Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-06 / 263. szám
AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XI. ÉVFOLYAM, 263. SZÁM 1ÍS*A «» FILLÉR 1967., NOVEMBER 6., HÉTFŐ Ünnepi ülés Leningrádban A magyar küldöttség látogatása a moszkvai Vörös Proletár gyárban Leonyid Brezsnyev, Alek- tzej Koszigin és Nyikolaj Pod- gornij Leningrádba érkezett. Vörös rózsáikból álló koszorút helyeztek el a forradalomban elesett hősök Marsmezőn lévő emlékművére. Az ünnepség során, amelyen több mint tízezer leningrádi ; lakos és vendég vett részt, tü- j zérségi díszsortűz dördült el. \ Körülbelül egy óra hosszat tar- J tott a zarándokút az emlékmű- j hoz. A szovjet vezetők látogatást tettek a Szmolnijban, ahol 1917- ben az Októberi Forradalom főhadiszállása volt. A szovjet vezetők rövid időre megálltak Lenin szobránál, amely a Szmolnij főbejárata előtt emelkedik, majd az épületben megtekintették az oszlopcsarnokot. A Szovjetek Országos Kongresszusa itt kiáltotta ki a szovjet hatalmat, itt fogadta el a szovjet hatalom első dekrétumait: a békéről és a földről szóló dekrétumot. A szovjet párt és állami vezetők ezután felkeresték Lenin egykori szobáját, ahol a forradalom vezére 1917. novemberétől 1918. március 10-ig lakott. Hanglemezfelvételről meghallgatták Lenki „Mi a szovjet hatalom?” című beszédét. Leningrád legnagyobb termében, a 4000 főt befogadó „Október” teremben, amelyet az ifjúság a jubileum alkalmából épített, vasárnap- ünnepi ülést tartottak az Októberi Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére. Az ünnepi ülésen részt vettek Leonyid Brezsnyev, Alek- j szej Koszigin, Nyikolaj Pod- gornij, valamint a forradalmi mozgalom veteránjai, a Téli Palota ostromának részvevői, munkások, a tudomány és a kultúra művelői, a második világháború hősei. Leonyid Brezsnyev, ünnepi beszédében rámutatott arra, hogy ezek a napok nagy örömet és mérhetetlen érzelmi felemelkedést jelentenek az egész szovjet népnek, de az évforduló nem csupán a szovjet nép számára drága, mivel „más országokban élő barátaink milliói is saját nagy ünnepüknek tekintik az októberi forradalom ötvenedik évfordulóját”. Beszéde után felolvasta az üdvözletét, amelyet az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége és a Minisztertanács intézett Lenin városának dolgozóihoz. Nyikolaj Podgomij ismertette a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének törvényerejű rendeletét, amelynek értelmében Lenin- grádot kitüntették az október 31-én létesített Októberi Forradalom Érdemrenddel. Vasárnap délelőtt a Kádár János vezette magyar párt- és kormányküldöttség látogatást tett a moszkvai Vörös Proletár szerszámgépgyárban. Mielőtt beléptek volna a gyárkapun, a küldöttség tagjai megtekintették a gyár előtt álló, a gyár hősi halottainak emlékét őrző márvány obelisz- ket,'S kegyelettel adóztak a Vörös Proletár elesett munkásainak, akik életüket áldozták a forradalomért, az intervenciós bandák kiűzéséért és azért, hogy a szovjet földet és Európát felszabadítsák a nád megszállók igája alól. A delegárió ezután a gyár igazgatói irodájába ment, ahol Georgij Alekszandr Szurbu- csov, a Lenin-renddel kitüntetett gyár igazgatója ismertette a vendégekkel a vállalat harcos múltját, termelési eredményeit és a munkáskollektí- va életét. A gyárigazgató ismertetőjéért Kádár János, az MSZMP KB első titkára, a párt- és kormányküldöttségünk vezetője mondott rövid köszönetét. A kötetlen beszélgetés után a gyár vezetősége ajándékot nyújtott át a delegáció tagjainak. A magyar párt- és kormányküldöttség ezután a gyár 3. számú mechanikai üzemébe indult, ahol barátsági nagygyűlésre került sor. Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, a magyar párt- és kormányküldöttség tagja mondott beszédet. Mihail Szuszlov, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, az SZKP Központi Bizottságának titkára vasárnap a Kremlben a szocialista országok húsz állampolgárának, az októberi forradalom és a polgárháború tevékeny részvevőinek szovjet rendjeleket nyújtott át. A Lenin-rendet, a legmagasabb szovjet kitüntetést tizenegy veterán vette át, köztük Garasin Rudolf, Kiss Lajos és László Aladár. Vasárnap este a Kádár János vezette párt- és kormány- küldöttség a magyar nagykövetségen találkozott a moszkvai magyar kolónia képviselőivel, a jubileumi ünnepségekre a szovjet fővárosba érkezett társadalmi, tömegszervezeti delegációk tagjaival, valamint a Lenin-renddel a napokban kitüntetett veteránokkal, a polgárháború magyar harcosaival és szívélyes beszélgetést folytatott velük. ÍRTA: CSERVENKA FERENCIVÉ A Nagy Októbert Szocialista Forradalom 50. évfordulójának ünnepére emlékezik az egész világ. Nincs a földkerekségnek olyan országa, ahol ne köszöntenék az emberiségnek emberséget adó rendszerét. A szovjethatalom fennállásának jubileumi évfordulója a világ ünnepévé vált! A nyugati világ élénk figyelemmel kíséri a Szovjetunió minden napját, minden lépését. Az 50 év mérlegében ott van, hogy a marxizmus „divatban” van, a marxizmus az a társadalmi eszme, amely foglalkoztatja az egész világot. Ha összegyüjtenénk az évforduló alkalmából megjelenő tanulmányokat, cikkeket, könyveket, amelyek földünk valamennyi országában e napokban megjelennek, hatalmas könyvtárak telnének meg vele. Barát és nem barát, szimpatizáns, vagy szovjetellenes beállítottságúak egyaránt, foglalkoznak e történelmi eseménnyel. A nyugati könyvesboltok kirakatai tele vannak az októberi forradalomról szóló jubileumi könyvekkel, tanulmányokkal, mert ma ez a legkelendőbb „bestseller”. Igaz, ezek között ott vannak a marxizmust támadó, a marxizmus egyes tételeit vitató tanulmányok. Ott vannak a klasszikusok művei mellett a magukat marxistáknak vallók, de azt sajátosan „értelmezők”. Egyszóval mindenki, aki az ideológiai életben, a társadalomtudományok művelésében valamit is számit —, ha tollat ragad, a téma a marxizmus. Tudomásul veszik annak igazságait, vagy arra támaszkodva „javítani”, „modernizálni”,' vagy „korunkra alkalmazni” igyekeznek. Miért ez a nagy érdeklődés? Mert visszavonhatatlan igaz tétele a marxizmusnak, hogy a kapitalizmus, mint társadalmi rendszer válságban van! Ez akkor is igaz, ha ennek jelei nem láthatók a nyugati fővárosok fényes, árukkal tömött kirakataiban, ha nem fedezhetők fel a bulvárokban szüntelen hömpölygő autóáradatban. A korszakváltás levegője üli meg a világ kapitalista részét és ennek a társadalmi atmoszférának a nyomása egyre nagyobb mértékben nehezedik rájuk. A marxizmus gyakorlata ma már a föld cgyharmadán bizonyít. Bizonyítja, hogy az élet eddig érvényesnek hitt normái nem változtathatatla- nok. Nem törvényszerű, hogy kell lenni kizsákmányoltaknak, mert létrejött a kizsákmányolástól mentes társadalom. Nem törvényszerű többé, hogy kell lenni munkanélküliségnek, tömegméretű analfabétizmusnak. Nem elkerülhetetlen a népeket pusztító háború és létezhet a népek testvéri barátsága. A végzetesnek és vál- toztathatatlannak tartott, félelmetes dolgok, a föld egy részén, többé nem gyötrik az embereket. A Nyugathoz tartozó országok emberei a „fény és jólét” közepén is bizonytalanok. A válság mindcnnapos- ságától fenyegetett, a holnap biztonságáért örök rohanásban, űzött, bizonytalan, új utat kereső emberekké váltak. Tévedés ne essék, nem a kapitalizmus közeli pusztulását akarjuk bizonyítani. Semmi esetre sem azt a naív hitet hirdetjük, hogy a pusztulás időpontja dátumszerűen megjelölhető. Politikai vakság lenne azonban nem látni, nem észlelni, hogy ez a társadalmi folyamat, amelyet csakis a kapitalizmus pusztulásának nevezhetünk, egyre gyorsuló tendencia a szovjethatalom megszületése óta. A Szovjetunió puszta léte megváltoztatta a világ arculatát, új utat mutat a gondolkodó, különb emberi életért küzdők számára. A társadalmi változást nem a kapitalista világ ismert csillogó külsőségeinek megszűnése hozza létre, hanem a marxista eszme társadalmat átalakító ereje. Ezért van az, hogy a felületes szemlélők meglepődnek, ha a Szovjetunió az emberi tudás valamely nyugati országban létrejött eredményét hasznosítja, vagy a népjólét emelése érdekében igyekszik a nyugati jelző szerint a „frizsider-szocializmust”, vagyis a magasabb életszínvonalat megvalósítani. A marxizmus soha. sehol nem hirdetett aszkétizmust, lemondást a kulturáltabb, igényesebb emberi életről. Sőt, éppen'ellenkezőleg. Az emberi jólét, kulturáltság tömegméretű biztosítását tűzte célul. Ha ezt még ma a szocializmus útján haladó országok nem tudják minden vonatkozásban kielégíteni, az azért van, mert egy olyan országban és olyan körülmények között győzött a munkáshatalom, ahol a kapitalista kizsákmányolás a világ legnyomorúságosabb körülményeit hagyta örökségül. Ember, hazánk fia, amikor összeliasonlitást teszel a két rendszer fejlődése között, — vajon eszedbe jut, hogy az éhező muzsikok országának el kellett viselni az intervenciót, a kapitalista országok blokádját, kibírni a II. világháború 20 milliós emberveszteségét és 1700 város, 70 ezer község, település pusztulását, gyárak, üzemek tömeges megsemmisítését és újjáépítését? Hogy az 50 évből 11 év vérben és harcban telt el? Eszedba jut, hogy ma ez az állam félelmet keltő partner a világ imperialista nagyhatalmával szemben? Azzal az Amerikai ' Egyesült Államokkal, amelynek földjén egy évszázad óta nem volt háború, amely a II. világháborún 80 milliárd dől-; lárt keresett? A Szovjetunió, Lenin országa, ma iparilag, műszakilag a leggyorsabban fejlődő ország. A világ ipari termelésének egyötödét adja. Az az ország, ahol 1913-ban a lakosság 73%-a analfabéta volt, fellőtte az első szputnyikot, először küldött embert a világűrbe és földi hírt a Venusra. A csupán 50 éve létező Szovjetunió ebben a történelmileg rövid szakaszban, nemcsak egy új társadalmi rendszert hozott létre, hanem egyben hatalommá is vált. Hatalommá politikailag, gazdaságilag, technikailag. Gazdasági hatalommá? — kérdezhetik. Hiszen még nem szárnyalta túl minden termelési ágban Amerikát. Ez igaz, mindenben még nem, de sok mindenben már túltett e jelentős versenytárson. Megszüntette például g gazdasági élet hullámzásait, válságait. Amerika ezt nem tudta és a kapitalista Amer rika soha nem is tudja ezt megtenni. Amíg a kapitalista országokban gond a növekvő termelés, mert az eladatlan áruk tömegét szaporítja, addig a Szovjetunió növekvő termelése árleszállítást, életszínvonal-emelkedést eredményez. Amerika adókedvezményt biztosít azoknak a farmereinek, akik parlagon hagyják gabonaföldjüket, mert a magas gabonaár a lényeges és nem az éhes száj. A Szovjetunió sok tízezer embert mozgósított a szűzföldek feltörésére, hogy még több és több gabona legyen. Ma már vannak iparágak, amelyek termelése megelőzi az USA-ét. A Szovjetunió ma több vasércet, kokszot, szenet, forgácsoló szerszámgépet, Dieselt, ipari faanyagot, cementet, cukrot, halat és egy sor egyéb termékből többet termel, mint Amerika. Erőteljesebben zárkózik fel a még lemaradt területeken, mint például a villamos energia, a vegyipar, műanyagok tekintetében. A szovjethatalom az utóbbi években jutott el ahhoz, hogy feltárja Szibéria ásványkincseit. így derült ki, hogy a világ szénkészletének 55%-ával a Szovjetunió rendelkezik. Olyan gyémánt- és aranylelőhelyelv feltárása folyik, amely együk napról a másikra megváltoztathatja az egész világ „kincs”-helyzetét a (Folytatás a 2. oldalon) i ÜNNEPEI AZ ÉGÉSÉ VILÁG!
