Pest Megyei Hírlap, 1967. december (11. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-20 / 300. szám

1967. DECEMBER 20., SZERDA BALASSAGYARMAT HÍDPRÓBA A magyar és a csehszlo vák vízügyi hatóságok közös beru­házási programja szerint, pon­tosan másfél éve kezdődtek meg a több mint 150 kilométer hosszan országhatárt is képe­ző Ipoly folyó szabályozási munkálatai Balassagyarmat térségében. A folyószabályozá­si munkával már az ősszel el­készültek. Kedden, december 19-én pe­dig megtartották a háromnyí­lású új vasbeton híd sikeres teherpróbáját. A próba után a szakértők megállapították, hogy a két országot összekötő új közúti híd megfelel a te­herbírási követelményeknek. Szilveszterkor átadják a for­galomnak az új hidat. Egy csendes község A miértre nincs válasz — Hárman a „bűnügyi krónikában" — Ebben a faluban még nem volt verekedés — jelen­tette ki elégedetten Várszegi Mihály vb-elnök Püspökhat­vanban. — Legalábbis az alatt a tizenhét év alatt nem, ami­óta én elnökösködöm. Ó, az áldóját! Most veszem észremit mondok. Olyan, mintha ma­gamat dicsérném. — ígérem, hogy nem veszem annak. De mi a véleménye, miért van ez így? — Nehéz dió. Nálunk vala­hogy csendesebb népek lak­nak. Négy kilométer ide Ácsa. Mégis ott más. Mondja a tsz- elnökünk — mert ő vezeti az ottani szövetkezetét is —, hogy ami jó szó Ácsán, az nem vág Hatvanban és fordítva. Aztán arról beszélgetünk, hogy s mint élnek itt az em­berek. A falu ezerhétszáz lakosa egymásnak és egymás kö­zött él. Az Űj Barázda Tsz biztos lét­alapot teremtett, évek óta öt­venöt forintot fizet. Betelepü­lő, bevándorló ide nem jött. Sok szempontból jó, hogy így van, de az már kevésbé, hogy menyecskének valót sem igen hoznak máshonnan és a lá­nyok is otthon keresik párju­kat. Pedig még azt sem mond­hatni, hogy bezárja őket a fa­lut átölelő hatalmas erdőség. Naponta háromszázötven em­ber — főleg a fiatalja — kere­kedik útra. Legtöbbjük nem megy messzire, csak az ikladi gyárig, de ott aztán száz és Az új mechanizmus jegyében Január elsejétől Beruházási Vállalat lesz a megyei Beruházási Iroda Rövidesen vége ennek az esztendőnek, amely kezdete óta az építkezési munkák te­kintetében átmeneti évnek szá­mít az új mechanizmushoz vezető úton. Természetes, ha a kísérlet utolsó napjaiban most az eredmény után érdeklő­dünk — a tanácsi építkezések mellett ipari és mezőgazdasá­gi beruházásokat is lebonyo­lító Pest megyei Beruházási Irodánál. Tehát: — Mi várható az új gazda­sági irányítási módszerektől? — Sok jó — válaszolt a kér­désre Jankó Zoltánt, a Beruhá­zási Iroda vezetője. — Miután a vállalati összeget a kivite­lező csak a munka befejezése után kapja meg és közben a költségeket kétszázalékos bankhitelből fedezd, érdeke a határidő betartási», mert ha elcsúszik, 18 százalékig növe­kedhet a kamatláb és ezzel el­úszhat a vállalati eredmény. Határidőre és határidő előtt — Az idén a gyorsan és jól befejezett munkák közül a gö­döllői és a ceglédi lakásépít­kezés példa rá, hogy a válla­latok munkájában is új me­chanizmus érvényesül — ál­lapítja meg Scheuring János, az iroda főmérnöke. — A 25-ös Építő Vállalat egy 28 lakásos házat Gödöllőin átadott határ­idő előtt és egy másikat, amelynek csak jövő év első ne­gyedében kellene elkészülnie még idén átad. Cegléden pe­dig a Pest megyei Tanácsi Épí­tő Vállalat ez évben eddig a határidő pontos betartásával átadott 80 és december 28-ig még 53 lakást. — De azért van olyan mun­ka, ahol a határidőt nem tar­tották be? — Akad — válaszol a fő­mérnök és mutatóba mindjárt fel is sorol néhányat: — A pilisvörösvári Tárna Étterem átalakítása, bár a kivitelező, a Pest megyei Tanács Váci Épí­tőipari Vállalata határidő-mó­dosítást kapott, aligha készül el év végére. Aztán a Ráckevei Építőipari Ktsz, a községi böl­csőde építésébe bele sem kez­dett, mert munkásait Buda­pesten foglalkoztatja. Nem ké­szül el a monori termelő cuk­rászüzem sem, ezért azonban a kivitelező ceglédi tanácsi vál­lalat nem hibáztatható. A Kereskedelmi Tervezőiroda hiányos és hibás tervdoku­mentációt készített. ■— A kivitelező a tervdoku­mentációt, kézhezvétele után 30 napon belül kifogásolhatja — szól közbe Jankó Zoltán, az iroda vezetője. A módosítást, amikor elkészül, ismét ugyan­ilyen terminus alatt vissza- küldheti és kifogásaival meg a módosításokkal akár egy év is eltelhet míg a szóbanforgó építkezés megkezdődik. Ilyen huzavona a jövőben nem for­dulhat elő. Mostantól fogva irodánk és a kivitelező válla­lat a tervezővel már a prog­ram készítésétől kezdve állan­dó kapcsolatot tart, megbeszé­li a részleteket. Állami gazdaság segítsége Üjból Scheuring főmérnöké a szó: — A monori 18 lakásos ház­ra nem volt építőkapacitás. Év vége előtt, novemberben épí­tése mégis megindult. Nem várt segítséget kaptunk, a Mo­nori Állami Gazdaság építő- brigádja vállalta a munkát. Ugyancsak megindult a pilis­vörösvári és a dunáharaszti gimnázium építése is. Az előb­bi befejezését jövő év augusz­tusára, az utóbbiét 1969 augusztusára vállalta a 25-ös Építő Vállalat. — Az új esztendőtől kezdve megszűnik a kivitelező kije­lölése. Ez nyilván megnehezíti az 1968-as beruházások meg­kezdését, így van? — A kér­désre Jankó Zoltán felel: — Semmivel sem jobban, mint az előző években. Jövő­re igaz, az újabbaknál több a tervszerűen átmenő, folyamat­ban levő beruházás. Legfonto­sabb közöttük a váci meg a ceglédi kórház. Mindkettő építése remélhetőleg jövőre ütemszerűbben halad tovább és 1969-ben be is fejeződik. Kulcsátadásig Az iroda vezetője valóban az új mechanizmus szellemé­nek megfelelő terveikről be­szél: — Január elsejétől megszű­nik a Beruházási Iroda és át­alakul Beruházási Vállalattá. Tervezési csoportunk műszaki tervezést vállal és végez, meg­szerezzük az építkezéshez szükséges engedélyeket, kivite­lező kapacitást biztosítunk, vagyis kielégítjük a megrende­lők igényeit egy-egy építkezés gondolatának megfoganásától a „kulcsátadásig”. Egyszóval teljes szolgáltatást nyújtunk, mégpedig nagy igyekezettel, hogy akár tanács, akár válla­lat, akár tsz, vagy állami gaz­daság a megbízó, megelégedé­sét kiérdemeljük. Máskülön­ben hogyan számíthatnánk újabb megbízásokra? És vég­tére vállalat nem lehet meg üzletfelek nélkül. Sz. E. száz más falu szülöttével ta­lálkoznak. Mégis, ritka a jövevény. — Talán annak is része van ebben, hogy bár a falu civili- zálódik, mégis tartják magu­kat a hagyományok. Nálunk nem divat, hogy a fiatalok kü­lön menjenek lakni. Együtt él a család és közösen építik fel az új házat. Az utóbbi években száz ház épült, teljes kom­forttal. Szinte mindenütt gáz­zal főznek. Tíz személyautóról tudok és motor szinte minden harmadik házban pöfög. Csak ahol már nagyon sokan len­nének a lakásban, onnan vál­nak ki a legfiatalabbak. — A régiek sokat mesélnek róla, hogy annak idején azért lett Püspökhatvan a falu ne­ve, mert a föld a püspöké volt és hatvan család élt rajta. Húsz magyar, húsz szlovák és húsz néniét. Ma már ezt csak a család­nevek mutatják. A felszabadulás után sóik ci­gány költözött a faluba — s itt is maradtak. Ma a lakos­ság tizenkét százalékát alkot­ják. Teljesen átvették szom­szédjaik életmódját. Püspök­hatvanban nincs cigánykérdés. Egyetlen férfi volt közülük iszákos, munkakerülő, ketten pedig a „magyarok” közül fegyvert rejtegettek. Nem be­törni készültek, inkább ízes falatokra, lévén orvvadászok a rezervátumban. Mindössze ennyi a falu „bűnügyi krónikája”. — Magam is töprengtem már rajta, miért vagyunk ilyen csendes emberek — tű­nődik tovább az elnök. — Vé­gül még azt hiszik, ideköltöz­tek az angyalok. Azt sem mondhatnám, hogy a férfiak nem isszák meg a magukét. Egymillió forint volt tavaly a kocsma forgalma. Az idősebbek sűrűn nyit­ják a templomajtót. De at­tól, hogy imádkozik valaki, még vígan randalírozhat. A mi embereink nem hú­zódnak az új társadalom követelményeitől. Példa rá a sok önkéntes mun­ka, élénk a tanácsi élet. Túl ideális a kép? Meglehet. Családi háborúság, gond, be­tegség, féltékenység és irigy­ség itt is található. Egy azon­ban biztos: tizenhét év alatt senki sem emelt kezet a má­sikra. * k. m. Esti tagozat Felnőtt a felnőttoktatás MEDDIG TART A TARTALÉK? A felnőttoktatás kezdetén az esti iskolák látogatóit ugyan­olyan alanynak tekintették, mint a gyereket. A tanterv sem vette figyelembe a gye­rekekétől eltérő pszichikai sajátosságaikat. Könyveik lé­nyegében a nappali iskolák anyagának rövidített kivona­tát tartalmazták. Ugyanak­kor ezek a rövidített tan­könyvek sorozatosan dobá­lóztak olyan szakkifejezé­sekkel, amelyeknek megma­gyarázására nem volt sem hely, sem idő. A bemagolt lecke meddő ismerethalmaz maradt. Az amúgy is leszűkí­tett óraszámok miatt a. bizo­nyítványnak nem volt meg­felelő tudásfedezete, leg­alábbis, a nappali tagozat nyúj­totta tudásanyaghoz képest csekély. A megyében elsőnek A reformra éppen Pest megyében került sor először. Két évvel ezelőtt új tan­könyvet állítottak össze. Kö­zelebb az élethez — ez volt a vezérelv. A felnőtt sok is­meretre tesz szert minden­napi életében. Rádiót hall­gat, tv-t néz, újságot, köny­vet olvas, és mindenekelőtt véleménye van. Erre is épí­teni kell. Más lett a tan­könyvek hangvétele, a fog­lalkozások jellege. Több le­hetőséget adtak a konzultá­cióra. A könyvek azonban váratlanul megvastagodtak, s első pillantásra nem kis ije­delmet okoztak a tanulóknak. Az oldalak jó részét azonban szemléltető ábrák foglalják el, s ma már tapasztalati tény, hogy ezeket a könyveket sok­kal szívesebben s több ered­ménnyel forgatják, mint elő­deiket. A középiskolában el­sősorban módszerekben tö­rekszik újra a reform. Út­mutatást ad például a tan­könyv ahhoz, hogyan leg­célszerűbb egy-egy anyag­részt megtanulni. Bekapcsol­tak az iskolák tantervébe egy sor, a tanulók adottságainak megfelelő, fakultatívan vá­lasztható tárgyat is: például, egészségvédelmet, állampol­gári jogokat tanulhatnak. Tartalék? A tananyag elsajátításának leegyszerűsítésé persze nem azt jelenti, hogy a tanulónak egyre kevesebb a dolga. A felnőtt most már az iskolá­ban is felnőtt, de, éppen ezért, nem gyerekjáték a bizonyít­vány megszerzése. Beiratkoz­ni könnyű, sokan azonban hamarosan csalódnak és ki­maradnak. Az esti középis­kolákba beiratkozottak hu­szonhárom százaléka marad ki átlagosan, a negyedik év végéig. A levelezőknél még több, zömében már az első évben. Általános tendencia a kö­zépiskolai tanulók soraiban a fiatalodás. A felnőttek na­gyobb része munkahelyi ér­dekek miatt ül be az is­kolapadba, de akik a forint miatt járták az iskolát, azok már jobbára el is végezték. Mellettük persze sok olyan akad — főleg az idősebbek között — akit egyszerűen a tudásszomj hajt. Mégis: az általános Iskolá­ban újabban évről évre csök­ken ' a beiratkozok száma, 1963—64-ben még 6800 be­iratkozó volt megyénkben. Az elmúlt évben már csak 3200. Felmerül a kérdés: ha a gyereknek kötelező az álta­lános iskola elvégzése, ak­kor honnan toborozza majd egy idő után az esti iskola hallgatóit, hiszen a nappali iskolák, elvileg, nem óhaj­tanak utánpótlást termelni. Elég évi 3 százalék Ez azonban egy jó ideig még nem gond, hiszen az 1960-as statisztika szerint 200 ezer hatvan éven aluli volt megyénkben, aki nem vé­gezte el az általános iskola nyolc osztályát. Másrészt a tartalék egyéb úton is meg­terem: mióta közvetlenül az iskolaigazgatók jogkörébe tar­tozik a tanulás alóli fel­mentés, egyre több gyerek j marad ki az iskolából. Sok ! az olyan tanuló, aki termé- I szete, vagy kora folytán ne­hezen illeszkedik osztálytár­sai közé. Az igazgató éppen a többi gyerek érdekében próbál megszabadulni tőle Ha évente csak 3 százalék marad ki az iskolából, éppen annyi lesz a lemaradó, mint az 1967-ben általános isko­lába beiratkozott felnőttek száma. Márpedig a valóság­ban ez a szám 3 százaléknál magasabb. így hát jó ideig szükség lesz még a felnőtt- oktatásra, nem fölöslegesek a reformok. D. 3. EGY FÉRFIFODRÁSZ ÁLMA rpünő S oha nem láttam még ekkora fod­rászüzletet. Vagy harminc for­gószék sorakozott a tükrök előtt, vé­gig a keskeny terem egész hosszában. Mindenütt neon, és fényes szerszá­mok, hozzá agresszív illatfelhő, a szesz, a hajlakk, az olaj átható sza­ga. Valahol fent, a plafonra szerelve rejtett hangszóró halk muzsikát su­gárzott, amely csendes zsongássá mosta össze a csevegést az egész so­ron. A forgószékek körül mesterek sü- rögtek és munkahelyükkel szemben, szorosan a falnál, párnázott székeken vendégek vártak, hogy sorrakerülje- nek. Itt nem osztottak sorszámot. Ez belvárosi üzlet. Minden fodrász­nak külön közönsége van. Törzsven­dégek, akik a megszokott kezeket keresik. Tanácstalanul álltam meg. — Asszolgája! kedves vendég — szólt az első szék mestere, és tetőtől- talpig végigmért. — Beljebb tessék parancsolni —, tette hozzá, és már vissza is fordult a jókedélyű, kövér úrhoz, aki érdeklődő arccal, előre ne­vetve várta az éppen megzavart vicc befejezését. Elindultam. Ahogy haladtam a tükörfal előtt, valamennyi mester hátrafordult, megnézett, odadobott egy kurta üdvözlést, majd dolgozott tovább. Végigmentem a termen. Ha rang­sor szerint helyezkedtek el itt a mes­terek, akkor én a ranglista aljához értem szemben az utolsó hellyel. Mo­gorva, középkorú, csontos, kemény- arcú ember dolgozott itt. Éppen egy rendőr tizedest borotvált, aki megle­hetősen szőrös volt. Alighanem éj­szakai szolgálatból jött a fiú, mert időnként bóbiskolt egyet, csak a hi­deg pamacs fürge mozgására rántbtta fel néha lecsukódó szemhéjait. Néz­tem őket és vártam soromra. Ültem a fal mellett és fújtam a füstöt. A mikor rám került a sor, leültem a csontos borbély székébe. Vé­gignézett, aztán furcsán elmosolyo­dott. De ez a mosoly, furcsasága el­lenére is, barátságos, szinte együtt­érző volt. — Mit nevet? — kérdeztem, mégis bosszankodva, mert idegesített a sok vizsla tekintet, meg a hely idegensége, a nagy fényesség, az elegancia, a jár­ma és a tömeg. — Megbocsát, kedves vendég, de ugye, először tetszik itt lenni? — Igen, más fodrászüzletben is régen .;. — simítottam végig bozon­tos üstökömet —, de miért kérdi? Nevetett: — Ezért tetszett hozzám kerülni... Különben elkapták volna a kollégák ezen a hosszú soron ... Mert, ugye, az ember vadászik a törzsvendégre... Megütközve néztem rá. Szabadkozott: — A világért sem akarnám meg­sérteni, csupán a szakmát kádere­zem ... Hogyan tetszik parancsolni, oldalt választva, vagy hátra? Amíg az ollóval a fülem mögött babrált, lehajtott fejjel gondolkoz­tam. Bármily furcsa, zavaró és kel­lemetlen volt is az első perc itt, ér­dekelni Kezdett engem ez az ember. Felnéztem és a tükörben találkozott a pillantásunk. — Maga uram, nem szereti a szak­máját, ugye? — kérdeztem. ■tűnődött. A munkát igen, a szakmát, azonban, igaza van, a szakmát '/sió­ban nem ... Régi dolog ez. Fiatal se­géd voltam, nősülni akartam, ketten udvaroltunk Sárikának, a kovács­mester lányának. Svegál Jani, a fi­nánc. m _-g én ... — És Sárika, a fináncot választot­ta? — Igen! Amikor kérdezték tőle, miért, hiszen a Jani jóval idősebb volt, mint én, ahogy hallottam, csak legyintett és azt mondta: „Oh, az a koszkaparó!...” És, kérem, akkor én eljöttem a falumból, azóta élek Pes­ten. És ha zokon is esett, Sárikának van igaza... De amikor és harminc­kettőben inas lettem, nagy szó volt az: szakma. A magamfajta álmodni is alig mert erről. Hatan voltunk testvérek, én a legnagyobb. Amikor Schüller bácsi, falum borbélya szólt apámnak, odavenne, büszke volt a család. Én lettem egyedül iparos. De nekem akkor se tetszett: erdésznek vágytam..; De tessék megmondani őszintén, mit is szerethet ezen férfi­ember? Mi jó van abban, hogy férfi létemre más férfiak arcáról kaparom a szőrt és kerülgetem a pattanáso­kat ... Ezt nem mint vendégnek mondom, ne tessék félreérteni, mint embernek... És kérem, ezekkel a kezekkel... — mutatja óriási cson­tos, bütykös, paraszt-kezét. — Hát bizony ... — néztem rá cso­dálkozva. É s ami a legrosszabb —, folytatta — még jó arcot is vág az ember hozzá, mert a fizetés mellé leesik a borravaló, ami ősidők óta kijár a la­kájoknak, inasoknak és a test körüli szolgálatot ellátó udvarongpknak. Mert innen származik uram; a mi szakmánk, királyok, főurak és sze­retőik fürdőszobájából, öltöztetőter­méből. Ctt szokta meg a szakma, hogy mindenhez jó pofát vágjon, ud­varoljon, hízelegjen, hiúságot legyez- gessen. Hiszen ez volt a kenyere, s ez ma is. Nézze meg a Józsit, a Palit vagy akár a többieket is: ugrálnak, hajbókolnak, disznó vicceket suttog­nak, kelletik magukat, egy prima­donna sem különben, közben borra­valóból annyit vágnak zsebre, mint egy becsületes munkás havi keresete, Hát ezért, ugye, érdemes!... így szegik a lakájok kenyerét, kedves uram!... No, persze azért nem mind ilyen, csak amelyik ilyennek is szüle­tett. És ezek válnak be a legjobban, ők vannak a sor elején . . Az életben minden sornak az elején. Sokszor már gyűlölöm, amit csinálok. Pedig ne higgye, hogy rossz munkás va­gyok, hiszen akkor nem lennék itt ezen a belvárosi helyen. Versenydí­jakat nyerek, de mit ér ez az egész?..; — Miért nem hagyja abba? — Igaza van: abba kellene hagy­ni. De akkor mihez kezdenék ?. . Oj szakmát tanuljak? Ha legalább húsz évvel fiatalabb lennék, akkor igen Vagy talár, nem is szakmát tanulnék, hanem nekivágnék a világnak .. — Minek? — Ne tessék kinevetni, de van egy fixa ideám: ha én egyszer egy lakat­lan szigetre kerülhetnék!... Nem sok kellene nekem, csak néhány ruhada­rab, és egy-két szerszám ... Vagy akár e2 a borotva itt ni! — emelte fel a fényes szerszámot és szemoené- zett a tükörképemmel, együttérzést keresve és figyelt nem nevetek-e raj­ta ... — Akkor .. akkor ott megmu­tatnám, mit is tud, egy koszvaka­ró! ... L ekanyarította vállamról a törül­közőt, tükröt tartott mögém, hogy lássam, jól nyírt-e. Amikor a kisseprővel leveregette a ruhámat, csendesen mondta: — Köszönöm, hogy nem nevetett ki és ne haragudjon, hogy untattam. Rossz napom van ma . .. Tenkely Miklós / l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom