Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-23 / 277. szám

•fffSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS . p>M—M | Árukapcsolás | A ceglédi piacon történt. ^ Egy nyugdíjas bácsika tú- ^ rót szeretett volna venni a ^ tejtermékesek sorában. § Csak túrót. De egyetlen | árus sem volt hajlandó > pusztán és kizárólag túrót 5 eladni — tejföl nélkül: ha \ nem viszi együtt a kettőt, ^ ne vigye egyiket se — ta- ^ nácsoíták a kedves vevő- ^ nek. Végül egyikük, aki 6 méltányolta az ember jo- % gns felháborodását, meg­'s szánta és adott neki túrót ; tejföl nélkül. > A bácsi megnyugodva | tért haza a kis csomaggal, ! és közben azon morfondí- \ rozott, hogy mi lenne, ha S ezek az árusok is a boltok- i ban csak úgy jutnának ah- j hoz, amit venni szeretné- \ nek, ha kapcsolnák az áru- ; kát? Mondjuk, csak akkor ! kapnának szappant, ha rög- | tön egy szál téliszalámit is | vennének hozzá, — az üveg- \ boltban pedig csak Napo- ^ leon-konyakkal árusítanák i a likőrös poharakat?! (—sz—) s PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 276. SZÁM 1967. NOVEMBER 23., CSUTx,Ktv>L. As eretlanény: több mint tízmillió Tfkvikbh folyik a tnunkoverseny így írjuk, így ejtjük A városi és járási könyvtár munkatársai állandóan újabb­nál újabb ötletekkel segítik olvasóik könnyebb tájékozódá­sát Az egyre gyűlő könyv- és folyóiratanyag megköveteli, hegy az eligazítást különféle katalógusok szerkesztésével könnyítsék. Legutóbb folyóirat- és új­ságkatalógust állítottak össze, ■mely elsősorban azok számá­ra hasznos, akik valamilyen dolgozathoz vagy tanulmány­hoz keresnek anyagot Nem­csak a fiatalok, de a felnőtt olvasók is hasznát veszik az így írjuk, így ejtjük elnevezé­sű összeállításnak, amely út­mutatást ad, hogyan kell he­lyesen kiejteni a külföldi szer­iók nevét * A munkaverseny, amelyet az ötvenedik évforduló méltó megünneplésére indítottak a városban, szép eredményeket hozott. Az ipari vállalatok kö­zött a KGV volt a kezdemé­nyező, versenyre hívta a többi üzemet. A közös gazdaságokat a Vörös Csillag ITsz hívta ki. Összesen 28 ipari üzem, három kereskedelmi, négy közlekedési vállalat, hét tsz és két állami gazdaság kapcsolódott be a verseny­be, összesen 6791 munkással. Kö­zülük több mint háromezren 276 szocialista brigádban (vagy e cím elnyeréséért küzdve) dolgoznak. Mindenütt szem előtt tartják a társadalmi munkát, a bal­esetek elkerülését, a selejt- csökkentést, a munkafegyel­met, a politikai és szakmai továbbképzést. A Szeszipari Vállalatnál a szocialista brigádok tevékeny­sége is közrejátszott abban, hogy november 5-re teljesítet­ték éves tervüket. Említésre méltó sikert ér­tek el a Cipőipari Válla­latnál is, ahol a gyártott cipők minősé­gén kellett javítani. Maradék­talanul teljesítette vállalt kö­telezettségét a KGV. Ez a felsorolás korántsem teljes, hiszen az ÉVIG, a Sü­tőipari Vállalat, a húsipar és a talajjavítók szintén dicséretet érdemelnek. Hasonló a helyzet az építőiparban is. A vendég­látók torony magasan túltelje­sítették tervüket, de a MÁV alkalmazottainak sem kell szégyenkezni ük. A munkaverseny eredmé­nyei azt mutatják, hogy a tízmillió forintos válla­lást túlteljesítették válla­lataink. Mivel a munkaverseny no­vember 7-ével nem fejeződött be, hanem tovább folyik az év végéig, további eredményekre számíthatnak a verseny rész­vevői. Télen is a gépe melleit marad A ceglédi Dó­zsa Népe Tsz-ben is hamarosan nyu­galomba helyezik a nyári-őszi mun­kában használt gépeket. A tsz műszaki gárdájá­nak megbízható tagja Szabó Ist­ván traktoros is. A nyáron a növény- védelemben dol­gozott igen sokat és mindig gondja volt a gépekre. „Jó szerszám — eredményes mun­ka" — ez volt a jelszava. Most, hogy megkezdő­dött a téli karban­tartás, amint ide­je engedi, ő is i hozzálát, és napi munkája mellett visszatér a gép­műhelybe, hogy maga végezze el gépén a szükséges javításokat. Irta és fényké­pezte: Jakab Zol­tán. Részeg volt és szurkait mint az eszeveszett „Önvédelemért" hét hónapot kapott Vörös Gábor 21 bertirsai lakos 11-én Albertirsán hetősen ittasan, éves al- augusztus megle- a Nagy­várad úton találkozott egy A MESTER OPEL REKORDON ERKEZETT Csatasorban a vadászgörény és a foxterrier Megfúrták a tanya falát — Mindent felfaltak a kártevők A „mester” elegáns, Opel Rekord gépkocsival érkezett a Jászberényi út 8-as kilométer­kövétől pár száz méterre levő tanyába. A kissé köpcös, jam- bósapkás férfi nem hasonlí­tott a mesék híres hamelni patkányfogójához. Kutyákat és fémkalitkában görényeket hozott mágával, meghívásra, patkányt irtani érkezett. Te­repszemlét tartott és fiával azonnal munkához látott. Az éléskamra és az istálló falát turkálták össze ezek a ronda állatok. Évek óta a csa­lád legnagyobb problémája a patkány. Már mindent meg­próbáltak, mindent elkövettek, de a patkányok ki nem fogy­tak. A járatokat üvegdarabok­kal tömték be, de a patkányok nem sebesültek meg, vígan fúrtak új lyukat a régi mel­lett. Ként égettek a fal alatti kivezető nyílásban, korona­akác hegyes tüskéjét szúrták egy elfogott öreg patkány bő­re alá, s a visító állatot vissza­eresztették fészkébe. Nem ré­mültek meg társai, mert ülés­Az elmúlt napi, mintegy 10 deká­nyi mákszükségle- temet — mint ké­sőbb megtudtam — igen meggon­dolatlanul a Zöldség- és Gyü- mölcsboltban vá­sároltam meg Utána a sarki ön­kibe ugrottam át egyet s mást vá­sárolni, közben ledaráltatni a tésztára valót. Fegyelmezett vá­sárló lévén, a zacskót annak rendje, módja szerint bemutat­tam a pénztárnál, ahol a pénztáros­nő gyanúsan csil­lanó szemétől Mákos tandíj rossz közérzetem támadt. Óvatosan megközelítve a daráló masinát, már éppen kap­csolni akartam, amikor egy kék köpenyes kéz a váltamra neheze­dett. Nem mertem felpislantani, de biztosan a kar gazdájától jött a hang: „Nem lehet kérem, nem itt vásárolta a darál­ni valót!” A lelep­lezésnek már több nézője, hallgatója volt, és hogy meg­mentsem foszla— dozó vásárlói te­kintélyemet, kö­nyörgésre fogtam a dolgot. Aláza­tosságomat siker koronázta; ledá- rá Ihattam! Töb­ben ünnepeltek. Hogy a bolt alkal­mazottai is lássák, hogy nem potyán koptattam az üz­let kövezetét, no meg a daráló fo­gaskerekeit, ala­posan megraktam a vásárló kosarat! Mert — mint szokták volt mon­dani : a tandíjat meg kell fizetni! (cs) EMBEREK — VI. ...Es megvesszük a „motrot“! KICSI, SOVÁNY, de izmos, eiős ember. Csupa ideg. Jár a keze, mozog az arca, ahogy magyaráz Az előbb mondta: szeret be­szélgetni. Valahogy akkor jobban telik az út a Balaton nyugati csücskétől hazáig. Építőipa­ri szakember —, mester. Az előbb már kér­deztük tőle, hogy miért nem keres magának közelebb munkát? Hisz építőre itt, az Alföld kellős közepén is nagy szükség van. Legyin­tett. — Ott is csak a szocializmust építem — mondta. — Érdekes módon, a szocializmust. Mert ugye, mi szállodát készítünk, első osztá­lyú szállodát, amibe nyáron befészkelik ma­gukat a nyugati vendégek a dollárjaikért —, azokból mi majd megint építünk valamit. Te­hát kicselezzük a kapitalistákat a szocializmus javára. Na?! Csinálja meg ezt az Alföldön, egy százférőhelyes építkezésnél... Meggyőzni nem lehet, csak vitázni lehet ve­le. Ismerem a típust: készakarva provokál, hogy leshesse a hatást, és magában véle­ményt alkothasson az emberekről, amit aztán a legközelebbi útján gyümölcsöztethet. Ravasz kis ember. Most pedig, mivel már három üveg sör is benne van, még beszédesebb. Az eltelt hétről faggatjuk. Milyen történeteket hoz haza az asszonynak? Jó híreket? Napi története­ket? HA ÉN HAZAKERÜLÖK, akkor a házam szájának hallgass a neve. Márt mint az asz- szonynak. Akkor én beszélek. Minden napot jegyzek magamban, ő meg hallgatja, mini a szomszédék a rádióban a Szabó családot. Mondom neki: Hétfő. Álmosan állt össze a brigád. A nyírségi szentségeit, mert megint mellé osztották be a kelekótya baranyai fa- tuskót, a Janit. Aztán mentünk a munkára. Délre már a napival is végzett a brigád. Este ulti a szálláson. Kedd. Nem jön az anyag, mind morgunk. Szerda. Nincsen semmi. Anyag sem. Hát ebből fagyszabadság lesz, nem szálloda! Ott téblábolunk, javítunk, amit lehet. Csütörtök. Na végre, hogy az a... Ügy rakták le a kocsikról, hogy az embernek jaj­gatott a szíve. Tört a csempe, tört az üveg. Nem nézhettük vagy hárman. Odamentünk és elküldtük melegebb éghajlatra a fuvaroso­kat, aztán raktuk magunk. Pénteken mást se tettünk, csak a hetet hoztuk be nyújtott mű­szakban. Nem volt még kajaszünet sem. Szombaton a nyírségi reggel ment, mi meg délig még dolgoztunk. A HÉTEN EGYSZER néztem tv-t, és két nyaklevest adtam a tanulónak, mert slendrián volt — hát ezt mondom én el az asszonynak. Nem kell színezni, hozzáképzeli majd, amit akar. Közben eszem a főztjét. Maguk még olyan csülkös káposztát nem ettek, mint ami­lyet az én Jolim főz! Még csomagol is, viszem magammal. A káposzta úgy jó, ha nem frissen főtt és ha hazai. Az ember szedelőzködik. Bőrből szabott ál- talvetőt akaszt a nyakába. Príma kisipari munka. Távozóban még köszönés helyett eszé­be jut valami. — Na, és azt még nem mondtam, hogy a Sanyi fiamnak karácsonyra megvesszük a „motrot”! De meg ám !\ Egyévi gyűjtögetés kellett hozzá, meg a Joli háztájija ... (eszes) három tagból álló társa­sággal. — Hol lehet itt sört kapni? — kérdezte tőlük. — Nem tudom — volt a válasz, és a társaság tovább ment. Vörös utánuk futott, előkap­ta 8 cm hosszú pengéjű zseb­kését és Kostyalik Istvánnak hátulról a jobb karjába szúrt, 15 cm hosszú sebet hasítva rajta. A sértett szembefordult támadójával, arcul ütötte. Vö­rös Gábor elterült a földön, Kostyalik ráesett. A részeg így is hadonászott a zsebkéssel, újból szúrt, ezúttal a nyakszirt bal oldalán ejtett ötcentis se­bet. Kostyalik bal karját is ér­te szúrás. Mikor észrevette, hogy folyik a vére, felugrott és elszaladt. Vörös Gábor a bíróság előtt azzal védekezett, hogy ő jogos önvédelemből használta a bics­kát, mert Kostyalik volt az, aki őt megtámadta. A bíróság a tanúk kihallga­tása után a védekezést nem fo­gadta el. Súlyos testi sértés miatt Vörös Gyulát héthónapi szabadságvesztésre és 500 fo­rint pénzbüntetésre ítélte. A sz"badságvesztést szigorított büntetésvégrehajtási munkahe­lyen kell letöltenie, és a pénz- büntetést — ha nem fizeti meg — 25 forintonként egynapi sza­badságvesztésre kell átváltoz­tatni. Köteles a bűnügyi költ­ségeket is megfizetni. A védő és a vádlott felmen­tésért fellebezett, így az ítélet még nem jogerős. Bejutottak az országos döntőbe Szombathelyen a művelődési és sportházban rendezték meg szombaton a vidéki serdülő lánycsapatok elsőosztályú tor­nabajnokságát. A versenyen 14 csapat indult, és közülük 10 sportiskolái csapat volt. Az igen erős mezőnyben a ceglédi Építők SE lányai a 10. helyen végeztek. Bekerültek az országos döntőbe, amelyen tíz vidéki és tíz fővárosi csapat mutatja be tudását. Az ifjúsági leánytornászcsapat után tehát a ceglédiek serdülő csapata i* bejutott az országos döntőbe. (bujáki) SPORT SPORTEREDMÉNYEK Budapesti Postás—Ceglédi Építők SE 2:6. NB Il-es teke­bajnokság. Dobott faarány: 2482:2532. Jók: Pákozdy Ru­dolf 455 fa, Szűcs László 435 fa és Nagy László 422 fa. Ceglédi Építők „B”—Buda­pesti Postás „B” 7:1. NB tar­talékbajnokság. Dobott fa­arány: 2551:2384. Jók: Buj­dosó Mihály 451 fa, Király József 438 fa és Molnár Ká­roly 438 fa. Birkózás: A Pest megyei úttörő és serdülő szabadfo­gású birkózóversenyen Sziget- szentmiklóson szépen szere­peltek járásunk birikózói. ör­vendetes, az utánpótlás fej­lődése, a régi hírnév vissza- hódítása remélhető. Eredmé­nyek lepkesúlytól felfelé: Serdülők: Sápi, Nagy M., ceglédiek. Gönczöl, Petrezse­lyem A., Pásztor, Urbán, Abonyi TSZ SK. Űttörők: Tóth F., Ceglédi VSE, Hegedűs, Ma:ka, Gyors, Fekete, Abonyi TSZ SK. Pont­versenyben: 1. Abonyi TSZ SK 53 pont, 2. Csepel Autó 35 pont és 3. Ceglédi Vas­utas SE 31 pont. A Ganz-MÁVAG kultúrott- honában rendezték meg mindkét fogásnemben az or­szágos serdülő birkózóbajnok­ságot. Itt is figyelemreméltó eredmények lettek: Kötöttfogásban, lepkesúly­ban országos bajnok lett Sápi Ferenc Ceglédi VSE (Edző: Kenéz Béla), Légsúly­ban 2. Nagy M. Ceglédi VSE, Pehelysúlyban 3. Ko­vács M., Ceglédi VSE. Ezek az eredmények igen bizta­tóak az országos bajnoksá­gon. Labdarúgás: Bem SE—Abo­nyi TSZ SK 5:3 (3:2). Albert- irsa, 150 néző. Bem SE: He­gedűs — Erős, Holló, La­bore, Kubinyi, Makai, Kuti, Bányai, Dani, Koska, Abo­nyi. Edző: Labore Tivadar. Abony lépett fel támadólag és a vezető gólt is megsze­rezték Göncöl révén. Bányai fejesgóljával egyenlítettek. Ismét Abony volt eredmé­nyes, majd Dani óriási gól­lal megszerezte a vezetést. A második félidőben Kuti és Bányai játszott jól és Göncöl 11-esővel beállítot­ták a végeredményt. Végig jó iramú mérkőzésen győ­zött a Bem SE megérdemel­ten. Jók: Bányai, Koska, Abonyi. (sz) lapra egy rántani való csirkét íz ólban majdnem teljesen megettek. Mindezt itt tudom meg, uníg izgalommal lesem a „mester” munkája eredmé- íyét. De itt tudom meg azt is, íogy a patkány a szaktudo- nány szerint „az egész világon i legkártékonyabb emlős”. \hol egyszer befészkelte ma­ját, onnan szinte kiirthafaflan. Minden megfelel neki a legsi­lányabb szénafélétől a gyü­mölcsig, a feloszlásnak indult iögöktől az emberi és állati' irülékig. Dézsmálja a kamrák­ban raktározott húst, zsírt, zöldségféléket, pusztítja a há­zi szárnyasok apraját és a to­jásokat. A növendék állatokat megfojtja, a nagyobbakat élve kikezdi. Míg erről beszélgetünk, a yukból vad sivítás hangzik. A jörény hozza az első áldozatot. So, jól megmarták egymást; lágy fogaival a patkány is ko­moly sebeket ejtett a vadász- jörényen. Közben a kamrában a vadá­szó láztól remegő foxterrier kutya is elcsípett egy mene­külő anyapatkányt. A „mester” közben a pat­kányról egy szakleírást, tanul­mánynak beillő brosúrát nyom i kezembe. Ilyeneket olvasok lenne: Mindenevő volta és fa­lánksága miatt okozza a pat­kány a legnagyobb kárt. Rész­ben közvetlenül, részben élős- dijei útján emberi és állati betegségeket terjeszthet. Városunkban is okoznak ká­rokat a patkányok. Az a véle­mény, hogy a patkányt csak gyériteni lehet, kiirtani nem, ezért aztán so­kan nem is foglalkoznak a kérdéssel komolyan. Pedig kötelező irtásukat a törvény is előírja! A patkányirtás eszkö­zei és anyagai sokfélék lehet­nek. Leleményes emberek kü­lönböző mechanikai eszközö­ket (csapdákat, fogókat, bille­nős edényeket stb.) fundálnak ki. A csalétkes és gyomormér­ges szerek sorában a tengeri hagyma az egyik legismertebb, mert ez a növény a rágcsá­lókon kívül sem az emberre, sem a háziállatokra nem ve­szélyes. Közben tízre ... már tizen­kettőre ... három óra múltá­val tizennyolcra emelkedett az elfogott patkányok száma. Költséges mu'alság, de a házi átoktól talán meg­szabadult a tanya. Igaz, az épület annyira át van lyuggat- va, olyan sok helyen alá van fúrva, hogy rajta már csak gyors aláfalazással lehet segí­teni. A baj az, hogy a védekezést csak itt-ott, és csak kis terü­leten végzik. Az eredmény így csekély, mert a patkány szívesen vándorol. A „mester” szerint irtása akkor lenne ha­tásos, ha nagyobb területen, egy időben és hatóságilag megszervezve — a haszonálla­tokat védő rendszabályok meg­tartása mellett — hajtanák végre. (Sz. I.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom