Pest Megyei Hírlap, 1967. október (11. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-05 / 235. szám
Gyorsan megszerették a televíziót Boldogan indulnak haza és örömmel jönnek vissza Látogatás a tanyai kollégiumban Diákköri emlékeimet idézve indultam a Petőfi Sándor általános iskola kollégiumába. Kíváncsi voltam, hogyan érzik magukat új otthonukban, hogyan alkalmazkodtak a napirendhez, hogy élnek ott a gyerekek. Ma éppen kimenőnap van. Győrpál Judit, aki tavaly a tanulás kedvéért naponta tizennégy kilométert gyalogolt vagy kerékpározott az iskoláig és haza, ma kivételesen nem játékkal tölti szabad idejét, kimenőjét, mint a többiek. — A nővéremhez megyek látogatóba, itt dolgozik a városban — mondja és elsiet, mert rövid az idő és ő pontosan akar visszaérni. Fegyelmet tehát máris tanultak a gyerekek. A tanulószoba csaknem üres. Meggyesi Mária olvasgat ott, a Képes Üjságot nézegeti. — A zsebpénzemből szoktam megvenni az újságot. Most csak ezt az egyet vettem, mert elfogyott a pénzem ... A kimenő ideje alatt megnéztem a hálótermeket, a mosdókat. Mindenütt tisztaság. A hófehér ágyakon vidám, tarkamintás térítők, az éjjeli szekrényeken példás rend. Demcsik Sarolta és Szentpéteri Klára a szekrényt rendezgette. Ez volt a mai program. Meg is látszik a két szekrényen, hogy rendes gazdájuk van! Lassan lejár a kimenő ideje. Senki nem késett, a tanulás megkezdése előtt pár perccel már mindenki a tanulószobában van. Előkerülnek a füzetek, könyvek, ceruzák, tollak. A rádió még szól, de nemsokára elcsendesül a gyereksereg. Kezdődik a tanulás. Ha valami probléma akad, az ügyeletes tanár segít, magyaráz. — A kollégiumban köny- nyebb a tanulás — mondják a gyerekek. A nevelők: Nagy János és Tóth Tibor dicsérik a gyerekeket Jól viselkednek, fegyelmezettek. Terveikről kérdezem őket. — A televíziót öt nappal ezelőtt szereltük fel. A gyerekek nagyon örültek, rövid idő alatt megszerették, és nemsokára könyvtárt is kap a kollégium. Szombatonként elcsendesedik a ház. Kis lakói kerékpáron, gyalog igyekeznek hazafelé. Boldogok, hogy mehetnek haza, és örülnek annak is, hogy vasárnap jönnek visz- sza. Szabó Mária "Ä PEST/VXEGVEI HfRLAP KűlONKIADAM XI. ÉVFOLYAM, 234. SZÁM 1967. OKTÓBER 5., CSÜTÖRTÖK A Hunyadi Tsz-ben úgy vélik: bármely éjszaka megjöhet a fagy Egyszerre háromféle munka Télen majd pihennek Esténként és reggelenként bizony csípős hideg van, feltartóztathatatlanul itt az ősz, ha melegek is a nappalok. Ilyenkor minden sürgőssé válik a határban, mindent időben kell betakarítani, mert sohasem lehet tudni, melyik éjszaka köszönt be a fagy. — Milyen termésre számi- eredményt mutat tanak? — kérdem Huszár Kál- és a burgonya is. mánt, a Hunyadi Termelőszövetkezet elnökét. — Sajnos a hónapokig tartó aszály megtizedelte termésűn- , , két, de ennek ellenére, nincs nagyobb baj. A nagy szárazság viszont nem tett kárt a silótakarmányban. Nem emlékszem, mikor voll belőle ilyen jó termésünk. Jó cukorrépa nagyon sok a feladat. Mire beköszönt a hideg, addig késznek kell lenni mindennel és akkor egy kicsit mi is pihenhetünk — mondotta a termelőszövetkezet elnöke, (tóth) i a helyszínen kaphatók. Egs perc telefon Almaügyben — Konzerv, négyes üzem? — Igen. Tóth János műhelyfőnök. — Mit gyártanak még a pri- taminon kívül? — Száznyolcvan vagon almát dolgozunk fel, körülbelül harminc vagon sűrítménnyé. — Eddig mennyit sikerült feldolgozni? — ötven vagon almát préseltünk ki. — Hová küldik? — Németországba és Ausztriába. — Mi lesz a préselt péppel? — A város termelőszövetkezetei használják fel. (—m—) MA: Dobos Attila a Kőrisfában Ma este hét órakor műsoros estet rendeznek a Kőrisfa Cukrászdában. Dobos Attila, a népszerű slágerkomponista találkozik az érdeklődőkkel. Fellép: Mari Zsuzsa és Horváth Vilmos táncdaléne- kes. Konferál: Dévényi Tibor. Jegyek hatforintos árban Napfényexport arany dobozokban Ausztriában, Kanadában, a Szovjetunióban kell — csak mi magyarok nem szeretjük? Pritamin, paprikasűrítmény. Bizony nem túlságosan keresett cikk az üzletekben. Pedig sok benne a C-vitamin, tehát különösen télen és kora tavasszal nélkülözhetetlen a szervezetnek. Ausztriában, Kanadában és a Szovjetunióban az óvodák, a napközik, a kórházak étlapjának elmaradhatatlan kísérője. Hogyan lesz a nyers paprikából sűrítmény? — figyeljünk Tóth János műhelyfőnök magyarázatára. Ahol beszélgetünk, az a konzervgyár I. telepének IV. üzeme. — Először a nyersanyagról néhány szót. Kizárólag pirosra érett paradicsompaprikát használunk fel. A paprika a külső telepekről, Albertirsáról, Ceglédről jön, kicsumázott, erezett, magozott állapotban. Beérkezés után megmossuk. A mosóból a zúzába, majd az előfőzőbe kerül. Az előfőzést finompasszírozás követi. A passzírozás után sűrítjük a pépes paprikát. Ez 23—24 százalékos sűrűséget ad. — A piros aranyat szinte kizárólag exportra szállítjuk. Különösen a napfényben szegény országok vásárolják. Kellemes ízéért, mutatós színéért és magas C-vitamin tartalmáért szeretik. Negyvenöt vagon pritaminra van megrendelésünk, ebből eddig tizennyolc vagonnal szállítottunk. Eljutottunk a pritamin- nal az amerikai kontinensre is, Kanada pontosan három vagonnyit rendelt belőle — mondotta a műhelyfőnök. (mitru) — A héten megkezdjük a húsz hold cukorrépa kiemelését a felmérések alapján 260 —270 mázsás holdankénti terA burgonyánk is megadja a holdankénti egyvagonos átlagot. A kilencvenhat holdas siló terület felét már lesilóztuk, háromszáz mázsás eddigi átlagunk. — ősszel a legnehezebb azonban mégis csak az, hogy a betakarítással együtt kell megszervezni a talajelőkészítést a vetéshez. Az egyik szocialista brigádunk két tagja Olajos János és Dani László eddig már kétszáz hold rozsot vetett el, de ez csak kis hányada a munkáknak. Most kell a nyárfát is telepítenünk. Százharmincegy hold nyárfáról és húsz hold szilváról van szó. Egyszóval, nincs idő a tétlenkedésre, de hát ilyen a paraszti munka üteme, ősszel Divathóbort-e a ki Négyen ülünk a klubban. A nyitás után, ilyenkor még nagy a csend. Arról esik szó, divathóbort-e a klubélet, kell-e a fiataloknak a klub, s ki mit szeretne a klubban látni, hallani? Nyírják a gyepet Exkluzív legyen ? Ki a huligánokkal! Beat-zene kell Gábor Erzsi, másodikos gimnazista, Lábát Ferenc elsőéves műszerésztanuló az irodagéptechnikai vállalatnál, míg Mandel Zoli „gólya” a gimnáziumban. — Kell-e klub? — ez az első kérdés. Erzsi: Régóta vártuk a megnyitását, de ez, sajnos, kicsi lesz. Feri: Kellett. Egészen jól in- indult. Zoli: Már rég meg kellett volna nyitni.- A vezetőséget, a tagságot hogyan válogatnátok össze? Erzsi: Kizárólag diákokat engednék be a klubba, de a vezetőjük ne diák légyen. Feri: Nem engedném be a „kőrisfásokat”, pedig néhá- nyan már „beszivárogtak”. A Kőrisfából is azért szorultak ki, mert egy-két huligán uralta a terepet és a jó bevétel érdekében, onnan nem utasították ki az „üvöltözőket”. Zoli: Nem tudom. — Volna-e valami külön kívánságotok? Erzsi: A zenés, táncos összejövetelen legyen kötelező a sötét, illetve az ünneplő ruha. Hétköznap ne. A zene természetesen beat legyen. És csak a fiatalok jöhessenek. Az idősebbeknek van ezer lehetőségük a szórakozásra, presszóban, étteremben és itt, a felnőttek klubjában is. Feri: Nincs különösebb kívánságom, csak annyi, legyen hosszú életű a klub. Félek, hogy egy-egy esetleges kilengés miatt egyesek felhorkannak: „No lám, ezek a mai fiatalok!” (mintha a felnőttek mindig példásan viselkednének) — és bezárják a klubot. Zoli: Az Indulás keserves vo’t, évekbe került, míg meghallgatták a kérésünket. Remélem, a folytatásra nem kell évekig várni. Hogyan tovább? A zene még nem minden. Valami okos tipp kellene — de sajnos —, én nem tudok tanácsot adni. Ki tud? (—m—) Bár itt van már az ősz, a város parkjaiban még adódik munka. A füvet géppel nyírják, bár néha-náha megmakacsolja magát a gép — nem nyír. Ilyenkor újból a régi, öreg kaszára szorul a parkgondozó (Foto: Fleischmann) rászda árusít. Nagy forgalma van a kis boltnak, hiszen sokan szeretik az édességet. Az utóbbi napokban a kis cuki gyors egymásutánban kétszer is meghökkentette közönségét. — Az egyik nap egy jól megtermett, vájtunk ki a mondotta a osztály egyik — Még most zöld legyet krémesből — termeltetési tisztviselője, is kilel a hideg, ha rágondolok. Aztán levágott csirkekörmöt fedeztünk fel a krémestésztá- ban ... Ezt a csirkekörmöt papírba csomagolva őrzöm a bukszámba. Vajon harmadiknak mi következik még? Vajon hogy kerülhet a csirkeköröm a krémesbe? Hol tartják a krémest, és hol pucolják a csirkét? És egyáltalán: honnan érkezett a krémes? — A Kőrisfa Cukrászdából — mondotta informátorom. (f> BEVÁLT A STAND A Rákóczi Termelőszövetkezet Örkényi úti zöldséges „boltja” nagy népszerűségnek örvend. Havi ötvenhétezer forintot hagynak ott a standon a környék háziasszonyai. Mióta a kis bolt letelepült, a tormási háziasszonyoknak nem kell bekutyagolniuk a piacra, mert itt mindennap beszerezhetik a szükséges árut — néha még olcsóbban is, mint a piacon. / Erdei ember ilyet nem csinál Gyula bácsi több, mint ötven esztendőt szolgált az erdészetnél és most megérdemelt nyugalomban éldegél a régi erdei lakban. Élete párjával megszokta az erdő békés csendjét, talán nem is erezné magát jól a város zajában. — Valami jó újságot, Gyula bácsi! — lepem meg a váratlan kérdéssel. Kételkedve néz rám. Arcáról lerí a ki nem mondott szó. Itt akarsz te újságot? Látom, hogy tűnődik. De aztán hamar rá bukkan az újságra. — Tudja-e, hogy az Örkényi úton áruház nyílt, ahol mindent lehet vásárolni? Fűszert lisztet, kenyeret, zöldséget, húst, de még zománcedényt is. Nem kell annyit gyalogolni és mindent egy helyen kapunk. — Megnyugtatom Gyula bácsi, hogy amit mond, az már nem újdonság. Benne volt az már az újságban is ... Hátha tudna valamit, ami az erdőben történt. És akkor elkomorul az arca. Lám, mégis van valami mondanivalója. — Képzelje csak: odaállít reggel az ajtóm álé egy idegen, s valami pohár félét kér, hogy ihatna egy jóízűt. Ilyen kérést miért ne teljesítenék. Adtam neki poharat és egészségére kívántam az ital vizet... Aztán, mert az öreg ember szívesen delel egyet, én is pihentem egy órácskát. Amikor később, a küszöbön megálltam, nyújtózkodva, akkor lepődtem meg. Valaki levágta a ruhaszárító kötelet. — Ki lehetett? —: Senki más, csak az idegen, akinek poharat adtam. Mert erdei ember ilyet nem csinál... Alkony szakadt az erdőre. Sötétedett. (rossi) FILATEUSTÁK, FIGYELEM! Bélyegkiállítás Október 15-én és október 22-én a földművesszövetkezet filatelistái bélyegbemutatót tartanak Széchenyi téri székhazukban. A kiállítás délelőtt 10 órától este 6 óráig tekinthető meg. MIT LATUNK MA A MOZIBAN? A győztes Robin Hood. Színes, szélesvásznú jugoszláv— olasz kalandfilm. Korhatár nélkül megtekinthető. Kísérőműsor: Riadó! Földön, égen, tengeren. Előadás kezdete: 5 és fél S órakor. MARISKA NÉNI ÉDES ÖCSIKÉJE Szüret. Az árva szőlöleve- lek megremegnek a venyigén. Sárga szőnyeg a fák alja. A fogatosok nótája vidáman hegyezi a nyárfák tetejét. A szüreti bálok jókedvű népe felveri a szunnyadó várost. Ejfél után valamivel döngetik a kapunkat. Feltápász- kodok, kinyitom az ablakot. — Ki az? Mit akar? — Engedjen be, Mariska néni! — Nem vagyok Mariska néni és itt nem lakik semmiféle Mariska néni! — Fulladj meg! — botorkál tovább a legényke és még magamra sem húzom a takarót, hallom, hogy veri a szomszédék kapuját. — Engedjen be, Mariska néni! Le akarok feküdni! A szomszéd elküldi valahová, s néhány pillanat múlva a harmadik szomszéd vitatkozik a beszivornyázott legénykével. Reggel öt óra táján a kútra cammogok. Ötven lépést sem haladtam, amikor mesz- sziról hallom a kapuzörgést. Mosolygok egyet és tovább haladok. Pár perc múlva elérek a házhoz, ahol az én részegem ugyancsak döngeti a kaput. Megsajnálom. — Ne zörgess, barátom! Itt egy magányos, siketnéma öreglegény lakik. Nem a te Mariska nénikéd ... Vállat von, elsimítja haját a homlokáról, majd rámszól: — Eriggy a fenébe, amig jól van dolgod! En ott keresem a Mariska nénit, ahol nekem tetszik. Nem szokásom, hogy részeg emberbe belekössek, továbbmegy k. A, sarkon egy pillanatra megállók, a legényke éppen akkor reszeli meg a torkát. — Nyisson kaput, kedves Mariska néni! Le akarok feküdni. Akár óbort ivott, akár rnurcit, mindenképpen becsületére vált a nagykőrösi bortermésnek. <sl)
