Pest Megyei Hírlap, 1967. december (11. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-16 / 297. szám
Ülést tartott az Elnöki Tanács A polgári törvénykönyv és a választott bírósági eljárás módosítása A Magyar Nemzeti Bank új jogállása A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott. Megtárgyalta és törvényerejű rendelet formájában elfogadta a (Magyar Nemzeti Beink új jogállásáról szóló előterjesztést Az Elnöki Tanács módosította a polgári törvénykönyv egyes rendelkezéseit Az Elnöki Tanács hatályon kívül helyezte a kisiparosok ipargyakorlásáról szóló törvényerejű rendeletnek azt a rendelkezését, amely megtiltotta munkaviszonyban álló személy részére építőipari tevékenység gyakorlására iparjogosítvány kiadását illetőleg építő kisiparos számára munkaviszony létesítését. , Az Elnöki Tanács végül folyamatban levő ügyeket gyalt ★ A Magyar Népköztársaság polgári törvénykönyve az állampolgárok, valamint az állami, szövetkezeti és társadalmi szervezetek vagyoni és egyes személyi viszonyait szabályozza. Az új gazdasági mechaniz mus bevezetése szükségessé tette a törvénykönyv egyes rendelkezéseinek a módosítását. Az Elnöki Tanács törvény- erejű rendelete megváltoztatja a törvénykönyvnek azokat az intézkedéseit, amelyek a szerződések általános szabályaira, valamint az egyes szerződésfajtákra vonatkoznak. Megszünteti azokat a megkötöttségeket és korlátozó szabá lyokat, amelyek az eddigi gazdaságirányítási módszernek megfeleltek, de az új gazdasági mechanizmus körülményei között nem tarthatók fenn; Növeli a vállalatok mozgási szabadságát a szerződések tartal- tár- | mának kialakításában, így például bizományi szerződések és a társasági szerződés körében. Ezzel biztosítja a vállalatok és szövetkezetek szerződéses kapcsolatait szabályozó újabb kormányrendeletek beilleszkedé(Fólytatás a 2. oldalon) A KISZ Központi Bizottságának felhívása az ifjúsághoz Pénteken befejezte munkáját a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága. A tanácskozás második napján, Szabó János, a központi bizottság titkára összegezte az ifjú kommunisták idei tevékenységének eredményeit, és előterjesztette a további tennivalók programját, valamint az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésével kapcsolatos állásfoglalás tervezetét. Bejelentette, hogy az idén, az év végén és az új esztendő elején valamennyi KlSZ-szerve- zetben végrehajtják a tag- könyvcseréket. Ezt összekapcsolják a tagösszeírással, az ifjú kommunisták munkájának értékelésével, véleményük és javaslataik meghallgatásával. Elmondta: az ifjúság körében szerzett tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy a KISZ-ta- gok, s velük együtt az új nemzedék döntő többsége a gazdaságirányítási rendszer reformja mellett áll, s kész arra, hogy tudását és lendületét a jó ügy szolgálatába állítsa. Nyomatékosan aláhúzta, hogy az ifjúsági szövetségnek is ki kell vennie részét a feladatok megoldásából. A reform az ifjúság egyéni és társadalmi érdeke — mondotta, s kitért arra is, hogy a KlSZ-szerveze- iteknek őrködniük kell azon, hogy a fiatalok javaslatainak foganatja legyen. Lépjenek fel a jogtalan követelőzések, a reális alapot nélkülöző vágyálmok ellen, de mind a termelés, mind a foglalkoztatás, m'nd a bérezés területén küzdjenek a fiatalok indokolt követeléseinek teljesítéséért. A beszámolót vita követte, majd a KISZ Központi Bizottsága egyhangúlag elfogadta a tennivalók programját és az állásfoglalás tervezetét. Az állásfoglalás egyebek között hangsúlyozza: a reform céljai megfelelnek dolgozó népünk és ifjúságunk érdekeinek: ezért a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága őszinte meggyőződéssel támogatja megvalósítását. Szükségesnek tartja a fogyasztói árreformra vonatkozó intézkedéseket, mert megfelelnek a reform céljainak, a népgazdaság lehetőségeinek. Ugyancsak helyesül, hogy 1968-ban is megfelelő eszközök állnak rendelkezésre a bérek emelésére, a szociális juttatások, a foglalkoztatás színvonalának fenntartására, sőt növelésére. A központi bizottság véleménye szerint a gazdaságirányítás új rendszere tovább szilárdítja szocialista társadalmi rendszerünk gazdasági és politikai alapjait, újabb alkotó erőiket szabadít fel. Felhívjuk az ifjú kommunistákat, az egész magyar ifjúságot: szóval és tettel, fiatalos lelkesedéssel segítse a reform bevezetését és végrehajtását. A szocializmus teljes felépítése az ifjúság érdeke, hazafias, internacionalista kötelessége — hangsúlyozta egyebek között befejezésül az állásfoglalás. PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST: MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 297. SZÁM ARA 50 FILLER 1967. DECEMBER 16., SZOMBAT Katonai lázadást vertek le Algériában Hetek óta nincs hír Zbiri vezérkari iónokról Algériából érkezett a pénteki nap legérdekesebb hire: Bumedien elnök átvette a hadsereg vezetését. Bumedien felelőtlen elemek kísérletére utalt, s róluk szólva a kalandor irányvonal veszélyét emlegette. Később azt is bejelentette, hogy ez a hatalmi harc katonai lázadás formáját öltötte. Az elnök közölte, hogy a lázadást leverik. Az utóbbi hetekben Algériából érkezett — és sok találgatással vegyült — hírek széles körű politikai vitáról tudósítanak. Amit a friss hírek megerősítenek: a hadseregben és az uralkodó párton, az 'FLN-en belül számottevő ellentétek keletkeztek, s a jelek szerint a vezetés kettévált. Állítólag a Bumedien által most megbélyegzett szárny több vezető politikus eltávolítását akarta és negatívan ítélte meg a belső reformok előrehaladását. Ezzel szemben Bumedien kedden az FLN vezetőinek konferenciáján a párt tevékenységének fogyatékosságait bírálta. Ezt követően került sor az FLN titkárságának egybe- vonására, annak a Kait Ahmednak a vezetésével, aki az elégedetlen szárny támadásainak egyik célpontja volt. Ez a lépés, párosulva Bumedien mostani bejelentésével, a két és fél éve hatalmon levő Bumedien megerősödését jelenti. Feltűnő, hogy hetek óta nincs hír Zbiri vezérkari főnökről, aki Bumedien mellett a legfontosabb szerepet játEv vége az építőiparban Bővítik a DCM-et Béremelés az útőröknek 1968: 64 ezer lakás Tegnap ülésezett az Építők Szakszervezetének központi vezetősége. A tanácskozás vendége volt dr. Trautmann Rezső építésügyi miniszter és Somoskői Gábor, a SZOT titkára. A főtitkári beszámoló a munkások szociális helyzetét, életkörülményeit taglalta. Bejelentette, hogy december elsejétől o közúti igazgatóság 4400 útőrének és építőipari munkásának havi Téli jég nyárra szotta az elmúlt időszakban. Feltehető, hogy Zbiri a bírált szárny vezéralakja annál is inkább, mert az elnök lényegében tőle vette át a hadsereg irányítását. A szervezeti vita olyan körülmények között zajlott, amikor döntő fontosságú a haladó, antiimperialista arab országok belső szilárdsága. BUDAPEST A KGST VB 32. ülésszaka Pénteken délelőtt a Gettért Szálló nagytermében megkezdődött a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa Végrehajtó Bizottságának 32. ülésszaka. Az ülésszak elnöki tisztét Frantisek Krajcir, a csehszlovák minisztertanács elnökhelyettese tölti be. A FRAM NYOMÁBAN A jövő tavasszal megszer* vezésre kerülő szovjet Északi» sark 17. elnevezésű sarkkutató állomás feltételezések szerint a legendás hírű Nansen hajójának, a Framnak útvonalán járja be az Északi-Je- ges-tengert. A sodródó állomás megfigyelésének eredményeit összehasonlítják Nan- senék kutatásaival, az akkori természeti viszonyokkal. ÚJ-DELHI Hivatalos nyelv marad az angol is Az indiai alsóház 221 szavazattal 75 ellenében jóváhagyta azt a törvényjavaslatot, amelynek értelmében Indiában megmarad hivatalos nyelvnek az angol is. 100 forintos béremelést adnak. Január elsejétől további 2400 dolgozó részesül hasonló emelésben. A miniszter bejelentette, hogy az építőipar egy hónappal korábban teljesítette idei tervét. Beszámolójában, megemlítette, hogy gyorsított tempóban fejlesztik az építőanyagot és szerkezetet gyártó ipart. Így megkezdődött a DCM bővítése, míg a Szentendrei Betonárugyár korszerűsítését jövőre kezdik meg: 1968-ban egyébként több mint 64 ezer új otthont akarnak átadni. Ahogy zordabbra fordult az időjárás s beálltak a kisebb tavak, patakok, megjelentek a jégvágó emberek. Tábla- és tonnaszáni vágják a konzervált hideget, hogy tartósítsák a vermekben akár nyár közepéig is. Jól jön majd egy kis hideg, ha mínusz egynéhány helyett plusz 30-at mutat a hőmérő (Foto: Gábor) Központban a fogyasztó Vásárláskor, úgy tűnik, a személyes döntés legszabadabb pillanatait éljük át, elvégre igazán senki nem szólhat bele, hogy a pénzünkért milyen árut vásároljunk. Ez a fogyasztói „szabadság” sokkal viszonylagosabb, mint hinnénk, mert az áruk közötti választást tucatnyi tényező befolyásolja. A hangulattól az időjárásig, a kialakult családi szokásoktól a lakóhely típusáig és még tovább is terjed a törvényszerűség skálája, amelyeknek akarva-aka- ratlan engedelmeskedünk, amikor a bolti pulthoz lépünk. De a fogyasztói döntéseket mindenekelőtt meghatározó feltétel — sajnos — egyelőre így hangzik: kapni? Megvásárolni csak olyan árut lehet, amely kapható, másrészt: ha valamiből kevés kapható, ott aligha lehet szó fogyasztói mérlegelésről, akkor csak egyetlen megfontolás jöhet szóba: „jó, ha van”. Köztudomású, hogy a jelenlegi gazdaságirányítás fogaskerékrendszere — az ipartól, a külkereskedelemtől a boltig vezető teljes pályahosszon —, voltaképpen a ,nem kapni” korszakában alakult ki, és ez tükröződik benne mindmáig. Tegyük hozzá: ez tükröződik még olyan gazdasági szférákban is, ahol pedig az alapvető hiány regen megszűnt, ahol tehát a gazdasági élet valósága régen ellentétbe került a korábban megfogalmazott irányítási struktúrával. Ha az üzletnek, mögötte: ez egész kereskedelemnek, és a háttérben: a termelővállalatnak nem elsőrendű érdeke, hogy eladjon (következésképp: hogy a vásárló valóban vásárolhasson), akkor az a bizonyos fogyasztói pozíció másodrendűvé csökken, a boltban pedig természetessé válik a jól ismert mottó: „örüljön, hogy kapni”. Miért állítható, hogy az új gazdaságirányítás folyamatában értelmezve — alapjaiban módosítja a fogyasztó helyét, értékrendjét? Az elmúlt években már jó- néhány intézkedés célozta a vásárlói igények jobb kielégítését — a bolti alkalmazottak udvariassági versenyeitől, a választékot bővítő új gyártmányokig. Mindez természetesen javíthatta a fogyasztók helyzetét, a lényegen azonban nem változtatott. Ez a lényeg pedig — tömören ösz- szegezve — az volt, hogy a termelés állt a gazdálkodási sor első helyén, és az ipar számára mindenekelőtt az volt a lényeges, hogy az előírt, tervben rögzített termékeket előállítsa. A termelővállalat 1968-tól sem közvetlenül a fogyasztói igények kielégítésében, hanem: nyeresége növelésében érdekelt, csakhogy az utóbbi — az előbbi teljesítésével valósítható meg! Ha közelebbről szemügyre vesszük ezt, csakhamar kitűnik; nincs szó valamiféle idillikus, már-már „gombnyomásra” megvalósuló fogyasztói pozícióváltozásról. A gazdasági törvényszerűségek azonban hosszabb távon, esetleg konfliktusokkal, érdekütközésekkel is, de ezt a pozíciót erősítik. A vállalat ugyanis, amely szabadon gazdálkodik eszközeivel, önállóan határozza meg termékei mennyiségét, a gyártmányösszetételt — e sokirányú és bonyolult döntési skálán korántsem mozoghat önkényes szabadossággal. Egyfelől határolja tevékenységét saját nyereségnövelési igénye (amitől dolgozói jövedelmének tetemes hányada függ), másfelől pedig számolnia kell azzal, hogy nyereség csakis olyan termékekből származhat, amelyeket értékesítettek, valakinek eladtak. Könnyű belátni, hogy az a gazdasági sorrend, amely a vállalatot mindenekelőtt értékesítésre, eladásra ösztönzi, egyben a hiányok fokozatos csökkenéséhez is hozzájárul, majd — a mind erőteljesebb értékesítési versenyben — a pénzével, vásárlóerejével szabadon rendelkező fogyasztót helyezi a rangsor első helyére. Természetes, hogy közben, e tendencia kibontakozásáig lehetségesek bizonyos ellentmondások a vállalati érdek és a piac között, ezt azonban ellensúlyozzák a gazdálkodást „terelő” központi intézkedések. Az áremelési irányzatok ellen a széles körű hatósági, illetve limitárak, az állami tartalékok és importcikkek léphetnek fel; a hiánycikkek csökkenését ugyancsak egész sor ösztönző szabályozhatja. Az sem mellékes, hogy — amint eddig, ezután is, sőt, még határozottabban — sorompóba lépnek bizonyos büntető- szabályok, pénzügyi szankciók azok ellen, akik tudatosan, eleve tisztességtelen szándékkal próbáinak a közös érdek terhére helyi vagy személyes érdekeket érvényesíteni. Mindez együtt, ha nem is azonnal, de egyértelmű bizonyossággal a fogyasztó helyzetét erősíti! Tábori András
