Pest Megyei Hírlap, 1967. október (11. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-31 / 257. szám
■TÄjMoo 1967. OKTOBER 31., KEDD Az ország első xenonlámpája PESTI SZÍNHÁZ Salgótarján új városközponti főterén vasárnap felállították az ország első nagy 'fényforrású xenonlámpáját. A mintapéldányként készült, huszonnégyezer wattos lámpa huszonnégy méter magas Vasoszlopról ontja majd a fényt az új főtérre. Eddig a budapesti Blaha Lujza téren álltak az ország legmagasabb lámpái, a Salgótarjánban felállított főtéri világítóoszlop azonban ezeknél is magasabb hat méterrel. Mikor lehet egybeszámítani Gogol:Egy örült naplója a megszakított munkaviszonyt? A főváros legfiatalabb színházában, ebben a kis építészeti remekműben, a Pesti Színházban mutatták be Gogol: Egy őrült naplója című drámáját. A mű nem dráma a szó szoros értelmében. Monodrámának mondják, miután egyetlen szereplője van, Bűnügyi riport — És? — És kiderült, hogy ez nem igaz. Az üveg már ilyen állapotban került a lányhoz. A döntő szót persze csak akkor mondhatjuk ki — tette hozzá óvatosan, — ha megtaláljuk a tetemet. Eddig hiába kerestük. Ezért hívtuk,a búvárokat. — Biztos tehát, hogy nem gyilkosság? — kérdeztem meg a távozó tiszttől. — Szerintem, biztos — bólintott. A könnyűbúvárok ,------—------. egy jó kis gyilI — Akar [ kossági ügyet? :---------------- — kérdezte tel efonon B. százados. Persze, hogy igent mondtam. Ez lesz hát az első igazi bűnügyi riportom. A százados megígérte, hogy azonnal kocsit küld értem, így hát izgatottan vártam a kapuban. A rendőrségi kocsi megérkezett, csak az esett kicsit rosszul, hogy nem szirénázott. — D. hadnagy — mutatta be mellette ülő kollégáját a százados. Elhelyezkedtem az ülésen s ekkor vettem észre, hogy pgy terepjáró kocsi követ minket. — Ők is? — mutattam hátra. — Könnyűbúvárok — mondta B. százados. — Szükségünk lesz a segítségükre. El akartam titkolni tapasztalatlanságomat, ezért sokatmondó tekintetet erőltetve magamra, hallgattam. Szerencsémre azonban D. hadnagy barátkozni kezdett. — Nézze ezt a képet — nyújtott hátra egy fotót. Egy lányt ábrázolt, aki divatos frizurát ás rövidujjú pulóvert viselt. Kicsit fiatal hozzád — gondoltam kopasz fejére nézve, de hogy viszonozzam barátkozási sz'ndékát, én is elővettem egy fotót. — Ő meg az én legújabb menyasszonyom — mondtam ^Cinkosán. Élesen fordult a kocsi. — Miket beszél maga! — hallottam a hadnagy ingerült hangját. Ez az a lány, akinek a holttestét keressük. Ettől kezdve szótlanul folytattuk útunkat, majd néhány perc múlva a Soroksári Duna- ág partján fékeztünk.---------—, nem volt túl maI A víz I gas, piszkos tóhoz ------------- hasonlított, s s zemben, a szigeten csak egy i észrevettem a forrást: egy hosszú gyárkerítés látszott. Ar- | trágyadombot. Futva mentem ra fordultam csak hátra, hogy : feió Messziről láttam, hogy a valaki a nevemen szólít. Öröm- j halom közelében egy vasvilla csakhamar munkához láttak. Egyikük lemerült a vízbe, egy társuk készenlétben állt a parton, Simon pedig egy csónakból rádión adott utasításokat. Több mint fél órát ácsorog- tunk így várakozva, de ezalatt nem történt semmi. Az a búvár, aki a víz alatt volt, lihegve magyarázott valamit B. századosnak. Azt mondta, hogy szerinte hiábavaló munkát végeznek. A százados azonban ismét a víz felé mutatott. Sétálni kezdtem a parton. Nem találják, mert nincs is itt. Az egész ,.csendélet”-dolog félrevezetés. Tehát gyilkosság történt — vontam le a gyors következtetést. No, de a holttestnek itt kell lennie valahol a közelben — adódott a magyarázat, s ekkor már biztos voltam benne, hogy én fogom megtalálni. Hátat fordítottam a víznek s elindultam egy befelé vezető úton. Magam mögött hagytam egy keskeny er- dősávot, aztán egy tágas mezőhöz értem. Körülnéztem, hogy hova is lehet elrejteni itt egy hullát. A gyilkos is így tehetett — gondoltam. Éjszaka itt nem jár senki. Óriási bűzt éreztem, s csakhamar mel ismertem fel a búvárok közül Simon Ferit, régi iskolatársamat. A szokásos és semmitmondó kérdések után gyorsan a tárgyra tértem. Simon elég sokat tudott az ügyről. Elmondta, hogy három napja hajnalban, egy női táskát és még néhány ruhadarabot találtak a parton.-- Hol? — kérdeztem gyorsan. — Ott, ahol most állsz — felelte. Gyorsan arrébb léptem. — A táskában többek között Igazolványokat is találtak. így felkeresték a lány lakását, persze nem volt otthon, előző nap elment, s azóta semmi hír róla. Gyilkosságot sejtettek, keresni kezdték a holttestet. — Öngyilkosság is lehetett «— szakítottam erre félbe. — Valóban, az is lehetett — hallottam, ezúttal B. százados hangját. — Na jöjjön, maga mesterdetektív — húzott félre, s elmesélte a nyomozás részleteit. Azzal kezdte, hogy egy újabb fényképet mutatott. Felismertem rajta azt a helyet, ahol álltunk. A képen egy női táska, rajta gondosan összehajtott ruhadarabok, s a táska mellett egy üres üvegpalack. Olyan szabályosan rakták ösz- sze a holmikat, hogy önkéntelen is adódott egy újabb bölcs megállapításom: — Akárcsak egy csendélet. — Igen — bólogatott a százados —. de félelmetes csendélet. Ezek ugyanis az eltűnt lény holmijai. A körülmények valóban öngyilkosságot sejtetnek, no de ez az üveg, amit a képen lát, hosszában végigrepedt. Üjabb bölcs hozzászólásom: — Talán ezzel vágták fejbe? — Azt hittük mi is. hever, de ekkor elestem az egyenetlen talajon. Csaknem felkiáltottam meglepetésemben. Lábnyomokat vettem észre a földön, sőt miután hosz- szasan néztem a talajt, egy hosszú csíkot is láttam, amely Legyintettem szerintem arról tanúskodott, hogy itt valakit végighúztak a földön. Elfogott az ijedtség. Itt állok, néhány lépésre attól a lánytól. — Hé, maga! — hallottam ekkor egy hangos kiáltást. Egy öreg bácsi tartott felém fekete kalapban. Megijedtem. — Én, én — hebegtem —, csak keresek valamit... — Tudom, hogy mit — mondta dühösen a kalapos. — A babája, persze, már alig várja, hogy megtalálják. Aztán összetapodják a paradicsomomat. és futva indultam---------------------------- vissza a p artra. Majd idejönnek a rendőrök. A Duna-ághoz érve azonban gyanús sürgés-forgást tapasztaltam. Szerencsémre, mielőtt még szólhattam volna felfedezésemről, megtudtam, megtalálták a lányt. Ott feküdt a parton, s éppen ebben a pillanatban fordult be az úton egy nagy fekete szállítóautó. Mondhatom, mélységesen csalódtam a világban. Ezután már nem sok érdekes történt. Két órával később közölték a boncolás eredményét: ön- gyilkosság. A miértre is válaszolni tudtak. Régi eset, szerelmi bánat. Azért megírtam a riportomat, de hiába kerestem cikkemet a reggeli lapban, nem találtam. Az első oldalon óriási betűk közölték: Megkezdődött az űrutazás korszaka. Ezzel volt tele az újság. — Igazán sajnállak, tárta szét Írarjait a szerkesztő. — Jó kis riport volt, de holnap már nem tehetem be, megérted ... Aztán látva savanyú képemet, még hozzátette: — Ne félj, akad még jó néhány ilyen eseted. * I — -------- igaza volt. AzI Sajnos I óta valóban sok---------------bűnügyi riportot í rhattam. Benedek B. István Darvas Iván. A színházlátogató kételkedik: mit tud egy színész két és fél órán át a színpadon egyedül csinálni? Nem lehet olyan jó a mű, olyan kitűnő az előadó, hogy a közönség köny- nyen lankadó figyelmét ilyen hosszú időn keresztül érben- tartsa. Minden bizonnyal ez az előadás a vájtfülűek, színházi ínyencek és sznobok csemegéje lesz. Ezt mondták a jóslatok. Aztán felmegy a függöny. Darvas Iván jön, láttat és győz. Legyőzi a jóindulatú kételyt és legyőzi a sanda jóslatokat. A színészi mesterség minden eszközével fel- dés milyen esetekre vonatÚJ MUNKAÜGYI RENDELET Nagy érdeklődést keltett a munkaügyi miniszter nemrég megjelent rendelete, amely a Munka Törvénykönyvéhez kapcsolódva kimondja, hogy 1968. január 1-től minden munkaviszonyban eltöltött időt egybe kell számítani, függetlenül attól, hogy közöttük mennyi az időkiesés. A Munkaügyi , Minisztériumban és a SZOT-nál sokan érdeklődtek, hogy az intézkerajzolja a néző képzeletér egy kisember őrületbe torkolló tragédiáját. A kórkép klinikailag is helyes és nem tudok ellenállni a szójátéknak: Gogol műve diagnosz- tikailag pontos kórkép és társadalmilag hiteles kórkép. A nemesi származású kistisztviselő a monodráma elején még csak irigyli és tiszteli a hatalmasokat. Bomló képzelete beviszi a félelmetes és rettegett főnök szalonjába, és annak lánya fehér hálószobájába. Majd „elolvassa” az imádott hölgy kutyájának levelezését. Az egyre zavarodó agy abszurd képzetei fokról fokra rugaszkodnak el a reális talajtól, egészen a spanyol királyi trónig. A tébolyda királyi udvarrá változik, az ápolók az udvartartás tagjai lesznek. A lassúbb sodrású első rész után már valóságos dráma pereg a színpadon. És ebben elsősorban Darvas Iváné az érdem, aki kiváló alkotó párt kapott Horvai István rendező személyében. A színészi mesterség arzenáljának szinte minden eszközét felvonultatják. De egyetlen gesztus, hangváltás, vagy rendezői ötlet nem öncélú. Darvas Iván virtuozitása nem a színészi önmutogatás — amelyre az effajta mű szinte csábít — hanem a drámai mondanivaló kifejezésének szolgai eszköze. Kiemelkedő színészi alakítások esetén divat leírni: a művész ezzel az alakítással pályájának csúcsára érkezett. Nos, a közhelyet túlszárnyalni nehéz és nem is ez a célom, amikor megkockáztatom, hogy ez az alakítás a magyar színháztörténelem egy jelentős állomása. A színházat szerető nézőnek ezért csak azt ajánlhatom: kár lenne kihagyni. ö. F. kozik. Volt, aki a rendelke zést félreértve arra következtetett, hogy a nyugdíjjogszabályok is megváltoztak. Az említett rendelet azonban kizárólag munkajogi kérdéseket érint. Vagyis megszűnik a folyamatos munka- viszonyra vonatkozó eddigi bonyolult szabályozás és ez a dolgozónak a munkában töltött idő alapján járó pótszabadság, a jubileumi jutalom, továbbá a munkaviszony mértékével összefüggő más juttatások megállapításánál a korábbihoz képest kedvezőbb helyzetet jelent. (Fegyelmi elbocsátás, jogszabálynak nem megfelelő kilépés esetében azonban három évig nem lehet figyelembe venni az elbocsátás előtti időt.) Uj kedvezmény, hogy a munkaviszonyban töltött időbe be kell számítani a mezőgazdasági tsz-tagként a nyugdíj szempontjából is elismert éveket, továbbá a kisipari termelőszövetkezeti tagsági viszony időtartamát, kivéve a bedolgozóként eltöltött időt. Mindez a kedvezmény munkajogi vonatkozású, a nyug- díjrendeleteket nem érinti, a nyugdíj alapjául szolgáló munkaviszonyt tehát továbbra is az eddigi szabályok szerint kell kiszámítani, vagyis öt évnél nagyobb me&; szakítás esetén a megszakítás előtti munkaviszony továbbra sem lehet beszámít tani. Ritka természeti jelenség — .N v < j ( p| SMmHÍÍmBÍ ■> fi " 9 Wfl •. <• v+ » < ' í ír «äs» •v ffiSKH #88 SStBlmKímSnsSWSmmBm Szolnokon László István kertjében háromszor virágzott a körtefa és kétszer érlelt termést. Az elsők 20—25 dekásak voltak, a második termés körtéi már jóval kisebbek. A termékeny körtefa a szép októberi napokon most virágzott ki harmadszor is Tíz perc beszélgetés É pp az utolsó számításoknál tartottam a munkámban, amikor kopogtak. Nem a folyosóról. Az utca felől, a harmadik emeleti erkélyről, ahol hetek óta tataroztak, az állványerdőtől ki sem lehet látni. Halkan, finoman kopogtak. Fiatal, fekete bozont kérte, nogy engedjem be. — Tessék már megmondani, hány óra. — öt lesz tíz perc múlva — világosítottam fel egészen pontosan. Folytattam volna a munkám, a főnököm várta a számfejtést —, de új ismerősöm nem hagyta. — Már nem dolgozom ma többet. — Jó egyeztem bele, bár nem volt hozzá jogom. — Azért állok itt, hogy ne vegyen észre a góré. Ha az erkélyen lógnék, ott meglátna, ötig tart a munkaidőm, de már unom. Tíz percért nem érdemes új erkélyt kezdeni. A rácsot befejeztem, nyolcat csináltam meg ma. Annyit dolgoztam, de a górénak semmi nem elég. Hajt bennünket, helyette is mi melózunk. Tessék elképzelni, hogy ő csak szaladgál, meg itt vagy ott beszélget. Az anyagról? — persze, hogy ő gondoskodik. Most kereshet, úgy sem talál meg. Dohányzik? Nem? Rágyújthatok? — köszönöm. Elszívom, azután megyek. Igaz, magának nem lehet sürgős a dolga, úgyis megkapja a fizetését, nem baj, ha feltartom. Íróasztal mellett könnyebb, ott nem ellenőriznek úgy. Mi négyen vagyunk itt tizenkilenc évesek —, folytatta, anélkül, hogy faggattam volna. Egyszerre végeztünk. Nekem több szakvizsgám van: festő, tapétázó, mázoló és kőműves vagyok. Négyesre, ötösre vizsgáztam. Nem rossz az. Egy hónapban megkeresek ezerhétszázat, ezernyolc- százat. Nyáron tízezret is, persze, fu- siból. Nem hiszi? — pedig, tudhatná, hogy tavasztól mindenki festet, mázol tat. Hazaadom-e a pénzt? Nekem nincs olyan, hogy haza. Gyerekvárosban nőttem fel. Azt sem tudom, ki az anyám. Nevelőszüleim vannak, csak a nevelőapám meghibbant, agyvérzése volt. Ezer forintot adok minden hónapban. Azért alszom és vacsorázom. Nem, nem nősülök. Ahhoz előbb össze kell valamit szedni, nem lehet csak a vakvilágba. A napokban voltam sorozáson. Voltam tavaly is, de nem hívtak be, pedig nekem aztán igazán nincs protekcióm, elhiheti. Idén azt mondták, novemberre várhatom a behívót. |ány óra? Elmúlt öt? Ugye, tudtam én, hogy nem talál meg a Józsi bácsi. Most elmegyek. Holnap itt mázolom az ablakot. Szépen megcsinálom. Nem tetszik haragudni, amiért bejöttem? Ha akarja, otthon is kimázolok a néninek. Nem kérek sokat, de inkább novemberben, mint tavasszal, mert most van elég festékem. Maradt. A kutya sem törődik itt ilyesmivel. A góré is csak azt lesi, mikor állunk. Nem szoktunk pedig állni, teljesítményben dolgozunk. Most is a méreg miatt lógok, ne ellenőrizzen folyton, ne centizze ki a munkám. Azután elváltunk. Arra se kért, hogy maradjon titok a beszélgetésünk, be ne áruljam Józsi bácsinál. Arra sem kért, hogy a festékről hallgassak. Bízott bennem, valahogy le- káderezhetett az ablakon keresztül, csak aztán kopogott be. Másnap délben újra kopogott az ablakon. Kívülről, úgy, mint előző nap. A négyszakmájú, tizenkilenc éves, felnőtt fiú. Mintha kedvetlenebb lett volna, mint előtte való délután. Rögtön magyarázta is, alig várta, hogy beszélhessen: — Ma kaptunk fizetést. Képzelje, a végelszámolás szerint csak ezerötöt fizettek. Ezzel most mit kezdjek? Megígérték a hétforintos órabért. Ez nincs még öt sem. Es hol van rá a teljesítmény? Levonták a katonaadót, pedig azt csak huszonhárom éves kor után szabad. Mit szól? Nem hiszi? Várjon! B izonyítani sem tudtam, hogy hiszem, már miért ne hinném, épp az építőiparban miért ne lehetnének hibák —, eltűnt. Pillanatokon belül negyedmagával ugrott be az állványról. Mind az új szakmunkások. Tiltakoztam a hirtelen összejött gyűlés ellen: — Gyerekek, nekem sürgős a munkám —, mondtam. Ök azonban bizonyítani akarlak és épp nekem. Ott álltak :.z asztal körül, maszatosan a festéktől, kipirultan a munkától vagy a haragtól. Mondták a magukét: „így hogy legyen kedvünk a munkához”. „így lehet hinni a hivatalnak!” Papírt vettek elő, fizetési cédulát. Gondoltam, soha nem ér véget a hosszú beszélgetés, ha csak ... Vet? tem tollat, papírj;, máris írtam nevükben a reklamáló levelet. Három perc alatt készen voltam. Ök pislog- tak, minden sort kétszer is elolvas- tak. Látható volt elismerésük, ennyi megértésre egy irodistától nem számítottak. Zavarukban csak téb-Iábol- tak, míg végül egyiknek eszébe jutott a zsebe. Gyűrött, papírcsomagot húr zott elő, benne cigaretta. A másik és a harmadik sem akart lemaradni. — Tessék, no igazán, tessék elfő* gadni. A negyedik, a régi, jó ismerős, már tudta, hogy hiába, nem dohányzom. Diót kotort elő, azt adta oda. Ahogy jöttek, az utca, az erkély felől, úgy tűntek el. Józsi bácsi, a brigádvezető most sem leplezte le őket. Azt hiszem nem volt a közelben. Meg hogyan is gondolt volna ekkora turpisságra, hogy egy irodaszobában gyülekeznek, pihennek, vagy csak épp egy pillanatra megállnak, kiönteni a szívüket. Ma újra vártam őket, de nem jöttek. Nagy, hideg szélben bontottak. Kinéztem, láttam, hogy fáznak a gyerekek. Gondoltam, majd itt benn néhány percre megmelegszenek, nem küldöm el őket. Józsi bácsi azonban kifogott rajtunk. Ott állt a fiúk mellett. Dirigált furton-fúrt. S a négy barát keze járt, mint a motolla. Szemre megállapíthattam, ha nem is vagyok szakember —, a mai teljesítményük egészen bizonyosan meglesz, s talán egy jó, dicsérő szó Józsi bácsitól kijár majd nekik. Sági Agnes
