Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-19 / 274. szám
"'^fCívkip 1967. NOVEMBER 19., VASÁRNAP Csapat mozdulatok a görög—török határon Újabb fegyveres incidensek Ciprus szigetén Papadopulosz kisded játéka A londoni Guardian athéni tudósítója szenzációs jelentést közöl, amelyben beszámol JVIikisz TUeodora- kisszal lezajlott találkozásáról. „K pillanatban nem közölhetek részleteket a találkozó körülményeiről, csupán annyit mondhatok, hogy beszélgetésünket a hadsereg egyik tisztje hirtelen félbeszakította” — írja. A világhírű zeneszerző kijelentette: az ügyészség hazudott szerdán a katonai bíróság előtt, amikor azt állította, hogy súlyos betegsége miatt nem vehet részt a tárgyaláson. „The- odorakisz olyan dühös volt, mint egy ketrecbe zárt medve” — írja Thorn- berry, a Guardian tudósítója, — Részt akart venni a tárgyaláson — mondotta —, s rendkívül felháborítja, hogy a tárgyalóteremben távollétében hangzanak el az őt súlyosan inkrimináló kijelentések. Theodoraki&z hangsúlyozta, hogy egyetlen terhelő vallomással sem árulta cl barátait, nem ismerte el és ma sem ismeri el a katonai juntát, fogva- tartása alatt semmiféle nyilatkozatot nem tett. Ha a kormány bármit állítana, ami ezzel ellentétes, „akkor ez csupán Papadopulosz újabb kisded játéka” — mondotta. Az angol újságíró ezután megállapította, hogy a rezsim jelenleg nem tart ja célszerűnek Theodo- rakisz bíróság elé állítását. • Utolsó fordulók a földekről CSAK RÖVIDEN... AZ AMERIKAI KÉFVISE- LÖHAZ több mint egymilli- ud dollárral megkurtította az 1967—68-as külföldi segély- jrogram összegét A BIZTONSÁGI TANÁCS létfán folytatja a közel-keleti xitát A PANAMAI HATÓSÁGOK «zabádon bocsátották Frank Villard Keith-t, akit öt nap- ;a tartóztattak le, mert azt hitték, hogy azonos Heinrich Müller, volt náci Gestapo-fő- aökkel. ELTEMETTÉK a jugoszláv autóbuszszerencsétlenség áldozatait. Az angol államháztartás válsága és a font megmentésére teendő intézkedések igen elevenen foglalkoztatják a nyugat-európai közvéleményt. Szombaton, a kora reggeli érákban Brown külügyminiszter és Crossman alsóházi vezető felkereste Wilson kormányfőt és háromnegyed órát töltött nála. A triumvirátus megbeszéléséről egy szó sem szivárgott ki, de a tanácskozás szokatlan időpontja megerősíteni látszik azt a feltevést, hogy az angol kormány hamarosan — valószínűleg egy-másfél napon belül — fontos bejelentést tesz. A hírügynökségek utalnak rá, hogy Brown külügyminiszter egy esztendeje még gazda- iágiigyi miniszter volt és mind ő, mind pedig Crossman kívánatosnak tartja a font leértékelését. Szombat délelőtt még mindig mély hallgatásba burko- lódzott az angol kormány, folytatódott a bizonytalanság és a pánik a Cityben és az egész angol gazdasági életben. A lapok 1949 óta a legsúlyoA tőrök nagy nemzetgyűlés, amely rendkívüli ülésszakra ült össze Ciprus kérdésében, pénteken megújította a felhatalmazást, amelyet 1964. márciusában Inönü akkori miniszterelnöknek megszavazott. A felhatalmazás értelmében a kormánynak jogában áll, hogy „a ciprusi török kosa bb fontválságnak nevezik a hét végén kitört krízist. De Gaulle tábornok, francia köztársasági elnök szombaton délelőtt váratlanul megbeszélésre rendelte az Elysée-palo- tába Pompidou miniszterelnököt, Couve de Murville külügyminisztert és Debrét, a gazdasági és pénzügyek miniszterét — jelentik Párizsból. A háromnegyedórás megbeszélésen a font válságáról és a nemzetközi pénzügyi helyzetről volt szó. A tanácskozás előtt Sir Patrick Reilly, Nagy-Britannia párizsi nagykövete és Michel Debré 90 perces megbeszélést tartott a nagykövet kezdeményezésére. Az angol fővárosban olyan hírek terjedtek el, hogy Wilson miniszterelnök vasárnap nyilatkozik a televízióban. Ugyanakkor a BBC szóvivője nem tudott arról, hogy stúdiót rendeltek volna a miniszterelnök számára. Tény mindenesetre az, hogy Wilson — a szokástól eltérően — szombaton nem utazott el hétvégi pihenőházába, Chewuers-be. zösség védelmére felhasználja az ország fegyveres erőit’. A kormányjavaslatot 432 I szavazattal egy ellenében fogadták el. Caglayangil török külügyminiszter magához kérette Görögország ankarai nagykövetét. A külügyminiszter Athént tette felelőssé a ciprusi feszült helyzetért Pénteken este fegyveres incidensre került sor Ciprusom, a sziget észak-nyugati részén, Kokkina mellett. Helyi görög és török erők tüzeltek egymásra közel másfél órán át. A közelben tartózkodó ENSZ rendfenntartó elemekhez tartozó ír egységek siettek a színhelyre. Szombaton reggel fegyveres támadás zajlott le Nicosia belvárosában. Ciprusi törökök tüzeltek eddig meg nem állapított célpontokra. A lövöldözés következtében két ciprusi görög lakos, egy taxisofőr és egy kereskedő megsebesült. A lövöldözés után feszültté vált a helyzet a ciprusi fővárosban. Az ott állomásozó ENSZ-rendfenn- tartó egységeket riadókészültségbe helyezték. A szerdai ciprusi eseményekről adott ki tájékoztató jelentést V Thant ENSZ-fő- titkár a Biztonsági Tanács számára. Mint U Thant közölte, a görög nemzeti gárda akcióinak méretei és gyorsasága világosan utal arra, hogy előre kitervezett műveletekről van szó. U Thant felhívta a feleket, hogy tegyenek meg mindent a feszültség megszün tetősére. A török és görög fővárosban egymást követik a Ciprussal kapcsolatos politikai és katonai tanácskozások. Athénben szombaton délelőtt Szpandida- kisz tábornok, miniszterelnökhelyettes elnökletével ülést tartott a görög vezérkar. Ugyanakkor ülést tartott a török vezérkar is, amelynek tanácskozásain részt vett Demi- rel miniszterelnök is. Hírek szerint török páncélos egységeket vontak össze a török— görög határ közelében. A határ görög oldaláról szintén csapatmozdulatokat jelentettek. A ciprusi kormány sssóvivője bejelentette, hogy tőrök vadászgépek szombaton délelőtt két alkalommal megsértették az ország légiterét. Grivasz tábornok személyével kapcsolatban különböző találgatások láttak napvilágot. Egy Ciprusban megjelenő török lap szerint Grivaszt magasrangú görög katonatisztek pénteken este erőszakkal kényszerítették arra, hogv Athénbe repüljön. Más hírek szerint a görög kormány az elmúlt napok incidenseiért a tábornokot tekinti felelősnek és elhatározta leváltását. A hivatalos görög jelentés csupán annyit közölt, hogy a tábornok „néhány napig a görög fővárosban marad". KUSDASI Szabadság a börtönben Kusdasi török fürdőhelyen elárverezik a helyi börtön épületét. Az igénylők között a vezető szerepet egy szálloda- tulajdonos játssza, aki a börtönépületet változatlan formájában szállodának akarja berendezni, hogy a különös élményeket kereső gazdag vendégeknek lehetővé tegye szabadságuk rács mögött való eltöltését. (Folytatás az 1. öldalról) nem ijeszteget véle, a Közúti Igazgatóság emberei, s gépei bármelyik órában készen- állnak a bevetésre, ha lehull az első hó és síkossá válinak az utak. Már készíti úticsomagját az Ipari Műszergyár megbízottja, hogy hétfőn reggel indulhasson Jugoszláviába. Ütrake- lésének oka, hogy a napokban megkezdik harmincezer autó- poiirözó alkatrészének szállítását a jugoszláv SEVER céghez. Mint korábban erről hírt adtunk, kettőjük együttműködéséből születik meg s árasztja el a hazai és-' külföldi piacot a könnyen kezelhető, csiszolásra és fényesítésre használható olcsó elektromos autópoidrozó. Ez az első és nagy jelentőségű megállapodás közös gyártásra a két baráti ország között. Az Ipari Mű- szergyárról még ennyit mond éwégi információnk: az év közbeni alapanyag és gyártási gondok ellenére mindössze egy-két nap különbség van a tervezett és tényleges program között. A fokozatosan gyorsuló tempójú munka a biztosíték arra, hogy az év utolsó napjáig szinkronba kerüljenek az eredeti eükép» zelésekkéi. Ám az sincs kizár» va, hogy megelőzik az időt. A napsütéses őszi szombat kiránduló vasárnapot Ígéri A Meteorológiai Intézet ebben óvatosan megerősít. Számítani lehet hidegebb széljárásra, még csapadékra is. Nagyabb a valószínűség« azonban annak, hogy a Dunakanyarba, vagy más vidékre kiránduló emberek jólsikerült hétvégén pihenhetik ki fáradalmaikat. A MÁVAUT. autóbuszok, HÉV-járatok készen- állnak a jelentkezők gyors céi- hozj uttatására. a. P-—t- gy. Fontvúlsáy Wilson nem utazott el hétvégi pihenőházába (3) István átfutotta a gépelt sorokat. A levélben a többi között az állt: Molnár Ferenc repülőszerelőt nem mentik fel a katonai szolgálat alól. Kommun istagyanús ...! A mérnök elsápadt. Erre nem gondolt. A vezér halszemeit Istvánra függesztette. — Nos, ugye megért engem, mérnök úr. Nagyon kínos számomra, hogy a repülőgép-osztály vezetőjére, a „Vércsék” berepülő pilótájára •gyesek gyanakodva néznek ... István felugrott a helyéről. Arca egy árnyalattal sápadtabb lett. — Kérem, én ... A vezér sajnálkozva tárta szét rövid, vaskos karjait. — Nem szeretném, ha félreértene, mérnök úr. Én továbbra is nagyra becsülöm a képességeit. Elismerem a tudását. A mi társadalmunkban azonban ... az emberek véleményére is adni kell. Márpedig ezek a vélemények önre nézve nem éppen, hí- zelgőek! — De vezérigazgató úr! — Várjon, fiatalember! Régi igaz- 1 tág, aki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók. Maga bizonyára azt hitte, belőlem a sértett hiúság beszél, amikor szóba hoztam, hm, a házasságát. Nos, téved! — Nem a házasságomról van szó! — Igaza van, nemcsak arról. Kimondom a nyers igazságot: maga elárulta az osztályát. S ilyen szituációban csak egy lépés kell, hogy valaki a hazáját is elárulja. Természetesen, magáról én ezt nem ... István egy lépést tett az íróasztal felé. Nagy vágyat érzett, hogy egyetlen kemény ökölcsapással válaszoljon a hatalmas bőrfotelben elterülő hústömeg pimaszságaira. Nagy erőfeszítéssel türtőztette magát. Egy repülő nem vesztheti el a fejét. Belül valami nagy csalódást érzett. Ez a puhány fráter nevezi őt árulónak ... ! Öt, aki nap nap után az életét kockáztatja. Mert nem titok, hogy bűnös korrupció a Vércse vadászgépek gyártása. Az olaszok lefizettek néhány embert a minisztériumban és elsózták ezt a hibás konstrukciót a magyaroknak. A gépek fejnehezek. Életveszélyes velük repülni. Hűvös udvariassággal biccentett a vezér felé: — Vezérigazgató úr, mindent értek. Bejelentem, hogy a repülőosztály vezetéséről ezennel lemondok. S önként jelentkezem a frontra ... A vezér arcán meglepetés látszott: — Mérnök úr, ez talán mégiscsak túlzás. Én megértem az elhatározását. Ismertem az apádat, s... ezt vártam tőled, kedves öcsém! Hargittay kezet akart nyújtani, de István úgy tett, mintha nem venné észre a mozdulatát Szó nélkül, kimérten meghajolt. A párnázott, hatalmas tölgyfaajtó hangtalanul becsukódott mögötte. ★ Gondterhelt és rosszkedvű volt, amint benyitott lakásuk ajtaján. Ostobaságot csinált, amikor sértett önérzetből, elhamarkodottan visszavágott a vezérnek. Egy pár sértő szóért hagyja itt az asszonyát. Ezt a védtelen, gyenge teremtést, akinek rajta kívül senkije sincs. Az asszony éppen a konyhában foglalatoskodott. Az ajtócsapásra kiszaladt. Magas, karcsú alakján köny- nyú kis kartonruha feszült. Nagy, árnyékos szemei tágra nyíltak az örömtől. Arca kipirult, s a fehér kötény alatt ingerlőén domborodtak a kis formás kupolák. A férfi torka kiszáradt, amint nézte az asszonyt. Olvasott valahol egy polémiát a munkáslányok szépségéről: hogyan lehet, hogy a szűk, penészszagú munkáslakásokban olyan csodálatos vadvirágok teremnek ... — Csakhogy megjöttél, drágám. Már úgy vártalak ... A formás karok hevesen átkulcsolták a nyakát. A hajlékony, pompás asszony: test úgy simult hozzá, mintha sosem akarná elengedni. Milyen jó volna most megállítani az időt, hogy a miiló pillanatból örökkévalóság legyen. Késő ... Keserűség szaladt a szívére. Gyöngéd erőszakkal kibontakozott az ölelő karokból. S az asztalon heverő újságokért nyúlt. Az ordító elsőoldalas címekre esett a tekintete: „A német páncélosok áttörték a vörösök védelmi vonalait. Csapataink diadalmasan nyomulnak előre.” — István, te már nem szeretsz engem ... Rosszkedvűen ledobta a kezéből az újságot, s az asszonyra nézett. A szép szemekben könnyek bújkáitak, — Ugyan kis csacsim! Honnan veszed ezt...? — Érzem ...! — Miből? — Ahogyan megcsókoltál... abból ... Egy asszonyt, aki szereti a férjét, nem lehet becsapni... Mielőtt megakadályozhatta volna, az asszony hirtelen térdre vetette magát. Görcsösen átkarolta a lábát. A gyönge, finom vonalú vállakat rázta a zokogás. Olyan volt, mint egy pompázó fehér rózsa, amelyet letört a vihar... A férfi torkát ösz- szeszorította valami. Hogyan mondja meg, hogy ... el kell mennie ... itthagyja magára ... Nem, most nem mondhatja meg. Már úgyis sejt valamit. A női lélek különös valami. Felülmúlja a legérzékenyebb szeizmográfot is. Felemelte, magához ölelte a térdelő, zokogó asszonyt. — Emi, drágám! Ne sírj! Gyere, ülj ide szépen mellém! — Nem szeretsz... — Kis csacsi... Akkor mért vettelek feleségül? Az asszony felkapta szép, szőke fejét. Könnyáztatta arccal, kutatóaa nézett rá: — Igen! Miért vettél el? ! Százszor, ezerszer megkérdeztem már magamtól!... S ma sem tudok rá válaszolni. En, a kis szürke munkáslány, hogyan lettem Baráth mérnök felesége. Már Ferit, a bátyámat is megkérdeztem... — Na és ő mit mondott? Az asszony könnyein át mosolygott. — Hát jó! Megmondom. De el na bízd magad. Szó szerint azt mondta: István nagyon rendes, becsületes ember. A tűzbe mennék érte. Csak... — Csak? — Csak kár, hogy a másik oldalon áll... Nem tudom, ezt mire értette. Te tudod? — Nem! Elfordult. Felütötte az asztalon álló kis ébenfa doboz fedelét, s kivett egy cigarettát. Lassú, körülményes mozdulatokkal rágyújtott. Nerc akarta, hogy felesége észrevegye, mennyire megdöbbentette az a néhány, ártatlanul elfecsegett szó Gyöngéden magához Ölelte az asz- szonyt, A szőke hajtengerbe temett* az arcát. Most már világosan látta, amit eddig csak sejtett A feleség« bátyja kommunista... — Mondd drágám, ugye nagyoe szereted Ferit, a bátyádat? Emi mosolygott. Arcán feiszárad- tak a könnyek nyomai. Olyan volt a mosolytól, mint amikor eső utáe kisüt a nap. — Hiszen úgyis tudod. Az apámat nem ismertem, anyám korán, meghalt. Feri volt az apám, s az anyára egy személyben. Neki köszönhetem az életem, ö nevelt fel és dolgozott értem. Felállt. Lefejtette magáról az ölelő karokat. Az ablakhoz lépett. Oda- künn teljes pompájúkban virultak a fák. Tombolt a tavasz. A természet ügyet sem vetet: a háborúra. (Folytatjuk)
