Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-16 / 271. szám

*lap 1967. NOVEMBER 16.. CSÜTÖRTÖK Fű, fa, gyökér - 25 országba Évente 90 millió forint értékű gyógynövény ősz Foto: 20 SOROS, hatszáz éves magyar eskü A magyar nyelv ritka do­kumentumát őrzi otthonában dr. Zlinszky Vidor 83 éves dunaf öld vári jogász. Diákkora óta gyűjtött fckőnyvmúzeumának” páratlan érdekességű példánya a Bécs- ben 1628-ban kiadott: „Di­ver sis regulesis iuris antiqui” Című, a régi jogszabályokat összefoglaló, bőrkötéses vas­kos könyv. A dekrétumok tárában va­lamennyi szöveg latin nyel­vű, az 59. lapon azonban mintegy 20 soros magyar nyelven nyomtatott eskü- forma olvasható. Ez az es­küszöveg hatszáz éves ma­gyar nyelvemlék, amelyet még Nagy Lajos király ural­kodása idejében fogalmaztak. Befejezték a mjsi ásatásokat A honfoglalás korában hazánkban 49 százalékos volt a gyermekhalandóság Baranyában a múzeumi hó­nap legjelentősebb régészeti eseményeként — öt évi munka után — befejezték a maj&i ásatásokat, Közép-Európa leg­nagyobb — X—XI. századi — temetőjének feltárását. A köznépi sírokat őrző temetőt a X. század utol­só negyedétől a XI. század végéig — 120 éven át hasz­nálták. Az 1137 feltárt sír leleteiből nyomon kísérhető a nemzeti­ségi társadalom átalakulása osztálytársadalommá, a közös­ségi kapcsolatoknak az az új rendje, amikor a vérségi, nem­zetségi elvek helyett már az államapparátus akaratának megfelelő területi elvek alap­ján szervezték a közösség éle­tét. A temető anyagából végig­kísérhető a keresztény ideoló­gia térhódítása. A Kárpát-medencében eb­ből a korból ismert 1200 lelőhely közül a majsi a harmadik — nagyságrend­ben pedig az első — tel­jesen feltárt temető. Kilencszázötven csontváz tanulmányozásából eddig arra a megállapításra jutottak, hogy a honfoglalás korában hazánk­ban 49 százalékos volt — a hatéves korig számított — gyermekhalandóság és a X— XI. században 28—32 közötti volt az átlagos életkor. A pa- leopatológiai vizsgálatok tíz­féle — a csonton is elválto­zást okozó — betegséget mu­tattak ki. Sok volt a szuvas fog, de gyakori volt a gyó­gyult, kezelt csonttörés is. . § Kétszázféle gyógynövény 8 termeltetését, feldolgozását és 8 kereskedelmi forgalmát szer- ■? | vezi a HERBARIA Országos § Gyógynövény- és Selyemgubó- ^ forgalmi Szövetkezeti Központ. ^ Dr. Pölöskei Endre, a szövet- ^ kezeti vállalat főkönyvelője, § nemcsak a gazdasági „mérleg”, § az egész gyógymövényszalcma 5 jó ismerője. | — Ezekben a napokban vál­8 lalatunk szaküzleteiben csúcs- | forgalom van. Meghűlés, nát- | ha, influenza ellen hatásos tea- 8 keverékeket hozunk forgalcm- 8 ba. Gyógyszertárakban, élel- S miszerboltokban és 10 speciá- | lis szaküzletben. ^ több mint 150 különféle ^ hatású, teának alkalmas iS gyógynövényt árusítunk. 8 Az italféleségek közül a vita­tó zi vei fű 2 I mindús csipkeszörpből az idén , Ujj 1 millió litert palackoztunk, az •' érelmeszesedést gátló VLroma szörpből eddig 200 ezer litert rendelt a kereskedelem. A cukorbetegek részére Diviro- mát gyártunk, igen keresett a sportolók kedvenc itala, a Vi­tasprint. Oj készítményekkel is kísérletezünk, előreláthatóan jövőre kezdjük gyártani a kö­högést csillapító hars-, bodza- és menthaszörpöt. — Hallhatnánk néhány ér­dekességet a forgalomról és a feldolgozásról ? — A HERBARIA évente 90 millió forint értékű gyógynö­vényt vásárol fel. — Vállalatunknak 12 üzeme van, szezonban 1200—1300 em­bert foglalkoztatunk egy-egy helyen. A feldolgozás techni­kai fejlesztésével nagyban nö­veljük exportlehetőségeinket; jelenleg 25 országba mint­egy 350 vagon száraz gyógynövényt szállítunk évente. — A gyógynövénytermesztés közismerten munkaigényes vállalkozás. Anyagiakban ho­gyan jut ez kifejezésre a ter­melők számára? — Az agronómia fejlődésé­vel együtt nő a termesztésbe vont gyógynövények aránya. Ma már az évi felvásárlásnak 70—75 százalékát szántóföldi kultúraként termesztik az ál­lami gazdaságok, termelőszö­vetkezetek és háztáji gazdasá­gok. Számítások bizonyítják, hogy a gyógynövényterületek holdanként! bevétele 30— 40 százalékkal magasabb, mint egyéb szántóföldi nö­vényeké. — Már az idén tisztasági és mennyiségi felárral vásárol­tuk az anyarozsot, a majorán­náért is 15 százalékos minősé­gi felárat fizettünk. Ez azt je­lenti, hogy ez évben két és fél millió forinttal magasabb be­vételhez jutottak a termelők Ezt a gyakorlatot a jövőben is alkalmazzuk, sőt néhány gyógynövény felvásárlási árát felemeljük. Az új termelési szerződéseket már ennek meg­felelően ajánljuk partnereink­nek; tervünk szerint ezekben a napokban 36 ezer hold gyógynövény termesztésére kö­tünk szerződést. T. G. Kincsek- és hamisítványok BÍRÁL A NEMZETI GALÉRIA Növendékmarhák - penzióban mMnfr&ssfssssssssssssrsrsj'Sssssssssrsssrsrsrrsssssxsssssssj'sssssssssssssssssssssssss. A ■■BBEHBBSBfifiM A ki egy hosszú életen át megszokott vala­mit, az bizony nehe­zen mond le róla. Ez lehet az oka annak, hogy öreg nyugdíjasok nyugalomba vo­nulásuk után még nagyon so­káig minden reggel egykori hivataluk bejárata körül ólál­kodnak, és irigykedve nézik azokat, akik befordulnak a kapun, mert rájuk még vár az íróasztal. Ilyesmi késztet­heti a bírósági tárgyalások szorgalmas látogatására azt a két öreg ügyvédet is, akik már régóta nem praktizálnak, de naponta felbukkannak, elüldö­gélnek a tárgyalásokon, vagy a folyosón szemlélgetik az iz­gatott pörös feleket, a tétova tanúkat, a komoly arcú bíró­kat és a fontoskodó kollégá­kat. A hosszabb szünetekben, ha éppen érdekesebb látni- vagy hallanivaló nem akad, gyakran saját praxisuk né­hány régi emlékét mesélgetik egymásnak — csak a jó ég tudja, hányadszor. Közönsé­gük is akad, néhány sorára várakozó idézett, akinek per­sze új a legrégibb história is. ★ — Ez meg abban a kisvá­rosban történt, ahol kezdtem az ügyvédkedést — veszi át a szót az öregebb öreg, a járás- bíróságon. Egy szapora szavú, igen kardos, javalcorabeU me­nyecske volt a vádlott. A bíró röviden ismertette a vádat. Kiderült belőle, hogy a me­nyecske éjszaka átmászott a szomszéd kerítésén és az ud­varból elemeit három tyúkot — Megértette a vádat? — kérdezte tőle a bíró. — Nem én — bizonytalan­kodik az asszony. — Azzal vádolják, hogy a szomszédjától három tyúkot lopott el. — Ki mondja ezt? — kérde­zi pattogva a menyecske. — Hát a királyi ügyész úr. Az asszony csípőre tett kéz­A menyecske | és a Iapszus | zel fordul nagyhirtelen a vád- | hatóság igen tisztelt képvdse- ^ lője felé és fejcsóválva, igen- § igen méltatlankodva sziszegi: — Ejnye, a szömtelen! ★ Olyan jóízűen mesélte el a ^ történetet az öreg fiskális, § hogy hallgatói felderültek és ^ szinte barátságossá vált a tár- ^ gyalótermek előszobájának le- ^ vegője. ^ Kollégája, aki valamikor is- ^ mert sajtójogász volt és sok ^ újságíró sajtóperében tévé- § kenykedett, hol mint védő, ^ hol mint a sértett ügyvédje, ^ rövid szünet után leteszi a ga- ^ rast: | — A délutáni nyilas újságé egyik munkatársának sajtópe- $ rét tárgyalta a bíróság, de a ^ főtárgyalást valamiért el kel- ^ lett napolni. Az elnök rögtön ^ ki is tűzte az új tárgyalás nap- ^ ját és közölte a felekkel, hogy délelőtt tíz órára idézi meg S őket. ^ — Nem lehetne tizenegy ^ órára kitűzni a tárgyalást? — ^ próbált alkudozni a vádlott ^ nyilas újságíró —, nálunk ^ ugyanis akkor van a lap- S slussz. | — Mi van akkor? — kér- ^ dezte türelmetlenül az elnök. § — A lap-slussz — ismételte | a vádlott. — Lapzárta — fordította le ^ hirtelen magyarra védence ^ szavát a védő. — Én „lapszus”-nak értet- ^ tem — szólt nagy derültséget | keltve a bíró. Nyilas újságíróról lévén szó, 5 a félreértésen nem is csodál- ^ kozott senki. S (m. L) Sí Jól hasznosít­ják hegyi lege­lőiket a Suhl me­gye erdős vidé­kén levő fal­vak termelőszö­vetkezetei. Elvál­lalják a szom­szédos megyék lapályain műkö­dő és így szán­tóföldnek alkal­masabb területek­kel rendelkező tsz-ek növendék­marhái „nyaral- tatását”. Sőt egye­sek egész éven át való tartásuk­ra is szerződnek. Ez év tavaszán több mint 5000 fiatal szarvas- marhát hajtottak fel a türingiai erdőbe, ahogy a németek humo­rosan mondják: a növendékmar- ha-penziókba. A hegyi tsz-ek mi­nimális díjazást kémek a vendég­látásért és a jól gondozott erdei legelők olyan jó kosztot biztosíta­nak a fiatal ál­latoknak, hogy fejenként napon­ta egy kiló a súly- gyarapodásuk. Némelyik étke- sebb még ennél is többet felszed. Ilyen jó eredmé­nyek láttán, jö­vőre még több marhát várnak az alföldről a Suhl megyei hegyekbe. Cseng a telefon. Drága lel­kem, van egy szép madonna­képem. Mindjárt elmondom a színeit. Ha szükséges a nagy­sága, hát lecentizem. Mondja: körülbelül mennyit érhet? Ilyen és ehhez hasonló tele­fonok gyakran érkeznek a Ga­léria műtárgybírálattal foglal­kozó csoportjához. Már a 40-es években foglal­kozott a Szépművészeti Mú­zeum képzőművészeti alkotá­sok bírálatával, de mert a mű­vek 80 százalékban magyar fes­tők és szobrászok alkotásai, ezt a munkakört a Galéria vette át. Előfordul, hogy a kép tu­lajdonosának fogalma sin­csen róla — milyen kincs van a birtokában. Egyik emlékezetes esetük a Csontváry-kiállítás előtt tör­tént. Idős házaspár összegön­gyölített képpel a hóna alatt jelent meg. — Padlást takarítottunk. Ezt a lyukas képet kidobtuk vol­na, de valaki ajánlotta, hoz­zuk be magukhoz. A lyukas képről pillanatok alatt kiderült, hogy nagy érté­kű Csontváry-al kotás. A mú­zeum teljesen ingyen restau­rálta, szerepelt a kiállításon. Később egy műgyűjtő magas áron megvásárolta. Remekművek ritkán akad­nak. Giccsek és dilettánsmun- kák annál gyakoribbak. Jóhiszeműen sokan vásá­rolnak hamisítványt. A mártír sebb-nagyobb pénzösszegeket kapott a cikke­kért. Ha elköltötte a kosztpénzt, odaállt a férfi elé és nyújtotta a tenyerét. Most a kolléganőjétől kért kölcsön egy öt­venest másodikáig. Erzsi csodálkozva nézett rá. — Tudod, válunk... — sóhajtotta — Pista elment... Erzsi magában azt gondolta: úgy kell neked. De hangosan csak annyit mondott: — Te szegény ... Editke újból óvodába járt, délután érte ment, sétálva mentek hazafelé. Gyakran ta­lálkoztak ismerősökkel, akik részvevőén néz­tek rá. Szinte hallotta, amint súgják: — ez a szegény asszony... elege lehet... Jó, hogy ragaszkodott a gyerekhez. A gye­rek fegyver lehet a válásnál. Maga mellé ál­líthatja a közvéleményt. Névnapján meglátogatta az anyókát. Virá­got vitt neki. Az anyósa meglepődött és elér- zékenyült. Sohasem szerették egymást, de most nagyon kedves szavakat váltottak. Az öregasszony meglátta, hogy Éva harisnyáján lefutott egy szem. — Sajnos — hajtotta le a fejét Éva —, most nem tudok másikat venni. Búcsúzáskor az anyósa kezébe nyomott egy százast. — Majd megadod, ha lesz..: Éva egy üveg unikumot vett o százasból. Hazavitte, felbontotta, kortyolt belőle. A gye­rek addigra már aludt. A barátnője fektette le, aki időnként önkéntes ügyeletet vállalt. Újból megnézte magát a tükörben. Érdekes, hogy a férfiak elhúzódnak tőle. Inkább az asz- szonyok közelednek, főként a magányosak, akik hosszú történeteket mesélnek kátyúba futott házasságukról. Dúdolni kezdett, aztán abbahagyta. — A tárgyalásra kontyot fésültetek magam­nak, simát — határozta el. Ivott még egy pohár unikumot aztán végig­feküdt a rekamién és mereven bámulta a mennyezetet. Azt játszotta, hogy boldogtalan, holott valóban az volt. Bende Ibolya A hamisítók általában igen ügyes mesterek, akik jól isme­rik az egyes festők techniká­ját, színhasználatát, ecsetkeze­lését. Az óvatosak — vásárlás előtt hozzák a képeket a bizottság elé, a csalódottak utólag. A Galéria műtárgybíráló te­vékenysége kettős. A közönség érdekeit szolgál­ja. amikor minimális díjért meg­állapítja a képek alkotóját, nemzetiségét, korát, egyszóval művészi kvalitásait. (Ebben az évben 1200-an kértek szakvé­leményt.) Ugyanakkor sok is­meretlen alkotás kerül a mu­zeológusok elé, s ez a kutatás szempontjából jelentős. G. Molnár Edit Megoldás Négyéves fiam, a Gábor megoldhatatlan dilemmától gyötrődik. Nyakába zuhant a pályaválasztás rettenetes gondja és nem tudja el­dönteni, vajon gépkocsiveze­tő legyen-e vagy rendőr. Mindkét pálya után elhiva­tottságot érez, de nem tud választani a sok kecsegtető ígéret közül. Mert a gép­kocsivezetésben az a szép, hogy mindig az autóban ü - hetne, nem lenne kité\ a annak, mint mostanában, am: - kor ritkán bevetődik eav kocsiba, hogy alig utazik né­hány kilométert, máris kipe- rancsolják a paradicsomból... Viszont rendőrnek lenni... Az ám a szép. Állna a kis- sámLin — ő nevezi így — és kezének egy intésére meg­állna, majd újra elindulna a forgalom ... Csudaszép len­ne. — És mindenkit megbün­tetnék — mondja kéjesen vi­gyorogva. — Engem is megbüntetnél — kérdezem titkon remény­kedve, hogy korrupció ide, protekció oda, irányomban csak megenyhül a szigora. — Ha nem arra mértnél, amerre mutatok, bezárnálak a börtönbe — mondja ke­gyetlenül, bizonyítván, hogy nála a rokoni kötelékeknél erősebb a törvénytisztelet. Utánam az anyja kísér­letezik: — És engem is bezárnál? — Téged nem... — felel az a pimasz kölyök. No megállj! Most jön a ke­resztkérdés: — És akkor mit csinálsz, ha anyu nem arra megy, amerre te mutatsz? Pokoli ötletemmel szembe­állítottam benne a hivatás- tudatot az anyai szeretettel. Ez akár egy dráma alap- konfliktusa is lehetne. Kí­váncsi vagyok ebből hogy má­szol ki te hálátlan kölyökl De nem jön zavarba: — Mindig arra mutatnák, amerre anyu menni akar — feleli. Ebből h gyerekből lesz va­lami ö. F. Ügy határoztak, hogy közös beleegyezéssel adják be a válást. A férfi megkönnyebbült, nagyobb ellenállásra számított. Azt viszont nem tudta, hogy az asszonynak nemrégen volt egy „ügye”. Még mindig jobb a közös megegyezés mintha rábizonyítják a hűtlensé­get. Ámbár a férje költözik el hazulról. A kül­világ csak ezt látja, ezt tudja. — Majd te mindent elintézel— állt fel az asztaltól. Még fodrászhoz akart menni az­nap. A férfi bólintott. Eddig is mindent ő inté­zett. Ö szaladgált az öröklakáshoz szükséges kölcsönpénzért, neki tett szemrehányást a házmester, ha nem fizették pontosan a lak­bért, ő hozta el az ebédet a szomszédos önki- szolgáló étteremből, ő járt bevásárolni vasár­napra. Amikor az asszony hazament a fodrásztól, a férfi már nem volt a lakásban. Ez furcsa volt. Editkét — amíg az ügyek rendeződnek — elvitte az anyja. A gyerek természetesen nála marad. Ezt a férfi is tudomásul vette. Gyereknek az anyja mellett a helye. Benézett a frizsiderbe. Néhány szelet szalá­mit talált és a konyhában másnapos kenyeret. Unottan rágcsálta és eszébe villant, ezentúl telefonon kell ébresztetnie magát. Amikor lefeküdt, arra gondolt, Pistánál új vonás ez a határozottság. De már késő, hogy imponáljon neki. Másnap hosszan nézte magát a tükörben. Huszonöt éves és csinos. Pista makacsságának valami oka lehet. Illetve valalA. Egy kis nő, aki elcsavarta a fejét. — Szabad vagyok — mondta a tükörnek, de nem tudott igazán fellélegezni. Talán azért van ez — gondolta —, mert az emberek előtt játszani kell. Hónap végefelé elfogyott a pénze. Ez azelőtt nem okozott nagyobb problémát, kért Pistától, akinek a foglalkozásában éppen az volt a kel­lemes, hogy időnként és fizetésen kívül ki-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom