Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-19 / 274. szám

Mi nem szeretjük? Extra almaié exportra Szeretik önök az almát? Hát az almaiét? Nem is ismerik? Jöjjenek velem a Konzerv­gyárba, ahol most már jófor­mán csak „irányít” az emberi kéz. — Nem kell ma már a meg­szakadásig gürcölni — magya­rázta Gödény Balázs üzemve­zető. — Elektromos targoncák szállítják ide az almát, elekt­romos daru emeli fel a bille­nőre, amely belezúdítja a mo­sóba, ahonnan futószalag viszi a darálóba. Az ügyes kezű asz- szonyoknak csak a tálcákon kell az almapépet eligazítani és a présekbe tenni. — Mennyi almát dolgoznak fel naponta? — kérdeztem. — Huszonnégy óra alatt át­lag tíz vagonnal. A szépet, a nagyját kiválogatjuk, abból be­főtt készül. Hozzánk az apróbb alma kerül, amelyből finom almalevet préselünk. — Tíz vagon almából meny­nyi almaié lesz? — Hatszázötven hektó. Ezt még derítjük és sűrítjük, s vé­gül az alma fajtája és minő­sége szerint, száz-százhúsz hektoliter extra almaié lesz be­lőle, melyet vasúti tartályko­csikban szállítunk a megren­delőknek. — Hová? — Az almaié keresett ex­portcikk. Különféle üdítőitalo­kat készítenek belőle. Jelenleg Kelet-Németországba szállít­juk. — Meddig tart az almalé- szezon ? — Egy hónapja kezdtük, s mivel még jó pár száz vagon almánk van, több mint egy hó­napig dolgozunk vele. (k) Furcsa dolgok — imitt-araott... Szeretne száz éves lenni? Tessék! Ez november nyolcadikán történt, a közép-európai idő­számítás szerint pontosan ti­zenhét órakor, meg sem tud­nám hirtelen mond mi, hogy melyik hosszúsági és melyik szélességi fokon, de pontosan a 150. számú élelmiszerbolt­ban. Az egyszerű háziasszony, ahogy kell, önkiszolgálta ma­gát. Levett egy doboz sprotnit és türelmesen várakozott a pénztárnál. Amikor fizetésre került a sor, vita kerekedett körülötte. — Tizenkilenc! — mondotta a kiszolgáló. — Tizennyolc! — állította a pénztárosnő. — De hiszen egy hete még csak tizenöt ötven volt! — lel­kelte szilárdan az asszony. Végül kiderült, hogy az an­nak idején leszállított áron volt annyi és a pénztárosnő- nak volt igaza, mert most már a régi ár van érvényben. Csengett a pénztárgép. A pénztárosnő pengette a visz- szajáró két forintot és így ol­dotta fel a feszültséget: — Aki ilyen finom dolgo­kat vacsorái, az száz évig él. A kedves, aranyos szavakon eltűnődtem. Hát nem furcsa, hogy az üzletekben már a leg­minimálisabb udvariasság is furcsának tűnik? Jó lenne tudni, hogy mi történt A múlt héten valamelyik nap nagy ri,billiót láthattak az autóbusz-végállomáson az em­berek. Tizennyolc év körüli fiatalemberről szedte le a ke­resztvizet a MÁVAUT néhány alkalmazottja. A kifejezések valahol a becsületsértés hatá­rán röpködtek, s az egyik MÁVAUT-os nem átallotta a megszeppent fiatalember orrát is felpeckelni. Az indulatos purparléból nem derült ki, hogy vajon mi terheli a legényke lelkiisme­retét. Csalt? Jegy nélkül uta­zott? Vagy éppenséggel egy nadrággombbal próbálta ki­elégíteni a becsületperselyt? Számtalan változat lehetsé­ges, Egy azonban bizonyos, hogy az ügyet sokkal egysze­rűbben és civilizáltabban is el lehetett volna intézni. A han-, goskodók elfelejtkeztek arról, hogy szabálysértési hatóság is van a világon, amelynek fel­adata a megsértett jogrend helyreállítása. Senki sem venné szívesen, ha valamelyik szabálysértési előadó belekontárkodna a MÁVAUT-osok dolgába. Akár autóbusz-vezetéssel, akár jegy­eladással ... (r. k.) Milyen most a zsiradék - szappan - mosópor kurzus? Hiába, a kívánságok listája végtelen. Eddig az volt a kéré­sük az asszonyoknak, hogy a szappancsere-telepen a hulla­dék zsírért — mosóport kapja­nak. — Most azt adunk — kaptuk a telepen a felvilágosítást —, áe érdekes, most még a szap­panhoz ragaszkodnak azok is, akik eddig a mosóport követel­ték. — Mi a feltétéi a cserénél? — A régi szappancsere vál­tozatlanul így megy: egy kiló zsiradékért + hat forint cse­repénzért egy kiló mosószap­pant adunk. — És a mosóporos variáció? — Egy kiló hulladék zsír plusz hetven fillér cserépénz ellenében huszonöt deka mosó­port adunk. A tiszta zsírhulla­dékért pedig negyven deka mo­sópor jár — hangzott az infor­máció. ^ VSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSi'SSSSSSSSSSSSSSSS*^ 1 Hát a mutató? 1 s $ $ Tatarozok a refonnátus ^ 5 templomot. Nagyon is rá- ^ ^ fért már a renoválás. ^ ^ A mesterek sárgára fes- ^ $ tik a falakat és nem feled-1 ^ keztek meg arról sem, hogy | ^ a százéves rozsdát letaka- ^ | rítsák az órák számlapjai- | g ról. A gimnázium felőli ol- ^ § dalon szép fekete a szám- $ ^ lap, a római számokat § ^ gondosan befestették fe- ^ ^ hérre. § § — Hanem, hol vannak a ^ ^ mutatók? — tanakodom ^ ^ félhangosan. . ^ ^ Ködmönös ember áll í mellettem. Felkapja a szót § ^ és készségesen válaszol a ^ § kérdésre. § § — Igaza van, hallja-e! ^ § Lehet, hogy majd a jövő ^ ^ hétön. ^ § — De bocsánat, az állá- ^ ^ sokat elbontották és átvit- ^ ^ ték a másik oldalra. J Milyen leleményes az $ 5 öreg. § — Hát akkor majd kát j! $ hét múlva. Sorba, kérőm, § í mint a falusi bíróságon ... 1 (si) | A PEST MEGVE1 H I R l A P K Ü L ON KlADAöA XI. ÉVFOLYAM, 873. SZÁM 1967. NOVEMBER 19., VASÁRNAP Az a tizenhat kislány megfőtte a jeget Jó kenyeret sütnek 0 Üzemvezetőket is nevelnek Az emberek szeretik a sü­teménynek is beillő, szép fe­hér kenyeret. Ez adja az ötle­tet, hogy elmenjek a pékta­nulók tanműhelyébe, a Szolno­ki útra. — Hányán vannak? — kér­dem Pintér János műhely­főnöktől. — Ötvennyolc tanulónk van. Mi pedig hárman szakokta­tók. Az arány egyelőre még a fiúk javára szól. De az a tizenhat kislány, aki leszerződött sütőipari ta­nulónak, már megtörte a jeget. — A városban kelendő a tanműhely kenyere... — di­csérem őket. — A vásárlók valóban el­ismerően nyilatkoznak. De- hát akad azért ellenvélemény. A tanműhely rendeltetése az, hogy a nagyüzem részére ne­veljen jó szakmunkáso­kat. És nemcsak Nagykő­rösnek, hanem egész Bács és Szolnok megyének és a ceg­lédi járásnak. Van nálunk karcagi tanuló, kecskeméti, bajai, kalocsai és hírmondóul véletlenül egy nagykőrösi is. — Van-e valami titkos re­ceptjük a sütésre? — {Semmi! Szigorúan be­tartjuk a technológiai előírá­sokat. Az elsőévesek úgynevezett gyakorlótésztával foglalkoz­nak. Ebben liszt, só és élesz­tő van, de semmi más. A kisü­tés után a terméket szárítjuk, majd feldolgozzuk zsemlemor­zsának.. Évente százhúsz-száz- ötven mázsa morzsát szállí­tunk a fővárosnak. A má­Egy kis romantika... Mifelénk, a mi városunkban, ahonnan oly gyakram indulnak turistaautóbuszok szerte az ország­ba, de olykor még a határon túlra is — kevesen tudják, hogy szűkebb pát­riánkban, Pest megyében mennyi szépség található. Ez a hihetetlenül szűk, romantikus utca például Szentendrén van. Alig egy méter széles. Ügy tart­ják, hogy annak a fiúnak és lánynak, aki itt sétál anda- logva, ugyancsak össze kell bújnia, ha egymás mellett akarnak marad­A piactéren slágereket bömböl a hangszóró, s néha bele-beleszól egy fér- fihang: — Az őserdők ritka vadállatai eljöt­tek Nagykőrösre! Tekintse meg kis ál­latkertünket ... Berényi János, 59 éves artista muto­gatja az állatokat. VADÁLLATOK KÖZÖTT családom is A cirkusz ördöge — Salgótarjánban születtem, atyám bányász volt. Egyszer egy kis vándor- cirkusz jött a városba. Én olyan hatéves kis gyerek lehettem és ott bámészkod­tam a cirkusz körül. A végén egy este becsalogattak a cirkuszkocsiba és elvit­tek magukkal. A cirkusz világa megba­bonázott. Nem is gondoltam arra, hogy szegény szüleim bizonyára nagyon ke­resnek. A cirkuszosok akrobatikára ta­nítottak, majd az állatszelídítéshez kap­tam kedvet. Közben bohóc is, légtornász is voltam. Es jártuk az országot—vilá­got. — Egyszer, tizennyolc éves korom­ban, Salgótarjánba kerültünk. Megis­mertem gyerekkorom városát, megtalál­tam a szüléimét is, de a cirkusz ördöge vitt tovább. Megfordultam négy világ­részben, megtanultam egy tucat külföl­di nyelvet, megnősültem, artista. ' A hálátlan oroszlán — öt évvel ezelőtt meghalt az első feleségem. Nem sokára újra megnősül­tem. Egy szép, fiatal állatszelidítőnőt vettem feleségül. Azután állatkertektől, cirkuszoktól kis vadállatokat vásárol­tunk, s azokat neveltük, szelíditgettük. Majd, mikor már műsorszámba valót produkáltak, cirkuszokhoz szerződtünk velük. A tavasszal Csehországban ját­szottunk. Egy új szám betanítása köz­ben az egyik oroszlán, melyet feleségem cuclival nevelt, megvadult s a szegény asszony jobb karját leharapta, bal ke­zét pedig összeroncsolta. Még most is kórházban van. A bal kezét sikerült meggyógyítani. Miután feleségem sze- .rencsétlensége folytán cirkuszban nem dolgozhatunk, engedélyt kaptam vadál­lataink mutogatására. Naponta 40 kiló hús A kis állatkert egyik attrakciója a nagy barna medve. A Szovjetunióból származik, kétéves és a súlya 340 kiló. A szomszéd ketrecben egy nagy farkas­kutyához hasonlít a kegyetlen szibériai farkas. Barátságos jelenség a szép bundájú, eleven észak-amerikai mosómedve. Szomszédságában egy fiatal oroszlán és egy leopárd példázza a békés egymás mellett élést. Az ausztráliai vörös farkas az egyik legengedelmesebb vérengző fenevad. Mellette a két lusta, afrikai berber oroszlán. Ezek közül az egyik harapta le szelídítőnője karját. Feküdj le, állj fel! — vezényli nekik vasbotjával ketrecük­be nyúlva az artista. A parancsot azok morogva, fogcsikorgatva teljesítik ... A legkedvesebb a két bőgő majom, melyek az utazókocsiban együtt laknak gazdáikkal. Az egyik még csak 8 hóna­pod. A kis árvát szeretettel dajkálgat- ják. Ott van még kiterítve egy kis nílusi krokodílus, amely a napokban megfá­zott és elbúcsúzott az árnyékvilágtól. Fagyos magyar földben fog álmodni a napsugaras buja növényzetű, forró Ní- lus-partról. — Meddig maradnak Kőrösön? — kérdezem búcsúzóul. — Ameddig lesz közönségünk. Mert bizony, sok a költségünk. A helypénz, a világítás mellett naponta negyven ki­ló húst, öt liter tejet kapnak az állatok, s az igényesebbeknek még almát, sző­lőt is kell venni — mondotta az öreg artista. (kopa) sodévesek már anyaggal dol­goznak s a harmadévesekkel szemben annyi a különbség, hogy tőlük még nem kíván­juk az ütem. betartását. — A harmadévesek már az üzemi norma hetven százalé­kát hozzák, de nem egy akad közöttük, aki ennél többet tud. A két kecskeméti malom­ban, ahonnan a lisztet kapjuk, nagy a lelkiisme­retesség, soha nem kellett még rekla­málnunk. — Számon tartják-e azt, i hogy miképpen dolgoznak az itt végzett szakmunkások? — Hát persze! A mi ne­velésünk a szabadszállási és a kalocsai üzem vezetője. És ebben a műhelyben tanult Du­dás Jóska, az egykori kocséri parasztgyerek, aki jelenleg az országos hírű lágymányosi ke­nyérgyár megbecsült munká­sa... (r) Kedden MHS aktívaértekezlet Kedden délután 3 órakor a városi pártbizottság klubter­mében az MHS városi elnök­sége aktíva értekezletet tart. Magyar—szovjet assBosaytalálkosó Kedd délután szovjet asszo­nyokat lát vendégül a nőta­nács asszonyklubja. A szovjet nőbizottság elnöke ismerteti a klub tagságával a szovjet nők életét. A művelődési otthon eme­leti klubtermében 6 órakor kezdődik az összejövetel. Ma dől el a bajnokság sorsa Donaharaszü MTK-Jíagrkőrö*i Ki ni Az év utolsó bajnoki mér- Különben a múlt vasárnap kőzését ma Dmiaharasztin^ Örkényben többen megsé­játssza a Kinizsi labdarúgó' T­csapata. A DMTK már ki' esettnek tekinthető. Ennek ellenére nem fogja magát megadni és küzdelmes mér­kőzés várható. Ma eldől a bajnokság sor­sa. A vezető Vecsés Üllő­vel játszik hazai pályán. A négy csapat helyzete a ta­bellán: rültek. Józsa aligha játszhat, helyette Kálmán került elő­térbe. Feltétlenül győzniök kell az ifiknek is, mégpedig le­hetőleg nullra. Hiszen nem lehetetlen, hogy a gólarány dönti el az elsőség kérdé­sét. P. S. 1. Vecsés 8. Nagykőrös 6. Üllő 14. DMTK 48:11 79:26 39:33 51:58 45 44 30 19 Ez a táblázat igazán beszé­des. A körösi csapatnak, ha esik, ha fúj — győznie kell, hiszen másképp reményük sem lehet a bajnokságra. Eh­hez nem árt, ha a védelem szemügyre veszi: a dunaha- rasztiak meglepően gólképe­sek. Reménykedünk a körösi győzelemben, de meg kell mondanunk azt is, hogy a Vecsés—Üllő találkozón alig­ha győzhet az Üllő. Ha mégis megtörténne ez a csoda, s ha a körösi csapatban ma nem csalódunk — megnyerjük a bajnokságot. Moziműsor Hívás a 03-on. Orvosnő a válaszúton. Magyarul beszélő szovjet film. Korhatár nél­kül megtekinthető! Előadás kezdete: 3, 5 és fél 8 órakor. MATINÉ Szabad szél. Ellőadás kezdete: délelőtt 10 órakor. HÉTFŐI MŰSOR: Háború és béke I. rész. Szí­nes szovjet film. Kísérő műsor: Magyar hír­adó. Előadás kezdete: 5 és fél 8 órakor. A belgrádi tv heti műsora 1967 november 19-tői november 25-ig vasaknap 9.30: Népi és szórakoztató mu­zsika. 10.00: Földművelőknek. 10.45: Se nem fekete — se nem fehér. 11.30: Sorozátfilm: ,.Cirkusz min­denütt”. 12.00: Szerelem, ah sze­relem. 13.30: Elveszve a világűr­ben. 14.20: Sakk-zónabajnokság. 14.40: Koppenhága: torna-világbaj­nokság — nők. 17.25: Filmszatiri- kon. 17.50: Óvárosi filigránok. 18.25: Karaván — a Bácskán ke­resztül. 19.00: A „Hosszú, forró nyár” c. új sorozatfilm első epi­zódja. 21.05: Este a Szkadarlijában. 21.50: Arcképek és találkozások. 22.25: Partizán (Bjelovar)—Island kézilabda-találkozó (felvétel). 23.10: ökölvívás: Horvátország és Szer­bia válogatottjai. HÉTFŐ 17.00: Kis világ. 17.25: Rajzfil­mek. 17.40: Hol van, micsoda. 18.15: Népi muzsika. 18.45: A tu­domány és mi. 19.15: Sportszemle. 20.40: Smiljan Rozman: „Balázs” — tv-dráma. 21.40: Zágrábi szólis­ták. KEDD 18.10: Riport (Titográd). 18.30: Telesport. 19.10: Turizmus. 20.40: Dokumentumfilm. 20.55: „A hosz­szútávfutó goi film. magányossága” — an- SZERDA 17.05: Bábjáték. 17.25: Expedíció. 18.15: Kíváncsiak egyesülete. 19.00: Húsz millió. 20.40: Útjelzők irá­nyában — Celje. 21.40: Zene az önök számára. 21.55: Az alkotó és műve — Vük Krnjevic. CSÜTÖRTÖK 17.10: „Vljavajaringaraja”. 18.15: Még egy lépés — ifjúsági fórum. 18.35: „Választás szerint” — zenei adás. 19.00: Az ügyeletes utca. 20.30: Aktuális beszélgetések. 21.20: Tom Beloi: „Húzás”. PÉNTEK 17.10: Az önök keresztrejtvénye. 18.15: Ifjúsági adás. 19.05: Mozaik. 20.40: „Juarez” — játékfilm. 22.10: Az idény slágere. SZOMBAT 17.00: Az ügyeletes utca. 17.40: Fe­lejthetetlen dalok. 18.15: „Visokói krónika” — első adás. 19.15: Idő­gép. 20.40: Szerelem, ah szerelem. 21.40: Valami új — valami régi. 21.55: Elveszve a világűrben. 23.04: J égkorong: Medvescak—Partizán. Állandó adások: 18.00 órakor tv- híradó, 20.00 órakor tv-napló.

Next

/
Oldalképek
Tartalom