Pest Megyei Hírlap, 1967. december (11. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-02 / 285. szám

x^if/r/<ip

1987. DECEMBER 2., SZOMBAT

Jogi ÉSM8$®mS$©s'$®sziés

Törvényesség, demokrácia, új mechanizmus

ad. b) A szociális ta demokrácia és törvényesség biztosítékaként fogihatók fel azok a fenti törvénybe foglalt eljárási előírások is, amelyek a képviselők, illetve tanácstagok visszahívását szabályozzák. Az idézett törvényhely második fordulata mondja ki .. a választópolgárok az országgyűlési képviselőt, illetőleg tanácstagot visszahívhatják.” A törvénynek Az országgyűlési képviselő és a tanácstag megbízásának megszűnése című XII. fejezetében az 57—59. §-ok szabályozzák részletesen a visszahívási eljárást.

A törvény a visszahívást két vagylagos feltételihez köti, kimondván, hogy „A választókerület , választóinak döntése alapján az országgyűlési képviselő, illetve a tanácstag, amennyiben megbízatásának valamilyen oknál fogva nem tud eleget tenni, vagy arra méltatlanná vált, visszahívható.” (58. § (1) bek.) A visszahívásra országgyűlési képviselő esetén a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének, tanácstag esetén pedig a Hazafias Népfront helyi bizottságának kezdeményezése alapján az egyébként jelölésre illetékes gyűlések tehetnek javaslatot. A visz- szahívásról — megfelelő szabályok betartásával — a választók nyilvános gyűlésen nyílt szavazással döntenek. A visszahíváshoz a törvény szerint a választókerület választói legalább felének jelenléte és a jelenlevők több mint felének szavazata szükséges.

4. Az új választójogi törvény ^z országgyűlés munkájával isszefüggésberr is jelentős ér- ékű jogalkotás; képviselő és választók közötti kapcsolat szorosabbá és közvetlenebbé va- ;ása a törvény megvalósítása ltján kedvezően érezteti ha- ását az országgyűlés munkáéban. Nem véletlenül vetette íel a párt IX. kongresszusán a tőzpomti Bizottság beszámolója, majd a kongresszusi határozat is, hogy tovább kell fejleszteni a legfőbb törvényhozó íZorv, az országgyűlés szerepét; lokozni kell törvényalkotási tevékenységét, szélesíteni kell hatáskörét és ellenőrző szerepét az alapvető társadalmi .kérdésekben.

Nagyságrendiben igen, de jelentőségében nem kisebb feladat ennél a szocialista törvényesség érvényre juttatásában és fejlesztésében a helyi szervek jogkörének kiszélesítése. A fent idézett pártkongresszu- si határozat mondja ki: „Biztosítani kell a tanácsok számára az önálló pénzügyi gazdálkodás lehetőségét a kommunális fejlesztés területéin, a kultuYális, valamint a szociálpolitikai igények kielégítésében Szükséges a tanácsok szerepének, hatáskörének* pontosabb meghatározása — egy új tanácstörvényben.” S ugyancsak párthatározat veti fel: Népköztársaságunk alkotmányát, állami életünk alaptörvényét 1949-ban fogadták el; azóta leraktuk a szocializmus alapjait, és megkezdtük a szocializmus teljes felépítésének munkáját — a végbement változásokat időszerű lenne az alkotmányban is megfogalmazni!

E feladatok megoldása egyben a szocialista demokrácia és törvényesség érvényesülésében ma mutatkozó legfontosabb problémák megszüntetését is jelentik. Nem vitás, hogy kisebb nagyságrendű problémák sokaságát lehetne még felvetni. Csak egy problémakört például: a tömegeknek az állami munkába való bevonása — mint a szocialista demokratizmus és törvényesség érvényesülésével és fejlesztésével összefüggő feladat — témakörében már évek óta állandóan felmerülő probléma a tanácsi állandó bizottságok, az egyes tanácstagok, az egyes társadalmi szervezetek és egyesületek meghallgatásának, illetve

egyetértésének, illetve önálló szabályozási jogkörének kérdése. Például: meghallgatási kötelezettség lenne szükséges egyes kérdéseknél az érintett Választó kerületi tanácstagra Vonatkozólag (szociális segélyezés, építési, községfejlesztési ügyek.) Kötelező egyetértésre lenne szükség az egyes kereskedelmi, ipari kérdésekben, valamint szociális és kulturális vonatkozásban. Például: az iparengedélyek kiadása során — az ipari állandó bizottsággal; gyámügyi vonalon — a gyermek- és ifjúságvédelmi állandó bizottsággal stb.

5. A szocialista törvényesség és demokrácia megvalósításában és 'kiterjesztésében — mint a IX. pártkongresszus határozata is megállapítja — alapvető a dolgozó tömegek politikai tudatának fejlesztése, a rendszeres, sokoldalú tájékoztatás és olyan politikai légkör megteremtése, amelyben kötelességüknek érzik, hogy — mint az ország gazdái —részt vegyenek minden fontos kérdés eldöntésében. Ebben » szakszervezeteknek, a Hazafias Népfrontnak, a KISZ-nek, a nőmozgalomnak és általában a tömegszervezeteknek, tömeg- mozgalmaknak fontos szerepük van. Ebben a vonatkozásban és itt most csak a Hazafias Népfront-mozgalom tevékenységének néhány motívumát vetjük féL

A Hazafias Népfront a dolgozók legszélesebb rétegeit felölelő politikai tömegmozgalom, amely a párt, a munkásosztály vezetésével tömöríti magába a szocializmust építő, a néphatalomhoz hű, demokratikus és hazafias erőket. Mint Lenin tanítja: a hatalomért folyó küzdelemben és a hatalom megszerzése után a munkásosztálynak szorosan együtt kell működnie a dolgozó tömegekkel, mert a szocializmus felépítéséért folytatott harcban csak akitor lehet sikereket elérni, csak altkor lehet a harcot győzelemre vinni, ha a munkásosztály, a párt megnyeri a tömegeket és mozgósítja a dolgozók százezreit, millióit a feladatok megoldására. A mi mai történelmi helyzetünkben a Hazafias Népfront-mozgalom az a leghatásosabb és legeredményesebb forma, amely szocialista építésünk érdekében össze tudja fogni, eggyé tudja kovácsolni a tömegeket a párt vezetése alatt a szocializmus

építésére, az előttünk álló állami, társadalmi feladatok megoldására.

Az a tény, hogy dolgozó tömegeink ma egyre inkább szívesen és széleskörűbben vesznek részt és akarnak részt venni az állami ügyek intézésében, nem utolsó sorban azért van, mert a párt és a kormány eredményesen valósítja meg azt a népfrontpoli- tikát, amely a szélesedő szocialista demokratizmus és megvalósuló szocialista törvényesség talaján ma már gazdag gyümölcsöket terem.

Pártunk a Hazafias Népfront-mozgalmat a szocialista nemzeti egység letéteményesének, a szocialista demokrácia kovácsolójának nevezi. S valóban: a Hazafias Népfront társadalmunk életének élő, eleven, számottevő tényezője. A pártkongresszus deklarálta, hogy a szocializmus alapjait leraktuk s megnyílt előttünk a szocializmus teljes felépítésének feladata. Fokozatosan előtérbe lép e feladat megoldásával összefüggésben az a munka, amelyet a párt, a munkásosztály — a dolgozó tömegekre támaszkodva — a gazdasági szervező és kulturális nevelő tevékenységének területén jelentkezik. Ennek megoldása annyit jelent, hogy a szocialista nemzeti egység politikája alapján egyesíteni kell mindazokat az erőket, amelyek a szocializmus és a béke ügyéért dolgoznak. A kommunisták vezetésével össze kell fogni mindazokat az erőket, amelyek tenni, hatni akarnak a szocializmus teljes felépítése érdekében. A szocialista társadalom felépítése az egész nemzet ügye és csak az egész nemzet összefogott munkájával a szocialista demokrácia talaján valósulhat meg. A Hazafias Népfront-mozgalom a maga lehetőségeivel, munka- módszereivel alkalmas arra, hogy egyre szélesedő tömegeket vonjon be az építésbe, az állami munkába s így kovácsolja a nép, a nemzet egységét, s kovácsa legyen a szó- cialista demokráciának.

Dr. Dér Ferenc

(Folytatjuk)

Három a kislány filmen

Három a kislány címmel dokumentumfilmet forgat Bokor László rendező, amely három mai fiatal lányról, egy mérnökről, egy ejtőernyősről és egy táncdalénekesnőről szól. Képünkön: Kozák Péter, és a táncdalénekest alakító Fenyvesi Gabi, aki a táncdalfesztiválon az „Ádám, hol vagy?” című dalt adta elő a felvevőgép előtt (MTI Foto)

Oszfályjáró KRESZ-dohoz

Már két hete, hogy egy lepecsételt és oldalán nyílással ellátott doboz vándorol osztályról osztályra a ráckevei általános iskolában. Küldetése — Kovács László önkéntes rendőr ötletére —: összegyűjteni az úttörők közlekedésrendészeti szempontból fontos észrevételeit. Amelyikük közlekedési szabálytalanságot lát, vagy a közlekedési rend érdekében valamilyen aktív cselekedetet hajt végre, ezt feljegyzi egy papírra és bedobja a dobozba. Miután a KRESZ-doboz minden, osztályon végigjutott, február elején felnyitják. Az az osztály lesz a győztes, amelyik a legtöbb értékes észrevétellel gyarapította a doboz tartalmát. A gyerekek önként vállalt szerepükhöz méltóan komolyan veszik a rájuk bízott feladatot. A közlekedési rend rovására részrehajlás még olyankor sem lehetséges, ha maga az osztályfőnök kerülne valamilyen szabálytalanság miatt a KRESZ-dobozba.

Kövesd temploma Csopakon

Csopak község a középkorban két település volt: Csopak és Kövesd. A szakemberek nemrég megtalálták a hajdani Kövesd templomát. Az Országos Műemléki Felügyelőség kiszabadította a földből a romokat és idegenforgalmi területté alakította. A Csopak középkori emlékét bemutató területen padokat és kőasztalokat helyeztek el, továbbá itt képezték ki a közeli hegyi forrás csurgóját.

Radtexpressz, beszállás!

A pofon és a csók nem mindig azé, aki kapja, de azt nehéz lenne eldönteni, hogy e két hazugság között melyik a fájóbb. így hát egyedül ment ki a vonathoz és nem csalódott a pályaudvar megszokott légkörében. Furcsa, de így van: a robogó vonaton lassul le legjobban a gondolat, tűnik el a fájdalom. Először elsőosztályú jegyet kért, de aztán meggondolta magát és fapadosra váltott. Hülyeség lenne azok közé beülni, akik elől menekül. — Ha visszajövök ez már természetes lesz — gondolta — s hely után nézett.

A vonat nem volt zsúfolt, talált egy teljesen üres fülkét. Lehúzta az ablakot. Bántó zörejjel futott el mellette egy targonca, mögötte feltűnt egy szaladó kisfiú, azután egy öregasszony, aki két nehéz bőröndöt cipelt. A szomszéd vágányon munkásvonat vesztegelt. Utasai egyformán fáradtan és egyformán félrészegen kapaszkodtak fel a koszos lépcsőkön. Mivel teljesen józan volt, így őt is bántotta az ittasság. Az ilyen pillanatokban kezdi megérteni az ember azokat. — De várjunk csak — mondta ki hangosan, amit gondolt, s ettől a félig nyíló ajtó megállt. — Foglalt talán? — kérdezte az az öregasszony, akit az előbb látott. Bocsánatot kért és segített elhelyezni a két bőröndöt. A néni leült a sarokban és nyomban elaludt.

rről egy érdekes tudományos cikk jutott az eszébe. Az álomról írt benne a szerző és azt állította, hogy az azért szükséges, mert így pihen az agy. Radírnak nevezte a szerző az álmot, olyan radírnak, ami kitörüli a felesleges dolgokat az ember emlékezetéből, hogy legyen hely az újabb és valóban szükséges élmények elraktározására. Megtapogatta fejét, ezzel próbálta meghatározni, hogy van-e ott még hely egyáltalán új élményeknek. Kongott, ebből először azt a következtetést vonta le, hogy igen, de ahogy komolyan kezdett gondolkodni, rájött; hosszú, nagyon hosszú alvásra, mérhetetlenül szövevényes álmokra lesz most szüksége, ha valamit aztán igazán el akar érni.

Nézte a szuszogva alvó öregasszonyt. Ö vajon milyen élményeket radíroz most magából. És az arcára támaszkodó vörös arcú férfi ott szemben, a munkásvonat ablakában? Aggódni kezdett. Lépést tud-e tartani az igényekkel a világ radírgyártása? Ismét nyílott egy ajtó. Szakállas, borotválatlan fiatal férfi és egy vékony lábú lány lépett be. Gyorsan leültek, csomag nem volt náluk, a fiú társa vállára hajtotta a fejét és gyorsan elaludt. — Ő is — nyugtázta, majd a lányt vette szemügyre, aki éppenséggel annyira friss volt, mintha arra készült volna fel, hogy most hetekig ébren lesz. öt perc volt még az indulásig. — Mindenképpen elutazott volna —

vitatkozott magával, de aztán reménytelenül legyintett. Megpróbált kényelmesen elhelyezkedni, ekkor vette észre, hogy a vékony lábú lány is elaludt. Micsoda elvarázsolt kastélyba kerültem — akart hangosan nevetni, de összeharapta a fogát. Mindenki úgy radíroz, ahogy tud.

t>gy pillanatra elkapta őt i az elmúlt három nap hangulata. Már éppen elkeseredett volna, de ekkor eszébe jutott egy olyan élménye, amiben eddig nagyon kevés embernek lehetett része. Igen, ő, aki most messzire utazik, részt vett a saját halotti torán. — Kinek adatott ez meg, mi! dicsekedett ^saját magának. Akkor már elkészült halotti bizonyítványa is, tehát hivatalosan is hulla volt. Nincs ebben semmi különös, hiszen az élet titka nem a sejt mélyén rejtőzik. Megdöbbennének a kételkedők, ha egyszer tiszta szemmel körülnéznének és látnák, hány, de hány dobogó szívű hulla ténfereg a világban. Nos, hát ott ültek körülötte a többiek, kényelmes fotelokban ültek, s bár őszinte, de mégis sablonos vigaszokkal illették. Kellemetlen volt ez az ügy mindenkinek, mentek is volna tovább, de hát úgy érezték, ennyivel tartoznak neki, vagy inkább maguknak, hogy csendben virrassza- nak még friss sírjánál. A „még friss sír” egy elég kényelmes szék volt, hátradöntötte a falnak és nézett, meg bólogatott. A rossz hangulatot azzal szakították meg, hogy valakit elszalasztottak vodkáért. Ettől a gondolattól felélénkült a gyáASZAH!

A világ legnagyobb példányi számú és legelterjedtebb napi-, lapja nem Amerikában, hanem Japánban jelenik meg, címe; „Aszahi”, jelentése: „Felkeld Nap”. Több mint hatmillió példányban jelenik meg. A „Mainicsi” („Napilap”) című újság példányszáma is meg- haladja az ötmilliót.

GYULA

Erkelné sírja

Gyulán, a Szentháromság-te- méta rég. betelt részében Erkel Ferencné sírját találta meg

Havas István, a városi tanács művelődésügyi osztályának főelőadója. Erkel feleségét, Adler Adélt 68 évvel ezelőtt helyezték örök nyugalomra Gyulán, a zeneszerző szülővárosában. A sír gondozása felett a gyulai

II. számú általános iskola úttörői vállaltak védnökséget.

szoló gyülekezet, így mire kinyitották az üvegeket, többen vicceket meséltek. Az első poharat neki adták, de visszautasította. Nem is ivott egész este egy kortyot sem. Ezen pár másodpercig csodálkozott mindenki, aztán kiürítették saját poharaikat. — Világos, hogy jól tettem — adott igazat utólag saját magának. Hogyan is ihatna egy halott saját torán! Mire elfogyott a két üveg, s megérkezett a többi, már tökéletes halotti tor zajlott körülötte. Beszélgettek, vitatkoztak, s aki átment a helyiségen, poharat kért, s ivott velük. Mindenki kapott persze, hiszen ez ilyenkor így illik, s az átmenők sem kérdeztek semmit, csak ittak, aztán mentek tovább. Pokolian kellemesen érezte magát. Hátradőlt a széken, rajzolgatott és figyelte a többieket, s örült annak, hogy róla teljesen megfeledkeztek. Amikor egy idő után hirtelen elkiáltotta magát, mindenki feléje fordult. Tágabbra nyíltak az alkoholtól elszűkült szemek, s lassan eszébe jutott mindenkinek, hogy mi is történt. — Hű, de jó pofa vagy! — nyugtázták viselkedését. Egy darabig most vele foglalkoztak megint, következtek ismét a jótanácsok, mindenki a saját kis jótanácsát védte, majd ezen összevesztek. így ismét csak elfededkeztek róla.

A hangosbemondó ismételgetett valamit, amiből megértette, hogy elérkezett az indulás ideje. Sokszor látott, de mégis hangulatos képsorok következtek. A piros sapkás vasutas felemelte tárcsáját, a mozdonyvezető felkapaszkodott munkahelyére, egy kalauz elhajította cigarettáját, s futás közben belefújt sípjába, majd megrázkódott a szerelvény, s nagyon lassan, majd egyre gyorsulva, elindult. Visszanézett és rémülten vette észre, hogy egy ember szalad a vonat után. Megismerte nyomban. összeszorított szájjal kívánta, ne érje el. A vonat gyorsult, de a férfi bírta szusz- szál, már csak egy lépés választotta el, aztán sikerült elkapnia az utolsó kapaszkodót. Életében először kívánta valakinek a halálát Az ember még futott a vonat mellett, aztán egy óriási lendülettel elérte a lépcsőt.

Visszaesett az ülésre. Utitár- sai békésen aludtak tovább,

— Menekülnöm kell — ismételgette — s felkapta könnyű táskáját. Abban bízott, hogy ebben az óriási vonatban sikerül valahogy elkerülnie a találkozást.

A vonat kattogott a váltókon. Ettől ideges lett. Elhatározta, hogy nem tér ki a találkozás elöl. Átvergődött a zsúfolt kocsikon. Mire az utolsó peronra ért, ijesztő gyorsaságúra fokozódott árverése. A nyitott ajtóban egy kalauz állt és cigarettázott.

— Hol van? — szegezte neki a kérdést.

— KicsÄda? — kérdezte a kalauz.

— Valaki felugrott itt a mozgó vonatra — lihegte.

A kalauz kidobta a vonatból cigarettáját.

— Nem ugrott itt fel senki

— mondta. Az ajtóban állok az indulás óta, s ha futott is volna valaki a vonat után, nem engedem ugrani, tiltja a szabályzat.

H

ebegett valami köszönetfélét, aztán a hideg üvegnek szorítva arcát, bizonygatta magának, hogy képzelődött. — Azért óvatos leszek — gondolta — s magára zárta a mellékhelyiség ajtaját. A ra- direxpressz megkezdte hát hosszú útját.

Benedek B. István

A