Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-06 / 263. szám

19ffí. NOVEMBER HÉTFŐ rtsi UiO i ’K-ZíJM'glkMé) 11 „...MAGASBA INDUL EGY HÍDNAK LÄTSZÖ HOSZ- SZÜ ALKOTMÁNY” . J Az ellentétek szédítő végle­ted. a történelem hol véresen drámád, gyorsan változó, hol évtizedekig semmit sem moz­duló , napjai a j edzőkövek. ivekkel ezelőtt, amikor film­felvevőgéppel jártunk erre, még repedt falú, roskadozó rtádtetős vályogházat rögzített a felvevő. Ma is kerestük — fényképezőgéppel felfegyver­kezve — a múltat, de a há­zakban nem találtuk meg. Csaknem valamennyit meget­te az idő, szétmarcangolta a csákány. Azért a Duna menti kisfalu még magán őrzi a szá­zados jeleket. Ellentétben egy épülő új várossal, elektromos­ságot adó, olajat bontó, fino­mító modem boszorkánykony­hájával. A népek országútja ez a hely. Valamikor — a monda szerint — itt a határ­ban ütközött meg a hunok és a római légiók serege. Száz­halom rejti az elesettek ham­vait. Aztán különböző nem­zetiségeket sodort ide az élet. S ma is tart, egyre tart a né­pek országútján a vándorlás, felhangzik az idegen szó, de NEM VÁLTOZOTT ITT SEMMI...” jét, emelőszerkezetét emeli helyére most egy másik se­géddaru. S az öreg Góliát csakugyan magabiztosan jól bedresszírozva fog munkához, hogy jövő év végére már áll­jon a hetedik 50 megawattos kazán. Egy része az olaj város gőzszükségletét fedezd, más ré­sze áramfejlesztő berendezést hajt A következő állomás: még két kazán 1972—73-ra. Ez is jó szolgálatot tesz majd a gyorsan növekedő olajváros gőzigényednek kielégítésében. Ugyanazt, de jobban Egy kis séta még a magas­ban az áramfejlesztő beren­„ODABENN A FALUBAN FÜSTÖS KIS KOCSMA..." mi szirénáaást, de egyebet nem. Csodálkozva, majdnem hi­tetlenül nézünk az öregasz- szonyra, aki körül a világ olyan maradt, mint volt Még az öreg roskatag ház is. Hiá­ba hívta gyerek, unoka új házba, új lakásba, nem moz­dul ki innen. Komótosan vissza tipeg, kézbe veszi a csöveket, s morzsolja, csak Talán megbocsátható, ha az, újságíró egy kicsit elfogult,* amikor végdgpillant a köz-.’ ponti fűtéses paloták során, visszaemlékszik arra, amikor! még mindössze két sátor je­lezte a gyom, gaz, cserje ko-. zott, hogy itt megváltozik a. világ és a vidék. Nem kíván­ja, hogy az olvasó osztozzon, érzelmeiben, s még kevésbé, szeretné érzelgős sorokkal le-, szállítani az értékét annak a csodának, amit egyszerűen így, nevezünk, így fogalmazunk; „napjaink”... Néhány éve, amikor itt a. miár említett filmet forgatták, öreg iskola előtt indult a kép­sor. Az igazgatói irodát a fás- kamrában ütötték fel, ez volt a szertár is. A fagerendás ősz-, tályok már nehezen bírták amfnyi gyerek tanításának ter­hét. Ezért kellett megszületnia az új iskolának, amelyben az idén már oly nagyszerű tanul-, ni a kisdiáknak. Odabenn a faluban füstös kis kocsma, ide-, kinn a városnak induló lakó-; 'telepén étterem, szolgáltatód ház, és sok-sok — száz meg száz — új otthon, a családala-i pítás és családi élet nagyszerű feltételei. A közeli olaj város és a tulajdonképpen együvé tartozó erőmű itt ad irigylés­re méltó szép lakásokat leg­jobb munkásainak. Még ma is áll a római kőit kőhíd, s itt-ott megtalálni né­hány dombot a száz közül* amelyek népek vándorlásá­nak, csatáinak emlékeit őrzik; A két vadonatúj óriás a Du­námén ti Hőerőmű és a Dunát Kőolajipari Vállalat, most ismét népvándorlás előidéző­je lett. Szovjet és német mér­nökök, angol hegesztők, cseh szerelők, francia műszerészeit kerestek és találtak közöl nyelvet, miközben egyre emel­kedett a nagy mű. Legtöbbjük már áthaladt a népek or­szágútján, csak mint emléket jegyzi meg ezt a tájat, a sze­rény kis Benta-patak men­tén. Vize most is csöndben csordogál az öreg római híd alatt. Tóth György Foto: Gábor „...HA ÉLETBEN NEM, IlAT A HALÁLBAN ÖRÖKRE el akartak különíteni egymástól” zériyiőtermék‘ műszerei jel­zik ismét az életet: teljes ka­pacitással dolgozik a Duna- menti Hőerőmű. Nem történt semmi Az agyagos, homokos part- oldalban öreg házikók, öreg néniké morzsolja a kujkoricát az eresz alatt. Meglát, s ki­jön a kapuiba. Csupa ránc ai arca. Nyolc és fél évtized terhének; munkájának tükre. A tanácsházán, a nyilvántar­tásban így szerepel Cseresnye Ferencné 84 éves, sokat lát­hatott itt ennyi idő alatt, ezért kérdem szinte magától értető­dően, mi változott itt a múló idők alatt? Egy kicsit tétován körülnéz, aztán a vendég szemébe. — Nem változott itt sem­mi. .. Csak ahol a part lesza­kadt ... — S itt a szomszédiban a domb mögött nem hallott on­nan semmit? Az áramfejlesz­tőről, vagy ilyesmiről. — Egyszer hallottam vala­-V morzsolja a kukoricát. Pereg­nek, peregnek a szemek. Öreg fejfák, új kövek A Duma-parti falut a domb szorítja vízközeibe. A magas­lat tetején az öreg temető. Gyerekek hallgatják, felnőt­tek mesélik, hogy az itt élő emberek — más-más nemze­tiség fiai — valamikor, s tán egy kicsit még ma is külön- külön világban éltek. De ha életben nem, hát a halálban örökre el akarták különíteni egymástól. Ezért talál a sétá­ló kopott, töredezett ciriübetűs „fejfákat”, öreg köveket egy helyen, míg a másikon csak magyar név, s így tovább. Pe­dig idefönn csönd van, sem a szél, sem a nyíló virág, sem az énekes madarak hada nem tesz különbséget De még a fiatalabbak is emlékeznek ar­ra, hogy szerbet és magyart ilyen hitűt és olyan vallásút hogyan akartak, s tettek is ellenséggé. A temetőkert közepén fris­sen festett zöld kerítéssel ott Paloták a Benía mentén dezéseket tartő óriás beton­asztalok tetején. A kisebbek az 50 megawattosak mind munkában. A nagyobbak a 150 megawattosak még pihenőben. Jól emlékszünk rá, hogy nem is olyan régen ezeket az óriás gépeket kiszolgáló kábelháló­zatnál rövidzárlat, tűz kelet­kezett Ez bizony sok műszert is tönkretett. Az ember a tech­nika, s az elektromosság ne­hezen kiszámítható szeszélyei és kártételei után egy darabig megdöbbenve áll, de aztán tudja a dolgát: vereséget nem szenvedhet. Nincs megállás! Üzemek sora lépett akcióba idehaza és a határon túh A szovjet kereskedelmi-gyári partner soron kívül vállalta magára a szükséges műszerek előállításának és szállításának gondját. S nem sokkal később Megfeszül a kötél, az acél­szálak majd hogy nem hallha­tóan muzsikálnak a sok ton- nájú súly alatt, s magasba in­dul egy hídnak látszó hosszú alkotmány. A bejáratnál, s az udvaron az őr tiltó szava ál­lítja meg az arra közlekedőt. Mi történik itt? — öreg jószág költözik. Ez segítette világra valamennyit, pedig azt mondták ügyetlen jószág, s nem sokáig fog szol­gálni ez a 75 méteres ruszki daru. Nem mondok mást, csak nézzen rá s jól jegyezze meg; ez már a hetedik emeletes ka­zán, aminek összerakásához készül a Góliát A rendész magyarázza ezt, miközben tréfás szóval, vagy akár szigorúbban is óv min­denkit a veszélyt jelenthető körzetben. A szétszedett és idébb költöztetett daru gém­már elkezdte szállítani a tá­voli posrta, amire oly nagy szükség van, az újbóli indítás­hoz. Ha minden jól megy, leg­később február elejére felzúg­nak a 150 megawattos áram­fejlesztők, s az eddiginél kor­szerűbbre újjáépített ve­„...AZ IDÉN MAR OLY NAGYSZERŰ TANULNI A KISDIÁKNAK” áll a 45-betn elesett hősök csil-^ tagos emlékműve. Góliát a kémény tövében most már a szüntelenül épülő új művek körül. „MEGFESZÜL A KÖTÉL, AZ ACÉLSZALAK MAJD HOGY NEM HALLHATÓAN MUZSI­KÁLNÁK ..

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom