Pest Megyei Hírlap, 1967. december (11. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-10 / 292. szám
I 10 1961. DECEMBER 10.. VASÁRNAP Jogi tanácsaink /. A földtulajdon mentesítéséről és a megváhasi árról Nyugat-Berlin messze van... Világjáró betörő Nem minden földterület kerül megváltásra. A termelőszövetkezeti tag földje továbbra is tulajdonában marad. Az örökös földje sem esik kötelező megváltás alá, ha időben kéri felvételét a termelőszövetkezetbe. A termelőszövetkezeti tag nem tsz-tag házastársának földje is mentesül, és a törvény ezekben az esetekben is méltányos volt. Ugyanis általában a szövetkezeti tag házastársának ingatlanja közös tulajdonként szerepel a telekkönyvben. Ha most úgy történik ennek rendezése, hogy a tsz-tag földje nem keA termelőszövetkezettel tagsági viszonyban nem állók — az úgynevezett kívülállók — 1969. január 1. napjáig kérhetik a járási földhivatalnál a kötelező megváltás alól való mentesítésüket. Akik pedig a jogszabály hatálybalépése — 1968. január 1. — után válnak kívülállókká (pl. örökölnek), azok mentesítési kérelmüket a változás bekövetkezésétől (hagyaték átadásától) számított három hónapon belül terjeszthetik elő igényüket. A rendelkezés szerint község (város) belterületén legfeljebb 1600 négyszögöl terület lehet személyi tulajdonban, mégpedig zártkertben szőlő és gyümölcsös 800 négyszögölig, egyéb zártkerti terület pedig legfeljebb 1600 négyszögölig. A beépített és az épület használatához szükséges terület nem számít be az említett nagyságba. Erre a célra elsősorban- olyan területeket lehet kijelölni, amelyek nem alkalmasak nagyüzemi gazdálkodásra. Ezért felül kell vizsgálni a jelenlegi helyzetet, és új zártkertet csak ott lehet kijelölni, ahol az adottságok megfelelőek. A személyi tulajdon mértéke szempontjából a belterületi és a zártkerti földeket egybe kell számítani, és a mentesített terület a tulajdonosnak bárhol levő egyéb földjével, építési telkével együtt sem haladhatja meg rül megváltás alá, viszont a nem tsz-tag házastárs földje igen, akkor ebből nemcsak földmegosztási, hanem egyéb családi bonyodalmak is származtak volna. A kérdésnek ilyen módon való rendezése politikailag is káros lett volna. Ezek figyelembevételével rendezte tehát a jogszabály úgy, hogy a termelőszövetkezeti tag nem tsz-tag házastársának földje nem kerül a kötelező megváltás alá. Annak viszont nincs akadálya, hogy felajánlja földjét a szövetkezetnek. Mentesíteni azonban csak belterületi és zártlzerti földet lehet. A jogszabály megnyugtatóan rendezi az eddig sok vitára okot szogáltatott zárt- kertek ügyét. A rendezés célja, hogy a zártkertek (belterületek) elsősorban a falusi (városi) lakosság háztartásának szükségletére termeljen, de nem lebecsülendő az sem, ami majd innen a piacra kerül. az említett nagyságot. A közös háztartásban élőket azonban külön-külön is megilleti ez a jog. Belterületet, zártkertet akkor lehet mentesíteni, ha az igénylő belterületi, zártkerti földjét a termelőszövetkezet használja, feltéve, ha mentesítésre felhasználható terület rendelkezésre áll. Lehetővé- teszi -a -rendelkezés, ha a községben (városban) élő tulajdonosnak nincs belterületi vagy zártkerti földje, külterületen azonban a tsz használatában van a földje, hogy azt a vezetőséggel való megegyezés szerint a termelő- szövetkezet tulajdonában levő belterületi vagy zártkerti földre elcserélje az engedélyezett mentesítés mértékéig. Az értékkülönbözetet azonban meg kell téríteni. A csere a járási földhivatal jóváhagyásával érvényes. ESZTERGOM Koraközépkori sírmező Nagy kiterjedésű, csaknem ezer esztendős koraközépkori település sírmezőjére bukkantak Esztergom és Tát között. Az eddigi megfigyelések szerint ebben a korszakban középmagas, de inkább alacsony termetű emberek éltek. Itt viszont több olyan sírt bontottak ki, ahonnan nagy méretű csontvázak kerültek ellő, „gazdájuk” magassága két méter felett lehetett. A sírokban gyűrűket, pénzérméket, ezüst és bronz hajkarikákat is találtak. A legértékesebb az a 36 szemből álló ritkaszép gyöngysor, amelyet víztiszta hegyi kristályokból és rózsaszín árnyalatú opálból, kalcedon- ból készítettek. „Gróf Tarnóczi Ferenc, Budaörs”. Ez állt a papírlapon, kusza, elnagyolt írással. Több cseh és német víkendháztulaj- donos találta meg ezt a „névjegyet” a feltört épületben. Legtöbbjük akkor, amikor a „gróf” már Drezdában csücsült, vizsgálati fogságban. „Különleges kalandvágy" Tarnóczi Ferenc 23 éves, az általános iskolában hat osztályt végzett el. Szülei néhány éve költöztek el Budaörsről, ő azonban nem ment velük. Egyrészt mert megszerette Budaörsöt, másrészt, mert nem tudott kijönni az apjával. A fiatalembernek jelenleg — augusztus harmincadika óta — a Budai Járási Rendőrkapitányságon van az „ideiglenes lakása”. Előtte, máicius 14-től tartózkodott a drezdai fogdában —, mint mondja, nem nagyon volt alkalma nyelvtanulásra. Persze, amit lehetett megtanult, körülbelül 250— 300 német szó a tudománya. Tarnóczi magas, izmos, kemény vonású, egyszóval férfias fiatalember. Van egy furcsa érzése, amit ő úgy fogalmaz meg: „különleges kalandvágy”. 1964-ben emiatt akart Ausztriába szökni. A határon azonban elfogták, majd egy évre ítélték. Nemcsak a disszidálás miatt, hanem mert egy kerékpárt is elvitt, s a budaörsi önkéntes tűzoltók egyenruhájában akart átlépni a határon. Amikor kiszabadult, visszament budaörsi albérletébe és munkába állt a Fővárosi Autóbuszüzemnél. Betanított munkásként, éjjeli műszakban dolgozott. Idén januárig nem volt vele baj. Aztán belekeveredett egy ügybe: barátaival összetűztek néhány önkéntes rendőrrel. Megindult az eljárás, majd az ügyészségre kerültek az iratok. Tarnóczi nagyon megijedt: mégis komoly a dolog. Félt a felelősségre vonástól, s ennek hatására ismét feltámadt benne a „különleges kalandvágy”. Négy nap Prágában Nem akart üres kézzel menni. Február 18-án bőröndöt, ruhaneműeket és 500 forintot lopott budaörsi szobatársától, aztán buszra ült és elutazott szüleihez, Domoszlóra. Ott másnap már keresték a rendőrök — lelkében fölerősödött a „különleges kalandvágy”. A Mátrán át gyalogolt, majd február 22-én, este átlépte a csehszlovák határt. Betört egy ví- kendházba; ami ennivalót talált, megette, reggel folytatta .útját. Ez volt a módszere: nappal gyalogolt, este betört, evett és megaludt.-Néhány nap múlva beváltotta „tőkéjét”, a hazulról vitt 150 doboz cigarettát. Vonatra ült, úgy ment Prágába. — Négy napig voltam ott — mondja. — Az egyik állomáson egy roncs kocsi fülkéjében aludtam, a Vltava partján mosakodtam, borotválkoztam. — Nem fázott? — Hideg volt, de bírtam. Meg aztán gyanús lett volna, ha szőrösen, piszkosan csavargók. Mert jól megnéztem a várost, össze-vissza jártam. — Volt a Venczel téren? — Lehet. Lehet, hogy ott is voltam. Nem néztem, hol járok. — És tetszett a város? — Egyáltalán nem. Meg sem közelíti Budapestet A pénzét megette, majd eladta a táskarádióját. Sílécet, térképet vett, sítalpon folytatta útját. Esténként betört. Kerékpárt lopott, a sít rakötözte, indult tovább. Március 9-én, Zinovecz üdülőtelepen búcsút vett Csehszlovákiától. Az utolsó házban a névjeggyel együtt otthagyta a kerékpárt. Kétszáz kilométerre a céltól Az NDK-ban ötször tört be. A víkendházakon kívül egy italboltba is, ahonnan cigarettát és huszonhárom márkát vitt magával. Megzavarták, egész nap havas esőben gyalogolt. fete a vizes ruhájában — csak egy pokrócot talált — feküdt le egy víkendházban. Kutya baja nem történt. De két nap múlva elfogták. Bevitték Drezdába — nagy bánatára. — Pedig számításom szerint már csak 180—200 kilométerre lehettem Nyugat-Berlintől. Három-négy nap alatt biztoI san elértem volna. — És mit csinált volna ott? — Először is nyelvet tanulok, azzal a világ bármely részébe elmehetek. — De élni is kell! — Hát... dolgoztam volna. Csak attól függ, hogyan sikerült volna elhelyezkedni. Az is lehet, hogy visszajöttem volna. — A tárgyalás és a budaörsi I lopás miatt akart meglógni Magyarországról ? — Nem is tudom pontosan ..'. Ugye, attól is függ, milyen helyet találok... Meg nem éreztem jól magam. Ivía- gyarországnak elég nagy vendégfogadó képessége van ..., szóval itt barátságosak, szívesen fogadnak mindenkit. Meg itt megértett mindenki, és az ismerőseim is itt vannak. Kint meg nem barátságosak, elég durvák az emberek. Ha lehetett, kerültem őket, de ha ösz»szeakadtunk, rögtön éreztem, j hogy nem olyan barátságosak ... Személyi tulajdonban legfeljebb 1600 négyszögöl terület lehet A szilveszteri műsorra készül a televízió. Somogyi Pál „Szilveszteri dekameron” című tv-játékában Váradi Hédi és Márkus László játsszák a főszerepeket (MTI — Foto) Kívülállók belterületének, zártkertjének mentesítése A mentesítés nem tagadható meg... A mentesítést nem tagadhatja meg a járási földhivatal a belterületen a helyben előírt, ennek hiányában a helyben szokásos nagyságú telekre, és a zártkertben a személyi tulajdon mértékét meg nem haladó területre. Ha a kérelmezőnek az ilyen mentesítési kérelmét elutasítják, bírósághoz fordulhat jogorvoslásért. Amennyiben a mentesíteni kért területre, építési telekre a termelőszövetkezetnek is szüksége van, a tsz-szel kell megegyezni és ilyenkor más terület is felhasználható az igény kielégítésére. A mentesítés iránti kérelemhez csatolni kell a lakóhely szerint illetékes községi tanács végrehajtó bizottságának igazolását arról, hogy az ország területén hol, milyen nagyságú és művelési ágú, mekkora telek van tulajdonában. A kérelmeket a járási földhivatal a termelőszövetkezet vezetőségével együtt vizsgálja felül és ha megállapítja, hogy az előbb említett feltételeknek megfelel, megállapítja, hogy a kérelmek teljesítésére mely belterületi és zártkerti földek használhatók fel, és a kérelmezők jogos igényét milyen mértékben és sorrendben lehet kielégíteni... A termelőszövetkezetek tehát nem kisajátítják az élethivatásszerűen mezőgazdasági műveléssel nem foglalkozók földjét, hanem megváltják. A megváltási ár a föld minősége, és a használatbavétel időpontjában fennállott aranykorona értéke szerint változik. Ha az aranykorona nem állapítható meg. akkor az azonos művelési ágú földek átlagos aranykoronáját kell alapul venni. A kívülállók részére külterületi és zártkerti földjük után a megváltási ár, a föld kataszteri tiszta jövedelmének aranykoronában számított nyolcvanszoros forintösszege. A belterületen, valamint a külterületi lakott helyeken levő földekért a kisajátításnál alkalmazott árat kell térítésként kifizetni. Dr. M. J. (Folytatjuk) KÖSSÖN SZERZŐDÉST seprőcirok-szakáll termelésre és átadásra A HELYI ALTALANOS FOGYASZTÁSI ÉS ÉRTÉKESÍTŐ SZÖVETKEZETTEL! Magas átvéteíi ár. Fémzárolt vetőmag. A seprőcirok maghozama meghaladja a tavaszi árpáét, és tápanyagtartalma azzal ma|dnem egyenértékű. A cirokmag becserélhető takarmánykeverékre. Csere esetén 100 kg árpának 120 kg cirokmag felel meg. Föl iyr yelvész barátomnak na- i’ gyón sok az ellensége. Valóságos gyűjteménye van belőlük. Olyan szenvedélyesen gyűjti őket, mint más a régi pénzeket vagy a könyvritkaságokat. És olyan büszke is gyűjteményére. Az a gyanúm, hogy pontos leltárt vezet ellenségeiről, és ebbe a leltárba nagy műgonddal iktatja be az új szerzeményeket. Számon tartja külön-külön mindegyiket és megszerzésük történetét — ha éppen kedve kerekedik rá — olyan izgalmasan meséli el, mint egy-egy kalandját a vadász. Hallgatói, persze köztük jómagam is, némi gyanakvással és fönntartással fogadják ezeket a történeteket, például az európai hírű tudós professzor esetét, akinek tagadhatatlanul nagy tudományos jelentőségű szakkönyvét nyomdába adás előtt stiláris szempontból lektorálnia kellett. A munkát következetes szigorúsággal végezte el kiirtva, azaz megfelelően átalakítva a szövegben talált kihágásokat a nyelvhelyesség szabályai ellen. A professzor felháborodva tiltakozott szövegének meggyalázása ellen kijelentve, hogy szakkönyvet csak szaknyelven lehet írni, mire barátom, a nyelvész szerényen csupán azt jegyezte meg, hogy a magyar szaknyelv szabályai sem térhetnek el édes anyanyelvűnk törvényeitől. Különben is — tette hozzá — én, mint stiláris lektor, vagy meg? kötelességemet teljesítettem, amikor kigyomláltam a rám bízott szövegből a magyartalanságokat és pongyolaságokat, ezekután a professzoron, mint szerzőn és kiadón múlik, hogy a könyv hogyan jelenik meg nyomtatásban, eredeti formájában-e, vagy az általam javasolt helyesbítésekkel? a könyv rendbehozott szö- /i. veggel jelent meg. Néhány hét múlva az idős tudós fölkereste barátomat és boldogan mutatta meg egyik országos lapunk elismerő kritikáját új könyvéről. A kritikus a munka legfőbb értékét szakmai érdemei mellett gyönyörű, hibátlan magyar nyelvezetében látta. — Ezt magának köszönhetem — mondta bűnbánóan a professzor — pedig annak idején a legszívesebben megfojtottam volna vérig sértett hiúságomban. Nyelvész barátom történeteit rendszerint azzal a tanulsággal fejezte be, hogy minden ember tökéletes nyelvtudósnak hiszi magát és akkor sértődik meg leghalálosabban, ha valaki hibát talál írásában vagy beszédében. — Tapasztalatból tudom — erősítgeti állandóan —, hogy az emberek általában a legsötétebb becstelenség vádját is könnyebben elviselik, mint azt a vádat, hogy vétettek a nyelvtani szabályok ellen. a napokban szem- és fülta- núja voltam annak, hogy miképpen gyarapodik barátom ellenséggyűjteménye. Együtt szorongtunk a zsúfolt villamoson. Az összepréselődött tömegen tankszerűen tört át a kalauznő, közben érdes, fülszaggató hangon folyamatosan vezényelt: — Tessék a bérleteket felmutatni! Tessék a bérleteket felmutatni! yelvész barátom elengedte a jobb kezével tartott alumínium kapaszkodót, nagy- nehezen elökotorta felöltője zsebéből bérletét és amikor mellénk ért a kalauznő, hivatali tekintélyének, hatalmának tudatától megércesedett hangján szaporán ismételgetve a parancsot: tessék a bérleteket felmutatni! — jó magasan a feje fölé tartotta. — Mit tartja olyan magasra! — rivallt rá a villamos utasterének cámője —, engem nem kötelez arra a vállalat, hogy fölfelé nézzek! — Maga parancsolta, hogy fölmutassam, mint a pap az oltári szentséget — szólt szelíden a nyelvész — én csak a parancsának engedelmeskedtem. Kérte volna azt, hogy mutassam meg, akkor megmutatom, nem pedig fel, és arra sem kényszerült volna, hogy a vállalattól kapott fizetéséért fölemelje bűvös tekintetét ... Hű ez a bűvös tekintet ölni tudott volna ... Magyar László „...volt egy szép idő" Majnem elnevetem magam. A „nemzetközi” betörő a nem elég barátságos fogadtatásra panaszkodik. Munkát ad három ország rendőrségének — és közben meg van sértve. Persze, ő jóhiszemű volt. Hiszen csak élelmet és biciklit lopott, és azért tört be a ví- kendházakba, mert a havas éjszakákon megfagyott volna a szabadban. Különben is mindenütt otthagyta a névjegyét: „Gróf Tarnóczi Ferenc, Budaörs”. Kisstílű, buta kaland. S a csöndes, erős fiatalember — aki azt hitte, hogy pont rá vártak Nyugat-Berlinben — most élvezi, hogy ilyen nagy nemzetközi ügynek került a középpontjába. Megkért, hogy küldjem el neki a cikket, mert el akarja tenni emlékbe. — Ha kikerülök a börtönből, néha majd előveszem és rá gondolok, hogy volt egy szép idő. De többet ilyet nem csinálok, mert addigra idősebb leszek — és mindig börtönt ülni, az se jó. Az önkéntes rendőrökkel való összetűzésben még nem hirdettek ítéletet. De az eddigi tárgyalásokon kiderült: Tamóczinak minimális szerepe volt benne. Murányi József RÁGCSÁLOK (eqér, patkány), ROVAROK (svábboqár. csótány, zsizsik) stb. SZAKSZERŰ IRTÁSÁT qaranclával és árenqedménnyel VÁLLALJUK KARTEVÖIRTÓ SZOLGALAT Kecskemét, Széchenyi krL 32.
