Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-01 / 258. szám
1961. NOVEMBER 1., SZERDA ~&Círlap 3 Országjárás kukoricatörésért Már általános iskolában ismerni kell az ország városait. Élmény személyestin is megismerkedni velük. A püspök- hatvani általános iskola a nyáron szép utat tett Nagy lelkesedéssel fedezték fel a gyerekek a Hortobágyot, Debrecent, megnézték Miskolcot, Lillafüredet, Egert és Özdot Tavasszal ismét kirándulni szeretnének. Az anyagi feltételeket már most megteremtették. Kétszázhatvan mázsa paradicsomot szedtek le a Nógrádkövesdi Állami Gazdaság kisalagi üzemegységében. Kukoricatörésért 28 hold után 7 ezer forintot kaptak. F áradhatatlanul Egyszemélyes HKI Vecsésen TUPI- harmadik szakasz Befejeződött a „Barátság” kőolajvezeték második ága harmadik szakaszának építése. Az olajvezeték második ága a szovjet—csehszlovák országhatártól az Ipolyság közelében lévő Tupi szivattyúállomásig vezet. A csővezeték hossza 270 kilométer. Ami Budapesten a Házkezelési Igazgatóság, az Vecsésen Vánkonyi Miklós. Minden egy személyben. Sajátmagának főnöke és beosztottja, ennek az a nagy előnye, hogy önmagának sírhatja el bánatát, ha valahol végképp megakad. Mondjuk, nem tud egy összedűlőben lévő állami házat időben i-endbehozatnl. Mint például a Költöd Anna utca ötben, a tető félig megvan — félig nincs, szinte stopperórával lesi, mikor dőlnek össze a falak, de képtelen a monori ktsz-t rábírni, hogy végre kezdjen munkához. Pénz van rá, kapaci tás nincs. S az csak természetes, hogy úton-útfélen elkapják — ezrt. nézze meg, itt ez van, ide jöjjön; alighanem Vecsés egyik legismertebb embere, S mondjuk, hogy egyik legtevé- kenyebb? Nemigen túloznánk Mert az még hagyján, hogy a község állami tulajdonban levő házainak ösz- szes problémáját neki kell megoldania, megoldatnia — de mi van még azon felül? Talán csak a javát soroljuk föl. Mindenekelőtt a párt községi alapszervezetének titkára Az első lehetséges perctől kezdve munkásár — szakaszparancsmok-helyettes. S a tanácsok megalakulásától kezdve tanácstag. S ha azt hinnék, hogy valami robusztus, makkegészséges valaki, nagyon tévednének. Mégcsak nem is fiatal. Sovány, vékony ember Várkonyi bácsi, Várkonyi elvtárs, Vánkonyi úr, Miklóskám — ki hogyan szólítja Valami derült, csendes humorral járkál az emberek között. Jelentkezzék, aki látta őt indulatosnak. hallotta-e hangos szavát? Még a nehéz percekben sem hagyja el a nyugalom beidegzettsége, ami semmiképp sem azonos a közönynyel. Hányán szaladnak föl hozzá forró fejjel, háborog- va, szinte várható, hogy szétrobban a szoba. Mire megszólal a higgadt kis ember, az ügyfél rájön, kár handabandázni, ha van rá mód, igénye ki lesz elégítve. Viszont... viszont a kedves bérlök, akik közül sokan olyan jól értik a követelődzést, a pesti viszonylatokhoz képest igen csekély lakbért se mindig sietnek kifizetni. Itt van például ez a Vörös Hadsereg út 107. alatti ház — sorra kellett küldeni a „szerelmes leveleket” az elmaradt lakbérek Vezet a magyar konfekció Mosható télikabát Kedden délelőtt a sajtó képviselői és az érdekeltek ismét szebbnél szebb divatcikkekben gyönyörködhettek. A Női és Leánykaruha Nagykereskedelmi Vállalat Budapesten, Tanács körúti bemutatótermében felvonultatta téli, tél végi modelljeit. Szántó Györgyné igazgatónő közölte, hogy modelljeik nagy részét a Május 1 Ruhagyár készítette budapesti és ceglédi üzemében. Egy-egy fazont általában ezerdarabos sorozatban, de ezt szétküldik — változatos színekben — az ország minden tájára, tehát mind kevesebb az eshetőség, hogy a kabátok viselői találkozzanak. Télikabátból ősszel 220 ezer darabot szállítottak ki az üzletekbe. Elmondta még, hogy ez elmúlt napokban közös kiállítást tartottak a szocialista országok konfekcióüzemeivel és örömmel látták, hogy a magyar termékek árban, ötletességben és minőségben egyaránt vezetnek, egy szinten állnak a jó nyugati tömegkon- fekcióval Legszebb darabjaikat manökenek mutatták be, közülük is a bakíis jersey ruhák, komplék tarthatnak igényt nagy érdeklődésre. A legdivatosabb fazonban és mintákban 400—500 forintos árban kerülnek forgalomba már a karácsonyi vásárra. Ugyanígy mutattak különböző ajándék- darabokat, steppelt női nylon pongyolákat, szatén és Szudán anyagból készült köpenyeket. Újdonság a 150—200 forintos mosható tervién bébiruha, valamint az 580 forintos, bélelt és otthon mosható nylonvelúr gyermek télikabát. szerencsepénzverők! s folyamon. Az október végi világtakarékossági nap volt az ihle- ^ tozik az ügye — magár tője, s az OTP a kivitelezője a különleges szerencsepénzverés- § ban lakik, ahol a házig _ 7. n.'________ ___ . , ,_____• . . — , , I § I f, — ü gyében, most éppen az idős Móri Jánosáé kocog be bűntudatosan s hozza a hátralékot. Közben, hogy leszurkolja az évi lakbér (318 forint) hátralékos részét, már jut idő egy kis tercierére. Az időjárástól kezdve a Zöld Mező Tsz- ben dolgozó kocsis férje munkaegységéig sok minden terítékre kerül. Traccsparü? Ugyan, sokkal inkább olyan beszélgetés, amely emberközelbe hozza a tanácsfunkcionáriust. Valami pluisz idő ugyan rámegy, mégis az effajta kapcsolat feltétlenül növeli a tanács tekintélyét. Móri néni megnyugodva csoszog el, s még az alapjában véve apolítikus asszonyt nem is kellett rábeszélni, hogy' vegyen egy „Világesemények Dióhéjban”-t — mert Várkonyi mellékesen még a sajtótér jesztést sem hanyagolja el, ha újságárus lenne, mérget veszek m, a legkevésbé kelendő lapokra is találna vevőt. És még megbízást is adott Móri néninek, úgy is, mint „ügyintézőnek”. Külön is szólítsa föl a házban lakó Majorosakat, Szeremet Róbertnét, Mór Józsefet — fizessenek, ha egyszer így írja elő a törvény, ^ hogy a lakásnak bére is van. Sí Most a kopogtatás után vak fiatalember lép be, s előadja panaszát. Minden második A környezet, a ruhák, a szerszámok századokkal ezelőtti §s"TT Mert ® Vírlt,?T ... . _ !> elvtársrol aranyi jót hallott, időt varázsolnak élénk. Úgy készül most a pénz, ahogy akkori- ^ mert a Várkonyi elvtárs bizban. Na, persze, most alumíniumból. Ha nem is jegyzik a ^ tcsam megérti... valutapiacon, annál nagyobb értéknek számít a szerencse ár- ^ s kiderül, hogy nem is ide targáinház- háziigiazda nek. Bizonyos, hogy a különlegességet szeretők nagy becsben | pokollá teszi az életét, s most tartják —, ha hozzájutnak, ‘ .//z/////w/w///////////////////y/////,'//y igényelni szeretne állami házból lakást, — de lakással kapcsolatban aranyira köztudatban van Várkonyi neve. hogy ez a fiatalember is először ide kopogtatott be. Várkonyi sóhajtva eligazítja, de azért privatim megígérte, ő is utánanéz a dolognak. Privatim, khm! s rögtön lecsapok. Privatim gyakran megkörnyékezi a tisztelt lakosság „kiskaput” kereső része, hogy vegye előbbre a javítást, s esetleg segítse j ől-et hozzá lakáshoz, s a többi? j Várkonyi elnézően mosolyog. — Nem is egyszer, de azt hiszem, már régen nem lennék a helyemen (1945 óta tölti be ezt a funkciót), ha egyszer is elfogadtam volna pénzt. S nem is azért, mert ez falu, ahol mindennek híre megy, hanem mert összeegyeztethetetlen a természetemmel. Közben jönnek érdeklődni tőle a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepségeire való előkészületekkel kapcsolatban. Egy munkásőr a legközelebbi foglalkozás programját beszéli meg vele. — 'Mikor él magánéletet? Meglepi a kérdés. — Magánéletet? Mit ért alatta? Én már így vezettem be. De azért jut idő, ne féljen, a kertre, háztartásra, s a lányom nevelése is belefér a magánéletbe. Mióta különváltan él az asz- szonytól, 14 éves Eta lányával együtt osztják meg a kis háztartás gondját. A kislány főz, a papa mosogat, de lehet fordítva is. A családhoz „tartozik” még Cirmi, a nagy fekete kandúr s Rex, a német juhászkutya, meg a kecskebékák, amiket vagy három éve hozott eg” éjszakai munkásőr-gyakor- latról, s azóta .kedélyesen zsinatainak is nekik az udvarban. Inni nem iszik, de a cigarettát szigorúan pusztítja. — Nana mondjuk —, nana, nem sok egy kicsit? — De sok a napi huszonöt Kossuth, ez az egy szenvedélyem ... — A társadalmi munkán kívül ... Erélyesen cáfol; — Az nem szenvedély, az maga az életem, ha nem lenne, mehetnék a temetőbe. Azt ne tegye, intjük, ámbár a következőkben Matasdi Istvánná, egy talpraesett, csupa erély asszony, a Zöld Mező Tsz többször kitüntetett munkacsapat-vezetője, a következő vad szavakkal ront be: — Én megölöm magát, Várkonyi bácsi... A leendő áldozat azonban minden rettegés nélkül, szokott mosolyával fogadja a kitörést és adja a „csillapítót” a fel- hevült asszonynak: — Jól van, jól van.... Mit mondtam a múltkor? Jövő év első negyedévben kapnak a «j második szobára ablakot, ajtót, :: talán padlót is. A tetőt is meg- g nézzük. Mit kell ennyire ki- ä-borulni? Tudja, a nincsbőlnem !• adhatok... S maris létrejött a szélcsend. Foto: Gábor :5 Várkonyi ezután szemügyre ijvéve Matasdiné családi ügyeit; ^készségesen felel arra is, mi van nála otthon. Mintha csak ■5 jó szomszédok lennének, pe- ^ dig ugye — ez hivatal —. de •{milyen emberi légkört teremt- ;; ve. Várkonyi végül megkérdi, í hogy vannak megelégedve a ^ tsz párttitkárával, Albrecht $ Jóskával. Az asszony nem cif- ■: ráz. $ — Klassz ember! Kijön hozízánk a földre, nem irodakukac, ■: lehet hozzá menni minden ;• problémával, mi kell több? Várkonyi. mint valami kal- dörzsöli kezét s úgy $ mondja: íj — Mi ajánlottuk, nagyon Sörülök, hogy csak jót hallok jl róla. •j örül? Nos, mi is örülünk, $ Várkonyi elvtárs, hogy csupa ^ jót tudtunk írni önről ... $ Nagy S. József § . tmar. Újra játszódik a történelem Kiállítás a Műcsarnokban Újra lejátszódnak a történelem forradalmi eseményei: a párizsi kommün, a 48-as forradalmak, az Októberi Forradalom. És az eseményeket maguk a látogatók indíthatják el egyetlen gombnyomással. Négy mérnök hosszas munkájának eredménye a Műcsarnok tegnap megnyílt kiállításának érdekessége a sok-sok automatizált szemléltető tábla. Emellett rengeteg dokumentum: fény- képfelvételek, fegyverek, ruhák, zászlók idézik a forradalmat és elsősorban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és az azt követő polgárháború időszakát Gombnyomásra in-, i dúl a magnó is, amelyről Le- i nin szavát és Kun Béla özvegyének visszaemlékezését hall- : hatjuk. Egymást váltó diaké- 1 pékén narrátor kommentálásával és egy húsz négyzetméternyi nagyságú Pétervárat ábrázoló maketten kísérhetjük végig a november 7-i események pontos menetét. A dokumentumok mellett magyar művészek forradalmi témájú szobrait, szovjet irodalmi művek grafikai illusztrációit és forradalmi eseményekhez kapcsolódó könyveket és bélyegeket is bemutatnak. — D — Folytassa Marion Brando! Szórakozni ültem le szombaton este a televízió elé. Gálaest Helsinkiből. A szereplők között ott találom mezítlábas kedvencemet, Sandy Shaw-t és Marion Brandót a világsztárt. Kitűnő programnak ígérkezett a műsor, érdeklődve vártam. Nem kötött le túlzottan a kissé érzelmes — minden bizonnyal rosszul fordított — konferanszié, mely közölte, hogy az UNICEF, az ENSZ gyermeksegélyezési alapja ezt a műsort a nyomorgó gyermekek megsegélyezésére rendezte. Magamban már vártam Sandy Shaw-t és Marion Brandót. Az effajta jótékonyság különben sem lelkesít, emlékszem még, amikor Horthyné és hölgyei perselyekkel járták a várost, hogy gyűjtsenek a szegény gyerekeknek. Aztán jött Mister Brando, leadott egy suta, kétperces kis számocskát. na mondom, ezért kár volt Helsinkibe repülni. Felültettek sok millió tv-nézőt, volt már ilyen ... Sandy Shaw tisztességesen dolgozott, megérdemelt sikere volt, elénekelte a Paprika Jancsit is, jól van kislány. De ez a Marlon Brando ügy rossz tréfa volt. Ha ennek a Brandónak egy csepp művészi becsvágya lenne, nem egyezne bele, hogy világsztár létére egy ilyen jelentéktelen, nyúlfarknyi ostobaságra kárhoztassa az est producere. Nicsak: Brando újra jön. Na, ez derék, lássunk valamit old boy, igazold előttem is, hogy megérdemelt az a világhír. Brando kitűnően kezd. Lezserül leül egy székre, mellette egy tv-monitor, melyben ő látható és egy tv- monitor, melyben’ ő látható cs egy tv-monitor ... elég régi trükk, no de nem ez a lényeg, régi formával is lehet újat mondani... És Brando beszélni kezd. Nem szaval, nem drámarészletet ad elő, még csak nem is egy humoros konferan- szot. Szinte szárazán, hivatalosan elmondja a mai est létrehozó okát. Megkövültén figyelek. Nem akarok hinni a fülemnek, azt hiszem, hogy a tolmács rosszul fordít. Másnap mindenfelé érdeklődöm, míg kiderül: Brando adatai igazak. 900 millió gyerek éhezik a földön. Leírtam magamnak egy papírra számmal is. így: 900 000 000 gyerek, közvetlenül veszélyeztetve az éhhaláltól, a betegségektől. Közben megjelenik néhány fénykép. Csonttá aszott csöppségek, felfújt hasú apróságok, gyötört gyerekarcok, melyeken talán még soha nem volt mosoly. Bent, a másik szobában, szuszog a két gyerekem. Az egyik az istennek sem eszi meg a csokoládét, a másiknak állandóan étvágygerjesztőket ír fel az orvos és a legtöbb atyai pofont idegtépő evészete miatt kapta. Az anyja épp a minap jelentette ki, hogy mindent vállal, csak az etetést nem, mert ettől kiborul... Megfagy körülöttem a levegő. Elszorul a torkom es megbabonázotian hallgatom Marion Brandót. Hangja akkor is tárgyilagos, amikor bejelenti, hogy ezzel az akcióval legfeljebb annyi pénz gyűlik össze, amennyi két vadászrepülőgép ára. 35 millió dollárról beszél és egy papíron máris számolni kezdek. Ha csak azt a kétezerötszáz lelőtt amerikai gépet számolom, amelyet az amerikaiak eddig vesztettek a vietnami háborúban, akkor jóval 40 milliárd dollár felett tartok. Hol van még az egyéb hadianyag, hol vannak az atomfegyverek és a háború más, milliárdokra rúgó kiadásai? Egy kilőtt puskagolyó; egy gyerek ebédje. Iskolák, kórházak százai épülhetnének a háború költségeiből... Ezeknek a gyerekeknek soha nem volt játékuk, soha nem laktak jól, űzött kis állat módjára pusztulnak el, talán számon sem tartják őket. Haláluk megváltás nekik is és életbenmaradó testvéreiknek is. Egy éhes szájjal kevesebb, egy fájdalommal csökken az enyhítlietetlen szenvedés ... Marion Brando röviden beszélt, de én művész szájából ennél hatásosabb mondatokat még nem hallottam. Érdemes volt átrepülni az óceánt Mister Brando ... De talán még érdemesebb lenne e mondatokat odaát, az óceánon túl is elmondani. Ráébreszteni azt a jobbik Amerikát, melynek létezésében hinnünk kell, hogy kormánya nemcsak Vietnam gyilkosa, hanem felelős 900 millió gyermek embertelen sorsáért is. Elhiszem Marion Brandónak, hogy ezúttal nem betanult szerepet mondott, elhiszem, hogy neki is fáj ez a civilizációs maszk mögé bújtatott barbarizmus és abban is hiszek, hogy szava nem hatástalan. És a gondolatmenet tovább folytatódik: biztosan tudom, hogy a kilencszázmillió gyermekből egy sem él á szocialista államokban. Még emlékszem a Mária Valéria telepi gyerekekre. Harminc évvel ezelőtt hasonló fényképek Budapesten is készíthetők lettek volna. De ma elképzelhetetlen. hogy akár nálunk, akár a Szovjetunióban, vagy bármely szocialista államban éhhalál fenyegessen egyetlen gyermeket is. És ha a most ünnepelt 50 esztendős proletárforradalomnak egyéb eredménye nem volna, mint ez, már akkor is történelmi győzelem. Ezért annak a rosszabbik Amerikának is mondja el Mister Brandó: 900 millió gyermek küzd az éhhaláilal. Ezek mindegyike nem pusztul el. Keserű, de mindenre elszánt felnőttek lesznek, akik egyszer benyújtják a számlát elrabolt gyermekkorukért, elpusztult testvéreikért. És azt tudni fogják, hogy az amerikai hadügyi költségvetés egy része is visszaadhatta volna számukra a mosolyt, az elpusztultaknak pedig az életet. Ősz Ferenc
