Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-29 / 282. szám
n 1967. NOVEMBER 29., SZERDA Ami nem megy... Az ötlet helyes és csak dicsérhető. A ceglédi Képzőművészeti Klub az októberi forradalom ötvenedik évfordulója tiszteletére leállítást akart rendezni, összegyűjtötték az anyagot, meghívták a Képző- művészeti Alap zsűrijét, amely azonban a képeket színvonalon alulinak találta. Ezután egy megyei zsűri a száznál több festményből és grafikából kiválasztott egy teremre valót, s ezekből meg is nyitották a kiállítást. Mielőtt a kiállításra került anyagokról szót ejtenénk, egy részletet idézünk a művelődési ház megbízott igazgatójával, a Képzőművészeti Klub vezetőjével s a kiállítás rendezőjével: P. Kovács Sándorral lefolyt beszélgetésből. A vadonatúj járművek elegánsan sorakoztak a luxuskocsik szomszédságában. A Duna-parton láthattuk tegnap ■ annak a 80 új Volvo szállító járműparknak néhány példányát, amelyet most vásárolt a Hungarocamion. Ebből az alkalomból a vállalat tájékoztatót tartott és fogadást rendezett a Gellért Szállóban. Munkatársunk dr. Mezei Gábor igazgatótól érdeklődött, milyen változást jelent az új kocsipark munka baállítása. — Az új mechanizmusban, ámikor már elő kell teremteni a tényleges költségeinket fedező összeget, már nem vállalkozhatunk arra, hogy hosszú távon kis teherbírású szállítmányokat indítsunk útnak. A mostaniak a korábbi 12 tonna helyett 22—25 tonna árut továbbítanak, így már érdemes Budapesttől a török- országi Izmirbe futni két nap alatt, s onnan visszafelé — talán éppen Bécsnek címezve — narancsot hozni. — Üjdonságo-k? — A nagy teljesítményű szállítókocsik közül az egyik fajta dobozos-ruhaakasz- 5ós változat, amelyen például a budapesti—ceglédi Május 1 Ruhagyár készítményeit visszük Angliába. Speciális jármű a kerékpárszállító, s az a mély építésű, alacsony utánfutó, amellyel 60— 100 tonnás nehézgépeket is szállíthatunk az európai utakon. — Hűtőkocsik? — Harmincat kaptunk most. — A város legnevesebb képzőművésze az országoshírű Benedek Péter. Miért nem láthatunk az ő alkotásaiból egyet sem? — Meghívtuk... — Nem vállalta? — Vállalta, de azt mondta, hogy menjek el és válasszak ki néhány képet... Ez nekem nem feladatom... A kiállítás ,rkörültekintő” rendezésére e beszélgetés már fényt derít, különösen, ha azt is hozzávesszük, hogy Benedek hetvennyolc esztendős és jelenleg gyengélkedik... A város legtekintélyesebb alkotóját kihagyni, enyhén szólva is melléfogás. Ezután nézzük meg azt, ami a falra került Elöljáróban: Senki nem lép be egy ilyen I Ezzel is növeljük piaci eséI lyeinket, hiszen a szobi vi- j dék málnája, a Szentendreisziget epre így kerülhet gyorsan és sértetlenül a nyugati partnerhez. Egyébként az idén már november elsejével zártuk az évet és teljesítettük programunkat. A Volvo cég képviselői így nyilatkoztak: — örülünk a magyar vásárlásnak. Biztosak vagyunk benne, hogy a kedvező tapasztalatok nyomán újabb üzleteket köthetünk. tárlatra azzal az igénnyel, hogy az országos mércét tekintse alapnak. A kiállítók amatőrök, ahogy mostanában már nevezik őket: dilettánsok. Ha más nem, de a művészet szeretete, a javarészt önzetlen igyekezet mindenképpen méltánylandó. Ezen a tárlaton találni néhány képet, melyek az amatőr átlag feletti, figyelemreméltó képességekről tanúskodnak. Elsőnek említeném Pro- hászka József markánsan eredeti, gondolatilag is gazdag vásznait. Tetszettek Helling György geometrikus, fegyelmezett ábrázolásai, derűs színei, dekoratív képei. Kevés eredetiségről árulkodnak P, Kovács Sándor .manírosnak ható falusi utcarészletei. Pász- kán Lilla modoros akvarell- jei közül leginkább a lírai Virágcsendélet tetszett. Okos László festményem csak a rutin, ami szembetűnő. Nagy László grafikái, a legmodernebb törekvéseket követik — sajnos csak követik. Három kép kivételével, valamennyiről hiányzik az ember. Holt tájak, néptelen utcák, rosszul komponált csendéletek. Sajnos, ennyi a tárlat. Az alkalom, melyre a kiállítást rendezték, körültekintőbb válogatást, és nagyobb igényeket követelt volna. Ha pedig a klub nem rendelkezik megfelelő anyaggal, képeit egy zártabb klubkiállításon mutassa be. inkább az okulás céljából, mintsem egy város képzőművészeti kultúrájának demonstrációjaként. Hogy is szokták mondani? Ami nem megy, azt nem szabad erőltetni. ősz Ferenc — tgy — Ahonnan Pest a vizet kapja „Mini” őrtoronyként fürdik a Duna csendesen fénylő vizében a Vízművek kútjának tükörképe — Pócsmegyernél (Gábor foto) Csomagposta - gyümölcs gumikeréken 80 Volvo a Hungarocamionnak Termoszjárat málnának — epernek rS lasse-*,ye&JeM A napokban a latin nyelvről esett szó kis társaságunkban, helyesebben szólva arról, hogy megszűnt-e vagy elhalványult-e elentősége megváltozott élesünkben és társadalmunkban? A. vélemények persze megoszlottak. Volt, aki megkongatta a halálharangot fölötte, de akadt olyan is, aki azt fejtegette, hogy ha maganak a latin nyelvnek a jelentősége kisebb is ma már, mint volt a korábbi századokban, jelentőségét soha el nem veszítheti, hiszen kultúránk, az európai kultúra fundamentuma mégiscsak a latin, a római kultúra, amelynek gyökered viszont a görög kultúrából szívták föl az áltető nedveket. Ennek bizo- ayítékát őrzi a latin szótár is, rmely elárulja, hogy a latin nyelv ránk maradt szókincsének, tehát Vergilius, Horatius, Ovidius, Tacitus, Cicero és Li- vius klasszikus latin nyelvének igen jelentős hányada — görög eredetű szó. Nem vagyok filológus, , bár mesterségem nyersanyaga és munkaeszköze egyaránt a nyelv, tehát nincs jussom, de felkészültségem sem ahhoz, hogy tudományos igénnyel emeljek szót a latin mellett vagy ellen, azt a véleményt azonban megkockáztathatom. hogy olykor latinul beszélünk akkor is, ha egyetlen latin szót sem ejtünk ki, hogy stílusunkban, gondolkozásunkban igen sokszor a latin nyelv szelleme nyilatkozik meg Egy-egy latin közmondásban hosszú évezredekkel ezelőtt kikristályosodott életbölcsesség magyar variánsára gondolok, de gondolhatnék az úgynevezett latinizmusra is, amely ellen nyelvünk tisztaságának hivatott őrei éppen olyan régen és éppen olyan kevés eredménnyel küzdenek, mint a nyelvi ger- manizimus ellen. ■j— ---------------- nem azt jeI Ez persze | lenti, hogy---------------------- szemléletünk. l elki alkatunk ikertestvére lenne a latinnak, latin funda- mentumú, és egészen a huszadik század küszöbéig túlzottan latinos kultúránk a legcsekélyebb eltávolodást jelentette volna a sajátosan magyar kultúrától. Ennek igazsága meg a magyarra fordított és anyanyelvűnkbe mélyen begyökerezett közmondások, szólásformák egynémelyükében is megnyilatkozik. Ilyen például az eléggé közismert latin közmondás: Post mubila Phoebus, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia jelmondatként írt a zászlójára. Szószerinti fordítása: ború után ragyogás. Phoebus — görög eredetű szó, jelentése a görög nyelvben „ragyogó”, „tiszta” volt — Apollónak, a napdstennek egyik neve. A latin mondás értelme tehát az hogy ború után derű következik. A magyar nyelvhasználat megfordította a sorrendet, így született a „derűre ború” szólásmondás. Ezen a sorrendváltozáson érdemes kicsit elgondolkozni. A latin formulában az Itália kék ege alatt élő népek örök optimizmusa nyilatkozik talán meg, magyar változatának viszont van némi pesszimista mellékíze. Ezt meg lehetne fogalmazni úgy is, hogy Itália népe fölött ritkábban borult el a történelem égboltja és a ború elviseléséhez erőt adott a biztos tudat, hogy előbb-utóbb föltétlenül kitisztul ismét az ég. Hungária fölött az ég viszont a legtöbbször igen borús lévén és elég ritka vendég Phoebus, de tiszta szívvel örülni nem lehetett neki, hiszen megmérgezte az örömet a tudat, hogyT előbb-utóbb ború követi a ragyogást. —-----------------------j követjük I Ha nyomon | egyik-má-------------------------- sík. nyelvhasználatunkba beplántálódott latin eredetű kifejezés értelmi változásait, ugyancsak érdekes fölfedezésre juthatunk. A legjellemzőbb talán a meghitt barátok üdvözlő szava, a „szervusz” (ez torzult a jassznvelv- használatban előbb „szevasz”megbízás Elvtársainktól kapott Elérhető-e pártalap---------------- szervezetben, h ogy mindenkinek legyen pártmunkája, a párthoz való tartozása cselekvő munka, s ne csupán formális — tag- díjfizetésre, taggyűléseken való részvételre korlátozódó — részvétel legyen? A kérdést a Csepel Autógyárban tettem fel, a motorgyári alap- szervezetek egyikében, s a vezetőség tagjain kívül ott volt a csúcs vezetőség titkára is. Érdekes és elgondolkoztató volt a válasz: igen, elérhető, de nem szabad misztifikálni a pártmegbízatás, a pártmunka fogalmát. Voltak és vannak, mondották, akik úgy vélik, csak valami különleges, igen kiemelkedő dolog lehet a pártmegbízatás. Az élet — folytatták a gondolatsort — nem rendkívüli, hanem nagyonis hétköznapi események láncolatából áll. Ha ez igaz, márpedig igaz, akkor a pártmegbizatás is a hétköznapokból ered: az abban létrejövő feladatokra, ellentmondásokra alapozódik. Igen magas volt a fluktuáció a szerelőszalagon dolgozók között. Sűrűn cserélődtek az emberek, de az okokat-indokokat senki nem kutatta alapossággal, mélyrehatóan. Taggyűlésen szóltak róla, s első lépés az volt: a kommunisták beszélgessenek a távozás gondolatával foglalkozókkal. Ne 1 e beszéljék őket, hanem kérdezzék meg véleményüket, tudják meg az okokat. Ez volt a kiindulópont ahhoz, hogy később a vezetőség megalapozott elképzelésekkel léphessen a gazdasági vezetés elé, hogyan lehetne változtatni a régóta áldatlan helyzeten. Pártmegbízatás volt ez a tagok számára? Igen. Nem rendkívüli, nem hősi helytállást igénylő: szerény, hétköznapi aprómunka. A pártszervezetek esy,Jé~--------------------------------szeben azonban ennek a hétköznapi aprómunkának ma még nincs kellő becsülete; hajlanak arra, hogy csak a különlegeset, az átlagból kiemelkedőt ismerjék-értékeljék pártmunkaként. Igaz, adódhatnak olyan helyzetek, amikor valóban a kommunisták különleges helytállására, tettre készségére van szükség. Az általános mégsem ez. Az általános: a nap mint nap fölmerülő ezernyi apróság, a munka során adódó ellentmondás, az olyan tett, mely nem az öröklétnek, hanem a mának szól, de amely nélkül a ma, a perc vagy az óra nem lehetne teljes. Pártmegbízatás az is — mondta ott, a Motorgyárban egyik beszélgető partnerem —, hogy a kommunista nem hagyja válasz nélkül a félreértett elvekre alapozott véleményt; az is, hogy rászól a fegyelmezei- lenkedőkre. Nem lehet, s nem is szabad éles határvonalat húzni egy-egy időszakra szóló, konkrét kérdésre vonatkozó megbízás, s a kommunista általános és folyamatos tevékenysége közé. A kettő kiegészíti egymást, s mindkettő pártmunka, pártmegbízatás. Mert egy-egy pártalapszervezetben ^ még napjainkban is megtörténik, hogy pusztán azért ‘ötölnek ki ezt-azt: mindenkinek legyen pártmegbízatása. Találkoztam magam is igen furcsa esetekkel, csak a legszélsőségesebbet említve: az üzemi könyvtárral .való „ösz- szekötő” funkciója volt az illető „pártmegbízatása”. ... A kiindulópont valahol ott van, ahol — igen helyesen — a váci Forte igazgatója egyik taggyűlési felszólalásában kereste. Azt mondta többek között, hogy a kommunista legfőbb pártmegbizatása a cselekvő politikai állhatatosság, a marxista—leninista világnézeti aktivitás, a vitát ismerő, de megalkuvást nem tűrő politikai nevelőmunka. Igen, ez kell hogy kiindulópontja legyen minden kommunistának, a párt minden tagjának: önként vállalt s elvtársaitól kapott végérvényes megbízatása ez, mindaddig fönnáll, míg a párt soraiban harcol. 'Mert — a gondolatot tovább folytatva — válóban elvégzi-e pórtmun- káját az a kommunista, aki hallgat munkahelyén, nem száll vitába a téves vagy éppen rosszindulatú nézetekkel, ám patronálja a labdarúgószakosztályt — ott van minden mérkőzésen —, mert ezt kapta pártmegbizatásként? Nem orrovan szükség te---------------hát, hogy mindenáron s mindenkinek legyen pártmegbizatása, bármi is legyen az, hanem arra, hogy alapos és körültekintő munkával a vezetőségek s maguk a tagok is gazdái legyenek saját területüknek, értsék és tudják mindgzt, ami ott történik, s ők legyenek irányítói, formálói az eseményeknek. Sokféle út vezet ehhez. A Mechanikai Műveknél például az alapszer- vezetek egy részénél már a taggyűlés elé terjesztett határozati javaslatokban szerepel, kiket bízzanak meg a tagok közül a végrehajtással, az ellenőrzéssel; a Nagykőrösi Konzervgyárban a névre szóló pártmegbizatásokat szerencsér a, majd legutóbb „szid”-ra). A szó latin, eredeti jelentése: szolga. Köszöntéssé a középkori feudalizmus avatta. Latinul levelező eleink a náluk magasabb rangú címzetthez írt levelüket „servus humillimus”- ként, a nemzete«, vitézlő és tekintetes címzett „legalacsonyabb, legalázatosabb szolgá- ja”-ként írták alá. így született meg a köszöntésd forrna: az „alázatos szolgája” úgy is, mint az alárendeltségi viszony ud- variaskodó elismerése. Megmaradt elég sokáig, még a második világháború előtt is ott éktelenkedett a miniszterekhez küldött kérvények alján, bár akkor az élő nyelvhasználat már „alászolgájára” szelídítette, sőt az értelmét is kifordította, akár a kopott kabátot a szabó. Ebben a formájában már egyáltalában nem volt megalázkodó zománca, sőt némi bántó, sértő élt kapott: „alászolgájá”-val vagy még ridegebben „szolgájá”-vaX dobta ki a nagy úr a kellemetlen, megunt látogatót. Ugyanakkor a „szolgája” latin eredetije, a „szervusz”, megmaradt a barátok meghitt köszöntő szavának, és jelenti egyszersmind azt is, hogy tegező viszony van köztük, hogy — ismét egy örök életűnek látszó latin kifejezés — „pertu”-ban vannak, pertut ittak. Ekképpen asszimilálta tehát élővé nyelvünk a holt latin nyelv egyik kifejezését, úgy- annyira, hogy eszünkbe sem jut már az eredetije, amikor szervuszt, szevaszt vagy sziát kiáltunk az utca másik oldalán fölbukkanó barátunknak, vagy pedig „szolgájá”-val utasítjuk vissza egy kellemetlen figura bizalmaskodó közeledését.-——— ------ érve értekezéI Végére | semnek és el- -----------------------olvasva kéziratomat, nagy meglepetéssel látom, hogy akaratlanul is egész sereg latin-görög szó került á szövegbe. Csaknem valameny- nyi olyan, hogy tökéletes mat gyár megfelelője nincs is, tehát használata szinte elkerülhetetlen. Ilyenek: kultúra, fundamentum, klasszikus, filológus, stílus, variáns, latinizmus. germanizmus, forma, formula, optimista, pesszimista, Hungária, feudalizmus, miniszter, asszimilál, figura. Való igaz, hogy a legtöbbnek akadna magyar megfelelője, de — mint töméntelen példa, kísérlet igazolja — a magyar megfelelő csak a legritkábban azonos értelmű a latin eredetivel. Gondoljunk például a „miniszter”-re. A szó magyarul éppen úgy szolgát jelent, mint a servus. A külügyminiszterek mégsem nevezhetők külügyi szolgáknak. És a figura sem jelenti pontosan azt, amit a magyar alak jelent. A két szónak más és más a hangulati értéke, ami szintén valami. Magyar László sem ötvözik a tagság egészét átfogó feladatokkal; a Pestvidéki Gépgyárban már az újonnan felvett párttag is megkapja rögtön megbízatását, tudja, hol és miben számítanak rá. Van abban igazság, süniről ismét csak a motorgyáriak beszéltek: ott keresnek kinnal- keservvel pártmegbizatásokat, ahol a vezetőség nem ismeri alaposan az adott körülményeket, ahol nem irányítója, csupán szemlélője a munkának, nem az eseményekkel lépést tartva, hanem azok mögött halad. Jó ideig például nem találta helyét a Pest megyei Faipari Vállalat pártszervezete sem; néhány hónapja, éppen a jobb módszerek alkalmazása, friss vérkeringést vitt a párt- szervezet életébe, aktívabb lett a tagság, mert mind több dologhoz kérik segítségét, támogatását. A látszatmegbizatá- soknak s eredményüknek, a lázas semmittevésnek napjaink sűrűsödő tennivalói közepette aligha szabad helyet kapnia a pártszervezetekben. Most, amikor valóban a munka lényegi, tartalmi része kerül előtérbe, amikor mind több helyen, de, sajnos, még csak a nagyüzemekben, a pártbizottságoknál, a tudományos megalapozottságú tevékenykedés a cél, a párt- alapszervezetek sem engedhetik meg azt a luxust, hogy ugyan minden tagot elláttak pártmeg’oizatással, csak éppen dolgozni dolgoznak nagyon kevesen, s a vezetőség magára marad a legfontosabb tennivalókban. Napjainkbana gazdaság----------------------irányítás uj r endszere, a reform megvalósítása a pártszervezetek legnagyobb próbatétele, s egyben minden kommunista legfőbb pártmegbizatása. Érvelni, vitatkozni, elválasztani a gondolkodás ocsúját a szemtől, tisztítani a holnapot jelentő gondolatmagot: pártmunka, pártmegbizatás. Részt venni a helyi előkészületekben, alkotó módra, kommunista felelősséggel tetten érni azt, ami illúziókra alapoz, tántoríthatatla- nul ragaszkodni a realitásokhoz: ez is pártmunka, ez is pártmegbizatás. A reform történelmi mérföldkő a szocialista gazdaságban, de a megvaló- 'sítást jelentő tettek külön-kü- lön minden üzemben, műhelyben, termelőszövetkezetben vagy éppen tanácsnál, nem történelmi nagyságúak, hanem hétköznapiak. Elkésnek abban a pártszervezetben, ahol a rendkívülire várnak, ahol a nagy tetteket lesve elhanyagolják a kicsiket; a kommunistáknak azonban nem késniük, hanem élen. haladniuk kell. Az élen pedig csak akkor tudnak haladni, ha nap mint nap minden kommunista eleget tesz elvtársaitól kapott megbizatásának, ha nem rös- telli a sokszor sziszifuszinak tűnő, de végső soron a holnapot megszabó-alakító aprómunkát, a folytonos s egy életre szóló púrtmegbizatást. Mészáros Ottó FELÚJÍTJUK t megjavítjuk! Használt értékes bútorait az óesAi, bognár■ és kádármunkát vállalunk a GYOM műhelyünkben Dabasi Járási Javító és Szolgáltató Ktsz i
