mint ahogy szegény, jó Tímár Jóskával, a nagyszerű színésszel, anyanyelvűnk lángoló szívű művészével és szerelmesével közösen mi kötődtünk jó néhány esztendővel ezelőtt a budai Fő utca egyik pompás borkóstolójában a tulajdonossal, aki — hódolva a nyelvi nyegleség akkori divatának — nagyszerű borai között zamatos kadarkájának nevét a boltajtónak támasztott fekete táblán „kadar”-ra torzította fehér krétájával.

Hiába magyarázgattuk neki, hogy ennek a borfajtának kadarka a becsületes neve, és ebben a névben a „ka” nem kicsinyítő képző, ahogy a dinka, a kövidinka, sőt a magyarka nevében sem az, tehát nem szabad lefejteni róla.

— Kadarka, kadar, egyre megy! — jelentette ki magabiztosan egy vaskalapos akadémikus makacsságával.

— Dehogy megy egyre! — jött tűzbe Tímár Jóska. — Magának talán egyet jelent a jalka és a fal, a bárka és a bár, a márka és a már, a birka és a bir, a csóka és a csók, a szarka és a ...

A tulaj kezében megállt a meszely, rámeredt a színészre, majd valósággal kiugrott a bolt elé, fölnyalábolta a fekete táblát, behozta és a sön- tés pultján krétával kadarkára helyesbítette a kadart.

Magyar László