Pest Megyei Hírlap, 1967. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-29 / 256. szám

4 1967. OKTOBER 29., VASÁRNAP ‘•"'ZJÚnrltm DRAGA TANDÍJ Hazafelé a Dunáit Az ember megérzi, ha vala­ki nagyon nézi. Akaratlanul is arra fordulok. Két szúrós szempárral találkozik tekin­tetem, Ismerős arc... Har­minc év körüli, elegáns férfi, az ilyenre szokták mondani, hogy kellemes megjelenésű. Mosolyog. A barátságos, invi­táló mosoly ellenére úgy ér­zem, hogy valami kellemetlen emlék fűz hozzá... — Nem ismer meg? — Ne haragudjon. „ Tu­dom, hogy ismerős, de... — Markó utca... — segít — Rémlik valami... — Amikor „odabent” vol­tam, megkeresett ___— mond­j a, azután bemutatkozik. Így magynehezen kiderül az ismeretség eredete. Két évvel ezelőtt találkoz­tunk. Akkor egy rács volt kö­zöttünk. Disszidálása kísérle­tért vették őrizetbe. Riportot írtam róla. — Mennyi ideig volt „oda­bent”? —■ kérdem tapintato­san. — Egy évig. Olvastam a cik­két — mondja. — Gondolom, nem volt elra- ragadtatva tőle. — Most olvastam, miután kijöttem. A haverom egy szép kis cikkgyűjteménnyel aján­dékozott meg. Még a Nép­szabadságban is szerepeltem. Igaz, hogy csak az ítéLert és néhány sor. Láthatóan cinikus: — Sztárt csináltak belőlem. — Volt ebben magának is némi része... Legszívesebben otthagynám, de érdekel, mi történt vele. Emlékszem: fiatal házas VoliL Csinos felesége csak azért maradt ki a büntető el­járásból, mert bizonyítani tudta: ő nem akart részt ven­ni a vál lalkozásban és csak a férje kényszerítésére indult útnak. Az is enyhítette helyze­tét, hogy két hónappal szülés elölt állt. . —* -Fia, vagy lánya szüle­tett? ,í^rr..Fiú ... — mondja és le­gyint. — Elmltunk... Emlékezetembe idézem az asszony aikkori szavalt: — fii megvárom őt. Ilyen­kor az a szokványos eset, hogy az asszony megcsalja a bör­tönben lévő urát... Tudom, hogy nálam is sokan erre szá­mítanak, — mondta maga­biztosan, tekintet nélkül ak­kori állapotára. — Utálom a sablont... — tette hozzá. Már akkor az volt az érzésem, hogy kijelentésében több a póz, mint az őszinte érzelem. — Mi történt? — Jöjjön el hozzám, majd elmesélem. A lakás ismerős, szinte semmi nem változott benne. A faion most is fent van a nagy, színezett esküvői kép. — Mikor a sitten beszélget­tünk, ráhagytam magára min­dent. Tudtam, hogy mit akarnak hallani tőlem, és az igazi okot amúgysem bírtam volna sem elmondani, sem megértetni. Abban a cikkben azt írta, hogy kalandvágy, meg ilyesmi. Vágytam az autóra, vonzott a kapitalizmus fényes Csillogása. Hirtelen megkérdi: — Remélem, nem akar új­ra írni rólam? — Még nem tudom... — Kár lenne az ügyet újra felkavarni. Különösen az új munkahelyem miatt. — Nem a régi helyén dol­gozik? — Nem'... Még nem kap­tam vissza a jogosítványomat. Most autószerelő vagyok... Állóeszköz leltárcimkék sorszámozva MEGRENDELHETŐK A vas ÉR T VÁLLALATNÁL, Budapest Vili., Ollói út 32. I. Tulajdonképpen ez az eredeti szakmám. Közben kávét főz, mintegy mellesleg megmutatja a fia fényképeit, majd előszedi a róla írott cikkeket, végül minden átmenet nélkül egy újításáról kezd beszélni ... — Szóval... — láthatóan nehezen kezd neki... — én nagyon szerettem az asszonyt és azt is tudtam, hogy ő másba volt szerelmes. Egy pesti fiú járt le hozzá so­káig. Az egész falu tudta a dolgukat, nem is nagyon izgat­ta őket. Eszti gyönyörű lány volt az ilyennek még a pletyka ts csak emeli az értékét. Két évig járt hozzá a fiú, aztán el­tűnt. Eszti szülei azt terjesz­tették, hogy ő adta ki az útját, de mindenki tudta, hogy o fiú egyszerűen lelépett. Eszti sírt, lefogyott, nagyon kikészült. Én régebben is próbáltam neki udvarolni, de átnézett rajtam. Ekkor ő közeledett hozzám. Egyre jobban összemeleged­tünk. Megállapodtunk, hogy úgy vesszük, mintha most is­mertük volna meg egymást. Két hónap után elhatároztuk, hogy összeházasodunk. Egyik haverom mesélte, hogy egy va­sárnap már mint a menyasz- szonyom felment Pestre, és ke­reste a fiút. Én kérdőre von­tam, de az anyjával igazolta, ho«y együtt voltak a pesti ro­konoknál. Éreztem, hogy Eszti még nem teljesen az enyém. Éreztem, hogy fáj még neki az a másik, de bíztam abban, hogyha rendes leszek, el tudom vele felejtetni. Aztán megvolt az esküvő. Azt akartam, hogy azonnal legyen gyerek, mert reméltem, ez még jobban ösz- szeköt. Eszti nem akarta... Ez volt az első nagy veszekedé­sünk. Egyszer aztán hallottam, hogy az a pesti férfi újra feltűnt a faluban. Eszti úgy tett, mint­ha nem tudna semmit. Ettől kezdve borzalmas volt az éle­tem. Ha Eszti bizonygatta, hogy engem szeret, ettől vált gyanússá, ha nem szólt, akkor azért szenvedtem ... Ekkor született meg a fejemben az ötlet: próbára teszem. Felaján­lom, hogy disszidáljunk. Tudta, hogy él, kint az NSZK-ban egy nagybátyám, azt mondtam, hozzá mennénk. Ha jön, akkor engem szeret. Ha nem, akkor nyilván még azt a másikat várja... — A többit tudja. — A lebukásukig igen, de mi történt azután? — A börtönben egyszer lá­togatott meg. Behozta a gyerek fényképeit. Hűvös volt és hi­vatalos. Tudtam, hogy min­dennek vége. — És most? — összeházasodtak ... Leg­alábbis az anyja ezt terjeszti, de hallottam azt is, hogy csak együtt élnek. — És a gyerek? — Nála van ... Nekem nem kell. Lehet, hogy nem is az enyém ... Persze azért a gye­rektartást levonják... — arca gyűlölködővé torzul és mintha maga is észrevenné, hogy elra­gadták az indulatok, csendesen hozzáteszi: — Nekem az a gye­rek mindenképpen idegen. Egyszer láttam. Amíg hallgatom, elhatáro­zom, hogy megkeresem az asz- szonyt is. Készséggel megadja volt anyósának a címét, akitől megtudhatom az asszony je­lenlegi lakását., — Csak arra vigyázzon, ne­hogy olyan színezete legyen a dolognak, mintha most én kez­deném kerülgetni... Én ezzel az egésszel leszámoltam. Drága volt a tandíj... Ősz Ferenc 6 liálófülkc — 12 repüloülés Hotelbusz A KPM Autóközlekedési Vezérigazgatósága úgy ha­tározott, hogy október 1-től kísérletképpen Budapest, Veszprém, Herend, Deve- cser, Sümeg, Zalaegerszeg, Gellénháza, Nagylengyel, Len­ti között hotelbuszt közle­kedtet Budapestről kedden, csütörtökön és vasárnap, Lentiből szerdán, pénteken és hétfőn a késő esti órák­ban indul a hotelbusz. A most forgalomba helyezett hotelbuszokban hat hálófül­kében 12 fekvőhely és el­különítve 12 repülőülés nyújt kényelmes pihenést Egyenletes, alig észrevehető remegéssel engedelmeskedik a hajó a kormányos utasításá­nak:'gázt ad, s nagyobb tem­póban szeli a hullámokat az új Hunyadi. Még néhány perc, s kikötnek a pesti parton — megérkeznek Visegrádról. + Mögöttük már sok kilométer van. A hétvégi őszi járatok is sok utast visznek a Duna —, ha lehet most még szebb — kanyarulatába. Ám az esztéti­kai élményeken túl nem ha­nyagolható el az az öröm sem, amit egy-egy jó ebéd jelent A konyha szakácsa ennek igyekszik eleget tenni. Verőiény, napsütés, a vizek felett áttetsző tejes köd. Mind­ez csodálatosan érzékelteti az őszt és nagyszerű élményt nyújt az utazónak. Érdemes vízre szállni, megnyugtató, pi­hentető, s emlékezetes élmény egy-egy hajóút felfelé-lefelé a Dunán. Foto: Gábor Krimiül JÖN A FÉNY RÉGI ÚJSÁGOKBAN LAPOZGATVA ötvenesztendős, megsárgult, töre­dezett szélű újságkötegek között la­pozgatok. Népszava, Pesti Hírlap, Neues Politisches Volksblatt, Buda­pesti Hírlap, Alkotmány... nemcsak az újságcímeik, az állásfoglalások, a tudósítások is különbözőek azokról, az öt évtized előtti, világtörténel­met formáló napokról. Másfél-két ol­dalas híradások számolnak be na­ponta minden budapesti lapban az oroszországi eseményekről. A kormánypárti Budapesti Hírlap már 1917. november 2-án két érde­kes, figyelemre méltó hírt közölt: „Stockholm, november 1. A Péter- vári Távirati Ügynökség jelentése szerint azt a hírt terjesztik bizonyos körökben, hogy a maximalisták fegy­veres fellépésre készülnek a kormány ellen.” A másik hír Pétervár, november 1. keltezéssel jelent meg: „Azzal a makacs híreszteléssel szemben, hogy a maximalisták (a magyar sajtó ebben az időiben a bolsevikokat gyakran maximal isták­nak nevezte, holott a maximalisták az eszerektől elszakadt, kispolgári nézetekét képviselő csoportot alkot­tak. A szerző.) november 7-étöl fegy­veres akciót terveznek, hogy a ha­talmat kezükbe kerítsék, a pétervári munkás- és katonatanács a munká­sokhoz és katonákhoz felhívást inté­zett, amelyben figyelmezteti őket, hogy ne hallgassanak a kihívásokra, és őrizzék meg nyugalmukat. Egy­idejűleg a munkás- és katonatanács felszólítja a munkásokat, hogy a műhelyekben és a gyárakban senki­nek, bárki legyen is, ne szolgáltassa­nak ki fegyvereket a munkás- és ka­tonaküldöttek külön engedélye nél­kül." A két szenzációt sejtető hírt kö­vetően néhány napos csend követke­zett a magyar lapokban az oroszor- • szági eseményekről. A november 8-án megjelenő Budapesti Hírlapban azonban mór napvilágot látott az első olyan híradás, amely arról tu­dósít, hogy pattanásig feszült a hely­zet Pétervárott. „Pétervár, november 7. A Pétervá- ri Távirati Ügynökség jelentése sze­rint tegnap este jelentékenyen ki­éleződött a konfliktus a pétervári katonai kerület és a munkás- és ka­tonatanács katonai forradalmi bi­zottsága között. A mindkét részről a konfliktus elsimítására megindított megbeszéléseket éjjel félbeszakítot­ták, mert a bizottság azt a közlést kapta, hogy a pétervári katonai kor­mányzó az éj folyamán a főváros környékén, főleg Peterhofban, Pav- lovszkban és Carszkoje Szelóban le­vő csapatokat összehívta. E körülmé­nyekre való tekintettel a bizottság a maga csapatainak parancsot adott, hogy ne engedelmeskedjenek a kor­mánynak. Még jobban kiéleződött a lelyzet, amikor Kerenszkij három maximalista é- két jobboldali lapot betiltott. Este öt óra tájban a ható­ságok parancsot adtak ki, hogy a munkásnegyedek és a város centru­ma közötti hidakat pusztítsák el, és így az egész városban megállították a közúti forgalmat. A várost a kor­mányhoz hű csapatok katonai őrize­te alatt tartják.” A november 7-i eseményekről első ízben csak a november 9-én megje­lent budapesti lapok tájékoztatták a magyar olvasókat. Pétervár a szovjet kezén címmel közölt szűkszavú tudósítást a Buda­pesti Hírlap, Pétervár, november 7., este 9 óra 25 perc keltezéssel. „A tegnapi nap folyamán a fővá­ros általános helyzetében lényeges változás állt be. A maximalista moz­galom észrevehetően előrehaladt anélkül, hogy különös nyugtalansá­got idézett volna elő. Délután öt óra tájban a szovjet forradalmi katonai bizottság proklamációt adott ki, amely közli, hogy a nép támogatása folytán lehetővé vált az államcsínyt vérontás nélkül végrehajtani, és Pé­tervár a szovjet kezében van.” A kormánypárti lap azon nyomban vezércikkben kommentálta a szen­zációs eseményt, természetesen a fő- szerkesztő, Rákosi Jenő szájíze sze­rint. „A békének természetesen kedvez az, ha mentül nagyobb a zűrzavar és felfordulás Oroszországban. De vérmes reményeket azonban a leg­újabb fordulathoz sem- szabad fűz­nünk. Eddig minden hőse a forrada­lomnak a béke olajágával verte meg ellenfelét, s aztán ágyúval, gépfegy­verrel és börtönnel tartotta fenn ma­gát, amíg lehetett...” A klérus lapjának, az Alkotmány­nak tárgyilagosabb a hangja ezen a napon. Szentpétervár a szovjet ke­zében című cikkben a következőkép­pen kommentálta az oroszországi eseményeket: „Az orosz forradalom új fázisához érkeztünk. Talán a legforradalmibb­hoz. A munkás- és katonaforradalom üli ez idő szerint diadalait a forra­dalmi demokrácia kormányával szemben...” A Népszava volt aznap az egyet­len olyan magyar újság, amely reá­lis értékelését adta a világraszóló pé­tervári eseményeknek 17j orosz for­radalom című vezércikkében. ,JMegint nagy események történ­nek Oroszországban. A bolseviki agi­táció többségre jutott a proletártö­megekben, a munkástömegek pedig új forradalommal hatalomra lendül­tek Pétervárott... Ahogy a Szovjet katonai bizottságának valamennyi hadsereghez elküldött szikratávira­ta mondja: Pétervárott győzött a munkás- és katonatanács forradal­ma. Beláthatatlan nagy jelentőségű ese­mények ezek ... A most induló új forradalom tisztára proletármozga­lom, és így elmondhatjuk, hogy az orosz revolúció ma a pétervári mun­kások és katonák győzelmével és kormányalapításával eljutott kifej­lődésének csúcsáig... A bolsevik párt és vele a prole­tár tömegek uralma most két ténye­zőn fordul meg: sikerül-e a mozgal­mat országossá tenni, a parasztságot a proletárság mellé állítani, és si­kerül-e azonnal békét kötni. (E cik­künkből a 18 befejező sort törölte a cenzúra.)” Egy nappal később, november 10-én váratlanul hangot változtat a kormánypárti Budapesti Hírlap. A3 orosz polgárháború című belső ve­zércikkében már ezeket írja: „Az orosz zűrzavarból kezd ki­bontakozni az új rend: a békére vá­gyók és az igaz forradalmiak ural­ma. Kerenszkinek és az ideiglenes kormánynak meg kellett buknia, mert meghamisították a cárbuktató forradalom szellemét, mert nem ad­tak békét a halálra fáradt, apatikus- sá csüggedt orosz hadseregnek, és nem adtak földet a földre éhes orosz népnek, holott azért jöttek, vívtak, szálltak szembe a cárizmussal, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom