Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-19 / 274. szám

"'^fCívkip 1967. NOVEMBER 19., VASÁRNAP Csapat mozdulatok a görög—török határon Újabb fegyveres incidensek Ciprus szigetén Papadopulosz kisded játéka A londoni Guardian athé­ni tudósítója szenzációs je­lentést közöl, amelyben be­számol JVIikisz TUeodora- kisszal lezajlott találkozá­sáról. „K pillanatban nem közölhetek részleteket a ta­lálkozó körülményeiről, csupán annyit mondhatok, hogy beszélgetésünket a hadsereg egyik tisztje hir­telen félbeszakította” — írja. A világhírű zeneszerző kijelentette: az ügyészség hazudott szerdán a katonai bíróság előtt, amikor azt állította, hogy súlyos be­tegsége miatt nem vehet részt a tárgyaláson. „The- odorakisz olyan dühös volt, mint egy ketrecbe zárt medve” — írja Thorn- berry, a Guardian tudósító­ja, — Részt akart venni a tárgyaláson — mondotta —, s rendkívül felháborít­ja, hogy a tárgyalóterem­ben távollétében hangza­nak el az őt súlyosan in­krimináló kijelentések. Theodoraki&z hangsú­lyozta, hogy egyetlen ter­helő vallomással sem árulta cl barátait, nem is­merte el és ma sem ismeri el a katonai juntát, fogva- tartása alatt semmiféle nyilatkozatot nem tett. Ha a kormány bármit ál­lítana, ami ezzel ellentétes, „akkor ez csupán Papa­dopulosz újabb kisded já­téka” — mondotta. Az angol újságíró ez­után megállapította, hogy a rezsim jelenleg nem tart ja célszerűnek Theodo- rakisz bíróság elé állítá­sát. • Utolsó fordulók a földekről CSAK RÖVIDEN... AZ AMERIKAI KÉFVISE- LÖHAZ több mint egymilli- ud dollárral megkurtította az 1967—68-as külföldi segély- jrogram összegét A BIZTONSÁGI TANÁCS létfán folytatja a közel-keleti xitát A PANAMAI HATÓSÁGOK «zabádon bocsátották Frank Villard Keith-t, akit öt nap- ;a tartóztattak le, mert azt hit­ték, hogy azonos Heinrich Müller, volt náci Gestapo-fő- aökkel. ELTEMETTÉK a jugoszláv autóbuszszerencsétlenség ál­dozatait. Az angol államháztartás válsága és a font megmentésé­re teendő intézkedések igen elevenen foglalkoztatják a nyugat-európai közvéleményt. Szombaton, a kora reggeli érákban Brown külügyminisz­ter és Crossman alsóházi ve­zető felkereste Wilson kor­mányfőt és háromnegyed órát töltött nála. A triumvirátus megbeszé­léséről egy szó sem szi­várgott ki, de a tanácsko­zás szokatlan időpontja megerősíteni látszik azt a feltevést, hogy az angol kormány hamarosan — valószínűleg egy-másfél napon belül — fontos be­jelentést tesz. A hírügynökségek utalnak rá, hogy Brown külügyminisz­ter egy esztendeje még gazda- iágiigyi miniszter volt és mind ő, mind pedig Crossman kí­vánatosnak tartja a font leér­tékelését. Szombat délelőtt még min­dig mély hallgatásba burko- lódzott az angol kormány, folytatódott a bizonytalanság és a pánik a Cityben és az egész angol gazdasági életben. A lapok 1949 óta a legsúlyo­A tőrök nagy nemzetgyűlés, amely rendkívüli ülésszakra ült össze Ciprus kérdésében, pénteken megújította a fel­hatalmazást, amelyet 1964. márciusában Inönü akkori miniszterelnöknek megszava­zott. A felhatalmazás értel­mében a kormánynak jogában áll, hogy „a ciprusi török ko­sa bb fontválságnak nevezik a hét végén kitört krízist. De Gaulle tábornok, francia köztársasági elnök szombaton délelőtt váratlanul megbeszé­lésre rendelte az Elysée-palo- tába Pompidou miniszterelnö­köt, Couve de Murville kül­ügyminisztert és Debrét, a gazdasági és pénzügyek mi­niszterét — jelentik Párizsból. A háromnegyedórás meg­beszélésen a font válságá­ról és a nemzetközi pénz­ügyi helyzetről volt szó. A tanácskozás előtt Sir Pat­rick Reilly, Nagy-Britan­nia párizsi nagykövete és Michel Debré 90 perces megbeszélést tartott a nagykövet kezdeményezé­sére. Az angol fővárosban olyan hírek terjedtek el, hogy Wilson miniszterelnök vasár­nap nyilatkozik a televízióban. Ugyanakkor a BBC szóvivője nem tudott arról, hogy stúdiót rendeltek volna a miniszterel­nök számára. Tény minden­esetre az, hogy Wilson — a szokástól eltérően — szomba­ton nem utazott el hétvégi pihenőházába, Chewuers-be. zösség védelmére felhasznál­ja az ország fegyveres erőit’. A kormányjavaslatot 432 I szavazattal egy ellenében fo­gadták el. Caglayangil török kül­ügyminiszter magához ké­rette Görögország ankarai nagykövetét. A külügymi­niszter Athént tette fele­lőssé a ciprusi feszült hely­zetért Pénteken este fegyveres in­cidensre került sor Ciprusom, a sziget észak-nyugati részén, Kokkina mellett. Helyi gö­rög és török erők tüzeltek egymásra közel másfél órán át. A közelben tartózkodó ENSZ rendfenntartó elemek­hez tartozó ír egységek siet­tek a színhelyre. Szombaton reggel fegyve­res támadás zajlott le Nico­sia belvárosában. Ciprusi tö­rökök tüzeltek eddig meg nem állapított célpontokra. A lövöldözés következtében két ciprusi görög lakos, egy taxi­sofőr és egy kereskedő meg­sebesült. A lövöldözés után feszültté vált a helyzet a ciprusi fővárosban. Az ott állomásozó ENSZ-rendfenn- tartó egységeket riadóké­szültségbe helyezték. A szerdai ciprusi esemé­nyekről adott ki tájékoztató jelentést V Thant ENSZ-fő- titkár a Biztonsági Tanács számára. Mint U Thant kö­zölte, a görög nemzeti gárda akcióinak méretei és gyor­sasága világosan utal arra, hogy előre kitervezett műve­letekről van szó. U Thant fel­hívta a feleket, hogy tegye­nek meg mindent a feszültség megszün tetősére. A török és görög fővárosban egymást követik a Ciprussal kapcsolatos politikai és kato­nai tanácskozások. Athénben szombaton délelőtt Szpandida- kisz tábornok, miniszterelnök­helyettes elnökletével ülést tartott a görög vezérkar. Ugyanakkor ülést tartott a tö­rök vezérkar is, amelynek ta­nácskozásain részt vett Demi- rel miniszterelnök is. Hírek szerint török páncélos egysé­geket vontak össze a török— görög határ közelében. A ha­tár görög oldaláról szintén csapatmozdulatokat jelentet­tek. A ciprusi kormány sssó­vivője bejelentette, hogy tőrök vadászgépek szom­baton délelőtt két alka­lommal megsértették az ország légiterét. Grivasz tábornok személyé­vel kapcsolatban különböző találgatások láttak napvilágot. Egy Ciprusban megjelenő tö­rök lap szerint Grivaszt ma­gasrangú görög katonatisztek pénteken este erőszakkal kény­szerítették arra, hogv Athénbe repüljön. Más hírek szerint a görög kormány az elmúlt na­pok incidenseiért a táborno­kot tekinti felelősnek és elha­tározta leváltását. A hivatalos görög jelentés csupán annyit közölt, hogy a tábornok „né­hány napig a görög főváros­ban marad". KUSDASI Szabadság a börtönben Kusdasi török fürdőhelyen elárverezik a helyi börtön épületét. Az igénylők között a vezető szerepet egy szálloda- tulajdonos játssza, aki a bör­tönépületet változatlan formá­jában szállodának akarja be­rendezni, hogy a különös él­ményeket kereső gazdag ven­dégeknek lehetővé tegye sza­badságuk rács mögött való el­töltését. (Folytatás az 1. öldalról) nem ijeszteget véle, a Közúti Igazgatóság emberei, s gépei bármelyik órában készen- állnak a bevetésre, ha lehull az első hó és síkossá válinak az utak. Már készíti úticsomagját az Ipari Műszergyár megbízott­ja, hogy hétfőn reggel indul­hasson Jugoszláviába. Ütrake- lésének oka, hogy a napokban megkezdik harmincezer autó- poiirözó alkatrészének szállí­tását a jugoszláv SEVER cég­hez. Mint korábban erről hírt adtunk, kettőjük együttműkö­déséből születik meg s áraszt­ja el a hazai és-' külföldi pia­cot a könnyen kezelhető, csi­szolásra és fényesítésre hasz­nálható olcsó elektromos autópoidrozó. Ez az első és nagy jelen­tőségű megállapodás közös gyártásra a két baráti ország között. Az Ipari Mű- szergyárról még ennyit mond éwégi információnk: az év közbeni alapanyag és gyártási gondok ellenére mindössze egy-két nap különbség van a tervezett és tényleges prog­ram között. A fokozatosan gyorsuló tempójú munka a biztosíték arra, hogy az év utolsó napjáig szinkronba kerüljenek az eredeti eükép» zelésekkéi. Ám az sincs kizár» va, hogy megelőzik az időt. A napsütéses őszi szombat kiránduló vasárnapot Ígéri A Meteorológiai Intézet ebben óvatosan megerősít. Számítani lehet hidegebb széljárásra, még csapa­dékra is. Nagyabb a valószínűség« azonban annak, hogy a Duna­kanyarba, vagy más vidékre kiránduló emberek jólsikerült hétvégén pihenhetik ki fára­dalmaikat. A MÁVAUT. autó­buszok, HÉV-járatok készen- állnak a jelentkezők gyors céi- hozj uttatására. a. P-—t- gy. Fontvúlsáy Wilson nem utazott el hétvégi pihenőházába (3) István átfutotta a gépelt sorokat. A levélben a többi között az állt: Molnár Ferenc repülőszerelőt nem mentik fel a katonai szolgálat alól. Kommun istagyanús ...! A mérnök elsápadt. Erre nem gondolt. A vezér halszemeit Istvánra függesztette. — Nos, ugye megért engem, mér­nök úr. Nagyon kínos számomra, hogy a repülőgép-osztály vezetőjére, a „Vércsék” berepülő pilótájára •gyesek gyanakodva néznek ... István felugrott a helyéről. Arca egy árnyalattal sápadtabb lett. — Kérem, én ... A vezér sajnálkozva tárta szét rö­vid, vaskos karjait. — Nem szeretném, ha félreértene, mérnök úr. Én továbbra is nagyra becsülöm a képességeit. Elismerem a tudását. A mi társadalmunkban azonban ... az emberek véleményére is adni kell. Márpedig ezek a véle­mények önre nézve nem éppen, hí- zelgőek! — De vezérigazgató úr! — Várjon, fiatalember! Régi igaz- 1 tág, aki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók. Maga bizonyára azt hitte, belőlem a sértett hiúság beszél, amikor szóba hoztam, hm, a házasságát. Nos, téved! — Nem a házasságomról van szó! — Igaza van, nemcsak arról. Ki­mondom a nyers igazságot: maga elárulta az osztályát. S ilyen szi­tuációban csak egy lépés kell, hogy valaki a hazáját is elárulja. Ter­mészetesen, magáról én ezt nem ... István egy lépést tett az íróasz­tal felé. Nagy vágyat érzett, hogy egyetlen kemény ökölcsapással vála­szoljon a hatalmas bőrfotelben el­terülő hústömeg pimaszságaira. Nagy erőfeszítéssel türtőztette magát. Egy repülő nem vesztheti el a fejét. Be­lül valami nagy csalódást érzett. Ez a puhány fráter nevezi őt áruló­nak ... ! Öt, aki nap nap után az életét kockáztatja. Mert nem titok, hogy bűnös korrupció a Vércse va­dászgépek gyártása. Az olaszok le­fizettek néhány embert a miniszté­riumban és elsózták ezt a hibás konstrukciót a magyaroknak. A gé­pek fejnehezek. Életveszélyes velük repülni. Hűvös udvariassággal bic­centett a vezér felé: — Vezérigazgató úr, mindent ér­tek. Bejelentem, hogy a repülőosz­tály vezetéséről ezennel lemondok. S önként jelentkezem a frontra ... A vezér arcán meglepetés látszott: — Mérnök úr, ez talán mégiscsak túlzás. Én megértem az elhatározá­sát. Ismertem az apádat, s... ezt vártam tőled, kedves öcsém! Hargittay kezet akart nyújtani, de István úgy tett, mintha nem venné észre a mozdulatát Szó nélkül, ki­mérten meghajolt. A párnázott, hatalmas tölgyfa­ajtó hangtalanul becsukódott mö­götte. ★ Gondterhelt és rosszkedvű volt, amint benyitott lakásuk ajtaján. Os­tobaságot csinált, amikor sértett ön­érzetből, elhamarkodottan visszavá­gott a vezérnek. Egy pár sértő szó­ért hagyja itt az asszonyát. Ezt a védtelen, gyenge teremtést, akinek rajta kívül senkije sincs. Az asszony éppen a konyhában foglalatoskodott. Az ajtócsapásra ki­szaladt. Magas, karcsú alakján köny- nyú kis kartonruha feszült. Nagy, árnyékos szemei tágra nyíltak az örömtől. Arca kipirult, s a fehér kö­tény alatt ingerlőén domborodtak a kis formás kupolák. A férfi torka kiszáradt, amint nézte az asszonyt. Olvasott valahol egy polémiát a munkáslányok szépségéről: hogyan lehet, hogy a szűk, penészszagú munkáslakásokban olyan csodálatos vadvirágok teremnek ... — Csakhogy megjöttél, drágám. Már úgy vártalak ... A formás karok hevesen átkul­csolták a nyakát. A hajlékony, pom­pás asszony: test úgy simult hozzá, mintha sosem akarná elengedni. Milyen jó volna most megállítani az időt, hogy a miiló pillanatból örök­kévalóság legyen. Késő ... Keserű­ség szaladt a szívére. Gyöngéd erő­szakkal kibontakozott az ölelő ka­rokból. S az asztalon heverő újsá­gokért nyúlt. Az ordító elsőoldalas címekre esett a tekintete: „A német páncélosok áttörték a vörösök védel­mi vonalait. Csapataink diadalmasan nyomulnak előre.” — István, te már nem szeretsz en­gem ... Rosszkedvűen ledobta a kezéből az újságot, s az asszonyra nézett. A szép szemekben könnyek bújkáitak, — Ugyan kis csacsim! Honnan ve­szed ezt...? — Érzem ...! — Miből? — Ahogyan megcsókoltál... ab­ból ... Egy asszonyt, aki szereti a férjét, nem lehet becsapni... Mielőtt megakadályozhatta volna, az asszony hirtelen térdre vetette magát. Görcsösen átkarolta a lábát. A gyönge, finom vonalú vállakat rázta a zokogás. Olyan volt, mint egy pompázó fehér rózsa, amelyet letört a vihar... A férfi torkát ösz- szeszorította valami. Hogyan mond­ja meg, hogy ... el kell mennie ... itthagyja magára ... Nem, most nem mondhatja meg. Már úgyis sejt vala­mit. A női lélek különös valami. Fe­lülmúlja a legérzékenyebb szeiz­mográfot is. Felemelte, magához ölelte a tér­delő, zokogó asszonyt. — Emi, drágám! Ne sírj! Gyere, ülj ide szépen mellém! — Nem szeretsz... — Kis csacsi... Akkor mért vet­telek feleségül? Az asszony felkapta szép, szőke fe­jét. Könnyáztatta arccal, kutatóaa nézett rá: — Igen! Miért vettél el? ! Száz­szor, ezerszer megkérdeztem már magamtól!... S ma sem tudok rá válaszolni. En, a kis szürke munkás­lány, hogyan lettem Baráth mérnök felesége. Már Ferit, a bátyámat is megkérdeztem... — Na és ő mit mondott? Az asszony könnyein át mosoly­gott. — Hát jó! Megmondom. De el na bízd magad. Szó szerint azt mondta: István nagyon rendes, becsületes ember. A tűzbe mennék érte. Csak... — Csak? — Csak kár, hogy a másik olda­lon áll... Nem tudom, ezt mire ér­tette. Te tudod? — Nem! Elfordult. Felütötte az asztalon álló kis ébenfa doboz fedelét, s ki­vett egy cigarettát. Lassú, körülmé­nyes mozdulatokkal rágyújtott. Nerc akarta, hogy felesége észrevegye, mennyire megdöbbentette az a né­hány, ártatlanul elfecsegett szó Gyöngéden magához Ölelte az asz- szonyt, A szőke hajtengerbe temett* az arcát. Most már világosan látta, amit eddig csak sejtett A feleség« bátyja kommunista... — Mondd drágám, ugye nagyoe szereted Ferit, a bátyádat? Emi mosolygott. Arcán feiszárad- tak a könnyek nyomai. Olyan volt a mosolytól, mint amikor eső utáe kisüt a nap. — Hiszen úgyis tudod. Az apámat nem ismertem, anyám korán, meg­halt. Feri volt az apám, s az anyára egy személyben. Neki köszönhetem az életem, ö nevelt fel és dolgozott értem. Felállt. Lefejtette magáról az öle­lő karokat. Az ablakhoz lépett. Oda- künn teljes pompájúkban virultak a fák. Tombolt a tavasz. A természet ügyet sem vetet: a háborúra. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom