Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-24 / 278. szám
4 s:,K^Círlm) 1967. NOVEMBER 21.. PENTEK Nincs ok az aggodalomra Minden irat elégett, de kifizetik a tagság járandóságát A hétíőre virradó éjszaka kigyulladt a kosdi Naszály- hegyalja Tsz irodaépülete. Leégett a tetőszerkezet, s csupán néhány helyiség maradt viszonylag épségben. Kedden este a tsz kibővített Vezetőségi ülést tartott a községi tanácsnál. Számot vetettek a helyzettel: az ötszáz tagot számláló termelőszövetkezet minden irata — közöttük a munkakönyvek — a lángok martaléka lett. Közeledik az év vége, a zárszámadás. A tagok nyugtalankodtak, hogyan fogják kifizetni a járandóságukat, hiszen a munkanaplók is megsemmisültek. Mint a járási tanács mezőgazdasági osztályán Krima János osztályvezető elmondta, a termelőszövetkezet vezetői már nekiláttak az elveszett adatok pótlásának. A kosdi termelőszövetkezet időnként a Központi Statisztikai Hivatalnak, az SZTK-nak és a járási tanács mezőgazda- sági osztályának küldött jelentéseiből próbálják majd rekonstruálni — a lehetőségekhez mérten — az elégett dokumentáció adatait. Megkeresik mindazokat a vállalatokat, amelyekkel üzleti kapcsolatban álltak, hogy tisztázzák a pénzügyi adatokat. Megkezdik a leltározást is. A tagok aggodalmaskodó kérdéseire válaszolva a termelő- szövetkezet főkönyvelője a vezetőségi értekezleten kijelentette: Nincsen anyagi akadálya a járandóságok kifizetésének. A tervek szerint — amíg jobb megoldást nem találnak — egyelőre előleget folyósítanak, és mihelyt sikerül a tsz számvitelét rendezni, maradéktalanul kifizetik a tagság járand óságát. A vezetőségi ülés úgy döntött, hogy szombaton és vasárnap társadalmi munkában használható állapotba hozzák az irodaépületnek azt a részét, ahol megmaradt a födém. 17 ezer új előfizető várja a bekapcsolást Segélykérő szolgálat - Villanypóznán telefon KÖNYVESPOLC Alekszandr Lcbegyenko: Sorsok és szerelmek Andrej Martinovics Kosztrov petrográdi Egyetemista volt 1914-ben. A petrográdi egyetemisták élete nagyjából megegyezett a világ bármelyik táján élő fiatalok életével: teli voltak vidámsággal, kalanddal, szerelemmel, valami igazi nagy tettrevágyással, mind meg akarta mutatni, hogy ő az igazi, aki megváltja a világot. De volt valami, amiben a petrográdi diákok élete eltért minden más diák életétől. 1914-ben Petrográdban már érezhető volt a forradalmi mozgalom hatása, már a felismert igaz ügyért harcoltak a diákok legjobbjai is. Az egyetemen megtalálható volt minden politikai áramlat, képviselve volt minden csoport és nézet Andrej Martinovics Kosztrov nem. tartozott határozottan egyik csoporthoz sem. Megértette az egyiket meghallgatta a másikat, saját útján tétovázott lelkesedett a többiekkel, s csak aztán törte a fejét — ha ugyan egyáltalán törte —, hogy miért is az a nagy öröm. Életét kitöltötte az egyetem zűrzavara, ifjúkori szerelmének tüze, a barátok vitái, és az egyetemista életéből elmaradhatatlan tanulás. Még nem döntött sorsáról, jövőjéről, hitéről, amikor kitört az első világháború. Kosztrov körül forrongott minden. A fiatalok lelkesen ünnepelték a háborút, a köny- nyű harcot, a diadalmenetet. Magas rangú tiszteknek mutatták be barátai, akik a háború mellett szónokoltak, környezetéből egyre többen jelentkeztek önként a frontra. Kosztrov észre sem vette, s maga is ünnepelt, nem is akarta, mégis önkéntes lett, tanulni vágyott és a frontra indult. Azt hitte ő is, hogy rövid kis csatározásba megy, hogy itt a nagy alkalom, a jó kis mulatozás, amiből igazán kár lenne kimaradnia. . Nem is marad ki semmiből. Az önkéntes mindenütt ott van az első vonalban, látja a háború igazi arcát, a pusztítást, az értelmetlen halált. Tisztiiskolára küldik, tiszt lesz, sorsa a háború sorsától függően javul vagy romlik. És míg Kosztrov a fronton küzd, szerelme, Tatjana útra kel, hogy legalább a közelében lehessen. Ápolónőnek jelentkezik, dolgozik éjjel-nappal és gondolatai csak Andrejjel foglalkoznak. A regény cselekménye két síkon bonyolódik. Egyrészt Andrejt követjük nyomön a háború forgatagában és a hátországban átélt kalandjaiban, másrészt Tatjána sorsát ismerhetjük meg, aki tragikus halaiéig reméli, hogy Andrej újra az övé lesz. S a regénybe •beleszövődik egy harmadik s ál is, Andrej gyerekkori barátjának, Pjotmak a története, akinek hatására változik meg maga Andrej is. Alekszandr Lebegyenko Sorsok és szerelmek című könyve kitűnő regény. Hömpölygő epikája a klasszikusok stílusát és cselekményszövését idézi fel az olvasóban. Tanulunk belőle, mert alapos és rendszerező tudása bőven vázolja fel a történelem eseményeit, izgulunk és lelkesedünk, mert története fordulatos, stílusa olvasmányos. Lebegyenko neve nem ismeretlen a magyar olvasók előtt. Műveinek eddigi magyar nyelvű kiadásai sikert arattak. Legutóbb megjelent Szemtől szembe című könyvére bizonyára sokan emlékeznek. Ez a kötet a szerző legjobb munkái közé tartozik. Gellcri Miklós Vidéken ez év október 1-én 126 ezer 724 távbeszélőállomás volt üzemben. Megyeszékhelyeken, nagyobb városokban, járási székhelyeken és üdülőtelepieken 95 ezer távbeszélőállomást működtetnek. A kisebb kézikapcsolású helyek állomásainak száma 31 695. A vidéki telefonállomások 75 százalékáról éjjel-nappal lehet beszélni. A városokban egész nap működnek a telefonok, a községekben munkanapokon 8 és 16, ünnepnapokon 3 és 10 óra között, és egyes helyeken, ahol ez szükséges, 7-től 21 óráig. Városainkban — nem számítva Budapes- ; tét — még mindig 16 886 í igénylő várja a telefon bekapcsolását. Miskolcon már ebben az évben 400, Kecskeméten 350, Tatabányán 400, Székesfehérvárott 264, Lentiben 240, Aszófőn 30 és Selypen 25 állomást befogadó központot szereltek fel és bővítették a dunaújvárosi, badacsonyi, za- laszentgróti, kazincbarcikai, Pécs-uránvárosi, kiskőrösi, balassagyarmati, és a kiskun- majsai központokat is. Ez év őszén 1200 állomás befogadól:ép>ességgel bővült a győri gépikapcsolású központ, s az év végéig 500 új állomással bővítik a békéscsabai központot. Székesfehérvárott ugyanakkor még 300, Zalaegerszegen pedig 3000 állomás beíogadóképes- ségű központot helyeznek üzembe. A jövő évben I a nagykanizsai gépkapcsolású központot 1600, a székesfehérvárit 2000, és a szombathelyi központot 2000 új állomással bővítik. Miskolc központjai is 4000 állomással többet szolgálnak ki a jövő esztendőben, mint az idén. Noha majd minden nagyváros hálózatát bővítik, óriási igény mutatkozik a nyilvános állomások iránt is. Vidéken a postánál, utcáikon és közületeknél 661 nyilvános tele- ] fon működik, de ez még mindig kevés. Azokban a községekben, ahol a telefonszolgálat nem működik egész nap, elsősorban a segélykérés problémáját kell megoldani, azt kell biztosítani, hogy veszély esetén is meglegyen az ösz- szeköttetés a külvilággal. Itt a postai záróra után egy-egy folyamatosan dolgozó üzem, vagy közület telefonját állandóan bekapcsolva tartják. A posta a jövő esztendőben biztosítja a legkisebb helyiség segélykérés telefonszolgáltatását is, legtöbb esetben úgy, hogy a postahivatal előtt az utcán távbeszélőállomást szerel fel, s azt a posta zárása után átkaposolja valamelyik éjjel-nappal működő távbeszélőközponthoz. Ezeken a mentők, a rendőrség a tűzoltóság hívását lehet végezni, valamint a hívott fél költségére kért úgynevezett R. beszélgetést lehet kezdeményezni. Még ebben az évben felszerelik ezeket a fontos készülékeket, és az év végéig 160 ilyen telefon működik az ország különböző részein. Az eddig üzembe helyezett készülékeken havonként átlagban csak 5—10 segélytkérő beszélgetés történt. Jelenleg a postahivatallal nem rendelkező községekben és külterületi helyeken 577 községi és' 146 tanyai telefon működik. Ma még 460 olyan külterületi lakott hely is van, amely nem rendelkezik telefonállomással, és ezek bekapcsolása a nagy távolságok miatt rendkívül költséges: hiszen egy-egy állomás létesítése több tízezer forintba kerül. Ezért a Po6ta azzal a tervvel foglalkozik, hogy a köz- világításba bekaposolt erősáramú oszlopokra távbeszélő áramkört létesít. A kellő biztonsági berendezések alkalmazásával. Zsolnai László SZABADBATTYAN A váltnál ősibb a Kuia-torony A balatoni úttól néhány mé- j földszintjén pedig romantikus térré emelkedő szabadbattyá- 1 eszpresszót rendeznek be. ni Kula tornyot törökkori em lékként tartották számon. 1000 pályamű Tetemes postaforgalma volt egy hónapon át a Kulturális Kapcsolatok Intézetének: csaknem 1000 pályamű, színes rajz, akvarell és olajfestmény érkezett a Drottya utcai székházba, hogy innen továbbítsák Indiába, ahol az idén is kiírták a gyermekművészeit, nemzetközi pályázatát. Művészeti zsűrizés után még a héten kiküldik Üj-Delhibe az ország minden részéből beérkezett pályaművek válogatott kollekcióját. „Százméteres“ épület Debrecenben Ezer mázsa vasanyag és 900 köbméter beton felhasználásával elkészült Debrecen legnagyobb lakóépületének alapja. A 40 millió forint költséggel épülő új lakóház hossza 100 méter, szélessége pedig 24 méter lesz. A hatemeletes lakóépületben 205 lakást rendeznek be. A ház a jövő év vé-. gére készül éL Amatőrfilmfesztivál A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának jegyében rendezik meg november 24—26. között a 15. országos amatőrfilm-fesztivált a fővárosban. Az amatőr filmesek országos seregszemléjére csaknem száz 8 és 16 mines kisfilm érkezett. Mintegy 30 alkotásnak szavaztak rajtengedélyt a zsűrik, s ezek a munkák mérkőznek most a díjakért. A néphit szerint egy Kula nevű török basa építette. Azonban a Fejér megyei régészek a feltárások során a török használati tárgyakon — kávés- findzsákon, pipákon — kívül Árpád-korabeli cseréptöredékeket és egyéb emlékeket is találtak. Ebből azt állapították meg, hogy a torony a véltnél ősibb épület maradványaira épült. Valamikor, valószínűleg a XIV. században épült tornyot eredeti állapotába helyreállítják, s felépítik a Sárvízen átvezető hajdani hidak mását. A torony emeletén múzeumot, MŰANYAGBÓL Gyöngyházgomb — gyöngyházklipsz Nem halásszák többé a kagylót a Kék Duna Halászati Termelőszövetkezetben. A divat arra késztette a budakalásziakat, hogy a gyöngyházgomb helyett műanyag gombokat készítsenek. így került a halászat mellé, a mindig biztos jövedelmet hozó műanyag üzem. Huszonötén — többségük nő — kétszázezer gombot készítenek havonta. Három emberük viszi a mintákat vállalatról vállalatra, s köti az üzletet a nagy ruhagyárakkal és a RÖLTEX-szel: A budakalásziak tudják, hogy nem megy a helyükbe senki, ezért kere- sik ők a megrendelőt. Jövőre a mostanában megint divatos gombszerú fül- klipszeket is készítik. Nemcsak magukra, a községre is gondolnak. Budakalászon nagy szükség lenne egy lakatosműhelyre, ezért vállalták, hogy rövidesen a lakosság segítségére sietnek. MAGYAR LÁSZLÓ: Szegény Teddy hagyatéka K ísértet surrant be ezen a ködös novemberi délutánon dr. Prospero, az árnyék budai barlangjába, amelynek ódon bútorzata, megsötétedett fala, fakó függönye és kopott szőnyege már csak egészen homályosan emlékezett a ré- gesrégen elfüstölt Regalia Me- deák és a még régebben elporladt hölgylátogatók parfőmjé- nek illatára. — Bocsásson meg — suttogta az idős hölgylátogató, akinek ódivatú, pici kalap ült hófehér kontyán és elnyűtt esernyőjének néhány acélbordája meztelenül meredezett elő a foszladozó fekete selyemből —, bocsásson meg Prospero, hogy ajtóstól rontok a házba és megzavarom csöndes álmodozásában —, folytatta kissé I restellkedve és zavartan, mi- I közben halk sóhajtással eresz- i kedett az örömében fölnyikor- gó karo=székbe, amely' ugyan- | csak egész homályosan emlé- ! kezett a hajdanvaló högyláto- gatók változatos súlyára. — Talán már meg sem ismer, ] mert hát hogyan is emlékezne? — rebegte a hölgy és kopott, öreg táskáját óvatosan az ölébe emelte. — A szemem meggyöngült kicsit és manapság már nehézen kapni elég finoman csiszolt okulárékat — mente ge- tődzött az árnyék, üldögélve a rozzant Íróasztal mögött, amelyen már nagyon számos esztendő óta érintetlenül terpeszkedett a bronz kalamáris, őrizve a régen beleszáradt tintát. — Sok, nagyon sok nézni- és látnivalója akadt az életnek nevezett hosszú és most már kicsit céltalannak tűnő kóborlások alatt, talán ezek koptatták meg és karcolták össze finom lencséjét, de a fülem emlékezőtehetsége még nem romlott meg annyira. A hangját, tisztelt asszonyom, igen ismerősnek véli. V alamikor szerette a hangomat — lehelte a látogató, és arcán, a diszkrét púderréteg alatt, némi pirosság suhant át, mint az őszi avaron egy elkésett, bágyadt napsugár. — Azt mondta, hogy a legpuhább és a legdrágább kasmirkendők bársonyos melegére emlékezteti a hangom, az olyan kasmírkendők melegére, amilyenekért az öregedő hercegek és az elhízott bankvezérek öt-hatszáz forintot is fizettek annak idején, hogy remegő kézzel barátnőjük meztelen nyakát burkolhassák be velük. Szegény Teddy akkor kicsit féltékeny is volt magára, de nem sokáig. Maga az asztal alatt titokban megsimogatta a kezemet és az asztal fölött gyorsan három új pesti viccet mesélt el. Szegény Teddy rögtön előkapta noteszét és mind a három vicc poénját gondosan beleírta. Arra talán maga is emlékszik, Prospero, hogy a viccgyűjtés volt szegénykém legnagyobb szenvedélye egész életében ... A kasmírkendős bókra Prospero nem emlékezett, hogyan is emlékezhetett volna, hiszen abban az időben elég sok nő hangját hasonlítgatta »a tibeti paradicsom drága szőttesének melegéhez, gyöngülő memóriája az asztal alatti kézsimoga- tás emlékét sem őrizte meg hasonló okok miatt, de Teddy kedves, rokonszenves alakja ebben a pillanatban már ott lebegett előtte, a homályos szobában, és valószerűbb volt az öreg bútorok, a budai utcákon kavargó délutáni ködök és a váratlan hölgylátogató valóságánál. G yermekien tiszta lelkű, színes, érdekes, derűs ember volt Teddy, szeme kékségében a legtisztább harmónia derengett, és élete legvégéig fennen hirdette, hogy a világon egyetlen valaminek van értelme: a mosolynak, a nevetésnek, ha az tiszta szívből fakad. A vidéki városkában, ahol néhány rövid évig Prospero, félig-meddig pályatársaként, egy levegőt szívott vele, volt valami csöndes polgári hivatala is a városnál, vagy a telekkönyvnél, de evvel ő maga törődhetett a legkevesebbet. Mint a helyi újság állandó tárcaíróját ismerték inkább, írásait kedvelték, becsülték és a publikum unottan' lökte ífélre a lapot, ha nem talált benne olyan írást, amely alatt zárójelben, igen apró betűkből szedve, a Teddy név volt olvasható. Fiatalabb korában szép. fényes jövőt jósolt neki egy pipaszagú, vén cigányasszony, és ő — nem is alaptalanul — szinte haláláig hitt ebben a jóslatban. ízesen, szépen, fordulatosán írt. Tárcáit, humoreszkjeit szívesen olvasták nemcsak a helyi újság előfizetői, akiket abban a kisvárosban a régi veretű szóval talán még ma is praenumeránsoknak neveznek a Jóikait, Reviczkyt és Mik- . száthot kedvelő öregurak és asszonyságok, hanem a nagy fővárosi újságok és hetilapok olvasói is. Talán a méltó utódot sejtették benne, a század- forduló tájékán jegecesedni és merevedni kezdő irodalmi ízléshagyományok letéteményesét. Szakadatlanul készült a Nagy Regény megírására, és rendületlenül hitte, hogy ha megírja egyszer, hát maga az úrisiten sem mentheti meg a Nobel-díj dicsőségétől. Közben apró tárcákat, novellákat, karcolatokat írt, mégpedig rengeteget. Amikor egyiknek-má- siknak nekikezdett, úgy vélte, hogy a Nagy Regény egyik fejezete formálódik finom acéltolla alatt a keskeny kutya- nyelveken. — A végén, meglátjátok, összerakódik belőle — erősít- gette a füstös kávéház sarokasztalának csorba sarkú márványlapja fölött, miközben a másik sarokból a biliárdgolyók halk koccanásai hallatszottak, a szomszédos asztalnál pedig a búzaárak tőzsdei alakulásáról folyt az örök diskurzus. C sak élete vége felé kezdett kételkedni a Nagy Regény világra jövetelében, de akkor már a helyi lap is csak nagyritkán közöít tőle egy- egy színevesztett írást, a fővárosban pedig egészen ismeretlenné halványodott a neve. Kételkedése azonban sohasem vált olyan igazi keserűséggé, amely megsavanyílotta volna az életét. — Bolond álom volt — legyintett szelíden mosolyogva, ha szóba került a Nagy Regény —, egy nagyratörő, dicsőségszomjas ifjúi lélek álma. Utóvégre nekem is volt jogom rá, az álmodozásra, bár — most már bevallom — túlságosan magam sem hittem benne soha. Életművem nem is az lett volna, a Nagy Regény, akkor sem, ha megírom, hanem ez itt, ni! — és önérzetesen ütött a szívére. Ott őrizte ugyanis, zakója bal oldali belső zsebében noteszát, amelybe az újonnan hallott viccek és anekdoták csattanóit jegyez- gette föl. Olyan szenvedélyesen gyűjtögette egész életén át a vicceket, mint más a bélyegritkaságokat, a drága porcelánokat, a női hajfürtöket vagy a finom szivarok gyűrűit. A gyűjtés eredményét nem bízta a véletlenre. Pszichológiával dolgozott. Tudta, hogy a vicc öntermékenyítéssel és osztódással szaporodik, hogy egyetlenegy, alkalmas helyen és időben elmondott új vicc megnyitja a zsilipeket és megindítja a viccek mindent elsöprő áradatát. Társaságban ezért kezdte rendszerint ó maga, elmondva valami frissen hallott új viccei Tudta, hogy utána rögtön felharsan a hallali: — Az semmi! Ezt hallgassátok meg! — kiáltotta túl az új vicc szülte hahotát valaki, és már mondta is a magáét: — Két kupec utazik a vicinálison ... rrtaddy ilyenkor sima mozL dulattal vette elő zsebéből a feketetáblás noteszt, lecsavarta lilán fogó töltőtolláról a kupakot, és azzal, mint felajzott nyíllal leste a poént. (Folytatjuk)
