Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-09 / 265. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLÉDI JÁRÁS ES CE6L XI. ÉVFOLYAM, 264. SZÁM 1967. NOVEMBER 9., CSÜTÖRTÖK A tapasztalatokat gyümölcsözte tik Abonyi ts Hódmezővásárhelyen A szocialista brigádok barátsága GYÜMÖLCSÖZŐ ÜZLET A fővárosban jártam. Boltok előtt, mellett és mö­gött, a hajdani sátoros vi­rágárusok helyén most gar­madában áll a szebbnél szebb alma. Amelyikből egy kilóra hat darab jut, az még az avrajához tar­tozik. Két forint ötven fil­lérért árusítják. Hallottam is — úgy tíz napja —, mi­kor a rádióban a reggeli híradás erről tíz országos, almaminőség szerinti hiva­talos, egységes árról szólt. Cegléden is láttam almát. Háromért, négy forintért, sőt hatért is. Nem volt sem szebb, sem jobb, sem más fajta. Csak más árú. (e.) Megemlékezés —jutalomosztással A járási tanács dolgozói va­sárnap emlékeztek meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójá­ról. A megemlékezést Detrei Sándor párttitkár tartotta. Az ünnepséget jutalomosztás kö­vette, amelynek során „ki­váló dolgozó” kitüntetésben részesült Győré Pál, Abony vb-titkára 25 éves szolgálata alkalmából. Kancsár Antal a „pénzügy kiváló dolgozója" lett Az abonyi tenmel&zövetke- zetek vezetőinek küldöttsége Hódmezővásárhelyen járt a közelmúltban, viszonozva a vásárhelyiek május végi, abonyi látogatását. A kölcsö­nös látogatás célja tapasztala­tok kicserélése volt: a gaz­dálkodás módját, módsze­rét vizsgálták meg. Elsősorban a szocialista brigádmozgalom fejlődésé­ben elért eredményeik érdekelték a látogatókat — amennyire egy nap program­jába ezt be lehetett illeszteni. Nehéz volt, de megérte, hogy sikerült kapcsolatot teremteni a két helység mezőgazdasági üzemei között. csak négy termelőszövetkeze­tet látogatott meg. Sok hasznos dolgot lát­tak, amit Igyekeznek majd • a gyakorlati munkában ; felhasználni. Tetszett a Vörös Csillag j Tsz baromfikombinátja, a Rákóczi Tsz szőlőterülete és ! borháza, de elismeréssel szól­a vásárhelyiek Abonyban szerzett tapasztalatai alap­ján alakult. Hódmezővásárhely 13 ter­melőszövetkezete és egy álla­mi gazdasága több mint 80 ezer hold területen gazdálko­dik. Közel négyszerese az abo­nyi területnek. Az abonyi kül­döttség az idő rövidsége miatt tak a Dózsa és Má jus 1 Tsz- ■ ben látottakról, hallottakról | is. A Rákóczi Tsz-ben fel- ! keresték az Április 5 szocia- lista címért küzdő szőlős bri­gádot, amely ALBERTIRSÁN TOVÁBB VIRÁGZIK A KULIGAMIZMUS A gebines gondja: a büntetés Verekedés és védekezés rossz alibivel Albertirsa a garázda bűn­tettek tűzfészke! — így vé­lekednek a járási-, városi rendőrkapitányság illetéke­sei, és ez a vélemény alakult ki a község lakóiban is. Ho­vatovább ez a hír már túljut a járás területén, és szinte már megyeszerte így emlegetik a községet. Különösen sok munkájuk akadt az albertir- *ai rendőröknek murciérés idején, de nem sokkal alacsonyabb a bűntettek száma az év egyéb időszakáéban sem. És ami a legfeltűnőbb; a garázdaság el­követői legtöbbször fiatalko­rúak. Azt is megállapították, hogy ezek a legények tősgyö­keres alibertirsaiak ugyan, de legtöbbjük budapesti munka­helyeken „bejáró” dolgozó. Az Is igaz, hogy ezek a fiatalok ittasan legénykednek. Mód­juk van rá, a vonat büfése nem figyeli, hogy ki az ittas, ki nem. De nem nézi ezt a Búzavirág Eszpresszó vezető­je, Rakoncai Péter sem, akit legutóbb, — többszöri figyel­meztetés után — 500 forint pénzbüntetésre ítélt a rendőr- kapitányság szabálysértési ha­tósága, — mert nemcsak Uta­sokat, hanem fiatalkorúakat is kiszolgált. A több ezer fo­rintos költséggel létesült esz­presszó így már-már talpon­állóvá változott. A szeptember 23-án történt bűncselekmény is innen in­dult ki. A presszótól nem messzire, — az egyik szolgá­latot teljesítő rendőr — az árokba fordulva két kerék­párt talált, mellettük félig eszméletlen állapotban, egy férfi feküdt. Mint később ki­derült, a másik kerékpárnak is volt gazdája, azonban an­nak még idejében sikerült el­szaladnia Sz. István 19 éves és V. Ferenc 17 éves támadók elől, akik még a presszóba „ki­nézték” maguknak a két, csen­desen iszogató férfit. Később meg is támadták őket. A két orvtámadót nem sokkal a tett elfogták. elkövetése után tárgyaláson egymást túllicitálva — egymásra kenték a vádat. A két fenegyerektől most harminc napig nyugton lehet a község lakossága. De az utóbbi időben, nem­csak ez a szégyenletes eset for­dult elő a faluban. Üjabban divattá vált a békés járóke­lők megtámadása. A rendőri hatóság erélyes intézkedése mellett szükség volna a lakos­ság segítségére is, hogy ezek­nek a huligánoknak ne sokáig legyen „paradicsoma” Albert­irsa. Jövőre egy-egy termelőszövet­kezetből szocialista brigádta­gokat küldenek Hódmezővá­sárhelyre, és szocialista bri­gád tagokat hívnak meg on­nan Abonyba, hogy ez a gyü­mölcsöző kapcsolat még ele­venebb, még hasznosabb le­gyezi. A termelőszövetkezeteken kívül módjuk volt a szép város történetével, múltjá­val és egyre gazdagabb je­lenével is megismerkedni. Szántó-Kovács János unokái szeretik városukat, sokat ál­doznak érte; ebben még van mit tanulni tőlük. Nagy Imre Szerződés köttetik Már javában kötik a szer­ződéseket a MÉK ceglédi tele­pén. A tsz-ek 1968-ra szerző­déseik 90 százalékát megkötöt­ték: zöldségféléből mintegy ezer vagonnal ígértek jövőre. Rendezett számlával kezdjük az áj évet! Közeledik az év vége. A gondos adófizető ilyenkor el­lenőrzi, hogy adófizetési köte­lezettségének eleget tett-e? Mindenkinek számot kell vet­nie, hogyan teljesítette az ál­lam iránti kötelezettségét. •ssss/ssssfSsrsssssssArsfsssArMSssstss/rsssfssssssssswsssssssfssssssss.wssssssssffSSSfm'/'SSSSs/mrfssssssssssss/’SAmsssArfsss/ í t Veteránok Leninről AZ L VILÁGHÁBORÚ évei­ben igen sok magyar került hadifogolyként a cári Orosz­országba és tanúi voltak a vi­lágrengető eseménynek, a nagy forradalom kivívásának. A közben hazatértek közül nem egy azzal is dicsekedett, hogy látta és hallotta beszélni az 1917-es orosz forradalom ve* Zérét, Lenint. Ezeknek a veteránoknak a Visszaemlékezéseiből idézünk most. A 94 éves Baki Ferenc így emlékszik: „Lenin elvtársat én Jekatye- rinburgban láttam. Gyűlést tartott nekünk a gyűjtőláger­ban. Ügy beszélt az emberrel, mint a legjobb anya a gyer­mekével. Azt mondta, kedves elvtársak, álljatok be a Vörös Hadseregbe, vívjuk ki együtt a világszabadságot, akkor szaba­dok leszünk mi is, ti is. Még azt is mondta: földet kaptok, mindent kaptok, meg is nősül­hettek, ha pedig akartok, ha­zamehettek. Ekkor mentünk mi el orosz konyhára dolgozni. Negyven rubelt adtak havonta, fneg koszt is volt, meg minden bolt, még a fegyver is ott volt hálunk, mert azt odaadta Le­A pontos adófizetés nem­csak kötelezettség, hanem elő­nyös is, mert az időben befizetett adó után nem kell kamatot fizetni. Felesleges sorolni a késedel­mes adófizetés hátrányait Mindenki tudja, hogy ilyen esetben bevételi kiesés mutat­kozik, és sok mindenre kihat. A többi között kevesebbet for­díthatunk községfejlesztésre, nagyon sok fontos terv meg­valósítása elmaradhat. A la­kosság zöme meg is értette en­nek fontosságát és időben ele­get tett kötelezettségének. Saj­nos azonban, hogy még ma is szép számmal akadnak, akik hátralékban van­nak, A pénzügyi hatóságok ezek el­len hamarosan megindítja az eljárást és adóbehajtás útján kényszeríti őket kötelezettsé­gük teljesítésére. A késedel­mesen fizetők terhére eddig 89 000 forint késedelmi kama­tot és 7000 forint behajtási il­letéket számított fel a pénz­ügyi osztály. December 31-ig ugyan van még idő, de a hátralékosoknak addig minden körülmények között be kell fizetniük adós­ságukat. a városi tanács pénzügyi osztálya — Az őszi vendéglátó na­pokon kevert és turmix ita­lokkal ismertették meg a ven­dégeket a ceglédi Aranysas bisztróban. A bárpultról és a különleges koktélokról — a Kubáról és a Sztárról — a kö- zönségnek a jövőben sem kell lemondania, a gyorsan népsze­rűvé vált koktélokat tovább­ra is árusítják a bisztróban. ÁROKBAN A MOSZKVICS A napokban Ceglédről Szolnok felé haladva, Kecskéscsár­da határában az esőtől síkossá vált országúton megcsúszott a Cl—9868-as rendszámú Moszkvics. Az úttestről a padkára szaladt, majd belecsúszott az út menti árokba. Az autóbaleset — mondhatni — szerencsés kimenetelű volt: a gépkocsi veze­tője kisebb horzsolásokat szenvedett, a kocsi utasainak pedig az ijedtségen kívül komolyabb bajuk nem esett. Az árokba csúszott gépkocsin viszont lesz javíttatnivaló. Foto: Járdány 76 EZER HEKTÓ MUST A kétszer fejtett borokat hamarosan átveszik Nyársapáton A Ceglédi Pincegazdaság udvarán nagy a forgalom. Ko­csisorok várakoznak türelme­sen : nemrégiben kezdődött meg a seprős bor átvétele. A Ünnepségek az iskolákban ki emberiség v gya: a béke A jubileumi megemlékezé­sek sorozatában egyik leg­bensőségesebb ünnepély zaj­lott le a Várkonyi István ál­talános iskola tornatermé­ben. Részt vett az évforduló megünneplésén dr. Lakatos József, a városi tanács tit­kára és Győré Sándor, a városi művelődésügyi osztály vezetője is. Az évforduló jelentőségét Báli Ferenc tanár méltatta. Magyar Ágnes felolvasása után került sor a világoskék selyemzaszló átadására, amely- lyel a Duna—Tisza közi Kí­sérleti Intézet ajándékozta meg az iskola úttörőcsapatát. — Az egész emberiség vágya a béke. Ez a zászló jelkép le­gyen előttetek és tanulás­tokkal járuljatok hozzá, hogy soha ne ismerjétek meg a há­borút — mondta Csöbönyei István. A megemlékezés végén sza­valatok és az iskola ének­karának számai hangzottak el. (—gi) pincészetnek 22 ezer hektoli­ter must, illetve bor tárolására alkalmas hordók állnak ren­delkezésére. Eddig mintegy 16 ezer hektoliter mustot vettek át, de a közeljövőben — a sep­rős borok átvétele után —* „teli ház”-zal dicsekedhetnek a pincegazdaság vezetői. — Meddig lehet a seprős bort beszállítani? — kérdeztük a pincészet vezetőjétől. — A felvásárlás ütemét meggyorsította az idei termés gyenge minősége, ugyanis az idei borok kezelése nagyobb gondosságot kíván a termelők­től, mint a tavalyiaké. így a termelők igyekeznek minél előbb túladni boraikon, hogy az esetleges és várható bőrbe­tegség „gyógyításával” minél kevesebb gondjuk legyen. A seprős borok átvételét valószí­nűleg még ebben a hónapban befejezzük. December elején — szerződéses és szabadfelvá­sárlásban — megkezdjük a fejtett borok átvételét is. — Milyen feltételek mellett? — Természetesen csak egész­séges borokat vehetünk át, azonban az idén — tekintettel a gyenge minőségre — már 7 fokos borokat is fogadhatunk, Ugyancsak a közeljövőben kezdjük meg az egyszer, illet­ve a kétszer fejtett borok át­vételét, amire még — a nyárs­apáti pincészetünkben is — lehet szerződést kötni. Az át­vétel minden nap reggeltől késő délutánig tart, szombat, vasárnap kivételével. Bolyongok a város peremén Jegyzetfüzetem szerint ma a Bem közbe kell elmennem. Bem köz... Bem köz,.. hol a csodában lehet? — morfondí­rozok. Elő a város térképét! Mert hogy Cegléden van, az biztos... csak éppen a térké­pen nem látom. De van itt egy Bem út, következésképp en­nek a környékén lehet a Bem köz is. — A Köztársaság utcán jobbra, az állomás felé, az utolsó utca — kapom az út­baigazítást egy járókelőtől — az a Bem utca — és nem Bem út, mint ahogy a térké­pen láttam. Na már most, megvan a jobbra utolsó utca, csak azt ép­pen Szövetség utcának keresz­telték el annak idején. — Tessék csak azon végig­menni, aztán majd észreveszi, hogy melyik az a ház, amelyik már a Bem utcát jelöli — így egy másik útbaigazító. Hát én jól végigmentem. Egészen a kukoricatábláig. Mivel ott nem láttam semmi­féle jelölést, visszafordultam. A lényeg az, hogy már a Bem utcában bolyongok. Csak még a Bem köz ismeretlen. Végre egy fuvaros kocsis mentett meg a „hajótöréstől”, aki os­torával rámutatott egy kis közfélére, mondván, az lesz a’. Hát köznek köz volt. Mind­össze ha tizenöt házat számol­tam meg a két oldalán. De me­lyik lehet itt az 5-ös szám? Mert házszámtáblával egyik sem dicsekedett. Kis márvány­táblácskával azonban igen. De attól nem lettem okosabb, hogy 1948-ban Kovács József építő­mester készítette az épületet. A következő szép háznak sem tudtam örülni, pedig azon is olvashattam, hogy „Ezt a házat Nagy Péter mesterleveles kő­műves építette 1954-ben.” Ilyen márványba vésett örökbecsű jelzést olvashattam szinte min­den ház falán. De számot... Az egyik kiskapuban idős nénike ácsorgott. Miután ala­pos konzultáció után megálla­pítottuk, hogy tényleg ez a Bem köz — ugyanis, mint mondot­ta, ez csak amolyan „maszek” elnevezés, mert hivatalos neve még nincs ennek a közöcské- nek — most már csak azt kel­lett volna tudnunk, hogy me­lyik lehet az a bizonyos 5-ös. így szám után? Hát ő így nem tudja — szólt a néne —, de, ha megmondom, hogy kit keresek, akkor tudja, melyik ház lesz az. A jó pár évvel ezelőtti di­vatos sláger jutott eszembe visszafelé: „Bolyongok a város peremén." De ezt a bolyongást annak idején a szerelmeseknek komponálták, akik boldogan bolyongtak, és nem a Bem köz­ben. (cs.) nin. Azt mondta, az is kell ám a katonának! Páratlan, nagyon jó ember volt. A hadifoglyok szerették. Nem sűrűn látoga­tott meg, de néha-néha elte­kintett arra. Megnézte, hogy és mint áll a helyzet.” PINTÉR MIKLÓS 1917-ben Csemovic környékén a vasúti ezrednél szolgált, vonatvezető volt. Novemberben hozták ne­kik a hírt, hogy vége a hábo­rúnak. Ennek tiszteletére Cser- novicban 3 napig tartó ünne­pélyt hirdettek, amelyen Le­nin is beszélt, és ők bementek a 30—40 kilométerre levő Cser- novicba, hogy meghallgassák. „Soha életemben nem felej­tem el azt a találkozást az oroszokkal, akikkel együtt ün­nepeltünk, akik nemrég még ellenségek voltak. Ott csókol­tuk egymást örömünkben, hogy vége a háborúnak. Az volt az igazi ünnep! Az egyik orosz asszony egy nagy fazék mézet hozott, főtt kukoricát öntött bele, azt ettük kanállal. Utána jött a tánc, szórakozás. Mi közelről nem láthattuk Lenint, mert nagyon sokan voltak ott, nem lehetett hozzá­férni. Volt egy Bin nevű szá­zadosunk — aki már előbb is tartott nekünk előadást a szo­cializmusról és Leninről — < közvetítette, amit Lenin mon dott Azt modta, hogy Lenin elve alapján soha nem lesz háború. Leninnek a világgal fenntartott kapcsolatai biztos eredményre viszik a békét. A magyarok, a hadifoglyok is, mind Lenin-pártiak voltak, őt éltették, hogy véget vetett a háborúnak. A kapitalizmusról és a tőkésosztályról gúnyolva beszélt. Azt mondta, hogy azok áldozatai vagyunk. AZ ÜNNEPSÉG UTÁN örö­münkben, hogy vége a hábo­rúnak, a mozdony után akasz­tottak négy-öt kocsit, hogy megyünk haza. Akik nem fér­tek fel, azok a vonat elé rak­ták a puskájukat, hogy soha többé háborút! Csernovicból egyenesen Bécsig mentünk a vonattal, ott meg azt mondták, nincs vége a háborúnak, az olasz frontra kell menni, oda irányítottak bennünket. Volt nagy sírás! De mikor az olasz frontra értünk, Kaliánóba, ott éppen szüret volt, mi is hozzá­juk csatlakoztunk, s még há­rom napig ünnepeltük Lenint, áld el fogja hozni a régen várt békét.” ff. S. I.) (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom