Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-10 / 266. szám
“"zMfolim 196:. NOVEMBER 10.. PÉNTEK Hely az emberek között Legyen üzleti partner az ÁB Már este volt, amikor kilépett a vastag falú, ódon épület kapuján. A megszokott mozdulattal összébbhúzta szürke felöltőjét — pedig melege volt —, mint aki lázas, noha az októberi nátha mé;g nem érte utol. Az első pillanatban arra gondolt, taxiba ül, úgy hamarabb ér haza, előbb megoszthatja örömét az asszonynyal, de aztán leintette magát, azért a pénzért egy tábla csokoládét vehet kislányának, Emesének. A körülötte sétáló- eiető emberek zsongása jóleső érzéssel ölelte, ment közöttük, de nem látta őket, csak érezte, hogy nincs egyedül. A puha zsongás beleíészkelte magát, gondolatokat indított és szakított félbe, ismerős, ismeretlen és újra ismerős arcokat villantott fel, megkezdett és félbehagyott mozdulatokat, szavakat, mondatfoszlányokat ... — Miért akarsz te vegyészmérnök lenni? — hallottá vissza RuszlMy tanár úr rég elhangzott kérdését Tulajdonképpen miért is? Mert apa biológia—kémia tanár? Vitathatatlan, hogy ő oltotta belém ez anyag, a matéria szeretetét, az ész szigorát: görcsös makacssággal keresni a törvényt, hogy a fogalmak és dolgok szoros kapcsolatban vannak egymással, mint a lépcső. Ezért? Vagy mert az apám akarta úgy, hogy vegyészmérnök legyek? Igazságtalan lennék hozzá, ha azt állítanám, hogy akaratát kényszerként fogadtam el. őszintén szerettem a kémiát, a biológiát. Ez ez igazság.. De az is, hogy legalább ennyire vonzott több ímmán tudomány, az irodalom, a történelem. Hozzá Patak humán levegője és Rusz- kay tanár úr. Mivel a kamaszkorban az ember még nem élt, nehéz eligazodnia, Csak szenvedélyesen kutat mindig valami más után, amiről úgy hiszi, hogy teljesebb, mint a puszta élet. Am csupán önmagát, önmaga formáját kutatja a tárgyakban, az emberekben. Mindez a korral, az intenzív szellemi és fizikai éréssel jár. A cél helyes: az ember, ha megtalálja szerepét, megtalálja az életét is, de az út nem mindig helyes, amelyen elindul felé. Döntöttem: műegyetem. A család kívánsága szerint. Jó egy apa mellett élni, az embernek legalább van kibe kapaszkodnia, ha veszélybe kerül. 9 Sikeres volt az első esztendő. A második indulása is. Hittem: jól választottam. Apának igaza volt, idejében meglátta bennem azt, ami leköt, értelmet ád az életemnek. Vagy mégsem? Az, hogy betegségem miatt vizsgahalasztást kellett kérnem, ma már tudom, csak alibi volt. Szeretek alibi nélkül élni, mert ez lehetővé teszi az ember számára, hogy ne hátráljon meg még akkor sem, ha újra kell kezdenie mindent. Nyugtalanságom csak addig tartott, amíg kézhez kaptam az értesítést: felvettek a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem bölcsészkarára elsőéves magyartörténelem szakos hallgatónak. Mégis csak Ruszkay tanár úrnak lett igaza. Mindez persze nyomot hagy az ember életében. Mint ahogy nem lehet tétlen szemlélője annak sem, ami körülötte történik abban a világban, amelyben él. Igaz, hogy az ötvenhatos események idején nem jártam az utcán, ágyhoz kötött a betegség, de hallani s később gyógyulóban látni, mindez nem marad nyomtalan. Még az olyan típusú emberben sem, mint amilyennek ismerem önmagam: zárkózott, szűkszavú. Tudom, hogy csak a tanulás, a munka oldhatja fel merevségemet. Kifelé ezt nem mindig venni észre és én beértem azzal, hogy önmagam előtt igazoltam magam: nem közömbös számomra, ami körülöttem történik ebben a világban. Volt az egyetemen egy idősebb barátom, Tubik János. Negyvenéves lehetett, munkás volt, mielőtt az egyetemre került. Ö kérdezte meg először: Te, Csibi, miért nem vagy te KISZ-tag? Annyit dolgozol te itt, néha többet, mint az, aki már köztünk van... Oldódás, fez kellett volna, már azokban a napokban. Én mégis azt mondtam Jánosnak: nézd, nem olyan napolhat élünk, amikor tagkönyvvel kelljen bizonyítani az embernek az elveit. Többet érünk azzal, hogyha csendben, de kitartóan dolgozunk. Rábólintott, a munka most valóban fontos, de az is, hogy mindenki eldöntse, hová tartozik, hol a helye. Mégis eltelt néhány hónap, amíg beláttam őszinte' szavainak mélységes igazát. Az ember ne csupán a munkájával bizonyítsa hovatartozását. Nyílt állásfoglalásával is. A harmadik évben, a jó munlva jutalmaként, harmadik szakiként tanulhattam a népművelést. & esztendővel később, rektori engedéLlyel, már mumíkát is vállalhattam tanulmányaim mellett: művészeti előadóként dolgoztam a városi tanácsinál. A műegyetem, a vegyészmérnöki diploma nem vonzott többé, olyasvalamit csináltam, amiben. örömöm tellett, amiben perspektívát láttam magam előtt Három éve megyében. A csak kielégít Hogy teljesen szettudományos sem? Szó sincs abban az évben, hogy befejeztem az egyetemet beiratkoztam a Népművelési Intézet kétéves szakosítójára. Természetesen a természettudományi szakot választottam, kédolgozom Pest munkám nem- örömet okoz. odalett termé- érdeklődé- róla. Még Búcsú Pest megyétől Salgótarjánba költözik Nógrád megyei levéltár Nógrád megye levéltárának a Pest megyei levéltárból Salgótarjánba -való áthelyezéséről határozott a Nógrád megyei Tanács végrehajtó bizottsága. A megyével kapcsolatos tudományos kutatómunkát is nehezítette, hogy a megye levéltári anyagának nagy részét a Pest megyei levéltárban őrzik és csak egyhatod része van Salgótarjánban. A megyei tanács vb most úgy határozott, hogy a régi kórház volt gazdasági hivatali épületét a megyei levéltár rendelkezésére bocsátja, és mintegy kétszázezer forintot biztosított az épület átalakítására, illetve berendezésére és a levéltár anyagának átköltöztetésére. Az átalakítási munkálatokat hamarosan megkezdik, s előreláthatóan jövő év közepére már Salgótarjánban lesz a mintegy 700 mázsa súlyú Nógrád megyei levéltári anyag. Paprikamérleg A Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat termeltetési osztályán összesítették az év eredményét. A „paprikamérleg'’ szerint a mezőgazdasági üzemek tábláin és a háztáji földeken 2900 vagon fűszernövényt szedtek 8500 holdról. Ilyen nagy területet emberemlékezet óta nem foglalt még el Szeged környékén a hagyományos növény. miát, fizikát, biológiát. Most pedig filozófiát tanulok az esti egyetemen. Hogy a rendszeres tanulás nagy elfoglaltság a napi munka mellett? Tudom. De azaz ember, aki beéri a kényelmesség ikarosszékével, előbb-utóbb rájön, hogy létének nincs súlya. Persze, a tanulás és munka mellett előfordulhat az is. ami ismételten megtörtént velem: megkérdezték tőlem, mire vársz, köztünk a helyed. Igaza volt, aki mondta. Köszönöm. Az ember ne csak munkájával bizonyítsa hovatartozását. Egyszer azt mondta Ruszkay tanár úr: „Tudod fiam, a felelősséget mindig az vállalja a legkönnyebben, akinek fogalma sincs, mit vállal tulajdonképpen.” Figyelmeztetését őrzöm máig ís. A felelősséget előbb önmagában tisztázza az emiber, csak aztán mondjon rá igent. De akkor vállalja is. Ér vállalom. Azt, hogy ezentúl meggyőzőbben bizonyítom majd mindazt, amiben hiszek. A megyei tanács pártalap- szervezete Egei Tibor népművelési főelőadót 1967. október 25-én felvette a párttagok sorába. Prakner Pál , .ssssssssssss/ssssssj'jrsssssssssjvss/srsxr ' I Még sokáig... I J Nyolcvanhat esztendő. KI- mondani is sok, hát még vé- h % gigélni! Különösen egy olyan S i gyorsan változó, alakuld kor- g S ban, mint amelyben élünk. Az g S omnibusztól a Venusra küldött í S űrhajóig — ekkora annak a 8 S nyolcvanhat esztendőnek a vaj- S g tőzása, amelyet Falu Tamás S g költő éddig megélt. Amit ő tett 8 hozzá: kilenc regény és kilencí n verseskötet. Az első ötvennégy i S esztendővel ezelőtt jelent meg, 8 ^ az utolsó az idén februárban. § i Közel négy évtizede él ácsai & S házában. Ma. szokás szerint, s « egymásnak adják a kilincset a N ^ baritok és ismerősök. Jönnek í k köszöntem, erőt, egészséget kl- 8 8 vánni a további esztendőkhöz. 8 S Anti a nyolcvanhatodk után 8 § következik. Holnaptól. Ma meg § 8 csak nyolcvanhat. S Már nem lenne más dolga, ^ v egy hosszt!, becsületes élet ^ 8 Után, csak annyi, hogy pihen- 8 S jen. Az írás azonban olyan 8 S élethivatás, amely nincs kor- 8 S hoz kötve, csak mondanivaló- 8 S hoz. Nyolcvanhat év életta- 8 ^ pasztalata pedig maga kínál- S 8 ja a mondanivalót. Egy sokat 8 8 látott és megért ember gon- 8 S dolatait az emberekhez. Az« 8 élet apró szépségeiről, gond- § 5 jáiról. Tájakról, hangulatokról, S $ érzésekről. Es az örök emberi S 6 vágyakról: szerelőmről, hu- 8 8 mánumről, békérőL 8 Halkszavú, egyszerű és sze- S S rény embernek Ismertem meg g % tíz esztendővel ezelőtt. Ilyen S ^ ma is, semmit sem változott. ^ 8 Akárcsak nemesen egyszerű, 8 5 tisztin csengő lírája, melyet fi- 8 8 nőm hangulatok, őszinte érzé- 8 8 sek, humánus gondolatok, az s 8 élet szeretetének Igenlése Jelle- 8 ^ mez. Életműve egy bölcs em- ^ 8 bér visszapillantása és hol- 8 5 napba nézése egyszerre. Tizen- 8 ^ nyolc publikált kötetbe össze- 8 K gyűjtve. Sok? Kevés? Egy élet- 8 8 mű értékét nem lehet sorok- & 8 ban, számokban lemérni. Csak ^ 8 a tartalmában. És ez a tarta- 8 8 lom Falu Tamás életművében ^ 8 dicséretes t emberekről szóló 8 | Írások emberekhez. | Nyolcvan esztendeig maga h | ^ az emberek között dolgozott — ^ 8 nem érte be az Írói, költői 8 8 munkássággal. Ahogy egyszer 8 8 elmondotta: mindig csak azt ^ 8 Írtam meg, amit munkám köz- 8 8 ben felfedeztem, ellestem az 8 emberekről •.. Müvei ezért ta- 5 8 láltak visszhangra azok között,« ^ akiknek irt, és Ír fáradhatat- 8 8 tanul ma is. ^ Az egészség mellé gondtalan 5 6 életet, boldog öregkort Illik 8 § kívánni a költőnek születése ^ 8 napján. De tudom, hogy elhá- 8 ^ rltaná, tiltakozna ellene: aki 8 egyszer beleszokott a munká- § $ ba, annak büntetés, ha pihe- 8 nésre kényszerítik, ezért nem 8 8 akarom még letenni a tollat, 8 ^ aki pedig ír és dolgozik, nem 8 ^ lehet még öreg. ^ Őszinte szívből csak ennyit * i kívánunk neki: éljen és dől- 8 8 gozzon köztünk még sokáig, & Cgy legyen. p. p. s Találkozás a lelkiismeretid közeledtél, bíztattál, néha még diktáltál is, hogy gyakoroljak. Mekkora pirosokat húztál a helyesírási hibáknál! Emlékszel ? — Hát.:. B ? ( V alaki hátulról Tapogatóztam, de nem jöttem befogta a szemem. , - . rá, ki az. Kuncogott, de a hangja is ismeretlen volt. Végül elengedett. Bözsi volt. Bözsi! A nyakamba ugrott, úgy örült. — Vera, Verácska, van már tizenöt éve, hogy nem találkoztunk. — Mi van veled? — Hol dolgozol? — Es a férjed? — Meghíztál! — Hány gyereketek van? — Kikkel találkoztál a régiek közül? Mindezt kétszer kellene leírni, mert mindketten egyszerre kérdeztünk. Bözsi fényképeket mutogatott. Én a nagyobbik mosolygós gyereket néztem, igen ez ő, ennek keli lenni. Hasonlít az anyjára. Bözsi kitalálhatta a gondolatom, mert bizonyította: — Ez Jánoska. Tizenöt éves. Akkor született —, emlékszel? — Emlékszem. — Miért komolyodtál el? Ugye milyen jó volt együtt dolgozni? — Jó. — Te, akkor nem mondtam, de most miért ne —, az egész brancsból téged szerettelek legjobban. — Engem? — Nem hiszed? Pedig Belki Rózsikénak mindig hajtogattam. Egyszer meg is fenyegetett, nem barátkozik velem, ha mindig rólad és nem róla áradozom. — Rólam? — Persze. Te olyan szorgalmaska voltál. Mindenkinél többet dolgoztál. Mi elbújtunk a WC-be, ott rumliztunk. Néha helyettünk is írtál. Tudtad, hogy lógunk, de nem árultál el bennünket, pedig megtehetted volna, te voltál a csoport- vezető. — Azután nem nézted le az embert. En takarítónőből lettem gép- és gyorsíró és úgy, de úgy féltem, hogy ti, régiek mit szóltok. Te voltál az első, aki ' dett emlékeket idézett. A járda közepén álltunk, mindenki morogva kerülgetett bennünket. Bözsi egyszer csak megfagyott: — Te, miért vagy olyan furcsa? Mintha bántana valami. — Honnan veszed? — Én beszélek, te hallgatsz, néha kényszeredetten mosolyogsz, a cipőddel már egész lyukat vertél az aszfaltba. Mi ütött beléd? Haragszol? — Hogy gondolod? Csak olyan képtelen az egész. — Mi te —, faggatott. — Az, hogy nem haragszol rám. Éveken át azt hittem, hogy a köszönésem sem fogadnád, ha meglátnál valahol —, tört ki belőlem. — Meghibbantál? — Dehogyis. Hát nem emlékszel? S sorra elmondtam, ami évek óta nyomott. Tudtam, hogy nem főbenjáró az én bűnöm, megkíséreltem szépítgetni magam előtt is, kisebbíteni a jelentőségét, de az emlék makacs volt, újra és újra visszajárt. És az különösen érdekes, hogy Bözsiről mindig csak ez jutott eszembe... Í igész nap szaladgáltam. Kerestem az * elvtársakat, nehogy valaki hiányozzon este A taggyűléseken mindenkinek ott kellett lennie. Kiírtuk a faliújságra jóelőre, hogy mindenki ehhez igazíthassa elfoglaltságát. Biztonság kedvéért azért még egyszer mindenkit „lejártam”. Csak néhányan voltak hátra, amikor kicsit leültem az asztalomhoz kifújni magam. Ekkor kopogott Bözsi. — Verácska, ne haragudj, nem tudok itt maradni estére. — A taggyűlésen ? — A gyerek beteg. — Most ki van mellette? — A szomszédasszonyt kértem meg. — Legyen vele este is. — Este főz a családjának. — Ugyan, Bözsi. Egyszer egy hónapban van taggyűlés. Múltkor is kimentetted magad. — Tehetek róla, hogy beteges Jánoska? — És a férjed? — Éjszakás. — Másnak is van gyereke. Pont te huzakodsz, aki annyit köszönhetsz a pártnak? Nálam még soha senki sem vette figyelembe, mikor beteg a kislány. Megoldom a magam baját és kész. Persze, nem akarásnak .., Bözsi ekkor már sírt. — Sehogysem tudok maradni. — Megbánod —, fenyegettem. — Egyen meg a fene —, és rám vágta az ajtót. Este nem volt ott a taggyűlésen. Képes volt hazamenni, dühöngtem. Arankára gondoltam, akit már egy hete csak alva láttam, mert a sok munka miatt nem értem a családdal törődni. Az elnöki asztal mögül körülnéztem a taggyűlésen. Majdnem mindenki családos, könnyű volt hangulatot kelteni közöttük Bözsi ellen, aki hálátlan a pártnak, ilyen apró gondot sem képes megoldani, hogyan számíthatunk rá nagyobb eseményeknél. Zárta volna be a gyereket, de itt kellene lennie. Bagida Dini nem tart mindennap beszámolót a kritika-önkritikáról. Bözsire aztán Igazán ráfért volna egy kis ideológia. Ilyenkor látszik, ki tartja előbbrevaló- nak az egyéni érdeket. Másnap Bözsi kisírt szemmel szaladgált. Harmadnap kérdezte csak: — Könnyebb a lelked, hogy belém- tapostál ? V égre szemtől-szembe kiprédikálhattam magam neki. Elvégre én voltam az öregebb, a tapasztaltabb, a tanultabb. Azután teltek az esztendők. S úgy történt a dolog, hogy tizenöt év után még mindig égetett ez az emlék. Most pedig még tetézi Bözsi a szégyenem. Akárhogy emlékeztetem, úgy tesz, mint* ha rég elfeledte volna az egészet. Csak nevet, mintha ez bagatell ügy lenne. Még a könnye is kicsordul, amiért olyan képet vágok, mintha citromot nyaltam volna. Sági Ágnes Nemrégiben hozta nyilvánosságra az Állami Biztosító a termelőszövetkezeti vagyonbiztosítás új rendszerét. Ennek lényege, hogy nagyobb választékot kínál, és jobban alkalmazkodik a közös gazdaságok változó adottságaihoz. A széles választék ellenére egyes termelőszövetkezetek a különleges kárveszély biztosítását is igénylik. Többek között ilyen az aszály, a talajerózió, a növénybetegségek, a rétek eliszaposodása stb. A tárgyalások a szövetkezetek és a biztosító szakemberei között országszerte folynak. Az eddigi tapasztalatok szerint az a vélemény alakult ki, hogy az új biztosítás lényegesen jobb, mint a korábbi volt, s ezért a termelőszövetkezetek többsége már ezt kéri a jövőben. Megyénkben a közös gazdaságok 90 százaléka az új biztosítás megkötése mellett döntött. A termelőszövetkezeti vezetők azonban elvárják, hogy az Állami Biztosító a reform szellemében működő üzleti partner legyen és ne tekintse a mostani kockázatbővítést befejezettnek. SÁRVÁR Falkutatás a Nádasdy-várban Befejeződött a falkutatás a sárvári Nádasdy várban és a falkutatás sok érdekes eredménnyel járt: kiderült, hogy az ötszögű várépület magva a déli szárny, az úgynevezett „kanizsai vár” volt, egyszárnyú, kétemeletes, két saroktoronnyal megerősített építmény. Hozzá tartozott még — körülbelül a mai torony helyér — egy különálló toronyépület Később 1588-tól 1615-ig építették az ötszögű épületet, amelj — kisebb átépítésekkel — máig fennmaradt. 1802-től a bajor királyi család több átépítést hajtott végre az épületen, amelyet mos) eredeti formájában állítanak helyre.
