Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-01 / 258. szám

1961. NOVEMBER 1., SZERDA ~&Círlap 3 Országjárás kukoricatörésért Már általános iskolában is­merni kell az ország városait. Élmény személyestin is meg­ismerkedni velük. A püspök- hatvani általános iskola a nyáron szép utat tett Nagy lelkesedéssel fedezték fel a gyerekek a Hortobágyot, Deb­recent, megnézték Miskolcot, Lillafüredet, Egert és Özdot Tavasszal ismét kirándulni szeretnének. Az anyagi feltéte­leket már most megteremtet­ték. Kétszázhatvan mázsa paradicsomot szedtek le a Nógrádkövesdi Állami Gaz­daság kisalagi üzemegységé­ben. Kukoricatörésért 28 hold után 7 ezer forintot kaptak. F áradhatatlanul Egyszemélyes HKI Vecsésen TUPI- harmadik szakasz Befejeződött a „Barátság” kőolajvezeték második ága harmadik szakaszának épí­tése. Az olajvezeték második ága a szovjet—csehszlovák or­szághatártól az Ipolyság kö­zelében lévő Tupi szivattyú­állomásig vezet. A csővezeték hossza 270 kilométer. Ami Budapesten a Házke­zelési Igazgatóság, az Vecsé­sen Vánkonyi Miklós. Minden egy személyben. Sajátmagá­nak főnöke és beosztottja, ennek az a nagy előnye, hogy önmagának sírhatja el bána­tát, ha valahol végképp meg­akad. Mondjuk, nem tud egy összedűlőben lévő állami há­zat időben i-endbehozatnl. Mint például a Költöd Anna utca ötben, a tető félig meg­van — félig nincs, szinte stop­perórával lesi, mikor dőlnek össze a falak, de képtelen a monori ktsz-t rábírni, hogy végre kezdjen munkához. Pénz van rá, kapaci tás nincs. S az csak természetes, hogy úton-útfélen elkapják — ezrt. nézze meg, itt ez van, ide jöjjön; alighanem Vecsés egyik legismertebb embere, S mondjuk, hogy egyik legtevé- kenyebb? Nemigen túloz­nánk Mert az még hagyján, hogy a község állami tulaj­donban levő házainak ösz- szes problémáját neki kell megoldania, megoldatnia — de mi van még azon felül? Talán csak a javát soroljuk föl. Mindenekelőtt a párt községi alapszervezetének tit­kára Az első lehetséges perctől kezdve munkásár — szakaszparancsmok-helyettes. S a tanácsok megalakulásától kezdve tanácstag. S ha azt hinnék, hogy va­lami robusztus, makkegészsé­ges valaki, nagyon tévedné­nek. Mégcsak nem is fiatal. Sovány, vékony ember Vár­konyi bácsi, Várkonyi elvtárs, Vánkonyi úr, Miklóskám — ki hogyan szólítja Valami de­rült, csendes humorral jár­kál az emberek között. Je­lentkezzék, aki látta őt indu­latosnak. hallotta-e hangos szavát? Még a nehéz percek­ben sem hagyja el a nyuga­lom beidegzettsége, ami sem­miképp sem azonos a közöny­nyel. Hányán szaladnak föl hozzá forró fejjel, háborog- va, szinte várható, hogy szét­robban a szoba. Mire megszólal a higgadt kis ember, az ügyfél rájön, kár handabandázni, ha van rá mód, igénye ki lesz elégítve. Viszont... viszont a kedves bérlök, akik közül sokan olyan jól értik a követelődzést, a pesti viszonylatokhoz képest igen csekély lakbért se min­dig sietnek kifizetni. Itt van például ez a Vörös Hadsereg út 107. alatti ház — sorra kellett küldeni a „sze­relmes leveleket” az elmaradt lakbérek Vezet a magyar konfekció Mosható télikabát Kedden délelőtt a sajtó kép­viselői és az érdekeltek ismét szebbnél szebb divatcikkekben gyönyörködhettek. A Női és Leánykaruha Nagykereskedel­mi Vállalat Budapesten, Ta­nács körúti bemutatótermében felvonultatta téli, tél végi mo­delljeit. Szántó Györgyné igazgatónő közölte, hogy modelljeik nagy részét a Május 1 Ruhagyár készítette budapesti és ceglédi üzemében. Egy-egy fazont ál­talában ezerdarabos sorozat­ban, de ezt szétküldik — vál­tozatos színekben — az ország minden tájára, tehát mind ke­vesebb az eshetőség, hogy a kabátok viselői találkozzanak. Télikabátból ősszel 220 ezer darabot szállítottak ki az üz­letekbe. Elmondta még, hogy ez elmúlt napokban közös ki­állítást tartottak a szocialista országok konfekcióüzemeivel és örömmel látták, hogy a magyar termékek árban, ötle­tességben és minőségben egy­aránt vezetnek, egy szinten állnak a jó nyugati tömegkon- fekcióval Legszebb darabjaikat manö­kenek mutatták be, közülük is a bakíis jersey ruhák, komplék tarthatnak igényt nagy érdeklődésre. A legdiva­tosabb fazonban és minták­ban 400—500 forintos árban kerülnek forgalomba már a karácsonyi vásárra. Ugyanígy mutattak különböző ajándék- darabokat, steppelt női nylon pongyolákat, szatén és Szudán anyagból készült köpenyeket. Újdonság a 150—200 forintos mosható tervién bébiruha, va­lamint az 580 forintos, bélelt és otthon mosható nylonvelúr gyermek télikabát. szerencsepénzverők! s folyamon. Az október végi világtakarékossági nap volt az ihle- ^ tozik az ügye — magár tője, s az OTP a kivitelezője a különleges szerencsepénzverés- § ban lakik, ahol a házig _ 7. n.'________ ___ . , ,_____• . . — , , I § I f, — ü gyében, most éppen az idős Móri Jánosáé kocog be bűn­tudatosan s hozza a hátralé­kot. Közben, hogy leszurkolja az évi lakbér (318 forint) hát­ralékos részét, már jut idő egy kis tercierére. Az időjárástól kezdve a Zöld Mező Tsz- ben dolgozó kocsis férje mun­kaegységéig sok minden terí­tékre kerül. Traccsparü? Ugyan, sokkal inkább olyan beszélgetés, amely emberkö­zelbe hozza a tanácsfunkcio­náriust. Valami pluisz idő ugyan rámegy, mégis az effaj­ta kapcsolat feltétlenül növeli a tanács tekintélyét. Móri néni megnyugodva csoszog el, s még az alapjában véve apolítikus asszonyt nem is kellett rábeszélni, hogy' ve­gyen egy „Világesemények Dióhéjban”-t — mert Vár­konyi mellékesen még a sajtó­tér jesztést sem hanyagolja el, ha újságárus lenne, mérget ve­szek m, a legkevésbé kelendő lapokra is találna vevőt. És még megbízást is adott Móri néninek, úgy is, mint „ügyinté­zőnek”. Külön is szólítsa föl a házban lakó Majorosakat, Szeremet Róbertnét, Mór Jó­zsefet — fizessenek, ha egy­szer így írja elő a törvény, ^ hogy a lakásnak bére is van. Sí Most a kopogtatás után vak fiatalember lép be, s előadja panaszát. Minden második A környezet, a ruhák, a szerszámok századokkal ezelőtti §s"TT Mert ® Vírlt,?T ... . _ !> elvtársrol aranyi jót hallott, időt varázsolnak élénk. Úgy készül most a pénz, ahogy akkori- ^ mert a Várkonyi elvtárs biz­ban. Na, persze, most alumíniumból. Ha nem is jegyzik a ^ tcsam megérti... valutapiacon, annál nagyobb értéknek számít a szerencse ár- ^ s kiderül, hogy nem is ide tar­gáinház- háziigiazda nek. Bizonyos, hogy a különlegességet szeretők nagy becsben | pokollá teszi az életét, s most tartják —, ha hozzájutnak, ‘ .//z/////w/w///////////////////y/////,'//y igényelni szeretne állami ház­ból lakást, — de lakással kap­csolatban aranyira köztudat­ban van Várkonyi neve. hogy ez a fiatalember is először ide kopogtatott be. Várkonyi sóhajtva eligazít­ja, de azért privatim meg­ígérte, ő is utánanéz a dolog­nak. Privatim, khm! s rögtön lecsapok. Pri­vatim gyakran megkörnyékezi a tisztelt lakosság „kiskaput” kereső része, hogy vegye előbb­re a javítást, s esetleg segítse j ől-et hozzá lakáshoz, s a többi? j Várkonyi elnézően moso­lyog. — Nem is egyszer, de azt hi­szem, már régen nem lennék a helyemen (1945 óta tölti be ezt a funkciót), ha egyszer is elfogadtam volna pénzt. S nem is azért, mert ez falu, ahol mindennek híre megy, hanem mert összeegyeztethe­tetlen a természetemmel. Közben jönnek érdeklődni tőle a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom ünnepségeire való előkészületekkel kapcso­latban. Egy munkásőr a leg­közelebbi foglalkozás program­ját beszéli meg vele. — 'Mikor él magánéletet? Meglepi a kérdés. — Magánéletet? Mit ért alat­ta? Én már így vezettem be. De azért jut idő, ne féljen, a kertre, háztartásra, s a lá­nyom nevelése is belefér a ma­gánéletbe. Mióta különváltan él az asz- szonytól, 14 éves Eta lányával együtt osztják meg a kis ház­tartás gondját. A kislány főz, a papa mosogat, de lehet for­dítva is. A családhoz „tarto­zik” még Cirmi, a nagy fekete kandúr s Rex, a német juhász­kutya, meg a kecskebékák, amiket vagy három éve hozott eg” éjszakai munkásőr-gyakor- latról, s azóta .kedélyesen zsi­natainak is nekik az udvarban. Inni nem iszik, de a cigaret­tát szigorúan pusztítja. — Nana mondjuk —, nana, nem sok egy kicsit? — De sok a napi huszonöt Kossuth, ez az egy szenvedé­lyem ... — A társadalmi munkán kí­vül ... Erélyesen cáfol; — Az nem szenvedély, az maga az életem, ha nem len­ne, mehetnék a temetőbe. Azt ne tegye, intjük, ámbár a következőkben Matasdi Ist­vánná, egy talpraesett, csupa erély asszony, a Zöld Mező Tsz többször kitüntetett mun­kacsapat-vezetője, a követke­ző vad szavakkal ront be: — Én megölöm magát, Vár­konyi bácsi... A leendő áldozat azonban minden rettegés nélkül, szokott mosolyával fogadja a kitörést és adja a „csillapítót” a fel- hevült asszonynak: — Jól van, jól van.... Mit mondtam a múltkor? Jövő év első negyedévben kapnak a «j második szobára ablakot, ajtót, :: talán padlót is. A tetőt is meg- g nézzük. Mit kell ennyire ki- ä-borulni? Tudja, a nincsbőlnem !• adhatok... S maris létrejött a szélcsend. Foto: Gábor :5 Várkonyi ezután szemügyre ijvéve Matasdiné családi ügyeit; ^készségesen felel arra is, mi van nála otthon. Mintha csak ■5 jó szomszédok lennének, pe- ^ dig ugye — ez hivatal —. de •{milyen emberi légkört teremt- ;; ve. Várkonyi végül megkérdi, í hogy vannak megelégedve a ^ tsz párttitkárával, Albrecht $ Jóskával. Az asszony nem cif- ■: ráz. $ — Klassz ember! Kijön hoz­ízánk a földre, nem irodakukac, ■: lehet hozzá menni minden ;• problémával, mi kell több? Várkonyi. mint valami kal- dörzsöli kezét s úgy $ mondja: íj — Mi ajánlottuk, nagyon Sörülök, hogy csak jót hallok jl róla. •j örül? Nos, mi is örülünk, $ Várkonyi elvtárs, hogy csupa ^ jót tudtunk írni önről ... $ Nagy S. József § . tmar. Újra játszódik a történelem Kiállítás a Műcsarnokban Újra lejátszódnak a történe­lem forradalmi eseményei: a párizsi kommün, a 48-as for­radalmak, az Októberi Forra­dalom. És az eseményeket ma­guk a látogatók indíthatják el egyetlen gombnyomással. Négy mérnök hosszas munkájának eredménye a Műcsarnok teg­nap megnyílt kiállításának ér­dekessége a sok-sok automati­zált szemléltető tábla. Emellett rengeteg dokumentum: fény- képfelvételek, fegyverek, ru­hák, zászlók idézik a forradal­mat és elsősorban a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom és az azt követő polgárháború időszakát Gombnyomásra in-, i dúl a magnó is, amelyről Le- i nin szavát és Kun Béla özve­gyének visszaemlékezését hall- : hatjuk. Egymást váltó diaké- 1 pékén narrátor kommentálásá­val és egy húsz négyzetméter­nyi nagyságú Pétervárat ábrá­zoló maketten kísérhetjük vé­gig a november 7-i események pontos menetét. A dokumentumok mellett magyar művészek forradalmi témájú szobrait, szovjet irodal­mi művek grafikai illusztrá­cióit és forradalmi események­hez kapcsolódó könyveket és bélyegeket is bemutatnak. — D — Folytassa Marion Brando! Szórakozni ültem le szom­baton este a televízió elé. Gálaest Helsinkiből. A sze­replők között ott találom mezítlábas kedvencemet, San­dy Shaw-t és Marion Brandót a világsztárt. Kitűnő prog­ramnak ígérkezett a műsor, érdeklődve vártam. Nem kötött le túlzottan a kissé érzelmes — minden bi­zonnyal rosszul fordított — konferanszié, mely közölte, hogy az UNICEF, az ENSZ gyermeksegélyezési alapja ezt a műsort a nyomorgó gyer­mekek megsegélyezésére ren­dezte. Magamban már vár­tam Sandy Shaw-t és Mar­ion Brandót. Az effajta jó­tékonyság különben sem lel­kesít, emlékszem még, ami­kor Horthyné és hölgyei per­selyekkel járták a várost, hogy gyűjtsenek a szegény gyerekeknek. Aztán jött Mister Brando, leadott egy suta, kétperces kis számocskát. na mondom, ezért kár volt Helsinkibe re­pülni. Felültettek sok millió tv-nézőt, volt már ilyen ... Sandy Shaw tisztességesen dolgozott, megérdemelt sike­re volt, elénekelte a Pap­rika Jancsit is, jól van kis­lány. De ez a Marlon Brando ügy rossz tréfa volt. Ha en­nek a Brandónak egy csepp művészi becsvágya lenne, nem egyezne bele, hogy világsztár létére egy ilyen jelentéktelen, nyúlfarknyi ostobaságra kár­hoztassa az est producere. Nicsak: Brando újra jön. Na, ez derék, lássunk vala­mit old boy, igazold előt­tem is, hogy megérdemelt az a világhír. Brando kitűnően kezd. Lezserül leül egy szék­re, mellette egy tv-monitor, melyben ő látható és egy tv- monitor, melyben’ ő látható cs egy tv-monitor ... elég régi trükk, no de nem ez a lényeg, régi formával is lehet újat mondani... És Brando beszélni kezd. Nem szaval, nem drámarész­letet ad elő, még csak nem is egy humoros konferan- szot. Szinte szárazán, hiva­talosan elmondja a mai est létrehozó okát. Megkövültén figyelek. Nem akarok hinni a fülemnek, azt hiszem, hogy a tolmács rosszul fordít. Más­nap mindenfelé érdeklődöm, míg kiderül: Brando adatai igazak. 900 millió gyerek éhezik a földön. Leírtam magamnak egy papírra számmal is. így: 900 000 000 gyerek, közvetle­nül veszélyeztetve az éhha­láltól, a betegségektől. Köz­ben megjelenik néhány fény­kép. Csonttá aszott csöppsé­gek, felfújt hasú apróságok, gyötört gyerekarcok, melye­ken talán még soha nem volt mosoly. Bent, a másik szobában, szu­szog a két gyerekem. Az egyik az istennek sem eszi meg a csokoládét, a másik­nak állandóan étvágygerjesz­tőket ír fel az orvos és a legtöbb atyai pofont idegtépő evészete miatt kapta. Az any­ja épp a minap jelentette ki, hogy mindent vállal, csak az etetést nem, mert ettől kibo­rul... Megfagy körülöttem a le­vegő. Elszorul a torkom es megbabonázotian hallgatom Marion Brandót. Hangja ak­kor is tárgyilagos, amikor be­jelenti, hogy ezzel az akció­val legfeljebb annyi pénz gyűlik össze, amennyi két va­dászrepülőgép ára. 35 millió dol­lárról beszél és egy papí­ron máris számolni kezdek. Ha csak azt a kétezerötszáz lelőtt amerikai gépet szá­molom, amelyet az ameri­kaiak eddig vesztettek a viet­nami háborúban, akkor jó­val 40 milliárd dollár fe­lett tartok. Hol van még az egyéb hadianyag, hol van­nak az atomfegyverek és a háború más, milliárdokra rúgó kiadásai? Egy kilőtt puskagolyó; egy gyerek ebéd­je. Iskolák, kórházak szá­zai épülhetnének a háború költségeiből... Ezeknek a gyerekeknek so­ha nem volt játékuk, soha nem laktak jól, űzött kis ál­lat módjára pusztulnak el, ta­lán számon sem tartják őket. Haláluk megváltás nekik is és életbenmaradó testvéreiknek is. Egy éhes szájjal kevesebb, egy fájdalommal csökken az enyhítlietetlen szenvedés ... Marion Brando röviden be­szélt, de én művész szájából ennél hatásosabb mondatokat még nem hallottam. Érdemes volt átrepülni az óceánt Mis­ter Brando ... De talán még érdemesebb lenne e mondatokat odaát, az óceánon túl is elmondani. Rá­ébreszteni azt a jobbik Ame­rikát, melynek létezésében hinnünk kell, hogy kormá­nya nemcsak Vietnam gyil­kosa, hanem felelős 900 mil­lió gyermek embertelen sor­sáért is. Elhiszem Marion Brandónak, hogy ezúttal nem betanult szerepet mondott, el­hiszem, hogy neki is fáj ez a ci­vilizációs maszk mögé bújta­tott barbarizmus és abban is hiszek, hogy szava nem ha­tástalan. És a gondolatmenet tovább folytatódik: biztosan tudom, hogy a kilencszázmillió gyer­mekből egy sem él á szo­cialista államokban. Még em­lékszem a Mária Valéria tele­pi gyerekekre. Harminc év­vel ezelőtt hasonló fényké­pek Budapesten is készíthe­tők lettek volna. De ma el­képzelhetetlen. hogy akár ná­lunk, akár a Szovjetunióban, vagy bármely szocialista ál­lamban éhhalál fenyegessen egyetlen gyermeket is. És ha a most ünnepelt 50 esztendős proletárforradalomnak egyéb eredménye nem volna, mint ez, már akkor is történelmi győzelem. Ezért annak a rosszabbik Amerikának is mondja el Mister Brandó: 900 millió gyermek küzd az éhhaláilal. Ezek mindegyike nem pusztul el. Keserű, de mindenre el­szánt felnőttek lesznek, akik egyszer benyújtják a számlát elrabolt gyermekkorukért, el­pusztult testvéreikért. És azt tudni fogják, hogy az amerikai hadügyi költségvetés egy része is visszaadhatta volna szá­mukra a mosolyt, az elpusz­tultaknak pedig az életet. Ősz Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom