Pest Megyei Hírlap, 1967. december (11. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-02 / 285. szám

x^if/r/<ip 1987. DECEMBER 2., SZOMBAT Jogi ÉSM8$®mS$©s'$®sziés Törvényesség, demokrácia, új mechanizmus ad. b) A szociális ta demokrá­cia és törvényesség biztosíté­kaként fogihatók fel azok a fenti törvénybe foglalt eljárá­si előírások is, amelyek a kép­viselők, illetve tanácstagok visszahívását szabályozzák. Az idézett törvényhely második fordulata mondja ki .. a vá­lasztópolgárok az országgyűlé­si képviselőt, illetőleg tanács­tagot visszahívhatják.” A tör­vénynek Az országgyűlési képviselő és a tanácstag meg­bízásának megszűnése című XII. fejezetében az 57—59. §-ok szabályozzák részletesen a visszahívási eljárást. A törvény a visszahívást két vagylagos feltételihez köti, ki­mondván, hogy „A választóke­rület , választóinak döntése alapján az országgyűlési kép­viselő, illetve a tanácstag, amennyiben megbízatásának valamilyen oknál fogva nem tud eleget tenni, vagy arra méltatlanná vált, visszahív­ható.” (58. § (1) bek.) A vissza­hívásra országgyűlési képvise­lő esetén a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségé­nek, tanácstag esetén pedig a Hazafias Népfront helyi bi­zottságának kezdeményezése alapján az egyébként je­lölésre illetékes gyűlések te­hetnek javaslatot. A visz- szahívásról — megfelelő szabályok betartásával — a választók nyilvános gyűlé­sen nyílt szavazással dön­tenek. A visszahíváshoz a tör­vény szerint a választókerület választói legalább felének je­lenléte és a jelenlevők több mint felének szavazata szüksé­ges. 4. Az új választójogi törvény ^z országgyűlés munkájával isszefüggésberr is jelentős ér- ékű jogalkotás; képviselő és választók közötti kapcsolat szo­rosabbá és közvetlenebbé va- ;ása a törvény megvalósítása ltján kedvezően érezteti ha- ását az országgyűlés munká­éban. Nem véletlenül vetette íel a párt IX. kongresszusán a tőzpomti Bizottság beszámoló­ja, majd a kongresszusi hatá­rozat is, hogy tovább kell fej­leszteni a legfőbb törvényhozó íZorv, az országgyűlés szerepét; lokozni kell törvényalkotási te­vékenységét, szélesíteni kell hatáskörét és ellenőrző szere­pét az alapvető társadalmi .kérdésekben. Nagyságrendiben igen, de je­lentőségében nem kisebb fel­adat ennél a szocialista törvé­nyesség érvényre juttatásában és fejlesztésében a helyi szer­vek jogkörének kiszélesítése. A fent idézett pártkongresszu- si határozat mondja ki: „Biz­tosítani kell a tanácsok szá­mára az önálló pénzügyi gaz­dálkodás lehetőségét a kom­munális fejlesztés területéin, a kultuYális, valamint a szociál­politikai igények kielégítésé­ben Szükséges a tanácsok sze­repének, hatáskörének* ponto­sabb meghatározása — egy új tanácstörvényben.” S ugyan­csak párthatározat veti fel: Népköztársaságunk alkotmá­nyát, állami életünk alap­törvényét 1949-ban fo­gadták el; azóta lerak­tuk a szocializmus alapjait, és megkezdtük a szocializmus tel­jes felépítésének munkáját — a végbement változásokat idő­szerű lenne az alkotmányban is megfogalmazni! E feladatok megoldása egy­ben a szocialista demokrácia és törvényesség érvényesülésé­ben ma mutatkozó legfonto­sabb problémák megszünteté­sét is jelentik. Nem vitás, hogy kisebb nagyságrendű problé­mák sokaságát lehetne még fel­vetni. Csak egy problémakört például: a tömegeknek az ál­lami munkába való bevonása — mint a szocialista demokra­tizmus és törvényesség érvé­nyesülésével és fejlesztésével összefüggő feladat — témakö­rében már évek óta állandóan felmerülő probléma a tanácsi állandó bizottságok, az egyes tanácstagok, az egyes társadal­mi szervezetek és egyesületek meghallgatásának, illetve egyetértésének, illetve önálló szabályozási jogkörének kér­dése. Például: meghallgatási kötelezettség lenne szükséges egyes kérdéseknél az érintett Választó kerületi tanácstagra Vonatkozólag (szociális segé­lyezés, építési, községfejleszté­si ügyek.) Kötelező egyetértés­re lenne szükség az egyes ke­reskedelmi, ipari kérdésekben, valamint szociális és kulturá­lis vonatkozásban. Például: az iparengedélyek kiadása során — az ipari állandó bizottság­gal; gyámügyi vonalon — a gyermek- és ifjúságvédelmi ál­landó bizottsággal stb. 5. A szocialista törvényesség és demokrácia megvalósításá­ban és 'kiterjesztésében — mint a IX. pártkongresszus ha­tározata is megállapítja — alapvető a dolgozó tömegek politikai tudatának fejlesztése, a rendszeres, sokoldalú tájé­koztatás és olyan politikai lég­kör megteremtése, amelyben kötelességüknek érzik, hogy — mint az ország gazdái —részt vegyenek minden fontos kér­dés eldöntésében. Ebben » szakszervezeteknek, a Haza­fias Népfrontnak, a KISZ-nek, a nőmozgalomnak és általában a tömegszervezeteknek, tömeg- mozgalmaknak fontos szerepük van. Ebben a vonatkozásban és itt most csak a Hazafias Népfront-mozgalom tevékeny­ségének néhány motívumát vetjük féL A Hazafias Népfront a dolgo­zók legszélesebb rétegeit fel­ölelő politikai tömegmozga­lom, amely a párt, a munkás­osztály vezetésével tömöríti magába a szocializmust építő, a néphatalomhoz hű, demok­ratikus és hazafias erőket. Mint Lenin tanítja: a hata­lomért folyó küzdelemben és a hatalom megszerzése után a munkásosztálynak szorosan együtt kell működnie a dolgo­zó tömegekkel, mert a szocia­lizmus felépítéséért folytatott harcban csak akitor lehet si­kereket elérni, csak altkor le­het a harcot győzelemre vin­ni, ha a munkásosztály, a párt megnyeri a tömegeket és moz­gósítja a dolgozók százezreit, millióit a feladatok megoldá­sára. A mi mai történelmi helyzetünkben a Hazafias Népfront-mozgalom az a leg­hatásosabb és legeredménye­sebb forma, amely szocialista építésünk érdekében össze tudja fogni, eggyé tudja ko­vácsolni a tömegeket a párt vezetése alatt a szocializmus építésére, az előttünk álló állami, társadalmi feladatok megoldására. Az a tény, hogy dolgozó tö­megeink ma egyre inkább szívesen és széleskörűbben vesznek részt és akarnak részt venni az állami ügyek intézé­sében, nem utolsó sorban azért van, mert a párt és a kormány eredményesen való­sítja meg azt a népfrontpoli- tikát, amely a szélesedő szo­cialista demokratizmus és megvalósuló szocialista törvé­nyesség talaján ma már gaz­dag gyümölcsöket terem. Pártunk a Hazafias Nép­front-mozgalmat a szocialista nemzeti egység letéteményesé­nek, a szocialista demokrácia kovácsolójának nevezi. S va­lóban: a Hazafias Népfront társadalmunk életének élő, eleven, számottevő tényezője. A pártkongresszus deklarálta, hogy a szocializmus alapjait leraktuk s megnyílt előttünk a szocializmus teljes felépítésé­nek feladata. Fokozatosan elő­térbe lép e feladat megoldásá­val összefüggésben az a mun­ka, amelyet a párt, a munkás­osztály — a dolgozó tömegek­re támaszkodva — a gazda­sági szervező és kulturális ne­velő tevékenységének terüle­tén jelentkezik. Ennek meg­oldása annyit jelent, hogy a szocialista nemzeti egység po­litikája alapján egyesíteni kell mindazokat az erőket, ame­lyek a szocializmus és a béke ügyéért dolgoznak. A kommu­nisták vezetésével össze kell fogni mindazokat az erőket, amelyek tenni, hatni akarnak a szocializmus teljes felépíté­se érdekében. A szocialista társadalom felépítése az egész nemzet ügye és csak az egész nemzet összefogott munkájá­val a szocialista demokrácia talaján valósulhat meg. A Ha­zafias Népfront-mozgalom a maga lehetőségeivel, munka- módszereivel alkalmas arra, hogy egyre szélesedő tömege­ket vonjon be az építésbe, az állami munkába s így ková­csolja a nép, a nemzet egysé­gét, s kovácsa legyen a szó- cialista demokráciának. Dr. Dér Ferenc (Folytatjuk) Három a kislány filmen Három a kislány címmel dokumentumfilmet forgat Bokor László rendező, amely három mai fiatal lányról, egy mérnökről, egy ejtőernyősről és egy táncdalénekesnőről szól. Ké­pünkön: Kozák Péter, és a táncdalénekest alakító Fenyvesi Gabi, aki a táncdalfesztiválon az „Ádám, hol vagy?” című dalt adta elő a felvevőgép előtt (MTI Foto) Oszfályjáró KRESZ-dohoz Már két hete, hogy egy le­pecsételt és oldalán nyílás­sal ellátott doboz vándorol osztályról osztályra a rácke­vei általános iskolában. Kül­detése — Kovács László ön­kéntes rendőr ötletére —: összegyűjteni az úttörők köz­lekedésrendészeti szempont­ból fontos észrevételeit. Ame­lyikük közlekedési szabály­talanságot lát, vagy a közle­kedési rend érdekében vala­milyen aktív cselekedetet hajt végre, ezt feljegyzi egy papírra és bedobja a doboz­ba. Miután a KRESZ-doboz minden, osztályon végigjutott, február elején felnyitják. Az az osztály lesz a győztes, ame­lyik a legtöbb értékes észre­vétellel gyarapította a do­boz tartalmát. A gyerekek ön­ként vállalt szerepükhöz mél­tóan komolyan veszik a rá­juk bízott feladatot. A köz­lekedési rend rovására rész­rehajlás még olyankor sem lehetséges, ha maga az osz­tályfőnök kerülne valami­lyen szabálytalanság miatt a KRESZ-dobozba. Kövesd temploma Csopakon Csopak község a középkor­ban két település volt: Csopak és Kövesd. A szakemberek nemrég megtalálták a hajdani Kövesd templomát. Az Orszá­gos Műemléki Felügyelőség kiszabadította a földből a ro­mokat és idegenforgalmi te­rületté alakította. A Csopak középkori emlékét bemutató területen padokat és kőaszta­lokat helyeztek el, továbbá itt képezték ki a közeli hegyi forrás csurgóját. Radtexpressz, beszállás! A pofon és a csók nem mindig azé, aki kapja, de azt nehéz lenne eldön­teni, hogy e két hazugság kö­zött melyik a fájóbb. így hát egyedül ment ki a vo­nathoz és nem csalódott a pályaudvar megszokott lég­körében. Furcsa, de így van: a robogó vonaton lassul le legjobban a gondolat, tűnik el a fájdalom. Először első­osztályú jegyet kért, de aztán meggondolta magát és fapa­dosra váltott. Hülyeség len­ne azok közé beülni, akik elől menekül. — Ha vissza­jövök ez már természetes lesz — gondolta — s hely után nézett. A vonat nem volt zsúfolt, talált egy teljesen üres fül­két. Lehúzta az ablakot. Bán­tó zörejjel futott el mellette egy targonca, mögötte fel­tűnt egy szaladó kisfiú, azután egy öregasszony, aki két nehéz bőröndöt cipelt. A szomszéd vágányon munkás­vonat vesztegelt. Utasai egy­formán fáradtan és egyfor­mán félrészegen kapaszkod­tak fel a koszos lépcsőkön. Mivel teljesen józan volt, így őt is bántotta az ittasság. Az ilyen pillanatokban kezdi megérteni az ember azokat. — De várjunk csak — mond­ta ki hangosan, amit gondolt, s ettől a félig nyíló ajtó meg­állt. — Foglalt talán? — kérdezte az az öregasszony, akit az előbb látott. Bocsá­natot kért és segített elhe­lyezni a két bőröndöt. A né­ni leült a sarokban és nyom­ban elaludt. rről egy érdekes tudo­mányos cikk jutott az eszébe. Az álomról írt benne a szerző és azt állította, hogy az azért szükséges, mert így pihen az agy. Radírnak ne­vezte a szerző az álmot, olyan radírnak, ami kitörüli a fe­lesleges dolgokat az ember emlékezetéből, hogy legyen hely az újabb és valóban szükséges élmények elraktá­rozására. Megtapogatta fejét, ezzel próbálta meghatározni, hogy van-e ott még hely egyáltalán új élményeknek. Kongott, ebből először azt a következtetést vonta le, hogy igen, de ahogy komolyan kezdett gondolkodni, rájött; hosszú, nagyon hosszú al­vásra, mérhetetlenül szöve­vényes álmokra lesz most szüksége, ha valamit aztán igazán el akar érni. Nézte a szuszogva alvó öregasszonyt. Ö vajon mi­lyen élményeket radíroz most magából. És az arcára tá­maszkodó vörös arcú férfi ott szemben, a munkásvonat ablakában? Aggódni kezdett. Lépést tud-e tartani az igé­nyekkel a világ radírgyár­tása? Ismét nyílott egy aj­tó. Szakállas, borotválatlan fiatal férfi és egy vékony lábú lány lépett be. Gyor­san leültek, csomag nem volt náluk, a fiú társa vállára hajtotta a fejét és gyorsan el­aludt. — Ő is — nyugtázta, majd a lányt vette szemügyre, aki éppenséggel annyira friss volt, mintha arra készült volna fel, hogy most hete­kig ébren lesz. öt perc volt még az indulásig. — Minden­képpen elutazott volna — vitatkozott magával, de aztán reménytelenül legyintett. Meg­próbált kényelmesen elhe­lyezkedni, ekkor vette észre, hogy a vékony lábú lány is elaludt. Micsoda elvarázsolt kastélyba kerültem — akart hangosan nevetni, de össze­harapta a fogát. Mindenki úgy radíroz, ahogy tud. t>gy pillanatra elkapta őt i az elmúlt három nap hangulata. Már éppen elkese­redett volna, de ekkor eszébe jutott egy olyan élménye, ami­ben eddig nagyon kevés em­bernek lehetett része. Igen, ő, aki most messzire utazik, részt vett a saját halotti torán. — Kinek adatott ez meg, mi! di­csekedett ^saját magának. Ak­kor már elkészült halotti bi­zonyítványa is, tehát hivata­losan is hulla volt. Nincs eb­ben semmi különös, hiszen az élet titka nem a sejt mélyén rejtőzik. Megdöbbennének a kételkedők, ha egyszer tiszta szemmel körülnéznének és lát­nák, hány, de hány dobogó szívű hulla ténfereg a világ­ban. Nos, hát ott ültek kö­rülötte a többiek, kényelmes fotelokban ültek, s bár őszinte, de mégis sablonos vigaszok­kal illették. Kellemetlen volt ez az ügy mindenkinek, men­tek is volna tovább, de hát úgy érezték, ennyivel tartoz­nak neki, vagy inkább maguk­nak, hogy csendben virrassza- nak még friss sírjánál. A „még friss sír” egy elég kényelmes szék volt, hátradöntötte a fal­nak és nézett, meg bólogatott. A rossz hangulatot azzal sza­kították meg, hogy valakit el­szalasztottak vodkáért. Ettől a gondolattól felélénkült a gyá­ASZAH! A világ legnagyobb példányi számú és legelterjedtebb napi-, lapja nem Amerikában, hanem Japánban jelenik meg, címe; „Aszahi”, jelentése: „Felkeld Nap”. Több mint hatmillió példányban jelenik meg. A „Mainicsi” („Napilap”) című újság példányszáma is meg- haladja az ötmilliót. GYULA Erkelné sírja Gyulán, a Szentháromság-te- méta rég. betelt részében Erkel Ferencné sírját találta meg Havas István, a városi tanács művelődésügyi osztályának fő­előadója. Erkel feleségét, Adler Adélt 68 évvel ezelőtt helyez­ték örök nyugalomra Gyulán, a zeneszerző szülővárosában. A sír gondozása felett a gyulai II. számú általános iskola út­törői vállaltak védnökséget. szoló gyülekezet, így mire ki­nyitották az üvegeket, többen vicceket meséltek. Az első po­harat neki adták, de vissza­utasította. Nem is ivott egész este egy kortyot sem. Ezen pár másodpercig csodálkozott min­denki, aztán kiürítették saját poharaikat. — Világos, hogy jól tettem — adott igazat utó­lag saját magának. Hogyan is ihatna egy halott saját torán! Mire elfogyott a két üveg, s megérkezett a többi, már tö­kéletes halotti tor zajlott kö­rülötte. Beszélgettek, vitatkoz­tak, s aki átment a helyiségen, poharat kért, s ivott velük. Mindenki kapott persze, hi­szen ez ilyenkor így illik, s az átmenők sem kérdeztek sem­mit, csak ittak, aztán mentek tovább. Pokolian kellemesen érezte magát. Hátradőlt a szé­ken, rajzolgatott és figyelte a többieket, s örült annak, hogy róla teljesen megfeledkeztek. Amikor egy idő után hirtelen elkiáltotta magát, mindenki feléje fordult. Tágabbra nyíl­tak az alkoholtól elszűkült szemek, s lassan eszébe jutott mindenkinek, hogy mi is tör­tént. — Hű, de jó pofa vagy! — nyugtázták viselkedését. Egy darabig most vele foglal­koztak megint, következtek is­mét a jótanácsok, mindenki a saját kis jótanácsát védte, majd ezen összevesztek. így ismét csak elfededkeztek ró­la. A hangosbemondó ismétel­getett valamit, amiből megértette, hogy elérkezett az indulás ideje. Sokszor látott, de mégis hangulatos képsorok következtek. A piros sapkás vasutas felemelte tárcsáját, a mozdonyvezető felkapaszko­dott munkahelyére, egy kalauz elhajította cigarettáját, s futás közben belefújt sípjába, majd megrázkódott a szerelvény, s nagyon lassan, majd egyre gyorsulva, elindult. Visszané­zett és rémülten vette észre, hogy egy ember szalad a vo­nat után. Megismerte nyom­ban. összeszorított szájjal kí­vánta, ne érje el. A vonat gyorsult, de a férfi bírta szusz- szál, már csak egy lépés vá­lasztotta el, aztán sikerült el­kapnia az utolsó kapaszkodót. Életében először kívánta va­lakinek a halálát Az ember még futott a vonat mellett, az­tán egy óriási lendülettel el­érte a lépcsőt. Visszaesett az ülésre. Utitár- sai békésen aludtak tovább, — Menekülnöm kell — ismé­telgette — s felkapta könnyű táskáját. Abban bízott, hogy ebben az óriási vonatban si­kerül valahogy elkerülnie a találkozást. A vonat kattogott a váltó­kon. Ettől ideges lett. Elhatá­rozta, hogy nem tér ki a talál­kozás elöl. Átvergődött a zsú­folt kocsikon. Mire az utolsó peronra ért, ijesztő gyorsasá­gúra fokozódott árverése. A nyitott ajtóban egy kalauz állt és cigarettázott. — Hol van? — szegezte neki a kérdést. — KicsÄda? — kérdezte a kalauz. — Valaki felugrott itt a mozgó vonatra — lihegte. A kalauz kidobta a vonat­ból cigarettáját. — Nem ugrott itt fel senki — mondta. Az ajtóban állok az indulás óta, s ha futott is volna valaki a vonat után, nem engedem ugrani, tiltja a szabályzat. H ebegett valami köszönet­félét, aztán a hideg üveg­nek szorítva arcát, bizonygat­ta magának, hogy képzelődött. — Azért óvatos leszek — gon­dolta — s magára zárta a mellékhelyiség ajtaját. A ra- direxpressz megkezdte hát hosszú útját. Benedek B. István A

Next

/
Oldalképek
Tartalom