Pest Megyei Hírlap, 1967. december (11. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-14 / 295. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Tűzrendészen tanfolyam tsz-ek számára A CEGLÉDI VAROS XI. ÉVFOLYAM, 294. SZÁM 1967. DECEMBER 14., CSÜTÖRTÖK Vasárnap nyílik Öt világrész fotoművészete Nemzetközi kiállítás Cegléden Ülésezik a városi tanács végrehajtó bizottsága Pénteken, december 15-én, délelőtt 9 órai kezdettel a városi tanács kis termében ülést tart a Cegléd Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága. Az ülésen jelentés hangzik el a lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról, majd a pénzügyi osztály jelentése alapján megvitatják a városi tanács 1968. évi részletes és 1968—69-i távlati pénzügyi tervét. A harmadik napirendi pontként a mezőgazdasági termelőszövetkezetek népművelési helyzetiről számolnak be. Ezután egyéb ügyek megvitatása szerepel a napirenden. Szerteröppentek a meghívók. A plakátok országban, világban hirdetik Pécstől Debrecenig, Miskolctól Szegedig a világ legrangosabb fotóművészeinek ceglédi randevúját, az öt világrész fotoművészete című kiállítást. Elkészült a bemutatásra kerülő képek gondosan tervezett, ízléses katalógusa, s ezzel beigazolódott, hogy a ceglédi nyomda szedőinek, gépmestereinek, munkásainak nagy igyekezete, buzgó erőfeszítése kétségkívül kiállta a próbát. Azt csak a beavatottak tudják, hogy mit kellett kilincselniük a tárlat szervezőinek nyomdáról nyomdára, amíg a sok-sok elutasítás után itt elvállalták a helybeli nyomdászok ezt a kényes munkát. A rég elavult gépek hiányosságait nagy szakértelemmel, mesterségük szeretetéből fakadó leleményességgel pótolták, és sikerrel vizsgáztak. Nem kell szégyenkezniük, a szerény, de ízléses meghívók, katalógusok és falragaszok kellő súllyal reprezentálják a vasárnap megnyíló tárlatot. A házigazdáéknál, a Ceglédi Foto Club Kossuth művelődési házbeli termeiben már napok óta lázas készülődés nyújtja hosszabbra a napokat, kurtítja az éjszakákat. Későig égnek a villanyok. Tóth István fotóművész irányításával helyükre kerülnek a paravánok, tervezgetnek, cen- tiznek, minek hol lenne jobb helye? Egy másik szobában — a kiállításra szánt földszinti négy közül — a „ragasztóbrigád” működik, ők a képek felhelyezésének kivitelezői. Van még tennivaló bőven, a lelkesedés azonban lankadatlan: fáradhatatlanul működnek a klubtagok és önkéntes segítőtársaik, hiszen évek óta dédelgetett szép tervük érik most gyümölccsé ezzel a világraszóló kiállítással. Megnyitó: a Kossuth Művelődési Házban december 17-én, vasárnap délelőtt 11 órakor. Előtte fél tízkor sajtófogadás, amelyre már bejelentették részvételüket országos sajtóorgánumaink és a Magyar Televízió is. Január elsejéig lesz nyitva ez a — már terveiben is nagy hírű — fotókiállítás, (tamasi) A kézi tűzoltó készülékek használatát mutatja be Simon István járási balesetvédelmi felügyelő. A ceglédi járás és Nagykőrös város termelőszövetkezeteinek tűzrendészei nemrég négynapos tanfolyamon vettek részt. Rendezését a megyei tanáccsal egyetértésben a tűzrendészen. parancsnokság bonyolította le. A hallgatók előtt ismertették azokat a szabályzatokat és jogi eljárásokat, amelyek ismerete a mezőgazdaságban feltétlenül szükséges. Már eddig is súlyos károkat okozott gazdaságainknak, hogy ezzel nem sokat törődtek. A tanfolyam részvevői mintaellenőrzés végeztek a ceglédi Vörös Csillag Tsz-ben. A tanfolyamon sor került a megelőző munka mellett a tűzoltótechnikai tudnivalók elsajátítására is. Irta és fényképezte: Jakab Zoltán HANGULATOS HELY LESZ A vén szélmalom tövében... Influenza és más téli betegség... Bár a forgalom jóval kisebb, mint amire a megnyitáskor számítottak, azért felkészülten várják a téli vásárlókat, akik az influenza és más téli betegség idején biztosan lokan jönnek majd, hogy are- teptekért cserébe gyógyszert Vásároljanak. Boldogító igen - eddig 644-szer Sorban állt a násznép 0 Koccintottak a teremben Bőrzekében a fiú, farmerban az ara Ügyes szerkezet segítségével töltik a csöpp papírtasakokba a gyógyító porokat. Foto: Gábor Kívül, a kirakat üvegén még mindig ott a makacs, megmozdíthatatlan rács. Bent, a Rákóczi utcai, felújított gyógyszertárban piacnapi forgalom. Aki először tér be, érdeklődve szemléli az egyszerű, kellemes hatást nyújtó berendezéseket. Talán kicsit elégedetlen is a látvánnyal. Azt hallotta, hogy a város legkorszerűbb ilyen intézménye ez, mégsem talál jtt semmi különöset. Pedig más, mint a többi. Bent, a raktárban, a készítőhelyiségben, a galérián elhelyezett tárolószekrényekben minden más. Mindennek megvan a maga helye, rendeltetése. A galériára lépcsőn lehet feljutni — de az ott tárolt gyógyszert már spirális csúszdaszer- kezeien juttatják a kiadó gyógyszerész keze ügyébe. A leggyakoribb orvosságok két, a tárára szerelt, tengely körül forgó rekeszes üvegszekrényben kaptak helyet, kézközeiben. — Ameddig a szem ellátott erre körbe — lendíti széles ívben a karját a piros arcú öregember —, mindenki idejárt ehhez a malomhoz. Híres malom volt ez a hantházi, és micsoda liszteket őrölt a Molnár Jóska! — Azért hívták molnárnak? — élcelődöm, de Sándor József nem veszi a lapot, hévvel sorolja a rég volt neveket és évszámokat, meg sem lehet állítani. Kicsit megható, kicsit mosolyognivaló. Hát mindnyájan ilyenek leszünk? Lázban égők, ha roggyant háttal az ifjúkor fiókját húzzák elő az emlékezetből? Fejünk felett magasodik a csáléra csúszott tetejű malom. Még csak a zsindelye sem koppon — pedig tetőtől talpig az borítja — amint az öreget hallgatja. Gondolom, kitűnően ismerik egymást. Hatvan év alatt az élő ember és a holt tárgy között valami közösség alakul ki. — De jó volt itt az élet! Akkor még a mama is menyecske volt, én meg bírtam a zsákot. Hogy a Molnár Jóska meghalt, a családja átadta a berendezést Farsang Ignácnak, utána a Kállai Istvánnak. Akkorra már nem csináltunk lisztet, mert kikopott a malomkő — csak darát. De azért jöttek a népek, itt táboroztak a szekérrel naphosszat. Még a kecskemétiek is inkább erre jártak. Aztán hogy mindenki kihalt, harmincötben megvette a város a rokonságtól kétezer pengőért a malmot. A városi urak zsindelyeztették le akkor ilyen szépre. A háború alatt nagyon féltettük, de megúszta. Rövid ideig még dolgozott, de aztán minden abbamaradt. Én őröztem, őröztem, csakhogy hordták. Elvitték a grádicsokat, felszedték a padlatot. Két éve meg jött egy nagyon csúnya zimankó, és lepofozta a tetejét. Körbejárjuk a kétemeletnyi magas, hengeres épületet. Benn látni, hogy az óriási gerendák itt-ott megroppantak, főleg ahol a tető résein az eső-hóié marta. Arról beszélgetünk, hogy kitűnően díszlene a Dunakanyarban épülő skanzenben vagy esetleg másutt. Kérdem az öreget, mit szólna, ha elvinnék innen a malmot. — Inkább adják nekem. Én tudom, mit csinálnék vele! Megépíteném, azt sem bánnám, ha rámenne a két tehénkém! — Na de, bácsi — nevetek rajta —, szélmalmot, ma, az elektromos gépek korában ? Hogy állná a versenyt? — Ne csináljon úgy, mintha nem tudná. Más liszt volt ez... Nemcsak maguk, mások is jönnek nézni, más is gondol rá, hogy jó volna újraszerkeszteni... Kedves, öreg, lógó bajuszú Arany János földi. Mi értelme vitázni? Inkább parolázunk, és meghív, ha erre járunk, jöjjünk el máskor is malomnézőbe. A teljesség kedvéért hadd mondom el: másnap a Néprajzi Múzeum megbízottja közölte, hogy a skanzenben három szélmalom is lesz. Dus- nokról, Kunhegyesről és Köm- lődről hozzák őket. Sokkal jobb az „állaguk”, mint a a nagykőrösié, tehát szállításuk egyszerűbb, kevesebb gonddal és kiadással jár. (k. m.) Mit „illik“ venni egy bácsinak? Háromnegyed kilenc. A városi nőtanács ajtaja előtt négy kislány topog türelmetlenül. — Melyikünk beszéljen? — Az Erzsi —, vágja rá a prémkabátos — ő a legbát- rabb! JÓ SZÜRET UTÁN sok az esküvő, állítja a népi tapasztalat. Ebben az évben eddig 322 házasságot kötöttek az anyakönyvi hivatalban. Az utolsó öt év eredményéhez viszonyítottan ez az év — ha nem is éri el a múlt év rekorderedményét, visszaesést nem mutat. 1962-ben 281 volt a házasság- kötések száma, a következő évben 290, azután 287, majd 1965-ben 326, végül 1966-ban 350 pár kötött házasságot városunkban. A házasságkötési szándék tehát nincs visszaesőben. Az anyakönyvi hivatal vezetője, elmondja, hogy nemrég túl fiatalok jelentkeztek nála házasodási szándékkal. A leány alig töltötte be a 16, a fiú a 18 évet, már kéz a kézben kopogtattak a hivatal ajtaján. A leánynak gyám- hatósági engedélyt kellett szereznie. A fiúnak igazolnia kellett, hogy a leendő házasság anyagilag megalapozottnak ígérkezik, van jövedelem, állandó kereseti forrása. Mivel ham 2700 forintos átlagkeresetet igazolt, a gyámhatóság a megfelelő orvosi igazolás alapján, amely szerint a leány fejlett és egészséges, megadta az engedélyt. Az az egyik véglet. A másik, amikor idős pár jelenik meg a hivatalban. Ez évben a legidősebb vőlegény 71, a menyasszony 60 éves volt. Azzal kezdtük beszámolónkat, hogy szüret után szokott az esküvők száma megszaporodni. Nos, ezen az őszön eddig a legtöbb házasságkötés november első szombatján volt, amikor is 14 pár jelent meg az anyakönyvi hivatalban. SORBAN ÁLLTÁK, szinte, hogy kimondhassák a boldogító igent. Most már csökken a jelentkezők száma, szombatonként 3—4 pár akad csak. Talán majd karácsony előtt lesz még nagyobb forgalom. A házasságkötések legtöbbször hagyományos külsőségek közepette történnek. Sötét alkalmi ruhában jelenik meg a pár és a két tanúja is. Egyre gyakoribb azonban, hogy a menyasszony menyasszonyi ruhában jön. Ilyenkor felvonul az egész násznép. A házasságkötő terem egy-két esetben már kicsinek is bizonyult. De van olyan eset is, hogy a vőlegény műbőr zekében, a menyasszony pedig ______ n adrágban, mintha túrista- társadalmi kirándulásra készülne, jelenik g;ag erkölcsi meg. A vőlegény nyakán kockás sál, a menyasszony kezében útiszatyor. BÁTORTALAN IS VAN, akinek segíteni kell, hogy kimondja az „igen”-t, van olyan is, aki a hivatalos aktus során tízszer is elmondja, hogy „igen”. Előfordult, hogy a megjelentek az anyalcönyvi bejegyzések aláírása után „koccintottak”, és sorra kínálták egymást, persze az anyakönyvvezetöt is. A népszokások egyébként teljes feledésbe merültek. Itt tudom meg azt is, hogy az első polgári házasságkötést Cegléden 1895. október 12- én kötötték, Pataki Sándor csizmadiamester volt a vőlegény és Katona Borbála a menyasszony. A statisztikák egyébként arról tanúskodak, hogy napjainkban változatlanul sok a meggondolatlanul, túlságosan fiatalon, rövid ismeretség után kötött házasság. Ezek jó része — a tapasztalatok szerint — rövid életű. Az elmúlt években évenként több mint ezer válást mondtak ki az országban — az első házassági évforduló előtt. A SOK VÁLÁS gazdasági, tömegpszicholó- és még sok más ok következménye, a társadalomtudósok véleménye szerint is a házasságokat elsősorban a közgondolkodás átformálásával lehetne szilárdabbá tenni. Sz. I. — De mit mondjak? — Hát azt, hogy keresünk egy bácsit, vagy egy nénit, aki nagyon egyedül van. Akinek nincs gyereke. — És ha nem mondanak? — Dehogynem! A tanár néni azt mondta, hogy itt tudják. — És miért kerestek nénit, vagy bácsi? — kérdem tőlük. — Mert, aki egyedül van, annak szomorú a karácsonya — mondja Erzsiké —, azt majd mi felkeressük, és ha kell, kitakarítunk. Meg viszünk neki valamit. Ha néni lesz, akkor összeadjuk a süteménynek valót, ha bácsi, akkor meg valamit ... Tessék mondani, mit illik vinni egy bácsinak? Az egyik azt mondta, hogy cigarettát, de a másik rátrom- fol: „És ha nem cigarettázik?” „Akkor bort...” Nehéz elképzelni, hogy ez a négy kislány aznap nagyon tudott figyelni az órákon, a Hámán Kató iskolában. Mert ezen a délelőt- tön a Tyereskova- és a Sirály- őrs tagjai másra gondoltak. Cseh Erzsiké arra, hogy vajon mit szól majd a néni vagy a bácsi az ajándéknak, Farkas Gyöngyi azon töpreng: almát vigyen-e vagy cukorKát. Med- gyes Irénke a pad alatt számolta az „anyu nem tudta” zsebpénzét, Csatári Manyi meg a tankönyv helyett azt a cédulácskát olvasta, amelyikre felírták, hogy a két őrs huszonhat tagja mit is ajánl fel az ajándékozásra. S a tanár néni biztosan „elnézett” ma a fejük felett, nagyon megértőén. (cs)