Pest Megyei Hírlap, 1967. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-11 / 240. szám

1967. OKTOBER 11.. SZERDA JOGI ISMERETTERJESZTÉS Dr. Dér Ferenc: (VÁZLATOS TÖRTÉNETI-ELMÉLETI ÁTTEKINTÉS) II. Az állampolgári jogok szocialista felfogása és alaptörvényt realizálódása Az állampolgári jogok el- l bánya- és közlekedési üzem, a ső szocialista dokumen- j pénzintézetek és a biztosító AT Q T 7 bf Ä Vv rvrn Cí'r a : zvlr Ír a 11 r. A r] AV. t-. . rái-r. túrna a Nagy Októberi Szó cialista Forradalom győzelmes megvívása után kiadott dekré­tum: „A dolgozó és kizsák­mányolt nép jogainak deklará­ciója” volt. A deklaráció ki­mondja, hogy „Oroszország a munkások, katonák és parasz­tok küldöttednek szovjet köz­társasága”; a hatalom teljes­ségét a központban és helyileg csak a forradalmi úton létre­jött szovjetek gyakorolhatják; a szovjetekben nincs helye a i kizsákmányolóknak, a szovje- 1 tek csak a dolgozók szer- I vei. (2) A deklarációban a szovjetállam félreérthetetlenül rögzíti a hatalom osztályjelle­gét, azt, hogy az új hatalom csak a dolgozó osztályok ha­talma lehet; ezt a hatalmat a munkásosztály a forradalmi úton létrejött, a dolgozó töme­gek legszélesebb bázisára épülő szovjetek, mint osztály- szervezetbe útján gyakorolja, abból minden volt kizsákmá- nyolót kirekeszt; biztosítja hogy az állampolgárok jogai­nak köre a forradalmi úton uralomra került munkásosz­tály hatalmával összhangban szabályozható legyen. intézetek köztulajdonba véte- ■ léről. Abból kiindulva, hogy a Tanácsköztársaságban csak annak van helye, aki dolgozik — elrendeli az általános mun­kakényszert, de ezzel szemben deklarálja a munkához való jogot. Alaptörvényi súllyal rendelkezik a proletariátus felfegyverzéséről, a kizsákmá­nyolok; lefegyverzéséről, a Vö­rös Hadsereg megteremtéséről. A mai felfogásban értelmez­hető szocialista állampolgári jogok első alaptörvényi össze­foglalását a Szovjetek V. össz- óroszországi Kongresszusa ál­tal 1918. július 10-én elfoga­dott első szovjet alkotmány­ban találhatjuk meg, amely lényegében — kisebb változta­tásoktól eltekintve — „A dol­gozó és kizsákmányolt nép jo­gairól” szóló dekrétum szöve­gét vette át. A benne rögzített jogokat az első szovjet alkot­mány kifejezetten a dolgozók számára biztosította és kizár­ta érvényesítésük körében a 1 íi zsákmány olókat. A kronológiai körben maradva: a magyar tör­ténelemben — kapcsolódva az 1917. évi Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom példáján kibontakozó 1918-as magyar- országi polgári forradalom, majd az 1919. évi Magyar Ta­nácsköztársaság által megal­kotott sarkalatos törvényekhez — az állampolgári alapjogok szabályozása tekintetében mind jogtörténeti, mind jog­elméleti vonatkozásban ki­emelkedő helyet foglal el a Magyarországi Szocialista Szö­vetséges Tanácsköztársaság al­kotmánya. Ez az alkotmány nemcsak hogy a Tanácsköz­társaság legjelentősebb, tör­vényalkotási eredménye, ha­nem az 1918. évi szovjet al­kotmány után az első szocia­lista alaptörvény, amelyet a Szövetséges Tanácsok Orszá­gos Gyűlése június 23-án fo­gadott el és amely 1919. június 29-én jelent meg a Tanácsköz­társaság című hivatalos lap­ban. Az első magyar szocialista alkotmány az alapelvek között is elsőnek rögzíti, hogy a Ta­nácsköztársaságban a prole­tariátus minden szabadságot, jogot és hatalmat kezébe vett abból a célból, hogy megszün­tesse a kapitalista rendet és a burzsoázia uralmát és ennek helyébe a szocialista termelési és társadalmi rendet tegye. A Tanácsköztársaság a munká­sok, katonák és földművesek tanácsainak köztársasága; ki­zsákmányolóknak semmiféle tanácsban nem ad helyet. Alapelvként rögzíti azt is, hogy a Tanácsköztársaság sza­bad népek szabad szövetsége. Az alkotmány 4—14. §§-ai foglalják magukban a Ma­gyarországi Szocialista Szövet­séges Tanácsköztársaság dol­gozóinak jogait és kötelessé­geit. E §§-ok sorában rendelkezik a kisüzem kereteit meghaladó minden mezőgazdasági, ipari, Az alkotmány 8. §-a dekla­rálja: „A Tanácsköztársaság­ban a dolgozók véleményüket írásban és szóban szabadon nyilváníthatják, de megszűnt a tőkének az a hatalma, amellyel a sajtót a kapitalista gondolkodásmód terjesztésé­nek és a proletár öntudat el- homályosításának eszközévé alacsonyt tóttá. Megszűnt a saj­tónak a tömegektől való füg­gése is. Minden nyomtatvány kiadásának joga a munkássá­gé, és a Tanácsköztársaság gondoskodik arról, hogy a szo­cialista eszme az egész ország­ban szabadon terjedjen.” A 9. §. rögzíti a munkásság gyülekezési szabadságát; a 10. §. arról rendelkezik, hogy a Tanácsköztársaság — meg­szüntetve a burzsoázia mű­veltségi kiváltságát — meg­nyitja a dolgozók előtt a mű­veltség tényleges megszerzésé­nek lehetőségeit; a munkások és a földművesek számára in­gyenes és a műveltség magas fokát nyújtó tanítást biztosít. A 11. §. rögzíti, hogy a Ta­nácsköztársaság a dolgozók igazi lelkiismeretszabadságót védelmezve, az egyházat elvá­lasztja az államtól, az iskolát az egyháztól. A 12—13—14. §§-ok a proletár internaciona­lizmus, a „Világ proletárjai egyesüljetek!” — jelszó meg­valósítását emeli ki azzal, hogy a) a Tanácsköztársaság minden külföldi proletárnak megadja mindazokat a jogo­kat, amelyek magyar proletárt megilletnek; b) a Tanácsköz­társaság minden külföldi for­radalmárnak menedékjogot biztosít; c) a Tanácsköztársa­ság nem ismer faji vagy nem­zeti különbséget, nem tűri a nemzeti kisebbségek bármi­lyen elnyomását. A Tanácsköztársaság alkot­mánya nem csupán deklarálta a dolgozók jogait — velük együtt kötelességeiket — de fennállása alatt igyekezett is biztosítani megvalósulásuk po­litikai és gazdasági feltételeit. A világ első szocialista _ államában, a Szovjet­unióban végbement gazdasági­politikai, társadalmi-kulturá­lis fejlődés eredményeként és mindezek rögzítésére az 1936. évi szovjet alkotmány az alap­jogok tekintetében kiterjesz­tően deklarált: a jogokat és szabadságokat már nemcsak a dolgozókra, hanem valameny- nyi állampolgárra kiterjesztet­te. Ugyanakkor szélesedett például a szabadságjogok kö­re: az alkotmány deklarálja az állampolgárok személyi sza­badságjogait (személyi sérthe­tetlenség, a magánlakás sért­hetetlensége, a levéltitok vé­delme stb.) is. A Szovjetunió 1936. évi, ma is érvényben levő alkotmánya — írja Schmidt Péter — „olyan időszakban jött létre, amikor Európában, sőt világ- viszonylatban is a fasiszta ten­denciák erősödésével veszély­be kerültek az állampolgárok demokratikus jogai. Az 1936. évi szovjet alkotmány a nem­zetközi munkásmozgalom, az első szocialista állam nemzet­közi, politikai dokumentuma is volt a' demokratikus jogok és ; szabadságok védelmében az | előretörő fasizmussal szemben” ! (3). „A Szovjetunió — írja egy | másik szerző — az 1936. évi I alkotmány - elfogadásával újabb, a demokratikus jogok és szabadságok általános, min­den állampolgárra egyaránt j érvényes voltát állította elő­térbe ... a Szovjetunió 1936. évi alkotmánya olyan időszak­ban adott akcióprogramot a demokratikus jogokért folyó harc számára, amikor világ­szerte megingott a hit a de­mokratikus intézményekben” (4). A második világháborút követően létrejött népi demokratikus államok — a szocialista állam népi demok­ratikus válfajaként megjelent államrendszerek ■— fejlődése az állampolgári jogok tekinte­tében új problematikát vetett fel. A fasizmus leverése utáni első étiekben ezekben az or­szágokban általában a polgári demokratikus kereteket állítot­ták helyre, illetve: e keretek megteremtését tették szüksé­gessé az osztályharc taktikai­stratégiai feladatai a hatalom megragadása, a proletárdikta­túra megteremtése érdekében. A jog elméletében és gya­korlatában nyitott kérdésként szerepelt az is, hogy az állam- polgári jogok szocialista sza­bályozásában e jogoknak álta­lánosan, valamennyi állampol­gárra, vagy kifejezetten csak a dolgozók körére kiterjedő kon­cepciójából kell kiindulni, mint ahogy az a szovjet fejlő­dés első éveiben volt. A fejlő­dés végül is választ ad a kér­désre is. „Ma már, amikor a népi demokráciák országaiban is lerakták a szocializmus alapjait, felszámolták a ki­zsákmányolást, kialakult a tár­sadalomnak az az egysége, amelynek alapján hézagmen­tesen érvényesül az alapvető jogok és szabadságok általá­nos állampolgári jogként való felfogása” (5). a) Magyarország népi de­mokratikus feljődésének 1945 —1949. közötti, majd az azután v következő években mérhető $ szakaszai az állampolgári jo- ^ gok és szabadságok tekinteté- ^ ben áttekinthetők a tárgykör- ^ ben megjelent jogszabályok- ^ kai, majd az 1949-ben kiadott ^ alkotmány alaptörvényi szabá- § ly ozásával. A Magyarország államfor- ^ májáról rendelkező 1946:1. ^ törvénycikk deklarálja, hogy a $ nemzet visszanyerte önrendel- ^ kezesi jogát; a magyar nép ^ újra szabadon határozhat ál-& lamformá járói, megalkothatja ^ a nemzet akaratának és érdé- ^ keinek legjobban megfelelő ál- lamformát: a Magyar Köztár-í saságot. A Köztársaság polgá-§ rai részére biztosítja az ember | természetes és elidegeníthetet- § len jogait, a magyar nép szá- § mára a rendezett együttélést, s § a más népekkel való békés^ együttélést. & „Az állampolgárok terme- & szetes és elidegeníthetetlen jo-1 gai különösen — írja a tör-5 vény —: a személyes szabad-§ ság, a jog az elnyomatástól, ^ félelemtől és nélkülözéstől § meiítes emberi élethez, a gon- ^ dolat és vélemény szabad nyíl- vám'tása, a vallás szabad gya- ^ korlása, az egyesülési és a ^ gyülekezési jog, a tulajdonhoz, ^ a személyi biztonsághoz, a ^ munkához és méltó emberi íj megélhetéshez, a szabad mű- $ vetődéshez való jog, a részvé- § tel joga az állam és önkor- mányzatok életének irányítá- ^ sában” (6). Ezektől a jogoktól § — törvényes eljárás nélkül — ^ egyetlen állampolgár sem ^ fosztható meg; e jogokat a ma- ^ gyár állam valamennyi polgá- § rának minden irányú megkü- i lönböztetés nélkül, a demote-5 ratikus államrend keretein be- ^ lül egyformán és egyenlő mér- ^ tékben biztosítja. ^ A törvény ezután a beveze- 55 tőben rögzített célok megva- i; lósításának biztosítékait rög- $ zíti összesen 19 §-ban; ezek ^ között elsőnek mondja ki, ^ hogy az államhatalom kizáró- | lagos forrása és birtokosa a 1 magyar nép. (Folytatjuk) rpi bácsinak nagy orra és n,agy füle van. Ez ön­magában nem lenne baj, ha ez a fül nem hallana meg mindent és az orrát sem ütné bele mindabba, amihez semmi I köze. Árpi bácsi azonban ; olyan ember, aki ha sétájáról hazatér és a szobában épp hat ember vitatkozik, nyomban igazságot oszt. Kinyilatkoztat­ja véleményét és az sem za­varja, ha közben kiderül — egész másról volt szó. Ő mondja a magáét, meggyőződ­ve saját okosságáról... Szóval az orra és a füle: az arcán ül egész jelleme. Mi féltünk Árpi bácsitól. El­ső nap, amikor a sors ugyan­arra a szállásra rendelt ben­nünket, tapasztaltuk: úgysem jutunk zöldágra vele. Ha reg­gelinél kezdi kifejteni vélemé­nyét, még a tízórainál sem szabadulhatunk tőle. Ha csak tehettük, kerültük. Rövid be­szélgetéseink körülbelül így zajlottak: — Hová mennek? — Strandra. — Fizetőre? — Igen, ami itt van az or­runk előtt, Opátia kellős köze­pén. És maguk? — Eszünkbe sincs fizetni. Minket nem eresztettek el ha­zulról olyan jól. Mi a Quarner szállóhoz megyünk. Ott egy ismerős bevisz bennünket in­gyen. De különben is van sza­bad strand. Ostobaság dobá­lózni a pénzzel. Vagy máskor: — Hol áll a kocsijuk? — A parkolóhelyen. — Fizetnek? — Persze. — Ilyet sem hallottam — így Árpi bácsi. És már oktatott is: — Semmi értelme. Állítsa be ide a szomszéd utcába, ott van a miénk is. Jó annak ott, a kutya sem bántja. De ahogy akarják, nekem nincs közöm hozzá. (Természetesen nyom­ban megsértődött, amiért hiá­ba beszélt.) zépen telt az idő. Állan­dóan sütött a nap, kínál­ta magát a tenger, s mi fizettük a drága strandot, ki­rándultunk a környékre. És esténként vitatkoztunk Árpi bácsival. Többnyire én voltam az összekötő a család és kö­zötte, mert én bírtam legto­vább szusszal. VÉGZET Közeledett a búcsú napja Nekik még hátravolt egy he­tük, nekünk indulnunk kellett Irigyeltük őket, így hát kicsit a szokásosnál is jobban hara­gudtunk hosszú orrára, elálló fülére. A búcsú estéjén kicsit össze is kaptunk: — Egy nap alatt akarnak in­nen hazaérni? — hitetlenke­dett. — Miért ne? S csak olaj volt a tűzre, hogy Árpi bácsi felesége ve­lünk értett egyet, hiszen neki is az volt a terve, hogy haj­nalban indulnak és este már Budapesten pihennek. Árpi bácsi hallani sem akart ekkora képtelenségről. Hivat­kozott a sok kilométerre, a ka­nyargós hegyi utakra, az em­ber véges képességére. Bosszantott a nagyképűsége. Leintettem. — A .képességek nem egy­formák. Mi egy nap alatt ott­hon leszünk, de ez másra nem kötelező. Egyáltalán nem. — Megeszem a fejem, ha e2 sikerül — zárta el a vita to­vábbi folytatását Árpi bácsi. Aztán hozzátette: — Azért kíváncsi lennék a maguk kocsijára, egyszer sem volt szerencsém látni. [rzékenyen elbúcsúztunk, mert másnap hajnalban nem lett volna lelkünk fölkelteni újdonsült barátain­kat. És jókor hajnalban bepa­koltunk a kocsiba, jó kényel­mesen, elől hagyva az utolsó napra szánt holmit. Elindul­tunk. Szép reggel volt ez is. A tenger azonban hiába csaloga­tott, csak búcsút inthettünk neki, megvigasztalva: egy-két év múlva úgyis jövünk. Már túl voltunk Rijelcán, már többé a tengerrel sem ta­lálkozhattunk, elhagytunk ma: gunk mögött számos autót... Elvégre mi siettünk. Őszintén akartuk, hogy Árpi bácsi el­végezze a mészárosmunkát és megegye sáját fejét, ahogy ígérte. Még egy órája sem szágul­dottunk, amikor leállt a kocsi. gén. ie.aut es senugyun ecm kart továbbmenni. Talán ma s ott állnánk, ha két magyar lamionos nem segít rajtunk. 5zt már csak olvasóimnak me- élem, hiszen Árpi bácsi soha 1 nem hinné, hogy minden zavam szent igaz. Ahogy csődöt mondtunk, nesállt mellettünk egy tizen­öt tonna terhet szállító ma- íyar autó, Rijekába vitt árut :s vezetői kérés nélkül föl- íjánlották: ők segítenek. Ök vontattak vissza bennün­ket Rijekába, kerestek szá­nunkra szervizt. Az egyik •ánktukmált kétszáz forintot, logy itthon majd megadjuk. ^ másik dinárral segített, mert íz már addigra kiderült, az :gész család nem várhat két lapig, amíg a kocsi elkészül, /onatra kell szállni. Meghoz­ni másfél óra múlva indul a rónát, addig el kell rendezni nindent. Kijutni az állomás­ba, jegyet váltani, ennivalót ízerezni az útra, s főleg a ko­sit biztonságba tudni... 0 két magyar kocsivezető ott vizsgázott igaz em­berségből Jugoszláviá­ján, az idegenben. Kitettek nagukért, annyi szeretetet tá- /olállótól nem kaptunk tán »ha. Kiabált velük a rendőr, nert miattunk tilosban álltak neg, két ember helyére öten iltünk. (Az is büntetendő.) Senki nem törődött semmivel, ralált kincs volt ez a teher­autó, amely száguldott velünk i rijekai pályaudvarra. Egyikünk szaladt a pénz­árhoz. A többiek cibálták a csomagokat a teherautóról. SJagy volt az idegesség. Még igyan senki nem veszett össze «tikivei kicsiny társaságunk­on, de robbanásig feszült volt i helyzet, mikor... Amikor a váróterem ajtajá- >an valami ördögi sugallatra negjelent Árpi bácsi neje. S itána nyomban egy pici figu­ra hosszú orral, elálló fülek­kel. Árpi bácsi, a mi szeretett ^.rpi bácsink csak dadogni tu­dott: i — Hát maguk? — Hol a kocsi? — láthatnám? — Nem? — Es ez a teher... — Hol voltak hajnaltól? — dadogta összevissza. Mindenre készséggel vála­szoltunk. Hiába. Árpi bácsi jrrán láttuk, egyetlen szavun­kat sem hiszi. Már biztos ben­ne, hogy soha nem volt au­tónk, hogy eszünkben sem volt űzetni a strandért, vonattal akartunk egy nap alatt haza­jutni és ez a teherkocsi is ta­lán csak autóstoppal sikerült. Ezért indultunk hajnalban ... Szélhámosok vagyunk a javár bál... Ezt olvastam le utoljára Arr pi bácsi orráról, füléről, de már nem tartottam érdemes­nek ellene szólni. Amúgyis gyorsan eltűntek, kezet sem fogtak velünk. Kísértek vala­milyen rokont, aki a Quarner- ban lakott. Futtában fordultak csak hátra, s ereszkedtek le hozzánk egy búcsúszóig: — Minden jót. Estig nem, de éjjelre tényleg otthon lesz­nek. No, viszlát. S felesége még búcsúzko- dott volna, de Árpi bá. esi könyörtelenül von­szolta maga után. Sági Ágnes PÉCS \f egyetemi jubileumi pályázat eredményhirdetése A pécsi városi tanácsházán kedden átadták a magyar fel- iőoktatás 600 éves jubileumára meghirdetett művészeti pályá­sat díjait a nyerteseknek, A 20 0 00 forintos első díjat Orsi Ferenc: Ius ultimae noctis cí­mű történelmi drámájáért capta. A képzőművészeti ág- jár. nyolc mű alkotója kapott isszesen 12 000 forint jutái* mat. N — £n azért vagyok mini- ^ párti, mert a menyasszonyom ^ I ■ nem meri húzogatni a vállát, $ lia azt mondom, hogy kimé- ^ I ! gyünk a meccsre. k : — Lassan olyan kicsik lesz­nek a ruhák, hogy csak na­gyítóval tudom kiszabni. — Milyen remek a mini ruhád. — Tévedsz, drágám, méj csak a blúzomat vettem fel. SPORTNEMZET VAGYUNK — Nekem az Albert Flóri >a jobban tetszik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom