Pest Megyei Hírlap, 1967. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-06 / 236. szám

2 fTffrldP 1967. OKTOBER f... PÉNTEK Megalakult a megye harmadik termelőszövetkezeti területi szövetsége HÍREK AZ Vietnam drámája áll az ENSZ-közgyűlés általános vi­tájának középpontjában, no­ha ez a kérdés hivatalosan nem is szerepel a napirendi pontok között — mutat rá az AP amerikai hírügynök­ség. Az általános vita má­sodik hetének végéig elhang­zott 55 felszólalás közül 49 sürgette a háború befejezését. Kanada mellett több NATO- tagállam, Dánia, Norvégia, Belgium és Franciaország is állást foglalt a VDK el­len indított légiháború meg­szüntetése mellett. Követelte a bombázások megszünteté­séh ezenkívül két skandiná­viai semleges ország, három latin-amerikai küldött, hét afro-ázsiai ország, valamint hat szocialista ország. A nagy­hatalmak közül egyedül Ang­lia támogatta az Egyesült Államok bombastratégiáját. A közgyűlés szerda dél­utáni vitájában Zambia, Iz- land, Etiópia és Olaszország küldötte ugyancsak érintette a vietnami problémát. Zambia külügyminisztere hangoztatta, hogy a vietnami kérdésre po­litikai megoldást kell ke­resni. Kambodzsa, Brazzaville- Kcmgó és Jemen ENSZ-kül- döttsége szerdán közösen ja­vasolta az ENSZ Koreával foglalkozó bizottságának fel­oszlatását. Az ENSZ-közgyűlés 122 ta­gú gyámsági bizottságában szerdán megkezdődött a vita a rhodésiai kérdésről. Óriás szálloda Las Vegasban olyan óriás szálloda építése kezdődik meg rövidesen, amely a világ leg­nagyobb szállodájának címét igényli és építési költségei meg fogják közelíteni a 80 millió dollárt. A szálloda alapterü­lete 25 hektár lesz. A4 első szakaszban a 30 emeletes, 1568 szobát magába foglaló fő­épület készül el. A második szakaszban az 1500 szobával rendelkező három további épü­letet fejezik be. Eiuigu elesett — a polgárháború folytatódik Enugu elfoglalásával a ni­gériai szövetségi csapatok leg­nagyobb katonai sikerüket ér­ték éL A legújabb jelentések arról szólnak, hogy a szövet­ségi katonák a városban fel­göngyölítő akciókat végeznek, felszámolják az itt-ott még ta­lálható ellenállási gócokat. Nincs jelentés viszont ar­ról, hogy merre tartózko­dik Ojukwn alezredes, Bi- afra vezetője. A biafrai rádió mind szer­dán, mind csütörtökön cáfolta Enugu elestének hírét. Egy la- gosi katonai szóvivő úgy véle­kedik, hogy a biafrai rádióál­lomást Enuguból Aba városá­ba helyezték át Az AFP megfigyelőkre hi­vatkozva körülbelül ötvenezerre te­A világ leghosszabb gázvezetéke (Folytatás az 1. oldalról) lal el a megye mezőgazdasá­gában. Itt található a megye ker­tészeti kultúrájának 37%-a. A bogyósok közül a málnának és az epernek 75 százaléka ezen a vidé­ken terem. A megye kenyérgabona fel­vásárlásából a három járás 22 százalékkal részesül. E terü­let szarvasmarhaállománya gyorsabban fejlődik, mint ál­talában a megyében, ugyan­ez jellemző a termelőszövet­kezetek közös vagyonának, valamint a tagság jövedel­mének növekedésére is. A to­vábbiakban ismertette: a há­rom járás területén gazdál­kodó tsz-ek és tszcs-k tagjai megismerkedtek a területi szö­vetség feladatával, lelkesen csatlakoztak ahhoz, megvá­lasztották a küldötteket, elfo­gadták az alapszafoálymintát, s megszavazták a szövetség fenntartásához szükséges anyagi hozzájárulást is. A szövetkezeti tagok és ve­zetők sokat várnak a megalakuló területi szö­vetségtől, gondjaik megoldásában. Eze­ket a feladatokat az alapsza- bályminta tartalmazza — figyelembe véve a három já­rás különleges termelési és közgazdasági adottságait Az előkészítő bizottság tit­kárának beszámolóját vita kö­vette. Koós László, a kerepesi Kossuth Tsz elnöke, a területi szövetség érdekvédelmi szere­pét hangsúlyozta. Szabó Ti­bor, a vámosmikolai Vörös Csillag Tsz elnöke, a szobi já­rás közös gazdaságainak be­ruházási gondjairól beszélt. Czimmermann György, a cso- mádi Zöld Mező Tsz elnöke a megválasztandó tisztségviselők figyelmét a termelés koordiná­lásának fontosságára hívta fel. Albert Károly, a mogyoródi Arany János Tsz elnöke azt javasolta, hogy a jövőben na­gyobb figyelmet kell fordítani r gyenge tsz-ek megszilárdítá­sára. Hídvégi József, a beme- cebaráti Hunyadi Tsz főagro- riómusa a szövetkezetközi tár­sulások előnyeit méltatta. A következő felszólaló Er­dei Ferenc, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának fő­titkára, a Termelőszövetkeze­tek Országos Tanácsának tag­ja volt Bevezetőben elmon­dotta, hogy az utóbbi két esztendőben nagy léptekkel haladt elő­re a termelőszövetkezeti mozgalom. A párt agrárpolitikájának kö­vetkezményeként jelentős in­tézkedések, határozatok, tör­vényerejű rendeletek láttak napvilágot. Mindezek nagyobb lehetőséget biztosítanak a tsz- eknek az eredményes gazdál­kodáshoz. Több hasznos taná­csot adott a megválasztásra kerülő tisztségviselőknek, a területi szövetség munkájával kapcsolatban. Hangsúlyozta: bár az első esztendő nem lesz könnyű, mégis tevékeny mun­kával kell ezt az időszakot is kitölteni, hogy megnyerjék a tsz-tagság bizalmát. Laczkovics Miklós, a rádi Űj Élet Tsz elnöke ugyancsak az érdekképviselet fontossá­gát hangsúlyozta. Hajdú And­rás, a hévízgyörki Dózsa Tsz elnöke a szerződéskötések kö­rüli visszás körülményekről beszélt. Vimőla Károly, a Dél- Pest megyei Termelőszövetke­zetek Területi Szövetségének elnöke a szövetségek közötti együttműködés jelentőségét hangsúlyozta. Dr. Gergely István minisz­terhelyettes a mezőgazdaság­nak a népgazdaságban betöl­tött nagy jelentőségéről be­szélt, majd méltatta azokat az intézkedéseket, amelyek az utóbbi időben a szövetkezeti mozgalom gyorsabb fejlődését segítik. Kérte a tsz-vezetőket, hogy segítsenek az országos gond megoldásában, a húster­melés fokozásában, mert ez népgazdasági és üzemi érdek egyaránt Rakusz Józsefnek, a Buda- pest-környéki Termelőszövet­kezetek Területi Szövetsége el­nökségi tagjának üdvözlő sza­vai után, Mátyás Lászlóné, a csömöri Haladás Tsz főkönyve­lője tett javaslatot az alapsza­bályminta kibővítésére. Lucza Ferenc, a Gödöllői Járási Ta­nács elnöke, a járás termelő- szövetkezeteinek fejlődését is­mertette. Tóth József, a ke­mencéi Üt a Szocializmushoz Tsz főállattenyésztője a felvá­sárlási és átvételi nehézségek­ről beszélt. Novák László, a szadai Székely Bertalan Tsz elnöke, néhány érvényben levő rendeletben fellelhető visszás­ságot említett meg, s kérte, hogy a területi szövetség ész- revételezze ezeket az illetékes hatóságoknál. Dr. Pénzes János, a me­gyei tanács elnökhelyettese, a megyei pártbizottság és a megyei tanács nevében üd­vözölte a küldöttgyűlés részt­vevőit, majd a tudomány­nak a mezőgazdaságra gya­korolt hatásáról beszélt. Ja­vasolta, hogy szélesíteni kell a ter­melőszövetkezetek közötti együttműködést, mert ez érdekeiket szolgálja. Megköszönte az előkészítő bi­zottság tagjainak lelkes mun­káját, majd arra kérte a je­lenlevőket, hogy a meg­alakuló szövetséggel szem­ben ne legyenek türelmetle­nek az első időszakban, in­kább nyújtsanak a munká­hoz támogatást. Szabó Berény, a Pest—Nóg- rád megyei ÁUatforgalmi Vállalat igazgatója a felvá­sárló vállalatok nevében tett ígéretet arra, hogy igyekez­nek megszüntetni az eddigi hibákat a munkában. Gunda Pál, a püspökhatvani Uj Ba­rázda Tsz kertészeti brigád­jának vezetője, a tagság folya­matos foglalkoztatottságát sür­gette. Furulyás János, a vác- szentlászlói Aranykalász Tsz magtárosa azt hangsúlyozta, hogy a termelőszövetkezetek gazdálkodásában nagy szere­pet kap az anyagbeszerzés, a kereskedelmi tevékenység fo­kozása. A vita után a küldöttek egyhangúan megalakultalak nyilvánították az Észak-Pest megyei Termelőszövetkezetek Területi Szövetségét, elfo­gadták az alapszabálymin­tát, s megválasztották a tiszt­ségviselőket Elnöke Jakus László, a püspökhatvani Uj Barázda Tsz elnöke, titkára, Merényi Károly, a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium osztályvezetője. El­nökhelyettesek: Bőrös s Ká­roly, a kartali Uj Élet Tsz elnöke és Kovács Vilmos, a tésai Béke Tsz elnöke. — m. s. — Csütörtökön a közép-ázsiai gáz a transzkontinentális veze­téken megérkezett a szovjet fővárosba. A Moszkva-kömyé- ki Voszkreszenszkben meg­gyújtották a gázvezeték építő­inek nagygyűlésén azt a fák­lyát, amelyet Üzbegisztán és Türkménia „kék fűtőanyaga” táplál. A gázvezeték építői a kitűzött határidő előtt egy év­vel fejezték be a munkát. A gázvezeték teljes hossza 2751 kilométer, kiindulópontja a közép-ázsiai Gazli és Acsak, CSAK RÖVIDEN... HUSSZEIN jordániai király befejezve látogatását, eluta­zott a Szovjetunióból. AZ ANGOL MUNKÁSPÁRT kongresszusa ma befejezi mun­káját. BUKARESTBEN összeült a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának plé­numa. innen fut az Aral-tó, majd a Kaspi-tenger vidékén át Sza- ratovig és onnan Moszkváig. A világ leghosszabb gázveze­téke évenként 25 milliárd köbméter gázt szállít. A csöveket Moszkvából most Leningrád irányába vezetik to­vább. Ülést tartott a (Folytatás az 1. oldalról) üzem” címet és a jutalom ösz- szegét is a vállalat igazgatója és a vállalat szakszervezeti szerve együttesen adományoz­za, illetve állapítja meg. A tanács irányítása alá tar­tozó vállalatok számára a „Kínáló vállalat” kitüntetést és jutalmat a megyei (fővárosi) tanács végrehajtó bizottsága a szakszervezetek megyei (bu­dapesti) tanácsával együtte­sen adományozza. A minisz­ter irányítása alá tartozó vál­lalatoknak, intézeteknek a „Kiváló vállalat”, illetve „Ki­váló intézet” kitüntetést és jutalmat változatlanul a mi­szi a polgárháború kezdete óta elpusztultak számát, a menekültekét pedig né­hány millióra. Valamennyi hírügynökség hangsúlyozza, hogy Enugu el- estével még nem lehet számí­tani a polgárháború gyors be­fejeződésére. Biafrában nyolc­millió ibo él. A szövetségi csa­patok eddig javarészt olyan te­rületeket szálltak meg, ame­lyeket nem ibok laknak. Minisztertanács niszter és a szakszervezet el­nöksége együttesen adomá­nyozza. A „Minisztertanács ét a SZOT elnöksége vörös ván­dorzászlóját” a jövőben azok a vállalatok kaphatják, ame­lyek az adományozás évét megelőző 10 esztendőben leg­alább öt alkalommal elnyer­ték az „Elüzem”, illetve a „Kiváló vállalat” kitüntetést. A szocialista brigádok több­fokozatú (bronz, ezüst, arany) kitüntetésének adományozását az új határozat vállalati ha­táskörbe utalja. A határozat rendelkezéseit 1968. január 1-étől kell al­kalmazni. Barangolás Türingiában III. Puska és karácsonyfadísz Félemberöltőnyi időnél jó­val régebben, egyszer szüle­tésnapi ajándékul szép va- clászpuskát kaptam. Hogy ki­próbáljam, lementem a tó nádas partjára és kapásból menten lelőttem egy maga­san szálló vadlibát. Ebből a mesés találatból mindenki rájöhet, hogy az ajándék suhli puska volt, mert az egész világon elismerik, sehol olyan jó vadászfegyver nem készül, mint amilyent Sulii­ban csinálnak. 404 esztendeje Nem csoda. Apáról fiúra száll, valóban a puskamű­ves vérében van a mester­ség minden csínja-binja. 1563- ban alakult ki Suhlban a puskaipar. Nyilvánvaló, ré­gebben is voltak fegyver- kovácsok a városban, a kö­zelben bányászott ércből szár­mazó vas kiválóan alkalmas volt kard- vagy lándzsaké­szítésre. A jó vas híre csá­bított ide olasz meg francia puskaműveseket és a hely­beliek tőlük tanulták meg az első mesterfogásokat. Jöttek másfelől is. Ma­gyarországról például cigá­nyok, olyanok, akik annak idején nálunk főurak szol­gálatában álló fegyverková­csok voltak. A szomszédos Steinbachban hitelesen ki­mutatható, hogy ott közü­lük öten végleg letelepedtek, helybeli lányok közül válasz­tottak párt maguknak, csa­ládot alapítottak. Utódaik ma is Steinbachban élnek. Né­melyikük még ma is puska­műves, de mindnyájan vál­tozatlanul ragaszkodnak az anyaghoz, amivel őseik dol­goztak, vasasok ők is. A régi vasbánya megszűnt, máshonnan hozzák a vasat, amiből a puska csövéhez, zá­várzatához szükséges fémet a suhli Simson-művek önti. A gyár, amely különben a világhírű motorkerékpár, a moped és robogó gyártása mellett vadászpuska-készítés- re is berendezkedett. Szerte a földkerekségen azonban, aki suhli fegyverre gondol, a kisipari munka jár annak eszében. A városból száza­dok óta küldik mindenfelé a világon, vagy a vásárlók — szenvedélyes vadászok — sze­mélyesen jönnek el érte. Gyakran érkezik Suhlba és megszáll az elegáns Hotel Thüringer Turistban egy-egy észak-amerikai és aztán pus­kaműveshez fordul, vagy a puskakészítők termelőszövet­kezetét keresi fel és alapo­san megbeszéli milyen for­májú, hány csövű fegyvert szeretne. — A luxuskivitelű vadász­puska belekerül 10 000—20 000 márkába, az egyszerűbb meg már 800 márkától 2500-ig kapható — sorolja az árakat Willy Zimmermann, a puska­művesek szövetkeztének el­nöke. Puskaműveszek A luxuspuska agyát elefánt- csont- vagy gyöngyházberakás, gyakran ezüstveret díszíti, ami az olcsóbbakéról sem mindig hiányzik. Ahogy a csőröl sem az arabeszk vagy a vadászje­leneteket ábrázoló vésetek. De azért magas viszonylag az ára az egyszerűbb külsejűnek is, mert kézzel készül. A legna­gyobb művészet, az alkatré­szek pontos összeillesztése, hogy a fegyver jól hordjon. Évente 400—500 vadászpus­kát készít a szövetkezet hu­szonhét tagja, világosit fel az elnök. Él még százötven pus­kaműves a városban, egyéni­leg dolgozó kisiparosok. A nyersanyagot azonban azok is a szövetkezeten keresztül kap­ják. A suhli puskakészítö ipar tehát négy évszázad óta virág­zik és virágozni is fog, amíg lesznek vadászok — meg cél­lövők. Azok részére is csinál­nak ugyanis speciális puskát és pisztolyt. — Egv-két öreg még az egész fegyvert meg tudná csi­nálni, a csövet is kiöntené — beszél tovább az elnök —, de a gyári öntöde is éppen olyan jól dolgozik. A fiatalok mind specialisták, az egyik a csövet készíti el, a másik az agyat esztergálja. A díszítőmunkát pedig újabban ügyes kezű asz- szomyok végzik. Búza a hegytetőn 835 méter magasságban ki­nek jutna eszébe búzát vetni? Ahol ilyen ritka a búza, ott csak a nagy szegénység adja a magvetőember kezébe. Neu- hausban nagy volt régebben a szükség és akadnak még, akik ma sem mondanak le, hogy termeljél:. A lakosság nagy részének a földművelés már legfeljebb csak mellékfoglal­kozása. Hamarosan legelő meg rét lesz a szántó, hasznot haj- tóbb lesz a föld. Arra a neuhausiak különben sem büszkék, ami a határuk­ban a földön terem. Azzal vi­szont büszkélkednek, hogy községüket két éve emelték városi rangra és az egész de­mokratikus Németországban nincs még egy járási székhely ilyen magasan, meg hogy a neuhausi járásban, tőlük két kilométerre fekszik Lauscha, az üvegváros. Az első üvegszem Két üvegkészítő mester, bi­zonyos Hans Greiner és Cris- toph Müller 1597-ben üveg­hutára alkalmas helyet kere­sett. Ahol addig dolgoztak, el­fogyott a fa, amelynek tüzénél üveget öntöttek, nyersanyagot mindenféle üvegtárgyhoz. Hu­tájuk felállítására a Thürin- giai Erdőben bolyongva Lau- schát találták alkalmasnak. A szükséges tüzelőanyagnak ott bővében voltak. Mindjárt megépítették az üveghutát, amely 305 éven át, 1902-ig működött, és messze környéken ellátta nyersanyag­gal a gyorsan fejlődő új ipart. Addig a vidék népe sovány földjét művelte, meg favágás­sal foglalkozott, szegényesen éldegélt. Ma szerte üveggyá­rak állnak itt, mindegyik más­más üvegárut készít, az égjük például rádiócsöveket még egy ideig. De mosttól fogva folya­matosán átáll tranzisztor ké­szítésére. A környék üveggyárai mel­lett változatlanul dolgoznak még ma is az üvegfúvó művé­szek. Lauschában bárki be­léphet műhelyükbe, megte­kintheti hogyan dolgoznak, hogyan fújják színes üvegből a poharat, kancsót és minden­féle dísztárgyat. Vagy öntenek üvegből sokszínű figurákat. A nézőkből aztán többnyire vá­sárlók lesznek. És Lauschában a múlt szá­zad derekán találta fel Lud­wig Müller Vri az üvegsze­met. Családja sokáig őrizte a gyártási titkot, ma azonban már több mester él ebből. Persze a pótszemmel senki sem lát, de testi hibáját má­sok nem látják meg. Messzi országokból sokan személye­sen jönnek Lauschába, hogy műszemük pupilláját az épé­vel teljesen azonos színűre csinálhassa a mester. Újabban már nem festik üvegre a pu­pillát, hanem hajszálnál fino­mabb, színes üvegfonalakból illesztik össze. Baba-, és állatszemeket is gyártanak Lauscha üvegmű­vészei. De ez tömegcikk. Leg­inkább a megye egy másik városának, Sonnebergnek hí­res játékkészítői vásárolják. Üvegfúvó Matuzsálem Mondják, él és dolgozik Lauschában egy öreg mester, Albin Wágner, aki fiatal ko­rában még a régi hutából hordta haza a nyersanyagot, az üveget. Ottjártamkor ün­nepelte 88. születésnapját. — öt fiam volt, négy el­esett, amelyik él, az a szövet­kezetben dolgozik a művé­szetnél, ott jobb a kereset — mondja az öreg, amíg műhe­lyébe kalauzol. Kissé nehezen emeli a lábát, de az üvegek fújásától edzett tüdeje dom­ború mellkasában még min­dig szabályosan működik. A műhelyben munka köz­ben találjuk feleségét, és a hatodik gyereket, a 12 éves fiút is. — Hetvenkét esztendeje kezdtem, azóta fújom az üve­get. Ha újra kezdeném, gyár­ba mennék, ott biztosabb, több is a kereset, meg ötna­pos a munkahét. így 250—300 márkát kapok havonta, az asszony meg kétszázat, ő fest, és csomagol. Ha napi nyolc órát dolgoznék, nagyobb len­ne a kereset, csakhogy már nem bírom. Karácsonyfadíszt csinálnak. Ezüstös és aranyló gömböket. Szövetkezeti tagok, Ernstthai- ban, Lauschától vagy öt kilo­méterre levő kis faluban van a szövetkezet központja. On­nan küldik szét a tagoknak az üvegcsöveket és a szövetkezet küld el a kész áruért is. — Ezerféle díszt készítünk —, ezt már Egon Koch, a Ka­rácsonyfadísz Kisipari Terme­lőszövetkezet vezetőségi tagja mondja Emstthalban. — Ter­melésünk 92 százaléka kül­földre megy. Díszeinket a vi­lágon mindenütt vásárolják. Szépek is. A szövetkezet 112 tagja érti a mesterségét. — Napi tízórai munkával férj és feleség évi 7—8000 ezer márkát keres. Többnyire öregek. Olyan fiatal, mint én, 36 éves, alig van szövetkeze­tünkben, Tagjaink átlagos életkora 65 esztendő. — És lesz-e utánpótlás? Kinyit egy ajtót, meleg le­vegő csap meg, zúgás hallilc. Forró gázlángon gépek puhít­ják, fújják, alakítják az üve­get, készítik a karácsonyfa- díszt. — Itt a szövetkezet jövője. Szokoly Endre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom