Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-28 / 281. szám

/ A fiúk a tatai d/Iábrh vágynak A lányok kőszeg-soproni kirándulásra készülnek Jólesett azt a sok jót halla­ni, amit Iván István, a Petőfi Sándor általános iskola úttö­rőcsapatának vezetője elmon­dott a fiúkról, lányokról. Kü­lönösen dicsérte a legügyesebb nyolcadik osztályosokat. A hulladékgyűjtésben az egész iskola részt vett. Komlós Zoltán, Farkas Árpád, Donáth Ferenc szép eredményt ért el. A gyűjtéssel keresett pénzt felajánlották a csapatnak. A csapatvezető elmondta, hogy nemrég voltak Győrben, az országos vidéki bajnoksá­gon. A Petőfi iskolából Rá ez Zsolt, Donáth Ferenc és Petrik József szerepelt a nagykőrösi tornászcsapatban. Pécs lett az első, ők második helyezést ér­tek. el az összetett versenyben. A csapat most sem tétlenke­dik, készül a Szekszátdon megrendezendő második or­szágos vidéki csapatbajnok­ságra. Bíznak abban, hogy a csapat tagjainak sikerül be­jutnia az utánpótlás ifjúsági keretébe és eljuthatnak a tatai edzőtáborba. A lányok az Eötvös utcai óvodásoknak készítenek meg­lepetést. Remélem, hogy ol­vasóim nem árulják el a ter­vet és a kis óvodásoknak meg­lepetést szerezhetnek. Egyébként szorgalmasan gyűjtik a pénzt, tavaszra nagy kirándulást terveznek. Az út­irány: Kőszeg, Sopron. A ki­rándulás a jó munka jutalma, mert nagyon szép munkát vé­geztek a termelőszövetkezet­ben. Mindannyian szeretnek dolgozni, ezt bebizonyították a nyáron. Nem lesz baj a pálya- választással sem. Sokan sze­retnének gimnáziumba men­ni, tovább tanulni. örülnek az úttörők a no­vember 7-i szép sikernek. — Az énekkar még soha ilyen szépen nem énekelt — mondja Kiss Sarolta. — Ajándékot is kaptunk a jó munkáért. — Szeretnénk minél jobb ered­ményt elérni, és az iskolánk hímevét öregbíteni — mond­ják a pajtások. Sz. M. SPORT Kettős kupagyőzelem Nagykőrösi Kinizsi— Honvéd Bem SE 2:0 (0:0) Kinizsi: Gömöri ■— Kecskés I, Lányi, Baranyai, Szomolányi, Pécsi, Kecskés III, Farkasinsz- ki, Klenovics, Kálmán, Decsi. Az első félidőben kiegyenlí­tett játék folyt, több körösi gólhelyzettel. A fordulás után támadóbbá vált a Kinizsi já­téka és az 57. percben Kleno­vics Decsi átadásából a háló­ba bombázott. 1:0. Ezután a körösi védők könnyelműskö- déséből kétszer is a szerencse rhentette meg a ceglédi kaput a góltól. Befejezés előtt öt perccel Decsi egyéni akcióból bebiztosította a győzelmet. 2:0. Nagykőrösi Kinizsi ifi— Ceglédi Vasutas ifi 2:1 (0:0) Kinizsi ifi: Vilcsák I — Hupka (Berta), Balogh, Tóth, Máté, Farkas, Horváth, Hege­dűs, György, Lengyel, Dér. Változatos, jó iramú, izgal­mas mérkőzésen az ifik csak nagy küzdelem után tudták a továbbjutást jelentő második gólt megszerezni. Góllövő: Balogh és Farkas. P. S. Ma SÍIK AKADÉMIÁJA A nők akadémiáján ma délután 6 órakor dr. Pólus Károly tart előadást. Elő­adásának címe: Mit tegyünk a beteggel, amíg az orvos megérkezik? Az előadás helye: a műve­lődési ház emeleti klubter­me. A PEST /V\ L GVEI H I RLA P KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 280. SZÁM 1967. NOVEMBER 28., KEDD A téli konkurencia kulcsa: a a budapesti piac minőségi árut vár — Halló, Budapest, 203—583? — Igen, a nagykőrösi Rá­kóczi Termelőszövetkezet Él­munkás téri árudája, Bán­dics József üzletvezető. — Érdeklődnénk, hogy mi­lyen volt a hét vége és mi­lyen a hétfő reggeli forga­lom? — Nyitva tartottunk vasár­nap is, ketten árultak. Há­romezernyolcszáz volt a be­vétel. — Milyen a felhozatal? — Tegnap, vasárnap, érke­zett két vagon alma. Ma ed­dig, fél kilencig, még nem jött áru, de várunk krumplit, három és fél tonnát. A tanácsülés megszavazta LESZ GÁZ, HA A LAKOSSÁG IS ÚGY AKARJA A szombati tanácsülésen Szűcs Zoltán, a városi tanács elnöke beszámolt azokról a tárgyalásokról, amelyeket az illetékes fcruniakkal a város vezetékes gázellátása érdeké­kében folytattak. A tárgyalások eredménnyel jártak. Ezért javaslatot tett a gáz bevezetéséhez a tervek el­készíttetésére. Javaslatát a városi tanács egyhangúlag el­fogadta. Ha tehát lesz megfelelő szá­mú ipari és háztartási gáz­igénylő, a szegedi gázmezőből induló országos vezeték leága­zását 1970-re városunkba is bevezetik. Ezt írja meg, szerkesztő úr! Több munka - kevesebb A tormási városrészben min­den épkézláb kőműves szorgos­kodik, illetve azt tenné, ba nem kellene állniuk. Tóth Ambrus brigádja is tétlenül nézi a már magasodó házakat. — Pihenünk? — Pihen a csuda — így Tóth Ambrus. — Állunk, és mérge­lődünk. — Mérgelődnek? — Persze. Elfogyott a tég­lánk. Nem tudjuk a raktár padlózatát kirakni. Már reggel elment egy vontató Ceglédre. Az ördög tudja, miért késik. Nem kapott volna anyagot, fel­borult, vagy neki nem sietős? — ezt találgatjuk, de ebből nem lesz forint. — Más dolog nem volna ad­dig? — Volna, de akkor a szer­számokat át kell költöztetni az új munkahelyre. Ahhoz pedig fogat kell. Idejében küldtünk érte. Arra is várnunk kell, így hát marad a mérgelődés. Nincs teljesítmény, nincs kereset. Emlékszik, amikor legutóbb felkeresett, azt mondtam; ír­jon a mi bajunkról. Örülök, hogy eljött közénk. Most lát­hatja, nem a levegőbe beszé­lek. — Az már igaz — kontráz Karikó Sándor kőműves. — Azok a szerencsések, akiknek bőven van építőanyaguk, azok megkeresik a havi két és fél ezrest is! De így csak ... csak mérgelődni lehet. ★ — Mit mond a Lakáskar­bantartó Ktsz műszaki vezető­je, Várnai Ferenc ezekre a pa­naszokra? — Az anyagellátás jónak mondható — mopdja rö­viden. De aztán kiderül, hogy ez a lakonikusan rövid vá­lasz nem fedi a tényeket. Mert például a sóder akadozva ér­kezik a telepre, s nem a meg­rendelt mennyiség, hanem csak tseppen-csurran apránként. „Sóder" helyett sóder kellene Kit szolgál a ktsz? Vasárnap: 3800 forint A ma: 2,50-ért F Jíhajyma nincs Ugyancsak jönnie kell ma még almának is. — Hogy adják az almát? — Kettő ötvenért. — A raktár teli van? — Mint már mondtam, al­mánk van bőven. Tartunk ezenkívül vöröshagymát, ré­pát, gyökeret, fejes és kelká­posztát, zellert, karalábét. Van ezenkívül baromfi és csirke. Az előbbit huszonnégyért, az utóbbit huszonhatért ad­juk. S persze árulunk to­jást is. — Az ára? — Kettő tíz darabja, mint az államiban. t)e a mienk nem fehér, barna héjú. Jobban kedvelik a pesti asszonyok. — Van-e erős konkurren- cia? — Természetesen. A többi termelőszövetkezet árudája. De az igazat megvallva a verseny inkább nyáron, a zöldségszezonban kemény. Olyankor lehet „kiugrani” a többiek közül, olyankor órá­ról órára megy a harc a zöld­áruval. — És most? — Ilyenkor lanyhább a for­galom. Amióta megjött a hideg, a pestiek az ilyen nyílt piac he­lyett inkább a zárt vá­sárcsarnokokba járnak. — Van-e olyan áru, amit a vásárlók hiába keresnek? — Van, azazhogy nincs — tudniillik fokhagyma nincs. Azt hiába keresnek. Negyven- nyolc forintért ugyan kap­hattunk volna, de annyit nem érdemes érte adni. In­kább megvárjuk az import­fokhagymát, úgy hírlik, az olcsóbb lesz. — Mit üzenne Nagykőrös­re? — Azt, hogy ilyenkor télen már csak a minő­ség révén tudunk kon­kurrálni. Ha állni akarjuk a versenyt, akkor a lehető legjobb árúra van szükségünk. Nem mintha rosszat kapnánk, de télen a zöldáru soha nem lehet elég jó, mert a háziasszonyok ilyenkor csak a legszebbet válogatják ki... (—) Választóik elé állnak Ma délután 5 órakor Takács Jenő tanácstag a Patay úti iskolában beszámolót tart. Holnap délután 5 órakor a Kálvin téri iskolában Hajdú János, a Faipari Vállalat kul­túrtermében este 6 órakor Er­délyi Lászióné szól választói­hoz. Lecsó az USÁ-ba Közvetlen szalag köti össze a csomagolóraktárt a kon­zervgyár 2. számú üzemével. Forgács József raktáros tá­jékoztatása szerint 85—90 ezer, zakuszkás üveget cím­kéznek naponta német gép segítségével. Csomagolják a lecsót, amelyet az USA-ba küldenek, s előkészítik a zöldborsószállítást az NDK- ba és a hazai piacra. Életkép nyaskálással — két harapás között Megtörténik, hogy az ember már a pénztárnál veszi észre, bogy friss teasütemény is van. Rögtön kér huszonöt dekát a kis unokájának. így jártam én is. — Tizennyolc forint — szólt a kasszához a kiszolgáló. — Tizennyolc? — kérdeztem vissza, mert közben fejben ki­számítottam, hogy 12,80-at kell fizetnem, hiszen a sütemény kilója 51.20. A kiszolgáló nem zavartatta magát; Nem is ért rá, hisz javában táplálkozott — a ke­ze ügyében levő szép süte­ményt ugyanis közben bekap­ta, s hogy ne neki kelljen vi­tatkoznia, gyorsan a pénztár­hoz vitte a csomagot, — szá­moljon a pénztáros. Csakhogy erre a pénztáro&nő sem ért rá, mert neki is gusz­tusa támadt a falatozásra. — Hozzál nekem is egy szé­pet — szólt kolléganőjéhez, miközben én hiába topogtam, várva egy kis figyelmet és a végleges árat. Aztán végre megkapta és bekapta a süte­ményt (mármint a pénztáros­nő), s megkaptam és elvittem a blokkot (mármint én, úgyis, mint vevő „őfelsége”). Ekkor dörmögést hallottam a hátam mögött, egy megjegyzést az elárusítókra: — Vajon ezt a nyaskálást hogyan számolják el? Az elárusító nem hagyta magát, visszavágott: — Én is vehetek húsz deka süteményt, nem? És leszámo­lom, amit most megettem — rántotta fel a vállát. Szép, szép — gondoltam, s igazán kíváncsi lettem volna arra, hogy vajon utólag, miután már megette, hogyan számíthatja le a sütemény sú­lyát? De aztán máson is eltűnőd­tem. Én, aki tanár vagyok, va­jon hogyan festenék a kated­rán teli szájjal táplálkozva? Vagy mit szólna hozzá az el­árusítónő, ha a rendelőben az orvos teli szájjal falva fogad­ná? Esetleg a hivatalban két harapás fasírt között intéznék el a dolgát? Ugye elképzelhe­tetlen? Ugye, szó sem lehet ró­la? Akkor hát hogyan engedhe­tik meg ezt a — mellesleg gyanús és visszataszító — mo- dortalanságot és ízléstelensé­get az elárusítók maguknak? És hogyan engedik meg nekik az üzletvezetők? Teljes aláírás MIT LÁTUNK MA A MOZIBAN? Enyém — tiéd. Magyarul beszélő angol film­vígjáték. Korhatár nélkül meg­tekinthető. Kísérőműsor: 12. Világhír­adó. Előadás kezdete: 5 és fél 8 órakor. ANYAKÖNYVI HÍREK Született: Herczeg József és Ke­rekes Katalin: Györgyi, Forró Ist­ván és Sóspataki Terézia: Edina, Gortva Mihály és Sánta Mária Mihály, Pesti Dezső és Ézsiás Má­ria: Marianna, Surin János és Fe­hér Ilona: János, Dobránszki An­tal és Nagy Mária: Antal, Takács József és Godó Katalin: József aevű gyermeke. Házasságot kötött: Pásztor Lász­ló es Dávid Erzsébet, Nagy László 5S Duzs Ilona, Balogh László és Kollár Terézia, Valkai Dénes és Pálfi Ibolya, Törőcsik Sándor és Zsigó-Tóth Mária, Szűcs Balázs és Szecsei Julianna, Farkas István és raskovics Katalin, Pete Imre és 3író Erzsébet, Sinor-Nagy sán- ior és Kiséri Ilona, Bodzsár Pál is Kalocsai Julianna. Meghalt: Törőcsik Béla (Kolozs­vári u. 12.), Fazekas-Szűcs László 'Újvilág u. L). ga lenne .., <0 — ívii az oKa: — A taksonyi vállalat a va­gonhiányra hivatkozik. De fá­ban és egyéb anyagokban nincs nagyobb hiány. j — Kisebb van? — Hát akad. — De hisz ez a munkások * bérét is érinti? — Részben. — Az emberek nemcsak! részproblémának tekintik! — Nézze — próbál megnyug- ( tatai —, a béreket norma alap-; ján számítjuk. Nem mondom, * hogy mindenki elégedett. Van- ; nak bizonyos eltolódások. — Mit jelent ez a bizonyos í eltolódás? J — Azok a kőművesek, akik lakóházakat építenek, * kevesebbet keresnek, mint ! mások. A lakóház építése több gond-; dal, aprólékosabb munkával J jár. Több munka, kevesebb ke- $ reset. Gazdaságosabb az eme- \ letes építkezés. — De csak fel kell építeni a í házat, nem? — Fel, de rontják a terme- 5 '.ékenységi mutatóidat... Eddig a diskurzus. Állok, és $ lűnődöm. A ktsz dolga — ha $ jól tudom — elsősorban a ía-s kosság kiszolgálása. ^ A kisemberek általában $ családi házat építenek * vagy toldaléképületet, és $ nem bérházakat. $ y rehát a ktsz-nél ennek megfe-^ élőén kellene a kőművesek bé- % ■ét megállapítani. És, persze, ^ ceíZő szervezéssel biztosítani a § ölyamatos anyagellátást, nem- ^ :sak a kőművesek megnyugta- ^ ására, hanem azoknak is, § ikiknek készül a megrendelt ^ láz vagy raktár... Hanem ezek csupán gondo-^ átok, az újságíró merész ötle- ^ A SEMI SZIGETE A SEMMIBE VÉSZ... ^ Különös földrajzi változás ^ színhelye a megyénkben Vác. I Másfél évtizede tart a váci ^Duna-ág szabályozása. A kot- ^ rás következtében a város leg- I szebb sétánya előtt mestersé­ges sziget keletkezett, nem is kicsi, az úgynevezett „Sen­ki szigete”. Remek hely volt ez a horgászok számára, de kikötöttek rajta az evezősök is napozni. Egyúttal támasz­pontja lett a szúnyoginvázió­nak és az utóbbi évek egyikén bűntény történt az egyik vé­gében. A Senki szigetének most meghúzták a halálharangját — ahogy jött, eltűnik. Dolgozik már a kotrógép, s rövidesen egy szigettel szegényebb lesz a Duna...

Next

/
Oldalképek
Tartalom