Pest Megyei Hírlap, 1967. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-31 / 257. szám

■TÄjMoo 1967. OKTOBER 31., KEDD Az ország első xenonlámpája PESTI SZÍNHÁZ Salgótarján új városköz­ponti főterén vasárnap felállították az ország első nagy 'fényforrású xenon­lámpáját. A mintapéldányként készült, huszonnégyezer wattos lám­pa huszonnégy méter magas Vasoszlopról ontja majd a fényt az új főtérre. Eddig a budapesti Blaha Lujza téren áll­tak az ország legmaga­sabb lámpái, a Salgótarjánban felállított főtéri világítóoszlop azonban ezeknél is magasabb hat mé­terrel. Mikor lehet egybeszámítani Gogol:Egy örült naplója a megszakított munkaviszonyt? A főváros legfiatalabb szín­házában, ebben a kis építé­szeti remekműben, a Pesti Színházban mutatták be Go­gol: Egy őrült naplója című drámáját. A mű nem dráma a szó szoros értelmében. Mo­nodrámának mondják, mi­után egyetlen szereplője van, Bűnügyi riport — És? — És kiderült, hogy ez nem igaz. Az üveg már ilyen álla­potban került a lányhoz. A döntő szót persze csak akkor mondhatjuk ki — tette hozzá óvatosan, — ha megtaláljuk a tetemet. Eddig hiába kerestük. Ezért hívtuk,a búvárokat. — Biztos tehát, hogy nem gyilkosság? — kérdeztem meg a távozó tiszttől. — Szerintem, biztos — bó­lintott. A könnyűbúvárok ,------—------. egy jó kis gyil­I — Akar [ kossági ügyet? :---------------- — kérdezte te­l efonon B. százados. Persze, hogy igent mondtam. Ez lesz hát az első igazi bűnügyi ri­portom. A százados megígérte, hogy azonnal kocsit küld ér­tem, így hát izgatottan vártam a kapuban. A rendőrségi kocsi megérkezett, csak az esett ki­csit rosszul, hogy nem sziréná­zott. — D. hadnagy — mutatta be mellette ülő kollégáját a szá­zados. Elhelyezkedtem az ülé­sen s ekkor vettem észre, hogy pgy terepjáró kocsi követ min­ket. — Ők is? — mutattam hátra. — Könnyűbúvárok — mond­ta B. százados. — Szükségünk lesz a segítségükre. El akartam titkolni tapasz­talatlanságomat, ezért sokat­mondó tekintetet erőltetve ma­gamra, hallgattam. Szeren­csémre azonban D. hadnagy barátkozni kezdett. — Nézze ezt a képet — nyúj­tott hátra egy fotót. Egy lányt ábrázolt, aki divatos frizurát ás rövidujjú pulóvert viselt. Kicsit fiatal hozzád — gon­doltam kopasz fejére nézve, de hogy viszonozzam barátkozási sz'ndékát, én is elővettem egy fotót. — Ő meg az én legújabb menyasszonyom — mondtam ^Cinkosán. Élesen fordult a kocsi. — Miket beszél maga! — hallottam a hadnagy ingerült hangját. Ez az a lány, akinek a holttestét keressük. Ettől kezdve szótlanul foly­tattuk útunkat, majd néhány perc múlva a Soroksári Duna- ág partján fékeztünk.---------—, nem volt túl ma­I A víz I gas, piszkos tóhoz ------------- hasonlított, s s zemben, a szigeten csak egy i észrevettem a forrást: egy hosszú gyárkerítés látszott. Ar- | trágyadombot. Futva mentem ra fordultam csak hátra, hogy : feió Messziről láttam, hogy a valaki a nevemen szólít. Öröm- j halom közelében egy vasvilla csakhamar munkához láttak. Egyikük lemerült a vízbe, egy társuk készenlétben állt a par­ton, Simon pedig egy csónak­ból rádión adott utasításokat. Több mint fél órát ácsorog- tunk így várakozva, de ezalatt nem történt semmi. Az a bú­vár, aki a víz alatt volt, liheg­ve magyarázott valamit B. századosnak. Azt mondta, hogy szerinte hiábavaló munkát vé­geznek. A százados azonban ismét a víz felé mutatott. Sétálni kezdtem a parton. Nem találják, mert nincs is itt. Az egész ,.csendélet”-dolog félrevezetés. Tehát gyilkosság történt — vontam le a gyors következtetést. No, de a holt­testnek itt kell lennie valahol a közelben — adódott a ma­gyarázat, s ekkor már biztos voltam benne, hogy én fogom megtalálni. Hátat fordítottam a víznek s elindultam egy be­felé vezető úton. Magam mö­gött hagytam egy keskeny er- dősávot, aztán egy tágas me­zőhöz értem. Körülnéztem, hogy hova is lehet elrejteni itt egy hullát. A gyilkos is így tehetett — gondoltam. Éjsza­ka itt nem jár senki. Óriási bűzt éreztem, s csakhamar mel ismertem fel a búvárok közül Simon Ferit, régi iskola­társamat. A szokásos és sem­mitmondó kérdések után gyor­san a tárgyra tértem. Simon elég sokat tudott az ügyről. El­mondta, hogy három napja hajnalban, egy női táskát és még néhány ruhadarabot ta­láltak a parton.-- Hol? — kérdeztem gyor­san. — Ott, ahol most állsz — fe­lelte. Gyorsan arrébb léptem. — A táskában többek között Igazolványokat is találtak. így felkeresték a lány lakását, per­sze nem volt otthon, előző nap elment, s azóta semmi hír ró­la. Gyilkosságot sejtettek, ke­resni kezdték a holttestet. — Öngyilkosság is lehetett «— szakítottam erre félbe. — Valóban, az is lehetett — hallottam, ezúttal B. százados hangját. — Na jöjjön, maga mesterdetektív — húzott félre, s elmesélte a nyomozás rész­leteit. Azzal kezdte, hogy egy újabb fényképet mutatott. Felismer­tem rajta azt a helyet, ahol álltunk. A képen egy női tás­ka, rajta gondosan összehaj­tott ruhadarabok, s a táska mellett egy üres üvegpalack. Olyan szabályosan rakták ösz- sze a holmikat, hogy önkénte­len is adódott egy újabb bölcs megállapításom: — Akárcsak egy csendélet. — Igen — bólogatott a szá­zados —. de félelmetes csend­élet. Ezek ugyanis az eltűnt lény holmijai. A körülmények valóban öngyilkosságot sejtet­nek, no de ez az üveg, amit a képen lát, hosszában végigre­pedt. Üjabb bölcs hozzászólásom: — Talán ezzel vágták fejbe? — Azt hittük mi is. hever, de ekkor elestem az egyenetlen talajon. Csaknem felkiáltottam meglepetésem­ben. Lábnyomokat vettem ész­re a földön, sőt miután hosz- szasan néztem a talajt, egy hosszú csíkot is láttam, amely Legyintettem szerintem arról tanúskodott, hogy itt valakit végighúztak a földön. Elfogott az ijedtség. Itt állok, néhány lépésre attól a lánytól. — Hé, maga! — hallottam ekkor egy hangos kiáltást. Egy öreg bácsi tartott fe­lém fekete kalapban. Megijedtem. — Én, én — hebegtem —, csak keresek valamit... — Tudom, hogy mit — mondta dühösen a kalapos. — A babája, persze, már alig várja, hogy megtalálják. Az­tán összetapodják a paradi­csomomat. és futva indultam---------------------------- vissza a p artra. Majd idejönnek a rendőrök. A Duna-ághoz érve azonban gyanús sürgés-for­gást tapasztaltam. Szeren­csémre, mielőtt még szól­hattam volna felfedezésem­ről, megtudtam, megtalálták a lányt. Ott feküdt a par­ton, s éppen ebben a pilla­natban fordult be az úton egy nagy fekete szállítóautó. Mondhatom, mélységesen csa­lódtam a világban. Ezután már nem sok érdekes történt. Két órával később közölték a boncolás eredményét: ön- gyilkosság. A miértre is vá­laszolni tudtak. Régi eset, szerelmi bánat. Azért megír­tam a riportomat, de hiába kerestem cikkemet a reggeli lapban, nem találtam. Az első oldalon óriási betűk kö­zölték: Megkezdődött az űr­utazás korszaka. Ezzel volt tele az újság. — Igazán sajnállak, tárta szét Írarjait a szerkesztő. — Jó kis riport volt, de holnap már nem tehetem be, megérted ... Aztán látva savanyú képe­met, még hozzátette: — Ne félj, akad még jó néhány ilyen eseted. * I — -------- igaza volt. Az­I Sajnos I óta valóban sok---------------bűnügyi riportot í rhattam. Benedek B. István Darvas Iván. A színházlá­togató kételkedik: mit tud egy színész két és fél órán át a színpadon egyedül csi­nálni? Nem lehet olyan jó a mű, olyan kitűnő az elő­adó, hogy a közönség köny- nyen lankadó figyelmét ilyen hosszú időn keresztül érben- tartsa. Minden bizonnyal ez az előadás a vájtfülűek, szín­házi ínyencek és sznobok csemegéje lesz. Ezt mondták a jóslatok. Aztán felmegy a függöny. Darvas Iván jön, láttat és győz. Legyőzi a jóindulatú kételyt és legyőzi a sanda jóslatokat. A színészi mes­terség minden eszközével fel- dés milyen esetekre vonat­ÚJ MUNKAÜGYI RENDELET Nagy érdeklődést keltett a munkaügyi miniszter nem­rég megjelent rendelete, amely a Munka Törvényköny­véhez kapcsolódva kimondja, hogy 1968. január 1-től minden munkaviszonyban eltöltött időt egybe kell számítani, függetlenül attól, hogy közöt­tük mennyi az időkiesés. A Munkaügyi , Minisztériumban és a SZOT-nál sokan ér­deklődtek, hogy az intézke­rajzolja a néző képzeletér egy kisember őrületbe tor­kolló tragédiáját. A kórkép klinikailag is helyes és nem tudok ellenállni a szójáték­nak: Gogol műve diagnosz- tikailag pontos kórkép és társadalmilag hiteles kórkép. A nemesi származású kistiszt­viselő a monodráma elején még csak irigyli és tiszteli a hatalmasokat. Bomló képze­lete beviszi a félelmetes és rettegett főnök szalonjába, és annak lánya fehér háló­szobájába. Majd „elolvassa” az imádott hölgy kutyájának levelezését. Az egyre zava­rodó agy abszurd képzetei fokról fokra rugaszkodnak el a reális talajtól, egészen a spanyol királyi trónig. A té­bolyda királyi udvarrá vál­tozik, az ápolók az udvar­tartás tagjai lesznek. A las­súbb sodrású első rész után már valóságos dráma pereg a színpadon. És ebben elsősorban Dar­vas Iváné az érdem, aki kiváló alkotó párt kapott Horvai István rendező sze­mélyében. A színészi mester­ség arzenáljának szinte min­den eszközét felvonultatják. De egyetlen gesztus, hangvál­tás, vagy rendezői ötlet nem öncélú. Darvas Iván virtuo­zitása nem a színészi önmu­togatás — amelyre az ef­fajta mű szinte csábít — hanem a drámai mondani­való kifejezésének szolgai eszköze. Kiemelkedő színészi alakí­tások esetén divat leírni: a művész ezzel az alakítással pályájának csúcsára érkezett. Nos, a közhelyet túlszárnyal­ni nehéz és nem is ez a cé­lom, amikor megkockáztatom, hogy ez az alakítás a magyar színháztörténelem egy jelen­tős állomása. A színházat szerető néző­nek ezért csak azt ajánlha­tom: kár lenne kihagyni. ö. F. kozik. Volt, aki a rendelke zést félreértve arra követ­keztetett, hogy a nyugdíjjog­szabályok is megváltoztak. Az említett rendelet azon­ban kizárólag munkajogi kér­déseket érint. Vagyis meg­szűnik a folyamatos munka- viszonyra vonatkozó eddigi bonyolult szabályozás és ez a dolgozónak a munkában töltött idő alapján járó pótszabadság, a jubileumi ju­talom, továbbá a munkavi­szony mértékével összefüggő más juttatások megállapítá­sánál a korábbihoz képest kedvezőbb helyzetet jelent. (Fegyelmi elbocsátás, jog­szabálynak nem megfelelő ki­lépés esetében azonban há­rom évig nem lehet figye­lembe venni az elbocsátás előtti időt.) Uj kedvezmény, hogy a munkaviszonyban töl­tött időbe be kell számítani a me­zőgazdasági tsz-tagként a nyugdíj szempontjából is elismert éveket, továbbá a kisipari termelő­szövetkezeti tagsági viszony időtartamát, kivéve a bedolgo­zóként eltöltött időt. Mindez a kedvezmény mun­kajogi vonatkozású, a nyug- díjrendeleteket nem érinti, a nyugdíj alapjául szol­gáló munkaviszonyt te­hát továbbra is az eddigi szabályok szerint kell ki­számítani, vagyis öt évnél nagyobb me&; szakítás esetén a megszakí­tás előtti munkaviszony to­vábbra sem lehet beszámít tani. Ritka természeti jelenség — .N v < j ( p| SMmHÍÍmBÍ ■> fi " 9 Wfl •. <• v+ » < ' í ír «äs» •v ffiSKH #88 SStBlmKímSnsSWSmmBm Szolnokon László István kertjében háromszor virágzott a körtefa és kétszer érlelt termést. Az elsők 20—25 dekásak voltak, a második termés körtéi már jóval kisebbek. A termékeny körtefa a szép októberi napokon most virág­zott ki harmadszor is Tíz perc beszélgetés É pp az utolsó számításoknál tar­tottam a munkámban, amikor kopogtak. Nem a folyosóról. Az utca felől, a harmadik emeleti er­kélyről, ahol hetek óta tataroztak, az állványerdőtől ki sem lehet látni. Halkan, finoman kopogtak. Fiatal, fekete bozont kérte, nogy engedjem be. — Tessék már megmondani, hány óra. — öt lesz tíz perc múlva — vilá­gosítottam fel egészen pontosan. Folytattam volna a munkám, a főnököm várta a számfejtést —, de új ismerősöm nem hagyta. — Már nem dolgozom ma többet. — Jó egyeztem bele, bár nem volt hozzá jogom. — Azért állok itt, hogy ne vegyen észre a góré. Ha az erkélyen lógnék, ott meglátna, ötig tart a munkaidőm, de már unom. Tíz percért nem érde­mes új erkélyt kezdeni. A rácsot be­fejeztem, nyolcat csináltam meg ma. Annyit dolgoztam, de a górénak sem­mi nem elég. Hajt bennünket, helyet­te is mi melózunk. Tessék elképzel­ni, hogy ő csak szaladgál, meg itt vagy ott beszélget. Az anyagról? — persze, hogy ő gondoskodik. Most kereshet, úgy sem talál meg. Do­hányzik? Nem? Rágyújthatok? — köszönöm. Elszívom, azután megyek. Igaz, magának nem lehet sürgős a dolga, úgyis megkapja a fizetését, nem baj, ha feltartom. Íróasztal mel­lett könnyebb, ott nem ellenőriznek úgy. Mi négyen vagyunk itt tizenki­lenc évesek —, folytatta, anélkül, hogy faggattam volna. Egyszerre vé­geztünk. Nekem több szakvizsgám van: festő, tapétázó, mázoló és kőmű­ves vagyok. Négyesre, ötösre vizs­gáztam. Nem rossz az. Egy hónapban megkeresek ezerhétszázat, ezernyolc- százat. Nyáron tízezret is, persze, fu- siból. Nem hiszi? — pedig, tudhatná, hogy tavasztól mindenki festet, má­zol tat. Hazaadom-e a pénzt? Nekem nincs olyan, hogy haza. Gyerekváros­ban nőttem fel. Azt sem tudom, ki az anyám. Nevelőszüleim vannak, csak a nevelőapám meghibbant, agy­vérzése volt. Ezer forintot adok min­den hónapban. Azért alszom és va­csorázom. Nem, nem nősülök. Ahhoz előbb össze kell valamit szedni, nem lehet csak a vakvilágba. A napokban voltam sorozáson. Voltam tavaly is, de nem hívtak be, pedig nekem aztán igazán nincs protekcióm, elhiheti. Idén azt mondták, novemberre vár­hatom a behívót. |ány óra? Elmúlt öt? Ugye, tud­tam én, hogy nem talál meg a Józsi bácsi. Most elmegyek. Holnap itt mázolom az ablakot. Szé­pen megcsinálom. Nem tetszik hara­gudni, amiért bejöttem? Ha akarja, otthon is kimázolok a néninek. Nem kérek sokat, de inkább november­ben, mint tavasszal, mert most van elég festékem. Maradt. A kutya sem törődik itt ilyesmivel. A góré is csak azt lesi, mikor állunk. Nem szoktunk pedig állni, teljesítményben dolgo­zunk. Most is a méreg miatt lógok, ne ellenőrizzen folyton, ne centizze ki a munkám. Azután elváltunk. Arra se kért, hogy maradjon titok a beszélgeté­sünk, be ne áruljam Józsi bácsinál. Arra sem kért, hogy a festékről hall­gassak. Bízott bennem, valahogy le- káderezhetett az ablakon keresztül, csak aztán kopogott be. Másnap délben újra kopogott az ablakon. Kívülről, úgy, mint előző nap. A négyszakmájú, tizenkilenc éves, felnőtt fiú. Mintha kedvetle­nebb lett volna, mint előtte való dél­után. Rögtön magyarázta is, alig vár­ta, hogy beszélhessen: — Ma kaptunk fizetést. Képzelje, a végelszámolás szerint csak ezerötöt fizettek. Ezzel most mit kezdjek? Megígérték a hétforintos órabért. Ez nincs még öt sem. Es hol van rá a teljesítmény? Levonták a katonaadót, pedig azt csak huszonhárom éves kor után szabad. Mit szól? Nem hi­szi? Várjon! B izonyítani sem tudtam, hogy hi­szem, már miért ne hinném, épp az építőiparban miért ne lehetnének hibák —, eltűnt. Pillana­tokon belül negyedmagával ugrott be az állványról. Mind az új szak­munkások. Tiltakoztam a hirtelen összejött gyűlés ellen: — Gyerekek, nekem sürgős a mun­kám —, mondtam. Ök azonban bizo­nyítani akarlak és épp nekem. Ott álltak :.z asztal körül, maszatosan a festéktől, kipirultan a munkától vagy a haragtól. Mondták a magukét: „így hogy legyen kedvünk a munká­hoz”. „így lehet hinni a hivatalnak!” Papírt vettek elő, fizetési cédulát. Gondoltam, soha nem ér véget a hosszú beszélgetés, ha csak ... Vet? tem tollat, papírj;, máris írtam ne­vükben a reklamáló levelet. Három perc alatt készen voltam. Ök pislog- tak, minden sort kétszer is elolvas- tak. Látható volt elismerésük, ennyi megértésre egy irodistától nem szá­mítottak. Zavarukban csak téb-Iábol- tak, míg végül egyiknek eszébe jutott a zsebe. Gyűrött, papírcsomagot húr zott elő, benne cigaretta. A másik és a harmadik sem akart lemaradni. — Tessék, no igazán, tessék elfő* gadni. A negyedik, a régi, jó ismerős, már tudta, hogy hiába, nem dohányzom. Diót kotort elő, azt adta oda. Ahogy jöttek, az utca, az erkély fe­lől, úgy tűntek el. Józsi bácsi, a bri­gádvezető most sem leplezte le őket. Azt hiszem nem volt a közelben. Meg hogyan is gondolt volna ekkora turpisságra, hogy egy irodaszobában gyülekeznek, pihennek, vagy csak épp egy pillanatra megállnak, kiönteni a szívüket. Ma újra vártam őket, de nem jöt­tek. Nagy, hideg szélben bontottak. Kinéztem, láttam, hogy fáznak a gyerekek. Gondoltam, majd itt benn néhány percre megmelegszenek, nem küldöm el őket. Józsi bácsi azonban kifogott rajtunk. Ott állt a fiúk mel­lett. Dirigált furton-fúrt. S a négy barát keze járt, mint a motolla. Szemre megállapíthattam, ha nem is vagyok szakember —, a mai teljesít­ményük egészen bizonyosan meglesz, s talán egy jó, dicsérő szó Józsi bá­csitól kijár majd nekik. Sági Agnes

Next

/
Oldalképek
Tartalom